Az okos lány
( Magyar népmese alapján )
Szereplők: KIRÁLY
TESTŐR
MOLNÁR
LEÁNY
FALUSI GYEREKEK
UDVARI NÉPEK
Szín: Előtérben bokrok,
Egyik oldalon malom,
Középen falusi ház, virágos ablakkal,
Másik oldalon palota.
Lányok: Mit játsszunk, lányok,
Azt játsszuk lányok,
Bricket, brackot, hat barackot,
Csücsüljünk le lányok!
Fiúk: Mi is játszhatunk?
Lányok: Gyertek csak, álljatok be!
Közösen: Csintekerintő, aranygombolyító.
Leesett a kalapom,
vedd fel édes galambom!
Egy kupacba tömörülnek, nevetnek, majd a mondókára elindulnak a lányok. Két kört tesznek, majd elöl megállnak.
Fiúk: Egy, kettő, három, négy, te kisleány, hová mégy?
Lányok: Nem megyek én messzire, csak a falu végére.
Ott sem leszek sokáig, csak tizenkét óráig.
Fiúk: Ne menjetek el még lányok!
Korán van még!
Lányok: Jó, maradunk még egy kicsit!
Dorina! Dorina, mesélj valamit!
Dorina: Gyertek, csak gyertek!
Elmesélem egy okos lány történetét.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egy szép palota. ( furulya )
Ott lakott a király egész háza népével. ( furulya )
A molnárnak meg volt egy szép lánya. ( furulya )
Andrea: De nem csak szép volt, hanem okos is!
Áron: És dolgos is! Csak úgy égett a munka a keze alatt!
Leány: Dolgozni szaporán, felmossuk a konyhát.
Aki lusta igazán, meghúzzuk a kontyát.
( énekli és mozgással kíséri a dalt, majd dúdolva a házhoz megy )
Király: ( előrejön )
Hé, testőröm, testőröm!
Hallottam, hogy a molnárnak van egy csodaszép lánya.
Igaz ez?
Testőr: Van bizony felséges királyom.
Szép is, okos is, na meg aztán dolgos is.
Király: Valóban? Hát majd próbára teszem.
Ide figyelj! Mondd meg a lánynak, hogy van nekem a padláson százesztendős kenderem, fonja meg azt aranyfonálnak, ha tudja!
De úgy vállalja fel ám, hogy ha nem sikerül, vége lesz neki is, meg az apjának is!
Mert én király vagyok, s nem hagyom, hogy a bolondját járassák velem!
Testőr: ( felpattan a lóra, körbefut kétszer, mintha nagy utat tenne meg, eközben a gyerekek dobbal, csörgővel kísérik a futást )
Van itthon valaki?
Molnár: Hát ha engem tart valakinek?
Testőr: Itthon van-e a lánya molnár uram?
Molnár: Itthon, itthon, kint dolgozik a kertben!
Lányom! Lányom!
Gyerekek: Elvetette kenderkéjét felibe, felibe,
Páncér pillangója, páncér pillangója.
Testőr: Azt üzente a király, hogy van neki a padláson százesztendős kendere, fonnád meg azt aranyfonálnak! Mert, ha nem, véged lesz neked is, meg az apádnak is!
Molnár: Hű a nemjóját, tán tréfál a király?
Leány: Sose búsuljon apámuram!
Te meg mondd meg a királynak, hogy van nekünk egy százesztendős sövényünk.
Csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonom az aranyfonalat.
Mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy az aranyfonalat haszontalan faorsón fonjam meg!
Testőr: Megyek, megyek viszem a hírt a királynak!
Felséges királyom, azt üzente a leány, hogy van nekik egy százesztendős sövényük, csináltasson abból aranyorsót, akkor megfonja az aranyfonalat!
Király: Ez már beszéd! Tetszik nekem, de nem fog ki rajtam!
Eredj, mondd meg a lánynak azt üzenem:
Van nekem egy lyukas korsóm a padláson, foltozza meg azt, ha tudja!
Gyerekek: Learatta kenderkéjét felibe, felibe,
Páncér pillangója, páncér pillangója.
Testőr: Leány, leány! Gyere ide hozzám!
Leány: Itt vagyok, ni! Mi a kívánsága királynak?
Testőr: Azt üzeni a király, hogy van neki egy lyukas korsója a padláson, foltozd meg, azt, ha tudod!
Molnár: Jaj, jaj, ki hallott olyat, korsót foltozni!
Leány: Hagyja édesapám! (nevet)
Mondd meg a királynak, hogy fordíttassa ki hát azt a korsót, mert azt csak nem látta senki, hogy a színéről foltozzanak valamit!
Testőr: Ez a leány mégis a bolondját járatja velem!
Azt üzente, hogy fordíttassa ki felséged a korsót, mert ki látott olyat, hogy a színén foltozzanak valamit!
Király: Ez már igen! Nem bolondság ez, hanem okosság!
Tetszik nekem!
Testőr: Hát még, ha látná, felséged!
Király: Látni akarom!
Mondd meg neki, hogy jöjjön hozzám a palotába, de úgy jöjjön, hogy jöjjön is meg ne is, köszönjön illendően, ha elébem ér, meg ne is.
Hozzon ajándékot, meg ne is!
Na, fuss! Mire vársz?
Gyerekek: Megáztatta kenderkéjét felibe, felibe,
Páncér pillangója, páncér pillangója.
Testőr: Gyertek ide! (liheg)
Azt üzente a király, el sem merem mondani!
Mind: Mondd csak, mondd!
Testőr: Azt üzente a király, hogy gyere a palotába!
Leány: Mást nem üzent?
Testőr: Azt, hogy gyere is, meg ne is.
Köszönj illendően, ha elébe érsz, meg ne is!
Vigyél is neki ajándékot, meg ne is!
Molnár: Jaj, jaj, most végünk van! Menjen is, vigyen is, ne is, hogy mondtad? Ha nem sikerül akkor az életünkkel fizetünk?
Leány: Egyet se búsuljon apámuram!
Hozza elő a Miska szamarat!
Hozok egy galambot és a kötényem alá teszem, azután felülök a szamár hátára.
Isten áldja meg édesapám!
Molnár: Járj szerencsével lányom!
Mind: Járj szerencsével!
Testőr: Csak gyere mindig a nyomomban!
Itt van a leány felséges királyom!
Leány: (leszáll a szamárról, meghajol, felemeli a kötényét a galambról, az elrepül)
Itt vagyok felséges királyom! Jaj, az ajándék! Az bizony elrepült!
Király: Szép is vagy, eszes is vagy. Nagyon megszerettelek! Légy a feleségem!
Mind: Nem úgy van az felség!
Hát a leánykérő hol marad?
Király: Azám, a leánykérő!
(a gyerekek körbeállják a leányt, és elkezdődik a lakodalmas játék, a király két fiúval a körön kívül jár)
Mind: Erzsébet asszony, kéreti lányát,
Szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat.
Király: Kakas – bakas, jó napot!
Molnár: Réce – ruca, fogadom.
Mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát?
Király: Azt kerülöm, azt fordulom a kend háza tájékát,
Adja nekem a legszebbik lányát, Csillát.
Molnár: Legszebbik lányomat nem adhatom gyöngykoszorú nélkül,
Kisujját nem mutathatom aranygyűrű nélkül.
Király: Meglesz, meglesz!
Molnár: Arca piros, szeme kék, eredj édes lányom!
(szoros körbe fogják a leányt és átöltöztetik menyasszonyi ruhába – egylépéses csárdást járnak)
Mind: Szőjünk, fonjunk, szép eladó lánynak,
Tizenhat rőf vásznat.
Hogyha ő azt tudná, bizony kiváltaná.
Lépd át, lépd át,
Akit szeretsz, kapd meg!
Leány: (a király elé áll)
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édes kedvesem.
Ha szél volnék, pendülnék,
Rózsa volnék, virulnék, mégis kifordulnék.
Király: ( lassan lépkedve a lányos házhoz megy kíséretével, közben a gyerekek énekelnek)
Mind: Járom az új váramat, járom a sajátomat,
Ipamuram, kit ad nekem, kivel haza menjek?
Molnár: Ezt adom, ezt!
Király: Ez kell nékem, ez!
Szép ő maga, szép ruhája, szép a két orcája!
Mind: Cifra palota, zöld az ablaka, gyere ki te tubarózsa, vár a viola.
Leány: Kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre, vagy kettőre nagylány leszek én.
Király: Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén.
Mind: (laláznak, táncolnak csárdást)
Dorina: (előrejön)
Mese - mese mátka, pillangós madárka.
Elrepült a mese, szaladjunk utána.
Mind: (lalázva, integetve kivonulnak)