A világ legnagyobb biológiai kísérlete - Rádióhullámok
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
*
Arthur Firstenberg 2007. október 5-én megjelent cikkének Bertók Gábor által készített fordítása.
2002-ben, Gro Harlem Brundtland, aki akkoriban a WHO vezetője volt, elmondta egy norvég újságírónak, hogy genfi irodájából kitiltotta a mobiltelefonokat, mert ha kevesebb, mint 4 méterre van egy ilyen készüléktől, akkor rosszul lesz.
Bundtland asszony orvos, Norvégia korábbi miniszterelnöke.
Ezt a fantasztikus hírt, melyet a Dagbladet 2002. március 9-én hozott nyilvánosságra, semelyik más újság nem közölte le. A következő héten Michael Repacholi, aki Bundtland asszony beosztottja volt, a Nemzetközi Elektromágneses Tér Projekt vezetője erre egy hivatalos közleménnyel reagált, melyben főnöke aggodalmait lekicsinyelte. Öt hónappal később, valószínűleg a fenti okok miatt, Bundtland asszony bejelentette, hogy otthagyja hivatalát, pedig mindössze egy félévet töltött el.
Semmi sem illusztrálhatná jobban kollektív skizofréniánkat az elektromágneses sugárzással kapcsolatban.
Kritizáljuk azokat, akik aggódnak a veszélyek miatt (emiatt is hozták létre a Nemzetközi Elektromágneses Tér Projektet), ugyanakkor
semmibe vesszük és próbáljuk elhallgattatni azokat, akik érzik ezeket a hatásokat.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
Mint mobilkommunikációs szakértő, minden nap telefonon hívnak olyan emberek, akiket nagyjából két csoportra lehet osztani: az egyik csoport aggódik a mobilozás mellékhatásai miatt, akiket A csoportnak fogok hívni, a másik csoport pedig már érzi a szimptómákat, őket B csoportnak hívom. Bárcsak képes lennék egy hatalmas konferencia-hívást létrehozni, ahol a két csoport beszélgethetne egymással – meg kell hallgatnunk egymást, ha végére akarunk járni ennek a problémának. Az A csoport egyik tagja aggódva kérdezi, hogy miféle védőpajzsot rakhat mobiljára, vagy hogy milyen headset-et vásároljon. Néha azt szeretnék tudni, hogy mi a biztonságos távolság, amennyire még lehet mellékhatások nélkül élni egy mobil-átjátszótorony mellett. A B csoport tagja már belebetegedett és azt szeretné tudni, hogy milyen sugárzásvédelmet rakhatna a házára, milyen orvosi kezelések léteznek, illetve egyre gyakrabban azt kérdezik, hogy az ország melyik részébe kellene költözniük, ahol nincs sugárzás, életük megmentése érdekében.
A következő cikk egyfajta bevezető, hogy mindenki értse miről is van szó és hogy eloszlassunk pár félreértést, ezáltal racionális döntést hozhassunk egészségünk védelmében.
Alapok
A legalapvetőbb tény a mobiltelefonokról és átjátszótornyokról az, hogy
mikrohullámú sugárzást bocsátanak ki, mint ahogy a Wi-Fi (drótnélküli internet) antennák, a Wi-Fi-t fogó kompjúterek, a hordozható telefonok és minden hasonló dolog. Egy olyan kommunikációs eszköz, ami nem csatlakozik a falhoz dróttal, biztos hogy
sugárzást bocsát ki. A legtöbb Wi-Fi rendszer és pár hordozható telefon ugyanazon a frekvencián sugároz, mint a mikrohullámú sütő, míg más készülékek más frekvenciát használnak. A Wi-Fi mindig be van kapcsolva, és mindig sugároz. A hordozható telefonok alapegysége mindig sugároz, még akkor is, ha senki sem használja a telefont. Egy bekapcsolt mobiltelefon szintén mindig sugároz. Természetesen a mobil-átjátszótornyok is mindig sugároznak.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
De hát mi itt a probléma? A tudósok az elektromágneses spektrumot ionizáló és nem-ionizáló sugárzásra bontják fel. Az ionizáló sugárzás, mint a röntgen és az atomerőművek sugárzása rákot okoz. A nem-ionizáló sugárzás, amelybe
a mikrohullámú sugárzás is beletartozik, a feltételezések szerint biztonságos. Ez a fajta felosztás mindig is Orwell Állatfarm című könyvének a propagandájára emlékeztetett: „A négy láb jó, a két láb rossz.” „Nem-ionizáló jó, ionizáló rossz.” Körülbelül ugyanannyira leegyszerűsító mindkettő.
Egy űrhajós egyszer megjegyezte, hogy ha Neil Armstrong magával vitt volna egy mobiltelefont a Holdra 1969-ben, akkor az lett volna a mikrohullámú sugárzás harmadik legerősebb forrása az univerzumban a Nap és a Tejút után.
Igaza volt.
Az élet úgy alakult ki, hogy elenyésző mennyiségű mikrohullámú sugárzás volt környezetünkben.
Egyre több tudós töpreng azon, hogy testünk sejtjei ezt a mikrohullámú spektrumot használják arra, hogy egymással kommunikáljanak, mint a sötétségben suttogó gyerekek, és a mobiltelefonok ezeket a jeleket zavarják. Mindenesetre az tény, hogy egész nap mikrohullámú sugárzás vesz minket körül, még akkor is, ha nem használunk mobiltelefont és ez a sugárzás a természetes mennyiségű sugárzásnál tízmilliószor erősebb.
Az is tény, hogy ez a sugárzás egy olyan technológiából jön, ami csak a 70-es években fejlődött ki.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
Ha egy mobiltelefont tartasz a fejedhez, az különféle módokon károsítja a fejedet.
Először is, gondolj a mikrohullámú sütőre. A mobiltelefon, csakúgy, mint a mikrohullámú sütő, belülről melegíti a fejet kifelé, pontosan ellenkezőleg, mint pl. a zuhany, ami kívülről melegít befelé. Agyunkban nincsenek hőérzékelő receptorok amelyek figyelmeztetnének a fej túlmelegedésére, mivel az evolúció során erre nem volt szükség, mert nem volt mikrohul lámú sugárzás és ez sohasem történik a természetben. Ennél még az a rosszabb, hogy a fej és az agy felépítése annyira komplex, hogy bizonyos helyeken
„forró foltok” képződnek, ahol a melegítő hatás tízszer, százszor erősebb, mint az ahhoz közeli helyeken. Ezek a forró pontok lehetnek a koponya felszínéhez közel, de akár az agy belsejében is, az is lehetséges, hogy csak molekuláris szinten játszódik ez le.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
A mobilokat a Szövetségi Kommunikációs Bizottság kontrollálja, és ahogy azt a legtöbb új telefon használati útmutatójában olvasni lehet, létezik a
Specific Absorption Rate (SAR), mely elvileg megmutatja, hogy adott modellból mennyi mikrohullámú sugárzás éri a fejet. A probléma az egészben az, hogy azt feltételezik, hogy az agyat nem károsítja, ha óránként egy Celsius-fokkal melegszik, és ezen alapul a Szövetségi Kommunikációs Bizottság szabályozása. Ez alapján fogadják el egy telefonnál a sugárzási értékeket. A SAR mennyiségét egy fej alakú plexiformában homogén folyadékkal mérik, ami egyáltalán nem alkalmas arra, hogy kimutassa azt, hogy keletkeznek-e forró pontok. Valójában azok az emberek, akik naponta több órán át is használják a mobilt, fejükön bizonyos pontokat felforrósítanak. A bizottság biztonsági értékeit egyébként nem doktorok kísérletezték ki, hanem mérnökök.
A vér-agy gát
Az agyat a hajszálerek falában levő tömören záró sejtek is védik, az ún. vér-agy gát, melynek szerepe az, hogy a vérben levő tápanyagot átengedi, a mérgeket viszont nem engedi be.
1988 óta a svéd idegsebész,
Leif Salford és kutatói nagyszámú kísérletet végeztek, melynek lényege a következő: kísérleti patkányokat sugároznak mobiltelefonokkal vagy másfajta mikrohullámú eszközzel, majd a patkányt felboncolva az agy
albumin szintjét mérik meg.
Az albumin egy olyan fehérje, ami a vérben előfordul,
a vér-agy gátat azonban nem lépi át. Az agyszövetben talált albumin mindig annak a jele, hogy az agyi erek károsodtak és az agy valamennyire elvesztette védelmét.
Íme a kísérletek eredménye, mely
18 éven keresztül mindig ugyanazt a következtetést engedte levonni: mobiltelefonok sugárzásával egyenlő mikrohullámú sugárzás esetén albumint lehet találni az agyban.
Mindössze egyszeri, két perces mobilozás után is albumin kerül az agyba.
Egy kísérletsorozatnál
mindössze ezredét használták a „normál” sugárzásnak és ebben a sorozatban a vér-agy gátat még jobban károsította a sugárzás, ami azt jelenti, hogy
a sugárzás minden esetben káros és hogy nem csak a mennyiségtől függ, a sugárzás erejének csökkentése nem teszi biztonságosabbá a drótnélküli technológiát.
Végezetül egy kísérlet szerint, melyet 2003 júniusában publikáltak, egyszeri, két órán át tartó sugárzás visszavonhatatlan károsodást okozott a vér-agy gátban és egy 50 nappal később történt boncolás szerint az állat agysejtjeinek 2%-ában okozott károsodást, főleg az agynak abban a részében, amely a tanulásért, a memóriáért és a mozgásért felelős. Nem lett sokkal jobb a helyzet, ha a sugárzás mértékét csökkentették a tizedére vagy a századára, szimulálva ezáltal a headset viselését, vagy a mobiltelefont kicsit távolabb tartva végezték a kísérletet. Ez azt jelenti, hogy ha más telefonja van a közelünkben, az is károsít minket. Még a legkisebb sugárzásnál is az állatok felénél károsodtak az idegsejtek.
Mit jelent ez számunkra?
Két percnyi mobilozás már károsítja a vér-agy gátat,
két órányi beszélgetés visszavonhatatlan károsodást okoz és
a mások mobiljából származó sugárzás is romboló hatású. A vér-agy gát ugyanúgy megvan a patkányoknál is, mint az embernél.
Ezek az eredmények nyugtalanságot szültek Európában, emiatt
2003 novemberében tartottak is egy konferenciát, melyet az Európai Unió finanszírozott. A téma: „A vér-agy gát – hatással lehetnek-e rá a rádiófrekvenciák?”
Ezzel a népet próbálták megnyugtatni: nézzzétek, csinálunk valamit az ügy érdekében.
Természetesen semmi
kézzelfogható eredmény nem született, mint ahogy 30 éve sohasem.
Az amerikai Allen Frey volt az első a hetvenes években, aki bebizonyította, hogy az alacsony mértékű mikrohullámú sugárzás károsítja a vér-agy gátat Hasonló mechanizmusok védik a szemet (vér-üvegtest gát) illetve a magzatot (méhlepény). Frey és más kutatók szerint a mikrohullámú sugárzás ezeket is károsítja.
Tanulság: várandós nőknek soha sem szabadna mobiltelefont használni.
Dr Salford eléggé nyíltan beszél kutatásairól.
A mobiltelefonok szerinte „az emberiség legnagyobb biológiai kísérlete.”
Nyilvánosan felhívta a figyelmet arra, hogy lehetséges, hogy a mobilozó tinédzserek egész generációja agyi problémáktól vagy Alzheimer-kórtól fog szenvedni mire középkorúak lesznek.
Rádióhullám-betegség
Szerencsétlenségünkre nem csak a mobilosok károsodnak, illetve nem csak az agyban okoz ez problémát. A következő összefoglaló egy óriási mennyiségű szakirodalom összefoglalása, mely a rádióhullámokról szól. (ez egy nagyobb spektrum, mely magában foglalja a mikrohullámot is), Felhasználtam benne tudósok és orvosok beszámolóit is, akikkel ebben a témában értekeztem.
A rádióhullámok hatásaira a tüdő, idegrendszer, szív, szemek, herék és a pajzsmirigy a legérzékenyebbek.
Az utóbbi néhány évtizedben pár betegség aránya nagyon megugrott, és jó okunk van azt feltételezni, hogy kapcsolatba hozhatók a sugárzással is.
Ezek az alábbiak:
asztma, alvászavarok, idegesség, hiperaktivitás, autizmus, multiple sclerosis, Lou Gherig betegség, Alzheimer-kór, epilepszia, fibromyalgia, krónikus fáradtság szindróma, hályog, hypothyroidizmus, cukorbetegség, malignus melanoma, hererák és szívroham, illetve stroke fiataloknál.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
A
mobil-átjátszótornyokból jövő sugárzást kapcsolatba hozták erdőpusztulásokkal, bizonyos madárfajoknál a szaporodókészség elvesztésével, illetve haszonállatoknál rosszabb egészségügyi állapottal és születési rendellenességekkel.
A mikrohullámú sugárzás biológiai hatásait bemutató szakirodalom óriási, több tízezernyi dokumentummal és
megdöbbentő, hogy az iparág szóvivői folyamatosan azt mondják, hogy ez a technika biztonságos, nincs bizonyíték arra, hogy káros lenne.
A fenti listából kihagytam egy betegséget: azt a betegséget, ami a B csoportnak van, illetve nekem is.
Íme a történet.
Az 1950-es és 60-as években a munkások, akik építették, tesztelték és javították a radarkészülékeket, nagy számban betegedtek meg. Ugyanúgy az ipari mikrohullámú gépek kezelői is. A betegséget a szovjetek találóan
rádióhullám-betegségnek nevezték el és tanulmányozták is. Nyugaton a betegség létét mindig is tagadták, de a dolgozók itt is ugyanúgy megbetegedtek. 1981-ben még kongresszusi meghallgatásokat is tartottak az ügyben, melyet az akkor még csak képviselő Al Gore vezetett. Ez persze csak a „nézd, mi csinálunk valamit” show része volt, semmi lényeges dolog nem változott.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
Ma, az átjátszótornyok és Wi-Fi antennák miatt ez a betegség elterjedőben van tömegesen.
Becslések szerint a népesség egyharmadát érinti, de a bajt senki sem ismeri fel, csak akkor, ha az adott ember már gyakorlatilag képtelen továbbra a társadalomban élni.
A betegség tünetei:
álmatlanság, szédülés, émelygés, fejfájás, fáradtság, memóriavesztés, koncentrálóképesség megszűnése, depresszió, rossz érzés a mellkasban és fülcsengés.
Ugyanakkor olyan orvosi problémákkal is társulhat, mint
légúti fertőzések, szívelégtelenség, a vérnyomás hirtelen változásai, a vércukor értékének változásai, kiszáradás, rohamok és belső vérzés.
Azért nehéz ezt a betegséget elfogadni és megbirkózni vele, mert
semmiféle kezelés nem segít rajta, ha az alapokot nem szüntetjük meg - és a betegség okozója mindenhol ott van. A Kaliforniai Egészségügyi Hatóság által 1998-ban készített felmérés szerint akkoriban 120 ezer kaliforniai munkaképtelen volt az elektromágneses szennyezettség miatt.
Ez azt jelenti, hogy az USA-ban egymillióan szenvednek ettől. (4) Az ún. elektroszenzitívek száma a világ minden országában nő, akiket semmibe vesznek, megbélyegeznek és kiszorulnak a társadalomból. A sugárzás jelenlegi mértékét nézve szinte sohasem javul állapotuk, sokszor öngyilkosok lesznek.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
Ők figyelmeztető jelek mindannyiunk számára”-állítja
Dr. Olle Johansson ezekről az emberekről. „Hatalmas hiba lenne az egész Föld lakosságát a nap 24 órájában mikrohullámokkal bombázni.” Dr. Johansson a híres
stockholmi Karolinska Institute agykutatója. Ő egy olyan kutatócsoport vezetője, amelyik a közegészségügy látványos romlását dokumentálta, mely pontosan akkor indult be, mikor 1997 második felében Svédországban bevezették a mobiltelefonok második generációját, amely már 1800 MHz-en működik. (5, 6) A betegszabadságok száma egy évtizeden keresztül csökkent, majd 1997 második felében elkezdett emelkedni és a következő öt évben megduplázódott. Ugyanekkor az antidepresszánsok eladása is megduplázódott.
A közúti balesetek száma is folyamatos csökkenés után elkezdett növekedni 1997-ben. A halálozások száma az Alzheimer-kórtól sok évi csökkenés után 1999-ben hirtelen megugrott és 2001-re majdnem megduplázódott. . Ez a kétéves késés érthető, hiszen az Alzheimer-kór kifejlődéséhez némi időre van szükség.
Megállíthatatlan terjeszkedés
Ha a mobiltelefonok és az átjátszótornyok halálosak, akkor vajon a TV és rádiótornyok is veszélyesek? Hiszen azokkal már több, mint egy évszázada együtt élünk. 2002-ben Örjan Hallberg és Olle Johansson megírták a „Rák trendek a 20. században” című elemzésüket.
Arra jutottak, hogy az USA-ban, Svédországban és még egy tucatnyi országban a melanoma, a hugyhólyagrák, a prosztatarák, a végbélrák, a mellrák és a tüdőrák aránya szoros összefüggésben állt a rádióhullámoknak való kitettséggel, ha a rádióhullámok mennyisége kevesebb lett, a rákos esetek száma is csökkent.
És még egy érdekes adat: országokra lebontva a statisztikák alapján (és megyékre lebontva Svédországon belül) arra jutottak, hogy a tüdőrák kialakulásában ugyanakkora szerepe van a rádióhullámoknak, mint a dohányzásnak.
Ez egy elterjedt félreértést is megmagyaráz. A jelenlegi mobiltornyok és a régóta létező rádiótornyok közötti legnagyobb különbség nem minőségi, hanem mennyiségi. A normális rádiótornyok mennyisége az USA-ban kevesebb, mint 14.000. A mobiltornyok és Wi-Fi antennák száma több százezer, a mobiltelefonok, Wi-Fi-s számítógépek, vezetéknélküli telefonok és rádióadóvevők száma pedig több száz millió.
A radarállomások mennyisége és a mentősök, rendőrök és tűzoltók által használt kommunikációs csatornák száma is szinte korlátozás nélkül nő.
A Környezetvédelmi Hivatal utoljára 1978-ban térképezte fel az USA rádiófrekvenciáktól való szennyezettségét, azóta az átlagos városlakót ért sugárzás szintje több, mint ezerszeres,
a legtöbb növekedés az utóbbi kilenc évben következett be. Ez alatt az idő alatt a rádióhullám-szennyezettség a városokból kiszabadult és most már az egész Földet beborítja.
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
A következményeket világszerte semmibe veszik.
Az 1990-es évek második fele óta egy új osztály született itt, az USA-ban, a mikrohullámú sugárzás elől menekülők osztálya. Egyre több beteg, haldokló ember hagyja ott otthonát, hogy távoli helyeken próbáljon új életet kezdeni, akik sokszor autókban, lakókocsikban vagy sátrakban próbálnak élni. A hurrikánok és földrengések áldozatai segítséget szoktak kapni, mi semmi ilyesmiben nem részesülünk. Senki sem ad pénzt a mi megsegítésünkre, hogy rádióhullámoktól védett helyen lakhassunk, senki sem kapcsolja ki a mobiltelefonját, vezetéknélküli telefonját vagy a Wi-Fi-s számítógépét, hogy a szomszédai lehessünk.
Az aggodalmaskodók és a betegek még nem fogtak össze, de már legalább felteszik a kérdéseket.
Válaszom az A csoport hívójának:
Semmi mobilpajzs nem tud igazából megvédeni és a headset sem megolodás.
Nincs „biztonságos távolság” mobil átjátszótoronytól. Ha be van kapcsolva a mobilod, vagy olyan helyen élsz, ahol van Wi-Fi, akkor a nap 24 óráján keresztül bombáz a mikrohullám.
Válaszom a B csoport hívójának:
egy ház mikrohullámok ellen való leszigetelése nagyon nehéz és ritkán sikeres. Az USA-ban mindössze pár orvos van, aki egyáltalán foglalkozik a rádióhullám-betegséggel és az ő gyógyítási sikerük sem túl nagy, hiszen nagyon kevés hely van a Földön, ahol az ember nem kapja ezeket a sugarakat és meggyógyulhat.
Igen, a sugárzás a műholdakról is jön, ők is a probléma részei, nem a megoldásé.
Egyszerűen
nincs mód arra, hogy a drótnélküli technológiát biztonságossá tegyük.
Társadalmunk szociálisan és pénzügyileg is függője lett egy olyan technológiának mindössze egy évtized alatt, amelyik hatalmas károkat okoz nekünk.
Minél jobban belemélyedünk ebbe, annál nehezebb lesz változtatni rajta.
Egyénileg és kollektíven is változtatnunk kellene,
MOST!!!
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>
Forrás:Orgridea.org
Az eredeti cikket írta: Arthur Firstenberg
Az eredeti cikk megjelent: 2007. október 5.
Fordítást készítette : Bertók Gábor