*Kedves Georgina, véleményem szerint az álmok jelentősége az, hogy alkalmasint információt kaphatunk saját lelkiállapotunkról, sokszor olyan tudat alatti szorongásokról, elnyomott gyászról, ilyesmiről, amiről talán nem is tudunk, vagy nem akarunk tudomást venni. Az álomban az agy előveszi ezeket az élményeket, érzéseket, és megpróbálja feldolgozni.
Amit megosztottál velem, az nekem tipikusan egy ilyen öntudatlan öngyógyító tevékenységének tűnik. Te nem gondolsz az édesanyád halálának évfordulójára, de ismered az időpontot, és ha tudatosan el is nyomod az ezzel kapcsolatos gondolataidat, az agyad az álomban, ahol nem tudod az akaratoddal szabályozni, mégis küzd vele. Visszavisz azokra a helyszínekre, azokhoz az élményekhez, amik édesanyádhoz kötődnek.
Biztos ezért mondják a pszichológusok, hogy a gyásszal szembe kell nézni, fel kell dolgozni, bármilyen fájdalmas is. Tapasztalatom, hogy ha elfojtja az ember, akkor nem számítanak az évek, évtizedek múltán is előhozzák az álmok a feldolgozatlan fájdalmakat. Sőt a feldolgozottakat is, csak azokat kevésbé. Nekem néha megjelenek álmomban 30-40 éve eltemetett kedves halottaim is. Úgy, hogy napközben egyáltalán nem gondoltam rájuk. Valami mégis történik ilyenkor napközben, ami miatt öntudatlanul is asszociáció történik, és az álomban előhívja őket az agy.
Én mondjuk egyáltalán nem tartok halál-évfordulókat. Születési évfordulókat se. Már elfelejtettem elhunyt szeretteim születési, és halálozási dátumait. Nekem így könnyebb. Így időtlenné váltak az emlékeimben.
Szerintem ha tartod ezeket az évfordulókat, mindig számíthatsz arra, hogy az agyad is felidézi a szeretteiddel kapcsolatos emlékeket, néha akár nyomasztó formában is. Mert sokszor felidézi a halálukat is, és az a legrosszabb. Én már sokszor zokogtam álmomban, évtizedek múltán álomban újra ugyanúgy átélve egyik-másik szerettem halálát. Valszeg vannak olyan veszteségek, amit sosem leszünk képesek feldolgozni.
Köszönöm, hogy gondolataidat megosztottad velem. Nem, nem tartok ilyen jellegű évfordulókat, de tény, hogy egy-egy gyertyát meggyújtok azon a napon, s ezzel elintézetnek veszem a dolgot. A temetőbe sem megyek. S, ennek ellenére, minden évben elő-előtörnek ezek az álmok, s az a furcsa, hogy "időben", tehát előtte és nem akkor és nem utána. Mintegy emlékeztetve, pedig legszívesebben törölném. Furcsa az emberi agy, nagyon furcsa.
De nem is akarok ezzel többet foglalkozni, mert nem hiányzik, hogy még ma éjszaka is ezzel álmodjam
Most viszont egy nagyon szép emléket szeretnék Veled és az ide látogatókkal megosztani. Jártál-e már úgy, hogy egy illat, kifejezetten egy illat visszarepített gyerek-, ifjú korodba? Mert én igen. Különösen télen, amikor érzem a tél illatát, hóesésben azonnal emlékezem azokra a téli játszásokra, amikor lilára fagyva, vörös kezekkel, de még mindig kint akartam maradni hógolyózni, szánkózni és hóembert gyártani. De eszembe jut a Tátra, ahová minden évben vissza- visszajártunk:
Az orgona illata is más emlékeket idéz fel,
aztán a színek,
amikor a Nap így vagy úgy köszön el, vagy éppen ébred fel:
egy-egy szép emlék ilyenkor mellém settenkedik és olyan, de olyan jó érzés fog el, szinte vissza fiatalodom.
A szépet kívánom mindnyájunknak szívből!