Georgina!
Nagyon sajnálom az előző cicádat! Én úgy nőttem fel vidéken, hogy kutya-macska alapértelmezett volt a családban. Amikor Pestre kerültem és a párommal közös albérletbe költöztünk Anyukámnál születtek kiscicák. Férjemmel úgy döntöttünk, hogy magunkkal viszünk egyet, hogy a gyerekvállalás előtt felelősséget és rendszerességet szokjunk.
Gyönyörű hófehér, hosszú szőrű kandúr volt felemás szemekkel! A Félix nevet kapta. Úgy döntöttünk, hogy ivartalanítjuk; el is vittük és megbeszéltük a dokival mikor legyen a műtét. Addig soha nem ivartalanítottunk egy cicát sem és egy kicsit féltettük. Ismerős megnyugtatott, hogy fiúknál kb. 15 perc, lányoknál kb. 30 perc az egész. Cicánk megkapta a kábítót és mikor darab rongyként feküdt, akkor elvitték a műtétre. Negyed óra múlva már reménykedtünk, hogy visszakapjuk, de semmi. 20 perc után kezdtem nyugtalankodni; 25 perc után aggódni! De nyílt az ajtó és hozták a cicát, akinek le volt borotválva a hasa és bekötve!!!! Értetlenül néztünk, de az asszisztensnő közölte: azt hittük lány, és csak akkor vettük észre, amikor felnyitottuk! Mi van??????
Nagyon fel voltunk háborodva! Milyen orvos az olyan, aki nem nézi meg ivartalanítás előtt, hogy fiú vagy lány az illető???? Gondoltunk rá, hogy feljelentjük, de azt mondták hivatkozhat arra, hogy valami daganatot érzett és azt ellenőrizte. Plusz költséget nem mert felszámolni; ki se fizettem volna!!!! Csak a varratszedésre vittük oda vissza, aztán soha többet!!!! Ja, az pesti állatkert orvosa volt az illető!!!!! Félix nem volt még egy éves sem, amikor kiderült róla, hogy süket. Leejtettem véletlenül egy tepsit a konyhába a háta mögött; nagyon hangos volt, de a macska meg sem mozdult. Így derült fény a süketségére, és megtudtuk, hogy a felemás szemű macskáknál ez előfordulhat. 3 évig volt velünk, de utána visszavittük a Anyukámhoz. A gyerekeim akkor voltak kicsik; a nagyobbik másfél éves, a kicsi fél éves volt. Mivel hosszú szőre volt a cicának gyakran visszahányta a szőrgombóckáit. Sokszor azt sem tudtam mihez kapjak, mert a kicsit szoptattam, közbe a macs hányt a nagyobbik pedig kíváncsian tapicskolt benne. Így szomorú szívvel megváltunk tőle, de talált egy új szerető gazdit, jó helyre került.
Amikor gyerekeim már nagyobbak voltak, és közben a lányunk is megszületett könyörögtek kutyáért vagy macskáért. Társasházi lakásunkba nem akartunk állatot tartani. Meggyőztük őket, ha kertes házba költözünk, akkor lehet szó róla. 4 éve Írországba költöztünk kertes házba! Mondanom sem kell, hogy a gyerekek rögtön bejelentették igényüket!
Így került hozzánk egy fekete kandúr, aki a Mokka nevet kapta. Őt is ivartalanítottuk, de sajnos másfél évesen nyoma veszett! Nagyon vékony volt, amikor hozzánk került, és pár nap múlva el is kellett vinnünk orvoshoz, mert hasmenése volt. Kiderült, hogy férges! Neki rendszeresen 3-4 havonta valamilyen bélfertőzése volt, amit antibiotikummal és diétával kezeltek. Amikor eltűnt a gyerekek, de még mi is megsirattuk. 2 hónap elteltével vettük magunkhoz Muffin cicát. Nagyon megkedveltük, mert kis gombócként 8 hetesen került hozzánk. Gondoltam ez talán eltereli a szörnyű gondolatokat Mokka cicánk elvesztéséről. Lányom még fél év múlva is néha elpityeredett minden ok nélkül, és ilyenkor elmondta: "eszembe jutott Mokka!"
Lehet jobb lett volna, ha tudjuk mi történt vele, mint hogy bizonytalanságba maradjuk.
Így, ha Muffin beteg, akkor mindenki aggódik miatta. De szerencsére már jobban van. A gyógyszert először a kajájába próbáltuk beletenni. A husit megette, de a gyógyszert kiköpte, pedig állítólag az is ízesített. Így én megfogom, férjem pedig beadja neki a gyógyszert. Először kicsit hadakozott és morgott, de most már szépen lenyeli. Utána megdicsérgetjuk, és megkapja a kajáját, amire finom ropogós falatok is kerülnek jutalmul. Egy kis seb látszik csak az ujjpárnáján, és a daganat is duzzad neki lefele. Jövő héten kedden még vissza kell vinni a dokihoz, hogy megnézzék mi van a lábával. Az étvágya is visszajött, és játszani is nagy kedvvel játszik. Bár a megszokottnál többet alszik. Tegnap és ma a lányom itthon maradt, mert begyulladt a szeme. Este megjegyezte, hogy csak mi lányok voltunk a nappaliba, amiből kettő beteg. Megnevettem, de ki kellett javítanom: mindegyik beteg. Én születésemtől fogva mozgássérült vagyok, bár ez már nálam inkább állapot, mint betegség.
Jó, hogy a Kutyus ilyen jól kijön a Cicussal; vagy fordítva. Anyukámnál gyakran aludtak úgy, hogy a kutya ráfeküdt a lábtörlőre és a kutyára feküdt a macska. Nagy haverok voltak, és gyakran egy tálból csemegéztek. Szerintem az állatok is olyanok, mint a gyerekek: sok örömet és aggódást tudnak okozni, de nélkülük nem lenne teljes az élet! Nagy fejtörést okozott, amikor szeptemberbe költöztünk volna, hogy állatot vihetünk-e magunkkal. A tulajnak először nem mondtuk, hogy van macskánk, és amikor közölték, hogy költözhetünk megijedtem. Nem akartam Muffint odaadni másnak, mert már nagyon hozzánk nőtt, de költözni is akartunk, mert az előző ház penészes és hideg volt. De szerencsére a tulaj nem ellenezte a macskát, csak nagy testű kutyát nem szeretett volna, mert abba már volt része. Így hoztuk Muffinunkat, és nagyon kíváncsian fedezte fel új birodalmát! Úgy látjuk, hogy jól érzi magát! Jövő héten majd még írok, hogy mit mondott a doki!
Szép napot Neked és a többi Fórumtársnak is!