Amikor egyedül érezzük magunkat, álljunk meg egy percre… és gyakoroljuk az önemlékezést, nézzünk meg magunk körül mindent, amit addig nem láttunk; az embereket, a növényeket, az állatokat, a lüktető életet…mindjárt más lesz a világ
ó, persze
olyan mintha lelasítanál egy pergő filmet (ami akció is, dráma is, szapanopera is stb is)
aztán lehet léptetni...
vagy kimerevíteni egy-egy képkockát.
és ha szerencséncséd van, miután jól kinevetted/botránkoztad/sértődted/izgultad stb magad
a főszereplőre is rácsodálkozhatsz
a világ ettől
még nem lehet más. mégis elengedhetetlenül szükséges
első lépés...
ellenben beindulhat a változás (ill. üzemanyagot kap a 'gépezet), ha:
ugyanazzal a szemlélettel sikerül látnunk a statisztákat, a fő-, és mellékszereplőket.
később turbó fokozatba is lehet kapcsolni, de!
egy tuti: a világ csak onnantól kezd el "változni", ha mi önmagunk már elkezdtünk változni...
...
...
(persze nem árt konzultálni a rendezővel)
más:
a szeretet
minden. (?!
) tényleg?
a mindenbe nem csak a szép/jó/kegyes stb tartozik
a
mindennek/
egésznek/
teljesnek része a sötét, a démoni, a... soroljam?
(no. az égő - vagy nem égő? - bokor má' megint makulát kapott... bocs!)
tsók, bezu.