A CERN blogjából
xxxxxxxxxxx
"Jönnek az LHC-kísérletek 2009 végéig sem a CERN-ben, sem Brookhavenben nem jelentették ki egyértelműen, hogy sikerült előállítani a keresett kvark-gluon plazmát (lásd erről korábbi bejegyzéseinket itt és itt). Az LHC négy nagy kísérletének egyike, az ALICE remélhetően tisztázza a nyitott kérdéseket. Az ólom-ólom ütközésben az Ősrobbanás óta először koncentrálódik közel 1,2 petalelektronvolt energia kísérleti körülmények között.
Ennél a kísérletnél is hatalmas mennyiségben keletkezik a feldolgozásra váró információ. Az adatgyűjtő rendszer egyik kulcseleme, a detektorok és a számítógépek között közvetlen kapcsolatot létesítő digital-data-link (DDL) magyar fejlesztés, az alapkoncepciótól a hardvergyártásig mindent az RMKI munkatársai készítettek el.
Az ütközésekből először a nagyon nagy részecskezáport keltő eseményeket válogatják le (triggerelés), mert ezek utalnak az úgynevezett centrális ütközésekre, amikor két atommag valóban telibe találja egymást, a legnagyobb energiájú állapotokat létrehozva. A másodpercenként bekövetkező körülbelül 8000 ütközésnek mintegy 10%-a lehet centrális ütközés. Az innen kirepülő részecskék vizsgálata alapján fedezhetik fel egyértelműen az ütközéskor nagyon rövid időre létrejövő szabad kvarkok és gluonok nyomait."
Szabad kvarkokat és gluonokat a részecskefizikusok nem tudtak eddig kimutatni. Eddig csak olyan részecskéket láttak, amik elemi elektromos töltése szokszorosa az elemi e-töltésnek, a q-nak. A kísérletek ezen eredményéböl ki lehet tehát indulni, ami azt mondja ki, hogy az elemi e-töltések megmaradnak.
Ha így van ez akkor, létezni kell stabíl elemi részecskéknek, amik "mindig" voltak, "mindig" megmaradnak és ezek az elemi e-töltések hordozói. De ekkor nem volt sohasem Ösrobbanás az Univerzum globális keletkezésére.
xxxxxxxxxxx
"Jönnek az LHC-kísérletek 2009 végéig sem a CERN-ben, sem Brookhavenben nem jelentették ki egyértelműen, hogy sikerült előállítani a keresett kvark-gluon plazmát (lásd erről korábbi bejegyzéseinket itt és itt). Az LHC négy nagy kísérletének egyike, az ALICE remélhetően tisztázza a nyitott kérdéseket. Az ólom-ólom ütközésben az Ősrobbanás óta először koncentrálódik közel 1,2 petalelektronvolt energia kísérleti körülmények között.
Ennél a kísérletnél is hatalmas mennyiségben keletkezik a feldolgozásra váró információ. Az adatgyűjtő rendszer egyik kulcseleme, a detektorok és a számítógépek között közvetlen kapcsolatot létesítő digital-data-link (DDL) magyar fejlesztés, az alapkoncepciótól a hardvergyártásig mindent az RMKI munkatársai készítettek el.
Az ütközésekből először a nagyon nagy részecskezáport keltő eseményeket válogatják le (triggerelés), mert ezek utalnak az úgynevezett centrális ütközésekre, amikor két atommag valóban telibe találja egymást, a legnagyobb energiájú állapotokat létrehozva. A másodpercenként bekövetkező körülbelül 8000 ütközésnek mintegy 10%-a lehet centrális ütközés. Az innen kirepülő részecskék vizsgálata alapján fedezhetik fel egyértelműen az ütközéskor nagyon rövid időre létrejövő szabad kvarkok és gluonok nyomait."
Szabad kvarkokat és gluonokat a részecskefizikusok nem tudtak eddig kimutatni. Eddig csak olyan részecskéket láttak, amik elemi elektromos töltése szokszorosa az elemi e-töltésnek, a q-nak. A kísérletek ezen eredményéböl ki lehet tehát indulni, ami azt mondja ki, hogy az elemi e-töltések megmaradnak.
Ha így van ez akkor, létezni kell stabíl elemi részecskéknek, amik "mindig" voltak, "mindig" megmaradnak és ezek az elemi e-töltések hordozói. De ekkor nem volt sohasem Ösrobbanás az Univerzum globális keletkezésére.