Lisa Catsun: Zuhanás

Published by Vegetable in the blog Vegetable blogja. Megtekintés: 36

Egy légikatasztrófa ijesztő dolog. Pláne, ha nem tudni pontosan, hol zuhant le a gép, ezért nem találják meg azonnal, az utasok pedig egy lakatlan szigeten találják magukat.

Ilyenkor jön jól a határozott fellépés, ami összetereli az utasokat. Csilla Németh alkalmas erre a feladatra. Neki köszönhetően a megmenekültek életben maradnak. Vajon Taylor Silverstone-ra, aki megmentette az életét, hatással van ez a fellépés?

Olvasd el, és megtudod!
___________________________________________
Részlet
___________________________________________
Ne ess pánikba! Ne ess pánikba! Hülye vagyok, zuhanó repülőn az a normális, ha pánikba esem. Miközben az ilyenkor előírt pózban kuporgok, és hallgatom magam körül a sikítozókat, nekiállok imádkozni, hogy életben maradjak. Hogy minél többen életben maradjunk. Az ütközés nem is volt annyira vészes. És még élek. Nem nézem meg, mi recsegett mögöttem és mellettem. Ráér. Még mozgunk. Amikor egy zöttyenéssel megáll a gép, újabb reccsenés. Körülnézek. Az utolsó a szárny volt, ahogy leborotválta a fákat. A gép egy kisebb tisztáson állt meg. Megosztanám a hírt a testőrömmel. Akinek valami vasdarab áll ki a mellkasából. Ne ess pánikba! Még él!

– Tudok segíteni?

Alig hallható hangon felelt:

– Már nemigen. Vidd el a tárcámat a családnak.

Kiszedtem a tárcát a mutatott zsebből. De már nem volt kinek elmondanom, hogy megvan. Kikaptam a sporttáskámból a vállon átvethető kis táskát, beledobtam a tárcáját, meg az enyémet. Reméltem, hogy valami értelmes dolog is van benne. A vészkijáratok lent voltak, tehát amint volt hely, futottam lefelé. Elég kevesen úszták meg a BC-n. Talán lent többen lesznek, gondoltam. Hátranézve még láttam a gép végéből meginduló apró füstcsíkot. Lentről egy női hangot hallottam, szinte közvetlenül a lépcsőnél.

– Segítsen már valaki!

A hang teli volt kétségbeeséssel. Odaérve láttam, hogy aki kiabál, annak semmi baja. Egy széket feszegetett.

– Mit segítsek?

– A barátnőm beszorult, és nem bírom kiszabadítani!

– Nem is fogsz tudni kiszabadítani. Nincs benned elég erő. Menj inkább lefele a gépről minél előbb!

A hang teljesen higgadt volt. Mintha nem egy lezuhant repülőn szorult volna be, hanem azon agyalna, milyen sütit válasszon.

– Engedj oda! – szóltam a lánynak.

Félreállt, és idegesen nézte, mit akarok csinálni.

– Nyugodtan szállj le, ide csak egy ember fér – folytattam.

Kicsit töprengett, majd elindult kifelé.

– Nincs elég helyed! – szólalt meg ismét a kimért hang.

Még nem volt időm odanézni.

– Nem baj, próbáljuk meg!

Ketten rúgtuk és téptük a formáját vesztett ülést, amikor egyszer csak egy reccsenéssel végleg megadta magát. Félrelöktem, és odanéztem a nőre. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy egy kamaszlányt sodort elém a véletlen. Majd rájöttem, hogy csak alacsony.

– Köszi! Menj csak, majd én is megyek.

Ránéztem a lábára.

– Fél lábon? Fogd meg a nyakam, kiemellek, utána kapaszkodj rám a lábaddal is. Úgy el fogunk férni.

Nem vitatkozott, csinálta, amit mondtam. Az oldalán egy dudor a póló alatt. Kifele futottam vele a keskeny járóközön, közben megállapítottam, hogy alig lehet több ötven kilónál.

– Hátulról egyre több a füst, és lángokat is látok.

Még mindig ijesztően higgadt a hangon beszélt. Amikor a kijárathoz értem vele, levette a lábát. Ölbe kaptam, és már csúsztunk is lefelé. Amint leértünk, elkezdtem futva távolodni a géptől. Egyszer csak ismét megszólalt.

– Feküdj!

Védőn átöleltem és ráborultam, amikor hallottam a robbanást.
Jaszladany és Beka Holt kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...