Íróink, művészeink, akik sajna nem élték túl a II. világháborút.

setni írta:

Rejtő Jenőről!

Kattints a kibontásához...

Szécsi Ferenc (Dobrica, 1905. május 5. – Budapest, 1945. január 7.) magyar író, nyelvész, művelődéstörténész, Szécsi Pál táncdalénekes édesapja.
Szécsi Ferenc nyelvmagyarítással is foglalkozott, a Szentesi Napló 1942. október 10-ei száma közöl néhány példát a kétezer újított magyar szót tartalmazó füzetéből: adminisztrál — elügyit, alumínium — pihefém, artista — tarkaművész, bakfis — suttyólány, bár — duhajda, cvikipuszi — csipicsók, drogéria — gyógyosbolt, gardedám — nővigyázó.[4] Új magyar szavak szótára című művét a Magyar Szemle groteszk ötleteivel feltűnést keltő kis füzetként jellemzi és megjegyzi, hogy a nyelv dolgához csak avatott embernek szabad nyúlnia
. Halálát a halotti anyakönyv szerint aknasérülés okozta.

Szenes Ernő, született Schwarz Ernő (Miskolc, 1889. december 24. – Buchenwald, 1945. február 25.) színész, filmszínész, komikus.
. Mint tehetséges jellemkomikus kabarészínészként tűnt fel, és a néma- illetve hangosfilmek epizodistája lett
. A nyilas terror áldozata lett.

...s mások sem élték túl....
Ma van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja.
„A sok cigányt mind elvitték, nagy árkokat ásni vitték.
A nagy árok lassan mélyül, víz bugyog fel a mélyérül.
Szegény fiúk, mind mifajták, a csendőrök űzik-hajtják,
Verik őket, kapják kézre, lemaradót puskavégre.
Az a nagy árok minek kell, a fekete, feneketlen?
Nem tudják, honnan is tudnák, csendőröktől meg nem tudják!
Ha tudnák, hogy minek ásnak, hogy maguknak, hogy nem másnak,
maguknak, a többieknek, asszonyoknak, gyerekeknek.”
(Choli Daróczi József: Elvitték a cigányokat)

Tudom hogy már sokadszor megemlékeztem Szerb Antalról de, számomra fontos hogy mindig beszéljünk róla mert a kultúrában bármikor felbukkanhat egy hasonló ordas eszme.
1901. május 1-jén született az egyik legeurópaibb magyar író, Szerb Antal, akit azonban halálra vertek Magyarországon.
hazánkban keretlegények végeztek vele munkaszolgálatosként, nem sokkal azután, hogy "Magyar irodalomtörténet" című művét 1943-ban betiltották és kivonták minden magyar iskolai könyvtárból, mintegy iskolatejprogram helyett. Végül is minden idők legszórakoztatóbb magyar irodalomtörténetéről van szó, csak hát Szerb Antal olyanokat állított, hogy "a nemzetiséget nem a vér határozza meg, hanem az elszánás".
Szerb azt írta, hogy "a tudós egyetlen földi jutalma a kartársak irigysége", és hát egy pöppet kevésbé népszerű és tehetséges tanár, Palló Imre képviselő biztos irigyelte, mikor úgy gondolta, felnyomja a "Magyar irodalomtörténet" szerzőjét, miként patikához vagy kerthez is úgy lehetett legkönnyebben hozzájutni a 20. században, ha jelentettük, hogy a szomszéd zsidó, kommunista, fasiszta, kulák vagy migráns. A Nemzeti Front képviselője képzőművészeti és őstörténeti kiruccanásai után 1942 decemberében interpellálta Szinyei Merse Jenő kultuszminisztert „Szerb Antal értékromboló irodalomtörténete tárgyában”.
. A nevezetes interpellációt Baky László későbbi zsidódeportáló belügyi államtitkár „Égessük el a könyvet!” beszólása színesítette, egy másik képviselő pedig azt a poént lőtte el, hogy „szerb is meg zsidó is”,
bevonultatták munkaszolgálatosnak, és 1945. január 27-én halálra verték Balfon. Így végezte Magyarországon a legjobb magyar irodalomtörténet írója.

Ismeretlenek ledöntötték Radnóti Miklós költő győri mellszobrát – jelentette be Facebook-oldalán a Győr-Szol győri közműszolgáltató vállalat. Az esetet jelentették a rendőrségnek, az elkövetőt keresik, a szobrot helyre fogják állítani.
A szobor Győrben, a Zrínyi kórház épülete előtt állt.
Radnótit zsidó származása miatt a második világháború alatt munkaszolgálatra parancsolták ki. A háború vége előtt erőltetett menetben Németország felé irányították a csapatát, Győr felé járásképtelen lett, így a város környékén 21 társával együtt agyonlőtték. A Győr melletti Abdán egy tömegsírba helyezték a testét.

Schalkház Sarolta Klotild néven, 1899. május 11-én született Kassán. A Schalkház (eredetileg: Schalkhaus) család osztrák eredetű volt, Sára nagyapja a 19. század negyvenes éveiben érkezett a városba. Fogadót nyitott, amelynek egyik különtermében rendszeresen lehetőséget teremtett, hogy a vendégek hangversenyeket, színielőadásokat tekintsenek meg. Ebben a pezsgő társadalmi és kulturális közegben nevelkedett testvéreivel együtt Schalkház Sára. Tanítóképzőt végzett, rövid ideig tanított,
Munkája mellett különböző lapokban publikált, novellákat írt, 1926-ban Fekete furulya címmel önálló kötete is megjelent. Miközben a modern nő életmódját követte, kiemelt figyelmet szentelt a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok megszüntetésére irányuló törekvéseknek. Az 1920-as évek elején könyvkötőként dolgozott, ekkor ismerte meg a kétkezi munkások világát. A szociális kérdés nem hagyta nyugodni, ezért 1926-tól az Országos Keresztény Szocialista Párt kassai irodájának munkatársa lett, a párt lapját, a Népet szerkesztette.
a felvidéki magyar nők helyzetének javítása érdekében megalapították a Katolikus Nőszövetséget.
Ahogy a deportálások megkezdődtek, egyre sürgetőbbé vált az üldözöttek konkrét intézkedésekkel történő segítése. Slachta Margit még XII. Piusz pápát is felkereste, hogy megakadályozza a szlovákiai zsidóság deportálását. A testvérek otthonaikban, valamint a kezelésük alatt álló intézményekben folyamatosan menedéket nyújtottak a hozzájuk fordulóknak.
1944. december 27-én, s már az utcán látta, hogy nyilas igazoltatás zajlik az általa vezetett Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthonban. Ennek ellenére gondolkodás nélkül jelentkezett mint az intézet vezetője, ezért négy gyanúsnak talált emberrel és Bernovits Vilma hitoktatóval együtt elhurcolták. Sorsa ezzel beteljesedett.
Az 1967-es zuglói nyilasper egyik vádlottjának vallomása szerint 1944. december 27-én egy nő, kivégzése előtt, a Duna-parton, hóhérai szemébe nézve keresztet vetett magára. Minden valószínűség szerint ő volt az. 1969-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetésében részesítette, 2006-ban a katolikus egyház boldoggá avatta.

Többször felmerült már a tragikus körülmények közt eltünt író Rejtő Jenő. Most egy pályatársa kerül említésre.
Nagy Károly (Szerencs, 1909. február – 1942) fiatalon, munkaszolgálatban elhunyt magyar író, költő. Elsődlegesen légiós és kalandregényeiről ismert
Nagy Károly (írói álnevein: Charles Lorre, Charley Long, Charles Greaph, Kockás Pierre és Roney Roppe) 1909 februárjában született. Életéről, családjáról, tanulmányairól semmiféle adat nem maradt fenn. Feltételezhetően zsidó családból származott, mivel 1942-ben munkaszolgálatra vezényelték, s ott halt meg.
156 bűnügyi, kalandos és többségében légiós kisregényt írt, Rejtő Jenő kor és sorstársaként. ígéretes költőként indult, de végül - hogy meg tudjon élni - váltott át a rendkívül népszerű légionista és kalandregényekre.Fő figurája Kockás Pierre alakja a vidám magyar légiós regény egyik klasszikus figurája, a hihetetlen erejű, de jó szívű légionista mintája.