Én a szabad akarat kifejezést úgy közelítem, hogy azt csinálhatok, amit akarok. Ebből fakad a kérdés: Irányíthatom-e a sorsomat?
Itt két dolog feszül egymásnak, az eleve elrendeltetés fogalma, valamint a szabad akarat.
Az eleve elrendeltetés szerint minden előre eldöntetett, bizonyos személyekkel találkoznunk kell, bizonyos élményeket át kell élnünk, ezek az életünk során kikerülhetetlenek.
A szabad akarat sarkos megközelítése szerint nincs olyan, hogy eleve elrendeltetett, minden változik, minden folyamatos mozgásban van, és én is beleszólhatok, tudok változtatni ezen.
Akkor most melyik?
Én úgy személem a világot, hogy mindkét fogalom egyszerre érvényesül, és bármilyen hihetetlen, a kettő nem zárja ki egymást.
Valóban vannak fix és megváltoztathatatlan dolgok az életünkben. Az, hogy hová születtünk, hogy kik neveltek fel, és milyen szempontok szerint, az hogy milyen nyelveket beszélünk, vagy hogy milyen kötöttségei vannak annak a biológiai testnek, amibe beleszülettünk.
Ám a kereteken belül megannyi lehetőségünk van az életben. Elmehetünk jobbra vagy balra, meg is állhatunk vagy ha nagyon befordultunk, akár öngyilkosok is lehetünk.
De ha felismerjük azt, hogy a velünk született adottságok nem gátak, hanem iránymutató lehetőségek, akkor kezünkbe vesszük a sorsunkat és tudatosan haladunk előre.
Így az eleve elrendeltetés is igaz, hiszen vannak dolgok, amiken semmiképp sem tudunk változtatni, de ezekbe már nem is ölünk energiát. Ehelyett felismerjük lehetőségeinket, és csak azokon akarunk változtatni, amiken tudunk.
Az, hogy a fenti kettő között különbséget tudunk tenni, na ezt hívom én TUDATOSSÁG-nak.