Hát...már a regisztrációkor megtettedSziasztok!
Csatlakozhatom?
Tmint Tibi köszönöm,csak gondoltam megkérdezem,hogy nem veszik-e tolakodásnak,ha ide jövök,és megpróbálok csatlakozni a témához!
Igen,kávé nélkül nem is tudom,hogyan térnék magamhoz! A relaxáció jó ötlet,holnaptól neki állok!
Írod a lelked háborog... az elégedetlenség,a háborgás ugye nem hozhatja el a kiegyensúlyozott lelki állapotot, csak az elfogadás teheti meg...az elfogadás által közelebb kerülsz a lelki harmóniához(elfogadod azt a lényt és helyzetet amiben most vagy)ami által kiegyensúlyozottabbnak fogod érezni magad... egy békésebb állapot pedig a jövőben meghozza úgyis a lehetőségeket,mert a vágy ami munkálkodik az emberben...reális( nem véletlenül van)...a maga idejében és formájában meg is érkezik...a lehetőség.Amint többet foglalkozol magaddal,relaxálsz, meditálgatsz, légzésre figyelsz,felfedezed,hogy nem is olyan rossz dolog...az élet ebben az időszakban azt kívánja tőled,hogy foglalkozz többet a belső önmagaddal... ráadásul a félelmed is oldódni fog,elkerülhetetlenül amint a belső önmagaddal kezdesz foglalkozni... Ne becsméreld magad...legbelül egész vagy!Bármennyire is mást érzel vagy gondolsz most magadról !Engedd a múltat az útjára és minnél többet vagy a jelenben, annál jobb lesz minden!Köszöntök mindenkit,örülök,hogy itt lehetek.Szeretnék egy kicsit írni,mivel beszélgetni sajnos nincs kivel.Mi segít nekem a mindennapokban? Nem is tudom.Mikor tudatomhoz térek,az első gondolatom,hogy fel kell kelni.Mostanában többet gondolok a múltra,mint amennyi ideig leköt a jelen.A szép emlékek segítenek a magányban.Pedig nem is szabadna így éreznem,hiszen anya vagyok.De mégis ez az érzés őröl minden nap.Ahol lakom,nincsenek barátok.200-km elég távolság volt ahhoz,hogy elszakadjanak a barátok.Aztán jött Edinburgh.Egyedül vágtam neki,egy szebb jövő reményében,de nem volt lelki erőm a kicsi lányom és fiam nélkül.3 hónap után haza jöttem,és öleltem őket,miközben a lelkem azt kiabálta,hogy itthon vagy,és soha többé ne menj el!De ma már csak a gyerekek vannak,és a gondolatok.Hogyan lehetne jobb,szebb az életünk.Miért nem elég a munkám,mit rontok el.És közben a lelkem megint háborog,és felrója a gyengeségemet,és buzdít,hogy újra keljek útra,vigyem a kicsiket is,és ne féljek.Pedig félek,mit félek..földbe györekezett a lábam.Mert a tények makacsok,és én nem szeretem a kiszámíthatóságot.Gyáva vagyok.Húz-von ugyan az a szív!És nincs senkim,aki jót,vagy rosszat mondana,aki kívülről osztaná meg velem azt amit én belülről nem látok.Hiányzik,hogy valakivel beszéljek,hogy szavak hagyják el a szám,és szavakat kapjak.Jót,vagy rosszat,az már mindegy.Csak egy apró jelzést,hogy még látnak,hogy még létezem.Az én hibám,ezt jól tudom.De a megoldást nem látom!
A gyerekek mosolya,kacaja melegít még.A hóesés,a napsütés,és a zene ami kikapcsol.Bezárkózunk,félünk kitenni a lelkünk,az elménk,mások "szeszélyeinek".Félünk csalódni,valóst érezni.Kudarctól félve elzárkózunk,a siker,az öröm szóba sem jöhet.Mert feltételezünk,talán egy korábbi rossz tapasztalat alapján.Én is így tettem,és közbe zárt a magány.
Lényeg,hogy nyitsz a változás felé...aztán majd minden alakul.Az elengedés azért fontos mert amíg nem engedsz....addig kötöd magad (fogva tartanak)azokhoz a régi energiákhoz eseményekhez stb...amiktől szabadulni szeretnél.Igyekszem nem háborogni,hanem elfogadni,és elengedni,de nagyon nehéz.Most kezdem magam újra "ki ismerni,foglalkozi magammal".Ma például tornáztam,megfogadtam,hogy eljárok majd úszni is,mint régen,meg szaunázni,mert azt imádom."Fölös időmben" újra neki állok olvasni,azzal is elterelem a gondolataimat.Sok mindennek kell le ülepednie bennem,és nehéz egyedül!
Igyekszem nem háborogni,hanem elfogadni,és elengedni,de nagyon nehéz.Most kezdem magam újra "ki ismerni,foglalkozi magammal".Ma például tornáztam,megfogadtam,hogy eljárok majd úszni is,mint régen,meg szaunázni,mert azt imádom."Fölös időmben" újra neki állok olvasni,azzal is elterelem a gondolataimat.Sok mindennek kell le ülepednie bennem,és nehéz egyedül!