Riso és Hudson Az enneagram bölcsessége c. könyvében írja:A pszichés integráció és a spiritualis önmegvalósítás nem különálló folyamatok.Spiritualitás nélkül a pszichológia nem tud felszabadítani bennünket, és nem vezet el az önmagunkra vonatkozó mélyebb igazságokhoz, a spiritualitás pedig pszichológia nélkül grandiozitáshoz, tévképzetekhez és a valóságtól való menekülési kísérletekhez vezet."
Az én olvasatomban bizony felelős ember-aki esetleg tényleg az önmagára vonatkozó értékes igazságokat keresi-az csak párhuzamosan foglalkozik mind a kettővel.Itt nem a pszichiátriáról van szó:a pszichológi és a pszichiátria két teljesen eltérő célú "intézmény":a pszichiátriára a valamilyen oknál fogva pszichésen beteg emberek kerülnek:és lám, ha némileg tájékozottak vagyunk a témában tudjuk sajnos, hogy mennyi ember "megkattan" ezekben a "spirituális próbálkozásokban"-szakszerűbben fogalmazva csak lelkileg stabil embereknek érdemes ezekre a "határmezsgyékre" kalandozni:namármost manapság boldog-boldogtalan kipróbál mindent.Mondom ezt úgy, hogy évek óta vannak ilyen kilépéseim, és a fene se akarta.Nem kiváncsiskodom, nem "gyúrok rá", nem gyakorolok, nem görcsölök, mégis vannak.
/Ja, a pszichológia viszont nem kizárólagosan az emberek lelki jóllétével foglalkozó gyógyító tudomány, hanem az emberekre jellemző
mindennemű folyamatok megértésére törekvő diszciplína is. /
Aki érdemben szeretne fejlődni, a transzperszonális pszichológia, illetve Ken Wilber integrálpszichológiája ad egy nagyon jó értelmi alapot a "repkedéshez"-Lehet "repkedni, de le is kell "földelni" magunkat-erre való a pszichológi megfelelő ága.De ez mindenkinek a magán ügye, és a saját fejlettségétől függ.
/jaj Tamás
-legalább Te ne használd azt a szót, hogy "agyturkász"
)