Üdv!
Azért nem mindegy, hogy az a szenvedély káros-e vagy sem.
Nekem kijutott a dohányzásból jócskán és bizony évek múlva már érezni lehetett, hogy nem úgy jön az a levegő, mint régen. Már nem bírom úgy, mint régen és így tovább. Eltökéltem, hogy leszokok. Szerencsére sikerült is.
Annyit tudok mondani amíg fejben nem dönti el az ember, addig nem is sikerül.
Nem használtam segédeszközt, viszont mindennap elmondtam magamnak ezt az egy mondatot: "Leteszem a cigarettát." - Akkor is ha épp előtte nyomtam el a cigit, vagy ha rögtön utána rágyújtottam, vagy épp dohányzás közbe. Nem kellett semmilyen elhatározás, csak ki kellett mondani ezt a mondatot. Nem vagyok orvos, de azt vettem észre, hogy ez a sokszor kimondott mondat rögzült valahogy a fejemben és egy idő után - a rágyújtások alkalmával- éreztem, hogy ellentmondásba kerültem önmagammal. Még később már azok a "cigarettaemelő" kézmozdulatok se voltak olyan határozottak. Egyre tétovább lettem a rágyújtást illetően, míg végül már rá se gyújtottam. Ennek már több éve. Pusztán attól, hogy sokszor kimondtam ezt a mondatot: "Leteszem a cigarettát."
Az első mondattól, az utolsó cigarettáig 2 év telt el. Ez személyenként változó lehet, de úgyis az eredmény a fontos. Azt hiszem egy ilyen egyszerű kis mondat senkinek nem okoz nehézséget