Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

[Rozsaszirom]

Egy rózsa fekszik az asztalon.
Árnyéka remegve táncol a falon
A csonkig-égett gyertyafényben;
Az óra éjfélt üt a szekrény közelében.
Holdsugár kúszik az ágy felé,
Mellette ruhák hevernek szerte-szét,
Függöny lélegzik a nyári szellőben,
S a vágy vibrál a levegőben.
Izzik, forr és éget
Csillagokig száll a lélek,
Míg a Földön, égi csöndben,
Gyertya ég a sötétségben.

Holdfényben ragyog testünk,
Végtelen messzeségek égnek velünk.
Lángol a mindenség,
Elmosódik a kezdet, a vég,
A való értelmét veszti:
Álmodókká kell most lenni!
S bennünk ég a réges-régi tűz,
Mely minket egy lélekké összefűz.
Szívemhez láncollak örökre,
Az idők végéig magamhoz ölellek.
Álmodunk egy édes álmot,
Megtaláltuk már a boldogságot.

Még fekete testét hordja az éj,
De te, szerelmem semmitől se félj!
Látod, még őrzi csillag-nyáját a Hold,
Ne várd még, kérlek, a holnapot!
Szeretsz még... látom a szemedben,
S ez tart csak életben engem.
Hozzám simul forró tested,
Idő és tér már rég elvesztek,
Te vagy csak s én,
Egy test, egy lélek a világ közepén.
Ölelj még, érezni akarlak magam mellett,
Hisz nélküled nem vagyok, csak apró gyermek.

Lassan elhalt a gyertyaláng,
Sötétbe borult szobánk.
Már nem táncol semmi a falon,
Mindenütt csend és nyugalom,
Csak a rózsa fekszik még az asztalon...
S szemed lassan lecsukódik. Hagyom.
Aludj szépen, én vigyázok rád,
Te csak álmodd az igazak álmát,
S én közben csendesen hálát adok,
Hogy veled élek, veled halok.
Te aludj csak, álmodj szépet!
Jó éjszakát, szeretlek téged!


Üdv..R.

[Rozsaszirom]

<TABLE id=mod_EDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=mod_EDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: auto; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">&Agrave;lom.</TD></TR><TR><TD id=mod_EDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=5 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD>Azt álmodtam, szerettél,
Velem együtt nevettél,
Szemed fénye ragyogott,
Lehoztunk egy csillagot.

Azt álmodtam: elhagytál,
A szemembe kacagtál,
Pokol tüze csillogott,
Eltuntek a csillagok.

Azt álmodtam: énekelsz,
Két karoddal átölelsz,
Dalod magasba emel,
Ezer öröm ráfelel.

Azt álmodtam: kiabálsz,
Méregpoharat kínálsz,
Sötétségbe merültem,
Vissza sose kerültem.

Azt álmodtam: meghaltál,
S a sírodból felszálltál,
Hogy egy búcsú csókot adj,
Ne sirassam holtodat.

Azt álmodtam: meghalok,
S sírom fölött csókolod,
Azt, kit utánam szeretsz,
S aki miatt elfeledsz.

Azt álmodtam:álmodok,
Álmomban ébren vagyok,
Igazság vagy hazugság?
Melyik álom valóság?
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Csok!Lágy volt, lágy s mégis égetö
Váratlan jött, s én remegö
Vággyal néztem szemedbe.

Puha arcod kezembe vettem
Égo szemem szemedre vetettem
A hangod neked is elakadt

Hajad egyre cirógatta kezem
Valamit akartál mondani nekem
De csak némán néztél reám.

Csillag ragyogott szemedböl felém
Örvénylö mélyében elvesztem én
Magával sodort tajtékzó vihara.

"Kék szemek" - mondtad, "Ártatlanok" - nevettem
Menekvo-tomboló vágyaktól remegtem
S megcsókoltalak.

Ezernyi csoda égo-vágy ajkadban
Hus patak tűz-táncát megkaptam
E csókban.

Aztán a zavar csendesen ránk köszönt
Tunodo mosolyt mosollyal ötvözött
S csak ültünk mozdulatlan.

Nem mertem maradni, el kellett mennem
Féltem attól, mit meg sem tettem
Amit tenni annyira szerettem volna.

Szerettem volna, ha ajtódat zárod
S ölelö karod felém kitárod
S Te megtetted volna.

De elmentem messze,
Bár könny ült szemembe
Elmentem.

Szerettem volna, ha csókodat
Követi ezernyi másik
S mosolyod mosollyal,
Kezed kezemmel játszik.
Szerettelek volna csókolni
Csodád elott vágyakkal hódolni
Kéro verssel érted bókolni
Vágy-tenger vízén veled feloldódni.

Nem mertem maradni, éreztem: félek
S ha maradok, akkor megkérlek Téged
Hogy kincsed add nekem
Tomboljon érzelem
Vad vihara.

Elmentem, de ígérem: eljövök újra
Hisz vágyam hív e gyönyör-kútra
Tiltott gyümölcs - kárhozat-édes
Lennék érte bármire képes
Vigyázz reám.

[Bozse]

Szia Szirmocska. Szeretettel udvozollek itt.
Gyonyoru verseidert nagy elismeresem. Gratulalok.

[Rozsaszirom]

Írok!
Mit nem mondhat ajkam,
leírja kezem.
Neked írom, néha
bele is feledkezem.
Kósza gondolatok, melyek
Nálad járnak,
karok ölelésre,
Ajkak csókra vágynak.
Hiába rázza hópelyheit a tél,
itt nálam forró nyár mzsikája zenél.
Ünnepi illatok lebegnek,
édes a reggel,
gyönyörű dal várt rám,
egy váratlan ajándék,
tele szeretettel.
Hogy érezz, hogy láss,
dallal válaszoltam én is,
Kérem mosolyogjon rád,
a felhőtlen ég is.
Képek, zenék, szerelem
mindent elmesélnek,
s talán egyszer majd,
a vágyak, a remények
valóvá, igazzá lesznek.

[Rozsaszirom]

Bozse ..köszönöm:))
Ezt az anyukámnak irtam:)

Édesanyám....nak !!!!
Süss be tiszta napfény
Az Én kis szobámba
Hadd fürödjön minden sarka
Fényes napsugárba.
Süss be lelki napfény
Szívem közepébe
Hadd ragyogjon lelkem mélyén
Édesanyám képe.
Hadd legyek a képnek
Én is egy sugára ..
Tudjak Én is fényt deritni
Az Ö szép arcára...
Ha bús szíve ..-enyhiteni
Ha könnyes törölni..
Tudjam mindig tiszta szívvel
Ily nagyon szeretni...

[Rozsaszirom]

Álmodozás:)

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: auto" vAlign=top width="100%">Soha nem tudom abbahagyni az álmodozást,
Képtelen vagyok legyőzni a kínzó vágyakozást...
Vágyom rád, mint szomjazó föld a hűs viharra,
Mint kora hajnalban a szunnyadó mező a kristályos harmatra...
Jobban vágyom Rád mint eddig bármire,
Lehetnék a pokolban, a mennyben vagy bármerre...
Átkaim közt a pokolban is Te lennél a fény
A felhők közt szárnyalva éltetne a remény...
Nem hatna rám a halál csókja, nem ölne meg méreg,
Hiszen éppúgy mint a csöpp cserjét fogja körül a kéreg,
Úgy vigyázol engem, lágyan körülölelsz,
Halk imámra néma árny-csókoddal felelsz...
Ó!!! Azok a sóhajok, melyek azon messzi ajkat hagyják el szüntelen,
Azt az ajkat mesés varázzsá változtatja a képzeletem...
Ó!!! Azok a szemek, izzó tűzként ragyognak be szívem ablakán,
Hangod lágy szellőként süvít szívem néma teraszán...
Ó!!! Az álmom csókja...úgy égeti ajkam, mint izzó parázs,
Ez a remény éltet engem, ez a titkos varázs...

R..

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Ébredés
Volt idő,hogy kedves nélkül ,
Csak magamnak életem Én,
Csöndes szóra ,rezzent lelkem
Mégis igy szolt büszke szívem.-
,,Semmit Te ,csak mindent Én ,,

Ám Ő felelt ,kedves szóval,
Lágyan ölelve kebkén..
Láttam ott a nagy szerelemet
S büszke szívem lassan engedt..
,,Van mit Te ,de van mit Én ,,

Naprol napra a szerelme ,
hévvel áramlott belém,
Kissebb lettem ,s azt suttogtam .-
,,Többet Te és alig Én ,,

Égbe nyulik sok hegy orma
És a tenger Ó!Mily mély,
Ám de még nagyobb szerelme
Teljes lett a gyözedeleme.-
,, Mindent csak Te ,semmit Én
Mindent csak Te ,semmit Én..,,

R..

[andika]

Na mostmár téged is olvaslak,mert tudod imádom a verseket és te is ügyes vagy.Jó kis hangulata van a verseidnek,gratula!

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 10pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" width="100%"><TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: auto" vAlign=top width="100%">Hogy mi is a szerelem?

Téged hiv a szívem
Reggel amikor felsüt a nap
És Rád vágyom akkor is
Mikor csillagok oly szépen felragyognak

Te vagy nekem aki mindig
Mosolyt csalogat az arcomra
Te vagy aki a fényt is
Visszahozza az othonomba.

Hogy mi is a szerelem ?..
Ne kérdezd nem tudom ..
De azt igen hogyha elhagysz
Szomorú lesz a holnapom ..

Nem süt már a nap sem
Hiába meleg a nyár ..
Kérlek maradj itt velem ,
És akkor már semmisem fáj..
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Köszönöm Andikám:))
Irj Te is :)) Biztos menni fog:))
Puszika..R.

[Rozsaszirom]

Ezt egy este irtam ..

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%"><TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 14pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%"><TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 14pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_rem_rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%"> Fohász ( Esti ima)

Köszönöm a mai napot ,
Velem voltál jo Uram Te !
Lelkem.Nehéz terheivel..
Hozom kezeidbe !
Elmult megint egy napom és
Sötét már a táj is ..
Gondolatban hozzád viszem
Sok-sok fájdalmaim.
Enged meg, hogy szeresselek
Imádjalak Téged,
Terhekkel is élni tudjak
Úgy ahogy Te kérted.
Szeretni a rosszat is ha
Bánt és fáj az élet ,
Tiszta legyen az Én szívem
Ha eljön a Végezet !
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom Veled.
Feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam néked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál,
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz.

R.:)

[Rozsaszirom]

Szeretem Én !

Szeretem Én ,most is nagyon ,
Szeretem és vágyom Őt ,
Tudom sosem lehet enyém
S szívem mindig fájni fog.
Szeretem Én ,gondolatban
Hozzá száll a sohajom,
Vajon tud-e Ő is arrol
Hogy ,Én mindig sirtatom?
Szeretem és vágyom Őt hisz ,
Minden perc és pillanat
Fáj és kinoz ,meggyötör
Mert nem láthatom arcodat.

Szeretem Én ,s ha leszál a
Csillag fényes éjszaka
Könnyes szemmel nézek fel .s Oh !
Leszek a hold vándora.
Szeretem Én ,igy is mindig
Édes már e kin nekem ,
Talán önzö lehetek hisz
Igen!Itt van énvelem...
Szerlmemmel bennem él Ő
Szenvedélyel támogat ..
Magához ölel és szeret ,
Itt van !Csókol ,simogat.

Szeretem Én ,könnyes szemmel ,
Hányszor sirtam éjt már át
Hányszor kértem ,hivtam,sirtam..
Fájdalmam gyogyitaná.
Hiszen fájdalmamban égek
Szenvedek és zokogok
Néha ugy érzem ,hogy vége
Hiszen Én igy meghalok.
S reggel mikor feljön a nap ,
Édes napfény simogat
Rá jövök ,hogy Én igen Én ..
Én gyogyitom magamat...

R...

[andika]

Én inkább kihagyom, a Thaó szerint én még csak gyüjtögetek.Szerintem is.Ehez tehtség kell,én csak értékelni tudom a másét.De te csak csináld, jó nagyon.

[Rozsaszirom]

Köszike Andika ari vagy:))

[thao]

RÓZSASZIROM!

MINDEN LEÍROTT SZÓNAK LELKE VAN. CSINÁLNI KELL, MERT ENNÉL NEMESEBB KITÁRULKOZÁS NEM IS LEHETSÉGES!

BÁTORSÁG KELL HOZZÁ, NEM IS KEVÉS,MERT AZ EMBER ÓHATATLANUL KIADJA MAGÁT....DE -ELSZÁLL MINDEN ROSSZ IS, HA KIÍROD!!!

SZERETETTEL: thao :0:

[andika]

:656: :656:

[Rozsaszirom]

Szioka thao:)) Köszönöm.Van amit már rég irtam van ami újabb.Hogy ehez bátorság kell? Nem tudom ..csak irok és aztán talán örül neki valaki..valaki ha nem is az akinek szól egy -egy verssor:)De inkább csak saját részre irom.Csak úgy:) De amit az anyukámnak irtam arra bűszke vagyok ..ezt neki irtam annak aki a legjobb asszony a világon:)
Szeretettel üdv.R.

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Üres fejembe néha
beúsznak a szavak, de
semmi sem marad, mint
szappanbuborék elpukkad.
S közben ezernyi gondolat
várakozik szavakba ultetésre.
Ezernyi szín és mozdulat
vár a lüktetésre.
Peregnek, mint a gyöngyszemek,
megfogni oket nem lehet,
élik saját életüket.
Elégedetlen mosolyra húzom a szám,
és evezek a csendes vízen tovább.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
:)))

[Rozsaszirom]

Szeretni valakit..

Szeretni valakit ki mást szeret
Arcáról letörölni a könnyeket
Vele lenni mingíg mikor kell
Mikor már csak az üresség felel

Szeretni mindíg teljes szívvel
Sosem törodni saját félsszel
Mert ha ö szomorú én is az vagyok
Ha felvidíthatom bármit megadok

Szeretni valakit ki nem szeret
S lélekben mégis vele halni meg
Erövel kell elszakadni tőle
S egyedül nézni az eljövendöre

[Rozsaszirom]

Tudom jól
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Tudom jól, nehéz az úton járni,
De menni kell, akárhogy is fog fájni.
Mikor úgy érzed, már nem bírod tovább,
Megjelenik midig egy kis reménysugár.
A sötétben csak egy apró kis fény,
Mégis új erot, s kitartást ad a remény.
Sóhajtasz egyet, s tovább indulsz,
Újult erovel, bár még nem tudod, hova jutsz.
Haladsz, s mégis, nem látod a véget,
Az ösvény végtelen, s magába zár téged.
Néha örömteli, de sokszor fáj,
Minden ember az élet útján jár.
Végtelen idokig fárad a lábad,
Addig megy az ember, míg végleg elfárad.
Kileheli lelkét az út közepén,
Majd gyermekként kezdi újra a legelején.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Egy szép Rózsa.

[Rozsaszirom]

Virág mindenkinek ..

[Rozsaszirom]

képek..

[bullstar]

:..: Szia Kedves Barát :..:
látod milyen kicsi a világ?
Mivel tudod, hogy én is farigcsálok rímeket, ezért fogadd üdvötletként ezt a kis pár soros versikét. (bár az első változatát ismered, de azóta csiszoltam rajta kissé :D ) Remélem mi nem leszünk csigák soha !:D :D

CSIGA NÁSZ

Két csiga szerelmi láztól űzve,
felmászott,egy vén szomorú fűzre.
Majd ha házasok leszünk, szólt a boldog ara
kis csigákat nemzünk, s én leszek a mama.

Házasságukat így eltervezvén,
papért rikoltottak , keresztül a mezsgyén.
Csiga hangjuk harsányan meszire szállva,
meghívó volt, a csiga nászra.

Mig egybegyűl minden rokon, és a násznép...
- Pihenjünk kissé! - gondolkodának ekkép.
S míg a papra, esküvőre várva a fűzön külön bújva ültek,
Szép csendben s lassan egymástól elhidegültek.

M.Laurens 2005

[bullstar]

TISZTA VÍZ
<O:p</O:p
Fellegekből száll alá, s hegyek mélyén éled,
Nem más ő, mint tiszta víz, örök, mint az élet.
Kicsiny forrás mélyén, szíve újra dobban,
Cseppenként éledve, öntudatra lobban.
<O:p</O:p
Majd apró csermelyként, napvilágra jutva
Tétován bukdácsolva indul el az útra
Oly útra, mely mindent meghatároz
Az útra a születéstől, a halálhoz
<O:p</O:p
Egyre erősödve, s kavicsokkal játszva
Robogva fut a hegyről, egy megújult világba
Álja útját, sok komor, kevély-nagy szikla,
Utat tör közöttük, lelkükre szivárványt borítva
<O:p</O:p
Hol útjában elhalad, terem számtalan új élet
Megitatja a vadat, s cseppjeitől száraz kóró éled.
Hegyek lábainál csendben folydogálva.
Táplálja az édent, tikkadt vándort látva
<O:p</O:p
Medrének ölében fürge halak ringnak
Étket nyújtva sásban búvó apró madarinknak.
Táplál ő minket önzetlenül, s időtlenül rég már
Bölcsesség szól belőle, szótlanul és némán.

S hajt ő malmot, vízikereket többet is, mint százat
Csendben teszi dolgát, míg-nem belefárad.
Végül megnyugodva, s az óceánhoz érve,
Nem hal meg, csupán felszáll a kékellő égbe.
<O:p</O:p
***
Ember ki e csodát átélhetnéd végre.
Légy te is ily tiszta az újjá születésre.
<O:p</O:p
/ M. Laurens 2006 febr. /

[Bozse]

Bravo Bullstar! Ezt nem gondoltam volna rolad!
Nagyon ugyes vagy, szepek a verseid.
Szivesen olvasom maskor is ha irsz tobbet. Gratulalok.

[Hilda1949]

Virág mindenkinek ..

Háááááááááááááááát, Rózsaszírom, méltó vagy a nevedhez!!!:p

[Rozsaszirom]

Szioka Hilda :) Köszönöm szépen:)
Ezt meg fogadd szeretettel:)Üdv..R.:)

[Rozsaszirom]

Kedves Bikus:))))))))))) Nagyon szépen köszönöm a verseket nagyon szépek:))) Igen erre nem gondoltam ,hogy veled ..itt..:)))De nagyon örükök ennek:))Remélem még sokat beszélgetünk:) Üdv.R.:)

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Csendre vágyom ..

Csendre vágyom,némaságra,
Kulcsokkal zárt szív-vakságra,
bezárni az értelmetlent,
elküldeni,aki elment!

Félrenézve továbbmenni,
út porába felhőt rúgni,
kavicsokkal jót játszani,
hátat nevetve mutatni!

Nem sírni,ha éget a nap,
nevetni ha megbántanak..
olyannak lenni vágyom,
amilyet az ablakban látok!

De nem,mégsem ez kell,nekem
nem játszani az emberekkel,
embernek lenni és elfogadni,
ha kell még sokkal többet adni!



</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Mi a Szerelem?

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Tudod, mi a szerelem?
Ha két patak összeér,
s együtt futnak tova,
és meg nem mondja
senki emberfia,
miért jó nekik így,
egymásba simulva.

Tudod, mi a szerelem?
Odabújni
Csöndesen a másikhoz
És azt gondolni,
Szavak nélkül
Megköszönni,
Megköszönni...

Tudod, mi a szerelem?
Egymás szemébe nézni,
Benne a Mindenséget
Észrevenni,
És csak menni, menni,
Minden könnyet letörölni,
Az Úr lábait átölelni.

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Szóda Waszil]

Szioka Hilda :) Köszönöm szépen:)
Ezt meg fogadd szeretettel:)Üdv..R.:)


Ezek a rózsák nagyon szépek.:p És az illatuk hhhhhhh finom.:D

[Rozsaszirom]

Szeretném látni
átható mosolyodat
De tudom lehetetlen,
mert most szomorú vagy

Csak egy szavadba kerül,
És ott segítek ahol csak tudok
De szavak nélkül is:
Tudd,Én melletted vagyok!

Lehet,hogy csak átölellek
De remélem érzed,
Hogy sosem vagy egyedül ..
Hisz veled Én is vérzek

[Rozsaszirom]

Szioka Szóda Waszil:):p Igaz milyen jó érzés meg simogatni egy Rózsaszirmot:):D :D Komolyan :) És imádom a Rózsa illatát és a bársonyos szirmait is:)) Bele tudnék feküdni egy szép nagy Rózsa ágyikoba:))
Üdv..R.

[Rozsaszirom]

Én nem tudom..

Én nem tudom: mi van velem?
Csak a Szív dobog bennem,
Furcsa tűzben ég a testem,
Ha Rád gondolok.

Én nem tudom: mi van velem?
Csak a vágy erosödik bennem,
Csak a lelkem kíván erösebben,
Mert Rólad álmodok.

És nem tudom: mi lesz a Vég?
Hogy kegyes-e hozzám az ég?
De a szívem furcsa lángban ég,
Mert Hozzád utazom.

És nem tudom: mi lesz ezután?
Mozdulatom is elakad sután,
Csak vigyorgok zavartan és bután,
Mikor Veled találkozom.

És talán rám mosolyog szemed,
Melynek zöldjében elveszek,
És nem húzod el kezed,
Ha érte nyúl a karom.

Talán szám megtalálja szád,
Hisz oly régóta vágyom Rád,
Mindig Rád, csakis Rád!
Én így akarom

[bullstar]

Kedves rózsaszirom ;) Örülök, hogy kellemes meglepetés volt számodra az ittlétem. Én szintúgy örülök egy régi barátnak ezen a fórumon . És igyekszem a tehetségem és tudásom szerint segíteni a topicodat.


Álomvilág

Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
megnyugszik a test és lélek, a fájdalom is álmos.
Puha meleg takarónak lágy ölelő mélyén
Vár egy szebb világ, hol életemet élném.

Álmomban, egy más világban járok,
Hol elhagynak a kínzó valóság foszlányok.
Ott minden szebb és új mesékre várva,
Nem is emlékeztet a rideg valóságra.

Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat
Új kapu nyílik meg , s a holnap ott künn várhat.
Várhatnak a viták , s aljas szurkapiszkák
Bölcs álom takarja el, sajgó lelkünk piszkát.

Szunnyad a kevélység, gőgős páncéljában,
nem jut be e kapun, ki irígységtől sápadt.
Vadul dörömbölhet mind, ki békességtől félve,
Ostobán hiszi, hogy a gyűlölet felhághat az égre.

Oly világ ez, hol ki szeret , mindenkoron meglel,
Hol ébred a megértés, szeretet és jellem
Bárcsak megoszthatnám véled, bárcsak velem lennél
Bárcsak együtt néznénk , amint a nap felkél

Az én világom mindig derűs, nem hatol be ármány,
Nincs benne bősz gonosz, sem vicsorgó ártány....
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot.!
Emberibbet, szépet. .... Egy új valóságot.

M. Laurens 2006

[Rozsaszirom]

Bikus köszönöm szépen nagyon kedves vagy :) Mint mindig...és csodás a vers is.Köszönöm szépen.Eddig mással ,,varázsoltál,, el:D most meg a versek is. Ja bocs hogy ,hogy nem irtam nagyon nagyon szép a Nő napi kis filmed.Csodás mint minden amit készitesz ..szeretettel..R.

"........Életünknek

minden órája gyönyörű ajándék,

már alig látjuk a tegnap letűntet,

ami holnap lesz, tilalmas talány még !

S bár ígért is olykor az este rosszat

Még láthatta örömöm a bukó nap.


Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen vidáman

a perc szemébe ! Rajta, egy se vesszen !

Használd javadra, bizakodva, bátran,

munkában éppúgy mint a szerelemben !

Légy mindig egész, s légy gyermek szívedben,

így minden leszel, leszel győzhetetlen !....."
http://szeretetkuldo.zsozirisz.hu/azenversem/vers21.gif
</SPAN>

[bullstar]

;) Ajánlom ezt a kis versikémet a CanadaHun tagjainak és Rőzsasziromnak, hiszen épp ők inspiráltak a megírására :D Ha valaki magára ismer, az pusztán a véletlen műve lehet !!!:D

Ájtatos Manó
<O:p</O:p

<O:p</O:p
Hűvös fűszál szélben ringó hátán, <O:p</O:p
Búskomorságba borult apró sáska császkál<O:p</O:p
Oh mily szomorú is bús magányos létem,<O:p</O:p
Nem találom sehol, párom itt a kerek réten.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
S karjait esdeklő imához fonja,<O:p</O:p
Add uram, hogy megleljem őt még ma.<O:p</O:p
S ájtatos szemeit az égre emelve<O:p</O:p
Lelke mélyén átkokat szór a beste.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Keserves jajt az egész nagyvilághoz,<O:p</O:p
Elátkozva sorsát mely nem segíti, csak imához<O:p</O:p
S ekként sanyargatva, önmagát sem állva,<O:p</O:p
Haladt a réten, fűszálról fűszálra.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Lágyan ölelő, szerető karokra vágyok,<O:p</O:p
S oda adnám érte, ezt a rusnya nagyvilágot.<O:p</O:p
Szerető párra, kinek apró manócskákat nemzek.<O:p</O:p
S elboríthatná a rétet, a víg imádkozó nemzet.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Kicsiny sáska-szíve hevesen dobogva,<O:p</O:p
Felmászott egy nagyobbka bokorra.<O:p</O:p
Innét imádkozom majd ismét a sorshoz,<O:p</O:p
S ekként letérdelvén, szólott a bokorhoz.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Ó te zöldellő hatalmas nagyerdő,<O:p</O:p
Hol szeretet mátkám, egyszer tán eljő…<O:p</O:p
S alighogy imához emelé csápjait,<O:p</O:p
A szemközti levéltől, megrezdül a csalit

<O:p</O:p
<O:p</O:p
S istennek áldó kezét sejtve ebben,<O:p</O:p
Manólina szép karcsú teste, hősünk elé lebben.<O:p</O:p
Hímünk eddig elfojtott heves vágyától űzve,<O:p</O:p
Azonmód meghágá, nevét sem betűzve.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
S miképp vége lőn a szerelmi násznak,<O:p</O:p
Egymásra szerelmes tekintet vetve, pihegve várnak.<O:p</O:p
Óh te drága lény, te áldott jó tündéri lélek<O:p</O:p
Úgy vágytam ölelésed, s cserébe csupán ennyit kérek.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Magányomban mindenkor reád vártam,<O:p</O:p
Gyermekim anyja légy, ez volt minden vágyam.<O:p</O:p
S amint hitvesének ölelő karjai, közé toppan,<O:p</O:p
Szeremtől lázban égő koponyája, szinte alig roppan.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Én imádlak, szólt az ájtatos ara,<O:p</O:p
S magamévá teszlek, mikként tette azt papával a mama.<O:p</O:p
S egy utolsó szerelmes sóhajt nyögve,<O:p</O:p
Hősünk megmaradt részeit, a zöldellő gyöpre. pökte.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
********************<O:p</O:p
S végső tanulságul leszögezhetjük ekképp,<O:p</O:p
Mg végleg be nem kebelezik, nem nyughat a férfinép !

<O:p</O:p
<O:p</O:p
/ M. Laurens 2006. május /<O:p</O:p

[Efike]

Ahogy elnézem, nem iskolás a sáska,
nem húzza a vállát az iskolatáska,
vidáman szökken a fűről a fára
és kacsóit nem fonja imára,
hanem mindaddig, mig levéltől zöld az ág,
a sáska rág, csak rág és egyre rág
és csélcsap is, kikezd fűvel és fával,
nem zárja napját egy megbánó imával,
hanem mielőtt álomra hunyja a szemét
új zabálásra gondol a szemét.

[platon]

Mégis éltek, arra a percre,
ama halvány időszeletre.
Arra lett írva sorsotok,
egymást a semmibe követve
megettétek egymást szeretve.

Ami megmaradt belőletek,
mégsem értéktelen mese.
Erősítő, kegyelmi jele imának,
hogy közel jár a végtelen édes
Sáska szerelem.

[andika]

Ez Qrva jó volt!

Fiúk isteniek vagytok ,énannyit nevettem.
Bullstar,hogy te ehez is értesz?És palton!Ezt nem is tudtam rólad,ügyes vagy nagyon!

Efikém hozta a formáját.
szép volt fiúk!

[Rozsaszirom]

Sziasztok:) Bikus:D :D Hogy miket ki nem találsz:D :D
Fiuk nagyok jók vagytok:)):D :D
Üdv. R:)

[Bozse]

Bravooo! Bullstar, Efike, Platon, elvezettel olvastam a kozos verseteket.
Nagyon tetszett.
Nem vallalkoznek egy versiro vetelkedore veletek!!

[Rozsaszirom]

Igaz Bozsém nagyok jok voltak:)))

[Efike]

A legszebb költői babér,
ha lányok kórusa dicsér,
nem adnám egy tányér babért,
fellforralja bennem a vért.

Pegazus a vasderesem,
mindig nyerít a versemen,
Parnasszusra, ha indulok
a hátáról mindig ledob.

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 10pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" width="100%">Még érzem arcomon , puhán símító kezed .
Ahogyan bőrömön lágyan vándorol tenyered ,
S megtapad testemen . Ujjaim lassan járják
Testeden útjukat , s fedezik fel maguknak arcodat
És ajkadat .
Mosolyogj !
Szemeid és ajkad vágyakozva megcsókolom ,
S csend van . És valahol mélyen ízzik a forró
Szenvedély , s csak figyelj , remélj !
Messze vagy . De néha , néha erre jársz ,
S ha akarsz engem mindig megtalálsz !
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Sóhaj


Még érzem kezemben
Kezed melegét,
Még érzem szememben
Szemednek tűz-fényét.

Még érteni vélem
Szíved szép szavát,
Még szívemmel felfogom
Arcod könny-mosolyát.

Még látom a széket,
Hol zavartan ültél,
Még...futamnyi idő,
Aztán megbékültél.

Még érzem arcomon
Leheletnyi csókod,
Még érzem vállamon
Átfonódó karod.

Még...de hisz már nem.
Arcom könnyes,
Karom leeresztem
Csak itt legbelül, a lélek


bíztat engem!
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Hiányod

Könnybelábadt szemmel
nézem a sötétet.
Rád gondolok Kedves,
hiányod fáj, éget.

Fagyos alkonyokon
reszketek, ha látlak;
feledni akarlak,
és mégis kívánlak.

Hideg hajnalokon
érintésed vágyom.
Ölelnélek Téged,
de ez már csak álom.

[Rozsaszirom]

Engedd

Beszélnék, de a hang a torkomban reked.
Oly sok szép szót gondoltam Neked,
de csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít, kínoz, öl.
Felkavar, meggyötör.
Szólnék, de nem tudok,
zavartan hallgatok,
s tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; nem rég
még velem voltál kedvesem,
Kedvességgel és szép szavakkal,merészen
ugy ahogyan még eddig senki sem.. ,
s kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy, de mégis oly közel.
A szívemben, a lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok,de nem merem..
Mit érzek? Mondanám, de nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
mily mérhetetlen a szeretet,
mit irántad érzek.
Csak tétován nézek.
de szólni, nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang a torkomban reked,
s annyit tudok suttogni Neked;
Engedd oh engedd meg hogy szeresselek..

[Rozsaszirom]

Az élet...
Az Élet: mely összedől, mint egy kártyavár.
A boldogság: mely elszáll, mint egy kismadár.
A lélek: mely szürke lesz s üres, mint a hold.
A szerelem: mely elmulik s vele minden mi volt.
A nap: mely fölégeti fáradt szívemet.
Az út: mely végre a túlvilágra elvezet.
A valóság: mely nem más, mint a halál.
A sír: mely tárt karokkal majd ránk vár.
A bánat: mely lelkemen madárként ráröpül.
A szív: mely mindenkitől menekül.
A társ: kit nem feledeünk el soha.
Az isten: ki nem hagy el soha .
Az emberek: kik nem ismernek mégis szeretnek.
A barátaim: kik szeretnek és velem félnek.
A többiek: kik mitsem tudnak az egészről:
S én: ki erőt merítek a reményből.
A pillanat: mely tönkretette életem.
A remény: kihez nyújtom két kezem.
Az ész: mely gondolkodni képtelen.
S a tény: hogy életem nem reménytelen.
A kép: mely arcom előtt feldereng.
A tudat: mely mindenen csak elmereng.
A halál: mely mentsváram lesz énnekem.
De miért?: mindig csak ezt kérdezem???

[Rozsaszirom]

Áldás..

Áldott legyen az aki hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott mindig az utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott benned a fény,
Hogy masoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegitse föl a szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
A szeretetre szomjazónak.
És legyen áldott támasz karod,
A segitségre szorulonak.

Legyen áldott gyönyörü szavad,
Minden hozzad fordulonak.
Legyen áldast hozó kezed,
Azoknak, kik érte nyulnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
Minden tiged keresőnek.

Legyen áldott immar,
Minden hibad, vétked.
Hiszen aki megbocsájtja,
Végtelenül szeret téged.


Őrizze meg tisztasagod,
őrizze meg kedvességed.
őrizzen meg Őnmaganak,
És a téged szeretőknek.


Mindenkinek szeretettel...R.

Régi Magyar Áldás csak kissé át irtam ..

[Rozsaszirom]

Vallomás..

Régóta ülök itt, némán, egymagamban,
Gondolatok kergetik egymást az agyamban,
s Te vagy mindegyikben; minden villanásban,
Szívem egészében, minden dobbanásban.
Nincsen rá elég szó, hogy elmondhassam Neked
Mit jelent az, mikor kezembe a kezed
Szemembe a szemed simul bele lágyan;
S hogy Neked adjak mindent, ez most minden vágyam.
Le akarom írni, milyen gyönyörü vagy,
S mennyire szeretlek; de a szó cserben hagy;
Nem találok jelzöt, képet, hasonlatot;
Vallomásom csak szememből olvashatod"

[bullstar]

;) Rózsasziromnak ajánlom, hogy minnél több vers legyen a topicjában .
És talán azért is, mert nem csak a szerelem fontos a világon.:D






<O:p</O:pEMPÁTIA
<O:p</O:p

<O:p</O:p
Mit jelent e szó, s vajon van é aki, érti?<O:p</O:p
Él e még oly ember, ki mások jajszavát megéli.<O:p</O:p
Léteznek e még lelki szülők s anyák,<O:p</O:p
Kiknek kezét fogva a nyomort, szeretet hatja át.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Kik megosztják a nincstelennel saját semmijűk.<O:p</O:p
Árnyékot adnak, s ha fázik levetik utolsó pendelyük.<O:p</O:p
Hová lett az emberség ebből a világból?<O:p</O:p
Hová lett a szeretet, ami a setétben gyertyaként világol?<O:p</O:p
<O:p</O:p

Közönyből falakat húznak, s mögötte megbújva,<O:p</O:p
Képzelt boldogságról papolnak, újra meg újra.<O:p</O:p
- Segíts magadon, s az isten is megsegít,- mondják,<O:p</O:p
Istenre hárítva, sivár lelküknek minden szennyes rongyát.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Jó szó, el nem hagyná szájukat, nyomorultat látván<O:p</O:p
Pedig saját nyomorult lelkük az, mi égi kiáltvány.<O:p</O:p
Pénzel, vélik enyhíteni, mit csak megértés gyógyíthat,<O:p</O:p
Élőnek tűnnek, de fásult tompa lelkük, közelíti a holtat.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Megértésre vágynak ők is, titkon, s megelégedetlen,<O:p</O:p
Szeretetet koldulnak, dacosan, keményen és nyersen.<O:p</O:p
Meg nem értett lelkük nyomorát harsányan mutatva,<O:p</O:p
Másokat okolnak, önmaguk elé is, görbe tükröt tartva.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Míg nem éljük meg más sorsának jajszavát,<O:p</O:p
Míg lelkünk sivár közöny hatja át,<O:p</O:p
Míg éhes gyermeksírás száll az égig,<O:p</O:p
Míg a nyomorult harcol a puszta létig,<O:p</O:p
<O:p</O:p

Nem lesz e földön se, nyugalom se béke,<O:p</O:p
Rideg közönytől pusztul el majd bolygónk, s örökre vége!<O:p</O:p
Mert koldus lelkeknek nyomora nem száll fel az égig,<O:p</O:p
Haláltusáját folytatja a lét, míg-nem elenyészik.<O:p</O:p
<O:p</O:p

/ M. Laurens 2006 /
<O:p</O:p<O:p</O:p

[Rozsaszirom]

Köszönöm Bikus nagyon szép....tudod ,hogy Én is tudom ,hogy nem ,,csak,, a szerelem a fontos .Hiszen Te annyi versem olvastad.
Szép napot ..üdv.R.:)

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%"> Kiáltás... <TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Uram, nézd, tehetetlen vagyok,
annyi mindent akartam, alig kapok...
nem néztem, ki honnan jött, merre tart,
bálványként imádtam, aki akart.
Keveset? Sokat? Nem is tudom
néhányan csüngtek az ajkamon...
de mindig mást kerestem, örökké,
szállni akartam a felhők fölé.
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban.

Uram, tudom, lehetne másképp
tehetnék valamit az életemért,
de már nem akarok, most már vége,
sosem tudtam mit kezdeni véle,
hiába küldtél üzenetet,
alig hallottam meg, mindig elreppent...
magamhoz térhettem volna hamar,
de csak NŐ voltam, ki álmot akar!
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban.

Uram, most itt állok, meztelen,
levetkőztem végül, nagyon kelletlen...
Mégis megtettem, kitárulkoztam,
immár ezredszer. Sosem tanultam!!!
Sosem tanultam a "bajból" én,
mert nem vagyok más, csak egyszerűen én.
dallamok, képek, ízek és szagok,
és végül is vagyok, aki vagyok.
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Kép

[bullstar]

Köszönöm Bikus nagyon szép....tudod ,hogy Én is tudom ,hogy nem ,,csak,, a szerelem a fontos .Hiszen Te annyi versem olvastad.
Szép napot ..üdv.R.:)

Én tudom hogy tudod,
S te is tudod, hogy én tudom.
De mit ér minden tudás,
Ha felejteni nem tudunk?

Felejteni a rosszat
Felejteni naphosszat
Elfelejteni ki bánt,
S végül, feledni a halált .:rolleyes:

[Rozsaszirom]

Én tudom hogy tudod,
S te is tudod, hogy én tudom.
De mit ér minden tudás,
Ha felejteni nem tudunk?

Felejteni a rosszat
Felejteni naphosszat
Elfelejteni ki bánt,
S végül, feledni a halált .:rolleyes:

Köszönöm:)
Én tudom hogy a szeretet a szivedben él
Én tudom ,hogy ez az egyetlen cél
Ami a szép szivedben él
És amit oly nagyon tisztelek Én.
Én tudom feledni kell a rosszat
Hisz ezzel élni nem lehet naphosszat
És végül el fogadni a halált?
Tudom kedves ez az ami Reám vár.

[Árvai Emil]

Kedvenceim, a versek

Ott feleselnek a rím-gyerekek
többnyire hátul, a sornak a végén;
dobban a hangsúly - a szív - ütemet,
sőt, ha a szép szavak alliterálnak:
remek élmény!

a szabadvers
szilaj csikó
de szárnya van

[Rozsaszirom]

Szioka Emil:)

[Árvai Emil]

Költő

Játszik a szavakkal
"életre-halálra"...

Gubózik magába...

...Míg testet ölt
egy megfogant
gondolat,

új verset vajúdva világra.

[Rozsaszirom]

Miért jó a szemed látnom
Miért jó az ölelésed,
Miért simogat a karod
Oly gyengéden ha hozzád érek?

[bullstar]

FOHÁSZ

Óh uram, ha létezel valahol a világegyetemben!
Hallgass meg most engem,
Ki magam vagyok a semmi az általad alkotott végtelenben.


Hallgasd, hogyan mondok hitetlen létemre is imát!
Oltalmazd azokat,
Kiket rozoga s már egyre vénülő szívem, olyannyira imád.


Segítsd mindig őket, miként azt velem is számtalanszor tetted!
S szereteted, magvaiból,
Nevelj erdőnyi árnyat adó lombos fát, miként azt te elvetetted.


Add uram, hogy higgyenek magukban, s megbízzanak másban!
Tedd uram, hogy
Higgyenek az emberség és megértő szeretet hívó szavában.


S végül segíts engem, hogy mindig adni tudjak,
Ha csak egy mosolyt is,
A bútol szomorúknak.


/ M. Laurens 2006 /

[Rozsaszirom]

FOHÁSZ


Óh uram, ha létezel valahol a világegyetemben!
Hallgass meg most engem,
Ki magam vagyok a semmi az általad alkotott végtelenben.


Hallgasd, hogyan mondok hitetlen létemre is imát!
Oltalmazd azokat,
Kiket rozoga s már egyre vénülő szívem, olyannyira imád.


Segítsd mindig őket, miként azt velem is számtalanszor tetted!
S szereteted, magvaiból,
Nevelj erdőnyi árnyat adó lombos fát, miként azt te elvetetted.


Add uram, hogy higgyenek magukban, s megbízzanak másban!
Tedd uram, hogy
Higgyenek az emberség és megértő szeretet hívó szavában.


S végül segíts engem, hogy mindig adni tudjak,
Ha csak egy mosolyt is,
A bútol szomorúknak.



/ M. Laurens 2006 /







Bikus ez nagyon szép:!!)
Köszönöm szépen ..

[bullstar]

Lehet, hogy hiú remény csupán, de rózsaszirom topicja jó példa arra, hogy összefogást hirdessen a szétszórt versírók topicjai közt hiszen a topic címe nem más, mint Verseljünk mindannyian együtt, levetkőzve a sok-sok egyéni kis oldal szétszórtságát. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ez több előnnyel jár, mint hátránnyal. Nemcsak megmérettetés ez, hanem az olvasóknak is könnyebség lenne, hiszen együtt látná ki-ki a kedvenceit (ha van). Tehát arra kérem a rímfaragó társakat, hogy fogjunk össze, és Verseljünk mindannian , de mégis együtt ! :..:

Utóirat: főleg az újonan érkezőkre gondolok, akik még nem nyitottak saját topicok, vagy még csak a kezdetén tartanak.

[Rozsaszirom]

Köszönöm bikus :)

[Árvai Emil]

Életjel

Életjel a vers (is),
mondja: vagyok!
S beszél helyettem is,
ha hallgatok.

[andika]

FOHÁSZ


Óh uram, ha létezel valahol a világegyetemben!
Hallgass meg most engem,
Ki magam vagyok a semmi az általad alkotott végtelenben.


Hallgasd, hogyan mondok hitetlen létemre is imát!
Oltalmazd azokat,
Kiket rozoga s már egyre vénülő szívem, olyannyira imád.


Segítsd mindig őket, miként azt velem is számtalanszor tetted!
S szereteted, magvaiból,
Nevelj erdőnyi árnyat adó lombos fát, miként azt te elvetetted.


Add uram, hogy higgyenek magukban, s megbízzanak másban!
Tedd uram, hogy
Higgyenek az emberség és megértő szeretet hívó szavában.


S végül segíts engem, hogy mindig adni tudjak,
Ha csak egy mosolyt is,
A bútol szomorúknak.



/ M. Laurens 2006 /







:656: :656: :656:

[andika]

Életjel

Életjel a vers (is),
mondja: vagyok!
S beszél helyettem is,
ha hallgatok.

Tetszenek a verseid.
Rövid,velős,mindent elmond,még annál többet is,sokkal többet.;)

[Rozsaszirom]

Életjel

Életjel a vers (is),
mondja: vagyok!
S beszél helyettem is,
ha hallgatok.

Szioka Emil ..nagyon szép..üdv.R.

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text" vAlign=top width="100%">Kezdet?..

Nem mondom hogy kezdet hisz úgy is tudod,
Tested tombol, de leked nyugodt.
Nincs megálás menni kell, hív a jövő de nem felel.
Még.. nem látom ragyogó szemed,
Még.. nem tudom a sebes patak honnan ered,
De szememből könny a patak,
De bennem él emléked és örökre megmarad..

Megint szálltak szavaink,
De mégis tömör volt a némaság.
Oly édesek voltak ..ajkaink..
S bennem is ég isteni vágy.
Tudtam, nem lehet semmi köztünk,
Kín madara ült fölöttünk.
Vagy csak fölöttem.
Fölötted talán zavar madara lebeg,
A Világban hol találod helyed?
Nem tudom, mit tegyek,
Állnak köztünk hegyek.
Közénk állt az idő,
A szakadék egyre nő.
Talán a lelkünk az közös s csak odaát.
Találkozunk és várni foglak ..
Hát léteznének még csodák?

Nekem most már a szív sem felel,
Mert tüzét könnyeimmel oltom el.
Az Égbe se szállhatok mától,
Könnyem odalent pusztító zápor.
Csillogó szemeből könny pereg,
Gonosz, vérszomjas fergeteg..

Leleked szépségétvel megérinetetél.
Hisz oly sok szép mind az ami benned él..
Látni a szépet abban is amit más már nem,
Érezni hogy ragyogon a holfény átölel..
Érezni,vágyni ,szeretni oly nagyon ..
Amiért érdemes meghalni egy gyönyörü hajnalon..



</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text" vAlign=top width="100%">TOVÁBB?

Szorít az időm
Hogy legyek túl mindenen.
Szorít a szívem..
Hogy múljak el hirtelen?

Felednék, felednék
Száz szót is, ha vége egy
Keresnék, keresnék
Szavaimnak értelmet.

Tehetnék, tehetnék
Tenger jót, míg lehet még
Temetnék, temetnék
Föld gondot, mi csontig ég.

Lehetnék, lehetnék
Semmi térben árva lét
Mehetnék, mehetnék
Szép szerelmet kérni még.

Szeretnék,szeretnék..
Bölcs öregkort érni meg
Szeretnék, szeretnék
Holdvilágra térni meg.

Leszek még, leszek még
Sok lélek közt én is egy
Hiszem még, hiszem még
Szeretnek az emberek.

Szorít az időm
Hogy legyek túl mindenen.
Szorít a szívem...
Hogy múljak el hirtelen?</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Árvai Emil]

Emberi sors

mi itt a nyüzsgésben
Robinzon ott

fürkészünk homályos horizontot

valakit várunk

valaki
vár

[Rozsaszirom]

Valakit várni ki nem jön el,
Valakit, aki már nem felel,
Valaki el ment..hangtalan ,
És szivünk ..érte is meg dobban ..

[Gorilla]

(Egy regi versem)

Emlékezet

Nem tudom, hogy Budapest vagy Kanada az álom
Vagy az elmúlt húsz évet halucinálom egy korházi ágyon fekve,
Sajgó combjaimra bágyadtan meredve.
Vagy tán félálomban a Balaton parton,
Hol palacsintával gyomromban sziesztámat tartom,
Mert ismét eltemettem egy tanévet,
De a bizonyítvány átka a napnál jobban éget
És a strandolo tömegek moraján keresztül,
Érzem, hogy a lelkem hirtelen berezdül,
Mert két hét még a lelki béke,
S a rossz emlékek szörnyű éke szétfeszít
Mert a hatamas sárga iskola sohasem veszit
És elnyel ismét, mint egy várbörtön mélye,
S a kegyetlen hadúr rideg személye végigmér újra
Szemében elpattant rég a szeretet húrja

Gyakran álmodom kedves, koranyári napot
Évzárót, hol az osztályfőnok nagy csokor virágot kapott
De én ülök a padban, nyakamon a vörös kendő,
Csak a jótanuló az értékelendő e szent napon,
Nalam átkozott évek nyoma minden egyes lapon.
Vádlóan néznek rám tanárok, gyerekek, szülők
Mintha csak miattam lennének öszülők egy diktatúra alatt,
Hol a jólét hamis képe emelt ránk égigérő falat.
Beszortítom szemem, hogy még fényt se lássak
S újra távolba vesznek tanárok osztálytársak
Futnék előlük időn és óceánon át
De hordozni kell az emlékek végtelen sorát,
Mert téglaként ők építik fel a lelket,
De az ingatag házhoz én adtam a telket.
Mint ponty, ha partrarántom, S utolsó percéhez érkezett
Úgy csapkodja bennem haláltusáját a vergődő emlékezet

Elfáradtam...
A messzi országban rámborúl az élet súya...
S a magányos elme végibúsúlja a hosszú délutánt.
Hol ismerős a köd és a hó,
Hol a lomha létben a lélek a haldokló
Hol hóvihar után azúrkék az ég,
Hol méregzöld pázsitot rejt a jég,
S hol a felhőkbe nézve értem meg igazán,
Hogy az Isten túlnő életen s hazán,
Mert hiába a messzi távol.
A mindenség ura, aki sohasem vádol...
És az idegen országban
Idegen templomba betérve,
A élet terhét eléje letéve
Magyarúl köszönt engem
A Bosnyák téri Isten

[Rozsaszirom]

SZERELEM..

Messze ,a kéklö üveghegyen
él egy madár ,a neve Szerelem.
Topáz a csöre ,és a két szemén
rubintos tüzben szikrázik a fény..
A szárnya zöld ,a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve...
és mint a villám lecsap hirtelen
fényből ,viharbol jön a Szerelem...

Már láttam egyszer ,jött egy pillanat
szívemre ült és hittem ,itt ..marad..
útána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
Vergödött ,karmolt és az átkozott
szebbik valoja eltünt ,messzeszált,
S talán már más szív fölött muzsikált.

Elfogni őt ,bezárni nem lehet ,
akár a fényt ,vagy a nyargaló szelet.
Csupán a vágy oly szárnyaló szabad ..
hogy utolérje azt a madarat..
A szine ,hangja mindig újra más ,
meseszerü,különös és ..csodás..
ott fönt lakik a kék üveghegyen ..
az a madár ..a neve :- Szerelem...

[Rozsaszirom]

Egy régi levél..

Egy megsárgult levél álma,
tépett lap sóhaj-símogatása,
önzetlen sorok ,porladó lakat
megbúvo betük és igaz szavak..

Szél nyitogatta ,gyürt boriték,
benne fehér árny ,sötét fény ,
hálátlan ,durva kezek nyoma ,
az idő végtelen gyáva pora..

Hosszú évek óvó ládája ,
rejtette mindezt magában,
elvékonyodott hitek ,bizalmak,
kapott és megszokott tilalmak..

Csillogó könnyezett szavak ,
kusza álom ,zsinorok,tinta-tavak..
apró ,olvashatattlan vágyak ,
itt ott tavasz ,őszi ,halott tájak..

Mesélt emlékek ,fájó tollhegyek
lassú folyok ,elérhetetlen hegyek,
csendesen orditó remények ,
foszló ,elmálott ,színes festmények..

Nyomokban fakuló emlékei,
szelek ,esők,börre karcolt képei,
elveszett fátylak halott pihenése
még olvasható ebben a levélben ..

Még benne a vágy valahol mélyen ..
még él benne egy kéz szegényen ,
még lüktet benne pár gondolat ,
még van ,egy érzés ami egy szívet nyitva tart ..

[Rozsaszirom]

Nem az Én versem úgy kaptam ...de saját verse annak aki irta ,igy ide irom..

Édes Rózsaszirom!

Még nem tudom, mit írok Neked,
De azt már érzem, elindult végzetem.
Már nem írsz, nem gondolsz velem
Biztos, hogy ez a vers sem kellene

Mégis elkezdtem, bár suta a kezem
Fejem tompa, csak az érzelem,
Ami benne van, vagy az a szívemben?
Hogy hol fáj, már nem is érzékelem

Csak azt tudom, hogy hiányzol nagyon
Nézlek reggel, délben, korai alkonyon
Aztán az éj mindent eltakar
Mindened csupán szép emlék marad

"Ki mondja meg, vajon meddig lehet"
Ha megnézlek még ott van, mint apró üzenet
Üzenet Neked, üzenet a világnak
Pedig csak Neked szólt, Neked senki másnak

Sajnos már hét éve szól ez a dal
Amit mond, az örök érvényű marad
Nem szól másról, nincs benne titok,
Mint egy lányban, kit úgy hínak Rózsaszirom

Kereslek este, ha megyek haza
Az udvaron végig rózsatövek sora
Fagy elöl most föld takarja, védi,
Látom-e még őket újra kinyílni?

Köszönöm szépen valoban nagyon szép. üdv...R.)

[Árvai Emil]

Monogram

Két betű.
Más semmi.
Ki rajzol köréje szívet?

[Rozsaszirom]

Csörren a kulcs
elmegyek - elmész!

Erömet összeszedem, hogy
itt vagy - és én itt vagyok.
Csak a kezed kéne kinyújtanod.

Maradhatnék - maradhatnál,
De tudom,
Nem érhetlek el - nem érhetsz el.

Csak még ezt az egy éjszakát,
kérem - kéred.
Aztán könnyebb lesz minden, vagy mégsem.

A hang a Te a hangod,
S az én hangom.
Ismered mozdulatom - mozdulatod.

Emlékek tódulnak ajtónk elé.
Szerelem volt.
Már csak emlékeim-emlékeid..

[Rozsaszirom]

Monogram

Két betű.
Más semmi.
Ki rajzol köréje szívet?

Szép:)

Két betű és más semmi
Az életünk néha csak ennyi
Egy név,egy jel,egy pillanat
És csak ez, ez a két betű marad

[Rozsaszirom]

Kellesz nekem ,mint napfény kell a fáknak
Tikkadt virágnak ,mint a víz szeme..
Úgy mint a test kell kobor furcsa káznak ,
Mint dalra vágyó fülnek .-a zene !
Vágyom Rád ,mint vándor vágy a fényre
Sötét fü után ,ha es&otilde; ,szél veri ..
S ezer ház sugja délibábnak .-térj be..
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki..
Úgy nézek rád ,mint víz csepp néz az égre
Irigyl&otilde; vággyal vén felhökre lát
És ,hogyha ,titkon ,lopva ,félve
Anyjában nézi önmagát .
Kellesz nekem ,mint búnnek kell az este
Mint vad csikonak fékezö hurok
Ezernyi vágyam téged vár keresve
S ha egyszer elt&ucirc;nsz ..veled ..pusztulok..

[Rozsaszirom]

Megint ..egy szerelem véget ért ..
Megint egy ..érzelem elkisért..
Újból ..egy fájdalmas csalódás..
Csillogó könnyeim ne lássa többé senki más..
Gondolsz-e Rám ?.Vagy hiányzom ??
Érzed-e azt ,hogy ..Én haldoklom ?
Tudod-e még ..mily jo volt rég ?..
Hiányzik -e neked is ami elmult rég,..?
Nevetsz e másra is ha reám már nem ?
Szívdesben ott van e még a régi csend ?
Örülnél e akkor ha ..láthatnál ?
Hisz mosolyomtol mindig ..Boldog voltál ..
Én ..még mindig Rád ..gondolok ..
És nagyon nagyon ..fáj a hiányod ..
Tudom ..o tudom ..mily szép volt rég ..
Szép szemeben könnycsepp , szívem csak érted ..ég ..

[Rozsaszirom]

Valaki kell...
Valaki kell ..örökké talán
Valaki kell ki több mint a világ
Ki elfogad annak aki vagyok
Ki ugy szeret ahogy csak akarom
Ki letörli könnyeimet ,ha elönt a bánat
Ki meggyogyitja sebeimet ,bárhogyan is fájhat
Ki megvéd a rossztól és igazán szeret
Ki hogyha vidám vagyok majd velem nevet
Valaki ki bebizonyitja ,hogy mégis szép a világ
És most már tudom ,hogy ez csak..egy álomvilág.

[Rozsaszirom]

Tanács!!!
Kiket szeretsz s akik szeretnek
Ha bántanak ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig
De öntsd ki szíved ,s ha letörlöd.
A fájdalom kicsordult könnyeit..
Bocsáss meg ..hidd el javadra válik.
Oh egymást hányszor félreértjük
Szeretteinket hányszor sértjük
Bár szívünk éppen nem akarja
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben..
De büszkeségünk nem valja be sosem..

[Rozsaszirom]

Este
Már a napnak vége
Ujra este van,
Fenn a mély nagy égre
Halvány árny suhan.
Fényszemét kinyitja
Millió világ
Ámát kezdi lassan..
Kit szived imád.
Kedves azt ki fáradt
Nyugtasd csendesen
Kezed simogatva
Fogd be két szemem..
Add ,hogy álmaimban
téged lássalak..
Szivem minden szerelmével
Imádhassalak..
És ha jön a reggel
Ébredjek vigan
Frissen ,munkakedvel
Nagyon boldogan..

[Rozsaszirom]

Az az álom ..

Lágy neszü, halk éjszaka
lopódzott szobámba,
körbejárta ágyam, s
megtalálta vállam.
Átöleltem &otilde;t,
mély szerelemmel.
Csókjai régenvárt édes
álmot hoztak
nyugtalan lelkemnek, s
benne vágyaim beteljesedtek.
Lágy neszü, halk éjszaka,
elsuhant felettem,
mint egyetlen pillanat!

[Rozsaszirom]

Szerelmed

Szerelmed a lelkemig hat ,
Bennem él mint piros vérem
Érzem égek,lángot kapok
Hogyha képed felidézem.

Álmodom ,hogy .-Hajnalokon
Felém hajolsz átkarolva ..
Össze forrad testünk lelkünk ,
Vágyainknak meghajolva.

Bársony böröm ,féltö gonddal
Simogatva becézgeted
Mesebeli szenvedéllyel
Jutunk fel..a fellegekhez..

[Rozsaszirom]

Érzés ..

Sokszor az érzés vezet ma is minket ,
Szerelmei gondok ,folyton kisérnek ,
Ábrándos éjnek csodás szép álma ,
Zavarja meg ma az éjszakánkat .

S hogyha el mulik a szerelmes álom,
S hogyha Én most is a szívedre vágyom,
S hogyha az Érzés ,pihenni nem hagy ,
Most is a szívemben mindig Te ott vagy.

Sokszor az érzés fáj!Sokszor éget,
Oly nagyon nehéz szeretni Téged ,
Szeretni ugy ,hogy látni nem lehet
Emlékek zaklatják most is a szívemet.

Sokszor az érzés felemel az égig ,
Boldogság fényét a szememben nézik ,
Boldogság fénye nekem csak bánat ..
Oly nagyon ..oly nagyon vágyom uttánad..

[Rozsaszirom]

Még érzem..

Még érzem izét csokodnak az ajkamon,
Még érzem minden érintésed ahogyan lágyan át karolsz,
Még érzem kezed éintését amit amint lágyan át ölel,
Érzem azt még amint szived medobban ha érintesz.

Látom szemed csillogását amint lágyan Rám tekint,
Látom ajkad rezzenését ,mikor csokkal el borit,
Látom azt ,hogy vágy Rám hisz most Én a csillagod vagyok,
Látom azt ,hogy Boldog vagy mert Én ..csupán csak ..Én vagyok.

2006.05.24

[Rozsaszirom]

Most a szív.

Most a sziv nyugodni vágyik ,
szenvedélye ellobog,
mert be látja ,hogy a másik
szív érette nem dobog.
Ám ,ha fojtott izgalomban
még remegne ,az se baj
a víz sem csitul le nyomban ,
bár elült a vad vihar.

Jött az orra ,válni kellett
észre sem vetted vajon
bár szemed láttára pergett
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat,
Féltél ,hogy ha szánsz szívedben
újra szitod lángodat.

Ám hiába igyekeznél,
szenvedésed rejteni
mert szerettelek,szerettél..
a nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a menybolt
nézd a parton azt a két
sziklát,mely hajdanta egy volt,
a állta vihar dühét.
Látod,a két tört vonal ,hogy
összeillik? Van amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakit..

2005

[Rozsaszirom]

Ne tudjam..

Ne.. tudjam, mit hoz felém a holnap..
Ne.. lássam, ki az, ki nem marad velem..
Ne.. halljam mit mond a szád: csak ennyi volt nekem..
Ne.. érezzem: már megint nincs tovább, ahogy most sem.

[sincomi]

Belekóstolunk

A gyermek joga
hogy egézséges legyen
nos hát legyen!
és mert vannak
egézséges ételeket egyen!

ezt kimondtuk
talán százszor
de hol járkál
a diák esze
hát nem messze
a megszokott
jó kólától

igy megnyughat
a lelkiismeret
mert megmondtuk
jól halotta
mit egyél gyerek

belekóstoltunk
a problémába
és ujra mondjuk...
csak megérti
valahára

acsai palóc

[sincomi]

A lélek aggódása

Ki vagyok én?
mivé válok?
kedves lelkem
hogyha nemlesz
többé testem

és test nélkül
hogyan élek?
aztsem tudom
elképzelni
hogy test nélkül
van-e élet

azt mondják hogy
csak levetközöm
s egy uj testbe
költözik az
identitásom

de a testek
honnan jönnek
hisz feloszlanak
a halál után
földé lesznek

palócföldi
**

[Rozsaszirom]

Szioka Sincomi nagyon szépek a verseid:)
Üdv..R.

[Aarnyek]

Még érzem..

Még érzem izét csokodnak az ajkamon,
Még érzem minden érintésed ahogyan lágyan át karolsz,
Még érzem kezed éintését amit amint lágyan át ölel,
Érzem azt még amint szived medobban ha érintesz.

Látom szemed csillogását amint lágyan Rám tekint,
Látom ajkad rezzenését ,mikor csokkal el borit,
Látom azt ,hogy vágy Rám hisz most Én a csillagod vagyok,
Látom azt ,hogy Boldog vagy mert Én ..csupán csak ..Én vagyok.

2006.05.24

Szólj, ha kicsontozhatom...:33:

[alya]

Zágorec - Csuka Judit

MEGÉRKEZÉS

Hogy megérkezzél oda
ahova elindultál,
hogy végre úton legyél,
és meghajoljál
a teremtő elött,
hogy megadta ezt neked.

(1000 boccs és 1kiló tévedés a részemről. Eltévettem, remélem nem kapok ki érte?)

[Aarnyek]

Kelemen Zoltán

Megalkuszom


Megalkuszom magammal
Kibékülök velem, talán még
Meg is rázom a kezem
Elégedetten.

Belemosolygok a szemembe
Huncutul súgok valamit magamnak
Bele az egyik fülembe,
Hogy senki ne hallja.

Azután kacagunk egy jót.
Mint csacska kislányok,
Egymásba fojtjuk a szót.
Jómagam és én.

Mohol, 2005. december 21.

[Rozsaszirom]

Szólj, ha kicsontozhatom...:33:
Szioka örülök ,hogy itt vagy ..köszönöm..de nem értem amit irtál..hm..
Üdv.R.

[Aarnyek]

Szioka örülök ,hogy itt vagy ..köszönöm..de nem értem amit irtál..hm..
Üdv.R.

Semmi, ne haragudj. Alapszabályba ütközik, hát vedd úgy, hogy semmit sem mondtam.

Üdv: Zoli

[Rozsaszirom]

Odakint..

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: auto" vAlign=top width="100%"><DIR>Odakint tombol a vihar, a természet lázad
Elmos mindent,tövestől tépi ki a fákat
Igy mosta el az álmainkat egy röpke pillanat
Amikor elmúlt valami, s minden megszakadt
Könnyes szemmel beleüvöltöm a viharba
Kérlek eső mosd tisztára lelkemet
Istenem adj még egy esélyt nekünk
Hozd vissza a kezdetet
</DIR><DIR>Más akarok lenni jobb ami voltam
Mosd el a bánatot, add az életet
Nem akarok örökké itt állni
S érezni a szelet
</DIR></TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Még érzem..

Még érzem izét csokodnak az ajkamon,
Még érzem minden érintésed ahogyan lágyan át karolsz,
Még érzem kezed éintését amint lágyan át ölelsz,
Érzem azt még amint szived medobban ha érintesz.

Látom szemed csillogását amint lágyan Rám tekint,
Látom ajkad rezzenését ,mikor csokkal el borit,
Látom azt ,hogy vágy Rám hisz most Én a csillagod vagyok,
Látom azt ,hogy Boldog vagy mert Én ..csupán csak ..Én vagyok.

2006.05.24
Szioka Aranyek ki javitottam :) Rá jöttem ,hogy hol irtam el:)

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: auto; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Ha engem akarsz látni...

Ha engem akarsz látni,
A lelked ki kell tárni,
Mert így érezni fogod,
Hogy én a szeretet vagyok.

Ha engem akarsz látni,
Gondjaidtól meg kell válni,
Mert akkor tudni fogod,
Hogy én a szabadság vagyok.

Ha engem akarsz látni,
Néked a szépre kell vágyni,
Mert akkor látni fogod,
Hogy én a szeretet vagyok.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Árvai Emil]

Kérdések kérdése

van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében

tán nem is kérdés
inkább kiáltás

válaszra várva
visszhangzik bennem

ki szeret engem

[Rozsaszirom]

Szerelmes történet....

Együtt jártak már több mint egy éve, boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe. Örültek egymásnak csak egymásért voltak, amiért a szüleik eleinte szóltak, de aztán beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket. Hosszú országúton el s visszacikáztak, ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak, Egyetlen kérése volt csak a fiúnak, nálanélkül soha ne induljon útnak. Két motoros útja soha el nem vált, bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt, a látóhatár szélén ha két motoros megjelent, ezt leírni nem lehet ezt érezni kell. Fekete bőrkesztyű fekete szkafander fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer, fekete csizmában, nyakukban kendővel szálltak versenybe a száguldó felhőkkel..Ők is mint más szerelmesek sokat veszekedtek, de csak addig tartott aztán kibékültek. Ám egy napon minden másképp történ, nem tartották be a jól bevált törvényt, távozás előtt a búcsú elmaradt, s mindez egy álom egy félreértés miatt. Hosszú napokig nem is látták egymás, a szülők már azt hitték mindkettőnek, van más, de őket kínozta egy titkos sejtelem, az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek, és még nem békéltek meg a megsebzett szívek, mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett, kínosan teltek a napok éjjelek. Egyre csak azon törték a fejüket a békülés útja vajon melyik lehet. Egy csillagtalan borús, éjszakán elhatározásra jutott a lány, tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet, s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet. Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat nem is töprengett oly sokat. Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött szájára szokás szerint fekete kendőt kötött. Barna hosszú haját most is fölcsavarta, hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna. Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt s felrakta fejére a fekete szkafandert, lenn az udvaron felült a motorra, s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta, volt egy kérése régen a fiúnak, ;nálanélkül soha ne induljon útnak . Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre elővette megcsókolta s fölnézett az égre. Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban, meghasad, hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad. Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer, jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé. Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért már csak a motorjának s az álmainak élt. Egész úton ara gondol mi lesz, ha majd odaér, több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér. Gondolatai már messze jártak, csak nézte az utat, és nem vette észre, hogy mindjárt odaér a felbontott részre. Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett, de a sebességtől oly gyorsan meg válni nem lehet. Utolsó percében is az járt a fejébe, hogy nem nézhet többé a fiú szemébe, meg sem ölelheti kezét nem foghatja ezután már többé meg sem csókolhatja. Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott a halál küszöbén a fiútól búcsúzott: Ne haragudj rám, hogy elmegyek, de ígérem ezután is mindig veled, leszek, légy boldog akkor én is az leszek, ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek. Egyetlen vércsík volt, ami a szkafander alól a szájából kibuggyant, s az arcán végigfutott. Ott feküdt az úton fekete ruhában a motor közelében a holdfény árnyékában. Pontosan egy éve ennek az éjszakénak a fiú eleget tesz becsület szavának, megfogadta ugyanis még ott zokogva, hogy életében már csak egyszer ül motorra. A megbeszél időben megjött a négy haver a fején ekkor már fenn volt a szkafander. Lenn az udvaron felült a motorra, gyászos tervét gyorsan újból átgondolta. Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért, már csak a motorjának és az álmainak élt. A temető ott volt az országút végén a sír amit keresett a temető mélyén, a sírhoz érve leroskadt eléje, húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe. A szalagot eligazította melyre nagy piros betűkkel az volt írva: :-NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED. A régi emlékek újra felkavarták, a szívét nyugodni egy percig sem hagyták. Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz, de mintha szívét kötötte volna a fejfához. Majd kis habozás után felült a motorra, a barátai követték őt részvéttel sorba. A hegyi szerepentin volt a tiszteletkör vége, az állandó útvonal régi szép emléke. A fiú arra gondolt mennyit motoroztak, hosszú hónapokig mily boldogok voltak. De ő itt hagyta nincs többé, s már nem érdekli semmi, csak egyetlen gondolat ..utána menni. Könnyes szemekkel a kormányt markolta, s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra. Egy hatalmas kanyart egyenesen véve nagyot ugratott a tátongó mélységbe. Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak, lenn a mélységben a vén fák suttogtak. Ott feküdt a fiú fekete ruhában a motor közelében a vénfák árnyékában.

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Érted

Vétkezni akarok csak talán,
Veled, vagy érted.
Ott lennék örökké,
Veled, vagy érted.

Fákat döntenék magas hegy tetején,
Veled, vagy érted,
Ott világvég idején,
Veled, vagy érted.

Vérét ontanám, ki bántani óhajt,
Veled, vagy érted.
Ejtenék reggel isteni sóhajt,
Veled vagy érted.

A Földön örökre élve maradnék,
Veled, vagy érted.
De ha kérnéd meg is, halnék,
Veled vagy érted.</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Lennék..

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Lennék én ha volnék,
Volnék én ha lennék,
Minden alkonyatkor,
Hajlékodba mennék.

Lennék én ha volnék,
Volnék én ha lennék,
Szemeidben csillogásként,
Haj, de megpihennék.

Lennék én ha volnék,
Volnék én ha lennék,
Testeden szép remegés,
Homlokodon emlék.</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

Érzés..

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 14pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Mérem magamban a felnövö szerelmet,
mint érzékeny müszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.

Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergödöö fény: szemem szemed foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra büvkörébe fogja.

Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, örzi a pendítö ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Rozsaszirom]

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.


Pilinszky János: Egy szenvedély margójára ....tudom ez nem saját vers de nagyon ..meg tetszett..

[Rozsaszirom]

A szépség benned él,
Bennem a küzdelem.
Tuz és fény szemedben
Táncot jár énbennem.

Az elképzelt álom
Nyugtatja zord szívem,
Már régen Rád vágyom,
Te vagy az életem!

[Jessyka]

Mikor már csak ülünk egymás mellett,
Mint két idegen…
S éjjelente arra várunk, mikor
Lesz már reggel…

Mikor már nem rohanunk haza,
Mint az elején…
S már nem bódít el az ölelés,
Mikor megérint…

Mikor már a könny is szárazon pereg,
Már nem nevetek…
S már nem jut el tudatomig a szó,
Elszáll az éterben…

Akkor kell felállni és tovább lépni,
Akkor kell megállni és tovább nem tűrni,
Akkor kell kimondani a fájdalmas szavakat…
Akkor kell megállítani.. a megállíthatatlan hatalmat.

Mikor már nem tudunk egymás szemébe nézni,
Mint egykor rég…
Mikor már nem tudunk egymásnak örülni,
S fáj az együttlét…

Mikor már elfogy a szó, s nincs mondanivaló,
Csak a hallgatás…
Mikor már a dalunk sem arról szól, hogy
A szerelem mily csodás…

Mikor már hamis minden érintés és szó,
Csak megszokás…
Mikor a közöny lesz az uralkodó köztünk,
És semmi más…

Akkor kell felállni és tovább lépni…,
Akkor kell merni, nem félni, s szembenézni,
Akkor kell tudni, hogy vége.., hogy nincs visszaút,
Akkor kell előre nézni…, hogy soha ne fájjon a múlt!

[Amigo]

nagyon meghatodtam,szinte magamat latom.

[Jessyka]

Köszönöm Amigo! Ez egyik legkedvesebb versem, de hamarosan hozok még :-)

[Amigo]

Nagyon szivesen!Remelem is hogy hozol.

[Jessyka]

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=3 width="100%" bgColor=#ffffff border=0><TBODY><TR><TD width="93%" height=2>Nevedre ébresztett a reggel,
s az első gondolat
Te voltál az előbukkanó
szavak mögött.
A lassan nyíló pupillák
kutatták a képet, mit
Magad után hagytál a
hideg szoba falai között..
mosoly suhant át ajkamon,
mert megint egy nappal
közelebb kerültem hozzád,
s a perchez, hogy itt leszel.



</TD><TD width="7%" height=2></TD></TR><TR><TD colSpan=2 height=2>
Nevedre ébresztett a reggel,
s a jégvirágok az ablakon
már nem csak a hidegséget
juttatják eszembe,
de csillogó szépséget
hoztak virágkoszorúval,
mit Te küldtél Nekem…
Ábrándozva nézem a
percmutatót, mi száguld
a pillanat felé, mikor a
kattogó kerekek végre
megállnak, és átölelsz.


Nevedre ébresztett a reggel,
s mint gőzölgő kávéillat
úgy terjedtél szét ereimben,
s minden érintést, mit
itt hagytál bőrömön, újra
felidézett a hajnal.
Éreztem csókod finom leheletét
nyakszirtem lágy vonalán...
kéjesen nyújtóztak az izmok,
mik nem is oly rég
tested köré fonták
testem minden érző idegszálát.


Nevedre ébresztett a reggel
most is, mint oly régóta már…
s mikor a gondolat megébred,
a te neved az, mit ajkam formál.
A dacos D még didereg, de az
O csókot formál, s az N némán
kiáltja bele az Á ásító csendjébe
a T törékeny hangját, hogy aztán
újra, és újra veled ébredjek minden
reggelen, s veled térjek nyugovóra,
mikor eljön a perc, s behunyt szemem
előtt megjelenjen a szeretett arc,
s itt legyél velem.





</TD></TR></TBODY></TABLE>

[Amigo]

Jessyka,mi a neve az illetonek???Ugy szeretnem tudni.-)))))

[Jessyka]

Szia!
Örömmel látom, hogy tényleg olvasod a verseimet :-) Ezek, s még néhány hamarosan megjelenik egy Antológiában, amibe egy pályázat útján kerültem be. Hamarosan hozok még. Általában szerelemről, érzésekről írok.

[Amigo]

A szerelmes dolgokra allandoan kaphato vagyok.

[Cheetah]

Macskagónia


Túl a fényes Üveghegyen, túl az Óperenciánffice:office" /><O:p></O:p>
Nem a göndör, kurta farkú malacka túr, nem biz ám!<O:p></O:p>
Azt írta a cirmos tarka, színes macskairodalom, hogy azÜveghegy tövében van a macskairodalom.<O:p></O:p>




Arról szól az Üveghegybe karmolt macskakaparás, <O:p></O:p>

Hogy szép Macskagóniábancicák élnek, senki más.<O:p></O:p>

<O:p> </O:p>
Szörnyű gazdag az ország, csupa móka, vigalom,<O:p></O:p>
Olyan boldog ott az élet, hogy arra nincs fogalom.<O:p></O:p>
Ott nem kell dühödve fújnod, s felborzolnod szőrödet,<O:p></O:p>
Ott nem viszik a vásárra cirmos macskabőrödet.<O:p></O:p>
Ott nem rúgnak durván beléd, s nem húzzák meg hátsófarkadat, állatkínzók, sincsenek,<O:p></O:p>
És kutya sincsen, mely harap.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Ott nem árul zsákbamacskát, s nem fojt vízbe senkise,<O:p></O:p>
S nem sír macskaírók felett nyevákoló szentmise.<O:p></O:p>
Tejet, tejszínt, vajat, tejfölt, amivel a hasad telhet,<O:p></O:p>
Pukkadásig ehetsz, s hozzá csokoládés macskanyelvet.<O:p></O:p>
Egy nagy macskapalotában jut neked kemencesut, shozzá különbjáratú nyúlmájtéglás macskalyuk.<O:p></O:p>
És ha sütkérezés közben úgy találod, nagy a hő,<O:p></O:p>
Ínycsiklandón legyez két szép kanáriszárny-legyező.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Ott, ahol az egérlyukból mézes, pillés tej csurog,<O:p></O:p>
Piros, szattyánbőr-csizmában járkálnak a kandúrok.<O:p></O:p>
Alul csinos macskanadrág, felül fehér macskaing,<O:p></O:p>
S az ing fölött, új divatú, fényes, szép macskaszmoking.<O:p></O:p>
Így sétálnak fel és alá a zöld lombos macskakertben,<O:p></O:p>
Csinos macskafejükön szép, tornyos macskacilinderben.<O:p></O:p>
Macskabajszuk, ahogy illik, hetykén, szépen kipödörve,<O:p></O:p>
Hátsó farkuk, mint a kéménykotró forog karikába, körbe.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
<O:p> </O:p>
Büszkén feszít Macska Jancsi, Kandúr Bandi,<O:p></O:p>
Bandúr Csaba oldalukon s, szemrevaló cicababa.<O:p></O:p>
A lány cicák puha lépte könnyű, mint a nyári szellő,<O:p></O:p>
Gyöngéden simul lábukhoz a pici cicacipellő.<O:p></O:p>
Természetes mindegyikük, mert nincs rajtuk cicamáz,<O:p></O:p>
Mivelhogy ott leánycicát púder s rúzs nem cicomáz.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Mindegy, háztető vagy kémény, tejivó vagy bálterem,<O:p></O:p>
Minden helyen, télen-nyáron dúl a macskaszerelem,<O:p></O:p>
S a szép Macskagóniában árok-bokron, hegyen át,<O:p></O:p>
Éjjel-nappal, folyton-folyvást szól a macskaszerenád.<O:p></O:p>

[Cheetah]

Ezt nem én írtam, apukámtól kaptam...

[Cheetah]

Hörcsög


Lököt a Hörcsög
Nem kapok görcsöt
Bárbit kifőztők
Úgyis én győzök:)

[allegro]

Cheetah! Láccik, hogy lökött vagy! :)

[Cheetah]

Mindig is az voltam :))

[Csillag]

Cheetah! Láccik, hogy lökött vagy! :)

Akkor most jó helyen van.

[Cheetah]

huuuu...akkor most megnyugottam!

[Rozsaszirom]

Sziasztok:)
Jessyka szioka nagyon szépek a versek:))
Cheetah Te is jókat irsz:))
Üdv. sok szeretettel..R.

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Megsértodtél a világra,
Mert ily fájdalmat okozott.
Elvette, akit szerettél,
Így nem kell az se, mi jó volt?

Fizesd meg neki bánatod,
Adósa soha ne maradj.
Felejtsd el, ami megbántott,
Azért is érezd jól magad!
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[thao]

Sziasztok:)
Jessyka szioka nagyon szépek a versek:))
Cheetah Te is jókat irsz:))
Üdv. sok szeretettel..R.

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Megsértodtél a világra,
Mert ily fájdalmat okozott.
Elvette, akit szerettél,
Így nem kell az se, mi jó volt?

Fizesd meg neki bánatod,
Adósa soha ne maradj.
Felejtsd el, ami megbántott,
Azért is érezd jól magad!

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>




SZIRMOCSKA!

EZT A VERSET ÉRTENI KELL, VAGY CSAK ÚGY ÁLTALÁNOSSÁGBAN...

NE IJESZGESS!!! SZÍVBAJOS VAGYOK !!! REMÉLEM, UGYE NEM???????

thao (utolsó stádiumban) :rolleyes: :rolleyes: :rolleyes: :rolleyes: :rolleyes:

[Cheetah]

Macska izom
Macska karom
Macska varázs
Tej hatalom
Nyau (egy rajzfilmből vettem)

[csocsike]

:D Aranyos

[Cheetah]

Köszi...

[Jessyka]

Rózsaszirom!

Köszönöm, hogy olvastál :-) Én is szívesen olvastam a tieidet.

[Jessyka]

Hallgatok, de hallgatásom
Átöleli minden szó,
Mit ajkad lehel felém.

Elmerülök hangod bársonyán,
Nevetésed lágyan ringó
Édes dallamán.

Megtorpan a szó ajkamon,
Még féli a percet mi
Köztünk lebeg.

Még félőn ölelem nyakad,
S kezem megremeg…
Arcod érinteném, de nem merem..

Féltem a percet,
Mi köztünk lebeg..

[Jessyka]

Lekuporodott szívemben a csend,
így várja a megváltó halál pillanatát.
Már nem könyörgi a vágyott szerelmet
csak azt, hogy méltósággal menjen el.

Hatalmát nem fitogtatja kéjesen,
csak csendben öleli megfáradt szívemet,
ez az a pillanat…, mikor menni kell,
mikor még nem késő, s nem szenvedhet.

A húrok sírnak helyettem,
mélabús dallamot hoz az éj,
elvesztett hitemért szól a dal:
Nincs már, nincs több remény.

Egy perc az élet, egy perc a boldogság,
egy perc és nem jövök vissza már.
Egy percig maradtál, egy pillanat volt,
valamit itt hagytál, fájnak a gondolatok.

A dalnak vége, hát útra kelek,
Magammal viszem szívemben a csendet.

[Rozsaszirom]

Rózsaszirom!

Köszönöm, hogy olvastál :-) Én is szívesen olvastam a tieidet.

Szivesen.
Nagyon szépek a verseid ..köszönöm ,hogy itt vagy:)
Legyen szép a napod..szeretettel..R.

[Jessyka]

Szivesen.
Nagyon szépek a verseid ..köszönöm ,hogy itt vagy:)
Legyen szép a napod..szeretettel..R.


Jól érzem itt magam, bár nagyon kevés a szabadidőm. Igyekszem még hozni kis olvasnivalót ;)
Szeretettel
Jessyka

[mikigyerek]

hő szerelmes koromból:

nem értem mért teszed
velem és magaddal?
hisz az élet rövid,
s téged el nem marasztal,
ha mást teszel mint érzel,
büszkeséged oly kevély.
hogy kiadd mi bánt,
saját árnyékodtól ne félj!
mert az sík, egy sötét semmiség,
a szív az te vagy,
te ki más szívét tépi szét!

[Rozsaszirom]

hő szerelmes koromból:

nem értem mért teszed
velem és magaddal?
hisz az élet rövid,
s téged el nem marasztal,
ha mást teszel mint érzel,
büszkeséged oly kevély.
hogy kiadd mi bánt,
saját árnyékodtól ne félj!
mert az sík, egy sötét semmiség,
a szív az te vagy,
te ki más szívét tépi szét!

Szioka. Nagyon szép...csodás napot szeretettel..R.

[mikigyerek]

köszönöm Rózsaszirom. Nked is szép napot! Miki

[Rozsaszirom]

:..: :)))

[Rozsaszirom]

Szivem fakó romjain virág cseperedett ,
A benne lévő sivatag égig emelkedett ,
Az elapadt tenger újra megtelt vizzel
Mert gazdagabb lettem egy szerető szivvel..

[sincomi]

Uj üzletág

Csere-bere. Valaki becsap és mégis
neked lesz lelkiismeretfurdalásod.

Mint turista
történt vele
idegenben
- hamis a pénzed!
- vissza kapta -
- markolj bele!

esélyed sincs
mert nemláttad
egy csere történt
s a jó pénz helyett
a hamist kaptad

mit tehetne...
az idegenben
- minket ettöl
megkíméljen,
vigye vissza
ahol kapta!
most ezt hallja

persze nemmegy
zavarba jött
mert resteli
hogy megtörtént
s a természete
is szégyenli
hogy merne ilyet
állítani

ahogy elhangzik...
egy vád is lehet
enyhén szólva
az ártatlant
mégis sujtja
a lelkiismeret

palócföldi

[Jessyka]

Letűnt korok homályából
bukkan elő arcod,
szemeidben fájdalom ül,
vívod napi harcod
az élettel,
melynek súlya véresen marja
lelkedet.

Mosoly, s cinikus gőg mögé bújva
álarcot viselve élsz,
s a siserehad körülötted
nem veszi észre,
hogy félsz.

Pokol az otthonod!
Mondd, hányan próbáltak
felsegíteni?…
Te kirúgtad lábukat,
s ők is veled estek.

Mondd, miért jó az Neked
ha ott élsz,
hol a magány
mély barázdákat vet arcodra,
s hajadba ezüst fonalakat sző
a végtelen keserűség?

Múlik az idő!…

Mentora lettél sebzett lelkeknek,
holott a tied is ezer sebből vérzik…

Cinikusan taposol
halódó testeken,
pedig szívedben
ott él a remény…
hogy egyszer majd
nem magányosan mész el.

A hajlongó szolgák közt
igaz barátod kevés van,
de te azt is üldözöd…
s ki marja, tépi húsodat aljas mód,
annak díszruhába öltözöl.

Te már tudod
mit jelent a szó,
s a hallgatás,
az éjszakába beleordított
kiáltás!

Te már üvöltöttél úgy,
hogy szád néma maradt,
s csak kezed szaladt
a papíron,
hogy a vérző szavak
testet öltsenek.

Csak gondolatodat kerestem,
s minden szó
éles tőrként hasított lelkemből
apró foszlányokat,
s a komor szavak mögött
így láttam meg
igazi arcodat.

[Johannes]

Ha szeretnél, tudnád rég magadtól,
mindig, a legelső pillanattól,
hogy igaz, tiszta szívvel szeretlek,
s nem félnél, hogy hamar elfeledlek.
Ha szeretnél, könnyem lecsókolnád,
szívemet boldogra változtatnád.
Jól esne, ha velem lehetnél,
s hosszan távolra sohse mennél.
Kezem betenném tenyeridbe,
s úgy mennénk boldogan, nevetve.
Megállanék gyakran csókolni a szádat
s mégis szomjasan vágynék utánad.
Ó! Ha szeretnél. Oly nagyon szeretnélek…
Tudom, sokáig boldoggá tennélek,
s az lenne nekem a legszebb pillanat,
amikor néked adhatnám magamat...

[Papamaci]

Szeretsz-e igazán?

Néha nem tudom...
néha nem érzem,
szeretsz-e igazán.

Hiszen aki szeret,
annak minden gondolata te vagy.
Hiszen aki szeret,
annak minden öröme te vagy.
Hiszen aki szeret,
annak álma a valóság
Hiszen aki szeret,
az megbocsájt.
Hiszen aki szeret,
annak szive mindig fáj
Hiszen aki szeret,
annak sorsa a magány.
Hiszen aki szeret,
annak mindennél fontosabb vagy
Hiszen aki szeret,
annak sírása halk.
Hiszen aki szeret,
annak fájdalma nagyobb minden bajnál
Hiszen aki szeret,
zokog egy egy szónál.
Hiszen aki szeret,
nem gondol magára
Hiszen aki szeret,
nem vágyik hiába.

[Papamaci]

Sors

Ohhh...Sors....
Mit tettél velem?
Mit vétettem, hogy
lelkemet a sárba tiprod?

És Te....Isten...
Miért mulatsz gyermeked szenvedésein?
Hisz Te tettél ilyenné, amilyen vagyok...

És Te .... Szerelem...
Miért incselkedsz velem?
Miért töröd darabokra szívemet,
mohó ajkaiddal felszürcsölve
keserű könnyeimet?

És Te... Ohh,... Nő...
Miért kellek neked, lángokban izzó szívemet beletiprod a sárba,
s kacagva ejted ki nevem....

Óhhh Halál...<O:p</O:p

[konyvescivis]

Lángokban

Kegyetlen pillanatban
léted kínjai előtted.
Az olthatatlan fájdalom
maró sava keserű ízében
nem old az isteni kegyelem.
Bűneid súlya veled született sorsodként
hull a porba, s mi élteti a lelked
a semmibe vész.
Ajkaid néma, könyörgő imája
nem enyhíti azt, ki elhagyatott.
A természet szépsége, égiek kincse,
akkor láthatod, ha megadja
a kegyes halál...

Ma minden a pokolba ránt -

[thao]

Lángokban


Kegyetlen pillanatban
léted kínjai előtted.
Az olthatatlan fájdalom
maró sava keserű ízében
nem old az isteni kegyelem.
Bűneid súlya veled született sorsodként
hull a porba, s mi élteti a lelked
a semmibe vész.
Ajkaid néma, könyörgő imája
nem enyhíti azt, ki elhagyatott.
A természet szépsége, égiek kincse,
akkor láthatod, ha megadja
a kegyes halál...

Ma minden a pokolba ránt -

SZÉP, KOMOLY, MEGRÁZÓ VERSET UGYANOLYAN BEKÖSZÖNTŐ ILLET
MEG! HOZOTT ISTEN EZEN A PÁRATLANUL SZÉP, NAGY LAPON, AHOL MINDENKI AZT ÍR, AMIT A SZÍVE DIKTÁL, HA AZ ILYEN SZÉP ÉS TISZTESSÉGES.
NAGY SZERETETTEL ÉS A VERS ADTA SZOMORÚSÁGGAL, DE AZ ÉLET
ÖRÖMÉVEL ÜDVÖZÖLLEK: thao:11:

[konyvescivis]

Köszönöm kedves THAO elismerő szép szavaidat, a szerető fogadtatást.
könyvescivis

[thao]

Köszönöm kedves THAO elismerő szép szavaidat, a szerető fogadtatást.
könyvescivis


KÖNYVESCÍVIS, KEDVES!

NEM INGYEN ADTAM! SZÍVES FOGADTATÁSÉRT
SOK SZÉP MUNKÁT VÁRNÉK, HA LENNE, AKINEK
VAN IDEJE FÖLTENNI ŐKET....
ÁRGUS A SZEMEM!
thao

[Verzarka]

Illat a borban

Kolomp szavára ébred a hajnal,
Harmatcsepp alatt még pihen a föld.
Játszik a hold a felkelő nappal,
Szivárvány ruhát ölt fák közt a köd.

Madár dalára éled az ember,
Csörömpöl a hang az óra felől,
Erdőnek szele riadva lebben,
Nyúl menekülne a róka elöl.

Utat a zajnak! Gépek robognak,
Reggeli nász-tánc most elszenderül.
Fák között sétány, csapás a vadnak,
A friss forrás hangja vígan csendül.

Izzadság szakad, szolgapor ragad,
Délidőt dongja a szemtelen légy.
Hűvös akácos illata marad,
Méhecske kútjában, kehelynyi méz.

Tikkasztó napnak, aranyló nyárnak
Estéje megkésve, megtépve jön.
A forró nyárnak, érő kalásznak,
Őserdő ontja a friss levegőt.

Párharcot vívnak ismét a bolygók,
Vörös-vért izzad a lenyugvó nap,
Árnyak sietnek, lankadó lombok,
Fákra éj-éket a csillag hullat.

Hozsanna este, jöjj a keblemre!
Dalolj pacsirta, jöjj hűsítő hab!
Bennem az erdő, annak a csendje,
S lelkemben izzik egy nyáresti dal.

Volt egy királyfi, délceg, mint fenyő,
Fehér lovával ő megérkezett.
Volt egy kis élet, virágos mező,
Mára mi maradt az, bennem a csend.

Kispatak csobban, csillagfény csillan,
Csalogány dalolja élet-dalát.
Csendül a pohár, illat a borban.
A boldogság végül reám talál.

[Verzarka]

Kristálycsend

Ha megfagy a világ
Megfagynak a szavak
Megfagynak a hegyek
Kristályba borulnak...

Megfagy az ölelés
Megfagy a nevetés
Kristálygömbbe vonul
A dal s a gőgicsélés…

[Puderkapitany]

Nem tudjuk, hogy kik vagyunk,
Valamivé válhatunk,
Merre rohan sebesen,
A hegyi patak lefele,

Úszunk az árral,
Megfordulni nem lehet,
Alkotunk egy zátonyt,
Megpihenni így lehet

Remélem jól megjelenik, Jó estét mindenkinek
Puder

[Puderkapitany]

Még 19, 20 éves koromban írtam ezt a verset (dalszöveget), egy Jutka nevű leányzóhoz amit szeretnék veletek megosztani, egy estét eltöltöttem vele, szerelmes lettem, majd bárhova mentem az utcán csak őt kerestem, sosem találtam meg, viszont mindenki mondta, hogy merre ment
-------------------------------------
Édes álom a világvégén,
Továbbmennék de visszanéznék,<O:p</O:p
Kicsit elidőznék rajtad,<O:p</O:p
Édes álmom hajnal végén<O:p</O:p
<O:p</O:p

Kicsit ellustult a kedvem,<O:p</O:p
Felpörgeted tiport lelkem<O:p</O:p
Átélném, vagy veled élnék,<O:p</O:p
Álmaimban színes érték


Valóságra áhítozva
Álmaimat átutalva,
Tervek között vagyok éppen
Ülve festem meg a képet

[Rozsaszirom]

Szioka Verzaka nagyon szépeket irsz csak gratulálni tudok:)
Üdv. R.

[Equinox]

Mint a madarak...

olyanok vagyunk mint a madarak
két lélek pajkos kergetőzése
felhők alatt cikázó szárnyalás
csókoljuk egymást szívrepesve
egymásba kapaszkodunk
lelkünk összeér lebegve
bódult játékba karmoljuk magunk
majd aláhullunk önfeledve

de az utolsó pillanat után
mielőtt földet ér a zuhanás
csapzottan könnyezve szétválunk
mert erősebb az élni akarás...

[Alexandra]

Nyár

Ha szép a nyár,
Dalolgatni kezd el ezer kismadár.
Ezer színben pompázik a kisvirág,
Jó illata a levegőben száll tovább,
Fák füvek örülnek a nyárnak,
Hisz ő ad életet az egész világnak!

[Rozsaszirom]

Equinox üdv. ,,itt is,, :) Köszönöm a szép verset minden vesedben van valami új.Nagyon szépek.

[Rozsaszirom]

Szioka Alexandra.

[Equinox]

Szia kedves Rózsaszirom :)

vár a béke szigete
gyere szállj és verselj
bontsd ki szirmaid
tárd ki szárnyaid
repülj repülj
váltsd valóra
álmaid...

[Rozsaszirom]

Kedves Equinox köszönöm nagyon szép.

Az élet néha érdekes,
Megérteni nem ,nem lehet,
csak élni kell ,csak küzdeni,
És végül gyöztesnek lenni.

Az élet szép és kellemes,
Ha azzá teszük mi emberek.
Csak élni kell ,csak küzdeni
És tudom Én is gyözhetek.

Ha vágyom rá ,hogy szép legyen,
Ha akarom és érthetem
Hogy jó is van meg szép is lesz
Csak élni kell és tudom már hogy éredemes.

[Rozsaszirom]

Az Emlék..
Az emlék egy oly virág
Mely nem hervad el soha
Melyet a szél nem fúj
S vihar nem hord tova
Gyüjts hát Emléket
Amennyit csak lehet
S többek közt örizd meg
Az Én Emélkemet..

[garibaldi]

Üres papír

Egy fehér papírlap, tiszta,
még oly sok esélye van,
most még válhat belőle bármi,
Egy ártatlan, üres papír csak.

Gyereknél van a legjobb kezekben,
Írni még nem tud, hát rajzol rá,
Kiskutyát, madarat, virágos mezőt,
bájosakat, szivet melengetőt.

A gyerekek rajzában ott a szeretet,
Az emberek csak jók és kedvesek,
A világ szép és rajzaik sarkában,
a napocska mindig vidáman nevet.

De telnek az évek, a gyerek megnő,
Nem rajzol már, hiszen ő egy felnőtt,
Az üres papírlap most kerül veszélybe,
Már tud írni bármit, mi jut az eszébe.

Írhat igazat vagy hazugságokat,
Bölcs vagy ostoba sorokat,
Levelet, szerződést, kérvényt,
Segítő vagy ártó dolgokat.

A papír fehér és védtelen,
Ne feledd csak rajtad áll,
Mit éreznek, kik olvassák,
Dicsérik-e, vagy elátkozzák.

Keresd meg magadban a gyereket,
Hisz Te is rajzoltál gyönyörű-szépeket,
A mezőn a sok virág és a felhők felett,
Emlékszel? A nap mindig nevetett.

Ha megtalálod az egykori gyereket,
A mesebeli tájat is megleled,
Írhatsz akármit, dalokat, verseket,
Őszinte szívvel, szépeket.
<O:p

[Brigi]

:)garibaldinak

[garibaldi]

A tavirózsa arcú Briginek ajánlom:

Varázslatok

Szomorú vagyok, mint a kisgyerek,
akit a nagyok soha sem értenek.
A felnőttek nem látják mi miért érdekes.
<O:pCsak ami unalmas, csakis azt lehet.

A jó dolgok szerintük ártalmasak,
Amiért megszidnak, amit tiltanak.
<O:pNem tudják már, rég elfelejtették,
hogy az élet maga a vágy, a veszély.

Ma tengert varázsolok a fürdőszobába,
hogy lavórban hajózzak távoli országba,
útközben jöhetnek kalózok és cápák,
én mégis bátran megyek a csatába.
<O:p
Iránytűm lesz az ezüstszínű vekker,
belsejében semmi, kibeleztem,
ketyegését fogolyként kiszedtem,
időkerekeit a tengerbe temettem.

A folyók egyre csak nőnek, szaladnak,
a hullámok már újabb partokat szabdalnak,
már a szobában is földrészek születtek,
végre a szőnyegek is kedvükre lebegnek.
<O:p
Biztosan a mesés keletre repülnek,
ha meg tudnám súgni a varázsigét,
láthatnék tevéket, palotát, kincseket,
<O:ptalán egy basát is, ki nekem integet.

Gyufával apró lángokat csiholok,
<O:pvárom, a parázsból máglya-tűz legyen,
<O:pha majd a színek ragyognak-lobognak,
<O:pha majd a hangok dallamra ropognak,
<O:p
ha majd a fények elvakítanak,
arcomon elégedett mosollyal
megsimogatom a táncoló lángokat
és tűzre vetem boszorka álarcomat.

[garibaldi]

Denevéria

Van egy ország, a képzelet határán,
<O:pNem is ország, erdő, egy rengeteg,<O:p
Hatalmas fáinak sűrű koronája
<O:pElzárja a fényt, a kék eget.

Ebben az erdőben csak madarak élnek,
Vijjogásuk olykor felveri a csendet,
Ágak reccsennek és a fák között
Surranó, lomha árnyak repkednek.

Bagolydenevérek az erdő lakói,
Vének, mint az erdő maga,
Együtt születtek, sokat megéltek,
Bölcsek és nagyon magányosak.

Hívásuk hallatszik innen is, onnan is.
Visszhangzik az erdő, a hang tovaszáll,
Szél hátán, a fák közt botladozva,
Halk neszezéssel az avarba szánt.
<O:p
Vágyuk, hogy megismerjék egymást,
Hasztalan kívánság, meddő küzdelem,
Vergődő szárnycsapásaik nyomán is,
Csak a száraz levél kavarodik fel.

[alberth]

A természet hangjai

Tiszta hangokat kereső, menj a természetbe ki.
Itt a szellő halk sóhaja a felhőket tereli.
Szívd magadba tarka mezők vadvirágos illatát,
Téged vidít a madárdal, szárnyal minden lombos ág.
Ahol most vagy ott az élet rezdül, merre szerte látsz,
Gyalog járj, hogy jobban érezd a fű selymes bársonyát.
Élő világ, tarka virág, méh döngicsél, lepke száll,
Minden él, a létet zengi, s a fák büszke törzse áll.
Álom után jő a hajnal, s fűszálon harmatcsepp ragyog,
Nap sugara majd felszárít, minden kis növényt, s nagyot.
Tükrébe virágok néznek, kitárva mind szirmait,
Olybá* tűnik mint mesében, tündér-varázsütésre teszik.
Későre jár jön az este, s hogy hajlik az alkonyat,
Szirmot zárnak a virágok, s szellő ujja simogat.
Amikor a nyári estén, virágillat szerte száll,
Béke honol, nézz az égre, mily tengernyi csillag-ár.
Alant a táj, felül az ég, s felröppen a gondolat,
De te érzed, vele szárnyalsz... már csillag-utakon halad.
Egyre messzebb jársz a térben, időben is távolabb,
Gyors mint a fény és még annál is..., nem ismer határokat.
Emberlétünk oly nagy talány, s mily titkokat rejt az ég?
Tudjuk, majdan megismerjük e nagy kozmikus zenét.
Emlékezetünk mit rejthet, s a létet mint értenénk...?
Menni kell az úton végig..., legyen hozzá szerencsénk!

1994. október

[alberth]

Tetszenek a versek, amelyek itt találhatók. Ezért úgy döntöttem, hogy én is hozzájárulok néhánnyal az idők folyamán. Üdvözlök mindenkit, aki szereti a poétákat, a jó szavalókat és a verskedvelőket!

[alberth]

Íme egy kedves téma a poéták számára: a költészet maga



A KÖLTÉSZETRŐL

Lelkednek szárnyakat ad a költészet,
Táltos a társad, ha versen merengsz.
Hó-kristály szellemű mennyekbe emelhet,
S az árnyék-bilincsek lehullnak neked.

Tündérek táncolnak lengén körül téged,
Nagy kalandra bátor hérosszal mehetsz,
Tágas rónák várnak izzó napsütésben,
S rejtelmeket súgnak az éjben neked.

Pegazussal te az egekbe szárnyalsz,
Távolban a Parnasszus bérce mereng.
Ott csókokkal várnak az epedő múzsák,
Lelked fényben fürdik a fellegek felett.

Szerelmet gyújtanak ifjúi szívedben,
Míg szférák zenéjét éneklik neked,
Hullám-karjaiba az idő-ócán vesz,
Álomba ringat ő, mint egy gyermeket.

Míg a végtelen tár tárul fel előtted,
Az Univerzumban mindenhol lehetsz,
Csillagok nevetnek a boldog érkezőre,
Látod, mily megható ez a szeretet?

Ha búcsút is vettél a múzsák honától,
Ők gondolnak reád, s intenek neked,
Napi gondjaidat itt éled a Földön,
De könnyebbnek érzed már a lelkedet.

Átszelleműlten a fennköltség honától,
Nyűgjeid veted le, mint elnyűtt ruhát,
Harmóniát rezegsz, s önfeledten remegsz,
Mint aki koldus volt, és ékkövet talált.

Látod, már könnyfátyol lepi szemed,
Hűs borzongás érint a lelkeden át,
S hallod, hogy fínomul sóhajod is,
Úgy érzed könnyebb lett a testi ruhád,

Minden nagy alkotást áthat a költészet.
Lelkünkben ne lenne? - bennünk létezik!
Nem másért lángolnak mind a nagy művészek,
Mindez érettünk van -, az emberért teszik!

1994. dec.

[Brigi]

A tavirózsa arcú Briginek ajánlom:

Varázslatok

Szomorú vagyok, mint a kisgyerek,
akit a nagyok soha sem értenek.
A felnőttek nem látják mi miért érdekes.
<o>:p</o>Csak ami unalmas, csakis azt lehet.

A jó dolgok szerintük ártalmasak,
Amiért megszidnak, amit tiltanak.
<o>:p</o>Nem tudják már, rég elfelejtették,
hogy az élet maga a vágy, a veszély.

Ma tengert varázsolok a fürdőszobába,
hogy lavórban hajózzak távoli országba,
útközben jöhetnek kalózok és cápák,
én mégis bátran megyek a csatába.
<o>:p</o>
Iránytűm lesz az ezüstszínű vekker,
belsejében semmi, kibeleztem,
ketyegését fogolyként kiszedtem,
időkerekeit a tengerbe temettem.

A folyók egyre csak nőnek, szaladnak,
a hullámok már újabb partokat szabdalnak,
már a szobában is földrészek születtek,
végre a szőnyegek is kedvükre lebegnek.
<o>:p</o>
Biztosan a mesés keletre repülnek,
ha meg tudnám súgni a varázsigét,
láthatnék tevéket, palotát, kincseket,
<o>:p</o>talán egy basát is, ki nekem integet.

Gyufával apró lángokat csiholok,
<o>:p</o>várom, a parázsból máglya-tűz legyen,
<o>:p</o>ha majd a színek ragyognak-lobognak,
<o>:p</o>ha majd a hangok dallamra ropognak,
<o>:p</o>
ha majd a fények elvakítanak,
arcomon elégedett mosollyal
megsimogatom a táncoló lángokat
és tűzre vetem boszorka álarcomat.Igazán nagyon kedves vagy,nagyon jól esett, meghatottál. Köszönöm szépen!!!:):)

[EditLove]

Csendes hiányodban

Csend van, most nem hallom Hangodat,
Hideg van, s nem Érzem Csókodat.
Búsan ketyeg az óra, Téged várna...
Édes zajjal Szólna,
Ha Hangod Felém igyekezve szállna
De nem hallom Szavadat,
Még túlságosan Távol Vagy
Egyre csak látni akarlak...szomorú,
Míg nem Érezlek, Arcom lázas
S mégis szememből Jeges Könnycseppek fakadnak.
Egyre csak várlak...De Te nem Vagy itt,
Pedig oly Jó volna Szorosan Hozzádbújni,
Angyali Szemedre vörös csókot lehelni,
Ajkammal Ajkad Érinteni,
Gyöngéd Csókkal Egybeforrni...
De Csend van, mert Hangod nélkül
Csak az óra ketyegését hallom
Minden perc egy hideg borzongás,
Mely fáradtan végigfut a hátamon
És hideg van, mert forró ölelésed nélkül
Én mindig fázom...
Ölelő Karodba Bújva Érzem
Hogy nincs fontosabb ezen a Világon.

[hoxa]

A magányos fa (1992 - kamaszkori)

Csendesen ültem,
S néztem a fát,
Mely sok-sok éve
Magányosan állt.

Teljesen egyedül
A mező közepében,
Talán érezve azt,
Hogy hosszasan nézem.

Épp azon tűnődtem,
Mily fennséges és szép,
Amikor hirtelen
Beborult az ég.

Megeredt az eső,
Dörgött, villámlott,
S a sok vízcsepp
Mind arcomba vágott.

Feltartottam fejem,
Kitéve a szélnek,
De ettől a vihartól
Csak a fa véd meg.

A lombkorona alá
Behúzódtam hát,
Testemmel melegítve
A magányos fát.

Hátamat öreg
Kérgének vetettem,
S egyszeriben
Mindent megértettem.
Csak egy része vagyok

Ennek az egésznek,
Része a viharnak, szélnek,
Része a mennydörgésnek.

A felismerés boldog
Könnyeit nyeltem,
S arcom a sötét
Égre emeltem.

Kifutottam az esőbe,
Vadul kiáltoztam,
Könny és víz folyt arcomon,
Közös patakokban.

A csattogó cseppek
Hangom elfojtották,
Míg saját szabad
Táncukat ropták.

A fa is hajladozott
Jobbra-balra velem,
- A megviágosodást
adtad meg istenem!

Régen volt ez,
Történt egysmás azóta,
De még ma is ott áll
Az a jóöreg fa.

De már nem magányos,
Már nincs egyedül,
Mellette most már
Egy facsemete ül.

Ez volt ajándékom
Annak a fának,
Így voltam oszlatója
Izzó magányának.

[hoxa]

Skizofrén (1993 - kamaszkori)

Keveredett érzések.
Tanácstalanság.
Sós íz a szádban. A szánkban.
Érzed a lebegést, de nem hiszed.
Pedig hinned kellene.
Tudod, hogy itt az idő.
Tudom, hogy tudod.
Gyere! Mondd el mit érzel!
S én meggyőzlek.
Gyere! Elmondom mit érzek!
S nem érdekel a véleményed.
Én vagyok az alany. Az eredendő.
Te csak a másom. A másolatom.
Én hiszek a létezésünkben,
hiszen létezünk.
Csak mások nem tudják,
hogy ketten alkotjuk magunkat.

[hoxa]

Töredék (1994)

Gyere! Itt vagyok, s nem félek.
Gyere! Ugorj éhesen torkomnak, ha kell
hegyes fogaiddal ereimet tépjed!
Ígérem, nem löklek el magamtól.
Nézd! Megdermedt a napkoron kettőnk fölött,
vigyorogva bámul a Hold, s a csillagok
dühöngve vonyítanak az ég rácsai mögött.
Gyere! Én nem löklek el magamtól.
Késsel - s keserű megvetéssel - szúrtam.
Fekete lett a Nap arca, elpirult a Hold.
A rácsok mögött kushadtak a csillagok.

[hoxa]

Az emberek (1995)

Az emberek behúnyt szemmel járnak,
Csupasz idegvégződéseik
sajogva fájnak.
Szempilláik függönye mögé bújva
vívódnak fájdalmaikkal
újra és újra.
Az emberek sötétben csapongnak,
hangtalan üvöltenek,
némán jajongnak.
A fekete űr karjaiba bújva
vívódnak fájdalmaikkal
újra meg újra.

[Equinox]

A Nap, a folyó és a tücsök

Látod...
A verssé szült triolák hömpölygő áradása
Múltat, s jelent idéz
Mint a gyors folyó, mely medrébe vájja
Mélyülő útjának jelét
Zúgó habok csókjától ázik a part
A tücsök sem tudja már, mit is akart

Tán szomjas volt, s a vízhez vitte lába...
Most fázósan didereg kopott dolmánya...

De figyeld csak...!

A lerongyolt ruhán napsugár látszik
" Elő a hangszerrel ! " - és újra játszik!
Felejtve bánatát, fényben fürdik újra
Láss csodát kedves! Megmozdult az ujja!
Visszatért hozzá egy elveszett dallam
Cirpeli kedvesen, lágyan és halkan
Tiri ti ti, tiri, tiri ti tá...

A fűszálak mosolyognak, a fák integetnek
Az ütem, a kotta fittyet hány fellegeknek
A folyó, a Nap, a Hold járhatja már útját
A kis tücsök muzsikál, be nem fogja ujját...


Ha egyszer csendesül a dal - mert lesz olyan
Hisz tűz és víz jelzi öröklétünk
Leporolom magam
A folyóhoz megyek rongyos ruhámban
Lelkem visszaszáll
S megfürdök a távozó Nap
Utolsó sugarában...

[thao]

A Nap, a folyó és a tücsök

Látod...
A verssé szült triolák hömpölygő áradása
Múltat, s jelent idéz
Mint a gyors folyó, mely medrébe vájja
Mélyülő útjának jelét
Zúgó habok csókjától ázik a part
A tücsök sem tudja már, mit is akart

Tán szomjas volt, s a vízhez vitte lába...
Most fázósan didereg kopott dolmánya...

De figyeld csak...!

A lerongyolt ruhán napsugár látszik
" Elő a hangszerrel ! " - és újra játszik!
Felejtve bánatát, fényben fürdik újra
Láss csodát kedves! Megmozdult az ujja!
Visszatért hozzá egy elveszett dallam
Cirpeli kedvesen, lágyan és halkan
Tiri ti ti, tiri, tiri ti tá...

A fűszálak mosolyognak, a fák integetnek
Az ütem, a kotta fittyet hány fellegeknek
A folyó, a Nap, a Hold járhatja már útját
A kis tücsök muzsikál, be nem fogja ujját...


Ha egyszer csendesül a dal - mert lesz olyan
Hisz tűz és víz jelzi öröklétünk
Leporolom magam
A folyóhoz megyek rongyos ruhámban
Lelkem visszaszáll
S megfürdök a távozó Nap
Utolsó sugarában...


SZÉP, MONDANIVALÓVAL TELIS-TELI,
KÉPSZERŰ, MINDEN SZEMPONTBÓL
NAGYSZERŰ VERS.NEKEM AZ.
ŐSZINTÉN GRATULÁLOK,
ÖRÜLÖK, HOGY OLVASHATTAM:
thao

[Rozsaszirom]

A természet hangjai

Tiszta hangokat kereső, menj a természetbe ki.
Itt a szellő halk sóhaja a felhőket tereli.
Szívd magadba tarka mezők vadvirágos illatát,
Téged vidít a madárdal, szárnyal minden lombos ág.
Ahol most vagy ott az élet rezdül, merre szerte látsz,
Gyalog járj, hogy jobban érezd a fű selymes bársonyát.
Élő világ, tarka virág, méh döngicsél, lepke száll,
Minden él, a létet zengi, s a fák büszke törzse áll.
Álom után jő a hajnal, s fűszálon harmatcsepp ragyog,
Nap sugara majd felszárít, minden kis növényt, s nagyot.
Tükrébe virágok néznek, kitárva mind szirmait,
Olybá* tűnik mint mesében, tündér-varázsütésre teszik.
Későre jár jön az este, s hogy hajlik az alkonyat,
Szirmot zárnak a virágok, s szellő ujja simogat.
Amikor a nyári estén, virágillat szerte száll,
Béke honol, nézz az égre, mily tengernyi csillag-ár.
Alant a táj, felül az ég, s felröppen a gondolat,
De te érzed, vele szárnyalsz... már csillag-utakon halad.
Egyre messzebb jársz a térben, időben is távolabb,
Gyors mint a fény és még annál is..., nem ismer határokat.
Emberlétünk oly nagy talány, s mily titkokat rejt az ég?
Tudjuk, majdan megismerjük e nagy kozmikus zenét.
Emlékezetünk mit rejthet, s a létet mint értenénk...?
Menni kell az úton végig..., legyen hozzá szerencsénk!

1994. október


Szioka kedves alberth ez nagyon szép...üdv...R.

[Rozsaszirom]

SZÉP, MONDANIVALÓVAL TELIS-TELI,
KÉPSZERŰ, MINDEN SZEMPONTBÓL
NAGYSZERŰ VERS.NEKEM AZ.
ŐSZINTÉN GRATULÁLOK,
ÖRÜLÖK, HOGY OLVASHATTAM:
thao


Drága édes thaokám:)) Úgy örülök ,hogy itt vagy. Igen az equinox versei nagyon szépek..mindig szivesen olvasom:) Szép napot sok szeretettel..R.

[Rozsaszirom]

Tetszenek a versek, amelyek itt találhatók. Ezért úgy döntöttem, hogy én is hozzájárulok néhánnyal az idők folyamán. Üdvözlök mindenkit, aki szereti a poétákat, a jó szavalókat és a verskedvelőket!

Kedves alberth köszönöm a szép verseket nagyon de nagyon szépek.Az Én kis irásaim..meg sem közelitik ..legyen szép a napod..üdv. R.

[EditLove]

Egy nyári emlék<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Elmúlt a nyár, ahogy mindig is szokott,<o:p></o:p>
Gyönyörű, forró emlékekkel megajándékozott.<o:p></o:p>
Az Isteni Nap fénye csillogott a víz tükrén,<o:p></o:p>
Kis hattyúk úsztak oly kecsesen felénk.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Élveztük, ahogy elbújt szerényen a Nap estefelé,<o:p></o:p>
Narancssárgás alkonyatot festve a felhők elé.<o:p></o:p>
A réten kergetőztek pillangók ezüstösen,<o:p></o:p>
Mi csak összebújtunk alattuk, ketten, szerelmesen.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Hallgattuk a Természet ölelő dalát,<o:p></o:p>
Megannyi madár esti csicsergő szavát.<o:p></o:p>
Árva kis fűszálakat pengetett a szél oly szelíden,<o:p></o:p>
Ismeretlen dalt játszott nékünk kedvesen, csendesen.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Behunytuk szemünket, és éreztük,<o:p></o:p>
A rózsa vörös illatát, mellyel nem tudtunk betelni,<o:p></o:p>
Kézenfogva, csukott szemmel indultunk,<o:p></o:p>
Lázasan azt a rózsát megkeresni.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Emlékszem, ahogyan összebújva merengve néztük <o:p></o:p>
Az akkor már halvány nap sugarait a rohanó folyóban<o:p></o:p>
Mely boldoggá tett minket,<o:p></o:p>
Egy forró felejthetetlen nyári órában.

Edit ;)
<o:p> </o:p>
<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>

[thao]

Drága édes thaokám:)) Úgy örülök ,hogy itt vagy. Igen az equinox versei nagyon szépek..mindig szivesen olvasom:) Szép napot sok szeretettel..R.


SZIRMOCSKA!

KÖSZÖNÖM KÍVÁNSÁGAIDAT, VISZONT NEKED IS.
ÉN EZZEL A VERSSEL AZONOSULNI TUDTAM.
ODA IS ÍRTAM, MINT LÁTOD.
SZERETETTEL ÜDVÖZÖLLEK:

thao:p

[Ferry]

Ilyesmiket írok:

Reménytelenül

könnyedet nyaldosom sírva
sós vérem tuszkoltam érte
készülj, -ha akarsz a sírba
a jövőt a múlt csak remélte
sírj még vállamra borulva
van idő, nem így lesz vége
vigasz, mi ajkamra tolulna
megáll, egy dal jön helyébe
könnyedet nyaldosom sírva
hervadok már testem beteg
hiányodtól fél minden árnyék
én örökig érted szenvedek


Apám vallomása

lépteim koppannak térdem ropog
járásom kemény tán öreg vagyok
munkába nem hív már senki se rég
tudom hogy nincs messze eljön a vég

de szívem és lelkem még fiatal
hordozó testem még élni akar
asszonykám akarom szeretni még
megfogni melegen kedves kezét

nevetni játszani éveken át
elénekelni a kedvenc dalát
hisz múlik az élet pillanat serc
együtt kell lennünk ha eljön a perc


Téma: Az utcán szemtelenül megszólítok egy nőt, aki szó nélkül
gyomorszájon vág.
I. Kor: 1848
II. Kor: 1929
III.Kor 1968
IV.Kor 2005
V. Kor 2050
I. 1848
Mint pehelyrécze a kisgalvatsi pusztán
Feltűnik egy némber itt a pesti uccán
Rizsporos orcája, szép termete láccik
Mint az bokros kanca, ha lovásszal jáccik

Pompás alkatjával hej lehet-e bírni
de azt férfiszájjal nem való leírni
Szebb a magassága, mint a szélessége
Biz alkalmas volna szerelmeskedésre

Közelebb lépdelvén bajuszpödrés által
Vettem bátorságot szembe száz halállal
Hangosan szólítám kérdve itt a téren
Nem volna-e kedve üzekedni vélem ?

Körülnéz a szentem szélesen tekintget
mint talján bikától kölcsönvett tekintet
vértolulás által hamvas orcza pirlik
bizton olyant mondtam amit így nem illik!

nem tetszik kérdésem a szép menyecskének
Spartakiád állást adott a testének
Hátul tartott öklét ím előre vágta
S rogytam össze, mint a puskalövött strázsa

II. 1929
Ahogy a lombok közt fénylőn látni véltem
Majd titkon osonva, nyomába szegődve
időnként rohanva, -nem volt meglepődve
amikor a téren végre utolértem
ismeretlen szépség óh ki lakik benned?
honnan is vehetek én most bátorságot
-vad vizeken jöttem, láttam száz országot
a szerelem leckét tőlem kell-e venned?
Nem veszek én leckét a szeme ezt mondta
Kicsi karcsú kezét hátralendítette
gyors egymásutánban a gyomromba tette
-én dőltem ott, mint a kivágott eperfa

III. 1968
ázó asszonyfák a betonban
karcsúság és szépség megkívánva
lenne-e kedve hozzám?
gyomorszájba vágva

IV. 2005
Háj csajci sztem igyunk előtte vmit
Aúu a gyomrom vaze

V. 2050
vz

[Ferry]

<DIR><DIR>“Öregnek tűnő fináncos komcsi balladája
a tőkével rendelkező ifjú szocialista titánhoz, mikor
puccsal letaszították a trónról és ezt nagyon fájlalta, de nem vallotta be magának,
ezért ezt nem is ő írta” című versem:

Körök között rögök ülnek
Rögök mögött ők feszülnek
Öreg, -örök erők ere
Üreg őrök erőtere

Tőrrel tör be őr a körbe
Görbe tőre nyele bőrbe’
Betörő őr – körbetörő
Bőrös görbe tőrű ölő

Ölőt tőre tűr előre
Tűrő tőre terelő-e?
Terel eret, rögöt, erőt
Tűrhetetlen pörlekedőt

Ő egy elme, vele telve
Lehetetlen lenne verve
Győzve süt ő, tervet megvesz
Ürgemező keresett lesz


Külön öröm, de cefetül
Centes terve tercre vetül
Ölő nem ö! Nem ezt szőtte
Eztet Örben Vüktör főzte.

</DIR></DIR>

[Ferry]

Csak nézem

Csak nézem a szád mohón, epedve legbelül
keserédes sóhajjal a szívem körül
csak nézem és vérem agyamban úgy dobog
míg melletted mint néma elballagok

csak nézem a szemed, de gondosan kerül
nem lát meg, máshol kutat idegenül
csak nézem, közben ajkunk egymásra tapad
míg kettőnk közt képzeletem áthalad

csak nézem a szád újra észrevétlenül
félve, hogy szememnek ellenszegül
csak nézem s már érzem, hogy összeroskadok
ha nem tudatom veled, hogy szerelmes vagyok

szeretem a békét, mi a szívedben ül
a zenét, mi ajkadon búgva hegedül
szemed, ha rebben, vagy elszenderül
a szelet is, ha fúj szép tested körül

szeretem a rád hulló hópelyheket
lábnyomod a hóban, ha ráléphetek
szeretem minden gondolatod
az egész világot, mert befogadott

szeretem, ahogy főzöd a teát
szeretem mások boldog mosolyát
mikor kedvesen mondasz nekik valamit
mert benned egy boldog angyal lakik

szeretem ahogy megértesz másokat
hogy nyugodt erőd rájuk is átragad
szeretem benned nehéz életed
szeretem a sorsod, mely hozzám vezet

csak nézem a szemed szerelmesen
ahogy rám sugároz tündér kedvesen
csak nézem, s már szemem csillagokba lát
lassan elégeti a belső magányt

szemed most fekete végre rám tekint
arcod is követi óhajom szerint
Te is rám gondoltál közben? - talán
vadgalambpár éje zöld tavaszi fán...

[Ferry]

Kézfogó

Ahogy fogtam a kezed és néztem mély szemed
feléd indult egy gondolat
majd védőpajzsodról fürgén lepattant, s a végtelenbe
elszaladt
-mert nem volt meg a szó, hogy kifejezzem a fülemben zúgó
harangokat, a dobszót robbanó mellemen
szemedben a galambokat
a másodpercek így múltak veled, még mindig együtt volt kezünk
megéreztem akkor édes reménnyel, hogy egyszer
egymásért létezünk

[Ferry]

Örökös pillanat

Mikor a dombok közt felkelt a nap
Szobám ablakából már megláttalak
Tudtam, hogy szeretni foglak nagyon
Akkor születtünk, ott a domboldalon

Mikor hajadon megcsillant a fény
tudtam, Isten küldött, hogy jöjj elém
Egyszeri volt és örökös pillanat
Kezed köldökzsinór és élet a szavad

[Ferry]

Lustaságból négysoros

Időtlen furcsa est
Egedt nap vére fest
Felhőfutást szelest
Költő ma írni rest

[Árvai Emil]

Martin Luther King

Leteszem a fegyvert, az erőszakot,
levetem a harci orgiát:
legenda nélkül is hős vagyok.

Halkan lépdelek mögötted...
Harcunktól megbékél a világ,
ha megnyitunk átkos öklöket.

Napot csókolunk fekete égre,
nagy napot, lelkesen.

Diktatúra helyett nem
diktatúra kell, hanem béke.

(1971-72-ben írtam, 18 évesen)

[mofli]

Nagyon szep versek,mart en is probalkoztam vele de nekem nem nagyon megy azert gratulalok mindenkinek

[Rozsaszirom]

Szioka mofli igen nagyon szépek..Én most a Ferry verseit olvasom nagyon szépek. Szerencsécs az akihez irta:) Üdv. R.

[Fortuna7]

*Szerelem...
*
Édes érzelem - csodás varázslat,
selymes bizsergés - oly jó káprázat!
Édes, gyönyörű - éget melenget,
lágyan símogat - Éltet, Szeretget.
*
Fortuna7
2006. 09. 24.
:-)

Rózsaszirom szépek a verseid :-)

Szeretettel üdvözlök Mindenkiet!

[Rozsaszirom]

Köszönöm Fortuna7 :) A Te versed is szép. Szépet irsz..kellemes estét és szép hetet sok szeretettel..R.

[Fortuna7]

Szépek a verseid, kedves Rózsaszirom :-)

[Rozsaszirom]

Köszönöm szépen Fortuna7..kellemes hét végét szeretettel..R.

[Rozsaszirom]

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%"><TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text" vAlign=top width="100%">Boldogság

Csukd be a szemed és hagyd, hogy átöleljen a szél,
Csukd be a szemed és hallgasd, hogy mit mesél.
Sokan semmit se hallanak
Pedig nem is olyan hallgatag.

Amit mondd én komolyan veszem,
De néha kinyitom a szemem.
És ha épp téged látlak,
Boldog vagyok! - kiáltom a világnak.</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

[Equinox]

De szép ez a vers Rózsaszirom!!!!

[garibaldi]

Jó veled


Mindig, mikor hozzád bújok,
A világ eltűnik, csak Te vagy ott,
A szagod a jól ismert, megszokott,
Kettesben mi egy egészek vagyunk,
Mert nélküled csak félnek számítok,
én meg a belőled hiányzó rész vagyok.


A bőröd érintése megnyugtató,
Kezed becézőn simogató,
Ami szavakkal nem elmondható,
Elmondják azt a mozdulatok,
Ezért érzed meg mit akarok,
És én is értem a gondolatod.


Furcsa szembesülni magunkkal,
Látni egymásban önmagunkat,
Felfedezni a rosszat és a jót,
A félelmeket elsöpörve, pőrén,
Engedni lelkünkbe betekintést,
Leküzdve a szokásos védekezést.


Benned oly sokszor magamra ismerek,
Te pedig gyakran tesóként emlegetsz,
Nem vagyunk egyformák, sőt különbözünk,
De a dolgok mélyén egy húron pendülünk,
Csakis az lehet, hogy volt már egy életünk,
Ott mi valóban testvérként születtünk.


A szemed tükrében azt látom, szép vagyok,
Ha én nézlek, te a világon a legjobb,
Szeretjük egymást, bűneinkkel együtt,
Mert feloldozást csak tőled kaphatok,
Megbocsátani neked csak én tudok,
Kit is szerethetnénk jobban,
mint egymásban önmagunk

[Rozsaszirom]

Szia kedves garibaldi..nagyon szép a versed..nagyon..tudod van egy kedves jó barátom és Ő mondta Nekem hogy a másik szemeiben látod önmagad..ha Ő szépnek lát akkor..A szemed tükrében azt látom, szép vagyok ..valoban Te is annak látod saját magad..Szép napot sok szeretettel..R.

[Rozsaszirom]

De szép ez a vers Rózsaszirom!!!!

Köszönöm szépen Equinox ..de Én a Te verseidet olvasom ilyen nagy csodálattal..csodás amit irsz...üdv.R. ui.- A zongoráról is irtam valamit..,,ott,, ..

[Rozsaszirom]

Kicsi

Kicsit egyedül a kicsi versike
Kicsit szemtelenül, de nagyon szeretne.

Nagyon szeretne valakit szeretni
Nagyon boldogan kicsit ölelni.

Kicsit ölelni, kicsit csókolni
Kicsit szeretni nagyon…

[Rozsaszirom]

Equinox-nak szeretettel.
.....Megszerettem az Őszt.
Színei már több meleget adnak,
mint valaha a nyár adott nekem.
Meleg fohász, mélyről fakadt sóhaj.
Szeretem ezt az Őszt Veled.
............................
Térdigérő avarban
sétálok veled.
Sárga levelek a szélben
még egy utólsót ringatóznak,
mielőtt földet érnének.
Vége van a nyárnak,
és az Ősz gyönyörű
színeivel elkápráztat.

[Rozsaszirom]

A Nap ragyogó sugarai
egyenként csókolják a
síró leveleket.
Míg a szél sima tenyerével
letörli arcodról a lassan
hulló könnyeket.
A vízesés zúgó moraján át,
távolról hallod a feléd
közeledő életet,
És az éjszaka sötétje váltja
a szemeidben tükröződő
lágy, kék eget.

[Rozsaszirom]

Csöndbe fagyott álom,
elpusztult virágom
szólitlak, kereslek
szívemen nyugodj meg!

[Equinox]

Equinox-nak szeretettel.
.....Megszerettem az Őszt.
Színei már több meleget adnak,
mint valaha a nyár adott nekem.
Meleg fohász, mélyről fakadt sóhaj.
Szeretem ezt az Őszt Veled.
............................
Térdigérő avarban
sétálok veled.
Sárga levelek a szélben
még egy utólsót ringatóznak,
mielőtt földet érnének.
Vége van a nyárnak,
és az Ősz gyönyörű
színeivel elkápráztat.

Csillogó Rózsaszirom!
Nagyon szépen köszönöm... :oops::oops::oops: Igazán jólesik, hogy gondolsz rám... Rám, a szelíden ciripelő kis tücsökre..... :oops: !

[Rozsaszirom]

Csillogó Rózsaszirom!
Nagyon szépen köszönöm... :oops::oops::oops: Igazán jólesik, hogy gondolsz rám... Rám, a szelíden ciripelő kis tücsökre..... :oops: !
Szivesen. Hiszen Te irtál olyan szépeket...csodásak a verseid..na csak kis tücsök nem vagy:) Üdv. R.

[garibaldi]

Őszi napsütés


Ez a vénasszonyok nyara de jó,
a nap most langyosan simogató,
aranyló sugara egyre becsesebb,
nyáron sokalltuk is, ősszel értékesebb,
mert most búcsúzik tőlünk a meleg.


Ilyenkor érti meg az ember a gyíkokat,
meg a többi hüllőt, miért is napoznak,
mint a szobrok, olyan mozdulatlan,
nehogy a napsugár irányát tévessze,
nehogy egy nyaláb is elvesszen belőle.


Hacsak tehetjük kiülünk egy padra,
sütkérezni, mi is, egy kicsit a napra,
Ülünk, mint a gyíkok, de jó is napozni,
minél több meleget magunkba gyűjteni,
kellene belőle télre félretenni!


Felsejlik a téli, zord idők hidege,
vacogás, hófúvás rossz emlékezete,
sötét reggelek és borús délutánok,
ereszről lelógó tűhegyes jégcsapok,
kopogó hidegben zimankós hajnalok.


A nap is elbujdosik, nem bírja a telet,
nappal is szunyókál a szürke felhők felett,
néha kitekinget a piszkos dunyhák közül,
ha még mindig tél van, inkább elő se jő,
tavaszig pihen még, kell neki majd erő.


Úgy tűnik a télnek nem lesz vége soha,
már megint havazik, vagy ónos eső esik,
csikorgó hideg van, lefagy az orrod is,
hó van, vagy latyak, minden csupa sár,
és még mindig tél van, de messze még a nyár!
<O:p

Bezzeg az ősznek hamarabb vége lesz,
minden gyorsabban megy, ami kellemes,
a nap is búcsúzni jött a téli álma előtt,
Már most is érezzük, hogy fog hiányozni,
Ezért tudjuk ősszel jobban megbecsülni.

[garibaldi]

Kedves széplelkű Rózsaszirom!

A barátodnak igaza lehet, a szem sokat elárul. A verseid nagyon őszinték és érzelmesek. Mindíg csodálkozom, hogy így "kiadhatók" a legbelső gondolatok. De versben talán könnyebb is elmondani az elmondhatatlant. Neked és még másoknak is itt az önjelölt költők közül érdemes verselnie.

Nagyon sok örömöt kívánok: Garibaldi


Szia kedves garibaldi..nagyon szép a versed..nagyon..tudod van egy kedves jó barátom és Ő mondta Nekem hogy a másik szemeiben látod önmagad..ha Ő szépnek lát akkor..A szemed tükrében azt látom, szép vagyok ..valoban Te is annak látod saját magad..Szép napot sok szeretettel..R.

[Rozsaszirom]

Kedves széplelkű Rózsaszirom!

A barátodnak igaza lehet, a szem sokat elárul. A verseid nagyon őszinték és érzelmesek. Mindíg csodálkozom, hogy így "kiadhatók" a legbelső gondolatok. De versben talán könnyebb is elmondani az elmondhatatlant. Neked és még másoknak is itt az önjelölt költők közül érdemes verselnie.

Nagyon sok örömöt kívánok: Garibaldi

Köszönöm szépen de a Te versed most olvastam..nagyon szép..igen néha igy jobban el tudjuk néhány gondolatunk mondani.Szép napot szeretettel..R.

[Rozsaszirom]

Hallottam.
Hallottam a halvány suttogást,
Ahogy a levél símogatta a Földet.
Éreztem.
Éreztem a csendes elmúlást,
Mikor az élet kiszakadt belőlem..

Láttam.
Láttam a magasba szárnyaló sast,
Ahogy csőrében vitte szívem..
Tudtam.
Tudtam ez a végső pillanat,
Amikor elbúcsúzztam tőled.

[Equinox]

Őszi falevél

ágvégen piruló apró levél
tikkadtra-fosztottan lassan kiég
testét ezernyi sugár járja még
de elpusztul - bárhogy is remél

rángatja őt az őszi szél
egyre csak csavarja cibálja
kapaszkodna de már hasztalan
hullnia kell hisz kopogtat a tél
büszke ragaszkodása mit sem ér
eljárt az idő s végső utazása
egy utolsó szelíd dallammal
halkan zizzenve földet ér

lent hever az örök elmúlásban
rugdossák tiporják sáros lábak
de nem bánja - nem fáj már semmi
mert a sarkon befordul egy lányka
színes a levél - meglátja - felveszi
szívéhez szorítva emlékül elteszi

a rőt levél újra kizöldül
becses könyv lapja közé kerül
a múlandóság így meg nem ölte
s ha bármikor lapozod e könyvet
megcsillan - könnyet ejt belül
mégis mosolyog mindörökre...

[gajo]

Egy hideg éjen, halkan, lopva,
Jégvirágot festek ablakodra.

Mire elsorvadnak párnádon az álmok,
Elolvadnak a titkos jégvirágok.

[Rozsaszirom]

Őszi falevél

ágvégen piruló apró levél
tikkadtra-fosztottan lassan kiég
testét ezernyi sugár járja még
de elpusztul - bárhogy is remél

rángatja őt az őszi szél
egyre csak csavarja cibálja
kapaszkodna de már hasztalan
hullnia kell hisz kopogtat a tél
büszke ragaszkodása mit sem ér
eljárt az idő s végső utazása
egy utolsó szelíd dallammal
halkan zizzenve földet ér

lent hever az örök elmúlásban
rugdossák tiporják sáros lábak
de nem bánja - nem fáj már semmi
mert a sarkon befordul egy lányka
színes a levél - meglátja - felveszi
szívéhez szorítva emlékül elteszi

a rőt levél újra kizöldül
becses könyv lapja közé kerül
a múlandóság így meg nem ölte
s ha bármikor lapozod e könyvet
megcsillan - könnyet ejt belül
mégis mosolyog mindörökre...

Equinox ez nagyon szép ..nagyon...köszönöm...

[gajo]

Ahogy teltek a hétköznapok
Régi fagyra régi fagy csapott.


Csapott vigyorgón a mára
A holnapot ismét felzabálva.
Kishazámat hiába féltem ...
Lesz itt nekem még pihenésem ? :confused:

[Árvai Emil]

ŐSZ

Reggel már fázom; igaz,
tegnap még átölelt a Nap,
elpirult s szaladt... El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.

Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.

[Rozsaszirom]

Ezernyi miért

Miért fáj a szerelem? Miért kell szenvedni érte?
Miért nem lehet tényleg a világ legszebb érzése?
Miért élek álomvilágban? Miért remélek?
Miért hiszek még a gyerekes mesékben?

Miért van az, ha meglelem s végre már enyém,
A sors egy hatalmas lavinát gurít felém?
Miért nem lehetek boldog csak egyszer, egyetlen emberrel?
Miért van, hogy ha felébredek itt találom magam, egy sötét veremben?

Miért nem érzi, hogy szeretem?
Miért nem érzi, hogy kell nekem?
Miért nem tudja, hogy Nélküle elveszek?
Miért nem érti - ha kell - Nélküle levegőt se veszek?

Ezernyi miért, melyre választ sohasem találsz,
Ezernyi titok, melyeket csak az Élet Nagykönyve magyaráz.
A Sors könyve, melynek nem tudni miért vannak vérből a betűi,
S vajon miért nem egy színes költemény?

Hisz ott az út! Az út, mit a Sors kövezett,
Ott a sok éjszaka, mit szerelmed könnyezett.
De ennek vége, hisz egyszer megszépül az út, s elvezet a fényig,
Elvezet... ha két szív igaz szerelme ragyogja azt végig

Ez nem az Én vesrem..de nagyon meg tetszett.R.

[bogar89]

Szívhez szóló szép szöveged szerettem,
Szép szemedben szálló szikrát szeretem.
Szerte-széjjel szórt szikrák a szívemben,
Szinte szélvészként száguldnak szertelen.
<O:p</O:p
Szívem szólott: szeretem a szemedet,
Szertelen szórt szikrák szítják szüntelen
Szerelmes szív szorongva szót szenvedett
Szerelmes szók szellők szárnyán születnek.


2003-06-15

[Rozsaszirom]

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk-elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S ha elfelejtenéd, elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk-elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges,az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
S ha nincsen barátod-elvisz a szél

Ezt sem Én irtam...

[Puderkapitany]

Még mindig a Jutka nevű lányhoz írtam a verset, illetve ő, és a kor ihlette meg, nameg a 95-ben debütálló, illetve álltalam akkor hallott techo zene. Nem valami idilli a szöveg, ilyen fiatalság bolondság, de nemsokára írok kedveset

Váróterem, szemafor jelez,
Hív a fény, csak egy éj
Vár ránk az út, a falakon túl
Illúziók

Úgyanaz, vagy csak olyan,
Mint ez a fényes édes mézes, értékitélet
Bázárkóztunk tán?

Te benzinfogyasztó gin-tonicos,
techos kedvű álarcos,
te nulla vagy,
Értékitélő

Elvadult lelkek futnak az éjben,
Csordában élnek
Tőled nem félnek,
Ezt jegyezd meg szépen
Értékitélő

[Puderkapitany]

Kecskeméten jártam nagyon régen, az a nap nagyon kedves nekem, habár teljesen egyedül eltöltöttem ott egy napot, egy gyermekes anyuka rámmosolygott, miközben Hobo Vadászat c. műve szólt a magnoból, ezek a kis élmények többet tudnak jelenteni mint gondolnánk.

Útazás egy vidéki városba
Nincs ismerős, szabad vagy,
Az idegennel mindenki kedves,
A fickó is ki velem szemben ül

Csörren az álmok lánca,
Csörren az álmok lánca,

Nyugodt a tempo és szabott,
Eltérésekre ad okot,
Korlátlan, lett a kép,
Lehetőségek, könyvtárként

Csörren az álmok lánca,
Csörren az álmok lánca,

Most elbuktam, a versenyen,
Időm letelt, szedhetem,
sátorfámat, helyzetem,
Ismétlésben keresem

Csörrent az álmok lánca....

[Puderkapitany]

mivel ritkán vagyok bejelentkezve, kihasználom az alkalmat, és imprózok 1-et,

Egy Idegen táj,
mint idegen nyár,

Néha még változik,
Néha megváltozik

Idegen hús,
Mint idegen rúzs

Néha még változik,
Néha megváltozik

Idegen necc,
Mint idegen hertz

Idegen lány,
Mint idegen táj

Remélem azért nem volt fárasztó :) Jó pihenést mindenkinek, majd ezt még gyakorlom:)!

[Rozsaszirom]

Egy húllócsillag suhant át a szívemen,
mihez hasonlíthatnám?
Talán nincs is olyan érzés,
inkább elmesélem szépen.
Ez nem megfogható,
hanem inkább tapinthatatlan,
talán olyan mint a szó,
melyet a szélbe sugtam.

Mert ,ahol elszalad,
és útját látják az égen,
Milliónyi kivángság ébred,
az emberek szívében.
Vannak akik halkan mondják,
a szívükbe rejtett titkot,
Ugyan kicsit félve, de várva a csodára,
és nem figyelve semmi másra.

[Rozsaszirom]

mivel ritkán vagyok bejelentkezve, kihasználom az alkalmat, és imprózok 1-et,

Egy Idegen táj,
mint idegen nyár,

Néha még változik,
Néha megváltozik

Idegen hús,
Mint idegen rúzs

Néha még változik,
Néha megváltozik

Idegen necc,
Mint idegen hertz

Idegen lány,
Mint idegen táj

Remélem azért nem volt fárasztó :) Jó pihenést mindenkinek, majd ezt még gyakorlom:)!

Szioka. Nem nem fárasztó:) Szépek a verseid..és irj csak..mindig azt amit érzel:)) Szép estét és kellemes hét végét szeretettel..R.

[Árvai Emil]

ŐSZ... (2.)

Festi a fákat lágy napsugár;
potyognak színes könnyeik:
szemfödél száraz földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.

Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék...

Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek;
idősebb korosztály elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...

[Rozsaszirom]

Csak egy napra

Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.

Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.

Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.

[kotnyeLes93]

A béka meg a gólya
(verses állatmese La Fontaine stílusában)

Beképzelt békalegény
ül a tavirózsa levelén,
s teli tüdővel énekel-brekeg,
a nagy zenebonától majdnem bereked.
Dícséri formáját, káprázatos eszét,
hatalmas száját, kiguvadó szemét.
Nincs nála szebb legény e kerek tavon,
s herceg lesz belőle talán egy szép napon.
-Halkíts a hangodon, a fene vigyen el!
Arrébb a réten egy gólya kelepel.
Idecsalod ezzel a nagy ricsajjal még te,
s meglásd, békapecsenyét kap majd ebédre!
-Mit nekem egy gólya! Elbánok én véle!
Itt az ideje, hogy megtanulja végre,
ki ezen a tavon a legkülönbb legény...-
S folytatta is volna még tovább szegény,
ha meg nem érkezik a gólya,
ki a mondat közepén
kikapja a tóból,
s repül is vele, s a dicsekvőből
nem látszik több már, csak a két keze.
Megdöbbenve néz, hallgat a tavi nép.
Elrepült a békánk, az a gyönyörű szép!
S vihognak csendesen.
Nincs már hetvenkedő, csak szerény.
Óvatosság lesz ezután a fő erény.
S mi ebből a tanulság:
Így jár, aki dicsekszik,
azt mondja a magyar szólás:"Adja ő még lejjebb is."

[andika]

Ügyes!!!

[Rozsaszirom]

Szioka Andikám:)

[Equinox]

Csak egy napra

Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.

Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.

Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.

Az orgonabokor

szálas ág-bogakkal
a fény felé török
fürtös virágokkal
mosolygok örülök
rezgő levelekkel
szemedet idézem
elfáradt napokon
hiányod emésztem
pihenj itt kedvesem
feküdj le tövemhez
lassan érj testemhez
őszintén kedvesen

ne feledd mért' jöttél...

várom hogy meggyötörj
kezed lágyan tedd vesszőmre
- hisz neked nyíltam én -
vágyom rá hogy letörj
szedj csokorba bátran
nem lesz baj ha fáj is
szakíts le finoman
s tiéd leszek máris

vigyél haza engem...

törd össze száramat
tegyél a kelyhedbe
boldognak lássalak
sóhajtva engedj be
látnád hogy hervadok
öntözz meg könnyeddel
pillants rám - kinyílok
suttogd hogy ne menj el...


Szia kedves Rózsaszirom!
...valahogy egy gondolat köré "gyűltünk"....:)

[Rozsaszirom]

Az orgonabokor

szálas ág-bogakkal
a fény felé török
fürtös virágokkal
mosolygok örülök
rezgő levelekkel
szemedet idézem
elfáradt napokon
hiányod emésztem
pihenj itt kedvesem
feküdj le tövemhez
lassan érj testemhez
őszintén kedvesen

ne feledd mért' jöttél...

várom hogy meggyötörj
kezed lágyan tedd vesszőmre
- hisz neked nyíltam én -
vágyom rá hogy letörj
szedj csokorba bátran
nem lesz baj ha fáj is
szakíts le finoman
s tiéd leszek máris

vigyél haza engem...

törd össze száramat
tegyél a kelyhedbe
boldognak lássalak
sóhajtva engedj be
látnád hogy hervadok
öntözz meg könnyeddel
pillants rám - kinyílok
suttogd hogy ne menj el...


Szia kedves Rózsaszirom!
...valahogy egy gondolat köré "gyűltünk"....:)

Szioka Equinox:)! Csak szerintem a Te versed csodálatosabb:) Köszönöm.Szép napot..R.

[Puderkapitany]

Ragyog a hajad,
Fekszel az ágyon,
Szeretlek tégen
Ezt nem is bánom

Szép a te lábad,
Jó vagy, és adjad
Meglátlak téged,
Nem vagy te, hadjad

[Puderkapitany]

Párizsban ősz,
Moszkvában nőz,
bizony ez ő,
aki nem őz,

Mert én néha csinálom,
Pedig nem is kivánok,
Én vagyok világon
Te vagy az én királyom

[Margit]

Anry hol a vers??????;)

[Anry]

Anry hol a vers??????;)

Itt van:D de én külön akartam:( saját ma:(;)ppába


<o></o>
TÁBLÁS REGGELEK ÜVEGTÜKRÉN
<o></o>
hullatja levelét ősztáj
s fehér fodrait felhő simítja
asszonykéz emléke jár
tarkóm ívén nyugtat
s rejteget valamit még táblás
reggelek üvegtükrén csillan
a fény bőkezűn ontja melegét csonttá
merevült emlékezésem víz alatt
gyűrűző hullámaira egymás
mellett lettünk hullámtalan
néma sikoly hová hullt a sugárzás
kővévált minden pillanat és befalaz
fogadj magadba sötét éj hínár
indái fonnak áthúz a mély van
visszaút? tengerjég ha olvad bordák
törnek szilánkjaitól és belehalsz

[Fortuna7]

Szeretettel üdvözlök Mindenkit!
Ismerős nevek :p sok szép versek :p üdítenek :p melengetnek :p
Baráti ölelésem.

A Szerelemről:
*Gyere ülj ide mellém…
*
Gyere ülj ide mellém, ölelhesselek,
Gyere ülj ide mellém, Szerethesselek.
Forró ajkammal szádat megcsókolhassam,
Erős karjaid végre átkarolhassam.
*
Újra érezzem édes érintésedet,
Újra érezzem édes melegségedet.
Szemek szemekben ismét ragyoghassanak,
Csodás csillagok szépen csilloghassanak.
*
Gyere ülj ide mellém, ölelhesselek,
Gyere ülj ide mellém, Szerethesselek.
Forró ajkammal szádat megcsókolhassam,
Erős karjaid végre átkarolhassam.
*
Fortuna7
2006. 10. 26.

[Fortuna7]

* Szerelem …
*
Szerelem, Szerelem
édes szép érzelem,
elringat, melenget,
csodásan Szeretget.
Szerelem, Szerelem,
Szeretem, Szeretem.
*
Szeret és simogat,
megérint, csókolgat,
kedvesen becézget,
felemel, kényeztet.
Megölel, nem bánom,
viszonzom belátom.
*
Szerelmem ki vagy Te,
Szívemnek őrzője,
Istennek Angyala,
Lényemnek hű társa?
Szerelem, Szerelem
édes szép érzelem.
*
Megfogja a kezem,
betakar selymesen,
Szívemet Élteti,
oly jó így Szeretni!
Istennek Gyönyöre,
Lényünknek nagy kincse.
*
Sejteknek rezgése,
Szívek melegsége,
Szerelem pecsétje,
Frigyeknek Békéje.
Gyermek az Áldása,
Életnek mozgása.
*
Szerelem, Szerelem
édes szép érzelem,
elringat, melenget,
csodásan Szeretget.
Szerelem, Szerelem,
Szeretem, Szeretem.
*
Fortuna7
2006. 10. 22.<O:p</O:p

[Fortuna7]

De szépek :-))) Rózsaszirom gratulálok!
Szeretettel köszöntök Mindenkit!
*
*Csodálatos Tündérkertben…
*
Csodálatos Tündérkertben,
száll az ének szépen, csendben,
járják itt a tündértáncot,
Angyalok és Tündérlányok.
*
Felröppennek, átváltoznak,
Csodaszépen hajladoznak,
Gyönyörű a Szívük dala,
Szeretetben cseng dallama.
*
Édeni fény, ily káprázat,
Értünk van e szép varázslat,
Szívünk, Lelkünk melengesse,
Egész Lényünk hűn Éltesse!
*
Szeretettel: Fortuna7
2006. 09. 12.

[Anry]

NYÚJTÓZÓ KEZEK
<o></o>
elvesző léleknek oltalom
a testnek árnyék és irgalom
gyűrt arcnak mélyülő lélegzet
hajlongó fáknak szélcsend kell
arcod villan a semmiből
bátor maradok támaszom a föld
közlekedsz bennem mint évszakok
pergő képeken múltam visszahoz
<o></o>föléd hajol lágyan a rengeteg
óvnak tőlem a fás gyökerek
átcsapsz fölöttem örök ragyogás
nősz bennem ahogy tűzben a láng
<o></o>fiatalság volt bennem a lázadás
forrt a vér tüzelt a láz
száraz avarban szétdobált díszlet
múlt s jövő közt görbülő íven
<o></o>talpalatnyi helyen örökre ott állunk
szél fúj dagad nő árapályunk
nyújtóznak kezek hogy egymásba érjenek
összetartó folyókon tengerbe
<o></o>ömöljenek lemegyünk mi a tenger fenekére
olyan mélyre amilyen mélyre csak lehet
ketten az ismeretlenben ott állunk
hunyt szemekkel a rég árnyai maradunk

[Anry]

SZISZEGŐN FÁJ A JÓ HIÁNYA
<o></o>
ki elkallódtál téged ki hoz vissza
hajnalban mielőtt felbukna a nap
kifakult emlékben visszatükröződve
hosszúra nőtt táncos lábú rémek
ölelő karjaiból holdfénytisztás
ligeteken át mielőtt megfoganná
az anyai test ráncos bőrű sorsod
hogy tűzre vetve hulljon
a hétszer vágott test sátánkar
ölelésébe s Ő tartson majd
kereszt vizébe összeadni édes
bűnökkel tűz írt belül minden
jót alkalmi szeretők szennyes ölén
heverve lobogó vágyak mögé
bújva sziszegőn fáj a jó hiánya
homlokcsont roppan s lobognak
kitekert fák gyökerei fekete szurok
ragaszt hason lelkeket ajtók
fölé hogy szél szárassza aszalttá
vakító fényben nincs már
tanúm hogy jó is lehettem volna
bentről látom elsorvadt jóságomat
belém süppedt jelek mutatják
mint pusztán kiszáradt karózó fák
tévelygőnek a helyes utat

[Rozsaszirom]

De szépek :-))) Rózsaszirom gratulálok!
Szeretettel köszöntök Mindenkit!
*
*Csodálatos Tündérkertben…
*
Csodálatos Tündérkertben,
száll az ének szépen, csendben,
járják itt a tündértáncot,
Angyalok és Tündérlányok.
*
Felröppennek, átváltoznak,
Csodaszépen hajladoznak,
Gyönyörű a Szívük dala,
Szeretetben cseng dallama.
*
Édeni fény, ily káprázat,
Értünk van e szép varázslat,
Szívünk, Lelkünk melengesse,
Egész Lényünk hűn Éltesse!
*
Szeretettel: Fortuna7
2006. 09. 12.

Szioka drága Fortunám hát Te is itt ,,is,, vagy:) De jóó ..szépek a verseid..sok puszikám..R.

[Rozsaszirom]

SZISZEGŐN FÁJ A JÓ HIÁNYA
<O></O>
ki elkallódtál téged ki hoz vissza
hajnalban mielőtt felbukna a nap
kifakult emlékben visszatükröződve
hosszúra nőtt táncos lábú rémek
ölelő karjaiból holdfénytisztás
ligeteken át mielőtt megfoganná
az anyai test ráncos bőrű sorsod
hogy tűzre vetve hulljon
a hétszer vágott test sátánkar
ölelésébe s Ő tartson majd
kereszt vizébe összeadni édes
bűnökkel tűz írt belül minden
jót alkalmi szeretők szennyes ölén
heverve lobogó vágyak mögé
bújva sziszegőn fáj a jó hiánya
homlokcsont roppan s lobognak
kitekert fák gyökerei fekete szurok
ragaszt hason lelkeket ajtók
fölé hogy szél szárassza aszalttá
vakító fényben nincs már
tanúm hogy jó is lehettem volna
bentről látom elsorvadt jóságomat
belém süppedt jelek mutatják
mint pusztán kiszáradt karózó fák
tévelygőnek a helyes utat

Szioka Anry ez nagyon szép...kellemes estét sok szeretettel..R.

[Anry]

Szioka Anry ez nagyon szép...kellemes estét sok szeretettel..R.

örülök , ha tetszett:)

[Valentinus]

Szép Estét Mindenkinek. Új vagyok. Magyarországon a Bakony fővárosában Zircen élek. Szeretem az irodalmat, magam is verselgetek és írók prózákat is. Remélem befogadtok magatok közé.-:)))
Szeretettel:Valentinus

[Rozsaszirom]

örülök , ha tetszett:)

Igen:)

[Rozsaszirom]

Szép Estét Mindenkinek. Új vagyok. Magyarországon a Bakony fővárosában Zircen élek. Szeretem az irodalmat, magam is verselgetek és írók prózákat is. Remélem befogadtok magatok közé.-:)))
Szeretettel:Valentinus

Szioka drága Valentinus:))) Hát Te itt ,,is,, vagy?:) Nagyon örülök és remélem nagyon de nagyon jól fogod ,,itt is,, érezni Magad. Sok sok szeretettl..Rózsaszirom.

[Valentinus]

Kedves Rozsaszirom!
Ide csak tegnap regisztráltam, még nem igazán ismerem ki magamat, de majdcsak elboldogulok egy idő után.Igyekszem megismerkedni az itteni viszonyokkal is és majd ha írhatok ide is verseket, akkor megteszem. -:)))
Szeretettel: Valentinus

[Rozsaszirom]

Szioka Valentinus..természetesen hogy irhatsz sok sok versikét:))
Amennyit csak szeretnél:)) Üdv..baráti ölelés...R.

<dir> Szeretem amilyen vagy és amilyen én lettem veled
Szeretem amikor rám néz a csodálatos szemed
Szeretem a boldogságot mit melletted érzek
Szeretem az életet, amikor rád nézek
Szeretem az estét, mert veled alszom el
Szeretem a reggelt, mert fényed átölel
Szeretem az égboltot, mert arcod látom benne
Szeretlek, mert te lettél életem értelme


</dir>

[Rozsaszirom]

Valentinus irtam privit olvasd el..fenn a ,,neved,, alatt meg látod azt hogy Privát üzenetek:)

[Rozsaszirom]

Kérges derekad
ölelem,s hangtalan
tartlak életben.

Leveleidben
némán regéled élted
hosszú fonalát.

Még éled az őszt,
hullajtva minden színed.
Fakuló álmok..

Szívembe vésed
utolsó sóhajod halk
zuhanásait.

Sírva ölellek.
Kertem egyetlen fája
hal ölelésbe..

[Rozsaszirom]

Vágy..Veled..

Kezem kezedben,
szíved szívemben lángol,
ne hamvassz soha!

Szemed szememben,
lelkemből olvasd vágyam,
ahogy én tiéd!

Szólítsd nyakamat,
had szántsam fel hátadat
puha vadsággal..

Bőrödre írom
térképedet lángoló,
néma ajkammal..

Veszítsd el tested,
magamba zárom minden
vad rezdülésed..

Találd meg testem,
hevítsd a vulkánt bennem,
törjön ki forrón..

Oltsd belém lángod,
izzón feszüljönk,ketten..
éjbe kiáltva..

[Rozsaszirom]

Leheletekbe
fagyott kövek gördülnek
fakó arcomon.

Ősz van,és múlnak
a lélegzetvételek,
múlik az idő.

Összegyűrt felhők
bújtatnak néha sötét
nappalok elől.

Álmos macskakő,
ásítva ölel fázó,
vörös hajnalon.