R és W világa [Archívum] - CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma

walsz

2006-09-18, 06:49 PM

KOZMOPOLITÁK

<O:p
Nagyon szegények a klerikálisok, ha az ő legnagyobb ágyújok a kozmopolitaság vádja. Mondtuk ezt már sokszor és elégszer. De nekik szegényeknek gyakran elő kell venniök e nagy ágyút. Valaki közülük elővonatta most újra és újra Pikler Gyulának szegezte, akire rálőttek ebből az ostoba, puffogó ágyúból egynehányszor már.<O:p</O:p
Azt kellett pedig a nagy ágyúval elbőgni újra, hogy hazátlan és kozmopolita népség a zsidó. Miért? Mert Pikler Gyula, nekrológot tartva Pulszky Gusztávról, a többek között s igen mély és okos dolgok között ezeket mondta:<O:p</O:p
"Egész nevelésünk haladásellenes, anélkül, hogy tudnók; a végett, hogy az ifjúság fogalmat nyerjen az emberi műveltség erejéről, feladatairól és különösen a nemzeti művelődés feladatairól, történelmet tanítanak neki, a lelkesedés forrását a múltban keresik számára, a történetből egyes speciális múlt érzéseket, gondolatokat és törekvéseket választanak neki ki követendő például. Pedig a történelemből csak bizonyos legáltalánosabb igazságokat szabadna számára kivonni, továbbá azt a tanulságot, hogy a nemzetek és emberek jóléte onnan származott, hogy folyton megváltoztatták meggyőződéseiket, érzelmeiket, törekvéseiket, eszközeiket."<O:p</O:p
Ezekért a sorokért vonatott most újra elő a nagy ágyú. Ezek a sorok bizonyítják, hogy micsoda istentelen, komisz, hazátlan népség a zsidó. Azt meri tudnillik mondani, hogy kétszer kettő = négy s azt meri mondani, hogy nagyon ki találjuk húzni a lutrit, ha tovább is a múltban él s nem tud élni.<O:p</O:p
Magunk kinevetnők magunkat, ha komolyan pörbe szállnánk ilyen nagy naivsággal. Hiszen végre is szaporodnak már nálunk is azok az emberek, akik a tudomány megállapításait, kétszerkettőit vérükbe menesztik át s nem vitáznak az analfabétákkal azon, hogy van-e "i" betű vagy "á" betű.<O:p</O:p
Az egész dologgal más okból foglalkozunk. Amit ugyanis Pikler mondott, az hite és tragikuma volt Pulszky Gusztávnak. Ejnye néhai hazátlan kozmopolita, zsidó Pulszky Gusztáv! De meg még sokan hirdetnek ilyenfélét az egyedül idvezítő vallásban születettek közül is, de az eretnek keresztyének közül is. Magyarok, sőt fajmagyarok! Csak nemrégiben egy püspöki jogakadémia tanára, Bors Emil dr. summázta ezeket a dolgokat. Kozma Andor pláne verset ír a múltban élés és históriamánia ellen. Mit akarnak hát a zsidókkal a klerikális nacionalisták? A leghatározottabban tiltakozunk ellene, hogy a kozmopolita címet lefoglaltassák a zsidókkal! Hohó! Ha a tudományos haladás, tisztult gondolkodás, modernné válásra törekvés és kultúra kozmopolitaság a klerikális szemekben, akkor vagyunk itt még többen kozmopoliták!<O:p</O:p
Nem vagyunk talán elegen, de ha az Idő és Sors ezt a kis országot fenn akarja tartani, ha van vele valami céljuk: leszünk még nagyon sokan. Mindenesetre pedig lesz köztünk elég zsidó is, mert ez a nemes és intelligens fajta egy országban sem segítette szebben és erősebben a haladást és kultúrára térést, mint a mi országunkban.<O:p</O:p
Bömbölhet hát nyugodtan a klerikális ágyú. Aki élni, dolgozni és haladni akar ezért az országért, büszkén viseli a kozmopolita címet, amit klerikális nacionalisták adnak neki. Ha valamikor csakugyan lesz ebből az országból valami, ezeknek a kozmopolitáknak köszönheti, nem pedig a sújtásos, félig Ázsiában élő, a nyers hús és lótej daliás korán rágódó, zsidópüfölő s frázistgyártó hazaffffyaknak...
<O:p</O:p
Nagyváradi Napló 1902. július 6.<O:p</O:p
(ae)

(Ady Endre)<O:p</O:p

walsz

2006-09-18, 09:26 PM

<table> <tbody><tr><td> Füst Milán <o:p></o:p>
A magyarokhoz

<o:p></o:p>
Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.<o:p></o:p>
Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe,
melyből származott
E nemes-szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted,
Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával
ellepték világodat,
Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek
ették virágaid, – majd a vad burjánzás
Mindent ellepett utána, – oly termés volt ez e térségeken emberek!
Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie...<o:p></o:p>
De légy türelmes, – szólok hozzád, – vedd a Libanon
Ős cédrusát, e háromezeréves szűzet, – rá hivatkozom, mert
onnan vándoroltam egykor erre
Tekintsd őt, – türelmes pártájával hajladoz a szélben nem jajong,
De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik, nagy évezredben
Kibonthatja a gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.
Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel,
Borúlatodra majdan rátekint. Halld szavam'
Én prófétáktól származom.<o:p></o:p>
</td></tr></tbody> </table>
(http://javascript%3Cb%3E%3C/b%3E://)

walsz

2006-09-18, 09:49 PM

Fáy Ferenc
Őszi áhítat<o =""></o>
<o =""></o>
Ülj le a márványhűvös ég alá,<o =""></o>
honnan a nyár még visszanyúl utánad.<o =""></o>
Madarak jaját kergeti a szél<o =""></o>
s térdedre hajtja hű fejét a bánat.<o =""></o>
<o =""></o>
Zár el szemedbe ezt a ragyogást,<o =""></o>
ezt az utolsó tél-előtti órát.<o =""></o>
Dió koppan már, hamvas szilva hull<o =""></o>
s himnuszt dobál egy megkésett rigó rád.<o =""></o>
<o =""></o>
Levél repül: nyárcifra üzenet<o =""></o>
a száraz zöld, de hátán, mint a láva,<o =""></o>
kénsárga lánggal ég az ősz...Lebeg,<o =""></o>
aztán leszáll a kert aranyporába.<o =""></o>
<o =""></o>
Hány hosszú éve játszod ezt az őszt?<o =""></o>
Úgy játszod itt, hogy mégis mindig ott vagy,<o =""></o>
hol vérző fák tartják a karjukon<o =""></o>
a mustos őszbe szédült sok halottat.<o =""></o>
<o =""></o>
Zárd el szemedbe ezt a ragyogást,<o =""></o>
mielőtt minden elmerül a sárba.<o =""></o>
Alma pirul... s a dombon a halál<o =""></o>
mézes szőlőt szed nagy füleskosárba.<o =""></o>
 <o =""></o>

Rubin

2006-09-19, 04:04 AM

Baranyi Ferenc: Csocsoszán ezerkilencvenöt napja

http://lovecats.freeblog.hu/Files/open1.jpg
Mióta elment a hajó:
nem tudom, miért kék a tenger.
Csak azt tudom,
hogy nemcsak körülölel,
de hurkol is
a cseresznyevirág illatú csönd.
Csak azt tudom,
hogy az alkonyat
nem rózsaszirmok színét idézi többé,
hanem a kihunyó tűz
megbicsakló pirosát.
Csak azt tudom,
hogy nem csupán távoli rizsföldek
fehérre hántolt üzenetét hordozzák a szelek,
de vöröskövű sivatagok
mérgező porát is.
Csak azt tudom,
hogy házacskám bambuszfalának résein át
szobámba szivárog a szorongás huzata,
amely most csak halaványra lehel,
de a lelket is kiverheti belőlem
egy napon.
Ám, hogy a tenger miért kék még mindig?
Azt már nem tudom.

Rubin

2006-09-19, 04:23 AM

Azon egyenruhások előtt fejet hajtva, akik a Szabadság téren garázdálkodó tömeg megfékezése során sebesültek meg.

http://www7.online.rtlklub.hu/forumkepek/2006/03/20/7953708.pict

Rubin

2006-09-19, 05:31 AM

http://www.mahablog.com/oldsite/mypictures/ground-zero-1.jpg

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen végre már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bûnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
(Babits)

walsz

2006-09-19, 09:16 AM

Berzsenyi Dániel<O:p</O:p
A Magyarokhoz<O:p</O:p
<O:p</O:p

Forr a világ bús tengere, ó magyar!<O:p</O:p
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,<O:p</O:p
S a föld lakóit vérbe mártott<O:p</O:p
Tõre dühös viadalra készti.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,<O:p</O:p
A balti partot s Ádria öbleit<O:p</O:p
Vér festi, s a Cordillerákat<O:p</O:p
S Haemusokat zivatar borítja.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,<O:p</O:p
A Dardanellák bércei dörgenek,<O:p</O:p
A népek érckorláti dõlnek,<O:p</O:p
S a zabolák s kötelek szakadnak.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Te Títusoddal hajdani õseid<O:p</O:p
Várába gyûltél, hogy lebegõ hajónk<O:p</O:p
A bölcs tanács s kormány figyelmén<O:p</O:p
Állni-tudó legyen a habok közt.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!<O:p</O:p
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély:<O:p</O:p
Nem félek. A kürt harsogását,<O:p</O:p
A nyihogó paripák szökését<O:p</O:p
<O:p</O:p

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem<O:p</O:p
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.<O:p</O:p
Ez tette Rómát föld urává,<O:p</O:p
Ez Marathont s Budavárt híressé.<O:p</O:p
<O:p</O:p

(1807)<O:p</O:p

walsz

2006-09-19, 09:31 AM

Várnai Zseni <O:p</O:p
KATONAFIAMNAK

Én magzatom, szép katonafiam,
Szíve vérével ír neked anyád,
Mióta a császár kenyerét eszed,
Vörösbe fordult itthon a világ!
Most készülünk a döntő, nagy csatára,
S ti lesztek ellenünk majd a sereg,
Ha ráuszítnak önnön véreidre,
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

Az anyaföldnek most zsendül a méhe,
Már lesi az ásós, kapás hadat,
Hogy szűz ölébe termő magot hintsen,
Várja az erőt, mely életet ad,
Most megmérjük irdatlan, nagy erőnket,
S nem ringatnak majd kalászt a szelek,
A termő föld lesz a mi lázadásunk:
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

Fiam, ez öreg, reszkető sorokban
Én sírok, ki méhemben hordtalak,
Ki eggyé tettem éjet, napot, órát,
Hogy etesselek, hogy dajkáljalak,
Hús a húsomból, vér a véremből,
Hogy emelhetnél te akkor kezet,
Ha én zokogom, sikoltom feléd:
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk,
A reménységünk, mindenünk: az élet!
Te döntöd el most a mi nagy sorunk,
A Te felzúdult, bús rabszolgavéred.
Borítson el a forradalmi mámor,
Ha hömpölyög a lázadó sereg,
Mint fölkorbácsolt, zúgó tengerár,
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

Most még csak háborog az óceán,
S a kevély hajót már tépi, dobálja,
Mi lesz, ha ős medréből kitör,
Ha úrrá lesz a tenger akarása,
Mi lesz, ha minden katonafiú
Szülőanyjától kap egy levelet,
Mely lázít, gyújt, vérbeborít:
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

walsz

2006-09-19, 11:04 AM

"Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd,amelyet lebocsát,
Hogy egy másik lélek
átjöhessen rajta.-
ennek a hídnak
hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát
csak az Isten tarja.
Az Isten, aki a szívekbe lát"

/Reményik Sándor/

Rubin

2006-09-19, 11:33 AM

http://lovecats.freeblog.hu/Files/vagyak.jpg

walsz

2006-09-19, 12:06 PM

<BIG><BIG> Tornyai János</BIG></BIG>
(Hódmezővásárhely, 1869. jan. 18. - Bp. 1936. szept. 20.)

festőművész, századunk magyar képzőművészetének kiemelkedő alkotója.

Rubin

2006-09-20, 03:14 AM

Gerhard Kiefel: Két kéz

http://www.sxc.hu/pic/m/p/ps/psansao/610361_hands.jpg

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és
segítesz, hogy megragadjak valamit
és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s
hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet,
mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Rubin

2006-09-20, 04:03 AM

"Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának."

Tamási Áron
1897. szeptember 20. Farkaslaka - 1966. május 26. Budapest

http://www.farkaslaka.ro/images/album/pic004b.jpg

Farkaslaka, Tamási Áron emlékház

http://www.farkaslaka.ro/images/album/pic006b.jpg

Tamási Áron emlékek

http://www.farkaslaka.ro/images/album/pic016b.jpg

Az emlékházban Tamási Erzsébet, az író testvére fogadja a látogatót.

walsz

2006-09-20, 04:14 AM

Tamási Áron <O:p</O:p

ERDÉLYI TÁRSASÁG<O:p</O:p

<O:p

Csak kilenc nap múlott el azóta, hogy Lőrinc a hírnöki foglalkozást elnyerhette a cukorgyárban. A kilencedik nap éppen vasárnapra esett. Délelőtt még ruhát kefélt, és más szépítő műveleteket végzett a hírnökség mellett a gazdáinak, de azután, hogy megehette a délebédet, szabad volt ő is.<O:p</O:p
‑ Egész héten keresztül eleget szolgáltam másokat ‑ mondotta magában. ‑ Ezen a délutánon tehát érdemesebb embert fogok szolgálni, vagyis önmagamat.<O:p</O:p
Könnyű és kellemes szolgálat volt, amit a maga számára kitalált. Látta ugyanis, hogy verőfényes őszi idő van, s látta azt is, hogy a mezők integetnek feléje.<O:p</O:p
‑ Jövök, ne féljetek! ‑ mondta és magához vette a botját, amelynek párja sehol nem volt, mert ilyen botja csak egy vad püspöknek lehetett volna, hogy ugyan vad püspök volna a világon.<O:p</O:p
Vette tehát a botját, és elindult a mezők felé. Nem ment mindjárt és ész nélkül az úttalan földekre, mert nem szeretett okvetlenül bukdácsolni, mint ahogy azt a városi fiúk szeretik, ha nagy néha kiszabadulnak a természetbe. Az úton ment, az utak között is a főnök-úton, amelyet más emberek országútnak neveznek. Itt is látott elég mindent, amit nézni érdemes volt. Néha szekerek mentek lassú döcögéssel, s azoknak ernyője alatt mindig ült valaki, akivel kedve lett volna versenyt szaladni. Leggyakrabban női személy volt az illető, mert az efféle vásáros szekerek mindig fityegtettek magukkal egy kellető embert, aki mellett a portéka dupláját érte. Gyakran kutya is poroszkált a szekér után, s Lőrincnek nagyon tetszett, hogy ezeknek a kutyáknak sohasem kellett előrenézni, mert a kötelék kinézte a négy lábnak az utat. Madarakat is látott, különösen varjakat, amelyekről eszébe jutott, hogy bizony jó volna disznót hizlalni, s majdan a körmüket és a farkuk hegyét odaadni a varjaknak.<O:p</O:p
S látott egyebet is, ami mind jó volt arra, hogy hasznos gondolatokat ébresszen benne. Ilyen gondolatai voltak is már bőven, valósággal egymás hegyén-hátán nyüzsögtek, mint a rengeteg újonc katona a kaszárnyában. Ezek mérték neki az utat, nem a kilométerkövek, mert amikor áldott gyümölcsfa módjára már roskadozott a feje, szépen megállt a vad bottal, és azt mondta:<O:p</O:p
‑ Eleget mentél már, Lőrinc.<O:p</O:p
Szétnézett, hogy valami alkalmas helyen trónust keressen magának. Talált is volna egy alkalmas dombot, amelyen hatalmas kórók lázadtak a hervasztó idő ellen. Lépett néhányat arra, de aztán mégis azt gondolta, hogy üljön a kórók közé, aki szamár, mert ő olyan helyre kívánkozik, amely emberhez méltó. Közel is volt egészen egy falu, s úgy találta, hogy a pihenés számára a legméltóbb hely mégis ott lehet. El is indult tehát, és tíz perc múlva bent volt a falu szívében. Itt megállott, és azon gondolkozott, hogy a paphoz menjen-e, vagy valaki világi emberhez.<O:p</O:p
Egyikhez sem ment, mert döntés előtt meglátott egy kirajzolt kezet, amely nagy és egyenes mutatóujjal valami sárgára festett ajtóra mutatott.<O:p</O:p
‑ No, ez se mutasson hiába! ‑ mondotta, és belépett az ajtón.<O:p</O:p
Sejtette már künn is, hogy olyan helyre mutathat az ujj, ahol más keresi a hasznot. De van olyan korcsma is, amely csak akkor nyilvánvaló, ha már bent van az ember. Ez éppen olyan volt. Két asztal kínálkozott az egész szobában, de az a kettő legalább jó nagy volt. Az egyiknél már üldögélt is egy legény. Szép fehér ing volt rajta, a derekán széles szíj s nagy fekete kalapja előtte az asztalon.<O:p</O:p
Odaült Lőrinc, és azt mondta:<O:p</O:p
‑ Szabad lesz megháborítanom?<O:p</O:p
A román legény egyet sem szólt, hanem biza1tnatlanul tekintett rá, majd azt a nagy fekete kalapját közelebb húzta magához.<O:p</O:p
‑ Mivel szolgálhatok? ‑ jött oda a korcsmáros.<O:p</O:p
‑ Ha már éppen szolgálni akar ‑ mondta Lőrinc -, akkor szolgáljon egy fél liter borral. De hozzon három poharat hozzá.<O:p</O:p
‑ Hát az minek?<O:p</O:p
‑ Az Isten is három személyből áll ‑ felelte Lőrinc.<O:p</O:p
Nem feleselt a korcsmáros, hanem elhozta a fél liter bort s a három poharat. Lőrinc töltött az egyikbe, majd felemelte, és a román legény felé sandítva, így szólt:<O:p</O:p
‑ Ha volna egy társam, azzal innám. De hejh! mindig egyedül van a magyar!<O:p</O:p
A román most sem méltatta figyelemre, de érthetett magyarul, mert elévette a tarisznyáját, s abból furulyát bújtatott ki, mintha meg akarta volna mutatni, hogy a román is mindig egyedül van.<O:p</O:p
Szép karikás furulya volt, három rézkarikával, s a színe barnafényes, mint a pásztorok haja. Mindjárt a szájához emelte, és játszani kezdett rajta. Olyan szívfájdító és messze szóló dallamot fújt, hogy Lőrinc ismét töltött a poharába, és azt mondta:<O:p</O:p
‑ Hajh, azok a csalfa lányok!<O:p</O:p
A legény ránézett a furulya mellől, s hát könnyes a szeme. Erre Lőrinc a másik pohárba is töltött, majd közelebb húzódott a románhoz, és így szólt hozzá:<O:p</O:p
‑ Megkínálnám ezzel a kicsiséggel, ha nem sérteném meg.<O:p</O:p
A legény elfogadta a bort, és mind egy cseppig kiitta.<O:p</O:p
‑ No, ugye, ez is muzsikál? ‑ mondta Lőrinc.<O:p</O:p
Még erre sem szólott a legény, hanem maga elé tette a furulyát, és messze nézett, mint az előbb a nóta. Lőrinc nem azt mondta neki, hogy nézzen még messzebbre, hanem felvette a furulyát, és egy szöktető nótát kezdett fújni rajta. A román legénynek odafordult lassan a feje, mint a napraforgó, majd lassan felemelte a karját, és a Lőrinc vállára tette.<O:p</O:p
‑ Muzsikaszóval szép megértés van ‑ mondta.<O:p</O:p
Lőrinc abbahagyta a nótát, és így felelt:<O:p</O:p
‑ Mert a muzsikaszó a szívet tekinti.<O:p</O:p
Csakugyan a szívet tekintette, mert jól megindult a beszélgetés. A román elpanaszolta szerelmi bánatát, s el Lőrinc is az ő árvaságát. Amikor ismét ittak egy pohárral, a román olyan barátságba szökkent, hogy mindenképpen szeretett volna Lőrincnek adni valamit. Keresgélt is sokáig valami mozdítható dolog után, de szegény volt, s nem talált.<O:p</O:p
‑ Ne erőltesd magadat, Demeter! ‑ csillapította Lőrinc.<O:p</O:p
‑ De én akarom, hogy örökké megemlékezzél rólam.<O:p</O:p
‑ Ha olyan erősen akarod, akkor add nekem a furulyád harmadrészét, vagyis az első karikáig.<O:p</O:p
Nagyon megijedt Demeter, de amikor Lőrinc jól megmagyarázta, hogy ő csak jelképileg akarja az első karikáig, akkor Demeter boldogan ajándékozta oda neki. Még azt is mondotta, hogy örökké Lőrincre fog gondolni, amikor a szíve elévéteti véle a furulyát. S mintha Isten kormányozta volna ezt a találkozást, nemsokára egy szász legény is belépett a korcsmába.<O:p</O:p
‑ Ezt is híjjuk ide! ‑ mondta Lőrinc, s mivel Demeter nem ellenezte; odaszólt a szásznak:<O:p</O:p
‑ Szívesen látjuk a kamerádot, ha meg nem sértenők.<O:p</O:p
A szász odaült, és azt mondta:<O:p</O:p
‑ Szívesen fogadom, de pénzzel nem rendelkezem.<O:p</O:p
‑ Nem is pénzzel kell itt rendelkezni, hanem szívvel ‑ szólott Lőrinc, és töltött a szásznak is. De a szász csak koccintott, s nem akart inni. Beszélni sem igen akart, csak bizalmatlanul nézett.<O:p</O:p
‑ Tud-e maga furulyázni? ‑ kérdezte Lőrinc.<O:p</O:p
‑ Semmiképpen nem ‑ felelte a szász.<O:p</O:p
Nagy baj volt, hogy a szász nem tudott megfelelő dallamot fújni a furulyába, de valahogy mégis segítettek rajta, mert Lőrinc addig unszolta, amíg énekelt nekik egy szász éneket. Ötször-hatszor elénekeltették vele a dalt, s akkor Lőrinc szájához emelte a furulyát.<O:p</O:p
‑ Nagyon jól előre megy! ‑ örvendezett a szász, és úgy kinyílott a szíve, hogy Lőrinc indítványára Demeter nekiajándékozta a furulya közepét. A szász nem értette, miképpen lehetséges, hogy valami az övé legyen, s mégis más vegye hasznát, de Lőrinc megmagyarázta neki.<O:p</O:p
‑ Ez a furulya a mi közös kincsünk ‑ mondotta Lőrinc. ‑ Csakhogy hárman egyszerre nem fújhatjuk.<O:p</O:p
Éppen jókor fejtegette a közös furulyát, mert egy román őrmester lépett be a korcsmába. Nem ült az ő asztalukhoz, de a másiknál az öklére könyökölt, és hatalmasan nézte őket.<O:p</O:p
Lőrincék csak annyira nézték őt, amennyire rangja után megérdemelte, és tovább játszottak a furulyán. Amíg Demeter búbánatát és a szász harsogását beszélte a furulya, addig ment is a dolog, de midőn Lőrinc egy székely kesergést kezdett szikráztatni, akkor odaugrott az őrmester, és a furulyát kirántotta a Lőrinc kezéből.<O:p</O:p
Aztán a földhöz vágta, és nagy csizmájával rátaposott. A szegény furulya reccsent egyet, s abban a reccsenésben benne volt mind a hármuk dallama.<O:p</O:p
Demeter felugrott, és egy széket tett maga elé a szász is. Lőrinc azonban odaállott a középre, ahol minden ütés csak őt érhette volna, és könnyes szemmel csak ennyit szólott:<O:p</O:p
‑ A közös kincset rontottad össze, te balga!<O:p</O:p

walsz

2006-09-20, 06:37 AM

Tóth Árpád
Lámpafény

Lámpám, öreg butor, szelíd és furcsa törpe,
Ki nappal elhagyatva válladra ejted árván
Porcellán süveged, s tunyán, tünődve vársz rám,
Míg este megjövök: halkan és meggyötörve,
Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod,
Mely, mint hű eb szeme, oly élő és oly sárga,
Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra,
És kettesben maradtunk; kizártam a világot.

Holnap tán újrakezdem ott kinn ügyetlen harcom,
A fájó kényszer: élni! - megint csak kiragad,
Majd sietek az utcán, és némely kirakat
Ijesztve tükrözi elszánt és sápadt arcom.
Holnap, igen, talán... de most olyan jó hinni,
Hogy nincsen semmi, semmi, csak csönd és este van,
Csak lámpánál tünődés, végnélkül, boldogan,
Most gondjaim batyúját letettem, nem kell vinni.

Csendes szivarfüst mellett firkálok, s hanyagul
Bizarr levelet írok, és senkinek se írom,
Csak játszatom szivem és tollam a papíron,
Érthetlen s édes szókat keverve anyagul,
Így: "Emlékszel-e rám? a velszi herceg voltam,
Vadászni készülődtünk, hová is? Indiába!
De aztán mást gondoltam, s te sírtál. Mindhiába!
Nevettem, s durcás ajkad kegyesen megcsókoltam..."

Lassan lomhábbra válik a furcsa firka. Vége.
Végtelen messziről zsong: ki vagyok és hol élek,
S lefekszem és mosolygok: aludjunk árva lélek,
Aludjunk ócska lámpa, fuvalljon ránk a béke,
Míg künn s benn minden-minden halkan homályba olvad,
S őrt áll az udvaron az éj, a roppant néger,
A mondhatlan magasba, hol titkok mélye kékell,
Varázslámpát emelve: a tiszta, sárga holdat.<O:p</O:p

walsz

2006-09-20, 06:44 AM

Pilinszky János
Francia fogoly
<o =""></o>

Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.

S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!

Csak azt a testet, reszkető lapockát,
a csupa bőr és csupa csont kezet,
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét,
amint a végső összetartozást is
önönmaguktól kell, hogy elvegyék!

Az állatian makogó örömről
a suta lábát ahogy lemaradt,
és semmisülten kuporgott a testnek
vad gyönyöre és gyötrelme alatt!
A pillantását, - azt feledném egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tovább,
és egyre még, és mindegy már akármit,
csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!

Minek folytassam? - Őrök jöttek érte;
a szomszéd fogolytáborból szökött.
S én bolyongok, mint akkor is a kertben
az itthoni kert árnyai között.
A jegyzetembe nézek és idézem:
"Csak azt feledném, azt a franciát..."
S a fülemből, a szememből, a számból
a heves emlék forrón rámkiált:

"Éhes vagyok!" - És egyszeriben érzem
a halhatatlan éhséget, amit
a nyomorult már réges-rég nem érez,
se földi táplálék nem csillapít.
Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.<o =""></o>

Rubin

2006-09-20, 06:56 AM

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/ginko.jpg

Károlyi Amy:

Tárgyeset

A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.

Rubin

2006-09-20, 11:29 AM

http://picipoci.kepeslap.com/images/2128/idezet05.jpg

Rubin

2006-09-20, 12:11 PM

Tatiosz: A szív meghasonlottjai

http://www.sztaki.hu/%7Esmarton/vegtelen/fold.jpg

Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták õket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak – és ettõl meghasonlottak.
Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltûrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? – Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvõbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tûnõ nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.
Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is szélt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértõre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja. Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derûje hatja át minden napjait.
Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.
A dolgok mozdulatlanok, belsõdbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod õket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.

Rubin

2006-09-21, 02:56 AM

"A tudományos emberfők mennyisége
a nemzet igazi hatalma."
(Széchenyi: Hitel, 1830)

Gróf Széchenyi István
Vienna, szeptember 21.- Döbling, 1860 április 8.

http://magyar.org/uploaded/images/20040324-221639_0.jpg

...mi meg vagyunk abban gyõzettetve, hogy az emberiség csak az Értelem és az Erkölcs és a Bölcsesség kiterjedése által léphet ama szerencse és áldás magasságára, melynek elérése a mi méltó célunk. -
[Kihallgatás Metternichnél]

http://magyar.org/uploaded/images/20040324-221452_2.jpg

..az erénynek, mely szó erõbül származik, legnagyobb fénye az, hogy az erõs nem egyedül akar megelégedett lenni, örvendeni,szerencsésnek érzeni magát, ami magányosan lenni nem is tudna; hanem hogy másokon is segítni törekedik, jólétekre kezet nyújt, s többeket kíván boldogságra juttatni. Csak a gyenge szereti önmagát, az erõs egész nemzeteket hordoz szívében! (HITEL)

http://magyar.org/uploaded/images/20040324-221743_3.jpg

"ujjait a kor ütőerére tevé, és ezért, egyenesen ezért tartom őt a legnagyobb magyarnak" (Kossuth)

Rubin

2006-09-21, 11:46 AM

Ma beköszöntött az ősz....

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/531/9730ejszakai_fenyek-med.jpg

Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

/Wass Albert/

Rubin

2006-09-22, 03:33 AM

Szabó Magda: Szonett

<o =""></o>

Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,<o =""></o>

és felrettentik lombjukon a csöndet,

a síró felhők halkan rádköszönnek,

fürge csikók zablájukat kioldják.<o =""></o>

<o =""></o>

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,

a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják

minden vízen feszülnek a vitorlák,

toronykörül vad csillagok keringnek.

http://lovecats.freeblog.hu/Files/napraforgo.jpg<o =""></o>

<o =""></o>

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák

álmos virágok kelyhüket kitátják,<o =""></o>

az érhetetlen égből gyöngy pereg,<o =""></o>

<o ="">
</o>

a napraforgók szirmuk fényre tárják,<o =""></o>

az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,<o =""></o>

lábadhoz ejti arcát s szendereg.

Rubin

2006-09-22, 04:28 AM

http://www.szepiroktarsasaga.hu/1-tagjaink/foto/Faludy_Gyorgy.jpg
Faludy György
Budapest, 1910. szept. 22.-2006. szept. 1 .

SZONETT
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:
Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.

Rubin

2006-09-23, 03:14 AM

Julio Iglesias
(Madrid, 1943. szeptember 22.- )

http://nwsource.razorgator.com/images/latin/julio-iglesias.jpg

Az eladási listák alapján az egyetlen gyémántlemez tulajdonosa ma 63 éves

walsz

2006-09-23, 05:52 AM

Az almát olyan hatalmas gyógyerővel ruházták fel már a kezdet kezdetén, hogy ez a gyümölcsök királynőjévé tette.

walsz

2006-09-23, 07:22 AM

Simonyi Imre
Levél barátomhoz

Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
- És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz
mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
- És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
- anélkül hogy meghasadna a szíve -
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.

walsz

2006-09-23, 07:45 AM

Az ember művelődik önön magától, ha világtapasztalásra indul. Kifejleszteni önmagunkban kultúrát csak az esetben lehet, ha ez felsőbb helyről megadatott neki. A verebet hiába küldjük a fülemülemesterhez, ő megmarad szemetesnek. De a magános verebet hiába figyelmeztetjük, hogy a zöld ligetben a fülemüle hangversenyez, arra ő nem kíváncsi, mert Isten adta képességgel saját örömére a magányos sziklákon ő is hangversenyez. Nem szükséges, hogy minden veréb daloljon, vagy minden leány kornyikáljon, de kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére. Ebben a kialakulásban él a mai ember, keresi az igazat, a szépet s önmagát.

/Csontváry/

Rubin

2006-09-23, 09:08 AM

Fodor Ákos: Párbeszéd<o =""></o>

– Csak rémeket látsz...
– Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is.

http://lovecats.freeblog.hu/Files/arm.JPG

Rubin

2006-09-23, 09:53 AM

http://www.grossmans.com/12/images/fall_garden_photo_x300.jpg

Heltai Jenő: Nagymamácska<o =""></o>

Nagypapácska, nagymamácska,<o =""></o>
Két fehérhajú öreg,<o =""></o>
Akik együtt megvénültek,<o =""></o>
Lent a kertben együtt ültek,<o =""></o>
Harmatos volt még a regg,<o =""></o>
Trallala, trallala,<o =""></o>
Harmatos volt még a regg.<o =""></o>
<o =""></o>
És megszólalt nagymamácska,<o =""></o>
Mint egy régi zongora:<o =""></o>
„Rajta, valld be most barátom,<o =""></o>
Nem haragszom, megbocsátom,<o =""></o>
Nem csaltál-e meg soha?<o =""></o>
Trallala, trallala,<o =""></o>
Nem csaltál-e meg soha?”<o =""></o>
<o =""></o>
Nagypapácska fejvakarva<o =""></o>
Szól: „Bevallom hát... no jó...<o =""></o>
Fordítsd félre most az orcád,<o =""></o>
Egyszer voltam hűtlen hozzád,<o =""></o>
Egyszer voltam áruló,<o =""></o>
Trallala, trallala,<o =""></o>
Egyszer... érted, kis bohó?”<o =""></o>
<o =""></o>
„Látod, látod, milyen kár volt”<o =""></o>
Mondja most a nagymama –<o =""></o>
„Hisz az ember gyönge, gyarló,<o =""></o>
S az az egy is, te pazarló,<o =""></o>
Nékünk mily jól esne ma,<o =""></o>
Trallala, trallala,<o =""></o>
Nékünk mily jól esne ma!”

Rubin

2006-09-23, 12:43 PM

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

http://www.sxc.hu/pic/m/g/gd/gdessolis/599402_portrait.jpg (http://www.sxc.hu/browse.phtml?f=download&id=599402)
„Mi a hűség, mit várunk attól, akit szeretünk? (…) Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot?”

walsz

2006-09-24, 04:44 AM

<BIG>Sinka István</BIG>

<BIG>költő</BIG>

(Nagyszalonta, 1897. szept. 24. - 1969. jún. 17.)

walsz

2006-09-24, 04:59 AM

Sinka István
Szóljon aki látta

Dús András juhász volt
már fekete a képe
leásták pihenni
le a fák tövébe

Fiatal volt mégis
görbe volt a háta
.... Istenem, magyar volt
szóljon aki látta.
<o:p =""><o:p =""><o:p ="">

</o:p>

</o:p></o:p>

walsz

2006-09-24, 05:12 AM

Sinka István<O:p</O:p
Este volt épp napszálltakor

Varnyú-mezőn, Repülőnél,
kinn a Szúnyogos dűlőnél,
kilenc summás tizenhétben
egy nagy gyászos kocsi után
egyszéltibe ment a réten.

Kísérték Bereki Gábort.
Kék ingén a vére átfolyt.
Nem is lázadt szegény többé -
Két nagy lengő tollú zsandár
leverte a csalán közé.
<O:p</O:p
Igás-kocsi hazavitte.
Híre szállt. Senkise hitte.
Csak amikor harmadnapra
édesanyja a rézfillért
fénytelen szemire rakta.
<O:p
Este volt, épp napszálltakor,
ott hányódtam én is akkor.
Jöttek bánkódni a népek,
s tehetetlen bánatukban
csak a néma égre néztek.

<O:p</O:p
Másnap sírdogálva tették
violák alá a testét...
S Bereki Gábor, aki volt,
nem tudja: még nő a csalán,
hull a könny és ballag a hold.
<O:p</O:p
<O:p</O:p

walsz

2006-09-24, 05:23 AM

Sinka István<o:p =""></o:p>
NAPIMÁDÓ
<o:p =""></o:p>

Állok fenn a hegyen<o:p></o:p>
s bámulom<o:p =""></o:p>
a hajnal tündöklő zászlaját,<o:p =""></o:p>
a győzelmes, piros fényt,<o:p =""></o:p>
ezt a száz ágra hasadó, roppant vérszín rubint.<o:p =""></o:p>
És a sárga<o:p =""></o:p>
köveket alattam oltárrá széntelem.<o:p =""></o:p>
Mert pap vagyok én ma, hű, aranysarujú,<o:p =""></o:p>
napimádó aki<o:p =""></o:p>
hószínü szívemet<o:p =""></o:p>
kitakarom és belöle hegyre<o:p =""></o:p>
vért csapolok a szent<o:p =""></o:p>
felkelő nap elé:csudát
<o:p =""></o:p>
Azt csorgatok ma a fényes arcú napra:<o:p =""></o:p>
régiek énekét<o:p =""></o:p>
aratóknak dalát<o:p =""></o:p>
És itt maradok értük, itt fenn a hegytetön,<o:p =""></o:p>
s elmondom: szerelmes lányajak<o:p =""></o:p>
alig csókol immár, és lassan az anyák<o:p =""></o:p>
mellén a jövendö édes méze kihül;<o:p =""></o:p>
a fák meddőn zöldülnek<o:p =""></o:p>
s a barázdán besüpped,<o:p =""></o:p>
megposhad a remény kovásza, ó!<o:p =""></o:p>
<o:p =""></o:p>
Állok fenn a hegyen,<o:p =""></o:p>
s várok, míg a kék ég orgonáján<o:p =""></o:p>
zúgás közt az igéret fellobog.<o:p =""></o:p>
Akkor indulok csak lefelé a hegyröl,<o:p =""></o:p>
s a lányajkakra viszek lángerejü csókot,<o:p =""></o:p>
az anyák mellére forró édes tejet,<o:p =""></o:p>
a fák rostjaiba gyümölcstermö eröt,<o:p =""></o:p>
és viszek az én véreim földjére<o:p =""></o:p>
a szomorú aratóknak <o:p =""></o:p>
millió, fénylö, tengernyi búzakalászt.<o:p =""></o:p>

<hr align="left" size="1" width="33%">[1] (http://www.canadahun.com/forum/newreply.php?do=newreply&noquote=1&p=349829#_ftnref1)Kötetekben ez szerepel<o:p =""></o:p>

Rubin

2006-09-24, 05:43 AM

Garai Gábor: Magányos fa (Csontváry cédrusára)<o ="">

</o>
http://lovecats.freeblog.hu/Files/image016.jpg

Ha ki fának rendeltetett,
erdőben kell éljen.
Magányos fán vihar fészkel,
villám ül hegyében. <o =""></o>
Ahány gallya, annyi néma,
görcsös jajgatása;
álló sírját állhatatos
gyökere megásta. <o =""></o>
<o =""></o>
Mozdulatlan, mint a bálvány,
gyér lomb szikár foglya,
vedlett törzse csak mihaszna
erényét ragyogja. <o =""></o>
<o =""></o>
Dögmadarak elkerülik,
vijjog némasága;
maga termi keselyűit
önemésztő ága. <o =""></o>
<o =""></o>
Ha ki fának rendeltetett
Magányos fa, dermedt,
ágas karó, irgalmatlan
ég aljába vertek. <o =""></o>
<o =""></o>
Magányos fa, terhe, kínja
puszta földnek, égnek,
nem te hagytad el az erdőt,
az hagyott el téged.

Rubin

2006-09-24, 05:58 AM

Kiss Benedek: Késő-indián-nyár

http://lovecats.freeblog.hu/Files/g4.jpg<o =""></o>
<o =""></o>
Gesztenye gurul, mint a nevetés:
puttó-hasát csiklandozza a fény.
Levelek cseppje sárgáll, mint a méz.
Darazsak dongnak rakott venyigén.<o =""></o>
<o =""></o>
Szüreti idő, késő-indián-nyár.
Ha ki most nem szed, bort másnál iszik.
Méz hulló cseppje – akáclevél sárgáll.
Langy sugár: tarts meg, tarts ki tavaszig!<o =""></o>
<o =""></o>
Tengerek hava szakad ránk nemsokára,
jég-fog őröl majd, zabál a fehér.
De most még késő-indián-nyár van.
Darazsak dongnak rakott venyigén.<o =""></o>
<o =""></o>
S gesztenye gurul, mint a nevetés.

Rubin

2006-09-24, 08:07 AM

"Az unalom úgy keletkezik, hogy az ember vár valamire-valakire. Abban a pillanatban, amikor vársz, akkor már ölöd magad.
Én utálok várni, mert amikor az ember vár, akkor olyan, mintha fel lenne akasztva egy fogasra.
Nem csinálhat semmit, csak vár, és az élete rettenetesen unalmas lesz. S ha az ember élete unalmas lesz, akkor meghal.
Szóval, ha egy mód van rá, akkor ne várjatok."<o =""></o>
(Feldmár András)

http://lovecats.freeblog.hu/Files/oldbench.jpg
<o ="">
</o>

walsz

2006-09-24, 11:09 AM

Pege Aladár

1939-2006

1939-ben született Budapesten. 1969-ben szerezte meg diplomáját a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagybőgő tanszakán.
Liszt díjas érdemes művész, zeneszerző, a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb egyénisége. Nevét és játékát a dzsessz iránt rajongók éppen olyan jól ismerik, mint a komolyzenei hangversenyek közönsége.

Rubin

2006-09-24, 02:04 PM

http://www.kepes-lap.hu/preview/Termeszet/Erdok/Erdok003.jpg

"Az út a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik,az mindent elszalaszt,amiért útra kelt."

walsz

2006-09-24, 06:20 PM

Ne fecséreld el élted hátralevô részét másokról való képzelgésekben, hacsak valami közhasznú célra nem vonatkoztatod gondolataidat. Bizony mondom, más kötelességed látja kárát. Mert ha azon töröd a fejed, mit is csinál a másik ember, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik -- minden ilyen megzavar és elvon téged saját vezérlô értelmed figyelmes szolgálatától. Zárj ki tehát gondolataid körébôl minden ötletszerût, minden hiábavalóságot, még inkább minden hiúságot és rosszindulatot.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire, ha valaki hirtelen kérdezne: ,,Mire gondolsz most?'', tüstént, kertelés nélkül rávághatnád: erre és erre. Ebbôl a vak is azonnal látná, hogy benned minden egyszerû, jó szándékú, közösségi életre született lényhez méltó, aki nem legelteti képzeletét érzéki, vagy általában élvezetes gondolatokon, akiben nincs versengés, irigység, gyanakvás vagy más olyasmi, amirôl csak pirulva vallanád be, hogy eszedben forgattad. Az ilyen ember, aki nem halogatja tovább, hogy a legjobbak sorába tartozzék, valóban mintegy papja és segédje az isteneknek, és követi géniusza szavát, aki benne templomot emelt magának, és aki megóvja ezt az embert minden élvezet mocskától, minden fájdalom sebétôl, biztosítja minden túlkapás ellen, érzéketlenné teszi minden gazsággal szemben ôt, a legnagyobb, a minden szenvedéllyel szembeni sebezhetetlenségért vívott küzdelem bajvívóját, ôt, aki átitatódott az igazságosság szellemével, aki lelkének lelkébôl örül mindannak, ami csak éri, ami az ô osztályrésze. Az ilyen ember csak ritkán gondol -- s akkor sem nagy és közérdekû kényszerítô körülmény nélkül -- arra, hogy mit mond, mit csinál, mit forgat a fejében más. Tevékenységének egyetlen célja a maga dolga, gondolatának szüntelen tárgya a mindenség rokkáján számára font sors: amazt becsülettel végzi, emezt meggyôzôdése szerint jónak tartja.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Mert a kinek-kinek osztályrészül jutott sors kényszerû, és kényszerít. Nem felejti el, hogy minden értelmes lény rokona; rajta van, hogy az emberi természet törvénye szerint minden embertársa ügyét szívén viselje, hogy ne arra a hírnévre törekedjék, amit akárkitôl megkaphat, hanem csak arra, amit a természettel összhangban élôk osztogatnak. Azokról pedig, akik nem így élnek, mindig számon tartja, milyenek otthon, házon kívül, éjjel, nappal, s milyen emberek között forgolódnak. Az ilyenek helyeslése, akik önmagukkal sincsenek kibékülve, semmit nem nyom elôtte a latban.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önzô, elfogult vagy szórakozott, ne öltöztesd gondolatodat megtévesztô ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne fogj bele száz dologba. A benned lakozó istenség igazi, érett, közügyek iránt fogékony férfit irányítson, aki római, aki császár, aki mindent elrendezett magában, s így nyugodt lélekkel, minden megkötöttségtôl szabadon várja az életbôl visszahívó kürt szavát, nincs szüksége sem esküre, sem más ember bizonykodására. Ezenfelül derült lelkû, nem szorul külsô segítségre, a mások kénye-kedvétôl függô lelki békességre. Egyenesnek kell lennie, nem pedig kiegyengetettnek!
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Marcus Aurelius

walsz

2006-09-24, 06:40 PM

Szép jó reggelt!
http://www.artfile.ru/oboi/s/j/44495_240_282_ArtFile_ru.jpg (http://www.artfile.ru/oboi/b/i.php?i=j%7C132495)

Rubin

2006-09-25, 04:02 AM

http://web.cocc.edu/silicate/Good%20Morning%20Ben.jpg

"Az apró örömök olyanok, mint az útszéli kis virágok; csak azok találnak rájuk, akik igazán keresik őket."

Rubin

2006-09-25, 04:11 AM

Fekete István: Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?

http://lovecats.freeblog.hu/files/nadas222.jpg
Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit?
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se víz mélyén rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és a lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt?

http://lovecats.freeblog.hu/files/nadas33.jpg
Láttál-e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár, hogy mit üzen?

És nádi széna volt-e a párnád,
millió béka a muzsikád,
imbolygó bagoly kedves barátod,
nyárson sült keszeg a vacsorád?

http://lovecats.freeblog.hu/files/nadas44.JPG
Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz,
s a nádas felett átszáll az álom,
s rádsóhajt lágyan a puha fűz?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.

walsz

2006-09-25, 07:35 AM

Kolombusz 1493. szeptember 25 (http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeptember_25)-én hagyta el Cadiz kikötőjét

<o:p =""></o:p> Kolombusz Kristóf Rock Opera <o:p></o:p>
Kolombusz imája<o:p></o:p>
<o:p></o:p>

Nézz rám ég, nézz le rám tág ég,
Mély kék ég, titkot örzöl rég.
Félelmem hív, ugye küldessz majd hírt.
Nézz rám ég, ezt a bárkát nézd,
Küldj jó hírt, mennyi út van még.
Te tárt szárnyú ég, ugye óvsz engem még.
Fönt száz fény ég, lent sűrű ég,
Ég küldj jó hírt, csak víz és víz, csak a hullámzó víz.
Nézz rám ég, hányszor kértem már,
Hogy küldj egy jó hírt, vár egy szépséges táj.
Tág ég s nagy víz, új s új part hív,
Mond hol van még? Szólj hát tág ég!

Az éj mélyén átfúvó szél, épp onnan fúj
Tág ég ott kék, színes pompázó part mely ott vár,
Szépséges föld, napfényes táj.

Te szépséges föld, te napfényes táj
Tág ég nagy víz, új s új part hív.
Mond hol van még? Szólj hát tág ég!

Az éj mélyén átfúvó szél, épp onnan fúj
Tág ég ott kék, színes pompázó part mely ott vár,
Szépséges föld, napfényes táj.
<o:p></o:p>

Rubin

2006-09-25, 09:59 AM

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

http://dl3.glitter-graphics.net/pub/30/30229uhki3fq7f0.jpg

Fák, csillagok,állatok és kövek,
szeressétek a gyermekimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár,ősz, folyók,ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves,aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fü,kő,légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

kata53

2006-09-25, 11:21 AM

Nagyon szép a vers Rubin,és a kép is csodálatos<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

Szeretettel:Kata53

Rubin

2006-09-25, 12:02 PM

http://www.mumbo.dk/clipart/baggrunde/blomster/blomstblandet/blomstbl04.jpg
Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

http://www.mumbo.dk/clipart/baggrunde/blomster/blomstblandet/blomstbl04.jpg

walsz

2006-09-25, 01:37 PM

<O:p</O:p
Tersánszky Józsi Jenő, Kakuk Marci szülőapja aki tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget végül elmulatta és kénytelen volt segédmunkásnak állni.<O:p</O:p
Tersánszky fura figura volt, olyan, mintha egy Tersánszky-regényből lépett volna elő. Hosszú, sovány, kócos férfi, akin az új ruha is úgy lógott-lengett, mintha rongyokat viselne. Kérkedett irtózatos testi erejével, néha társaságban felkapott egy karosszéket a benne ülő emberrel együtt, és kinyomta a magasba. Egy ültében megivott több liter bort, anélkül, hogy a mámor legcsekélyebb jele látszanék rajta, közben pedig áradtak belőle a mulatságosnál mulatságosabb történetek. De ha éppen nem ivott, akkor is egy kicsit mámorosnak látszott, és az utcán, összetalálkozva egy akár felületes ismerőssel is, hangosan szidta a fennálló rendet, azt a rendet, amely éppen hatalmon volt. Közben művészi szinten játszott gitáron is, fuvolán is, de ha kellett, értett bármelyik zeneszerszámhoz, és ha éppen nem volt pénze, elment zenebohócnak. Saját magáról azt irta: A fordítottját csináltam annak, amit gyermekkoromban. Akkor egész nap lebzseltem, és este sunyi, jámbor pofával somfordáltam szüleim elé. Itt meg a művészek között adtam a ledér, javíthatatlan szoknyavadászt és borisszát: de otthon, a négy fal között kétségbeesett komolysággal ültem a papír elé, és összeszorított fogakkal küzdöttem a kifejezéssel. … Olyat akartam írni, amilyet senki még. Nem volt mintám, nem volt esztétikám, mindent magamból merítettem, a legnagyobb küszködéssel és a legszentebb írói áhítattal.<O:p</O:p
Szeberényi Lehel találóan fogalmazott: Ez az ember csupa-csupa játék volt, bohókás lélek, egy kópé.<O:p</O:p
Talán megkérdzheti valaki, miért most Tersánszkyról? Az igaz, hogy most szept 12.-én volt születésnapja, de nem kerek évforduló. Na de a családban csak a kerekszámokat ünnepeljük meg? Ha megünnepeljük. Néhol egy kötelezö program, igyekszenek hamar túlesni rajta.
Tersánszky Nagybányán született 1888-ban, ahogy ő maga nevezte, "a világ legbűbájosabb városában", ott ahol nagyszüleim is éltek.

walsz

2006-09-25, 01:47 PM

Réti István a nagybányai művésztelep kiváló tanára igy ír Nagybányáról:

"Emlékezetem határán, még a vasútelõtti idõk messzeségébõl világlik felém szülõvárosom képe. Kisgyermekkorom élményeire, hallomásaira rakódott le késõbb sok minden, amit a város multjáról, társadalmi s mûveltségi viszonyairól tudtam. Élõ forrásból, felnõtt környezetem egymásközti beszélgetéseibõl oly élénken alakult ki bennem sok esemény képe, mintha magam láttam volna. Hozzámtartozók elbeszélése nyomán szinte saját élményemnek tûnik fel például a nagybányai nagytorony égése, amely akkor még elég friss emlékû volt. Épp ily életelevenen vésõdött belém a szabadságharc és követõ idõinek történeti hangulata közeli ismerõseim életének tükrében.<O:p</O:p
A Hunyadi János építette Szent István tornyot 1869-ben villám gyujtotta fel egy nyári éjszakán. Hozzámtartozóktól hallottam elbeszélni, akik szemtanui voltak a katasztrófának elejétõl végig, a Fõtér egyik szemközti házának emeletérõl, lakásuk ablakából nézték a szörnyû istenítéletet. Este 10 órakor történt. Félelmes, fekete felhõs éjszaka. Utcalámpák nem égtek. Villám villámot ért, látták, amikor egy sugár a torony magas barok-süvegébe vágott. «Ég a nagytorony!» szállott a rémület kiáltása. Száraz vihar, egy szem esõ sem. Az orkán kavarja a lángot, szórja a pernyét, viszi a szikrát messzire, kigyullad itt is, ott is egy-egy ház a város szélén. A nagy szél a közeli épületeket, csodálatoskép a szomszédos Szentháromság-templomot is megmenti, másfelé viszi fölöttük a tüzet. Az utcára szaladt emberek kis fekete árnyai rémülten tódulnak, rohannak ide-oda, a kis tüzek felé, a kis otthonokat menteni, a fõtüzet oltani nincs mód, nincs tûzoltóság, nincs fecskendõ, nincs víz. A Nagytoronyban az égõ tetõ alatt jajgatnak a félrevert harangok. Aztán rendre elhallgatnak. A tûz terjed lefelé a két méter vastag falak között. Mint egy kõtokban ég a torony egész belsõ faszerkezete, tetõtõl földig, a lépcsõzet és az emeletek gerendázata, deszkázata. A csúcsíves ablakokon mind alantabb csap ki a láng, a harangok egymás után fájdalmas jajdulással hullanak le, törnek össze, olvadnak meg a tûzben. Az emberek a hangjuk után megismerik, mikor melyik zuhant le. Legutoljára a legnagyobb. Napok multán is a zsarátnokban összeolvadva ízzik az érc."

walsz

2006-09-25, 01:59 PM

Nagybányáról nem lehet úgy beszélni, hogy ne essék szó a régi művészekről, a művésztelepen alkotókról, a művésztelep életéről melyről Tersánszky is irt, a Félbolond c kisregénye gyönyörűen tárja elénk a századfordulói város életét.

Pár képet szeretnék idehozni, akik Nagybányán alkottak, éltek és nyugodnak már.
Ziffer Sándor, Réti István, Pechan József, Iványi Grünwald Béla, Maticska Jenő, az igen fiatalon elhunyt tehetséges művész.

Rubin

2006-09-25, 03:28 PM

Dsida Jenő: Ha itt volnál

http://www.poofcat.com/teaparty.jpg

Ha most itt volnál: olyan szívből köszönnél
a munkából hazatérő embereknek.
Ez az egyenes, csöndes falusi út, két oldalán
lombos fákkal, úgy kibékít, úgy megszelídít.
Itt csak pár lépésre van mindig a megoldás,
csak gyorsabban mennék, biztosan elérném.
Ha most itt volnál: apró mondatokból
fonnék ruhát hűvös testedre, szelíd
és megnyugtató puhaselyem-mondatokból,
hogy te légy a legszebb, te légy a legmosolygóbb.
S egy égszínkék szót az ujjadra húznék.
S egy rózsaszínű szót a hajadba kötnék.

Rubin

2006-09-25, 03:37 PM

Simon István: Mirza

Ahogy első gazdája hívta, mi is csak így becéztük, Mirza.
Sejtelmem sem volt, mit jelent a szó, mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után, udvarunkba vezette apám.
Mirza, Mirza, mint rejtelmes talány csendült a szó nagyanya ajkán.
Sehogy se akart békülni vele, aztán ráhagyta, egye a fene ezt a bolondos furcsa szót, és így hívta ő is a kiscsikót, kinek deszkából tákolt kaloda volt istálónkban külön otthona. Nappal persze fickándozott nagyon, játszott a tyúkokkal az udvaron. Nyihított, dobbantott, majd megszaladt, űzte a búgó szarvasbogarat. Nagyanyát leste, ölbe fát ha vitt, hát elkísérte a kamrába is. Meglátta, és kiáltott sikítva, hej de megijesztettél te Mirza. És ráveregetve a kampós nyakra, kockacukorral kicsalogatta. Vasárnap, ha ballagott misére, lányok között a csikó kisérte. Kert alól, ha paprikát hozott, mögötte Mirza ugrándozott, a sejmes füvön, petrencék között, így szerzett nagyanyámnak örömöt. Örömöt, s kedvet. Aztán egy ebédnél így szólt apám:eladom. Sok az adó, lassan a sírba visz, és télire kell majd a csizma is. Ült némán a megrémült család, mindenki letette a kanalát. S kinek neve talány maradt, titok, elvezették a kedves kiscsikót. Áthajolva a pudvás kapufán, nézte a távozót még nagyanyám, és halkan suttogta, szepegve, sírva, mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

http://www.relaxatours.hu/images/csiko.jpg

Rubin

2006-09-25, 04:59 PM

Gyurkovics Tibor:

Kegyelem

Mily szomorú a lélek alja,
a lélek ege mily magas,
azért lettünk, hogy égbe törjünk,
vagy földre hullni ugyanaz?

http://www.kepes-lap.hu/preview/www/gyongyvirag/20050114_205139/fantasy_049.jpg

madárképesség, lélek-ára,
szárnyaszegett hit, hontalan,
azért lett szárnya, hogy röpüljön,
azért röpül, mert szárnya van?

walsz

2006-09-25, 06:15 PM

Hamvas Béla

A MADARAK ÉNEKE

<o:p ="">
<o:p =""></o:p></o:p>

Májusban történt, hogy egy napon a hegyek közé mentem. A völgyben, ahol laktam, a sűrű bozótban, a nyirkos vízmosásban, sok madár lakott. A madarak énekét előbb is csodáltam, de csak úgy, mint a virágos rétet, amelyen elbűvölt az egész, de az egyes növényeket nem láttam. Abban az évben, jól emlékszem rá, egy rigóra figyeltem fel. Ugyanazt a dalt többször énekelte. Három ütem volt az egész, félig önkívületben énekelt szenvedélyes és diadalittas hangokat. Ez volt az, ami megragadott. A ház lépcsőjére ültem és figyeltem. Csakugyan, most ismét ugyanazt mondja. Hősies kiáltás volt. Valamilyen heroikus szimfónia főmotívuma lehetett volna. Lekottáztam. Ez volt a döntő pillanat.<o:p ="">
Megértettem. Megértettem a madár énekét, és megértettem, hogy Orpheusz dalára a madarak miért figyeltek, és megértettem, hogy Szent Ferenc a madaraknak prédikált. Egyszerre magától értetődő lett számomra, hogy a madarak éneke nemcsak művészet és zene, hanem értelmes beszéd és gondolat is, mint az emberi nyelv, csak szebb. A kis Akhilleusz, ahogy a fekete rigót magamban elneveztem, három ütemben elmondta nekem hősi szívének minden titkát, sorsának heroikus misztériumát, s nagy tette elragadtatását, a szenvedélyes és önfeláldozó lendület természetfölötti szépségét.<o:p ="">
Sohasem hittem volna, tűnődtem akkor, mint akit váratlanul mélységes tudásba avatnak be, sohasem hittem, hogy egy fekete rigó ezt tudhatja. Azóta tudom, hogy tud mást is, különbet is. Hallottam egyet, a víz partja mellett a füzesben lakott, aki olyan mozarti gráciával énekelt olyan mozarti dalt, amilyen bűbájosan gyengéd és könnyü Mozart nem volt soha, s talán nem is tudott volna lenni. Hallottam azt, akit "Elíziumi madár"-nak neveztem el; azt a biztos, személyes tapasztalati élményt, amit az ő művészetében az Üdvözültek Kertjéről kaptam, sehol másutt nem találtam. Dante Paradicsomában Beatrice vállán énekelhettek így a madarak. Az Édenkertben a bűnbeesés előtt, mikor az őzek a tigrisekre hajtották fejüket, és úgy aludtak, ott énekelhettek így a madarak. A világ teremtésének hajnalán, az angyalok dicsőítő égi éneke lehetett ilyen átszellemülten tündöklő s ilyen boldogan elragadtatott. S végül hallottam egyet, aki nevetett, hangosan, énekelve, csillogva nevetett, ahogy csak az tud nevetni, aki olyan, mint a nap, egész egyszerűen lényének közvetlen értelme és tartalma volt ez a nevetés.<o:p ="">
Szenvedélyesen kerestem a fekete rigókat. De közben megismerkedtem a tengelicével, a vörösbeggyel, a cinegével, a sárgarigóval, a mezei pacsirtával és az erdei pacsirtával. Itt ismét meg kell állanom.<o:p ="">
Ugyanott a völgyben, bár egy, vagy két évvel később, egy éjszaka történt, hogy a madár hangjára felébredtem. Mintha még álmomban hallottam volna, mert nem volt benne semmi valószerű. Egészen anyagtalan, kimondhatatlanul mély és fájdalmas ének volt. Nem is hittem el, hogy hallom. Másnap keresni kezdtem. Nem találtam. Csak ősszel hallottam újra. Ott ült a szőlőkarón, és ugyanazt énekelte. Késő délután volt, szüret előtt. Azóta ismerem. Rendesen hat hangot énekel, hangsorszerűen lefelé, de kromatikus trillákkal, egyre süllyedő sorban, ahogy a vízcsepp az egyik kőről hull a másikra. De hogy ebben az egyre mélyebbre hulló kromatikában milyen szívet tépő fájdalom van, s e fájdalomban milyen édes, álomszerű szépség, azt csak akkor lehetne elmondani valahogyan, ha az ember a földre tudná magát vetni, és keservesen elkezdene sírni, keservesen, értelmetlenül, a fojtogató fájdalomtól elárasztva, felszabadultan és boldogan.
A fülemilét értettem meg a legkésőbb. Minden madár csak metafizikusan, vagyis az emberen túlról érthető. Onnan, ahonnan Orpheusz vagy Szent Ferenc értette meg őket. A fülemile megértéséhez még egy kis lépéssel tovább kell menni. Wordsworth vagy Shelley vagy Keats, vagy a többi költő fülemile-költeménye a valóságot nem fedi. Aki a békét nem ismeri, az a fülemilét nem értheti. Ezért fiatal ember csak csodálhatja. Csak ha a szenvedélyek kiégtek, s már az öröm és a szenvedés kora teljesen elmúlt, csak, ha az ember már nem akar önmagától és önmagának semmit, és fejét megbékülten Isten tenyerébe hajtotta le, csak, ha az emberben felébredt a honvágy az Én-telen világba végleg visszatérni, csak akkor hallja meg, hogy a fülemile mit és miért énekel.<o:p ="">
A dalban nincs fájdalom vagy szenvedés, nincs hősi erő vagy nevetés, nincs öröm, nincs diadal. Amikor az ember az életen túljutott, s már nem akar semmit, az egyetlen, ami még foglalkoztatja: várakozom, amíg hívnak, s addig imádkozom. A várakozásnak ez a nyugodt, csendes, megbékült imája, ez a fülemile dala, ez a mártírdal, kristálytiszta várakozás a halálra és a túlvilágra, - búcsú a szépséges földtől, az édes élet mámorától, és kérés az éghez, hogy eressze be. Sokáig csak a búcsút hallottam, és nem ment a fejembe, hogy miért van. Az ember először, rendesen, a negatívumot érti, és nem tudja elgondolni, mi ez, amíg nem ismeri meg a hozzátartozó pozitívumot. Tudtam, hogy búcsúzik, azt is tudtam, hogy mitől. Szomorúnak találtam, és egy kicsit indokolatlannak. Aztán egy nyáreleji délután, már ahhoz az időhöz közel, amikor egészen elhallgat, egyetlen hangjából megértettem. Ez a kicsiny madár a túlvilágra kéredzkedik. Nem valamilyen tudós indokolással, ahogy még a legtisztább szívű ember is tenné. Úgy kéredzkedik, ahogy egy kisgyerek az anyja ölébe, de még egyszerűbben, mert nem védelmet keres, nem boldogságot, nem örömet és nem megnyugvást. Olyan egyszerű ez, amilyen egyszerű csak egy madár lehet, amikor énekel. Nem halálvágy ez, egyáltalán nem.A fülemile nem tudja, mi a halál. Az élet után nem a halál következik, hanem a túlvilág. Honnan tudja? Milyen jó lenne Istent ilyen közelről és bizalmasan ismerni, mint ez a kis madár.</o:p></o:p></o:p></o:p></o:p>

Rubin

2006-09-26, 12:07 AM

http://mjuzik01.freeblog.hu/Files/nia1.jpg

Rubin

2006-09-26, 01:00 PM

ÁGAI ÁGNES:

Szó, ami szó

http://www.martonsandor.hu//vegtelen/kezek.jpg
Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.

walsz

2006-09-26, 01:18 PM

Dsida Jenő
Ha valaki jönne...

Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinnem, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék, magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...<O:p</O:p

Rubin

2006-09-26, 01:42 PM

Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel

http://www.umarsiddiqi.com/albums/Professional/last_autumn_leaves.sized.jpg

Milyen száraz és hideg a lelkem,
pedig te melengetted a kezeid közt!
Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
Csókok aranyával, arany levelekkel -
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. -
Nem tudok aludni miattad, álmomban is
ujjad simogatását érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok voltak az ujjaid,
arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este.
De messze a tegnap, csókokkal arany levelekkel!
-Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?

walsz

2006-09-26, 03:38 PM

http://www.artfile.ru/oboi/s/b/10/56537_264_897_ArtFile_ru.jpg (http://www.artfile.ru/oboi/b/i.php?i=b%7C144537)

Karafiáth Orsolya
Amíg alszunk

Ma egy másik kastélyba zársz.
Vihar lesz – szoknyám suhogása –
elhagyom a lépcsőfordulóban.

Egész a toronyszobáig követsz.
Csapódó ablaktáblák: csontszínű
költeményemből szabadult kísértetek.

Sokáig nézlek szótlanul.
Lélegzetünk gyolcs és csipke,
sötétségből épült baldachin.

Amíg alszunk az esőt áteresztik
a falak. Új kastélyt vonnak fölénk
a bőrünkből kioldódó cseppkövek.

walsz

2006-09-26, 05:06 PM

Áprily Lajos
Vigasztaló vers

Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!<O =""></O>

Rubin

2006-09-27, 03:57 AM

http://lovecats.freeblog.hu/Files/fi.jpg

walsz

2006-09-27, 04:01 AM

"Az ember számára semmi sem jó, ami őt nem teszi igazságossá, megfontolttá, férfiassá, szabaddá, és semmi sem rossz, ami nem teszi a mondottak ellenkezőjévé... Egyáltalán ne elmélkedj többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyanná!"

Marcus Aurelius
(Egymás kedvéért születtünk) <O:p</O:p

Rubin

2006-09-27, 04:16 AM

"Játsszunk most bújócskát! Ha elrejtőzöl szívemben, nem lesz nehéz rádtalálni.
Ám ha saját álarcod mögé bújsz, hiába is keres bárki."

/Kahlil Gibran: Homok és tajték/

http://hopihe.freeblog.hu/Files/arcomtakarom.jpg

Rubin

2006-09-27, 04:49 AM

http://www.odeon.hu/img/szemely_90x146/23827.jpg

Ruttkai Éva
(Bp., 1927. dec. 31. - Bp., 1986. szept. 27.)

http://www.sziv.net/kepek/v49.jpg

walsz

2006-09-27, 11:12 AM

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idõ nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

(Ellen Nitt: Azt hittem- részlet)

Rubin

2006-09-27, 11:48 AM

Jaroslav Seifert: Dal

http://www.kieselbach.hu/images/mutargy/1830/1.w200.jpg

Fehér kendővel integet,
ki messze megy -
valakit biztos nem talál már itt az éj,
valami gyönyörű mindennap véget ér.

Kitárt szárnyakon lebeg a galamb,
a légen át, míg hazatér -
mi is megleljük mindig otthonunk,
mindegy, hogy csüggedés, remény kísér...

Töröld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű
mindennap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.

walsz

2006-09-27, 12:24 PM

József Attila
NEM EMEL FÖL

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítenek engem,
hogy valljak, tagadjak,
segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szívem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom:
ne vakítsd meg lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain,
most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.<O:p</O:p

Rubin

2006-09-27, 05:49 PM

http://marvell.index.hu/imgfrm/6/2/8/5/BIG_0001876285.jpg

Gracián: Fontosabb, hogy ne tévedjünk egyszer sem, mint hogy százszor sikerünk legyen
169. töredék
A fénylő napot senki sem nézi, de fogyatkozását mindenki. A tömeg nem azt számolja, mikor találunk célba, hanem, hogy mikor tévesztjük el. A rosszakat, a szóbeszéd ismertebbekké teszi, mint a jókat a helyeslés. Sokan, csak akkor váltak híresekké, mikor valami gaztettet követtek el. Minden jó eredmény együtt, nem képes egyetlen kis baklövést elfelejtetni. Legyünk tisztában avval, hogy minden rosszat terhünkre írnak, de a rosszakarat semmi jót nem ír a javunkra

walsz

2006-09-27, 06:52 PM

Állok az ablak mellett éjszaka,<O:p</O:p
S a mérhetetlen messszeségen át<O:p</O:p
Szemembe gyüjtöm össze egy szelíd<O:p</O:p
Távol csillag remegõ sugarát.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Billió mérföldekrõl jött e fény,<O:p</O:p
Jött a jeges, fekete és kopár<O:p</O:p
Terek sötétjén lankadatlanul,<O:p</O:p
S ki tudja, mennyi ezredéve már.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Rubin

2006-09-28, 02:50 AM

Tompa Mihály

(Rimaszombat, 1817. szept. 28. - Hanva, 1868. júl. 30.)

http://www.sulinet.hu/nagymagyarok/irodalom/tompa.jpg

A gólyához
(részlet)
Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod'.
Csak vissza, vissza! Meg ne csaljanak
Csalárd napsugár és síró patak;
Csak vissza, vissza! Nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.
Csak vissza, vissza! Dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy - volt! Az is elveszett!
Repülj, repülj! És délen valahol
A bujdosókkal hatalálkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!

walsz

2006-09-28, 06:28 AM

TOMPA MIHÁLY<O:p</O:p
A madár, fiaihoz<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

Száraz ágon, hallgató ajakkal<O:p</O:p
Meddig ültök, csüggedt madarak?<O:p</O:p
Nincs talán még elfeledve a dal,<O:p</O:p
Melyre egykor tanítottalak?!<O:p</O:p
Vagy ha elmúlt, s többé vissza nem jö<O:p</O:p
A víg ének s régi kedvetek:<O:p</O:p
Legyen a dal fájdalmas, merengo,<O:p</O:p
Fiaim, csak énekeljetek!<O:p</O:p
<O:p</O:p

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken<O:p</O:p
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;<O:p</O:p
S ti hallgattok? elkészültök innen?<O:p</O:p
Itt hagynátok bús anyátokat?!<O:p</O:p
Más berekben másképp szól az ének,<O:p</O:p
Ott nem értik a ti nyelvetek…<O:p</O:p
Puszta bár, az otthonos vidéknek,<O:p</O:p
Fiaim, csak énekeljetek!<O:p</O:p
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan<O:p</O:p
Lomb- s virággal gazdag tájirul;<O:p</O:p
Zengjétek meg a jövot, ha majdan<O:p</O:p
E kopár föld újra felvirul.<O:p</O:p
Dalotokra könnyebben derül fény,<O:p</O:p
Hamarabb kihajt a holt berek;<O:p</O:p
A jelennek búját édesítvén:<O:p</O:p
Fiaim, csak énekeljetek!<O:p</O:p
<O:p</O:p

A bokorban itt az ôsi fészek,<O:p</O:p
Mely növelte könnyû szárnyatok;<O:p</O:p
Megpihenni most is abba tértek,<O:p</O:p
Bár a fellegek közt járjatok!<O:p</O:p
S most, hogy a szél összevissza tépte,<O:p</O:p
Úgy tennétek, mint az emberek?<O:p</O:p
Itt hagynátok, idegent cserélve…?<O:p</O:p
Fiaim, csak énekeljetek!<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

Rubin

2006-09-28, 07:34 AM

Kányádi Sándor: Őszeleji kívánság

http://lovecats.freeblog.hu/Files/4level.jpg <v:shapetype id="_x0000_t75" stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o=""><v =""></v><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id="_x0000_s1026" style="margin-top: -180.25pt; z-index: 1; margin-left: -82.2pt; width: 160.5pt; position: absolute; height: 227.25pt;" o:allowoverlap="f" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:title="4level" src="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cxy%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml 1%5C01%5Cclip_image001.jpg"></v:imagedata><w:wrap type="square"></w:wrap></v:shape>
A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek
hosszú őszt a maradóknak
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek
sürgönydróton sorakoznak
jó utat az elmenőknek
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak
a patakok hűvösödnek
hosszú őszt a maradóknak
jó utat az elmenőknek.

Gyapjasodnak a kis őzek
vöröslik a lenyugvó nap
jó utat az elmenőnek
hosszú őszt a maradónak.

walsz

2006-09-28, 08:05 AM

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/4/47/Miles_Davis_during_a_1952_recording_session.jpg

<O =""></O>

Miles Davis
(1926. május 26. – 1991. szeptember 28.)<O =""></O>

Davis életműve megrendítően magányos nekilódulás, frenetikus tűzijáték, hatalmas, elementáris zene. Egy új korszak beköszöntének harsonája. Miles minden hangja eredendően idealista, lélekteli, emberi. Minden taktusban ott a remény, hogy lehet esetleg másként is. Szebben, tisztességesebben, őszintébben. Hogy mégsem egészen ekként alakultak a világ dolgai, azt ne rójuk fel neki...

Rubin

2006-09-28, 11:45 AM

Németh Tibor:
Este a tanyán

http://www.festomuvesz.hu/szajki/kepek/20011102/venasszonyok_nyara_%2860x60olajvaszon%29.jpg

Székelyföldön járni nem esik naponta.
Bár pihenni jöttünk, regényes berekbe',
mentünk, karikáztunk, bizony reggel óta,
s margarétás háznál ért utol az este.

Tájízű tanyára hozott a bukó nap.
Kerítés nélkül várt az alföldnyi udvar,
szerteszédült jószág, s a kuvasz fogadott,
meg öreg barátunk, egy száz éves juhar.

Sikongató öröm visszhangzott a gangról.

A háziak, mint két, e tájról, elkószált,
messze szakadt ro¬kont, ma estére vártak.
A kerékpárok a tornácfalhoz dőltek,
álltak, mint a lovak támasztva a jászlat.

Mókás ölelgetés, öröm kacajhátán,
aztán friss kútvízben némi tisztálkodás.
Az öreg körtefa alatt terítettek,
s már gőzölgött is a híres székelygulyás.

Körbe csurrangatták a szilvapálinkát,
de párom inkább, a „fenyővizet” itta.
Éreztük a kalács, friss kenyér illatát,
s előttünk pihent a kapros palacsinta.

Petróleumlámpa lepkét keresgélve
pislogott, mint fáradt szemek halvány fénye.
Tücsökciripelés hozta az éjszakát,
pipafüst szagát, az esti pilledésbe.

Rubin

2006-09-28, 02:28 PM

http://img.tar.hu/lacxox/img/17068887.jpg#3 (http://www.sarok.org/users/lacxox/)
"Homály borult az erdőre,
A csend susog ki belőle.
Denevér száll, szól a kuvik,
Lassan a hold előbuvik.

Idő múlik, felhők jőnek,
Egyenesen az erdőnek.
Ott megállnak, némán várnak:
Áldást adnak a határnak."

/József Attila/

walsz

2006-09-28, 04:08 PM

http://www.sulinet.hu/panorama/vilagpolgar/cikkek/ZOLA.jpg

1902 szeptember 29.-én halt meg Emile Zola

<o ="">
</o>

1902. október 3-án le is zárták a Zola-ügyet azzal, hogy a balesetet a kéményseprők gondatlan munkája okozta. A kéményt nem tisztították meg jól a koromtól, így az eldugult és a gáz visszaáramlott a szobába. Felelősségre vonás nem történt. A magyarázatot Franciaországban sokan nem fogadták el. Sokáig találgatták az emberek, hogy öngyilkos lett-e az író, vagy gyilkosság áldozata lett. Zola nem lett öngyilkos, derült ki több, mint két évtizeddel később. Halálát gondosan megtervezték azok, akik nem tudták megbocsátani neki, hogy kiállt Dreyfus kapitány mellett, azok, akik árulásnak tekintették a J'accuse című híres nyílt levelet, amelyben a köztársasági elnökhöz fordult a Dreyfus-per felülvizsgálatáért. Abban az időben a szénmonoxid okozta fulladás elég gyakori volt, azért folyamodtak ehhez a módszerhez,akik halálát eltervezték. A bérgyilkos egy kéményseprő vállalat vezetője volt, aki 1925-ben, halála előtt elmondta, mi történt amikor azon a bizonyos éjszakán, amikor a nyirkos hideg miatt az emberek befűtöttek kályháikba, kandallóikba. Ő akkor, kihasználva, hogy a Zoláék melletti házon tetőjavítási munkálatok folytak, az ottmaradt cserepekkel és habarccsal elzárta a kémény nyílását, majd másnap reggel újra szabaddá tette. Úgy tudta, hogy nem hagyott nyomokat.<o =""></o>

walsz

2006-09-28, 04:48 PM

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b4/J_accuse.jpg/250px-J_accuse.jpg (http://fr.wikipedia.org/wiki/Image:J_accuse.jpg)
Émile Zola a köztársasági elnökhöz írt nyílt levelét a L'Aurore című újság vezércikként közölte. A híres J'accuse..!(vádolom) kezdetű levelében az Alfred Dreyfus ellen 1894-ben indított és száműzetéssel és gyarmati kényszermunkával lezárult per újrafelvételét követelte.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9d/Grave_of_Emile_Zola.JPG/450px-Grave_of_Emile_Zola.JPG (http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9d/Grave_of_Emile_Zola.JPG)

(http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9d/Grave_of_Emile_Zola.JPG)

Zola síremléke

Rubin

2006-09-29, 02:24 AM

http://pentek13.freeblog.hu/files/portre-229.jpg

Ketten kellünk hozzá.
Mindig.
Ahhoz, hogy éledni kezdjen
egy gondolat, egy történet,
egy érzés.[/URL]
Én csak elkezdhetem.

A szív a legfurcsább csavargó
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre
Hol csupa dacból megszakad.
(Móra: A szív)
[URL="http://www.fastonlineusers.com/"] (http://www.fastonlineusers.com/)

walsz

2006-09-29, 07:37 AM

<center> <table border="0"> <tbody><tr><td>
</td><td>http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/aba/aba1.jpg</td> </tr></tbody> </table>

Aba-Novák Vilmos

1941 őszén, szeptember 29.-én, tragikusan fiatalon hunyt el

</center>

walsz

2006-09-29, 08:06 AM

Aba-Novák Vilmos műveiből

http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/aba/aba5a.jpg
Csíkszeredai vásár

http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/aba/aba12a.jpg
Vásári jelenet

A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, hivatalosan támogatott művész volt.

http://hungart.euroweb.hu/elet-kep/a/aba_nova/eletrajz.jpg

Rubin

2006-09-29, 08:35 AM

Jerry Lee Lewis

Ma 71 éve, 1935 szeptember 29-én született a rocklegenda

http://www.hhrf.org/ifi/200003/im11.jpg

***********
http://www.phfilms.com/images/films/jerry-main.jpg

Rubin

2006-09-30, 04:01 AM

Tóth Árpád

ŐSZI BESZÉLGETÉS

http://blogol.hu/pikz/ametiszt/_szike1.jpg
Nézem a pöffedt
Holdat, mily sárga
Bánattal töpped
Az őszi fákra:
Hamuszín tarló,
Üres berek
Fölé lehajló
Vaksi öreg.

Hej, égi testvér,
Didergő bolygó,
Tüzet keresnél,
Vén, őszi golyhó?
Lenyomva orcád
Földhöz közel,
Bámulod holtát,
S nem hiszed el?

Vagy csöndes őszbe
Halkan leszállván,
Megbújni jössz-e
A bús Föld vállán:
Két hűlő csillag,
Két régi bú,
Egymáshoz ballag,
S meghalni bú?

http://marvell.index.hu/imgfrm/5/6/4/0/BIG_0000915640.jpg

Míg hulló lombok
Rőt fénye rebben,
Ó, mit is mondtok
Egymásnak ketten?
Hold mondja: "Már csak
Jegem ragyog",
Föld mondja: "Várj csak,
Fáradt vagyok".

"Várj türelemmel,
Jövök már, meglásd,
Átkom, az ember,
Kiirtja egymást,
És csend lesz aztán,
Mély, őszi csend,
S az égi pusztán
Holt por kereng..."

Nézem a pöffedt
Holdat, mily sárga
Bánattal töpped
Az őszi fákra:
Hamuszín tarló,
Sötét terek,
S öldöklő, gyarló,
Rossz emberek...

Rubin

2006-09-30, 04:20 AM

Fodor Ákos: Szertartás

Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.

http://www.morganweistling.com/galleries/onemanshow/candlelight.jpg

walsz

2006-09-30, 04:40 AM

SZEPTEMBER 30. - BENEDEK ELEK SZÜLETÉSNAPJA - 1859
A NÉPMESE NAPJA
<o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p></o:p>
<o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p>
BENEDEK ELEK <o:p></o:p>
A TALLÉROS KALAP<o:p></o:p>

<o:p></o:p>
Három diákról meg egy parasztemberről mondok mesét. A diákok nagy szakállas legények voltak már mind a hárman, s egyszer mit gondoltak, mit nem, elindultak országot, világot látni, szerencsét próbálni. Amint mennek, mendegélnek, egy faluba érnek, szembe jő velük egy parasztember. Az egyik diák nagy hetykén megszólítja:<o:p></o:p>
- Hány hét a világ, bácsi?<o:p></o:p>
- Mával is kevesebb, uram - mondotta a paraszt, s tisztességtudással megemelintette a kalapját.<o:p></o:p>
- Hát a jó erkölcs hol terem? - kérdi a diák.<o:p></o:p>
- Megterem a virág a gazban is.<o:p></o:p>
- No, ez ügyes felelet volt - mondja a diák. - Még egyet kérdek kendtől. Mi van a paraszt kalapja alatt?<o:p></o:p>
- Jöjjenek be az urak a kocsmába, ott majd megmondom.<o:p></o:p>
A diákok összenéznek, egy rézgaras sem volt a zsebükben, de azért bementek. Hanem a paraszt előrement, s megsúgta a kocsmárosnak, hogy csak mérje a bort, ameddig öt forint árát kimér.<o:p></o:p>
Letelepednek az asztal mellé, a kocsmáros hordja a bort, isznak, jókedvük kerekedik. Hanem mikor öt forint árát megittak, a kocsmáros nem hozott több bort, azt mondta:<o:p></o:p>
- Most már fizessenek az urak!<o:p></o:p>
Az ám, fizettek volna, ha lett volna miből. Kotorásztak a zsebükben, kifordították, befordították: fordíthatták, egy krajcár nem sok, annyi sem fordult ki.<o:p></o:p>
- Hát majd megfizet ez a kalap - mondja a paraszt.<o:p></o:p>
Azzal lekapja fejéről a kalapot, megrázintja, s egy fényes tallér esett ki belőle.<o:p></o:p>
- No, látják az urak, ez van a paraszt kalapja alatt.<o:p></o:p>
Tyű, nagyot néztek a diákok, szerették volna megszerezni a kalapot. Milyen nagy urak lennének, ha övék lenne az a kalap. Csak megrázintanák, s hullana ki belőle a csengő tallér.<o:p></o:p>
Közrefogják a parasztot, adja el nekik a kalapot, amit kér, azt kér, a föld alól is előteremtik az árát.<o:p></o:p>
- Jól van - mondja a paraszt -, én már úgyis öregember vagyok, ötszáz forint elég halálom napjáig, ennyiért az uraknak adom.<o:p></o:p>
Elmennek a diákok a földesúrhoz, kérnek írásra ötszáz forint, az uraság - mit gondolt, mit nem - adott is, s a parasztnak lefizették a pénzt. Továbbmentek nagy örömmel a diákok, s ahogy az első faluba értek, betértek a kocsmába, rendeltek ételt, italt, ettek, ittak, vígan voltak.<o:p></o:p>
- Bort ide, kocsmáros, bort!<o:p></o:p>
Mikor aztán fizetésre került a sor, megrázintották a kalapot, de csak egy tallér hullott ki a kalapból, pedig ötre volt szükség.<o:p></o:p>
Hát most mit csináljanak? Nem tudtak fizetni, ott maradtak a kocsmárosnál, míg ledolgozzák az adósságot. Mikor aztán a kocsmárostól megszabadultak, indultak egyenest abba a faluba, ahol a parasztembertől a kalapot vették. Mennek, mendegélnek, egy nagy erdőbe érnek, s hát éppen ott dolgozott a paraszt. Ez már jó messziről meglátta a diákokat, s mi jutott eszébe, mi nem, egy fűrész volt nála, s azzal nagy hirtelen egy nagy tölgyfát elkezdett fűrészelni.<o:p></o:p>
Aztán elkezdett kiabálni:<o:p></o:p>
- Hamar ide, hamar, segítsenek, mert reám dől ez a fa! - s a vállát jó erősen a fának vetette, mintha csakugyan tartaná, nehogy ledőljön.<o:p></o:p>
Odaszaladnak a diákok, s mondja a paraszt:<o:p></o:p>
- No, az isten hozta az urakat ide, mert úgy tudják meg, hogy e fa alatt kincs van. Hogy könnyebben kiáshassam, előbb le akartam fűrészelni, de mélyebben találtam befűrészelni, s ha elállok innét, reám dől a fa. Álljanak ide az urak, tartsák a fát. Majd kötelet hozok ki a faluból, felmászok a fára, a fa felső ágára rákötöm a kötelet, s annál fogvást nyugot felé döntöm, mert hát a kincs kelet felé van.<o:p></o:p>
A diákok meg sem ismerték a parasztot, mert jóformán meg sem nézték, nekidőltek a fának, a paraszt meg szaladott be a faluba kötélért.<o:p></o:p>
Az ám, kötélért? Esze ágában sem volt, hogy kötelet hozzon. A szegény diákok vártak ebédig, vártak uzsonnáig, vártak vacsoráig, majd megszakadtak, úgy kínlódtak, nehogy a fa rájuk essen.<o:p></o:p>
Hát nem várhattak ítéletnapjáig, nagy hirtelen elugrottak a fa mellől, s íme, a fa ott állott szépen, bizony nem dőlt el.<o:p></o:p>
- Fiúk - mondja az egyik diák -, nekem úgy tetszik, hogy megint megcsúfoltak, mégpedig az a paraszt csúfolt meg, akitől a talléros kalapot kaptuk. Gyerünk csak be a faluba, majd így meg úgy, megemlegeti a paraszt, hogy diákokat csúfolt meg.<o:p></o:p>
Eközben a paraszt nem találta otthon a helyét, ide bújt, oda bújt, aztán kerestette magát a feleségével, vajon megtalálja-e. De akárhová bújt, a felesége mindenütt megtalálta.<o:p></o:p>
Azt mondja az asszony:<o:p></o:p>
- Hallja-e, ne bujkáljon kend, jobb, ha úgy tesz, mintha meghalt volna. Feküdjék le szépen, én szemfedővel beborítom, akkor aztán jöhetnek a diákok, holt emberrel semmit sem csinálhatnak.<o:p></o:p>
- Ez igaz, feleség - mondja a paraszt.<o:p></o:p>
Mindjárt el is készítik a nyújtópadot, a paraszt ráfekszik, s a felesége siratni kezdi keservesen:<o:p></o:p>
- Jaj, lelkem uram, jámbor uram, mért haltál meg, mért haltál meg!<o:p></o:p>
Éppen abban a pillanatban jönnek a diákok, kérdik az asszonyt:<o:p></o:p>
- Hát kend miért sír, néne?<o:p></o:p>
- Jaj, hogyne sírnék, lelkem uraim, nem látják-e, nyújtópadon fekszik az uram. Egyedül maradtam ezen a világon, szomorú özvegységben.<o:p></o:p>
- Egyet se sirassa kend - mondja az öregebb diák -, nagy huncut volt, az isten nyugtassa.<o:p></o:p>
Hanem hogy, hogy nem, volt az ajtó sarkában egy pálca, s az öregebb diák nem állhatta meg, hogy egy kicsit rá ne legyintsen a paraszt hasára.<o:p></o:p>
- Nesze, huncut, vidd el ezt útravalónak.<o:p></o:p>
Felugrik a paraszt, letérdel a diákok előtt, s mondja nagy hálálkodással:<o:p></o:p>
- Ó, hogy az isten áldja meg kigyelmeteket, nagy jó uraim! No lám, most már csakugyan hiszem, hogy ennek a pálcának csodaereje van. Csak hallgassanak ide. Tegnap, amint a kertek alatt mentem, látom, hogy egy döglött kutya hever ottan. Egy kicsit meglegyintem a pálcámmal, s a döglött kutya abban a pillanatban felugrik, elszalad. Hm, gondoltam magamban, talán nem is volt ez döglött kutya. Megyek az udvarba, a földesúrhoz, s hát éppen akkor döglött meg a legszebb paripája. Ezt is meglegyintem, s mit gondolnak az urak, mi történt? Felugrott a paripa, körültáncolt az udvaron, kutya baja sem volt. No már most látom, hogy csakugyan csodaereje van a botomnak. Feleség, amennyi kincs van a háznál, mind add a diák uraknak, nekem már nem kell. Megélek én ebből az egy szál botból. Ahol valami nagy úr meghal, megyek oda, s ezzel a bottal feltámasztom, majd lesz pénz.<o:p></o:p>
- Nem oda Buda! - mondották a diákok. - Nem kell a pénz, visszük a botodat.<o:p></o:p>
Könyörgött a paraszt:<o:p></o:p>
- Ne vigyék el, drága jó uraim, van itt pénz elég (pedig dehogy volt), adok, amennyit elbírnak, csak a botomat hagyják meg.<o:p></o:p>
- Nem, nem - mondották a diákok -, kétszer megcsúfoltál, harmadszor nem csúfolsz meg, visszük a botot.<o:p></o:p>
El is vitték. A paraszt nagyot kacagott, mikor a diákok elmentek. Hiszen csak vigyétek!<o:p></o:p>
Mennek a diákok hegyeken, völgyeken által, erdőn, mezőn keresztül, s beérnek egyszer egy rengeteg nagy városba. Amint bemennek a város kapuján, éppen akkor jött kifelé egy hatlovas halottaskocsi, utána tenger gyászoló nép. Kérdik a diákok, kit temetnek.<o:p></o:p>
Mondják az emberek:<o:p></o:p>
- A grófkisasszonyt. Ahol ül ni a hintóban az édesanyja meg a mátkája, egy herceg.<o:p></o:p>
A diákoknak sem kellett több, mentek az öreg grófnéhoz, s mondták, hogy csak nyittassa fel a koporsót, ők feltámasztják a grófkisasszonyt.<o:p></o:p>
Hát az öreg grófné hogyne nyittatta volna fel! Ígért a diákoknak tenger sok kincset, annyit, hogy egész életükben urak lehetnek, csak támasszák fel a leányát. Felnyitják a koporsó fedelét, az öregebb diák a bottal meglegyinti a grófkisasszony torkát, s halljatok csodát, a grófkisasszony mindjárt felült a koporsóban.
Hej, volt nagy öröm. Temetés helyett nagy lakodalom. Megvendégelték a diákokat is, ehettek, ihattak, amennyi csak beléjük fért, s kaptak hárman három szekér aranyat. Mentek vissza a faluba, kifizették a földesúrnak az ötszáz forintot, aztán mentek a paraszthoz: annak is adtak egy zsák aranyat. Hanem több szerencsét nem próbáltak a bottal, mert mégis megtudták, hogy nincs annak csodaereje. Szépen visszamentek a kollégiumba, végigtanulták az iskolákat.<o:p></o:p>
Így volt, vége volt, igaz volt.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>

<o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p =""><o:p ="">
</o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p></o:p>

Rubin

2006-09-30, 02:09 PM

Vajda János:Az üstökös

http://web.axelero.hu/dob10638/keptar/images/term_003.jpg

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomorú csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!...

Rubin

2006-09-30, 02:18 PM

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam
és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit,
a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatos rendjén való és egyszerű!

Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem."
/Márai Sándor/

http://web.axelero.hu/dob10638/keptar/images/term_037.jpg

Rubin

2006-09-30, 03:57 PM

http://web.axelero.hu/dob10638/keptar/images/fantasy33.jpg

"Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.
De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.
Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.
És ez így van jól.
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a
tengerbe kell futnia;
És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.
De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;
És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.
Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". Mondjátok: "Találkoztam
a lélekkel, mely az én utamon jár".
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.

A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág."

(Khalil Gibran: Önismeret)

Rubin

2006-10-01, 03:09 AM

http://riport.ro/images/Er2_47/suto.jpg

Elhunyt
Sütő András
(Pusztakamarás, 1927. június 17.-2006. szeptember 30.)
erdélyi magyar író.

http://www.amritapuri.org/children/poem/pic_poem/candle.jpg

walsz

2006-10-01, 04:54 AM

Elviszed, Uram, rendre mind az élõket, és nagy haragodban megtetézed a büntetésünket. Nem lehetünk immár együtt a halottainkkal sem. Add vissza bár a halottainkat, Istenünk, és mi helyetted is feltámasztjuk õket a ragaszkodásunkkal. Mit teszel velünk, mit teszel? Az élõket messzire veszed, halottainkat ismeretlenségben tartod, hogy ezzel is növeld a mi magányunkat. Erdeidben meghagyod a fákat egymás mellett, és a csillagaidat sem szórod szerte, hogy ne láthassák egymást. Miért éppen a mi gyermekeinket juttatod szélfútta bogáncsok sorsára? Miért? És ha már így jársz el mivelünk, miért nem hagyod meg nekünk a kiáltás jogát legalább? A kiáltás hangján kellene szólnunk az elveszettekhez, Te pedig a hallgatás parancsával súlytasz bennünket. Fölibénk emelted a Nagy Romlás hótornyait, hogy alattok a suttogásunk is félelmet keltsen a szívünkben. Ne mondd, ne mondd nekünk, Uram, hogy te is egyedül vagy, mégis be szépen hallgatsz. A te hatalmad, Uram, a hallgatás. Miért téveszted azt össze a mi kényszerûségünkkel? Szelidítsd meg, Istenünk a hótornyaidat, és add vissza nekünk a kiáltás, a segélykiáltás jogát, hogy felemelt hangon szólhassunk a mi gyermekeinkhez! Vedd el tõlünk, Uram, a hallgatás kötelességét. A némaság maga is hangosabb és vidámabb nálunknál a mi hegyeink között, ám annál sajogóbb idebent a szívben, amit nincs akihez fölemelni... Ámen.
/Advent a Hargitan/

<o =""></o>
 <o =""></o>

http://www.alexandrakonyveshaz.hu/pictures/konyvjelzo_09/suto_01.jpg

Harmincöt évvel ezelőtt a bukaresti Kriterion Kiadónál megjelent könyvem, és annak néhány hónapja kiadott párja a Kossuth Kiadónál Budapesten: Anyám könnyű álmot ígér. Sok esztendeje már, hogy anyám a pusztakamarási temetőben nyugszik apám mellett. Elporladtak. De romlatlan bennem, reményeimben az álom-ígéret. Ha életemben nem válik be, elkísérhet engem Kháron ladikján is...

walsz

2006-10-01, 05:29 AM

http://www.hitvallas.hu/hitv0207/suto1.jpg

Rubin

2006-10-01, 06:22 AM

http://web.axelero.hu/dob10638/keptar/images/art01.gif

MILYEN FELEMÁS
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

(Pilinszky János)

Rubin

2006-10-01, 10:25 AM

Áprily Lajos: CSAK MENJ

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/9/1/1/3/BIG_0001879113.jpg

Sokat szenvedtél perzselő napon,
a kábító kánikulai hőben.
Most már lehűlhetsz: indulj s kóborolj
a fákat fosztó, vége-nincs esőben.

Csak menj, odáig, hol legtöbb avart
gyűjtött az ér kanyargó sziklamedre.
Keress, kutass: talán reátalálsz
az elsodort évekre: életedre.

walsz

2006-10-01, 07:14 PM

Széchenyi István gondolatai

Engem soha nem ijesztett csekély számunk, de fennmaradásunkért annál erõsebben rettegtem mindig azon okbul - s ezt ki kell végre mondani -, mert fajtánk anyagi mint szellemi léte oly felette könnyû. Itt a baj, és essünk át elvégre az önmegismerésnek ezen legkeserûbb adagán - mert csak azután javulhatunk teljes egészségre -, miképp ti. nem a mennyiség, hanem a minõség a szellemi erõnek sarkalata, s eszerint éppen nem azért forog veszélyben létünk, mert kevesen vagyunk, hanem mert súlyunk oly parányi.
<o =""></o>
[A magyar Académia körül, 1842]

Eljön még az idő, amikor a szellemi táplálék sokkal édesebb lesz...
[Intelmei Béla fiához]

walsz

2006-10-01, 07:57 PM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/11656J_gmad_r-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/225102/size/big/password//sort/1/cat/503)
József Attila

SZÉP CSÖNDESEN ALUDJ

Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.

Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.

Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.

Csönd van
A virágok most megbocsátanak.<o =""></o>

Rubin

2006-10-02, 02:51 AM

Élj a jelenben!
Andrew Matthews
http://img.index.hu/imgfrm/4/3/0/1/THM_0002014301.jpg

Gondolkoztál már azon, hogy az egyedüli, amivel rendelkezel az a jelened?
Az egyik legcsodálatosabb dolog a gyerekekben, hogy képesek teljesen a jelennek élni. Elmerülnek abban, amivel éppen foglalkoznak, akár bogarat figyelnek meg, akár képet festenek, homokvárat építenek.
Ha felcseperedünk, megtanuljuk , hogyan lehet egyszerre sok mindenre gondolni, és sok minden miatt aggódni. Megtanuljuk az élvezetes dolgokat és a boldogságunkat halogatni. Ha boldogok akarunk lenni, akkor teljesen a jelenben kell élnünk. El kell határoznunk, már az út alatt boldogok leszünk, nemcsak akkor mikor elérjük a célt.

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/3/7/4/BIG_0002025374.jpg

A jelenben élni annyit jelent, bármit is teszünk, azt önmagáért tesszük. Minden pillanat annak a lehetősége, hogy megválasszuk, tényleg akarunk-e élni vele. Valóban megérintsenek és hassanak ránk a dolgok. Elűzzük a félelmet, ami nem más, mint a jövőben bekövetkezett eseményektől való szorongás.
Még egy utolsó gondolat, ami való igaz:
Ha kincseket keresel, akkor figyelj a pillanatra - és a pillanatban lelhetsz rá a kincsre!

Rubin

2006-10-02, 03:23 AM

Lesznai Anna
(szül. Moscovitz Amália)
(Körtvélyes,1885. január 3. – New York, 1966. október 2. )
magyar író, grafikus, iparművész

http://www.hung-art.hu/elet-kep/l/lesznai/eletrajz.jpg

A pillanatok nyoszolyáján

Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.

Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.

Este volt bennünk és a kertben...
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.

Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.

walsz

2006-10-02, 05:40 AM

Nos, amik a beszédben elhangzanak, lelki tartalmak jelei, amiket pedig leírunk, a beszédben elhangzottak jelei. És mint ahogy nem mindenkinek az írása azonos, úgy a beszéde sem. Viszont a lelki tartalmak, amelyeknek ezek közvetlen jelei, mindenkinél ugyanazok; s ama dolgok, melyekről e tartalmak képet adnak, szintén ugyanazok
 <o =""></o>
(Arisztotelesz, Herméneutika 1. fej)

Az erkölcsi törvények egyike sem természettől fogva van meg bennünk; mert hiszen ami természettől fogva van, az sohasem lehet mássá [I]szokás által:
- a követ, amely természettől fogva lefelé esik, nem lehet arra szoktatni, hogy felfelé haladjon, ha mindjárt tízezerszer felfelé hajítaná is valaki, s így akarná erre szoktatni;
- a tűz lángját sem lehet arra szoktatni, hogy lefelé lobogjon,
- s általában azt, ami természettől fogva valahogyan alkotva van, sohasem lehet arra szoktatni, hogy mássá legyen.

Tehát nem természettől, de nem is a természet ellenére fejlődnek ki bennünk az erények, hanem természettől fogva úgy vagyunk alkotva, hogy befogadjuk őket, viszont csak a szokás által lehetünk bennük tökéletessé.

(Arisztotelesz)

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme.
Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.
Mármost min jár az ember esze?
Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, az éneklésen, a versíráson, a lovas karikajátékon, a párbajozáson, a királyi cím elnyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkodnának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni.

(Pascal: 146. töredék)

Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak... Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére...

(Seneca: Erkölcsi levelek)

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/502/11399aranykor-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/225416/size/big/password//sort/1/cat/502)

walsz

2006-10-02, 06:25 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/946szeptember-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/224614/size/big/password//sort/1/cat/503)
Babits Mihály<o =""></o>
Lelkem kiszikkadt mezején

<o =""></o>
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
<o =""></o>
<o =""></o>
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem
hogy az élete csupa seb.
<o =""></o>
<o =""></o>
Fojtó szélverte zord mezõn
böngészve, sirva keresek...
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,

bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.
<o =""></o>
<o =""></o>
Tünõdöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak õsze még
vidámabb, és virága szebb? <o =""></o>

walsz

2006-10-02, 06:58 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/8485reggel_-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/222614/size/big/password//sort/1/cat/503)

Kháron ladikja nem akkor indul velünk
midőn lezárul és befagy a szem.
Zord átkelők soká nyitott szemmel megyünk
a végzetes vizen.

Esztendőkkel előbb irigy sorsunk behajt
s ringat a csónakon, amely
- bár nem kedvünk szerint - épp oly gyönyörű part
hosszában suhan el;

épp oly szép Canalén s lagunákon, akár
a nászutasoké!
Hisz minden ugyanaz: az ég, az út, a táj,
épp csak - visszafelé!

Minden oly gyönyörű, sőt - titkosan - ahogy
elleng, még gyönyörűbb!
Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott
hagyja a hegedűt.

Ülünk barátaink s fáink közt, nevetünk,
- vidám vita folyik -
s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)
kifelé a ladik.
<o =""></o>
Bölcs, ki e kéjuton, ezen is mosolyog
s ha sír is, hálakönnyet ont,
hogy hány piazzát, hány s milyen Casa d'Orót!
látott, ha nem lát is viszont!
 <o =""></o>
[I] (Illyés Gyula. Kharon ladikja)

Rubin

2006-10-02, 10:54 AM

Kahlil Gibran:
Értékek

http://img.index.hu/imgfrm/3/8/0/1/THM_0001933801.jpg

Egyszer egy ember egy gyönyörű márványszobrot ásott ki a kertjében. Elvitte egy műgyűjtőhöz, aki imádta a gyönyörű holmikat. Az ember eladásra kínálta a szobrot, a műgyűjtő pedig magas áron meg is vásárolta. Ezután elköszöntek egymástól.

Az ember, ahogy hazafelé ballagott a pénzével, így gondolkodott: "Milyen sok életet jelent ez a pénz! Hogy adhat valaki ennyit egy halott kődarabért, amit már ezer éve eltemettek és elfeledtek?"

A műgyűjtőnek, ahogy a szobrot nézegette, ez járt a fejében: "Milyen szép! Milyen élő! Álmodó lélek, amely ezerévnyi álomtól friss és édes. Hogy adhat oda valaki egy ilyen gyönyörűséget némi halott, álmoktól mentes pénzért?"

Rubin

2006-10-02, 11:51 AM

Szabolcsi Erzsébet: Csak...

http://marvell.index.hu/imgfrm/9/9/9/3/THM_0001869993.jpg

Csak füst vagy.
Elillanó, szétfoszló lebegés
Csak mosoly vagy.
Emlékképeken néma nevetés.
Csak dal vagy.
Néhány ütemnyi megható zene.
Csak könny vagy.
Az emlék fájdalmas üzenete.
Csak álom vagy.
Álmaimban élsz és én is élek.
Csak nem vagy.
Nem élsz, csak kitaláltalak téged.

Rubin

2006-10-02, 02:11 PM

Paul Verlaine: Õszi chanson

http://www.csmonitor.com/2006/0913/csmimg/p14b.jpg

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tûnt kéj kél.

Óh, múlni már õsz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

/Tóth Árpád fordítása/

http://marvell.index.hu/imgfrm/1/3/3/0/THM_0001851330.jpg

walsz

2006-10-02, 07:45 PM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/11542IMG_8154-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/225477/size/big/password//sort/1/cat/503)

<o ="">
</o>
 <o ="">
</o>
A tó most roppant tál, mögötte<o =""></o>
kavargó fehér fellegek<o =""></o>
tornyozódnak és halmozódnak,<o =""></o>
mint komor hegyi gleccserek.<o =""></o>
 <o =""></o>
Az erdö színét váltja folyton,<o =""></o>
fényt próbál, s másik fényt akar.<o =""></o>
Hol lángol-izzik, hol meg mindent<o =""></o>
koromsötét árnyék takar.<o =""></o>
<o =""></o>
Esös napok múltán, midön a<o =""></o>
felhök közt fölragyog a kék,<o =""></o>
hogy telnek a kövér füvek, hogy<o =""></o>
robban színgazdagon az ég!<o =""></o> [I](Borisz Paszternak: Midön kiderül az ég)

walsz

2006-10-02, 08:03 PM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/502/6067IMG_1802_filtered-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/223525/size/big/password//sort/1/cat/502)
<o ="">
</o>
<o ="">
</o> Szobor a téren. Egy szegény paraszt.<o =""></o>
Szabadságot várt, békét és vigaszt.<o =""></o>
Karját a fényre tárja, vagy legyint?<o =""></o>
Múlnak az évek. Becsapják megint?<o =""></o>
Koszorúzták már balról, jobbfelől,<o =""></o>
már nincsen szónok, akinek bedől.<o =""></o>
Ki nincstelen, annak minden hiába,<o =""></o>
csak négyévenként veszik emberszámba.<o =""></o>
Gyűlhet köré szép, ünneplő tömeg, <o =""></o>
ő csak legyint... Remélem értitek!
<o =""></o>
<o =""></o> (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/223525/size/big/password//sort/1/cat/502)(Kamarás Klára: Egy felszabadulási emlékmű előtt)

Szeretnénk megköszönni Kamarás Klárának, hogy a fenti versét a hivatalos publikálás elött rendelkezésünkre bocsájtotta.

Rubin

2006-10-03, 02:46 AM

Márai Sándor: Meg kell várni a dolgokat...

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/3/4/0/0/BIG_0001873400.jpg

Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.

Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...

Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

Rubin

2006-10-03, 02:58 AM

Sík Sándor:A várakozó

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/0/0/1/8/BIG_0001870018.jpg

Egy ablakban, egyedül, árván,
Egyvalakire várván,
Úgy-e hogy álltál már te is!

Szemedet egy pontra szegezvén,
Oda, hol kanyarul az ösvény,
Úgy-e hogy néztél már te is!

Messzebb e pontnál, egyetlennél,
Akárha mágnes rabja lennél,
Úgy-e hogy akkor nem néztél te sem!

S ha ilyenkor valaki rád szólt,
Csak nézted, mint egy megvarázsolt,
De nem láttad te sem!

S ha úgy esnék, hogy sohasem,
Hogy szűk lenne az élet is:
Úgy-e, hogy nem adnád te sem,
Hogy állnád, várnád akkor is!

Rubin

2006-10-03, 03:42 AM

Szabó Lőrinc
(Miskolc,1900. március 31.- Budapest,1957. október 3.)

http://www.c3.hu/%7Eongalap/borsod/kepek/szabo.jpg

Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Rubin

2006-10-03, 11:41 AM

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/0/6/4/7/BIG_0002000647.jpg

"Földön kívüli intelligencia? Először a Földön találjunk valamit..."
:)

walsz

2006-10-03, 03:43 PM

<table> <tbody><tr><td>
</td></tr></tbody> </table>
http://www.artfile.ru/oboi/s/j/45757_242_928_ArtFile_ru.jpg (http://www.artfile.ru/oboi/b/i.php?i=j%7C133757)

Most nézheted kivülről büszke-búsan:
hegy oldalában, csengő ég alatt
dalos, pogányos munka mint halad
arany croquantban, égő chasselas-rouge-ban.

Az ég alján szedők csapatja távol,
mint puttonyhátú óriás csigák:
egy méla dallam halkan hallik át
borús orosz fogoly-symphoniából.

A hegytetőn púp: hordó és szekér,
lomhán csurog bele az őszi vér,
az ostorszó s a tréfa messze pattan.

Egy meglesetlen, édes pillanatban
két imbolygó alak egymáshoz ér,
s a mustos, édes ajkuk összecsattan.

(Áprily Lajos: Szüret)

Rubin

2006-10-04, 03:29 AM

Alekszandr Puskin: Tudom, hogy egyetlen barát

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/3/6/4/6/BIG_0001953646.jpg

Tudom, hogy egyetlen barát
Széppé teszi Isten világát,
Hogy társtalan öröm nem áld,
Hogy kínos élet útja vár ránk,
Ha meg nem oszthatjuk baját.
De figyelj - más a szív szerelme;
Kényeztet is meg elgyötör,
Munkálkodj, töprengj vagy pihenj le,
Ez nem szunnyad, csak tündököl,
Ez könyörtelen és kegyetlen,
Egész lelkünk pusztul bele,
Ha a mély, nehéz sebeken nem
Segít a remény kenete...
Ezt szenvedem én, ezt a lángot!...
Virágkoromban pusztulok,
De felgyógyulni nem kívánok...
/Orbán Ottó fordítása/

walsz

2006-10-04, 04:14 AM

ERDÉLYI JÓZSEF

(Újbátorpuszta, 1896. dec. 30. - Bp., 1978. okt. 4.)
költő, Baumgarten-díjas (1929, 1931, 1933)

<o =""></o>
LOVASPÓLÓ A VÉRMEZÔN<o =""></o>
 <o =""></o>
 <o =""></o>
Robog az ócska villamos velem,<o =""></o>
az ôszi Vérmezô mellett robog;<o =""></o>
a Vérmezôn ma lovaspóló készül,<o =""></o>
nemes játék, nagyúri, szép dolog;<o =""></o>
elôkelô közönségére vár<o =""></o>
a rögtönzött emelvény nyáriszéke. –<o =""></o>
Volt már itt más emelvény, vérpad is;<o =""></o>
De jobb kor ez és béke van ma, béke.<o =""></o>
 <o =""></o>
Robog az ócska jármû Pest felé;<o =""></o>
ott állnak a bokavédôs lovak,<o =""></o>
s ott álldogálnak, ütôvel kezükben,<o =""></o>
pólódresszben a játékos urak;<o =""></o>
sárga csizmában és fehér nadrágban,<o =""></o>
cigarettázva állnak és beszélnek;<o =""></o>
“Szép napunk lesz a mérkôzésre mégis”<o =""></o>
s más ily lovagi eszméket cserélnek.<o =""></o>
 <o =""></o>
Hát szép a nap, szép tér a Vérmezô,<o =""></o>
történelmi tér s a budai vár<o =""></o>
történelmi háttér; játékhoz illôbb<o =""></o>
teret az úrlovasság nem talál,<o =""></o>
s lóímádó történelmi osztály<o =""></o>
s a lézengô világfi ritterek;<o =""></o>
igazi történelmi levegô,<o =""></o>
lovagi tornák aranyfénye leng.<o =""></o>
 <o =""></o>
Lovagi tornák, hôsi rohamok,<o =""></o>
Buda vívása, - látom Petneházit;<o =""></o>
látom Nagy Sándor lovasait; látom<o =""></o>
török és német császár katonáit;<o =""></o>
csak ez a jármû ne zörögne úgy,<o =""></o>
a mába vissza ne zökkentene;<o =""></o>
világháború, forradalom, inség<o =""></o>
új rémlátása ne kísértene!<o =""></o>

Huszár, kozák lekényszerült a lóról;<o =""></o>
de titeket kivetni nem lehet<o =""></o>
a nyeregbôl; urak maradtatok,<o =""></o>
lóháton ûltök az idô felett;<o =""></o>
ti gyôztetek Berlintôl Bagdadig,<o =""></o>
csikágótól Pekingig gyôztetek;<o =""></o>
ha mást nem is, de legyôztetek egyet:<o =""></o>
a parasztot, a magyar nemzetet…<o =""></o>
 <o =""></o>
Istenért és hazáért, úgye, mindent,<o =""></o>
csak zabot nem, - az kell a paripának, -<o =""></o>
a magyarságból nektek az öröm kell,<o =""></o>
köteelssége másoknak a bánat;<o =""></o>
ha nagyon bánatos a jó proli,<o =""></o>
ugye, menjen ki a Városligetbe,<o =""></o>
ott a ringlispíl, ûljön falovára,<o =""></o>
vágtasson vissza tündér napkeletre;<o =""></o>
 <o =""></o>
nyargaljon vissza boldog Ázsiába,<o =""></o>
álmodja lovas nemzetnek magát,<o =""></o>
büszke magyarnak, úrnak és szabadnak;<o =""></o>
csak ne érezze, ne tudja jogát,<o =""></o>
jussát az élet minden öröméhez,<o =""></o>
lovasjátékhoz és versenyzô géphez;<o =""></o>
ne számítsa a nemzethez magát,<o =""></o>
tartozzon csak az “istenadta” néphez.<o =""></o>
 <o =""></o>
Csak a ti a lovatok kapjon zabot,<o =""></o>
forduljon fel éhen a más lova;<o =""></o>
áll a világok legjobbja szilárdan, -<o =""></o>
nincs egyéb kérdés, nem is volt soha;<o =""></o>
száguldjon csak a ti gépkocsitok,<o =""></o>
úrvezetôk; ha zökken, bizonyára<o =""></o>
gázol valakit a silány tömegböl, -<o =""></o>
szóra sem méltó pénzbirság az ára…<o =""></o>
 <o =""></o>
Robog az ócska villamos tovább;<o =""></o>
nem ízgat a meccs kimenetele, -<o =""></o>
látom: verik a labdát az urak,<o =""></o>
s a labda egy bolond fráter feje:<o =""></o>
Martinovics mészbehullt feje ugrál,<o =""></o>
pattog a Vérmezô tiprott fûvén; <o =""></o>
míg – hogy is végzôdik a régi játék? –<o =""></o>
jeltelen sírba nem gurul szegény.<o =""></o>
 <o =""></o>
Csak játszatok, sárgacsizmás, fehér-<o =""></o>
nadrágos jó urak, csak játszatok;<o =""></o>
ne halljátok a villamosdübörgést,<o =""></o>
ne lássátok a sápadt lázadót,<o =""></o>
kinek a szíve gyermek szívével<o =""></o>
fáj hogy a fûre lépni sem szabad;<o =""></o>
a korláttól is rendör hajtja el:<o =""></o>
ne nézze, hogy az urak - játszanak…<o =""></o>
 <o =""></o>
Csak játszatok, ti gyarmatos urak,<o =""></o>
pólódresszes balkáni angolok;<o =""></o>
ne izgasson benneteket, hogy én<o =""></o>
együgyü költô, mit is gondolok;<o =""></o>
hisz messze vagyok, messze tôletek,<o =""></o>
én, én, a puszták felszakadt fia,<o =""></o>
mint lovatok csutakolója és<o =""></o>
a maharadzsától a pária.<o =""></o>

Éljetek a szép napokkal, urak;<o =""></o>
játsszatok, míg be nem borul az ég,<o =""></o>
sáros nem lesz a Vérmezô és csúszós<o =""></o>
törvényhozó kezetekben a fék;<o =""></o>
míg meg nem ered az ôszi esô,<o =""></o>
a Vérmezôre le nem hull a hó;<o =""></o>
míg el nem fogy a zab, a türelem,<o =""></o>
s ki nem döglik alólatok a ló!...

Rubin

2006-10-04, 05:21 AM

Október 4: az állatok világnapja

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/8/0/3/5/BIG_0001958035.jpg

....mert felelősséggel tartozol értük....

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/6/3/9/7/BIG_0001946397.jpg

Rubin

2006-10-04, 06:33 AM

Bertolt Brecht: EMLÉKEZÉS

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/3/9/9/BIG_0002025399.jpg

Szeptember volt, kéklő szeptember és csönd,
kis szilvafácska nyúlt fejünk fölött.
Ott tartottam halvány, csöndes szerelmem,
mint drága álmot, karjaim között.
A bűvös nyári égen a magasban,
rég észrevettem már, felhőcske állt.
Fénylő-fehéren és fönt, mérhetetlen,
midőn felnéztem, eltűnt, messzeszállt.

Azóta sok-sok hónap tűnt a múltba,
s úszott el az időben csendesen.
A szilvafák közül sokat kivágtak,
s ha azt kérdeznéd: hát a szerelem?
Azt mondanám, emlékem sincs felőle.
S habár kétkedve pislognál felém,
arcát nem tudnám semmiképp idézni,
csak azt, hogy megcsókoltam egyszer én.

S a csókot is feledtem volna régen,
ha az a felhő nem lett volna ott.
Azt őrzöm még, és őrzöm mindörökké,
fénylő-fehér volt, s fentről villogott.
A szilvafák talán virágzanak még,
s a régi lány hetedszer szül talán.
De az a felhő percekig virult csak,
fölnéztem, és a szél elkapta már.

walsz

2006-10-04, 12:04 PM

http://www.janis-joplin.fr/photos/charmain.jpg

Janis Joplin
1943. január. 19 - 1970. október.4

Oh Lord won't you buy me a Mercedes Benz
My friends all drive Porsches I must make amends
Were toured all my lifetime no help from my friends
So Lord won't you buy me a Mercedes Benz.

walsz

2006-10-04, 12:58 PM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/12044szi_t_j-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/225746/size/big/password//sort/1/cat/503)

Őszi tükör

A bükkösnek már rozsdafoltja van,
rozsdállik már a fű a réteken.
Nézem az őszi tükörben magam:
jaj, csupa rozsdafolt az életem.

Áprily Lajos

Rubin

2006-10-04, 02:07 PM

Nagy Endre: Békesség

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/4/9/2/7/BIG_0001894927.jpg

Talán voltak már
Szebb napjaink,
Mégis jól van ez,
Mégis jó ez így.

S ha összedől a régi ház,
Úgy is csak a tiéd marad,
S néha lopunk még egy estét,
Ami csak a miénk, ami csak a miénk.

Látod, ennyi csak,
Ez maradt nekünk,
Mégis épp elég,
Ez a mindenünk.

S ha összedől a régi ház,
Úgy is csak a tiéd marad,
S néha lopunk még egy estét,
Ami csak a miénk, ami csak a miénk.

A békesség,
Mint esti köd,
Úgy száll le ránk,
Mindent beföd.

S ha összedől a régi ház,

Úgy is csak a tiéd marad,
S néha lopunk még egy estét,
Ami csak a miénk, ami csak a miénk.

walsz

2006-10-04, 11:58 PM

1849. október. 6<o =""></o>

 <o =""></o>
 <o =""></o>
1849. október 6.-án a kegyelemböl golyó általi kivégzésre itélt gróf Batthyáni Lajost a volt miniszterelnököt kivezették a Neugebäude udvarára, ahol az egyik kerités mellett végig farakások voltak. A gyilkos fegyverek eldördültekor a földre bukó testtel szinte egyszerre zuhant le egy fiatalember az egyik farakás tetejéröl, elájulva a látványtól.
<o =""></o>
***<o =""></o>

1867-ben Pesten-Budán örömmámoros tömeg ünnepelte a Habsburg-házzal való kiegyezést. Hatalmas fáklyás felvonulások voltak, tûzijátékok és fényárban uszott az egész város, minden épület ablakában gyertyák égtek. De volt egy épület, amelynek ablakai sötétben maradtak sehol egyetlen gyertya sem égett. A tömegböl kivált egy csapat ember és megindultak az épület felé. Köveket ragadtak, hogy kiverjék az épület ablakait, mert hogy lehet az, amikor örömünnep van, valaki ne ünnepeljen. Ekkor nyilott a ház kapuja és kilépett az az ember aki Batthyáni agyonlövetésénél a farakásról leesett. Csendesen megszólalt: Uraim, tudják kié ez a palota? Választ nem várva szinte azonnal hozzátette: Ez gróf Batthyáni Lajossé, a kivégzett volt miniszterelnök özvegyéé. Csend lett. Majd egy pillanat múlva csak a kezekböl a földre leesö ködarabok hangját lehetett hallani. Mindenki elvonult. Az ünnepségek során csak ebben az egyetlen házban volt gyász.
 <o =""></o>
***<o =""></o>

 <o =""></o>
 <o =""></o>
Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári<o =""></o>
haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát<o =""></o>
és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúi lettek:<o =""></o>
 <o =""></o>
Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes,1849-től tábornok. 1849. Július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere.<o =""></o>
Damjanich János (1804-1849) Szerb határőrcsaládból származott, 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki.<o =""></o>
Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak.<o =""></o>
Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptetik elő.<o =""></o>
Knézich Károly (1808-1849) Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849. Márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok-ezredesi rangot kapott.<o =""></o>
Lahner György (1795-1849) Volt császári tiszt, 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. Február 6-án tábornokká<o =""></o>
nevezték ki.<o =""></o>
Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek.<o =""></o>
Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták.<o =""></o>
Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő.<o =""></o>
Pöltenberg Ernő (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Görgei bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12 társával Aradon kivégezték.<o =""></o>
Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták.<o =""></o>
Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká.<o =""></o>
Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett.<o =""></o>

walsz

2006-10-05, 12:02 AM

Jaj, de szépen süt az őszi nap sugára,
az aradi vártömlöcnek ablakára,
szánja azt a tizenhárom magyar vitéz,
ki a tömlöc fenekén a halálra kész.

Elítélték sorba mind a tizenhármat,
szőttek - fontak a nyakukba ezer vádat,
elnevezték felségsértő pártütőknek,
mert a magyar szabadságért harcra keltek.

Uram Fia az ítélet akasztófa,
mintha rablók, útonállók lettek volna,
mintha méltók nem volnának egy lövésre,
katonákhoz, férfiakhoz illő végre.

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
tizenhárom magyar vitéz temetője,
viruljanak sírotokon szép virágok
felejthetetlen légyen az ő haláluk

(aradi népballada) <o =""></o>

Rubin

2006-10-05, 04:18 AM

Kamarás Klára:
Őrizz meg...

http://www.charliechestnut.org/Phase1/TACFgifs/LeafAnim.gif
Borongós árnyékkal szívemben
járom a kertet őszi csendben…
Búcsút veszek lombtól, virágtól…
maroknyi léttől… csalfa nyártól…
Tőled még nem.
Kérj, hogy maradjak…!
Aki voltam… s aki vagyok ma,
őrizz meg annak.

Rubin

2006-10-05, 11:39 AM

B. RADÓ LILI: ÜNNEP

http://hopihe.freeblog.hu/Files/vir%C3%A1g.jpg

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

Rubin

2006-10-06, 06:53 AM

Utassy József

Őszi haikuk

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/8/2/8/5/BIG_0002038285.jpg

Piros gyümölcsös.
Csendes fény, lágy szél, puha.
Hull a mandula.

Lombriadalom.
Megtizedeli a szél
a leveleket.

Avarfüst lombol.
Ím, a fék arcán gúny ül,
ördögi fintor.

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/6/4/0/0/BIG_0002036400.jpg
Zúdul a dara.
Ezüstöz erdőt, mezőt
a dér, zúzmara.

A fehér csendben
mókusod alatt, fenyves,
ág roppan, reccsen.

Vijjog a vércse.
Csőrén vacog, didereg
egy cinkevércsepp.

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/3/3/7/3/BIG_0002023373.jpg

És hogy ne alhass,
kereng álmaid fölött
a szirti nagy sas.

Rubin

2006-10-06, 07:08 AM

Kabos Gyula

(Budapest,1887. március 19. New York, 1941. október 6.)

http://magyarok.sulinet.hu/nagymagyarok/legismertebb/kabosgyula.jpg

Kabos Gyula a magyar film- és színművészet kiemelkedő komikus színésze.
Filmen már 1914-ben is szerepelt, de igazi népszerűséget a 30-as évek magyar hangosfilmjeiben szerzett. Legnagyobb sikere az 1934-ben bemutatott Meseautó volt, másik legismertebb filmes szerepe Schneider Mátyás, a Hyppolit, a lakáj című filmben. A vidám szerepek mellett világviszonylatban is jelentős típust teremtett meg, aki a kelet-európai országokban akkor már egyre fenyegetettebb zsidó kispolgár megtestesítőjeként, mélyen humanista vonásokkal, egy egyetemesebb érvényű, a hatalom által felhasznált, megalázott és megfélemlített típussá vált. 1939-ben a fasizmus elől az USA-ba emigrált.

Rubin

2006-10-06, 11:13 AM

1849. október 6.

http://p.webshots.com/ProThumbs/23/11423_wallpaper280.jpg

Őszi napnak mosolygása,
őszi rózsa hervadása,
őszi szélnek bús keserve
egy-egy könny e szentelt helyre,
hol megváltott - hősi áron -
becsületet, dicsőséget
az aradi tizenhárom.

(Ady Endre: Október 6. )

http://www.erfatur.com/fototar/Erdely-Zsolt/pic_0008.jpg

Szabadságharcunk letűnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.
S ők élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
A míg az eszmény ki nem hal e földön,
Míg magyar szellem még magasba tör,
Az igét, melyért éltet áldozának,
Szívébe írták az egész hazának,
Utódtól fogja hű utód tanulni:
Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.

(Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk )

Rubin

2006-10-07, 03:49 AM

Nemes Nagy Ágnes
Madár

http://p.webshots.com/ProThumbs/59/38459_wallpaper280.jpg

Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden léptem gyötrelem.

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét,
vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
most már eldőlnék nélküle.

Rubin

2006-10-07, 04:21 PM

Hamvas Béla: Poeta sacer

http://img.index.hu/imgfrm/8/2/4/8/THM_0001998248.jpg

A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett. Úgy folytatódott, hogy mindenki elkezdett igényt támasztani a papságra, aztán az arisztokráciára, aztán a tudásra. Nem nagy dolog, szóltak. Mindenkiből lehet uralkodó, pap, tudós, művész. Mindnyájan egyenlők vagyunk, mindnyájan mindent tudunk, és ha nem tudjuk, megtanuljuk. Mintha megtanulható lenne a királyság, a főnemesség és a papság.
Amikor a királyok ezt hallották, leköszöntek; a papok, a tudósok, a katonák, az államférfiak szintén. Volt néhány, aki szavát fölemelte, azt szétmarcangolták. A többi azt mondta: ha ez nektek uralom, legyetek uralkodók; ha ez nektek nemesség, legyetek nemesek. Mit tehettek?
Később a járványnak már evangéliuma is támadt, és megindult a világ nagy átfestése visszafelé, beszennyezni mindent, ami tiszta, lerángatni azt, ami nagy, eltaposni, akinek feje kiemelkedik és megmérgezni azt, ami egészséges. Így vész és veszett el az állam, a nemzet, a nép, a munka, a gazdagság, a vallás, a szerelem, a szépség, az erő, a háború, a játék, az ízlés, az igazság...

Rubin

2006-10-08, 05:31 AM

Bergendy István
ma 67 éves

http://index.hu/cikkepek/hcdb/bergendyistvan//.gdata/gp_rap_02.jpg

Boldog születésnapot!

Rubin

2006-10-08, 10:12 AM

Szepes Attila:Városok
<o =""></o>
http://lovecats.freeblog.hu/Files/1v.jpg Tornyos Szeged híres város,
nincsen ottan utca sáros,
rózsát öntöz a mészáros,
cinkét árul a bazáros.<o =""></o>
<o =""></o>
Magasan áll Győrnek vára,
meg ne állj ott éjszakára:
kezed Duna nádja vágja,
lábad Rába rákja rágja.<o =""></o>
<o =""></o>
Debrecenben decemberben
minden sámfa kirügyezzen,
minden vállfa levelezzen,
arany násfa megteremjen.

http://lovecats.freeblog.hu/Files/2v.jpg Muzsikás Pécs török város,
még a templom is turbános
a cégtábla elefántos,
a hegyoldal kardvirágos.

Nyíregyháza hideg verem,
kilincsre fagy a tenyerem.
Háztetőkön, erkélyeken,
muskátlifán alma terem.

Régi Buda városában
rigók laknak kertes házban,
papagájok tornyos házban,
pincsikutyák palotában.

walsz

2006-10-08, 04:38 PM

"Siket-Lak" fekete drapériái
közül már másként látom egy kicsit
fehérnél világosabb színeit
a vázlatoknak, miket a "Királyi

Szőnyegszövő Műhely"-nek szállitott.
Ezek a szinte színelőtti színek,
e majd fenséges falakra feszített,
"népünk" derűjét ontó kárpitok:

piknik, szüret, girland, bujócska - mind báb.
Igazságnál kegyetlenebb hazugság,
színből szín, testből hiányzik a test,

az ég se látszik égnek, zöld se zöldnek.
Csak: ahogy két társa viszi a görbedt,
állványáról lezuhant kőmivest…

Hisz már ismerte őket:
Colossust, Asmodeust, Atropost.

Csak játszani kellett a kárpitost.
(Somlyó György Egy korai Goya)

Rubin

2006-10-08, 05:29 PM

Traducere de Smaranda Burdea: Megrögzött álmodó

<o ="">
</o>

<o ="">
</o> http://lovecats.freeblog.hu/Files/amber.JPG

Azt nem mondhatom, hogy egy egész világ voltál nekem<o =""></o>

Mivel fogalmam sincs, milyen egy egész világ<o =""></o>

Azt sem mondhatom, hogy számomra maga az élet voltál<o =""></o>

Mivel nem merem kijelenteni: tudom, milyen is maga az élet<o =""></o>

De azt állíthatom, hogy gyönyörű-igaz álmom voltál<o =""></o>

Mivel éppen az álmok azok, amelyekről sokat tudok<o =""></o>

Sőt, voltaképpen csak az álmokról tudok igazán sokat<o =""></o>

Lévén eredendő, megrögzött és hivatásos álmodó<o =""></o>

Nem csoda hát, hogy végül önmagam áldozata lettem, azé az álomé<o =""></o>

Mely rólad szólt, s melyet valóságnak képzeltem – üzemi baleset<o =""></o>

Szomorú vagyok most, és összetört, de nincs bennem harag irántad<o =""></o>

Romolhatatlan-szép, nemes álmom maradsz te most már örökre<o =""></o>

Mint egy borostyánkőbe zárt, ismeretlen ősi növény.

walsz

2006-10-09, 04:05 AM

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e2/Lie_In_15_--_John_rehearses_Give_Peace_A_Chance.jpg

1980 Október 9

John Lenonn 40. születésnapján került az üzletekbe a Starting Over című dal, mely öt év kihagyás után, John első felvétele volt.

Ono egy repülővel íratta fel a New York-i égboltra a Happy Birthdayt.

walsz

2006-10-09, 04:20 AM

“There is no way to peace — peace is the way”

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/11670Kedvenc_fam_alatt-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/223560/size/big/password//sort/1/cat/503)

"A békéhez nem vezet út - a béke maga az út."
A.J.Muste

Rubin

2006-10-09, 10:24 AM

Hajnal Anna: Kavics lennék<o =""></o>
<o ="">
</o>
<o ="">
</o>
http://lovecats.freeblog.hu/Files/kavics2.jpg

Selyem forgás felemelne,
táncoltatna csíkos hullám,<o =""></o>
gördítene lágy erőszak,<o =""></o>
minden sarkam lecsiszolva,<o =""></o>
élénk sárgán, kicsi márvány,<o =""></o>
piros érrel a szívemben,<o =""></o>
forognék a folyóvízben,<o =""></o>
elpihennék tóiszapban,<o =""></o>
jönnek-mennek ezredévek,<o =""></o>
– ha kikerülöm a gépet-
<o =""></o> amely őröl, zúz és éget,<o =""></o>
eltemet és befalaz öröklétem
ugyanaz <o =""></o>mint a forgó földé –<o =""></o>
Ellenségem csak az ember,<o =""></o>
Ember ellen nincs vigasz.

Rubin

2006-10-09, 01:29 PM

http://img.index.hu/imgfrm/4/1/7/2/THM_0002034172.jpg

Nemigen van világ. Ami mégis<o =""></o>
lenni tűnik: többnyire érvénytelen. De szobák<o =""></o>
vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van.<o =""></o>
Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni<o =""></o>
jó; ahol<o =""></o>
meg lehet szólalni, de nem muszáj.<o =""></o>
Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még<o =""></o>
a csend is lehetséges – szobák, ahol<o =""></o>
nem erőszakolnak meg, nem fosztanak ki,<o =""></o>
nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül.<o =""></o>
– Jó, hogy vannak szobák.<o =""></o>
<o =""></o>
(Fodor Ákos)

walsz

2006-10-09, 02:13 PM

http://www.ujexodus.hu/images/8/7/10monte.jpg

Montesquieu
A törvények szellemérõl

"Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, és azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani. Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincsen elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozó hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona fölötti hatalom önkényes lenne, mert a bíró törvényhozó is volna. Ha a bírói hatalom a végrehajtó hatalomhoz lenne kapcsolva, a bírónak elnyomó hatalma lenne. De minden elveszne akkor, ha ugyanaz az ember vagy a fõembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná ezt a három hatalmat, vagyis a törvényhozó hatalmat, a közhatározatok végrehajtásának hatalmát és a magánosok bûncselekményei vagy jogvitái fölötti ítélkezés hatalmát.”

Rubin

2006-10-09, 03:30 PM

Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel<o ="">

</o> http://lovecats.freeblog.hu/Files/somlo.jpg (http://mjuzik19.freeblog.hu/Files/gondolsze.mp3)

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése. <o =""></o>
<o =""></o>
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

walsz

2006-10-09, 05:14 PM

7. LEVÉL<o =""></o>

 <o =""></o>
Kérded, mi az, amit különösképpen el kellene kerülnöd. A tömeg. Még nem bízhatod magad rá veszélytelenül. Én legalábbis beismerem esendőségemet: sohasem azzal a jellemmel térek haza, amellyel otthonról elindultam. Valami felkavarodik abban, amit már rendbe szedtem, valami visszalopakodik abból, amitől elfutottam. Úgy vagyunk mi is, ha lelkünk hosszadalmas bajából felépül, mint a betegek, akiket annyira megviselt a hosszas gyengélkedés, hogy sehova sem lehet őket ártalom nélkül kivinni. A nagy tömegben forgolódni káros - tudtunkon kívül egytől egyig mindenki kedvet csinál valamilyen vétekhez, megbélyegez vele vagy ránk akasztja. Kétségtelen: minél nagyobb csődületbe keveredünk, annál nagyobb ez a veszély. Semmi sem oly káros a jó erkölcsökre, mint elüldögélni a színielőadások mellett, akkor ugyanis a gyönyör*ködés könnyű utat nyit a becsusszanó bűnöknek. Mit akarok ezzel mondani? Fösvényebben térek haza, becsvágyóbban, bujábban, sőt még kegyetlenebbül és embertelenebbül, mert emberek között voltam. Véletlenül elvetődtem egy déli előadásra, játékosságot, szellemes*kedést s valami megkönnyebbülést remélve, amely megpihenteti az emberek szemét az embervér után - s éppen ellenkezőleg! Minden korábbi csatározás könyörületesség volt csupán. Most felhagytak a bohóságokkal, puszta mészárlás folyik. A harcolóknak semmijük sincs, hogy védjék magukat, egész testük ki van téve a csapásoknak, és sohasem emelik fel kezüket hiába. Ezt legtöbben jobban kedvelik a szabályos párviadaloknál és a személy szerint kívánt harcosok összecsapásainál. Miért is ne kedvelnék jobban? Sem pajzsról, sem sisakról nem pattan itt vissza a vas. Minek a védőfegyver? Minek az ügyesség? Mindez csak a halál késleltetésére jó. Reggel oroszlánoknak és medvéknek, délben saját nézőiknek vetik oda az embereket. Gyilkosok gyilkolóknak dobják magukat oda parancsra, s a győztest újabb öldöklésre tartogatják. A küzdőknek nincs más kiútja, csak a halál. Tűzzel-vassal végzik a dolgukat, s ez így folyik, amíg szünetel az aréna.<o =""></o>
„De valaki rablást követett el, megölt egy embert.” Hát aztán? Ölt, így rászolgált, hogy ezt elszenvedje: te mivel szolgáltál rá, szerencsétlen, hogy végignézd? „Üsd, vágd, égesd! Miért fut olyan gyáván bele a kardba? Miért sújt le olyan félénken? Miért hal meg annyira kelletlenül? Csapjatok bele a sebekbe, csupasz mellel, szemközt fogadjátok egymás ütéseit!” Félbeszakad a látványosság: „Öldössenek le közben embereket, hogy valamivel teljen az óra.”<o =""></o>
Hát még azt sem értitek, hogy a rossz példa visszaüt azokra, akik szolgáltatják? Adjatok hálát a halhatatlan isteneknek, hogy olyannak tanítjátok a kegyetlenséget, aki nem tudja meg*tanul*ni. El kell vonni a tömegtől a gyönge, a jóra még nemigen szilárd lelket: könnyen csapódik a többséghez. Sókratést, Catót és Laeliust is kivetkőztethette volna erkölcseiből egy hozzájuk nem hasonló sokaság: annál kevésbé képes közülünk, akik igencsak munkálkodunk még szellemünkön, bárki is állani a nagy haddal ránk zúduló bűnök rohamát. A dőzsölés Vagy kapzsiság egyetlen példája sok rosszat szül: házad élvhajhász barátja fokozatosan erőtlenné tesz és elpuhít, a gazdag szomszéd felkelti benned a sóvárgást, a rosszindulatú pajtás mindent - legyen akármilyen hófehér és egyöntetű - bever a maga ragyájával; mit gondolsz, mi lesz azokból az erkölcsökből, amelyek ellen az egész világ támadást intéz?<o =""></o>
Szükségszerűen vagy utánoznak, vagy utálnak. Pedig mind a kettőt el kell kerülni: ne légy hasonló a rosszakhoz csak azért, mert sokan vannak, s ne légy a sokaságnak ellensége sem azért, mert nem hasonlítanak hozzád. Zárkózz önmagadba, ahányszor csak teheted. Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni. Kölcsönössé válik ez - az emberek tanulnak, miközben tanítanak. Nincs okod rá, hogy szellemed fitogtatásának dicsszomja téged középre állítson, hogy felolvasást vagy vitát rendezz - nem bánnám akkor, ha a népnek megfelelő portékád volna; de senki sincs, aki képes volna téged megérteni. Talán egy-kettőre rábukkansz, és még ezeket is formálnod s képezned kell arra, hogy megértsenek. „Hát kinek tanultam annyit?” Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.<o =""></o>
De hogy ma ne csak magamnak tartsam meg, amit tanultam, közlöm veled, milyen három, körülbelül azonos értelmű mondásra leltem; az egyikkel ez a levél adósságot törleszt, a másik kettőt fogadd előlegül. Démokritos mondja: „Nekem egy ember annyi, mint az egész nép, és a nép annyi, mint egy ember.” Jól felelt az is, akárki volt - kétes ugyanis a szerző személye -, mikor megkérdezték tőle, miért tűz ki célul akkora buzgalommal egy olyan művészetet, amely csak a legkevesebbekhez jut el: „Elég nekem a kevés, elég az egy is, elég, ha senki sincs.” Remek a harmadik mondás is, amit Epikuros egyik, tanaikat valló társának írt: „Ezt pedig nem sokaknak, hanem neked; mert elég nagy közönség vagyunk mi egymásnak.” Ezt szívleld meg, Luciliusom, hogy megvethesd a többek helyesléséből fakadó gyönyörűséget. Sokan dicsérnek téged. Talán bizony volna miért tetszeni magadnak, ha csupán az vagy, akit sokan megértenek? Értékeid befelé tekintsenek.<o =""></o>
Élj egészségben!<o =""></o>
 <o =""></o>
 <o =""></o>
 <o =""></o>
[I] /Seneca Erkölcsi levelek/

<o =""></o><o =""></o>

Rubin

2006-10-09, 06:16 PM

Magamhoz

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

http://p.webshots.com/ProThumbs/72/57772_wallpaper280.jpg

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

<o =""></o> (Pilinszky János)<o =""></o>

<o =""></o>

walsz

2006-10-09, 06:21 PM

Tóth Árpád

Lélektõl lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,<o =""></o>
S a mérhetetlen messszeségen át<o =""></o>
Szemembe gyüjtöm össze egy szelíd<o =""></o>
Távol csillag remegõ sugarát.<o =""></o>
 <o =""></o>
Billió mérföldekrõl jött e fény,<o =""></o>
Jött a jeges, fekete és kopár<o =""></o>
Terek sötétjén lankadatlanul,<o =""></o>
S ki tudja, mennyi ezredéve már.<o =""></o>
 <o =""></o>
Egy égi üzenet, mely végre most<o =""></o>
Hozzám talált s szememben célhoz ért,<o =""></o>
S boldogan hal meg, amíg rácsukom<o =""></o>
Fáradt pillám koporsófödelét.<o =""></o>
 <o =""></o>
Tanultam én, hogy átalszûrve a<o =""></o>
Tudósok finom kristálymûszerén,<o =""></o>
Bús földünkkel s bús testemmel rokon<o =""></o>
Elemekrõl ád hírt az égi fény.<o =""></o>
 <o =""></o>
Magamba zárom, véremmé iszom,<o =""></o>
És csöndben és tünõdve figyelem,<o =""></o>
Mily õs bút zokog a vérnek a fény,<o =""></o>
Földnek az ég, elemnek az elem?<o =""></o>
 <o =""></o>
Tán fáj a csillagoknak a magány,<o =""></o>
A térbe szétszórt milljom árvaság?<o =""></o>
S hogy össze nem találunk már soha<o =""></o>
A jégen, éjen s messziségen át?<o =""></o>
 <o =""></o>
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,<o =""></o>
Mint egymástól itt a földi szivek!<o =""></o>
A Szíriusz van tõlem távolabb,<o =""></o>
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?<o =""></o>
 <o =""></o>
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!<o =""></o>
Ó, jaj, az út lélektõl lélekig!<o =""></o>
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,<o =""></o>
S köztünk a roppant, jeges ûr lakik!<o =""></o>

walsz

2006-10-09, 06:41 PM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/502/6157IMG_5833-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/225484/size/big/password//sort/1/cat/502)

walsz

2006-10-09, 07:04 PM

Kosztolányi Dezsö<o =""></o>
Akarsz-e játszani<o =""></o>  <o ="">
</o>
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Rubin

2006-10-10, 03:53 AM

http://lovecats.freeblog.hu/Files/eclipse.jpg (http://mjuzik23.freeblog.hu/Files/bjlullaby.mp3)

Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szíved fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy izzik, mint parázs, a fény.
Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt’ ne járj, mert ott sóhaj terem.
Ha szomjazol, hát aszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű –,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.
Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel –,
Szükségbe nálam soha nem leszel.
S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, – nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.
Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.
<o =""></o>
[József Attila: Nagy ajándékok tora]

Rubin

2006-10-10, 05:12 AM

Giuseppe Verdi

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1a/Verdi_Giuseppe.jpg/200px-Verdi_Giuseppe.jpg

(1813. október 10. – 1901. január 27.)

walsz

2006-10-10, 07:43 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/502/1621szigetIMG_3277-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/163042/size/big/password//sort/1/cat/502)

walsz

2006-10-10, 07:58 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/502/1621s_jt_rIMG_8447-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/213122/size/big/password//sort/1/cat/502)

Úgy elüldögélnek
egy deci cujka mellett,
békésen szopogatják,
mint csecsemő a mellet;<o =""></o>
 <o =""></o>
nem sietnek - nekik már
semmi sem sietős,
a halál legkevésbé. -
Nyugodtak, mint az ősz.<o =""></o>
 <o =""></o>
Úgy elüldögélnek
egy deci cujka mellett,
békésen szopogatják,
mint csecsemő a mellet;<o =""></o>
 <o =""></o>
tegnapjaik sokulnak,
fogynak holnapjaik,
a hold veszti ezüstjét,
a nap már nem vakít.<o =""></o>
 <o =""></o>
Úgy elüldögélnek
egy deci cujka mellett,
békésen szopogatják,
mint csecsemő a mellet;<o =""></o>
 <o =""></o>
unokáik a Holdba
készülnek - földbe ők.
A buszban helyüket
átadják csitri nők.<o =""></o>
 <o =""></o>
Úgy elüldögélnek
egy deci cujka mellett,
békésen szopogatják,
mint csecsemő a mellet;<o =""></o>
 <o =""></o>
viráguk virága:
nyüzsgő lányok, fiúk:
világuk világa:
fátylas szembogaruk.<o =""></o>
 <o =""></o>
Úgy elüldögélnek
egy deci cujka mellett,
békésen szopogatják,
mint csecsemő a mellet;<o =""></o>
 <o =""></o>
majd kászálódnak lassan,
megcsillan hajuk hava -
szuszogva fizetnek,
s elballagnak haza.<o =""></o>
 <o =""></o>

[I]/Szilágyi Domokos: Kocsmai öregek/

walsz

2006-10-10, 08:51 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/502/11852DSCF1969muzik-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/221581/size/big/password//sort/1/cat/502)

Rubin

2006-10-10, 09:53 AM

Hermann Hesse: A magány

http://tyche.freeblog.hu/Files/egyed%C3%BCl.bmp
<o ="">
</o>

Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.<o =""></o>
Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.<o =""></o>
Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.<o =""></o>
Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.<o =""></o>
S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.<o =""></o>
És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!<o =""></o>
/Juhász Gyula fordítása/

Rubin

2006-10-10, 03:07 PM

Vajda János: Húsz év múlva

(Gina emlékkönyvébe)

<o =""></o>
http://lovecats.freeblog.hu/Files/mb.jpg

Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...

Rubin

2006-10-10, 05:20 PM

A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye...
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára...
Legalábbis a monda szerint.

http://img.index.hu/imgfrm/1/2/8/2/BIG_0002031282.jpg

A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg.

Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon.

De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük.

(Colleen McCullough: Tövismadarak)

Rubin

2006-10-11, 07:02 AM

Egyszer. Mindíg csak egyszer. Mindig először,mindíg utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni.Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
Aki ezt elérte, szabad.
És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.
(Hamvas Béla)

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/1/4/6/5/BIG_0002041465.jpg

walsz

2006-10-11, 07:49 AM

The Quenn of Soul

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/9/94/Aretha_Franklin.jpg

Rubin

2006-10-11, 11:58 AM

Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/6/4/4/4/BIG_0001846444.jpg

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,<o ="">
</o> akárcsak én itt, most rád gondolok,<o =""></o>
s akármi vagy, versekkel ünnepellek.<o =""></o>
Látom fejed, figyelmes homlokod.<o =""></o>
Testvértelen és bánatos a költő<o =""></o>
az életek, a szívek alkuján.<o =""></o>
És néha, ő, a magányos ődöngő<o =""></o>
kétségbeesve nyúl egy kéz után.<o =""></o>
Most a kezed kell – nincs kéz a világon<o =""></o>
Mit így szorítanék, egy kézre vágyom,<o =""></o>
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.<o =""></o>
Gondolj reám és messze útjainkra,<o =""></o>
S mondd, ki lehet, aki e verset írta,<o =""></o>
ki az a testvér és neki mi fáj?

Rubin

2006-10-11, 03:57 PM

Vápcárov: Búcsú

Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senki se várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak –
Az ajtót be ne zárd!

http://lovecats.freeblog.hu/Files/lesznai1.jpg

<o ="">
</o> Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak, és úgy megyek tovább.

(Kardos László fordítása)

Rubin

2006-10-11, 05:32 PM

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/7/2/3/4/BIG_0001797234.jpg

A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.
(Rodin)

walsz

2006-10-11, 10:14 PM

Száll a zene, szárnyal, szárnyal az alacsony boltív alatt,
zengõ hangját visszaverik a csillogó ódon falak.
Kicsiny terem, kedves, meleg -- s nagyon régi -- ahol vagyok,
benne tûzzel, csillogóan hat fiatal szempár ragyog.
Borús, hideg künn az idõ -- mintha mostan alkonyulna --,
s itt benn csak zeng, egyre csak zeng a zongora sok-sok húrja.

S amíg száll a régi dallam -- vérpezsdítõ, szép igézet --,
a hat szempár önfeledten távoli idõkbe réved.

Bennem is fölzsong egy dallam, mélyenzengõ hangok jönnek,
bennük van az egész élet: vidám mosolyok és könnyek,
hõsi munkák, hõsi harcok, a kék ég -- s ez a kis terem,
-- fölzsong bennem sejtelmesen az egész nagy történelem!
Mindent, mindent érzek, amit emberi szív eddig érzett:
fájdalmat és nagy örömöt, szerelmet és merészséget;
sírok is és nevetek is: enyém ez a dallam, érzem,
itt hordozom a lelkemben évszázadok óta készen,
s ahogy most a vén zongorán fölzendült -- már régen vártam --,
új életre kelt a lelkem egyik parányi zugában,
s lassan-lassan hatalmába keríti egész valómat,
hullámain ring a lelkem, mint egy könnyû, fürge csónak. --<O =""></O>
<O =""></O> S nem is veszem észre, amint elkezdem dúdolni halkan;
-- alacsony boltívek alól a magasba tör a dallam...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
Körülnézek égõ szemmel --: hat pár égõ szemet látok,
hat csillogó lélek-tükröt, hat fiatal jóbarátot,
benne lobog a szemükben az életnek fénylõ lángja --
s lassan-lassan mély csend borul a homályos kis szobára.<O =""></O>
<O =""></O> Félek megtörni a csendet; érzem: ilyen drága percben,
mikor minden ember szíve dobogni kezd hevesebben,
amikor mindenki érzi, hogy az övé, s szép az élet,
akkor képes nagyot, szépet, csodást alkotni a lélek!<O =""></O>
<O =""></O> Mély csönd van a kis teremben... és benne hat ifjú ember<O =""></O> ül erõvel, acélhittel, bátorsággal, fényes szemmel,
-- odakinn a nap is kisüt, bevilágít aranyfénye --
várja õket már az élet -- és elindulnak feléje!

/Szilágyi Domokos. Egy Bartók dallam hallgatása közben/
<O ="">
</O>

walsz

2006-10-11, 11:10 PM

" Hangzavart"? -Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Azt Földre hullt
pohár fölcsattanó
szitok szavát, fűrész foga közé szorult
reszelő sikongató
jaját tanulja a hegedű
s éneklő gége- ne legyen béke, ne legyen derű
a bearanyozott, a fennen
finom, elzárt zeneteremben,
míg nincs a jaj-sötét szívekben!

"Hangzavart"? Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Hogy van lelke még
"nép"-nek, él a "nép"
s hangot ad! Egymásra csikoritott
vasnak s kőnek szitok-
változatait bár a zongora
s a torok fölhangolt húrjaira,
ha így adatik csak vallania
a létnek a maga zord igazát,
mert épp e "hangzavar",
e pokolzajt kavaró harci jaj
kiált
harmóniát!

Mert éppen ez a jaj kiált
mennyi hazugul szép éneken át-
a sorshoz, hogy harmóniát,
rendet,igazit vagy belevész a világ:
belevész a világ, ha nem
a nép szólal újra- fölségesen!

Szikár szigorú zenész, hű magyar
(mint annyi társad közt,- "hírhedett")
volt törvény abban, hogy éppen e nép
lelke mélyéből, ahová leszálltál,
hogy épp e mélység még szűk bányatorka
hangtölcsérén át küldted a sikolyt föl
a hideg- rideg óriás terembe,
melynek csillárjai a csillagok?

Bánatomat sérti, ki léha vigaszt
húz a fülembe;
anyánk a halott- a búcsúzót ne
kuplé-dal zengje;
hazák vesztek el- ki meri siratni
verkli futamokkal?

Van -e remény még emberi fajunkban?-
ha ez a gond s némán küzd már az ész,
te szólalj,
szigorú, szilaj, "agressziv" nagy zenész
hogy - mégis!- okunk van
remélni s élni!

S jogunk van
- hisz halandók s életadók vagyunk-
mindazzal szembenézni,
mit elkerülni úgysem tudhatunk.
Mert növeli ki elfödi a bajt.
Lehetett, de már nem lehet,
hogy befogott füllel és eltakart
szemmel tartsanak, ha pusztít förgeteg
s majd szidjanak: nem segítettetek!

Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded,
Mi neked fölfedetett,
a jót a rosszat, az erényt, a bűnt-
te bennünket növesztel, azzal
hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk.
Ez- ez vigasztal!
Beh más beszéd ez!
Emberi , nem hamis!
joggal erőt ad a legzordabbhoz is:
a kétségbeeséshez.

Köszönet érte,
az erőért a győzelem-vevéshez
a poklon is.
Ím a vég, mely előre visz.
Ím a példa, hogy ki szépen kimondja
a rettenetet, azzal föl is oldja.
Ím, a nagy lélek válasza a létre
s a művészé,hogy megérte
poklot szenvednie.

Mert olyanokat éltünk meg, amire
ma sincs ige.
Picasso kétorrú hajadonai
Hatlábú ménjei
tudták volna csak eljajongani,
vágtatva kinyeríteni,
amit mi elviseltünk, emberek
amit nem érthet, aki nem érte meg,
amire ma sincs szó, s tán nem is lehet már,

csak zene, zene, zene, olyan mint a tietek,
példamutató nagy ikerpár,
zene zene, zene, csak zene,
a bányamély ős hevével tele,
a "nép jövő dalával"álmodó
s diadalára ápoló,
úgy szabadító,hogy a börtön
falát is földig romboló,
az igért üdvért, itt e földön,
káromlással imádkozó
oltárdöntéssel áldozó,
sebezve gyógyulást hozó
jó meghallóit eleve
egy jobb világba emelő

Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz;
ki muzsikád ujjaival
tapintva lelkünk, mind oda tapintasz,
ahol a baj
s beh különös,beh üdvös írt adsz
azzal, hogy a jaj
siralmát, ami fakadna belőlünk,
de nem fakadhat, mi helyettünk
-kik szív-némaságra születtük
kizenged ideged húrjaival

/Illyés Gyula: Bartók/

walsz

2006-10-11, 11:37 PM

Az európai zene egyik legragyogóbb csillaga

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1e/Wolfgang-amadeus-mozart_1.jpg

Wolfgang Amadeus Mozart
(1756 Salzburg - 1791 Bécs)

walsz

2006-10-11, 11:55 PM

Föllendül azonnal a karmester-pálca <O =""></O>
s megzendül – nem a zenekar, <O =""></O>
hanem ami van körben temető; <O =""></O>
megzendül ami van (ó s fiatal!) <O =""></O>
síri mező, <O =""></O>
majtényi, mohácsi, muhi mező, <O =""></O>
anyádért, apádért, <O =""></O>
esendő hazádért, <O =""></O>
ami volt sírba és sárba vesző, <O =""></O>
ami volt hősvértől pirosult gyásztér, <O =""></O>
egri üszök és drégelyi várfok, <O =""></O>
onnan tör elő, <O =""></O>
amit hallani vártok – <O =""></O>
<O =""></O>
e zenekari mélyből árad elő,<O =""></O>
de nem a jaj, <O =""></O>
rosszul vártátok, nem, nem, nem a jaj, <O =""></O>
hanem az erő, <O =""></O>
az a gyökérmélyü erő, <O =""></O>
az a mult-táplálta erő, mely érted <O =""></O>
száll harcba, jövő: <O =""></O>
örökös élet. <O =""></O>
<O =""></O>
Ezt, ezt kereste ő <O =""></O>
és ezt találta, <O =""></O>
kezében a pálca: <O =""></O>
vasvessző, mely a temetőt veri <O =""></O>
s marsallbot, ha szólnak ütegei; <O =""></O>
ezt rendezi ő, <O =""></O>
az elszánt, a konok, <O =""></O>
akinek a sírok üregei <O =""></O>
dobok, dobok, <O =""></O>
ezt hozza ő, <O =""></O>
búval, de hittel is tele, <O =""></O>
ezzel jön ő, <O =""></O>
a hangok s lelkek megváltó mestere. <O =""></O>
<O =""></O>
Karmester, nemcsak ezt a kart <O =""></O>
vezényled, jól tudod, <O =""></O>
hanem egy népet, a magyart, <O =""></O>
villanjon homlokod; <O =""></O>
akinek hangszekrénye lett <O =""></O>
vártömlöc, temető <O =""></O>
s kéz-intésedre égre kelt <O =""></O>
a poklot-szenvedő; <O =""></O>
ki jajból sajtoltad a dalt, <O =""></O>
búból az örömet, <O =""></O>
vereségből a diadalt – <O =""></O>
családod, sereged, <O =""></O>
éneklő kórusod vagyunk <O =""></O>
s ki nem dalol, az is <O =""></O>
tudja már, szívós karnagyunk, <O =""></O>
mi helyes, mi hamis; <O =""></O>
<O =""></O>
mert egybe álltunk általad <O =""></O>
s az is, ki nem dalol, <O =""></O>
érzi a Lét, a Rend szabad <O =""></O>
összhangját valahol.
<O ="">

/Illyes Gyula: Bevezetés egy Kodály hangversenyhez/

Az ünnepelt 80. születésnapján <O =""></O>
a kecskeméti színházban fölolvasta a szerző

<O ="">

</O>

Rubin

2006-10-12, 05:50 AM

Az élet kellemes. A halál békés. Csak a kettő közti átmenet okoz gondot.
(Isaac Asimov)

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/1/3/8/7/BIG_0002031387.jpg

Rubin

2006-10-12, 08:10 AM

Bella István

Kérdések

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/0/8/7/6/BIG_0002030876.jpg

Úristen, kik ezek, kik ezek?
Ezek a fényszörnyetegek?
Ezek a földszörnyetegek?
Nem szárnyak! Lábak, kezek, szemek.
Ezek az, ezek az emberek?
Ezek az, ezek az emberek.

Úristen, ki vagyok, mi vagyok?
Ugyanaz, ugyanaz vagyok.
Földből nőtt fekete fény vagyok,
fényből szőtt fekete árny vagyok,
Nem szárny, kéz, láb és szem vagyok,
ugyanaz, ugyanaz vagyok.

Mégis, mi ragyog, mi ragyog
bennem, ha nem a ti arcotok,
a ti arcotok és hangotok,
hogy bár hamu, föld vagyok:
belül verdeső láng emel.

Belül lángoló ég emel.

Rubin

2006-10-12, 11:28 AM

Koch Valéria

FOKOZATOK

http://www.egercity.hu/images4/magazin_gyertya_05.jpg
Húgomnak még mindent szabad
Nagyinak már mindent lehet
Nekem sok mindent nem illik
Szüleimnek mindent muszáj

walsz

2006-10-12, 01:24 PM

38 évvel ezelött nyitották meg Mexicovárosban a Nyári olimpiai játékokat.

<o ="">
</o>
Az olimpián százhatvanhét sportoló képviselte Magyarországot. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Kulcsár Gergely olimpiai ezüstérmes atléta vitte. <o =""></o>
A magyar sportolók tíz sportágban összesen harminckettő érmet – tíz arany-, tíz ezüst- és tizenkettő bronzérmet – szereztek. A legerdeményesebb magyar versenyző Kulcsár Győző vívó volt.<o =""></o>

Az olimpiai versenyeken különösen szoritottam Zsivótzky Gyulának, nemcsak azért, mert magam is kalapácsvetö voltam, hanem azért is, ha valaki megérdemelt egy olimpiaia gyözelmet, az akkor Zsivótzky volt.

<o =""></o>
http://www.nsh.hu/fileadmin/photoalbums/shat/nemzet_sportoloi/zsivotzky_g.jpg

1968 október 17-én Zsivótzky Gyula nyerte a kalapácsvetést.
Ötödik kisérletével (73,36) nyolc centivel dobta túl az élen álló örök riválisát, az addigi kilenc találkozójukon mindig győztes címvédőt, az 1964. évi tokiói olimpiai bajnokot, a szovjet Romauld Klimet. Bajnokunk ezzel az olimpiák történetében megszerezte a magyar férfi atléták negyedik dobóaranyát, egyben a kalapácsvetésben Németh Imre és Csermák József után a harmadikat.
Az akkor 31 éves Zsivótzky Gyulának, az Újpesti Dózsa kalapácsvetőjének régi álma teljesült az olimpiai bajnoksággal. Két olimpiai ezüstérem (1960 és 1964), három EB-érem (1958-ban bronz, 1962-ben arany, 1966-ban ezüst), három Universiade arany (1959, 1961, 1965), többszörös kontinens - csúcsok, közben súlyos betegség és műtétek, világcsúcsok - 1965 és 1968 - világrangelsőség (1966) után 1968-ban az olimpián ért fel a csúcsra. Az 1969-es EB-n még negyedik, az 1972. évi olimpián pedig ötödik lett.

http://www.masz.hu/regi/archivum/mult_sikerei/images/zsivotzky_6.jpg

Rubin

2006-10-13, 04:13 AM

Lator László: Emlékeidből eltűnök

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/2/6/2/0/BIG_0002062620.jpg

<o =""></o>
Botomat elhagytam az erdőn,
nem félnek tőlem a madarak.
Árnyéktalan és remegő
a szitakötő pillanat.

Hangjára figyel a patak,
medrét egyre mélyebbre ássa.
Emlékeidből eltűnök,
mint halak villogása.

Ragyog a hegyek homloka,
fák közt csobog a tisztaság.
Alázatában egyre szebb,
egyre átlátszóbb a világ.

Rubin

2006-10-13, 11:37 AM

Okos, aki megérti az embereket;
aki önmagát érti: ihletett.
Hatalmas, aki másokat legyőz;
aki önmagát legyőzi: erős.
Aki törekszik: nincs híján akaratnak;
aki megelégszik: gazdag.
Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;
aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.

/Lao-ce: Tao The King/

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/1/4/6/BIG_0001895146.jpg

Rubin

2006-10-13, 03:29 PM

Szergej Jeszenyin: A kutya<o =""></o>

<o ="">
</o>

Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

http://lovecats.freeblog.hu/Files/puppies.jpg

Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.

Nyomába loholt a kutya –
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.

Amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.

A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.

S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...<o =""></o>

<o =""></o>(Képes Géza fordítása)

Rubin

2006-10-14, 04:36 AM

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/3/9/5/1/BIG_0002043951.jpg

Attól még, hogy orvos vagy,
Beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
Bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
Boldog is lehetsz!

[Fodor Ákos]

Rubin

2006-10-14, 08:30 AM

Cliff Richard
1940. október 14.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/thumb/5/54/Cliff.jpg/220px-Cliff.jpg

Rubin

2006-10-14, 12:05 PM

Zichy Mihály
(Zala, 1927. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1. )

http://hungart.euroweb.hu/elet-kep/z/zichy/eletrajz.jpg

Festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja.

http://www.hung-art.hu/detail/z/zichy/muvek/festmeny/mentocso.jpg
Mentőcsónak 1847

http://virgo.bibl.u-szeged.hu/%7Ekokas/madach2/menu_hu/illusthu/zichy1887/04a_zichy_mihaly1887_N.jpg
Illusztráció Madách: Az ember tragédiája c. művéhez 1887

Rubin

2006-10-14, 01:23 PM

Bing Crosby

1903. május 3. – 1977. október 14.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/8/8d/BingTopHat2.JPG

walsz

2006-10-15, 09:20 AM

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c4/Seneca.jpg

Azt kérded, mit kutatott hát, mit hozott napfényre a bölcs? Elõször az igazságot és természetet. Azután az életszabályokat, melyeket az egyetemesre vonatkoztatott. Megtiltotta, hogy az ember hamis véleményeknek engedelmeskedjék, s helyes mérlegeléssel fontolta meg, hogy minden egyes dolog mit ér. Elvetett minden meglakolással járó gyönyört, s nyilvánvalóvá tette, hogy az a legszerencsésebb ember, akinek nincs szüksége a szerencsére, s hogy a leghatalmasabb az, akinek hatalma van önmaga fölött.

/Seneca 90.levél/

walsz

2006-10-15, 12:21 PM

Mihail Jurjevics Lermontov
Лермонтов, Михаил Юрьевич

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/ru/8/88/Lermontov001.jpg

1814. október 15-én született Moszkvában.

Lermontov már kamaszkorára anyanyelvi szinten beszélt franciául, angolul, tudott németül, latinul. Lermontov magától is lelkesen tanult, olvasott, és nagyanyja hatalmas könyvtárában szinte minden fontos művet megtalálhatott. Elsősorban a versekért rajongott, és maga is fiatalon megpróbálkozott a versírással. Kamaszkorában ismerkedett meg Byron és Puskin költészetével, és mindkettőjük hatása egy egész életre szólt.
Tizennégy éves korában egy moszkvai bentlakásos iskolába küldték, ahol kitűnt zenei és képzőművészeti tehetségével. 1830-tól a moszkvai egyetemen irodalmat, történelmet, klasszikus és élő nyelveket tanult. Liberális elvei miatt azonban gyakran összetűzésbe került az egyetem konzervatív tanáraival, akik arra kényszeríttették, hogy hagyja ott az intézményt. 1832-ben a szentpétervári tisztiiskolába került. 1834-től a testőr-huszárezrednél szolgált lovashadnagyként.
Hamarosan a szentpétervári társasági élet ismert alakjává vált. A harmincas évek elejétől szűkebb körben már verseit is ismerték. Korai költeményei elsősorban Puskin kaukázusi verseinek hatását tükrözik, de felfedezhető bennük Byron és Schiller hatása, akiknek műveit maga is fordította. Mindenféle műfajjal kísérletezett: írt elbeszélő költeményeket, drámavázlatokat, elbeszéléseket, lírai verseket.
1835-ben írta az Álarcosbál című drámáját, melyben egy büszke, világmegvető ember tragédiáját ábrázolta. Elbeszélő költeményei általában fantasztikus témájúak voltak és népi világban játszódtak. Nagy hatással volt rájuk E. T. A. Hoffmann mesevilága. Leghíresebb elbeszélő költeménye, A Démon (1841) egy emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező mesealakról szól, aki sérthetetlen, de át tudja élni az emberi érzelmeket. Lermontov azonban elsősorban lírai költő volt, ebben a műfajban tudta legjobban kifejezni érzelmeit, hangulatait, szabadságvágyát. Elbeszélő költeményeiben is gyakoriak a lírai részek. Műveinek középpontjában mindig a szabadság és a függetlenség utáni vágy áll.
A széleskörű ismertséget az 1837 februárjában a Puskin halála miatti fölháborodást kifejező A költő halála című verse hozta meg számára. Lermontov versében azt a közvélekedéssel egybecsengő véleményét fejezte ki, hogy a párbaj szándékos gyilkosság volt, és az udvar áll a hátterében. Letartóztatták, de az irodalomkedvelő I. Miklós hatására végül nem ítélték el, hanem a testőrségtől áthelyezték egy a Kaukázusban harcoló dragonyosezredhez.
Nagyanyja közbenjárására egy év múlva visszatérhetett. Azonban miután párbajozott a francia nagykövet fiával, újra délre küldték, ezúttal a Fekete-tengerhez. Alakulata folyamatosan harcban volt, Lermontov bátorságáért sok elismerést kapott előjáróitól. Nagy szomorúságára azonban ilyen körülmények között nem volt lehetősége az írásra. Betegséget színlelt, és így egy Moszkva közeli szanatóriumba helyezték.
Világhíressé egyetlen prózai műve, az öt lazán összefüggő elbeszélésből álló Korunk hőse tette. Az ironikus című elbeszélésfüzérből a jobb sorsra érdemes, kiábrándult Pecsorin élettörténetét ismerhetjük meg, aki egyben kora ifjúságának jellemző típusát jeleníti meg.
Moszkva közeli szanatóriumából Lermontov rendszeresen kijárhatott, így lehetősége volt újra részt venni a társadalmi életben. Egy ilyen kijárásakor került összetűzésbe egy asztaltársával, és a kor szokásának megfelelően párbajjal kívánták lezárni a vitát. 1841. július 27-én hajnalban pisztolypárbajra álltak ki, és már az első golyó végzett Lermontovval. Ahogy Puskin, úgy az ő halála után is elterjedt, hogy szándékosan ölték meg.

***

Barátaimhoz<o =""></o>
 <o =""></o>
Lobbanó szívvel születtem,
Ide mind ki jó barát,
Gyorsan, mint bor az üvegben,
Fogynak így az éjszakák.<o =""></o>

Nem kell hírnév, messzehangzó,
Egy pezsdít: a szerelem.
Meg midõn a lant viharzó
Húrjait pendíthetem.<o =""></o>
 <o =""></o>
Mégis, ha víg lárma támad,
Szívemre hirtelenül
– Épp, ha kedvünk legvidámabb –
Néma bánat települ.<o =""></o>
<o =""></o>

 <o ="">
</o>

walsz

2006-10-15, 12:30 PM

Kozák bölcsödal<o =""></o>

Tente-tente, drága szépem<o =""></o>
Nincsen semmi vész:<o =""></o>
Hold ragyog a tiszta égen,<o =""></o>
Kis bölcsödbe néz.<o =""></o>
Szép mesét sugok füledbe,<o =""></o>
Zengek éneket;<o =""></o>
Húnyd le pillád, tente-tente,<o =""></o>
Álmodj szépeket!<o =""></o>
 <o =""></o>
Lent a Terek habja úszik,<o =""></o>
Zúg a szenyes ár;<o =""></o>
Bösz csecsen a partra kúszik,<o =""></o>
Dús prédára vár;<o =""></o>
Ám apád vitéz levente<o =""></o>
Harc edzette meg:<o =""></o>
Hát ne rettegj, tente-tente<o =""></o>
Álmodj szépeket!<o =""></o>
 <o =""></o>
Rászoksz harcos életedre<o =""></o>
Majd, ha nagy leszel;<o =""></o>
Lóra pattansz, és kezedbe<o =""></o>
Jó fegyvert veszel.<o =""></o>
Szép selyemmel himezem ki<o =""></o>
Harci nyergedet...<o =""></o>
Nyugtodat ne bántsa senki,<o =""></o>
Álmodj szépeket!<o =""></o>
 <o =""></o>
Délceg, szép legény leszel te,<o =""></o>
S hôs kozák belül.<o =""></o>
Elkisérlek – integetve<o =""></o>
Mégy majd egyedül...<o =""></o>
Mennyit fogok éjjelente<o =""></o>
Sirni, ó Egek!...<o =""></o>
Most aludj el, tente-tente,<o =""></o>
Álmodj szépeket!<o =""></o>
 <o =""></o>
Engem majd emészt a bánat,<o =""></o>
Búsan búsulok;<o =""></o>
Nappal mondom hô imámat,<o =""></o>
Éjjel jósolok;<o =""></o>
S érzem: rám gondolsz epedve<o =""></o>
Messzi végeken...<o =""></o>
Míg bajod nincs, tente-tente<o =""></o>
Álmodj édesen!<o =""></o>
 <o =""></o>
Majd adok az útra drága<o =""></o>
Szentképet neked:<o =""></o>
Vedd elö, amint imára<o =""></o>
Kulcsolod kezed;<o =""></o>
S rontva véres küzdelembe<o =""></o>
Gondolj majd reám...<o =""></o>
Most aludj jól, tente-tente<o =""></o>
Álmodj kisbabám!<o =""></o>


/Lermontov/

<o =""></o>

Rubin

2006-10-15, 02:16 PM

Chris de Burgh

http://www.openmusic.ru/articles-respond-interview/0072-chris_de_burg/tn_0072-chris_de_burg_01.jpg

diplomata szülők gyermekeként Chris Davison néven 1948. október 15-én született Argentínában. 12 éves korában, miután végigjárta Nigériát és Zairét, a családdal együtt visszakerült Nagy-Britanniába, ahol a főiskola befejezése után gitározni kezdett tanulni. 1974-ben lett profi zenész és már ugyanebben az évben lemezszerződéshez jutott. Szerzeményeit és előadásmódját az ír népdalok ihlették, de ettől a zenei világtól a 80-as években kissé eltávolodva fokozatosan popularizálódott. Első kiugró slágere a Lady in Red című szerelmes balladája listavezető lett a szigetországban. Ettől kezdve sorra jelentette meg a lemezeket, melyekből több dal is slágerré vált.

walsz

2006-10-15, 02:21 PM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/521/10341szem_igpici-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/220486/size/big/password//sort/1/cat/521)

<o ="">
</o>

Kutyus jött szembe, amint sétáltam<o =""></o>
hát szóba álltam<o =""></o>
a kutyussal én.<o =""></o>
Hová kutyus? Az idő oly remek, mi?<o =""></o>
(mondtam a kutyusnak, az út peremén)<o =""></o>
A dombra föl, játszani, hemperegni!<o =""></o>
Veled megyek, kutyus- feleltem én!<o =""></o>
<o ="">
</o>

[I]/Alan Alexander Milne: Kutyus meg én/<o =""></o>
<o =""></o>
<o =""></o>

Rubin

2006-10-15, 03:08 PM

Stephen King:
Állj ki mellettem!

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/0/6/0/9/BIG_0002060609.jpg

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Rubin

2006-10-15, 05:55 PM

Rapai Ágnes
Próza

http://img.index.hu/imgfrm/4/6/9/9/BIG_0002064699.jpg

Tudod, mostanában nagyon élek.
Úgy tűnik, enyém itt minden:
fenség, északfok, titok, idegenség,
de tegnap muszáj volt
az elém tolakvó
filctollal rajzolt
horogkeresztet néznem,
alatta felírás: NO JUDEN!

Hirtelen kurucos indulat
fogott el,
a barna műbőrre sebtében
odafirkantott, ám annál hatásosabb
felszólítást
áthúzom, de rémülettel
tapasztaltam,
hogy nem mozdulok,

hogy mozdulni nem merek,
jaj, csak az ősi szorongás,
mit utálnom kellett volna,
ám én ismerősként üdvözöltem,
szögezett magamhoz,
jézusom! ez nem a
számomra kijelölt hely.

(A vers Rapai Ágnes Zadarnál a tenger című verseskötetében jelent meg.)

walsz

2006-10-16, 06:55 AM

Creedence Clearwater Revival

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/d/dc/CCR.jpg

HAVE YOU EVER SEEN THE RAIN?
(J.C. Fogerty)

Someone told me long ago There's a calm before the storm,
I know; It's been comin' for some time.
When it's over, so they say, It'll rain a sunny day,
I know; Shinin' down like water.
CHORUS:
I want to know, Have you ever seen the rain?
I want to know, Have you ever seen the rain
Comin' down on a sunny day?
Yesterday, and days before, Sun is cold and rain is hard,
I know; Been that way for all my time.
'Til forever, on it goes Through the circle, fast and slow,
I know; It can't stop, I wonder.
CHORUS
Yeah!
CHORUS

Rubin

2006-10-16, 09:42 AM

FELTÉTELSZABÁS NÉLKÜL

http://img.index.hu/imgfrm/6/2/1/7/BIG_0002006217.jpg

Nem szab(hat)om meg milyen legyen,
akivel találkozom. Elfogad-e, vagy sem,
rokonszenves-e, vagy ellenszenves.
Illetéktelen vagyok a másik milyenségének
megítélésében, hisz amit tudok róla,
elenyésző, és ha mindent, ami
megismerhető benne is ismerném, a soha
fel nem lebbenthető titokfátyol mögött
rejtező lényegi énjét, lénye legmélyebb
zónáját soha.
A szívek titka mindig titok marad.

A másik ember iránti tisztelet az, amely
kizár minden feltételszabást.
/Bigelbauer Pál/

Rubin

2006-10-17, 03:37 AM

Petri György: Most éppen itten

http://img.index.hu/imgfrm/8/9/8/8/BIG_0001998988.jpg

Most éppen itten nem vagyok sehol,
pedig szeretnék lenni valahol,
szerettem volna lenni, de soha
nem lehettem, és időknek soka
pereghet el, foglyul ejtett homok,
önforgató clepsydra, senki sem
voltam, leszek, bár néhanap vagyok,
vagy lenni vélek, mint a jégcsapok,
ahogy csöpögve hűtik a Napot

Rubin

2006-10-17, 10:39 AM

Frédéric Chopin

(Żelazowa Wola, 1810. március 1. –Párizs, 1849. október 17.)

http://www.chopin.pl/images/frontpage-1_new.jpg

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/89/Perelachaise-Chopin-p1000352.jpg/180px-Perelachaise-Chopin-p1000352.jpg
Sírja Párizsban

walsz

2006-10-17, 03:03 PM

DEÁK FERENC
1803. október 17 - 1876. január 28

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/19/Szekely-deak.jpg/509px-Szekely-deak.jpg (http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/19/Szekely-deak.jpg)

INTÉSEK AZ IFJUSÁGHOZ.<o =""></o>

Deák Ferencz, mint a büntető és javító rendszer kidolgozásával megbizott országos választmány tagja, 1841 november 28‑dikán Pestre érkezett, s az ifjuság az nap este tiszteletére fáklyás‑zenét rendezett. Erdélyi Jánosnak, a költőnek, megszólítására Deák Ferencz következőleg felelt:

<o =""></o>
DEÁK FERENCZ: Köszönet fiatal honfitársim e megtiszteltetésért, köszönet a szeretetért, mert csak úgy nézhetem azt, mint a szeretet kifolyását. Eljött, igenis, az átalakulás időkora, még pedig eljött ezen időkornak legfontosabb szaka, melyben nem csupán lelkesedésre, de még sokkal inkább hideg, komoly megfontolásra, fáradhatatlan munkásságra van szükség, mert hazánk legsulyosabb idejét éli és oly ponton állunk, hol egyetlen hibás lépés a nemzetet visszavethetné és kifejlését veszélyeztethetné. A megfontolás és cselekvés nehezebb, mint az áldozni kész lelkesedés, a mely az ifju kornak kitünő sajátsága, mely lelkesedést némelyek időjártával tán szégyenleni is fognak, ámbár igaz marad, hogy a ki férfi korában ifjusága lelkesedését szégyenleni képes, az a hazát soha sem szereté. Ha nemzetünknek hibája eddigelé az vala, hogy lelkesedésben bővelkedett, de a cselekvés órájában nélkülözte a hideg meg*fontolást, nélkülözte a csüggedhetetlen fáradozást, mely nélkül pedig sikert érni nem lehet, itt az idő e fogyatkozásból kitisztulni. S e komoly megfontolás egyik legszükségesebb szövetségese a türelem egymás személye, egymás vélekedése iránt, mely ismét csak úgy létezhet, ha kerüljük a gyanusítgatást, mint a mely - akár az egyik, akár a másik féltől ered - a legundokabb, a legocsmányabb vétek, melyet valaki a haza ellen elkövethet. Kerülje ezt egy rész ugy mint a másik; legyünk gyanú nélkül egymás iránt, lakjanak szeretet, bizodalom és türelem szivünkben. És ne csüggedjünk soha ama komoly és hideg megfontolásban, azon hosszas és fárasztó munkásságban, melyet a haza érdekei tőlünk igénylenek, s melyek haladási működésünk sikerét egyedül biztosithatják. Éljen a haza, éljen minden jó hazafi, éljetek ti, fiatal barátim, kikben van a haza jövendője és valósítsátok a reményeket, melyeket, ébresztetek.<o =""></o>
 <o =""></o>

Rubin

2006-10-17, 03:15 PM

„Jöjj vissza vándor (http://mjuzik12.freeblog.hu/Files/vandor.mp3)…”

http://lovecats.freeblog.hu/Files/crane.jpg

walsz

2006-10-17, 03:22 PM

Deák Ferenc

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f1/Szeged-deak_ferenc.jpg/180px-Szeged-deak_ferenc.jpg (http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9p:Szeged-deak_ferenc.jpg)

Deák Ferenc szobra Szegeden

UNIÓ ERDÉLYLYEL.

Az «Erdélyi Hiradó» 1845. május havi számában ezeket irta: Óhajtásunk teljesült. Deák Ferencz nemzetünk nagy fia és koszorus költőnk Vörösmarty Mihály Zsibóról - hová egy hona fölött már csak lelki szemeivel virrasztó derék hazánkfia s barátuk látogatására mentek volt - felénk vevén utjokat, f. hó 16‑át városunkban töltötték. Ünnepe volt e nap Kolozsvárnak, melyet minden jó keblű polgára szent kegyelettel ült meg; mert lehet‑e igaz magyar, kinek keble e két férfiu csak nevének is hallatára, mennyivel inkább körében szemléltére, magasztos érzettel föl ne dobogna. Mennyiben itt mulatásuk rövid ideje lehetségessé tevé, külső jelek sem hiányoztak e honfiérzelem nyilvánítására: főbbjeink versenyezve iparkodtak a kedves vendégek itt töltött kevés perczeit kellemesekké tenni; fiatalságunk fáklyás zenével s üdvözlő beszéddel tisztelgett. Szabadjon ez ünnepély részletesb leirását megkisértenünk. Este tíz óra tájt több mint száz fáklya világánál a helybeli hangászkar magyar indulója mellett roppant számu minden osztály- s karbeli nép ment a nagy casino szállásáról kiindulva gr. K. S. ő ngához, ki ismert szíves vendégszereteténél fogva barátságos estebédre hivta meg az ünnepelteket. Itt az urilak előtti vásártéren nagy kör képeztetvén, háromszoros éljenharsogás s megdicsőült Kölcseynk hymnusának a tisztelgő fiatalság általi eldallása után egy ifju barátunk csinos beszéddel tolmácslá a közérzelmet. Üdvözlé ő a nagy Deákot, kivel az ég jó kedvében áldott meg egy nemzetet, kinek honáért lángoló keble tisztaságát soha önzés, pártérdek nem homályítá, s jellemszilárdsága s szellemi felsőségének tisztelve hódol minden véleményfelekezet. Örömét, mindnyájunk osztatlan örömét fejezé ki, hogy Kolozsvár történetszentesítette falai között üdvözölhetjük a nagyobb testvérhonnak e két derék fiát; a testvérhonnak, melynek testéből átkos pártviszály által kiszakasztva, e kis honrész önerején nem birja az izmosabb iker haladó lépteit követni. Betegnek mondá e nemzetet, s Deákot orvosának, ki a gondviseléstől küldve van, hogy gyógyítson. Áldást esde a nagy honfi élete, sikert nemzeti átalakulásunk körüli fáradozására, hogy egykor, kiket most tisztelet s barátság láncza füz hozzá, mint ugyanazon egygyéforrt közanya gyermekeit láthassuk egymást. Üdvözlé a koszorus dalnokot - Vörösmartyt - ki nemzetünknek szintén büszkesége s azon óhajtással végzé beszédét: tartsa meg Isten őt sok időn át nekünk s érje meg, mit apáink meg nem érhettek, hogy midőn a magyar nemzet két hazája egyesülésének nagy napját ülendi meg, ő dicsőithesse lantjával az ünnepet. Harsány éljenzés követte e beszédet, s Deák Ferencz, ki derék utitársával együtt a fáklyáskörbeni megjelenésökkel örvendeztette meg a tisztelgőket, lélek- és szívható s adná isten, mindazok keblében, kik hallották, magasb ihletű szent igék gyanánt örökre megőrzendő szavakkal válaszolt.
<o =""></o>
DEÁK FERENCZ: Köszönetét nyilvánítá az iránta tanusított részvétért. Beszéde alapjául az eldalolt hymnus azon szavait: «Megbünhödte már e nép a multat s jövendőt» s érzelmeink tolmácsának ama kifejezését tévén, mely szerint a testvérhon egy első rendű bajnoka példájára őt beteg nemzetünk orvosának mondá, érzékenyül rajzolá a nem két testvér, hanem egyazon anyahon két részének pártviszály okozta elválását, mely a magyar nemzetre nézve annyival sulyosabb csapás, mert elszigetelve áll; bármerre tekintsünk Európaszerte, nincs nemzet, melyhez közös eredet, nyelv- vagy jellemrokonság csatolná. Kórjelek mutatkoznak - ugy mond - e nemzet életén az igaz; de meggyógyulását nem egy vagy más orvos, hanem maga a nemzet eszközölheti, eszközölheti pedig azáltal, ha a veszélyes kóranyagot, mely minden bajainak főoka, a pártviszályt, kiirtja kebléből. Egy elhunyt barátja szavait hallá itt eldaloltatni. Hogy megbünhödte légyen a nép a multat s jövendőt, szükség, hogy polgárai számüzve körükből minden visszavonást, egyenetlenkedési szellemet s egy közös szent érdekben öszpontosítva erőt és akaratot, egyetértve munkáljanak a czél felé, mely a hon fölvirágzása. Erő, kitartó munkásság és egyetértés legyen tehát jelszavunk, úgy a törvényhozási, mint a socialis téren, s valósulandnak a halhatatlan Kölcsey szavai, s akkor nem leend szüksége orvosra e nemzetnek. Ismétlé köszönetét azon óhajtása kiséretében: vajha egykor - s adná isten minél előbb - midőn ismét körünkbe jövend, mint egy összeforrt haza polgárai úgy találkozhassunk!

Azért Erdélylyel van irva, mert Deák Ferenc is igy irta meg elhangzott beszédét

walsz

2006-10-17, 05:26 PM

Déry Tibor

1894. október 18-án született Budapesten.

http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/magyar/large/dery3.jpg

Déry Tibor Bécsben

Az írót ekkor már nem fûtötték politikai ambíciók, s elutazása elõtt ezt a Gazdag Ilonának adott német interjúban nyíltan ki is jelentette (Der Tagesspiegel, 1963. március 12.). Egyetlen célja – az eddig az íróasztalfiókba kényszerített mûveinek – de fogalmazhatunk tágabban is: kalandos sorsú életmûvének – a megjelentetése: itthon s nemkülönben a nagyvilágban. (Elítéltetését követõen az ún. ötvenhatos novelláit, mindenekelõtt a Niki címû kisregényét Európa szinte minden nyelvére lefordították.) Voltaképpen az Osztrák Irodalmi Társaság bécsi meghívásának az elfogadása is ezzel a céllal függ össze, megtetézve azokkal a személyes jellegû nosztalgiákkal, amelyek Déryt ehhez a városhoz fûzték.
A meghívás egy írói felolvasóestre szólt az osztrák fõváros kulturális központjába, amely ma is az egykori Pálffy-palotában mûködik. Csábító lenne e találkozás külsõ részleteit felidézni: Déry és felesége március 13-i érkezését a Westbahnhofra, ahol Ernst Fischer, az ismert esztéta, az „osztrák KP központi bizottságának tagja” (mellesleg: az író másodunokahúgának a férje) fogadja; a zsúfolásig megtelt Beethoven termet március 15-én, ahol nemcsak az irodalmi világ, de pártképviselõk, emigránsok, a diplomáciai testület tagjai, hazai és külföldi újságírók s az érdeklõdõk tömegei voltak jelen; a fényszórók vakító pásztáit s a filmfelvevõk halk zümmögését – ami összességében a nagy szenzációnak szólt: egy politikailag meghurcolt, börtönviselt ember állt elõttük – onnan, odaátról, a hírhedt vasfüggöny mögül.
E külsõségek helyett azonban sokkal lényegesebbnek tetszik maga az esemény, Déry szereplése, amely a kapcsolatteremtés s a – „nyugati” és „keleti” elvárások közötti – józan egyensúlyozás mesteri teljesítményeként jellemezhetõ.
Az Osztrák Irodalmi Társaság titkára, Wolfgang Kraus által megnyitott est két részbõl állt: egy rövid szerzõi bevezetõbõl és három irodalmi mû felolvasásából. Mindkettõt érdemes közelebbrõl szemügyre vennünk.
A bevezetõ hiteles szövege ugyan nem maradt ránk, de az estrõl készült beszámolókból (Arbeiterzeitung, Volksstimme, Kurier, Neues Österreich, Die Presse, Salzburger Nachrichten, Süddeutsche Zeitung – hogy csak az ismertebb lapokat említsük) mozaiktechnikával pontosan rekonstruálható: 1. Captatio benevolentiae: Déry németül szólal meg, bocsánatot kérve az esetleges botlásokért, s mellesleg megemlíti, hogy akár bécsi származásúnak is tekinthetõ, édesanyja Bécsben született, gyermekkorában otthon a német szó járta. 2. Megállapítja, hogy a személye iránt megnyilvánuló érdeklõdés sajnos politikai természetû, holott õ nem politikus, hanem író, s azt szeretné, ha mûvei alapján ítélnének felõle. „Aki gondolataimra/gondolkodásomra kíváncsi, az többet tud meg írásaimból, mint a személyes találkozáskor elejtett szavaimból.” Írói céljaként az igazság kinyilvánítását tartja a legfontosabbnak, s ehelyütt újra visszatér az alapkérdésre: az igazság kimondásában különbséget kell tenni a politika és a világnézet között, ezzel ismét szembeállítva a napi politikát a belsõ meggyõzõdéssel és erkölcsi elkötelezettséggel. 3. Az otthoni helyzetre térve: ítéletét (érdemes felfigyelni: nem a perét!) igazságtalannak tartja (ez is épp elég – itthon nem tudná ezt sem következmények nélkül kimondani!). Ám jelenleg, úgymond, szabadon írhat, azzal az egyetlen megszorítással, hogy amit ír, az nem irányulhat a szocializmus ellen. Minthogy azonban szocialistának (vigyázat: nem marxistának s még kevésbé kommunistának) vallja magát – önként vállalja ezt a megszorítást. Hozzátéve: ezt annál is inkább megteheti, mert ma Magyarországon az emberi jogokból szemmel láthatóan több valósul meg, mint a korábbiakban (nyugodtan mondhatja, mert a közvetlen terrorhoz képest valóban oldódtak a közállapotok, s ezzel a kijelentéssel az itthoni cenzorok is elégedettek lehetnek).
Talán nem szükséges részletezni, hogy a bevezetõ hatásos volt – egy önállóan gondolkodó, objektív, a hivatalos politikától magát finoman elhatároló, de meggyõzõdését mégis megvalló s éppen ezért hitelesen ható egyéniség benyomását keltette. Amihez Déry külsõ (feltehetõleg felesége segítségével kialakított) megjelenése is hozzájárult: konzervatív szabású sötét öltöny, jól szabott mellénnyel, ezüstszürke nyakkendõvel – ahogy azt Wolfgang Kraus színes beszámolójából megtudjuk. (Utóbb megszámlálhatatlan utánközlésben bekalandozta az egész német napisajtót, elõször: Hannoversche Allgemeine Zeitung, 1963. március 18.) Hozzátéve mindehhez az idõs (hatvankilenc éves) író harmonikus arcvonásait és a k. und k. idõkre emlékeztetõ elegáns mozdulatait. Nem kifejezetten ez a kép jellemezte eddig a bécsiekben a vasfüggöny mögül jött „népi demokratikusok” képét. Tegyük mindehhez azt is hozzá: Déry magatartását gondolatban sokan egybevetették a nemrégen ugyancsak Nyugaton járt Jevtusenkóéval, aki fenegyerekeskedésével meglehetõsen vegyes benyomást keltett.
Ám ne feledkezzünk meg a felolvasóest második részérõl sem, amelyet egy szellemes, Beszéd a világért, amely olyan, amilyen címû esszé nyitott. Csendes rezignáltsága, amely kissé rájátszott a Voltaire Candide-jában kifejezésre jutó „ez a világ az összes világok legjobbika” persziflázsára, kitûnõen illett a bevezetõ keltette hangulatba. Szürrealisztikus megállapításai – mint például: „Hagyják Önök az embert élete alkonyán békében… s ne vegyék el tõle egyetlen, még megmaradt jogát – jogát a szenvedéshez…” – ízelítõt adhattak Déry bölcs humorából. Amelynek „hitelét” csak növelhette az, hogy a közönség úgy vélte: e magatartást az érdekeltben a hároméves börtön váltotta ki. (A valóságban: ez az esszé három évtizeddel korábban keletkezett, 1932 elején, Berlinben, kézirata annak idején eredménytelenül hányódott a szerkesztõségekben, s csak a bécsi út elõtt jelent meg az 1963-as Fischer Almanachban; magyarul máig ismeretlen.)
A felolvasóest második száma, a Szerelem, nem kíván kommentárt. Börtönbõl szabaduló hõsének minden lélegzete ma is hitelesen hat. Harmincnégy évvel ezelõtt – és a leírt körülmények között, amikor sorsába a hallgatók magát az írót érezték bele – valóban felkavaró élményt kelthetett.
Az est záróakkordja egy részlet volt a börtönben írt G. A. úr X-ben címû regénybõl, amelynek megjelenéséért itthon még harcolni kellett, ám amelynek német, francia, olasz fordításai ekkor már nagyban készültek.

Rubin

2006-10-18, 03:42 AM

...senki sincs, aki ne kívánna, amennyire csak lehet, biztonságban és félelem nélkül élni. Ez pedig semmiképpen sem lehetséges, ameddig mindenki megteheti azt, ami neki tetszik, s az észnek nem adnak több jogot, mint a gyülöletnek és a haragnak.
(Spinoza)

http://marvell.index.hu/imgfrm/5/6/3/2/BIG_0001695632.jpg

Rubin

2006-10-18, 01:07 PM

Kormos István: Eső…

http://marvell.index.hu/imgfrm/4/4/8/2/BIG_0001774482.jpg
<o =""></o>
Jókedvükben az angyalok
Fölborítottak egy kannát
S lila mennyből leskelődtek:
Csurog-e nyakukba eső?…<o ="">

</o>
Pillés lábbal ugrándoztak,
Hulló csöppek port verdestek,
Hallgatták a háztetőkre
Füstölgő víz muzsikáját…<o ="">

</o>
De Szent Péter rájuk dörrent:
Megszeppent a sok kis kócos,
A tócsákra sóhajt fújtak –
S szivárványt húztak az égre…

Rubin

2006-10-19, 03:57 AM

Jónás Tamás

Az alkonyi kertben áll egy sárga rózsa

http://img.index.hu/imgfrm/8/1/4/0/BIG_0002058140.jpg

Csihadóban a nyár.
Sárga rózsa.
Alkonyi kertben áll.
Légy vagy darázs
száll le róla.
Az égi kávé ráfolyik,
durva zacca
a föld alatta.
A kert már álmodik.
Csak a rózsa éber.
Mint a szégyen,
lélekben, emberében,
világít, lámpa,
rózsasárga.
Megáll, mégha siet is,
aki látja.

Rubin

2006-10-19, 05:46 PM

Popper Péter:
Belső utak könyve - részlet:

"A levél lehullhat,
az ág letörhet,
csak a gyökerek maradjanak épek."
http://marvell.index.hu/imgfrm/8/8/5/1/BIG_0001608851.jpg

Gondolati háttér: A mai közhangulat megveti a kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumokban gerinctelenséget lát. Ne higgyük el. Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent. Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet. A kérdés tehát nem az, hogy hozzunk-e kompromisszumokat, vagy ne, hanem az, hogy a kapcsolat megtartása megérie a kompromisszumokat? Hol a határ? Ott, hogy soha nem szabad olyan kompromisszumokat vállalni, amelyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sértik meg. Van néhány olyan érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek gyökér szerepe van az életünkben: velük kapaszkodunk a szilárd talajba, rajtuk keresztül újul meg napról napra az életerőnk. Ezeket nem szabad bántani. A többi nem lényeges.

Rubin

2006-10-20, 05:18 AM

Fodor Ákos: Pont

http://marvell.index.hu/imgfrm/0/9/3/4/BIG_0001750934.jpg

Nem út és nem cél:
érthetelen, gyönyörű
helybenröpülés.

Rubin

2006-10-20, 04:26 PM

" A törvény olyan, mint a pókháló, amely megfogja a kisebb állatokat, a nagyobbak azonban átjutnak rajta. A dongó beléje jutva széttépi, és kirepül belőle, a kis légy azonban fennakad benne."

/Temesvári Pelbárt/

http://img.index.hu/imgfrm/2/6/5/3/BIG_0002062653.jpg

Rubin

2006-10-21, 09:50 AM

Krúdy Gyula

Nyíregyháza,1878. október 21. - Budapest, 1933. május 12.

http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/magyar/large/krudy1.jpg

Elképesztően sokat dolgozott. A századfordulóig közel félezer elbeszélést írt, hét kisregénye jelent meg a lapokban, könyv alakban került az olvasók elé egy novelláskötete és egy regénye.

„<cite>Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem...</cite>”

Krúdy Gyula a magyar irodalom legtermékenyebb alkotója; többet írt, mint Jókai vagy Mikszáth, s hatalmas életművének jelentős része máig vidéki újságok oldalain lappang.

Rubin

2006-10-22, 10:20 AM

Szent-Györgyi Albert

Budapest, 1893. szeptember 16. - Woods Hall, Massachusetts, 1986. október 22.
orvos-biológus, biokémikus, az egyetlen magyar Nobel-díjas,(1937) aki ezt az elismerést a Magyarországon kifejtett kutatómunkájáért kapta.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ac/Szeged-szentgyorgyi.jpg/180px-Szeged-szentgyorgyi.jpg
Szobra a Szegedi Pantheonban

Néhány gondoltat Szent-Györgyi Alberttől, akinek nem csupán a tudományos munkásságát, de végtelen humánumát is méltán övezte tisztelet:

"A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre."

"Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam."

"A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára."

"A tudós az az ember, aki miközben mászkál a világban, ugyanazt látja, mint bárki más; de miközben ugyanazt látja, olyan dolgok jutnak eszébe, mint előtte soha senkinek."

"Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt."

http://www.sg.hu/kep/2005_07/0716szent1.jpg

- Ha én még egyszer 75 éves lehetnék!- mondta 90. születésnapján.

walsz

2006-10-22, 09:42 PM

Tamási Lajos

PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN

Megyünk, valami láthatatlan

áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.
<o =""></o>

Nincs már teendő: ez maradt,

csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.
<o =""></o>

Zászlóink föl, újjongva csapnak,

kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!
<o =""></o>

Ismét mienk a bátor ének,

parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?
<o =""></o>

Piros a vér a pesti utcán,

munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva ti,
megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.
<o =""></o>

S a nép nevében, aki fegyvert

vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
<o =""></o>

...Piros a vér a pesti utcán.

Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.

Piros a vér a pesti utcán,

munkások — ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogó mellé

tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér. <o =""></o>

walsz

2006-10-22, 09:51 PM

Németh László: Emelkedö nemzet,<o =""></o>

részlet.<o =""></o>

Megjelent Irodalmi Újság 1956.november.2<o =""></o>

*<o =""></o>

<o ="">
</o>

„Az elmúlt hét azért volt óriási élmény a számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg, nemcsak nekem, de az egész világnak, hogy a magyar nép erkölcsileg mekkorát emelkedett. Hiszen nem mondom, voltak jelek rá eddig is. Még a tömlöcszerû elzártságban élõ elfeledett ember is érezte, hogy az ifjúságból más levegõ csap fel, mint kortársai közül. De hogy a nemzetgyötrésben, megaláztatásban így összeforrt, hogy diákok, munkások, katonák minden elõzetes szervezkedés nélkül közös elszántságukban így megszervezõdhettek, a vezér nélküli felkelõknek ez a csodálatos látványa meghaladta nem reményemet, de képzeletemet is…. » « De az utóbbi évtizedek gazdái tudták, hogy miért tiltottákkönyveinket. Ezt a magyar eszmevilágot kevesen ismerik. S most rájuk, a kevesekre vár, hogy a nagyszerû lökést, amelyet a nemzet eltökéltsége adott, ne engedjék félresiklani. Még csak annyit láttam, amennyit a rádió s a vidéki események látni engedtek, már világosan állt elõttem a veszély. Elõször a közvetlen veszély, hogy a nemzet szent felindulásában az indulat sugalmazására hallgatva olyasmit talál elkövetni, amit késõbb nem lehet jóvátenni. S a kissé távolabbi veszély, hogy mialatt az egész fegyvert fogott nép figyelme a szovjet csapatok kivonulása felé fordul, az új pozíciók felé törtetõ emberek, akik régi fényük visszatérését várják, megfelelõ hadállást foglalnak el, s a forradalomból ellenforradalmat, az 1956-os magyar szabadságharcból holmi 1919-es kurzust csinálnak.<o =""></o>
Kinek kell ezt megakadályozni, ha nem nekünk, akik látjuk, mit lehet itt elveszíteni. Az alól, hogy szóljunk, felmentést a halál,vagy még az sem adhat. Az elsõ alkalmi autóval Pestre jöttem,szobámba zárkózva ideültem, mint valami gépfegyver, az írógépemmögé, hogy amíg bírom, csattogtassam. Gépem mellõl arra a fiatallányra gondolok, akinek a Kálvin téri ház tetején valamennyiférfitársát kilõtték, de õ tovább járatta a fegyvert, amíg csakfiatal feje is oldalt nem konyult.<o =""></o>
Nem tudom, pontosan így történt-e. De az én szívemben ez a lány most múzsa. Õ int a háztetõrõl: rajta, öreg hullajelölt; ha én odadobtam szép ifjú életem, miért kell neked, szegény emberi maradvány, a magadéhoz görcsösen ragaszkodnod? Az emelkedõ nemzet órája ütött. Megyek. »

walsz

2006-10-22, 09:54 PM

Az Írószövetség kiáltványa
1956. október 23.<O =""></O>

Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Ebben a forradalmi helyzetben csak akkor tudunk helytállnia, ha az egész dolgozó magyar nép fegyelmezetten egy táborba tömörül.<O =""></O>
<O =""></O>
A párt és az állam vezetõi mindeddig nem adtak életképes programot. Ezért azok felelõsek, akik a szocialista demokrácia kibontakoztatása helyett konokul a Sztálin- és Rákosi-féle terrorrendszer visszaállítására szervezkedtek és szervezkednek. Mi, Magyar írók, a következõ hét pontban fogalmaztuk meg, mit kíván a magyar nemzet.<O =""></O>
1.Önálló nemzeti politikát a szocializmus eszméje alapján: a lenini elvek szerint rendezni kell a viszonyunkat valamennyi országgal, mindenekelõtt a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Felül kell vizsgálni az államközi egyezményeket és a gazdasági szerzõdéseket, a nemzetek egyenjogúsága jegyében.<O =""></O>
2.Véget kell vetni a népek barátságát zavaró nemzetiségi politikának. Azt akarjuk, hogy barátságunk szövetségeseinkkel, a Szovjetunióval, a népi demokratikus országokkal õszinte és igaz legyen. Ez csakis a lenini elvek megvalósításával lehetséges.<O =""></O>
3.Nyíltan fel kell tárni az ország gazdasági helyzetét. A válságból csak akkor tudunk kijutni, ha a munkásság, a parasztság és az értelmiség végre az õt megilletõ szerephez jut az ország politikai, társadalmi és gazdasági életének irányításában.<O =""></O>
4.Az üzemeket a munkások és a szakemberek vezessék. Újjá kell formálni a jelenlegi bér- és normarendszert, a megalázó társadalombiztosítást stb. A szakszervezetek legyenek a Magyar munkásosztály valóságos érdekképviseleti szervezetei.<O =""></O>
5.Új alapokra kell helyezni a parasztpolitikánkat. Mind a termelõszövetkezetekben, mind az egyéni gazdaságokban biztosítani kell a parasztság önrendelkezési jogát. Meg kell verge teremteni a szövetkezés önkéntességének politikai és gazdasági feltételeit. Fokozatosan át kell térni a mostani begyûjtési és adózási rendszerrõl a szabad, szocialista termelést és árucserét biztosító rendszerre.<O =""></O>
6.Mindennek a feltétele az, hogy a párt és az állam vezetésében alapvetõ szerkezeti és személyi változások történjenek. El kell távolítani közéletünkbõl a restaurációra törekvõ Rákosi-klikket. Méltó helyére kell állítani Nagy Imrét, a tiszta és bátor kommunistát, akiben a magyar nép megbízik. Továbbá mindazokat, akik az elmúlt években következetesen harcoltak a szocialista demokráciáért. Ugyanakkor határozottan fel kell lépni minden ellenforradalmi szándék és kísérlet ellen.<O =""></O>
7. A kibontakozás megköveteli, hogy a Hazafias Népfront a magyar társadalom dolgozó rétegeinek politikai képviselete legyen. Választási rendszerünket olyanná kell formálni, hogy az megfeleljen a szocialista demokrácia követelményeinek. Az Országgyûlésbe, a tanácsokba és minden önkormányzati szervbe a nép szabadon, titkosan válassza meg képviselõit.<O =""></O>
Hisszük, hogy szavunkban a nemzet lelkiismerete szólalt meg.<O =""></O>
Budapest, 1956. október 23.<O =""></O>
Magyar Írók Szövetsége

Rubin

2006-10-23, 08:26 AM

http://www.animaciok.hu/animaciok/preview/Zaszlok/Hungary.gif 1989. október 23. http://www.animaciok.hu/animaciok/preview/Zaszlok/Hungary.gif

Magyarországon az 1956-os forradalom évfordulóján kiáltotta ki Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a Magyar Köztársaságot.
Ezzel véget ért egy korszak, és létrejött a többpártrendszeren alapuló, piacgazdasági elveket valló, parlamenti demokráciára épülő államforma.
Folytatva az 1956-os forradalom törekvéseit, kiteljesítve céljait, megvalósítva álmait: szabad országban szabad polgárok államát létrehozva az addigi "népköztársaság" helyett. Ezért határozott úgy az Országgyűlés 1991-ben, hogy e nap hivatalos nemzeti ünnep.

Rubin

2006-10-23, 02:56 PM

"Nappal gyújt lámpát, aki folyton a múltat nézi"

/Janus Pannonius/

http://www.gronsoo.se/Bilder/Porslin%20lampa.jpg

walsz

2006-10-24, 05:45 AM

Korabeli cikkek

A néppel a szocializmus útján<o =""></o>

 <o =""></o>
Népszava<o =""></o>

1956. október 24., 5:29<o =""></o>

<o =""></o>
A Népszava szerkesztősége ezúttal kinyilvánítja, hogy nem ért egyet Gerő Ernőnek a rádióban október 23-án este elhangzott beszédével és azt provokációra alkalmasnak, a munkásosztály megcsúfolásának minősíti. Ennek a beszédnek legveszélyesebb hatása, hogy az országban tapasztalható politikai feszültség csökkentése, a súlyos kérdések megoldása helyett az elmúlt évek unos-untalan ismert frázisait ismételgeti. Dolgozóink joggal várják el a párt Központi Vezetőségétől, hogy ezekben az órákban felelősségteljesen, a nép óhajainak és vágyainak megfelelően foglaljon állást, amint a pártunk történelmének legszebb szakaszaiban mindig történt.<o =""></o>
Mint a munkásosztály lapja, szolidárisnak nyilvánítjuk magunkat a dolgozó nép becsületes követeléseivel, amelyek a szocialista demokratizmust erősítik, békés, boldog jövőnk útját munkálják. Ezért kijelentjük, nem vagyunk hajlandók fejbólintóan dolgozni olyan vezetés irányításával, amely Gerő Ernő módjára képtelen megoldani hazánk sorsdöntő kérdéseit. A Politikai Bizottság jelen összetételében bebizonyította, hogy képtelen a dolgozók helyes marxista-leninista szellemű vezetésére. Mélységesen elítéljük a karhatalmi szervek magatartását és követeljük a felelősök megbüntetését. Ugyanakkor élesen elhatároljuk magunkat minden meggondolatlan zavarkeltő kísérlettől. A dolgozó nép, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a jövőnket jelentő ifjúság érdekeit, vágyait szem előtt tartva, kívánunk tovább dolgozni azért, hogy e súlyos idők után független, szabad hazánkban kivirágozzék az igazi humanista, az emberek jólétét és szabadságát szolgáló szocialista demokrácia. A munkásosztály egészséges proletárinternacionalizmusa védi és biztosítja törhetetlen barátságunkat a Szovjetunió és minden szocializmust építő ország dolgozó népeivel. Szervezett dolgozóink öntudatos fegyelemmel állnak őrt s biztosítják a termelő munkát és mindenkivel szemben megvédik uralmunkat.
<o =""></o>
A Népszava szerkesztősége

***

 <o =""></o>
A Petőfi Kör határozata<o =""></o>

1956. október 23., 5:10 Szabad Ifjúság<o =""></o>
[I] <o =""></o>
A Petőfi Kör vezetősége 1956. október 22-én tartott vezetőségi ülésén, figyelembevéve hazánk jelenlegi helyzetét, felhasználva az elmúlt vitákon elhangzott véleményeket és javaslatokat, a következőket határozta:
 <o =""></o>
1. Javasoljuk, hogy a lehető [I]legrövidebb időn belül hívják össze a hazánkban előállt helyzetre való tekintettel pártunk Központi Vezetőségének ülését. Az ülés előkészítésének munkájába vonják be Nagy Imre elvtársat (http://szabadnet.origo.hu/20060428nevmutato.html?pIdx=5).<o =""></o>
2. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt és a kormány [I]tárja fel nyíltan az ország gazdasági helyzetét, vizsgálja felül második ötéves tervünk irányelveit és dolgozzon ki hazai sajátosságainknak megfelelő konkrét építő programot.<o =""></o>
3. A Központi Vezetőség és a kormány biztosítsa minden eszközzel a szocialista demokratizmus kibontakozását Magyarországon a népfront valódi szerepének kialakításával, a munkásosztály jogos politikai követeléseinek teljesítésével, az üzemi önigazgatás és munkás-demokrácia létrehozásával.<o =""></o>
4. A párt és az állami vezetés tekintélyének megteremtése érdekében javasoljuk, hogy Nagy Imre elvtárs és a szocialista demokratizmusért, a lenini eszmékért harcoló más elvtársak méltó helyen vegyenek részt a párt és a kormány vezetésében.<o =""></o>
5. Javasoljuk Rákosi Mátyás (http://szabadnet.origo.hu/20060428nevmutato.html?pIdx=2)kizárását a párt Központi Vezetőségéből s visszahívását az országgyűlésből és az Elnöki Tanácsból. A Központi Vezetőség az ország nyugalmának megteremtése érdekében lépjen fel a meglévő sztálinista és rákosista restaurációs kísérletekkel szemben.<o =""></o>
6. Javasoljuk Farkas Mihály ügyének a szocialista törvényességnek megfelelő nyílt tárgyalását.<o =""></o>
7. Javasoljuk, hogy az elmúlt időszak helytelennek, szektásnak bizonyult határozatait elsősorban az 1955. márciusi határozatot, az 1955. decemberi irodalmi határozatát és az 1956. június 30-i, Petőfi körre (http://szabadnet.origo.hu/20060630amagyar.html)vonatkozó határozatot a Központi Vezetőség vizsgálja felül, érvénytelenítse és vonja le belőle a személyi konzekvenciákat.<o =""></o>
8. Tárjuk a széles közvélemény elé az úgynevezett legkényesebb kérdéseket is, külkereskedelmi szerződéseink gazdasági mérlegét, s az ország uránium készletének hasznosítására vonatkozó terveket.<o =""></o>
9. A szovjet-magyar barátság további erősítése érdekében tegyük még bensőségesebbé kapcsolatainkat a szovjet párttal, állammal és néppel, a teljes egyenjogúság lenini elve alapján.<o =""></o>
10. Kérjük a DISZ Központi Vezetőségét, hogy október 23-i ülésén foglaljon állást e határozat pontjait illetően és hozzon határozatot a magyar ifjúsági mozgalom demokratizálása érdekében.<o =""></o>
<o =""></o>
A Petőfi Kör Vezetősége

<o =""></o>

walsz

2006-10-24, 06:23 AM

Szücs Sándor
(Biharnagybajom, 1903. okt. 23. – Debrecen, 1982. aug. 2.)etnográfus, író, múzeumigazgató.

<o =""></o>
A debreceni tudományegyetemen végezte tanulmányait (1930). A debreceni Egyetemi Földrajzi Intézet gyakornoka (1931-35). A Bihari Népfőiskola megszervezője és igazgatója Bihartordán (1946-49), melynek megszüntetése után a szülői háznál gazdálkodott. A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum igazgatója 1952-től 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig. Hátralevő éveit szülőfalujában töltötte. A „három föld” – Sárrét, Kunság, Hajdúság-krónikása, az Alföld régi életformáinak (különösen a pásztorok és a pákászok életének), hiedelmeinek néprajzi megörökítője. Pályakezdésekor gyűjtéseit tudományos igényű feldolgozásokban, tanulmányokban adta közre, majd szemléletet váltva gyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta.<o =""></o>
– F. m.<o =""></o>
A régi Sárrét világa (Bp., 1942)<o =""></o>
Pusztai krónika. Rajzok a régi Alföld életéből (Bp., 1946)<o =""></o>
Pusztai szabadok (Bp., 1957)<o =""></o>
Békési históriák (Gyula, 1959)<o =""></o>
Szól a duda, verbuválnak (Bp., 1962)<o =""></o>
Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Bp., 1969)<o =""></o>
Régi magyar vízivilág Bp., 1977)<o =""></o>
Tudományos disputa (Békéscsaba, 1980)<o =""></o>
Madárkeresö királyfiak (Mesék 1984)<o =""></o>
Posztumosz<o =""></o>
A régi Alföld (Karcag-Túrkeve 2002)<o =""></o>
Feljegyzések XI-XII.- Tájak, emberek, történetek (Karcag-Túrkeve 2003)<o =""></o>
Pusztai krónika (Karcag-Túrkeve 2006. 2. kiadás)<o =""></o>
– Irod<o =""></o>
Dankó Éva: Sz. S. élete és munkássága (Debrecen, 1984).<o =""></o>
<o =""></o>

walsz

2006-10-24, 06:26 AM

A bajsai csárdák emlékezete<o =""></o>

Régen volt, amikor az alább idézett betyárdal felhangzott valamelyik bajsai csárdában. Feltehetőleg több mint száz esztendeje. Az eltelt idő ellenére a falu idősebb lakóinak emlékezetében még él ez a betyárnóta:<o =""></o>

Én vagyok az, aki nem jó,<o =""></o>
csárdaajtó nyitogató.<o =""></o>
Csárdaajtó nyitogató,<o =""></o>
borosicce hajtogató.<o =""></o>
<o =""></o>
<o ="">
</o> A csárdák viszont eltűntek a föld színéről, jóformán csak a nevüket őrizte meg a népi emlékezet: Angyal Bandi csárda, Buszi csárda, Csengetyűs csárda, Lebuki csárda, Négyesi csárda, Nesze pi... csárda, Zsiga csárda. De eltűntek a csárdák tartozékai is, az úttalan puszták, a sejtelmesen zúgó ember nem járta nádasok, ahol a nád és a káka sűrűjében sok vadmadár fészkelt és költött, vizükben hal és csík ficánkolt. És letűnt a pásztor- és a betyárvilág is. Az ott történt dolgok elfelejtődtek már, a csárdák egykori ismerői, látogatói rég a sírba szálltak, és örök álmukat alusszák a bajsai temető jeltelen hantjai alatt.<o =""></o>
Pedig valaha fontos állomáshelyek voltak ezek a csárdák. útonjárók, vásározó kereskedők, hajcsárok, céltalanul bolyongó vándorok pihenték itt ki a gyaloglás, szekerezés vagy a lovaglás fáradalmait. Szilaj pásztorok és betyárok mulatoztak, szegénylegények rejtőzködtek falaik között. A múlt századi útviszonyok ismeretében valóságos megváltás volt az utas számára, ha feltűnt az országút mellett egy rozzant csárda. Hogy valamelyest képet tudjunk alkotni a múlt századi csárdákról Szűcs Sándorhoz, a sárréti betyárvilág kutatójához és kitűnő ismerőjéhez kell fordulnunk segítségért, aki a Betyárok, pandurok és egyéb régi hírességek c. művében így mutatja be a Kajla csárdát: ,,Hirhedt betyárfészek volt ez a csárda Szalonta határában. Megsuvadt náderesze majd a földig ért, ezért hívták Kajlának. Kettős vert fala közt meg sötét pincéjében jó búvóhelyek voltak. Sok verekedés történt, sok koponyát meglékeltek, sok legényre s nem egy pandúrra vizes lepedőt borítottak itt.<o =""></o>
A bakarasznyi vastagságú tölgyfadeszka asztallapok a földbe ásott fatörzsekre voltak vasalva, ugyanígy a lócák is, nehogy a megvadult legények egymáshoz verjék, amikor patáliát csaptak. A kármentőt se lécből csinálták, hanem izmos cölöpökből, mint a mocsári várak palánkját hajdanában.''<o =""></o>
A bajsai csárdák, ha nem is mindenben voltak azonosak a Kajlával, szemléltetésként jól szolgál ez a rövidke idézet. Az is bizonyos, hogy a Bácsér árterületén kialakult nádrengetegek egy kis Sárrétet képeztek ezen a vidéken és jó búvóhelyül szolgáltak az itt betyárkodóknak. Kaszás János, egykori adatközlőm emlékezete szerint bajsai pásztorok és betyárok is járultak Rádaynak, a betyárvilág felszámolójának színe elé, de hogy ott mi történt velük, arról soha nem nyilatkoztak visszatértük után.<o =""></o>
Az utódok emlékezetében alig dereng valami a csárdákról az ott történtekről. Ezek már inkább az emlékezet foszlányai, és leginkább az egykor juhászattal foglalkozó családok leszármazottai emlékeznek valamire.<o =""></o>
Az Angyal Bandi csárda tulajdonképpen nem is bajsai csárda, csak van bajsai vonatkozása. A népi hiedelem szerint ugyanis titkos föld alatti alagút kötötte össze a Buszi-völgyben lévő török pincékkel, amelyek rendeltetését eddig még senki sem kutatta. No meg azt is tudni vélik, hogy a betyár Angyal Bandi a nevét onnan kapta, hogy olyan szép volt, mint az angyal. Ezt a hiedelmet megerősítette özv. Bajcsi Simonné is egykori gyűjtéseim során, aki akkor a kilencedik évtizedét morzsolgatta.<o =""></o>
A Buszi csárda Bajsától négy-öt kilométerre, a Bajsa-Kula országút mentén állt. A határrész ma is a Buszi nevet viseli, sőt a Buszi ragadványnév is ismert a faluban. Ezen a tájon betyárkodott Buszi János; a csárda nevét is feltehetőleg róla kapta, mert sok időt múlatott falai között, s akit másképpen kis Buszinak is neveztek. Legalábbis így vélekedett valaha Petrás Mihály bajsai földműves, egy juhászos család leszármazottja. Szerinte ,,betyáros'' csárda volt a Buszi, hét falura szóló mulatozások folytak itt, gyakoriak voltak a fosztogatások, és a híres kulai vásárokról hazatérő kereskedőknek itt apadt meg a degeszre tömött bugyellárisa. Alkalmas hely volt ez az ilyesmire, az épület völgyben állt, közel volt hozzá a nádas, és könnyen el lehetett tűnni a kíváncsi szemek elől.<o =""></o>
Virág Rozália bajsai háziasszony szülei meséire hivatkozva úgy tudja, hogy ez a Buszi János nem igazi betyár volt, hanem csak afféle kapcabetyár, aki a szegényeket sem kímélte. Hirtelen kezű ember volt, az emberöléstől sem riadt vissza.<o =""></o>
A harmadik csárda, a Csengetyűs, a falu közelében állt, a mai Kánya-szállás mellett. Nevéről ítélve juhászok találkozóhelye lehetett, ahova szívesen befordultak egy-egy icce borra. Itt találkoztak a betyárokkal is, akiknek lopott juhait szívesen fogadták a falkába az első vásárig. Ha aztán sikerrel járt az üzlet, folyt a bor a Csengetyűsben estétől reggelig. Ittak, mulattak, duhajkodtak, virtuskodtak. Ekkor történt-e vagy máskor, ma már nehéz eldönteni, tény és való, hogy a nagy erejű Szakál nevezetű juhász virtusból felvitte a vele iddogáló juhász szamarát a Csengetyűs padlására a nyakában, és csak egy hízott ürüért volt hajlandó lehozni onnan. Így hallotta ezt a történetet Szakál István gyerekkorában Kálovits János bácsitól, aki valamikor a Bajsa környéki uraságoknál bojtárkodott.<o =""></o>
A következő három csárdának csak a nevét őrizte meg az emlékezet: Lebuki csárda, Négyesi csárda, Nesze pi... csárda. Az első a falu szélén, az ómoravicai és a sziváci út elágazásánál állt, a Bácsér mellett, a második a Négyesnek nevezett határrászen, a harmadik pedig a topolyai úton. Nem sok, amit tudunk róluk, de ez is több a semminél.<o =""></o>
A hetedik ilyen útszéli vendégfogadó a Zsiga csárda volt. Az ómoravicai úton állt, a falutól mintegy négy kilométerre. Nevét valószínűleg bérlőjéről, Zsiga zsidóról kapta. Egykori szomszédasszonyom, Mengyán Mihályné úgy tudta, hogy jeles vendége volt ennek a csárdának a kis Híres névre hallgató betyár. Polgári neve ismeretlen, tettei is elfelejtődtek, csak a nevét tartotta meg a hír.<o =""></o>
Bizony azóta nagyon sok évtized eltelt, az ott történtek zöme és a csárdák is elmerültek az idő tengerében. A nevük is lassan a feledés homályába vész...<o =""></o>
 <o =""></o>
Szücs Sándor<o =""></o>

Rubin

2006-10-24, 08:49 AM

Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt

http://img.index.hu/imgfrm/7/0/4/3/BIG_0002097043.jpg

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy – tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél –;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; –
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Rubin

2006-10-24, 01:28 PM

…csak úgy tudhatom meg az emberek igazi nézeteit, ha inkább arra figyelek, amit tesznek, mint arra, amit beszélnek. Nemcsak azért, mert erkölcseink romlottsága miatt kevés ember van, aki mindent meg akar mondani, amit hisz, hanem azért is, mert sokan maguk sem tudják, mit hisznek."
(René Descartes)

http://img.index.hu/imgfrm/6/4/4/9/BIG_0002096449.jpg

Rubin

2006-10-24, 05:45 PM

A világ legegyszerűbb dolgai a legszebbek. Elvakít bennünket a rögeszme, hogy fontosnak kell látszani, kitűnni. Pedig a kérkedés mindig középszerű, a színlelés hatástalan. Minél nehezebb dolgok elérésében keressük a boldogságot, annál kevésbé vagyunk boldogok.

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/6/4/8/2/BIG_0002076482.jpg

Ki igazán boldog? Aki egyszerű, és olyannak látja a dolgokat, amilyenek valójában; élvezi az apró részleteket, és inkább szeretetreméltó igyekszik lenni, semmint hírneves; szereti embertársait, és nem kérdi: megérdemlik-e. Szíve így telik meg apránként az igazi boldogsággal.

/J. L. Martín Descalzo/

Rubin

2006-10-25, 09:55 AM

Georges Bizet

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/96/Georges_bizet.jpg/180px-Georges_bizet.jpg

1838. október 25. Párizs, - 1875. június 3. Bougival

Újjáteremtette a XVIII. századbeli francia opera tipikus formáját, az -opéra comique-ot, melyben prózai párbeszéd köti össze a rövid, remekül formált zeneszámokat, és átvette a francia romantikus nagyopera legértékesebb elemeit. Ennek megfelelően dallamait keresetlen őszinteség, harmóniavilágát világos áttekinthetőség és szerkesztésmódját mesterkéletlenség, biztos formaérzék jellemzi. Ragyogó hangszerelő, meglepően erőteljes színekkel és kitűnően megválasztott témák sorával érzékelteti operáiban a cselekmény színhelyét. Különösen vonzották az egzotikus környezetben játszódó történetek. Érdekes módon szövegkönyveit is eszerint választotta meg. A Gyöngyhalászok indiai környezete, a Perthi szép lány Skóciája, a Dzsamileh egyiptomi színei, és persze mindenekfelett a Carmen spanyol légköre első percben megragadják a hallgatót.

walsz

2006-10-25, 04:52 PM

http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/modern/picasso.gif

Pablo Picasso
1881. október. 25 - 1973.április.8

http://www.quickypage.de/firmen/1077038431/02/1080720629/1080988427/Bild

A művészet nem önmagától fejlődik; az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is

<o =""> </o>

walsz

2006-10-25, 05:22 PM

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/0/04/Mahalia_Jackson_Headstone.jpg

Rubin

2006-10-25, 06:56 PM

Weöres Sándor: Ifijak és vének szépsége

http://img.index.hu/imgfrm/0/7/8/8/BIG_0002090788.jpg

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

Rubin

2006-10-26, 07:40 AM

GYURKOVICS TIBOR:
FÉNYBŐL-ÁRNYÉKBÓL

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/0/4/8/7/BIG_0002110487.jpg
Fényből árnyékból álló test vagy
halálos repülő
indokolatlan benned ami ember
indokolatlan ami nő
örökös tűzkarokba fognak
az égig érő kínjaid
de a földön az agyonégett földön
örökké emel valakid
röpülj vagy sírj a könnyeidnek
arcomra hullik harmata
röpülj röpülj én tartalak
mint ha az isten tartana.

Rubin

2006-10-27, 09:07 AM

Popper Péter: Belső utak könyve
/részlet/

Gondolati háttér: Minden, ami igazán fontos eljön az életünkbe.

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/1/4/7/BIG_0002065147.jpg

Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehetjük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az „adó-vevő berendezésünk.” Ugyanabban a városban néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: „Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!” Szeretnénk szerelmesek lenni –és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.

Rubin

2006-10-28, 05:02 AM

In memoriam
Gregor József
1940. augusztus 8. - 2006. október 27.

http://poszt.com/albumok/2005_06_18/images/62greg.jpg

Nyugodj békében!

Rubin

2006-10-29, 10:27 AM

A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.
(Arthur Golden)

http://img.index.hu/imgfrm/9/8/6/6/BIG_0002059866.jpg

Rubin

2006-10-30, 05:41 AM

Kálmán Imre
Siófok, 1882. október 24 - Párizs, 1953. október 30.

http://magyarok.sulinet.hu/nagymagyarok/legismertebb/kalmanimre2.jpg

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/71/Kalman_Imre_A_Siofok.jpg/180px-Kalman_Imre_A_Siofok.jpg
A zeneszerző szobra Siófokon

walsz

2006-10-31, 03:05 AM

Reformáció napja október 31.

http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2005/forum-pict/luther-95.jpg

A 95 TÉTEL<o =""></o>
 <o =""></o>
Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október<o =""></o>
[I] 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.<o ="">

</o><o =""></o>
Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.
<o =""></o>
1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17). <o =""></o>
2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével történik. <o =""></o>
3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. <o =""></o>
4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig. <o =""></o>
5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki. <o =""></o>
6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad. <o =""></o>
7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak. <o =""></o>
8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni. <o =""></o>
9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet. <o =""></o>
10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban. <o =""></o>
11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak. <o =""></o>
12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem őszinte voltát. <o =""></o>
13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás. <o =""></o>
14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt. <o =""></o>
15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos. <o =""></o>
16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság. <o =""></o>
17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék. <o =""></o>
18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán). <o =""></o>
19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk. <o =""></o>
20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét. <o =""></o>
21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti. <o =""></o>
22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük. <o =""></o>
23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen. <o =""></o>
24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását. <o =""></o>
25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében. <o =""></o>
26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró könyörgés által. <o =""></o>
27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll. <o =""></o>
28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ. <o =""></o>
29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt. <o =""></o>
30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől. <o =""></o>
31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka. <o =""></o>
32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában. <o =""></o>
33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az ember dolga Istennel. <o =""></o>
34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és) ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik. <o =""></o>
35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre. <o =""></o>
36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is. <o =""></o>
37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is. <o =""></o>
38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés kinyilvánítása. <o =""></o>
39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet. <o =""></o>
40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis esetenként. <o =""></o>
41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek. <o =""></o>
42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel. <o =""></o>
43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.
44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb. <o =""></o>
45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását. <o =""></o>
46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra. <o =""></o>
47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga. <o =""></o>
48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van. <o =""></o>
49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk. <o =""></o>
50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel. <o =""></o>
51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket. <o =""></o>
52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte. <o =""></o>
53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják. <o =""></o>
54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.<o =""></o>
55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni. <o =""></o>
56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt. <o =""></o>
57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti. <o =""></o>
58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot. <o =""></o>
59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de ő korának szokásos kifejezésével élt. <o =""></o>
60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott). <o =""></o>
61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott) esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma. <o =""></o>
62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. <o =""></o>
63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. 64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz. <o =""></o>
65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták. <o =""></o>
66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák. <o =""></o>
67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, - valóban az, de a kereset szempontjából. <o =""></o>
68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a legeslegkisebb dolog. <o =""></o>
69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetőit teljes tisztelettel fogadni, <o =""></o>
70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett. <o =""></o>
71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel,<o =""></o>
72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és önfejűsége ellen. <o =""></o>
73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon csalást követnek el, <o =""></o>
74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek. <o =""></o>
75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg.<o =""></o>
76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el. <o =""></o>
77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha ő volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen. <o =""></o>
78. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint. <o =""></o>
79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.<o =""></o>
80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek. <o =""></o>
81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől. <o =""></o>
82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre? <o =""></o>
83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?<o =""></o>
84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt? <o =""></o>
85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának? <o =""></o>
86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből? <o =""></o>
87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre? <o =""></o>
88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének? <o =""></o>
89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak? <o =""></o>
90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük.<o =""></o>
91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének. <o =""></o>
92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16). <o =""></o>
93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt! <o =""></o>
94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, <o =""></o>
95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22). <o =""></o>
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)
<o =""></o>

Rubin

2006-10-31, 09:04 AM

Juhász Gyula: Minden rohan

http://img.index.hu/imgfrm/6/0/9/7/BIG_0002126097.jpg

Minden rohan. Szegény magányos,
Hiába nézed a kék csillagot,
Az élet nem bús, nem talányos,
Az élet harcol: züllik és ragyog.

Minden rohan. S a nagy talányok
Meddőn virulnak fönn a kék ürön,
S míg lelkeden ül méla átok,
Mások gyönyörbe hullnak szédülőn.

Minden rohan. S rohan az élet,
S reád mi vár, te kérdő s álmodó?
Mély óceánja semmiségnek
S az alvilági, hallgatag folyó.

Minden rohan. Rohanj te is már,
Hisz úgy is későn indulsz, balgatag,
Leszüreteltek mindent itt már,
Tiéd tűnt őszök holt pompája csak!

walsz

2006-10-31, 11:13 AM

<o =""></o> <o =""></o>
 <o =""></o>
Száznegyvenhármat léptem; ez a hossza<o =""></o>
az emlékmûnek. Hírnök, ki megölt<o =""></o>
milliók végso tisztelgését hozza,<o =""></o>
úgy mentem el a szobor-sor elõtt.<o =""></o>
Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fõvel<o =""></o>
a hadrakelt hit zord hadnagyai,<o =""></o>
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell<o =""></o>
- õk néztek rám - s a szablyás Bocskai! ...<o =""></o>
Hátrálnom kellett közelükbol: mindet<o =""></o>
nem fogta össze csak messzibb tekintet.<o =""></o>
Fölhúzódtam a kert felé, a fákig<o =""></o>
s lelkemben is hûs tárgyilagosságig.<o =""></o>
<o =""></o>
S most mintha õk<o =""></o>
álltak volna kaszárnya-számadáson<o =""></o>
az én szemem elõtt,<o =""></o>
feszesen-katonásan<o =""></o>
kilépvén éppen akkor<o =""></o>
a háttérül kapott nagy szikla-falból<o =""></o>
s abból a másik, épp oly teli tömbbõl,<o =""></o>
a mögéjük kövesedett idõbõl.<o =""></o>
<o =""></o>
Addig jöhettek, maguk is meredt<o =""></o>
kövek a napfénybe, hol nem lehet<o =""></o>
szavuk már. Szavuk immár csak a tett,<o =""></o>
mely idõvel ad magyarázatot!<o =""></o>
Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!<o =""></o>
Vagy elõbb én beszélhetek?<o =""></o>
<o =""></o>
Kik "ott álltatok, nem tehetve másképp",<o =""></o>
mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,<o =""></o>
mert a langyosat kiköpi az Isten,<o =""></o>
kik után tárgyként maradt fönn a szándék,<o =""></o>
mennyi az igazság még öklötökben,<o =""></o>
mely négy százada oly nagy esküt markolt,<o =""></o>
mely kõbe s öröklétbe görcsösödten<o =""></o>
tartja ma is a bibliát s a kardot?<o =""></o>
Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes<o =""></o>
dühével törtetek, a cél, ahogy<o =""></o>
elértétek?<o =""></o>
Ti kérditek?<o =""></o>
S ha nem lesz<o =""></o>
örömötökre meghallanotok?<o =""></o>
Elmondom. Épp mert nékem is keserves.<o =""></o>
<o =""></o>
Álltatok, égve az Úr igazától;<o =""></o>
állt szemközt épp oly tûzzel teli tábor;<o =""></o>
aztán dönteni kezdett ezredegyszer<o =""></o>
az ész helyett a fegyver<o =""></o>
s a láng.<o =""></o>
Hogy várja örök üdv a lelket:<o =""></o>
rángtak milliószám kínban a testek<o =""></o>
csatamezon, bitófán, vérpadon,<o =""></o>
karón, keréken, meg a fájdalom-<o =""></o>
szerzés új mestergépein; növesztett<o =""></o>
egymással szemben erdonyi keresztet<o =""></o>
Jézus példája, végig Európán;<o =""></o>
égtek, hogy égjen itt a kép s a "bálvány",<o =""></o>
ott a "csalárd könyv" - városok és falvak,<o =""></o>
hol újra emberhúst faltak a félvad<o =""></o>
zsoldosok, eladdig míg tûz a tûzzel,<o =""></o>
nem állt egymással szemben a bûn a bûnnel,<o =""></o>
eladdig, míg nem jött - a gyõzelem?<o =""></o>
Az idõ. Okosan, türelmesen<o =""></o>
s némi humorral.<o =""></o>
<o =""></o>
A kétféle had<o =""></o>
és hit várai szemközt állnak<o =""></o>
ma is, az én hazámban is; a zordon<o =""></o>
fehér-falú s arany-cifrázta templom<o =""></o>
vén tornyai még ágyúként vitáznak<o =""></o>
minden beharangozáskor, vasárnap<o =""></o>
papjaik bent még õsimód dörögnek,<o =""></o>
de kijövet az utcán átköszönnek<o =""></o>
s ujjon mutatják, hogy hány órakor<o =""></o>
s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor<o =""></o>
s egy kis ital.<o =""></o>
Szép. Magam is helyeslem;<o =""></o>
ha pap vagyok, magam is így cselekszem;<o =""></o>
"értsük meg egymást!"<o =""></o>
De nem volt nagy ár<o =""></o>
mégis a harminc évi döghalál,<o =""></o>
d'Aubigné dühe, Coligny halála,<o =""></o>
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,<o =""></o>
fél Németország, a ketté törött<o =""></o>
Európa s hogy itt volt a török<o =""></o>
százötven évig és a mi hazánk ... -<o =""></o>
Ez lett a "gyõzelem"! Ezt küldte ránk<o =""></o>
Isten azzal, hogy "napként kimutatta":<o =""></o>
nem érte folyt a harc, hanem miatta;<o =""></o>
ilyen volt, mit díjul szánt, a jövõ:<o =""></o>
- mert volt-e vajon gyõztes, kit nem õ<o =""></o>
rendelt eleve gyõzni? <o =""></o>
Gyõztetek.<o =""></o>
Maga a Sátán gyõzött veletek!<o =""></o>
Balekok voltatok, mind! Hátra arc!<o =""></o>
Nincs jogotok egy lépést sem elõre.<o =""></o>
Törlõdjetek be kõbe és idõbe.<o =""></o>
Elveszett - eleve! - a harc!<o =""></o>
<o =""></o><o =""></o>
- mondtam keményen, mint aki magára<o =""></o>
támad elõször is az igazával;<o =""></o>
majd:<o =""></o>
Megbuktatok! A haddal simára<o =""></o>
törölt kontinens - e fekete tábla -<o =""></o>
közepére mi iratott eredmény?<o =""></o>
Egy betû, egy már tréfának sem új<o =""></o>
buta betû s az is csak magyarul:<o =""></o>
mért több a keresztyén, mint a keresztény?<o =""></o>
Értelmet annyi millió halott<o =""></o>
vérébol ennyit párolhattatok,<o =""></o>
midõn - feledve, kinek mi a dolga -<o =""></o>
karddal csaptatok ti is a Csomóba:<o =""></o>
a Föladatba, mely épp a kötés<o =""></o>
kibogozásával szép és merész.<o =""></o>
Ez az "eredmény"!<o =""></o>
<o =""></o>
És ha - ez se volna?!<o =""></o>
- kondult meg bennem is, ahogy várható volt,<o =""></o>
a tulsó torony az innen valóra<o =""></o>
(és attól fogva mind a kettõ bongott)<o =""></o>
s kelt ezredszer is - alig finomodva -<o =""></o>
bennem a két õs ádáz szó-birokra:<o =""></o>
a mindig úrhitû tolnai pásztor<o =""></o>
s a csupa dac sárréti prédikátor.<o =""></o>
<o =""></o>
Mert mi szorította kézbe a fegyvert?<o =""></o>
Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?<o =""></o>
S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan<o =""></o>
"hal el a hit" a "római mocsokban"?<o =""></o>
Ha arra tart eszme s világ, amerre<o =""></o>
a "tiarás templom-kufár" vezette,<o =""></o>
ha nincs, ki a bûnnek ellenszegül<o =""></o>
s - ha úgy fordul, hát reménytelenül,<o =""></o>
de csak annál szebb önfeláldozásképp -<o =""></o>
odavágja, hogy "nem tehettem másképp!",<o =""></o>
ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad<o =""></o>
a kín, a vér, akkor nincs áldozat,<o =""></o>
nincs - inkvizíció?!<o =""></o>
Ha - bár "hiába" -<o =""></o>
Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,<o =""></o>
s jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább<o =""></o>
fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,<o =""></o>
valdeusok, husziták, Bocskay<o =""></o>
írást-imát se tudó hajdui,<o =""></o>
hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,<o =""></o>
amilyet az imént lemosolyogtál?<o =""></o>
Hiszed, hogy volna olyan-amilyen<o =""></o>
magyarság, ha nincs - Kálvin? <o =""></o>
Nem hiszem.<o =""></o>
Vagy mást mondok: szobádban volna villany,<o =""></o>
ha nem lép Giordano Bruno a tûzbe?<o =""></o>
Hol kezdõdött, hogy atomerõ is van<o =""></o>
s holnap rakétán repülsz ki az ûrbe?<o =""></o>
Övék az érdem, kiket sem a máglya<o =""></o>
nem riasztott vissza, sem a gálya -<o =""></o>
sem harcaik bukása,<o =""></o>
a léptenként fölmeredõ "hiába!"<o =""></o>
Látták vagy nem a céljuk,<o =""></o>
azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;<o =""></o>
úgy lökte õket, mint lopor az ólmot:<o =""></o>
elõre! és ok vállalták e sorsot -<o =""></o>
Mondd hát velem, hogy dicsõség reájuk!<o =""></o>
<o =""></o>
Álltam némán, hírhozó katonájuk,<o =""></o>
már azt forgatva, hogy én mit kapok,<o =""></o>
nem is õtõlük magyarázatot:<o =""></o>
a tettektõl, melyek - akár a gyermek -<o =""></o>
magukért csak felnõttsorban felelnek.<o =""></o>
Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:<o =""></o>
volt bárkié a szándék,<o =""></o>
maga az Isten se tudhatta másképp.<o =""></o>
 <o =""></o>
[I]1946<o =""></o>


Illyés Gyula<o =""></o>
A reformáció genfi emlékmûve elõtt<o =""></o>
 <o =""></o>
 <o =""></o>

<o =""></o>
<o =""></o>

walsz

2006-10-31, 11:21 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/521/11933csond-beke-feny-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/229923/size/big/password//sort/1/cat/521) Halottak napján.<o =""></o>
Este, hogyha hallom,
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.

Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.

Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.

Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.

Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
a lelkem ott járt a sírok között,
s a víziók egymást riogva űzték.

Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
tágas szobánk homályba öltözött.

Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
én megbotoltam réveteg imámban,
anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.

Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam. <o =""></o> <o =""></o>
<o =""> </o>
 <o =""></o>
[I]KOSZTOLÁNYI DEZSŐ<o =""></o>: HALOTTAK NAPJÁN<o =""></o>

walsz

2006-10-31, 11:47 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/519/11932gyertya_196-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/225908/size/big/password//sort/1/cat/519)

Befonnak egyszer téged is<o =""></o>
valami pompás koszorúba<o =""></o>
idegen lesz majd és hideg<o =""></o>
minden akár e bécsi utca<o =""></o>
elgurulsz mint egy villamos<o =""></o>
utánad felgörbül a vágány<o =""></o>
<o =""></o>
kutyatej páfrány<o =""></o>
tör át a járdán<o =""></o>
<o =""></o>
kit érdekel hogy erre jártál<o =""></o>
<o =""></o>
Oszlopnak vetett háttal<o =""></o>
hallgattam az ágoston-rendiek<o =""></o>
fehérre meszelt templomában<o =""></o>
hallgattam a rekviemet<o =""></o>
<o =""></o>
Mert a legárvább akinek<o =""></o>
még halottai sincsenek<o =""></o>
bora ecet könnye torma<o =""></o>
gyertyájának is csak korma<o =""></o>
álldogálhat egymagában<o =""></o>
kezében egy szál virággal<o =""></o>
mert a legárvább akinek<o =""></o>
még halottai sincsenek<o =""></o>
<o =""></o>
Mondják hogy ítéletidõ tombolt<o =""></o>
összeért a temetõ s a mennybolt<o =""></o>
vízszintben állt ösvénnyel az árok<o =""></o>
egymást se látták a gyászhuszárok<o =""></o>
toccsantak térdig tövig derékig<o =""></o>
senki se látta mégis beszélik<o =""></o>
és a sírok is mint a leláncolt bárkák<o =""></o>
táncoló farukat föl-le-föl dobálták<o =""></o>
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó<o =""></o>
<o =""></o>
s hogy elúszott volna akkor a koporsó<o =""></o>
<o =""></o>
dunából tengerbe<o =""></o>
ki az óceánra<o =""></o>
dunából tengerbe<o =""></o>
ki az óceánra<o =""></o>
<o =""></o>
úszik a koporsó<o =""></o>
zene a vitorla<o =""></o>
úszik a koporsó<o =""></o>
zene a vitorla<o =""></o>
<o =""></o>

Kányádi Sándor<o =""></o>
Halottak napja Bécsben
/részlet/
<o =""></o>

walsz

2006-10-31, 12:58 PM

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c1/Petra_Haden_daylight.jpg/250px-Petra_Haden_daylight.jpg (http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9p:Petra_Haden_daylight.jpg)

Hegedűszó, hegedűszó,
hegedű édes zokogása,
az a mély hang, a fekete,
s a vékony fehér cérnaszála.

Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.

Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.

Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a négy húr felel,
a híven faggató vonónak.

A dal, mely csecsemőkorunk,
s az öregség hólepte tája,
hová talán el se jutunk,
de lelkünk mégiscsak bejárja.

Múlt és jövő két szárnya zúg,
suhog fölöttünk a teremben -
s amikor végül is lehull,
egy pihéje arcomba lebben.

Fölrezzenek. Szemembe süt,
kigyúl a való, mint a lámpa.
De szívemben még búg tovább
a szomorúság boldogsága.

Zelk Zoltán Hegedüszó

Rubin

2006-10-31, 01:36 PM

„… mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek…”
(Kányádi Sándor)

http://lovecats.freeblog.hu/Files/hn1.jpg

walsz

2006-11-01, 04:32 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/4281fa-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/230392/size/big/password//sort/1/cat/503)

Ha elmúlik a nap, s a természet maga
a benne gyúló fényt kioltja már,
tág ház gyanánt az őszi cserjék ág-boga
a levegőben mozdulatlan áll.
A héja, varju ott lel éji menedéket,
s fent felhők raja száll, sok vándorló kisértet.

Tapadtan hull alá a száraz őszi lomb,
hever a földeken, dús levél-teritő.
Távolban óriás, négylábú lény bolyong,
ködös falunkon át el-elbődülve jő.
Bika, bika nagyúr! hát nem vagy már kevély?
Borostyánkőt idéz a juharfa-levél.

Ősz lelke, adj erőt vezetni tollamat!
Hógyémánttal ragyog az égi szerkezet.
Eltűnt a sarkon túl a bika, s fenn a nap,
mint nagy kolonc, a föld felett
ködös golyóként csüngve imbolyog,
s a föld karéja vérezve lobog.

Kerek szemét jártatva szüntelen
repül egy nagy madár alant.
Mozgásában az ember van jelen:
szárny közt repül az embertől fogant
mag is ha élni, megszületni száll.
Lomb közt kinyitja házát egy bogár.

Ősz architekturája. Benne tág helyet kap
az üres levegő, a cserjés meg az ér,
helye van embereknek, állatoknak,
s fenn örvénylőn kereng, repül a holt levél -
a földi dolgokon különös fény remeg.
Itt vannak újra mind az áruló jelek.

Lomb közt kinyitja házát egy bogár,
kibámul, szarvacskáit nyújtogatva;
sokféle kérget őrölt össze már,
s púpos halomba összerakta,
s most csepp kürtjét megfújja érdesen,
apró isten gyanánt eltűnik hírtelen.

De ím eljött a szél. Mindaz, mi tiszta volt:
a féres, száraz tájék szürke lett ,
zord ködbe tört a fény, gomolygón egybefolyt.
A csapkodó szél füstöt tereget;
kavargó, tépett lombokat sodor,
s robban a földön, mint a puskapor.

Mindenfelől kisért a fagy, a dermedés.
Peng a juharlevél, akár a réz,
ha vékony lemezét megrezdíti az ág.
És meg kell értenünk nekünk is halk szavát:
így ád jelet az esztendő, az élet,
hogy a természet új korszakba lépett.<o =""></o>

Nyikolaj Zabolockij: ŐSZ

walsz

2006-11-01, 05:00 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/503/1660zalaiosz.jpg

Elzengett az õszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s víz csap a csupasz szõllõtõre.
Ludbõrzik az agyagos domb bõre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Babits: Ősz és tél között
/részlet/

walsz

2006-11-01, 05:25 AM

Az embert nehéz becsapni. Nem lehet azt mondani neki, hogy eredj erre, itt kapod a többet. Egy idő múlva rájön a csalásra, és akkor vége. Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény. Mindig odamegy, ahol több életben van része. Még arra is képes, hogy beteg legyen, ha az egészség kevés élményben részesíti. Mindig a több kell, a ragyogóbb, a tüzesebb, az érdekesebb, a komolyabb, az izgatóbb, a hatásosabb, a megragadóbb. Még régen gondoltam, hogy az agónnal valami baj van, mert keveset ad. Most látom, hogy a bajon nem lehet segíteni. A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a nyilvánosságnak.
Ezt a magatartást számomra kortársaim igen megkönnyítették. A szellemiség, amit szolgáltam, itt magyar földön ismeretlen volt. Ha egész a közönségességig, sőt a nyilvánosságig akarnám a dolgot egyszerűsíteni, azt kellene mondanom, hogy e szellemiségnek három lényeges pontja volt.<u1 =""></u1>
Az első: az emberismeretet minden lehető módon, még kellemetlenségek árán is fokozni, mert csakis a jól megalapozott és helyes emberismeretből fakadhat az emberek között termékeny viszony, és csak azok vehetik egymást komolyan, akik egymást ismerik.
A második: felismerni annak a kornak, amelyben élünk, veszélyes válságtermészetét, és az idő khiméra-lényével szembeszállni. <o =""></o>
A harmadik: mystique au lieu de politique, ahogy Péguy mondja, vagyis előnyben részesíteni a Szentírást a pártprogramok fölött.<u1 =""></u1><o =""></o>
Lehet, hogy ez a szellem nagyon is szembeszáll mindazok érdekével, akik itt éltek. Lehet, hogy Angliában, Franciaországban vagy Németországban el tudtam volna érni valamilyen befolyást. A feltételekről és a lehetőségekről tudomásom nincs és nem is lehet. Kétségtelen, hogy hazám határain túl élő eszmék iránt mindig rendkívül fogékony voltam, talán azért is, mert itt eszméket egyáltalán nem találtam, csak programokat. Ami az egyetemes színvonalat és korszerűséget illeti, tehát nem volt szégyellni valóm. Ami azonban a lényeges produktivitást illeti, abban, őszintén szólva, nem vagyok biztos, mert nem tudhatom, hogy a dolgok menetébe termékenyen bele tudtam volna-e avatkozni. Magyar földön az eszméket bizalmatlansággal fogadták. A bizalmatlanság bizonyos százaléka természetesen mindig a személynek szól, s ezt aránylag korán észrevettem. De sem saját lényemet kiküszöbölni, sem őszinte érdeklődésem körét megváltoztatni nem állt módomban.<u1 =""></u1><o =""></o>
Kénytelen voltam megelégedni azzal a sajátságos helyzettel, amely tulajdonképpen helyzettelen. Igazán otthon egy a valóságban meg nem lévö szellemi Európában lettem volna, ahol igazán otthon azok a szellemek voltak, amelyeket komolyan vettem és tiszteltem és barátaimul fogadtam, s az a tény, hogy reálisan itt éltem Magyarországon, szavamnak súlyát és élét elvette.<u1 =""></u1><o =""></o>
Azt hiszem, helyzetemet jól magyarázom, amikor azt mondom, hogy itt nem voltam otthon, mert nem voltam stílszerű, korszerű, népszerű; ott pedig, ahol mindez lehettem volna, ott egyszerűn nem voltam. Itt egyetlen emberrel sem találtam olyan, egész bennem élő szellemiségre kiterjedő kapcsolatot, amelyből termékeny közösség keletkezhetett volna, s így legalább egy kicsiny körnek alapja lehetett volna. Ahol pedig rokon szellemű emberekkel találkozhattam volna, ott sohasem tartózkodhattam annyi ideig, hogy az érintkezést felvehettem és kimélyíthettem volna.<u1 =""></u1><o =""></o>
Röviden tehát: ahol élni számomra kedvező lett volna, ott alig, vagy egyáltalában nem éltem; itt pedig, ahol éltem, lényem és eszméim idegenek voltak és maradtak.... [...]... <o =""></o>
Egyáltalán nem ismerek olyan szellemileg jelentékeny embert, akinek véléménye valamiképpen ne jelentene csoportvéleményt. Az egyik szava mögött párt van, a másiké mögött baráti kör, a harmadiké mögött érdekszövetség, a negyediké mögött a tanítványok tömege. Minden komoly figyelemreméltó vélemény, amellyel találkoztam, persze itthon, többeké volt, s ezeket a többeket a vélemény megmozdította, s ezek a többek magukat a véleménnyel azonosították. Minden szó tulajdonképpen többek nevében leadott szavazat volt. Úgy vettem észre, hogy a szó súlyát általában úgy mérték, hány ember azonosította magát vele. Ezeket a szavakat igen kedvelték. Ha valakit megtámadtak, a támadó szó csoportszó volt, ha az illetőt megvédték, a védelem is csoport nevében történt. A gondolkozás, az írás, a küzdelem, a vélemény, a vita általában csaknem teljesen kollektív megnyilatkozás volt. A szellemiség szavai, amint mondtam, tulajdonképpen világszemléletek, állásfoglalások, érzelmi és érdek kapcsolatok szavazatai voltak.<o =""></o>
 <o =""></o>

[I]/Hamvas Béla: Aranykor/
részlet
<o =""></o>

Rubin

2006-11-01, 11:56 AM

Ady Endre
HALOTTAK NAPJÁN

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/3/6/3/3/BIG_0002133633.jpg
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

walsz

2006-11-01, 12:42 PM

Ignotus, Veigelsberg Hugó

(Pest, 1869. nov. 2. - Bp., 1949. aug. 3.)

1908-ban Hatvany Lajossal és Fenyő Miksával együtt megalapítja a később magyar irodalom legnagyobb hatású lapját, a Nyugatot.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00001/08-01.jpg

Ignotus szerint az irodalomnak egyetlen kötelessége van, az, hogy művészi legyen. "A művészetnek csak egy törvénye van; csinálj, amit akarsz, ha meg tudod csinálni," Művésznek csak egy kötelessége van: hogy az legyen, aki. Nem lehet elébe recipéket írni s a költészet fejlődése elé sem.
A politika ez elképzelés szerint tehát ne igyekezzék közvetlenül irányítani a művészetet, mert legföljebb alakoskodásra, tehát rossz művészetre kényszerítheti. A művészi remekek önkéntelenül – nem szándékosan, hanem szükségképpen – a faji vagy nemzeti géniusz vagy állapot, vagy erkölcs kifejeződései. A művészi nevelésnek tehát mégis van módja, de csak egy: a tehetség iránti tisztelet.

Rubin

2006-11-02, 11:07 AM

Pilinszky János

MÉGIS NEHÉZ

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/6/0/7/4/BIG_0002136074.jpg

Anya, anya
ebben a sivatagban,
mért hagytál itt, ebben a sivatagban?

Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
és mindent mégis oly kiváncsian
szemlélgetek?

Tudod, hogy hány kisértés,
a semmi és üresség késdobáló
hány és hány pokla leskel itt reám?

Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
a kelme megfakúl, s a fű
beteríti az utakat.

Persze, persze, a feledés, az elmulás -
de hol is hagytam abba? -
mégis élek,
mégis nehéz, anya, mégis nehéz.

Rubin

2006-11-03, 03:38 AM

LÉVAY LÁSZLÓ: A MEGFOGHATATLAN PERCEK

http://img.index.hu/imgfrm/1/8/4/0/BIG_0002141840.jpg

Vigyorogva kúsznak rám a percek,
Egyik a másik után.
Megfognám, - de siklanak puhán,
Délután az agyamra ülnek,
Este a mámorban hagyott
Percek reggelre rám aggatják
A megvonagló holnapot.
Együtt rohanunk évek óta,
Nekik passzió, kínok nekem.
Milyen jó lenne egy-két szóra
Megülni néhány percemen.
Megvárni, míg a harmat ébred,
S trillázva dalol a madár.
Jönnek percek, mennek percek.
Holnap a Nyár már Őszbe jár.

Rubin

2006-11-04, 04:44 AM

Lászlóffy Aladár

Nagyobb baj is lehet, mint tűrni

http://img.index.hu/imgfrm/0/0/7/1/BIG_0002110071.jpg

Megáll az ész: a jogon innen
s a jogon túl játszik veled,
eleve ellened szól minden:
tovább pusztít a gyűlölet.

A természet se hagyja abba,
s az ember öli önmagát;
két ilyen front közé szakadva
dühöng és harcol a világ.

A jövő: mordan fenyeget, vagy
lehet, hogy mégis menedék?
Nekik, kik tényleg megriadtak,
egyetlen szelíd szó elég.

De köztünk rejtőzik az ordas,
ki mindig mindent félreért,
ki mindig mindent félreolvas,
s dühe máris a csúcsra ért,

kinek lehet, ha engednénk is:
hadd lássuk végre, mit akar,
ha minden kedvét tölti – mégis
ugyanúgy fenyeget a baj.

Nagyobb baj is lehet, mint tűrni
más vélemény diadalát.
Mégis inkább így elmerülni
akar a megveszett világ?

walsz

2006-11-05, 04:02 AM

Bibó István kiáltványa<o =""></o>

1956. november 4.<o =""></o>

<o =""></o>
Magyarok!<o =""></o>
Nagy Imre miniszterelnök a hajnali szovjet tárgyaláskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megjelenni. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint õk megszállják az épületet, a benne levõ polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. Õ, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az Országgyûlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselõje.<o =""></o>
Ebben a helyzetben a következõket nyilatkozom:<o =""></o>
Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sõt teljes mértékben benn akar élni a kelet-európai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe elõtt visszautasítom azt a rágalmat is, miszerint a dicsõséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be. A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítõ és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napirenden volt utcai igazságtételt, valamint ókonzervatív erõknek minden fegyveres erõszak nélkül való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégbõl óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetõleg visszahívni: komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezõleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfõbb forrása.<o =""></o>
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsõségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közmûveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetrõl tájékoztatva nem vagyok, felelõtlenség volna tehát tõlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszeretõ népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.<o =""></o>
Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselõje és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.<o =""></o>
Isten óvja Magyarországot!

<o =""></o>
Budapest, 1956. november 4. <o =""></o>

Rubin

2006-11-05, 04:49 AM

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>http://imstars.aufeminin.com/stars/fan/D20050412/2020_133475899_bryan_adams02_500x375_H111744_L.jpg</TD><TD vAlign=bottom>http://www.canadiancontent.net/images/people/thumbs/Bryan-Adams.jpg (http://www.canadiancontent.net/images/people/picture/Bryan-Adams.jpg)</TD></TR></TBODY></TABLE>
Bryan Adams
(1959. november 5. Ontario-)

walsz

2006-11-05, 07:26 AM

<table> <tbody><tr><td>
</td></tr></tbody> </table>
<table> <tbody><tr><td>http://www.artfile.ru/oboi/s/b/10/72281_293_612_ArtFile_ru.jpg (http://www.artfile.ru/oboi/b/i.php?i=b%7C160281) </td></tr></tbody> </table>

walsz

2006-11-05, 08:27 AM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/508/11569061013_060abc-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/228982/size/big/password//sort/1/cat/508)

Bordódi Kristóf lovára száll
Felfelé száguld, hol nincsen határ
Csillagos ég alatt álmokat űz
Éleszd a lángot, égjen a tűz

Fehér szobában, nyár éjszakán
Illatos ágyban fekszik a lány
Szemében könnyek, hiába vár
Bordódi Kristóf lovára száll

Ne sírj virágom, ne sírj anyám
Láttok még engem a ház udvarán
Bordódi Kristóf búcsúzik már
Felfelé száguld, hol nincsen határ

A Földtől már távol, az éghez közel
Száguldó szélvész ragadja el
Lelkében lángol az emésztő tűz
Csillagos ég alatt álmokat űz

Bordódi Kristóf a ház udvarán
Hat fehér gyertya a két oldalán
Sír fölé hajlik egy magányos fűz
Éleszd a lángot, égjen a tűz

walsz

2006-11-05, 05:27 PM

1. Seirbõl kiált énhozzám is az Úr: „Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról, vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?“ Ilyen hiábavalóság hát az ember isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által éjszaka lesz?
<o =""></o>
<o =""> </o> 2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz doboló vigasságának szünésével a Földnek, megromolnia s megerõtlenedniök a Föld népe nagyjainak?
<o =""></o>
<o =""> </o> 3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert mindig visszarántja Valaki, kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén fölkél az Úr.
<o =""></o>
<o =""> </o> 4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az Embernek nagyszerû célját, az Élet egyenlõ kibékülését mindnyájunkkal s a békének szivárvány-hídját? Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon völgyében megharagvásában, a mi õsi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?

5. Bizony a „kegyetlen, hosszu Léviátán kígyót és a tekergõ Léviátán kígyót“ kemény, nagy és erõs fegyverével nem látogatja meg senki És a „veres boru szõlõt“ vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.

Ady Endre: Ésaiás könyvének margójára

<o =""></o>

Rubin

2006-11-06, 08:08 AM

Robert Burns :
Levélhulláskor...

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/0/0/4/7/BIG_0002150047.jpg

Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorúl a vidék,
ha tél veszi át a vig ősz örökét.

Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors az időm de röpül!

Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.

Mily ostoba vagy, mig a csúcs hivogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.

Margit

2006-11-06, 09:20 AM

Rubin ez gyönyörüüüü:23:

Rubin

2006-11-06, 10:31 AM

Dsida Jenő
Vonaton éjjel

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/7/8/2/BIG_0001905782.jpg

Hallgatag éj van, s utazom,
köröttem asszony, férfi, leány. -
Élet-vonatom ritmusa gördül,
kemény kereken zokogón zördül,
és lázas-szemű, idegen arcom
halovány,
halovány,
halovány.

Hallgatag éj van, s utazom,
s szürke hegyekből koszorú
nyúlik a felhős, árnyas egekbe
komoran, búsan ránk-fenyegetve,
s odakünt minden elmaradó fa
szomorú,
szomorú,
szomorú.

Hallgatag éj van s utazom -
Ki tudja: meddig megyek én?
Hinti az ég a hímes ezüstöt,
vonatunk hányja, ontja a füstöt,
és megy a gőzös, rohan a gőzös
feketén,
feketén,
feketén.

walsz

2006-11-06, 11:19 AM

http://www.artfile.ru/oboi/s/m/116/72294_293_866_ArtFile_ru.jpg (http://www.artfile.ru/oboi/b/i.php?i=m%7C160294)

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék

Weöres Sándor Buba éneke

walsz

2006-11-06, 05:48 PM

http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/531/11169IMG_8810-med.jpg (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php/photo/231099/size/big/password//sort/1/cat/531)

A kősziklákat mindíg irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájok sujt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófuvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindíg irigyeltem.

<o =""></o>

Reményik Sándor<o =""></o>
Sziklák
/részlet/

walsz

2006-11-06, 06:16 PM

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/thumb/5/58/Erkel_Ferenc.jpg/428px-Erkel_Ferenc.jpg (http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/5/58/Erkel_Ferenc.jpg)

Erkel Ferenc

Gyula, 1810 november 7.

" Csend van. Ülök és gondolkodom: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodom. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsõ mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson elõször eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhitat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz..."

walsz

2006-11-06, 06:53 PM

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/img/hamvas_bela11.jpg

1968 november 7.-én 71 éves korában agyvérzésben meghalt Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas filozófus, eszéista, író.

Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek. Hallottam, hogy valaki nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit ivott, és közben újságot olvasott. Ha nem szavahihető ember mondta volna, azt hinném, hogy hazudott. Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, ez az élet nagy ünnepélyes pillanatai közé tartozik. Ilyenkor az asztalt le kell takarni sárga vagy rózsaszín abrosszal, a vázába virágot kell tenni, éspedig cinfát vagy napraforgót, és egészen nagy költőt kell olvasni, Pindaroszt vagy Dantét vagy Keats-et. Aki az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, azt elveszett embernek lehet tekinteni.<o =""></o>
Van még néhány ilyen kirívó eset. Ünnepi vacsorán, amikor a fiatal félkövér libához szekszárdit ittak, az egyik úr a főispánt köszöntötte fel. Sajnos, ez ma a hihető dolgok közé tartozik. Az egyik faluban azt mesélték, hogy a jegyző kolbászos lecsóhoz ó-pannonhalmit ivott. Ha ez igaz, akkor a jegyző gyengeelméjű volt vagy ateista. Nekem az a gyanúm, hogy az utóbbi<o =""></o>.
Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. Ha szobában vagy, előbb mindig teríts asztalodra kendőt. A barbár viaszosvászonról iszik, a szerencsétlen, de nem azért, mert nincs neki kendője, hanem azért, mert nincs szíve az iváshoz. Minden esetben előbb egyél, legalább né-hány szem diót, mogyorót, vagy mandulát. Erre az olajos magra a bor íze kibontakozik. Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantém és újbor. Jegyezd meg jól!<o =""></o>
A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.<o =""></o>
Egyébként a pedantériát nem szívlelem. Ez a borral és a szerelemmel nem összeegyeztethető. Aki a bort és a nőt szereti, az bohém. A rend emberei absztraktak, gondterheltek. Nagy aprólékossággal mindig rakosgatnak, attól való eszeveszett félelmükben, hogy valamit nem fognak megtalálni. Mi az ördögnek ez a rémület? Bolondság a spájzban a zacskókat sorba állítani, mint a könyveket; bolondság mindenből katalógust csinálni. Nem szívelhetem a pedánst, aki a poharat mindig ugyanarra a helyre teszi vissza, és a csirkecombot nem veszi a kezébe. Rigolyás bolond, igen, akár férfi az illető, akár nő. A legjobban szeretné csókját is szép sorba rakni, hogy meg lehessen számolni, mennyi volt. Szép sorba, hosszúság szerint, tüze szerint, édessége szerint, azokat is skatulyákba rakná, cédulákat írna fel rá, hogy mikor történt, dátum és hely, és az egészet egy nagy könyvbe bevezetné. Az ivásnál és az igazi szerelemnél ezek a mániákus rendesek és higiénikusok elbírhatatlanok.<o =""></o>
Példa rá a bor. A bor az egyenes vonalat nem szereti. Ezért, aki már jócskán ivott, örvénylő mozdulatokat tesz, és ha megindul, szép parabolákban és hiperbolákban jár. Azt mondják, egyensúlyát elvesztette és tántorog. Nem hiszem. A bor ezeket a lengő balanszokat kedveli. Figyeld csak meg a boros ember járását. Valóságos tánc ez, amit csinál. Öreg csavargó, fel se tételeznéd, hogy mozgásában ennyi báj van. És figyeld csak meg, milyen az, aki pálinkától részeg. A boros folyton kering, a pálinkás ki-kitör, aztán összecsuklik, amíg fejbesújtva leroskad. Az egyik parabolás örvénylő tánc, a másik a szögletes és szaggatott mozgás. Egész népeknél megfigyelhető. A bor-, és a pálinkanépek különbsége ez, amely mozgásban, gondolkozásban, érzésben és egész életmódban megnyilatkozik. Ez a múzsai és a barbár népek közt levő különbség.<o =""></o>

Hamvas Béla: A bor filozófiája
(részlet)