Sziasztok,
Baratokat keresunk a Kitchener, Waterloo, Cambridge, Guelph areaban.
30-as par vagyunk ket gyerekkel, 7 eve elunk Kanadaban, de valami miatt nem sikerult barati kapcsolatokat kialakitanunk. Egyszeruen ugy jott az elet, hogy nem futottunk bele eleg magyarba. Nehanyba belefutottunk, de x okok miatt nem alakult ki vegul baratsag. Aki esetleg erre lakik, es szinten baratokat keres vendegeskedesre, kozos programokra stb stb, az irjon nekem. (pm, vagy e-mail.) Hatha kialakulnak tartalmas baratsagok.
Kenomajas
Sziasztok!
En is uj vagyok itt Kanadaban, 3 honapja jottem a ferjemhez. Mikor dolgozik altalaban egyedul vagyok, mint az ujjam. Nem unatkozok, mert lekotom magam, de hianyoznak a baratnoim, meg hogy mindig volt kivel setalgatni, meg vasarolgatni. Megvitatni az elet nagy dolgait. Igaz tartjuk a kapcsolatot, de az e-mail megse ugyanaz. Esetleg ha valaki hasonlo cipoben jar irhatna...
Szia! Mi is Etobicokeban lakunk, mar 8 eve..ha van kedved beszelgetni [email protected] tudsz ram szolni!Kedves Nadriee! Én pl. hasonló helyzetben leszek, mint te. A kislányommal együtt, november végén érkezem, a férjemhez. Etobicoke-ban fogunk lakni. Új élethelyzet, remélem, nem lesz olyan nehéz a beilleszkedés. Te hogy szokod?
Szia!Szia Szejke!
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de elég sűrű volt mostanság a program...:S Mi Scarborough-ban lakunk, bár most itthon vagyok Magyarban Hogy szokom?... hát ez nálam eléggé összetett. Hol jobban, hol kevésbé. Az egyedülléteket rosszul, hogy nem beszélek angolul azt még rosszabbul, azt meg már nem is említem milyen, hogy nincs munkám . Tehát a kezdeti nehézségek, úgy egyben rámzúdultak, a honvágy meg már csak háttértáncos . De ne ijedj meg, nem ennyire rossz a helyzet, meg van Kanadának a szépsége is. Konkrétan párat: jobban bírom a kis mókuskákat, mint azon kóborkutyákat, akik imádják a guruló biciklit harapdálni . Sok az emigráns, ami azt jelenti, hogy teljesen természetes mindenki számára, hogy amit tudsz angolul azt se normálisan, és a hebegés-habogást is megértik (vagy igyekeznek), ha kell lassabban beszélnek, vagy elmondják másképp, ráadásul türelmesen . Talán abból kifolyólag, hogy nagyon! empatikusak. Személyes tapasztalat, mert bevallom egy hónap kintlét után amikor lementem sétálgatni/nézelődni egy bevásárlóközpontba egyedül, elkapott a honvágy, a barátok és a család hiánya... és elpityeregtem magam. Nem sokan vették észre, meg igyekeztem takarni is, de kb. 10 perc alatt 3an odajöttek hozzám, hogy tudnak-e segíteni, és hogy ugye nincs baj. Szeretem a boltokat, elég nagy télen-nyáron a zöldség és gyümölcskínálat, ráadásul a friss fajta . Ha magyar bolt nincs a közelben, akkor a megszokott alapanyagokról részben le kell mondani, de megoldható minden (még nekem is, pedig nagyon kezdő vagyok főzésben is) . Kirándulni pedig egyenesen imádok... mindegy hogy a természetben, vagy a központban... mert ezek nekem kb. úgy telnek, hogy tátom a számat szó szerint, mert minden olyan mint a filmekben . Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy vidéki vagyok eredetileg . Szóval még elég hosszúra tudnám nyújtani mit szeretek Kanadában, de talán a legjobban azt, hogy az emberek mások mint itthon... nem hónapról hónapra élnek, nem a nyomasztó adósságokkal kelnek-fekszenek... legalábbis én így vettem észre. Egyszóval teljesen más. A kezdeti nehézségeken sokat segít, ha pozitív hozzáállással jössz, ha te magad is akarod, hogy tetszen... és ne nagyon fordulj vissza, mármint nem szabad a múlton gondolkodni. Nekem se mindig megy, de ha a hiányzó dolgokon agyalok, akkor rámtelepszik, és olyankor tényleg rossz. De ha lekötöm magam és örülök az új dolgoknak, akkor jó. Sőt!
Szia Szejke!
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de elég sűrű volt mostanság a program...:S Mi Scarborough-ban lakunk, bár most itthon vagyok Magyarban Hogy szokom?... hát ez nálam eléggé összetett. Hol jobban, hol kevésbé. Az egyedülléteket rosszul, hogy nem beszélek angolul azt még rosszabbul, azt meg már nem is említem milyen, hogy nincs munkám . Tehát a kezdeti nehézségek, úgy egyben rámzúdultak, a honvágy meg már csak háttértáncos . De ne ijedj meg, nem ennyire rossz a helyzet, meg van Kanadának a szépsége is. Konkrétan párat: jobban bírom a kis mókuskákat, mint azon kóborkutyákat, akik imádják a guruló biciklit harapdálni . Sok az emigráns, ami azt jelenti, hogy teljesen természetes mindenki számára, hogy amit tudsz angolul azt se normálisan, és a hebegés-habogást is megértik (vagy igyekeznek), ha kell lassabban beszélnek, vagy elmondják másképp, ráadásul türelmesen . Talán abból kifolyólag, hogy nagyon! empatikusak. Személyes tapasztalat, mert bevallom egy hónap kintlét után amikor lementem sétálgatni/nézelődni egy bevásárlóközpontba egyedül, elkapott a honvágy, a barátok és a család hiánya... és elpityeregtem magam. Nem sokan vették észre, meg igyekeztem takarni is, de kb. 10 perc alatt 3an odajöttek hozzám, hogy tudnak-e segíteni, és hogy ugye nincs baj. Szeretem a boltokat, elég nagy télen-nyáron a zöldség és gyümölcskínálat, ráadásul a friss fajta . Ha magyar bolt nincs a közelben, akkor a megszokott alapanyagokról részben le kell mondani, de megoldható minden (még nekem is, pedig nagyon kezdő vagyok főzésben is) . Kirándulni pedig egyenesen imádok... mindegy hogy a természetben, vagy a központban... mert ezek nekem kb. úgy telnek, hogy tátom a számat szó szerint, mert minden olyan mint a filmekben . Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy vidéki vagyok eredetileg . Szóval még elég hosszúra tudnám nyújtani mit szeretek Kanadában, de talán a legjobban azt, hogy az emberek mások mint itthon... nem hónapról hónapra élnek, nem a nyomasztó adósságokkal kelnek-fekszenek... legalábbis én így vettem észre. Egyszóval teljesen más. A kezdeti nehézségeken sokat segít, ha pozitív hozzáállással jössz, ha te magad is akarod, hogy tetszen... és ne nagyon fordulj vissza, mármint nem szabad a múlton gondolkodni. Nekem se mindig megy, de ha a hiányzó dolgokon agyalok, akkor rámtelepszik, és olyankor tényleg rossz. De ha lekötöm magam és örülök az új dolgoknak, akkor jó. Sőt!
Szia! Mi is Etobicokeban lakunk, mar 8 eve..ha van kedved beszelgetni [email protected] tudsz ram szolni!
Sziasztok,
Baratokat keresunk a Kitchener, Waterloo, Cambridge, Guelph areaban.
30-as par vagyunk ket gyerekkel, 7 eve elunk Kanadaban, de valami miatt nem sikerult barati kapcsolatokat kialakitanunk. Egyszeruen ugy jott az elet, hogy nem futottunk bele eleg magyarba. Nehanyba belefutottunk, de x okok miatt nem alakult ki vegul baratsag. Aki esetleg erre lakik, es szinten baratokat keres vendegeskedesre, kozos programokra stb stb, az irjon nekem. (pm, vagy e-mail.) Hatha kialakulnak tartalmas baratsagok.
Kenomajas