Lisa Catsun: Freerunning

Published by Vegetable in the blog Vegetable blogja. Megtekintés: 64

Tímea Virágh, Európa legfiatalabb karate nagymestere versenyezni viszi a tanítványait az USA-ba. A verseny végén egy bárban piheni ki a fáradalmakat, ahol tánc közben teljesen elvrázsolja Taylor Fields, az ismeretlen táncpartner. Timi és baráti köre életét követi nyomon a könyv. Félreértések, intrikák is nehezítik az árva nő életét, elvégre nem csak boldogságból áll a világ.
„Te nekem születtél, és én érted vagyok ezen a világon! Semmi más nincs a világomban, csak te és én!” T. Fields
___________________________________________
Részlet
___________________________________________
Fárasztó volt az elmúlt pár napom. Elég hosszú volt a karate verseny. Most, hogy nem én verekedtem, hanem a srácaim, még fárasztóbbnak bizonyult. De bulizni azért jó! Nagyjából tojtam rá, hova megyünk, a többiekre bíztam mindent. A versenyzőkre felügyel úgyis a senpai. Itt és most ketten vagyunk, akik lepofozhatnak valami pimaszt, nyugodtan lehet bármilyen a helyszín. A többiek meg a parkour bandából vannak, akikkel múltkor összefutottam egy háztetőn. Három pasi van velünk. Két parkouros, és Jack, akinek a srácai a legnagyobb ellenfeleivé váltak az enyémeknek. Azért lenyomták a tanítványaim az övéit most is, 2014 novemberének meghívásos nemzetközi versenyében. Tök jól kijövök vele egyébként, már nem először futunk össze.

– Timi! Mit kérsz? – Brandon kiáltott ide.

– Egy baracklét, sok jéggel!

– Hogy lehet meleged ebben a ruhában? – David váratlan kérdését hallottam meg.

– Nocsak, pimaszkodunk? Pimaszkodunk? Ha nem tetszik, ne nézd!

Nevetve mondtam neki, hiszen a vak is látta, hogy mióta elindultunk, le se tudta venni a szemét türkiz zöld mini ruhámról.

Jack is felnevetett, majd elvitte táncolni Jillt. Én most inkább csak beszélgettem volna. Bár leülni nem volt kedvem. Megköszöntem Brandonnak az italt, és dumáltunk mindenféléről. Hirtelen megéreztem, hogy egy idegen kéz van a vállamon. Hátralestem.

– Hali kislány, csini a rucid! No, gyere táncolni!

Alkoholpára zúdult ki a magas csávó száján, szinte láttam az őt körüllengő muslinca felhőt. Eljutott arra a szintre, hogy azt higgye, ő tojta a világmindenséget.

– Bocs öregem, de most nem táncolok.

Visszafordultam a lányokhoz, remélve, hogy elmegy. Tévedtem.

– Kislány, ha eccer itt vagy, akkor táncolj, ha akarom!

Erősebben fogta meg a vállam, másik keze nyúlt a karom után.

No, nem játszunk ilyet! Lazán elkaptam a kezét, rászorítottam kedvenc pontomra, és beépítettem a talajba. Hogy ne is akarjon felkelni, megmutattam a fejének, hogy a cipőm nem csak járásra való. Alvóra vette a figurát.

– Hé! Mit képzelsz, baby! A főnökömet ne bántsd!

Valami hozzá hasonlóan magas csávó szólt ide. Szintén muslinca beütésesnek tűnt.

– Tőlem vidd magaddal nyugodtan, nem kérek belőle.

Visszafordultam a bandához. A hátam mögül nevetést hallottam. Odasandítottam. Ahonnan beszólt az iménti csávó, egy jóképű, izmos srác adott elő egy vigyort. Majd felállt, és megelőzve a colost, felkapta a pimaszkodó alélt korpuszát, és betámasztotta a padra. Melléültette a másikat is, és ideszólt.

– Bocsi, nem akartunk zavarogni.

– Nem gond, ha nem zavar, hogy a haverod beépült a talajba.

– Bevallom, inkább szórakoztat. Ha mégis lenne kedved táncolni, szólj. No persze nem vele, velem. Úgy láttam az imént, nem rossz a ritmusérzéked.

– Köszi az elismerést. Eddig még senki se panaszkodott rá – vigyorogtam már én is.

Dumáltunk tovább, cserélődtek körülöttem az emberek, mindig más táncolt. Egyszer csak David összeszedte magát, és felkért táncolni. Anyámborogass! No, mindegy, pattogni egész jól tud, ki tudja, hátha táncolni is. Kiderült, hogy tévedtem, egy szám alatt már harmadszor lépett a lábamra. Ebbe ugye nem halok bele, de ha már táncolunk, jó lenne, ha tudna is. Sajnos roppantul tiszteli a ritmust, rá nem lépne a világ minden kincséért se.

Váratlanul meghallottam egy hangot.

– Elnézést, lekérhetnélek? Már csak a lábad épsége miatt is.

Odalestem. A vigyori pasi az.

– David, nem gond? Kipróbálom a muslincás barátját, hátha működőképes! – Megtekintettem David lógó orrát, kapott rá egy puszit. Ettől kicsit felvidult. – No, ne törj már le, ott vannak a többiek.

– Muslincás? Fel se tűnt, hogy Patrickot ennyire körbelengené az alkoholpára. Gondolom, már megszoktam. Taylor Fields vagyok, szólíts csak Taynek.

– Hi Tay! Én meg Tímea Virágh vagyok, szólíts csak Timinek.
Jaszladany és Beka Holt kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...