F Szabó Mihály: Hosszú éjszakán...

Published by oregharcos in the blog oregharcos blogja. Megtekintés: 55

F Szabó Mihály:
Hosszú éjszakán...

Nyugovóra készül a nap az ég alján,
Végigsimít színes, tarka takaróján.
Fáradt sugarai búcsúznak egymástól,
Majd együtt a megnyúlt, hosszú árnyékoktól.
Szél se lebben, egyetlen levél se rezzen,
Lopakodik az éj, sötét köntösében.

Az éj sötétségét ravaszul meglopva,
Holdvilág mosolyog gyúló csillagokra.
Madarak búcsúzó dalait felváltva,
Estharang halk szava simul rá a tájra.
Hosszan bámulom még a csillagos eget,
Aztán lassan én is nyugovóra térek.

De sokáig nem jön álom a szememre,
Ébren gondolok a rég elmúlt időkre.
Réges-rég nem hallott dalokat dúdolok,
Réges-rég nem látott tájon barangolok.
Utamon a fekete Éjmadár kísér,
De barangolásom egyszercsak véget ér.

A Éjmadárba erősen kapaszkodva,
Repülök az álmok Varázsországába.
Az Éjmadár elszáll, egyedül maradok
Emlékeimnél is szebbeket álmodok.
A hold, s a csillagok őrzik álmaimat,
Hogy semmi meg ne zavarja azokat.

De amikor strázsájuk lassan véget ér,
Ablakom előtt egy kismadár dalra kél:
„Ébredj!...Ébredj!...régen elmúlt az éjszaka,
Téged is csalogat már a nap sugara.”
Hallgatok a kedves, dalos ébresztőre
És így gondolkodom, szememet törölve:

Nem tudom, mi a szebb egy hosszú éjszakában,
Álmodni ébren, vagy élni álmaimban.


Kerkakutas, 2017 aug. 7
öreg szivar, Beka Holt és zsani68 kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...