Hippi a zakóban

Published by Lovenista in the blog .Magyar Királyi Tébolyda. Megtekintés: 960

A Bishop frankofón, szakács, csodálatosan ír, valódi könnyekkel sír, ha megbántják, révedő tekintete sok történetet mesél, sok mindenre kész a barátaiért, istenien csókol, és a szex vele közelebb visz istenhez valóban. Napokat töltöttünk el együtt, én vélhetően órákat csak azzal, hogy őt csodáltam az emberségéért, és megtanultam, mit értenek azalatt, hogy 'nem tudom levenni róla a kezem' - voltunk és vagyunk forradalmárok, hitükért mártírok, bűntudat emberi alakban, de játszó gyerekek, inspiráló barátok és szerelmesek is talán.
A Bishop meleg. Én meg szarok bele.

Hallom ám a töményen zajló felháborodás csobogását, ezt azért ismerem már eléggé, elöljáróban meg is állok fogadni a nyakamba szakadó hullámokat, szépen felöltözve ahogy illik, mert ezt a szokásomat nem vetkőztem le még a hirtelen hippilét mellett sem. Tehát a hippilány a zakóban arra a következtetésre jutott, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok az életben, ez a kapcsolat pedig közéjük tartozik: kezdtem ott, hogy én bizony nem fogok definiálni semmit, mert senkinek semmi köze hozzá, mit és hogyan érzek. Legyünk kicsit fura belterjes barátok, bújjunk össze és játsszunk egymás ujjaival, nincs ezzel semmi kezdeni való.. Várj, te most puszit adtál a számra? Várj, ne haragudj, mi a vérhabos úristen történ... te megcsókoltál?! Várjál, ez most a legkevésbé sem volt baráti... És hopp. Másfél napja egy ilyen kis patchwork párkapcsolat egyik fele vagyok, lógatom bele a bizonytalanba a lábamat, és voilá, vázoltam az alapszituációnkat.
A Bishop meg én furák vagyunk külön is, együtt meg aztán főleg - szépen mosolygó perverz disznók vagyunk, akiknek nem derogál semmilyen téma és ha már itt tartunk, és úgyis céltáblát rajzoltam a homlokomra, szadisták is. Szeretjük ha fáj, na.
Kibontott, sótól hullámosra száradt tincsek szaladnak az ujjai között, az ajkaim alatt az övé, és gyönyörködöm a tengerkék szemében, és a legkevésbé sem érdekel, mi történhet. Feloldódtam a jelenben és a nyárban, valami majd csak történik, elvégre valami mindig szokott, akkor is, ha azt képzeljük, hogy nem. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy most akkor mi a ciffra mente van a Bishoppal: én vagyok a kivétel, ami erősíti a szabályt. Ő ettől még meleg marad, én meg nő, de ennek nincs jelentősége nemekre levetítve, egyelőre legalábbis biztosan nincs. Nagyon szürreális az egész, azért gondoltam, remekül beleillene az itteni képbe, velem úgysem történnek soha 'Normális' esetek így nagybetűvel, főleg most, mikor a zakómat ledobva rohanok a naplementébe mindenféle bohém dalokat dúdolgatva a kicsit cserepes, de forróra csókolt ajkaim között. És feleim, tudjátok, mi a legfurcsább ebben az egészben? Vannak ugyan félelmeim, itt ügetnek mögöttem, elkapják a bokámat és belém vágják a fogaikat, de én csak szaladok a piros korong felé, ez éltet, és eszméletlenül boldog vagyok.
Olyan boldog, mint évek óta soha.
RixavanDerMaat kedveli ezt.
  • RixavanDerMaat
  • Lovenista
Hozzászólnál? Jelentkezz be...