Gyerekeknek - gyermekdalok, versek, mesék I.

[dorina0606]

Tudom,hogy még nincs itt a Tél,de azokra gomdolván,akik pedagógusok és előre kell dolgozniuk,összegyüjtöttem a verseimet a Télről.Legyen az első téma : HÓEMBER

[dorina0606]

Balla László: A hóember

Tovaillant november
Beköszöntött december,
S jött vele egy új ember,
Répaorrú hóember.<O:p</O:p

Amíg tartott január,
Bundájában nem volt kár,
Amíg tartott február
Nem bántotta napsugár.

De aztán jött március
<O:p- hóember most messzi fuss,
szaladj ha bírsz, mert ha nem,
tócsa marad helyeden.

S mire jött az április
Fűnőtt arra csodafriss,
S a jókedvű gyerekek azt se tudták,<O:p</O:p
A hóember vajon hol is lehetett.

[dorina0606]

Csukás István:
Dal a hóemberről


Hideg szél fúj, hogy az ember
Majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.


Ütött-kopott rossz fazék a
Tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.

Seprűnyél a nagyvilági
Sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,

Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!


DONÁSZY MAGDA:
Hóember



Mérgesen néz
a hóember!
Hozzányulni<
senki sem mer.

Kezében a

seprű nyele,
megbírkózni
ki mer vele?

Mozdulatlan
áll a helyén,
szalmakalap
Van a fején.

Se nem eszik,
se nem iszik,
mégis egész
télen hízik.

Ha jönnek a
meleg napok,
nagyot sóhajt:
-elolvadok!-

Tavaszra csak
helye marad…
meg a seprű,
mag a kalap.

[dorina0606]

ENYEDI GYÖRGY:
A hóember<O:p

<O:p

Fekete szén a szemem,<O:p</O:p
szép sudár a termetem ,<O:p</O:p
orrom répa, nagy darab,<O:p</O:p
a fejemen vaskalap. <O:p</O:p


Szám is van, fülemig ér, <O:p</O:p
hónom alatt seprűnyél,<O:p</O:p
s hósubámon - még ilyet<O:p</O:p
kilenc apró gomb fityeg.<O:p</O:p


Ág hegyéről csöpp veréb<O:p</O:p
szállt a vállamra elébb:<O:p</O:p
arra volt kíváncsi tán,<O:p</O:p
hogyan szelel a pipám?
<O:p</O:p


K. László Szilvia<O:p</O:p
HÓEMBER<O:p</O:p


Hóból van a szoknyája, <O:p</O:p
Hóból van a kabátja. <O:p</O:p
Orra répa, szeme szén, <O:p</O:p
És a feje tetején <O:p</O:p
Lyukas fazék díszeleg. <O:p</O:p


Kitaláltad, hogy ki ez?<O:p</O:p

[dorina0606]

Sarkadi Sándor:
Hóember


Szikrázik a hótenger<O:p</O:p
Elkészül a hóember<O:p</O:p
Hótenger, hótenger<O:p</O:p
Répaorrú hóember!<O:p</O:p


Seprűnyél a kezébe<O:p</O:p
Vasfazék a fejébe<O:p</O:p
Hótenger, hótenger<O:p</O:p
Répaorrú hóember!
<O:p</O:p


T:NAGY SÁNDOR:<O:p</O:p
Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,<O:p</O:p
ragyog, mint az ezüst,<O:p</O:p
s repül a sivalkodó szélben,<O:p</O:p
akár a por, a füst.<O:p</O:p
Serényen dolgozik három gyerek:<O:p</O:p
fagyos kezeikkel<O:p</O:p
gyúrják a havat, mint agyagot,<O:p</O:p
készül a hóember:
<O:pSzénb&otilde;l, kavicsból kap szemeket,<O:p</O:p
hadd nézze: a világ,<O:p</O:p
milyen fehér! S milyen szépek<O:p</O:p
az ezüst téli fák.<O:p</O:p


ZSADÁNYI LAJOS:
Répaorrú hóember

<O:p

Répaorrú hóember,<O:p</O:p
szénfekete szemekkel<O:p</O:p
Fején vasfazék, kajla,<O:p</O:p
csuhéból van a bajsza<O:p</O:p
Szájában rossz csutora, <O:p</O:p
őrködik, mint katona.<O:p</O:p

[dorina0606]

Sordíszek:

[csipkebogyo]

Tudom,hogy még nincs itt a Tél,de azokra gomdolván,akik pedagógusok és előre kell dolgozniuk,összegyüjtöttem a verseimet a Télről.Legyen az első téma : HÓEMBER





Remek ötlet. Akinek van még hóemberes verse, ide irja, igy a könnyebb lesz a keresés...:)

[dorina0606]

KRECSMÁRY LÁSZLÓ:
Hóember

December,
december-
nézzétek csak
hóember,
hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a kabátja,
hóból van a keze,lába,
hóból van a nyaka,válla,
hóból van a füle,szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,<O:p</O:p
s egy nagy lyukas lábas
csücsül a fején!<O:p</O:p

[dorina0606]

Andersen mese: A HÓEMBER



- Hej, de pompás hideg van! Csak úgy csikorog minden tagom! - kiáltott fel elégedetten a hóember. - Új életet lehel belém ez a jeges szél! De mit bámul rajtam az az izzó képű oda­fönn? - A napot gondolta, amely éppen akkor hajlott nyugovóra. - Felőlem bámulhat, ugyan nem hunyorgok, szemem se rebben!
Csakugyan, meg se rebbent a szeme, a két háromszögletű széndarab. De annál jobban villogtatta a fogait; tehette, mert egy gereblye feje volt a szája. Gyereksereg ujjongó kiáltásai közepette született, szánkócsilingelés, ostorpattogás köszöntötte.
Lenyugodott a nap, átadta helyét a teliholdnak; most annak fényes, kerek arca ragyogott az égen.
- No, most meg a másik oldalról bámészkodik! - bosszankodott a hóember, mert azt hitte, megint a nap jelent meg az égen. - Úgy látszik, sikerült leszoktatnom róla, hogy olyan utálatos meleget árasszon rám. Most már nincs ártásomra, inkább világít nekem, hogy láthassam magamat. Csak azt tudnám, mit kell csinálni, hogy az ember elmozdulhasson a helyéről! De szeretnék lábra kelni! Akkor lemehetnék a jégre, korcsolyázhatnék, ahogy a fiúktól láttam. De hiába, moccanni se tudok!
- Tudsz! Tudsz! - ugatta a házőrző. Kicsit rekedt volt, amióta a meleg kályha mellől kiküldték házat őrizni. - Tudsz majd futni, ne félj! Megtanít rá a nap! Láttam tavaly, hogy elbánt az elő­döddel. Ti mind futni szeretnétek, s a végén másképp kell futnotok, mint ahogy elképzeltétek. Majd a nap megtanít.
- Mit mondasz, pajtás? - fülelt fel a hóember. - Az tanítana meg rá, az a fényes képű odafönn? Hiszen az fél tőlem! Az előbb keményen ránéztem, s mindjárt elbújt előlem, most aztán a másik oldalról próbál megközelíteni!
- Nem tudsz te semmit! - csaholta fölényesen a kutya. - Nem is csoda, hiszen most pacs­ma­goltak össze! Ez, amit most látsz, a hold, ami meg elbújt a föld alá, a nap volt. Holnap majd előbújik megint, és úgy megfuttat, hogy az árokpartig szaladsz, meglásd! Hamarosan időválto­zás lesz, jelzi már a hátsó lábam, úgy szaggat, hogy az csak az idő fordulását jelentheti.
- Nemigen értem, mit beszél - tűnődött magában a hóember -, de valami rosszat sejtek a szavai mögött. Aki az előbb úgy rám sütött és megbámult, akit a kutya napnak nevezett, az rosszakaróm, úgy sejtem.
- Úgy! Úgy! - ugatott a kutya, aztán hármat fordult a maga tengelye körül, és behúzódott a házába.
Igazat jósolt a kutya hátsó lába: reggelre csakugyan megváltozott az idő. Nedves, sűrű köd ülte meg a tájat. Napkelte előtt szél kerekedett, kemény téli szél, csontjáig hatolt az embernek. Aztán előbukkant a nap, és tündérkertté varázsolta a vidéket. A fákon, bokrokon zúzmara fehér­lett, mintha illatos virágzuhatag lepte volna el az ágakat. A megszámlálhatatlan ágak, gallyak finom rajzú erezete, amit a nyári lomb elrejtett a szem elől, most tisztán látszott, fehéren sugárzott külön-külön minden apró ágacska. A szomorúfűz olyan elevenen hajlado­zott a szélben, mint nyáron. Csodálatos tündöklés volt a táj. Hát még amikor magasabbra hágott a nap! Úgy villogott, szikrázott a hólepte vidék, mintha gyémántpor szitált volna az égből, s a hótakarón fehér fényű, nagy gyémántdarabok sziporkáznának. De azt is hihette volna, aki látta, hogy ezer meg ezer kicsi gyertya hófehér lángja libeg a földön.
- Ó de gyönyörű! - kiáltott fel egy fiatal lány, aki egy ifjúval lépett ki a kertbe. Éppen a hóember előtt álltak meg, s elgyönyörködtek a tündöklő fákban. - Nyáron se látni szebbet! - mondta, és felragyogott a szeme.
- Ilyen legényt se látni nyáron, mint ez! - mutatott az ifjú a hóemberre. - Daliás legény!
A lány fölnevetett, intett a hóembernek, aztán játékosan elszaladt a havon, amely úgy ropogott a lába alatt, mint a keményített gyolcs.
- Hát ezek kicsodák? - kérdezte a hóember a házőrző kutyától. - Te régóta itt szolgálsz, nem ismered őket?
- Dehogynem - felelte a kutya. - A lány néha megsimogat, az ifjú meg csontot ad. Őket nem harapom meg.
- De mifélék? - faggatózott a hóember.
- Jegyesek - morogta a kutya. - Majd beköltöznek egy ilyen házikóba, mint az enyém, és együtt rágják a csontot.
- Van olyan tekintélyük, mint nekem vagy neked? - kíváncsiskodott tovább a hóember.
- Hogyne volna! Hiszen az uraságokhoz tartoznak! Mondhatom, édeskeveset tud, akit csak teg­nap gyúrtak! Bezzeg én eleget éltem, sok mindent tapasztaltam, ismerem az udvar meg a ház népét. Volt olyan idő is, amikor még nem tartottak láncon. Úgy, úgy!
- De jólesik ez a hideg! - mondta kis idő múlva a hóember. - No, hát mesélj tovább! Csak a láncodat ne csörgesd, mert attól fejfájást kapok.
- Úgy bizony, úgy, úgy! - folytatta a kutya. - Én is voltam valamikor kicsi kutya, kicsi és kedves, ahogy mondták rólam. Bársonyszéken heverésztem odabenn az uraságék házában, a legfőbb uraság ölében feküdtem, simogattak, becézgettek, hímzett kendőcskével törülgették tisztára a lábaimat; „gyönyörűségem, aranyos kutyácskám", mást se hallottam egész nap. Egy nap aztán azt mondták, hogy már igen nagy vagyok, s a szakácsnénak ajándékoztak. Lekerül­tem hát a pincelakásba. Te éppen beláthatsz oda, megláthatod a kamrát, ahol olyan nagy úr voltam, mert az voltam a szakácsné kamrájában is. Ez már nem volt olyan fényes hely, de sokkal kényelmesebb: nem cibáltak, ráncigáltak a gyerekek, mint odafönn. Enni még többet kaptam, mint azelőtt. Külön vánkosom volt, amin aludtam, s még kályha is volt a szobában. Ilyenkor, télidőben, az a legnagyobb kincs a világon! Úgy megbújtam alatta, hogy még a farkam csücske se látszott ki. Ó, még ma is arról a meleg kályháról álmodom! Úgy, úgy!
- Hát olyan szép az a kályha? - kérdezte a hóember. - Hasonlít hozzám? - Mindenben az ellentéted! - felelte a kutya, és elábrándozott: - Fekete, mint a szén, hosszú, karcsú nyaka van és réztrombitája. Hasábfát eszik, s ha evett, láng csap ki a szájából. Ó, milyen gyönyörűség a közelében lenni, hozzásimulni, alája bújni. Onnan, ahol állsz, éppen leláthatsz a szakácsné kamrájába.
A hóember odanézett, s meg is látta azt a fekete, fényesre dörzsölt, réztrombitás jószágot, amelyből pirosan világított a tűz. Különös érzés szállta meg a hóembert, maga se tudott rajta eligazodni, mit érez. Aki nem hóembernek született, talán úgy nevezné: szerelem.
- És mért hagytad el őnagyságát? - kérdezte a hóember. Úgy érezte, a kályha csak női lény lehet.
- Mert kényszerítettek rá! - mondta a kutya. - Kitessékeltek a kamrából, és láncra kötöttek. Megharagudtak rám, mert a legkisebb úrfinak beleharaptam a lábába. Pedig igazam volt - mért rúgta félre a csontot, amit rágtam! De ők nem adtak igazat nekem, s azóta láncot hordok, még szép érces hangom is odalett, hallod, milyen rekedt vagyok? Úgy, úgy! Ez lett a nóta vége!
De a hóembernek már máshol járt az esze: a pincelakás ablakát bámulta, nézte a kályhát, amely négy vaslábon állt, és éppen olyan derék termetű volt, mint ő maga.
- Olyan furcsán ropog bennem valami! - mondta aztán a kutyának. - Bejuthatok-e valaha abba a szobába? Igazán szerény kívánság, az ilyenek teljesülni szoktak. Legforróbb vágyam ez, egyetlen vágyam, nincs igazság a földön, ha ez nem teljesül. Lemegyek abba a szobába, meg kell ölelnem azt a teremtést, ha másképp nem juthatok hozzá, hát az ablakot nyomom be!
- Pedig oda nem juthatsz be! - mondta a kutya. - Ha meg valami módon mégis hozzá tudsz érni a kályhához, nyomban véged van. Úgy, úgy!
A hóember egész álló nap sóvárogva bámult be az ablakon. Alkonytájban még meghittebb, hívogatóbb volt a szoba, a kályha szelíd piros fényt árasztott, szebbet, mint a nap, szebbet, mint a hold, olyat, mint a kályha, amikor jól megrakják. Néha kinyitották az ajtaját, s ilyenkor vörös lángnyelvek csaptak ki rajta, rózsaszínűre festették a hóember vágyakozó arcát.
- Ó, nem bírom tovább! Nem élhetek nélküle! - sóvárgott a hóember. - Milyen kedves, és milyen jól illik neki, ha kiölti a nyelvét!
Hosszú volt a téli éjszaka, de a hóembert elszórakoztatták ábrándos gondolatai, amelyektől csak úgy csikorgott a feje.
Reggelre jégvirágok nyíltak a pincelakás ablakain; szépek voltak, szebbeket még a hóember se látott, de hiába voltak szépek, ha eltakarták előle a kályhát. A jégvirágok egyre dúsabban nyíltak, nem akartak elolvadni; csikorgó, csontfagyasztó hideg volt, amolyan hóembernek való idő. De a mi hóemberünket ez sem vigasztalta boldogtalanságában. Rabul ejtette szívét a fekete derekú kályha.
- Komisz betegség ez, hát még egy hóembernek! - mondta részvéttel a kutya. - Engem is elővett, de szerencsésen túlestem rajta. Úgy, úgy! Időfordulás lesz, meglátod!
Úgy is lett, a hideg megenyhült, olvadni kezdett.
Ahogy langyosodott az idő, úgy rokkant, úgy soványodott a szegény hóember. Nem szólt, nem panaszkodott, s ez már igazán rosszat jelentett.
Egy reggel aztán összeroskadt. Csak szürkés hókupac maradt a helyén meg egy seprűnyél, amely a gerince volt.
- Most már értem, mért volt olyan nyugtalan - bólogatott a kutya, amikor meglátta. - Söprűnyél volt a testében, az izgett-mozgott benne, nem csoda, hogy mindig mehetnékje volt. Úgy, úgy!
Aztán elvonult a tél is.
- Fuss! Fuss! - kiáltotta utána a kutya, a kislányok meg ezt zöngicsélték az udvaron:
Levélke, bújj ki az ághegyen!
Füves rét, zöld takaród legyen!
Kakukk, fürj, pacsirta, szólj vígan!
Virág nyit, tavasz jön - itt suhan!
Énekeld velem, te kismadár:
nem jön a hideg tél vissza már!
És a hóemberre nem gondolt már senki.

[pitypang26]

Sziasztok,

Keresem a Hupikék Törpikék következő albumait:
Hupikék Törpikék - Aprajafalva dalnokai
Hupikék Törpikék - Hepi Hupileum (2002)
Hupikék Törpikék 12. - A törpikék meg a sztárok (2004)

Egyszerűen nem találom sehol (már csak ezek hiányoznak a gyűjteményemből :(), esetleg valakinek megvan legyenszíves feltölteni. Előre is kösz.

pitypang26

[csipkebogyo]

Sziasztok,

Keresem a Hupikék Törpikék következő albumait:
Hupikék Törpikék - Aprajafalva dalnokai
Hupikék Törpikék - Hepi Hupileum (2002)
Hupikék Törpikék 12. - A törpikék meg a sztárok (2004)

Egyszerűen nem találom sehol (már csak ezek hiányoznak a gyűjteményemből :(), esetleg valakinek megvan legyenszíves feltölteni. Előre is kösz.

pitypang26

Na, ilyen hamar teljesüljön minden kivánságod:)

A TÖRPIKÉK MEG A SZTÁROK

A 12-es letöltési lehetősége itt van
http://www.mammutmail.com/?action=download&sid=d01b9f056db609f72445223465cf5ea29271

A 3-ast nem tudtam sem ide, sem a mammutra feltenni, ha kéri valaki e-mailban elküldöm, ha tudom csatolni..

Hupikek torpikek - 01 - Forma 1 Törp
Hupikek torpikek - 02 - Amíg a Hím a Tojót
Hupikek torpikek - 03 - Harapok, Ha Szorítod a Szörömet
Hupikek torpikek - 04 - Kék Vegyszer
Hupikek torpikek - 05 - A Versszak Véget Ért
Hupikek torpikek - 06 - Törpapa Szülinapja
Hupikek torpikek - 07 - Takarítódal
Hupikek torpikek - 08 - Senki Sem Tudja
Hupikek torpikek - 09 - Happy Hupikék
Hupikek torpikek - 10 - Szombat Esti Törp
Hupikek torpikek - 11 - Törpihollyday
Hupikek torpikek - 12 - Kopaszra Nyírtuk

[pitypang26]

Nagyon szépen köszönöm ;)

[csipkebogyo]

HUPIKÉK TÖRPIKÉK

HEPI HUPILEUM

Hupikek Torpikek - 01 - Felkapom a lecet
Hupikek Torpikek - 02 - Bandita
Hupikek Torpikek - 03 - Remekul
Hupikek Torpikek - 04 - Hozd mar
Hupikek Torpikek - 05 - Torp Dobos
Hupikek Torpikek - 06 - Hullam Torp
Hupikek Torpikek - 07 - Torpe-remete-eoh
Hupikek Torpikek - 08 - Torpe reptereken
Hupikek Torpikek - 09 - Perecet meg
Hupikek Torpikek - 10 - Erted Soul
Hupikek Torpikek - 11 - Torp-banda

A hiányzókat nem tudom csatolni, aki kéri, küldöm e.mailban, ha tudom;)

[opati]

Sziasztok!
Segítséget kérek.
Ki ismeri ezt a gyöngyszemet:

"Artúr a bögölylégy sóhajtott egy nagyot,
Milyen nagy a fecske s én milyen kicsi vagyok..." ?

Sajnos csak foszlányok vanak meg bennem folytatásról, de a negyvenes korosztályból hátha olvasta ezt valaki a hahota újságban, úgy a nyolcvanas évek elején...

Aki tudja végig, kérem írja le!

Köszönöm

[szedizita]

A három hóember
Osvát Erzsébet
Körös-körül
hótenger.
Rajta három
hóember.
Oly egyforma
mind a három,
mint tojások
a vásáron.
Barátkoznak a
varjakkal,
a rigókkal,
cinegével.
Villanyokként
világítnak
sötét este,
sötét éjjel.
Hósubában
sosem fáznak
Hógombócot
vacsoráznak.

[szedizita]

Télapó ajándéka
Bujáki Lívia
Lába nőtt a hóembernek,
lába nőtt, úgy bizony!
Ezt kérte a Télapótól
egy borongós hajnalon.

Lába nőtt a hóembernek
át is kelt a tengeren,
hogy medvékkel, pingvinekkel
száz jégkrémet megegyen.

Lába nőtt a hóembernek,
lába nőtt és két keze
hogy a házak ablakait
jégvirággal fesse be.

Lába nőtt a hóembernek
(megsajnálta Télapó).
OLyan lába, hogy az máshoz
nem is igen fogható.

Lába nőtt a hóembernek
lába nőtt és elszaladt
messze-messze, Jégországba,
nem várta meg a Tavaszt.

[szedizita]

Hóember
Gazdag Erzsi
Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy furcsa alak?
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

[dorina0606]

SIMON ISTVÁN:
Hóemberépítő

Hóember,hóember,
<O:p</O:pNézd,milyen jó ember.
Pocakos kacagás,
csöppet sem vacogás.<O:p</O:p

[dorina0606]

SZALAI BALÁZS:
Hóember
Mikor a hó már bőven esett,
gondolt egyet három gyerek.
Összegyúrtak sok-sok havat-
s hóember lett percek alatt:
Kövér,pókhas,mint egy basa
gömbölyödött,nagy a hasa.
Búbján ócska lyukas kalap,
megne süsse fejét a nap.
De a kalap bárhogy védte,
sűrűn hullt a verítéke.
A hóember egyre fogyott,
meg sem érte a másnapot.
Helyén csak egy tócsa maradt,
no meg az a lyukas kalap.<O:p</O:p

[dorina0606]

Hóemberes kifestők(ablakfestő minták)

[dorina0606]

Még több hóember:

[TipeTupa80]

Weöres Sándor: Csiribiri

Csiribiri csiribiri
zabszalma-
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján-
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány-
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
hűlt katlan-
szárnyatlan szállj
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan-
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma
engem hívj ma
álmodba.

[hanett]

Sziasztok!


Sajnos nincs időm végignézni, de hátha ez még nincs fennt:

[hanett]

Még egy gyerekeknek:

[hanett]

Keresek egy verset,hátha tudtok segíteni.

Egy régi Dörmögő Dömötörben volt(talán 2000-ben jelent meg, de ez egyáltalán nem biztos)

A vers Bencéről és Marciról szól (ha jól emlékszem).
Hét versszakból áll , és arról szól, hogy mi az ebéd hétfőn, kedden,szerdán és így tovább és, hogy Bence nem szereti egyiket se, Marci meg mindet megeszi.

A refrén valami ilyesmi:

Bence mondja fintorogva: ezt nem szeretem,
Marci mondja ...........: majd én megeszem.


Légyszíves segítsetek , ha tudtok nagyon fontos

[pitypang26]

A kecske és a farkas című mese.

[pitypang26]

Néhány kép az egyik kedvenc mesémből :p

[pitypang26]

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>Jön a tél
Elindult már, útra kélt,
kertek alatt jár a tél.
Ide néz, meg oda néz,
tarisznyája de nehéz.
Nem is viszi messzire,
kipakolja izibe.
Mi van benne? Tilinkó!
Zúzmara és hógolyó.
Elgurul a hógolyó,
megszólal a tilinkó:
- Itt van a tél, jaj de jó! </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE>

[pitypang26]

<CENTER>Október

</CENTER>
<CENTER><TABLE border=0><TBODY><TR><TD>H&ucirc;vös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

[pitypang26]

01 - Felkapom a lécet

[kistutum]

Nekem ezek is szépek

[iker12]

Sziasztok!
Kisfiam kedvenc meséje a Rolie, Polie, Olie. Mind a három részből álló DVD meg van. Ha valakit érdekel, szívesen fölteszem.


óóó igen engem nagyon is érdekel a dolog:-) az ikreim nagyon szeretik :-)
üdv: iker

[morfi]

Köszi:D Miért nem tudok letölteni?:S Kéne a PaprikaJancsi szerenájda:S

[maroska77]

Enyedi György: A hóember<!--mstheme-->


Fekete szén a szemem,

szép sudár a termetem,

orrom répa, nagy darab,

a fejemen vaskalap.




Szám is van, fülemig ér,

hónom alatt seprűnyél,

s hósubámon - még ilyet
!
kilenc apró gomb fityeg.




Ág hegyéről csöpp veréb

szállt a vállamra elébb:

arra volt kíváncsi tán,

hogyan szelel a pipám?

[maroska77]

Gazdag Erzsi: Milyen volt a hóember<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <o></o>

Megkérdeztem decembertől,
Mit tartasz a hóemberről.
Azt felelte december:
Jó ember a hóember.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Kivallattam januárt,
Ki az ablak alatt állt.
Hóember, hóember,
Jó barátom, jó ember !

Jót nevetett február,
A hóember? Reám vár!
együtt járunk, komázunk,
Egy pipából pipázunk!

Március szólt: hallottam.
Itt lakott az udvarban,
Eltűnt! Nem is ismertem!
Hóból volt a hóember !

[maroska77]

Balla László: A hóember
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Tovaillant november
Beköszöntött december,
S jött vele egy új ember,
Répaorrú hóember.

<!--[if gte vml 1]><v:shape id="_x0000_s1027" type="#_x0000_t88" style='position:absolute;left:0;text-align:left; margin-left:3in;margin-top:1.25pt;width:36pt;height:54pt;z-index:2; mso-position-horizontal-relative:text;mso-position-vertical-relative:text' o:allowincell="f"/><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]-->Amíg tartott január,
Bundájában nem volt kár,
Amíg tartott február
Nem bántotta napsugár.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>De aztán jött március
- hóember most messzi fuss,
szaladj ha bírsz, mert ha nem,
tócsa marad helyeden.

<!--[if gte vml 1]><v:shape id="_x0000_s1028" type="#_x0000_t88" style='position:absolute;left:0;text-align:left; margin-left:207pt;margin-top:7.25pt;width:45pt;height:108pt;z-index:3; mso-position-horizontal-relative:text;mso-position-vertical-relative:text' o:allowincell="f"/><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]-->S mire jött az április
Fűnőtt arra csodafriss,
S a jókedvű gyerekek azt se tudták,
A hóember vajon hol is lehetett.

[maroska77]

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember



Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog õ
egész télen állni,
õ lesz az elsõ hóember,
ki megtanul járni.
Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
õ is köszön, õ is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.
"Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem gyõzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"
Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták õket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

[szmarta]

Zelk Zoltán: Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,
ragyog, mint az ezüst
s repül a sivalkodó szélben
a kár a por, a füst.

Serényen dolgozik három gyerek:
fagyos kezeikkel
gyúrják a havat, mint agyagot,
készül a hóember.

Szénből, kavicsból kap szemeket,
hadd nézze: a világ
milyen fehér! S milyen szépek
az ezüst téli fák.

[hanett]

Szeretnék egy ötletet megosztani veletek.

Pár hete láttam egy rendezvényen , és nagyon sok gyerkőcőt érdekelt. Azóta az én fiam is egyfolytában ilyen kis díszeket csinál.

Finomszemcsés asztali sóból szórunk egy keveset egy papírra, majd színes aszfaltkrétából választunk egyet . A krétát a són dörzsöjük, addíg amíg szép szines lesz a só. Majd üvegbe töltjük , egymásra csíkonként a különböző színű sókat. Mi bébiételes üvegeket használunk.

Nagyon hasonlít a dekorhomokra, de nem kerül olyan sokba.

Azért írtam le , mert hátha valaki még nem ismeri.

Jó szórakozást.

[ritus0105]

Hanett, nagyon jó az ötlet! köszi! ki fogom próbálni!

[hanett]

Szívesen!

A fiam 7 éves múlt és eléggé mozgékony gyerek, de ez a foglalatosság nagyon leköti.
Ezért gondolom, hogy nemcsak a lányokat és a kicsiket érdekli ez. Érdemes a nagyobbaknak is megmutatni.

[hanett]

Láttam , hogy hóemberes verseket gyüjtögettek . Én is hozzájárulnék eggyel. Ezt egy régi Dörmögő Dömötör újságból szedtem.


Egri Szilvia
A hóember


Kisétáltam az udvarra
nézni, hogyan hull a hó,
s azt gondoltam, egy hóembert
építeni volna jó.

Elterveztem szépen, sorban
milyen is lesz, hogyha áll.
Kell egy répa, szén, meg kalap,
s a nyakába hosszú sál.

Úgy helyezem el, hogy reggel
az ablakból lássam őt.
Hógombócot főzök neki,
attól aztán nagyra nő.

És ha látom, szénszeméből
lassan langyos könny csorog,
hogy el ne olvadjon szegény,
a mélyhűtőbe tolom!



Szerintem aranyos.




(keresem a verset, amit a 2650. hozzászólásban leírtam , segítsetek légyszi)

[hanett]

Ez pedig egy aktuális , őszi vers. Szintén Dörmögőből való.

Cser Gábor
Pihenő

A sün leült
gomba alá
szusszanni.
Elszenderült,
meg se tudott
moccanni.

Hulló levél
sárguló fű,
telt pocak.
Közel a tél,
a napok már
álmosak.

Lótott-futott
élelemért
a télre,
közben jutott
finom alma
ebédre.

Barna levél
s föld ürege
biztos vár.
Ha jön a tél
zord hidege,
alszik már.

[csipkebogyo]

A gyerekek szeretik a mese dramatizálást. A neten találtam, köszönöm ezúton is hogy valaki feltette.

A RÁTÓTI CSIKÓTOJÁS

[csipkebogyo]

Igaz, hogy ez egy termékkatalógus, de szerintem remek ötletek vannak benne

KREATIV PAPIR KATALÓGUS

[csipkebogyo]

KREATIV - FESTÉK KATALÓGUS

[csipkebogyo]

KREATIV - DEKORGUMI KATALÓGUS

[csipkebogyo]

KREATIV MODELLEZÉS KATALÓGUS

[csipkebogyo]

KREATIV GIPSZÖNTÉS és HOMOKTÖMKÖDÉS KATALÓGUS

[csipkebogyo]

Katalógusok...

[lapappilon]

A gyerekek szeretik a mese dramatizálást. A neten találtam, köszönöm ezúton is hogy valaki feltette.

A RÁTÓTI CSIKÓTOJÁS

nagyon szépen köszönöm, nagyon örülök neki!!!!!!! :-)

[Ilkó]

a történet, meseként

[micifekete]

Vinky19
Ha meg vannak hasonlo gyermekdaid, tedd fel oket.

[csipkebogyo]

NAPI[S] GYAKORLÓ
AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA 2. OSZTÁLYA
ÉS A 8 ÉVES KOROSZTÁLY SZÁMÁRA
2. félév

[csipkebogyo]

SZÖVEGÉRTÉST FEJLESZTŐ GYAKORLATOK

2.OSZTÁLY

[csipkebogyo]

SZÖVEGÉRTÉST FEJLESZTŐ GYAKORLATOK


4.OSZTÁLY

[csipkebogyo]

GONDOLKODJ VELÜNK!


SZABÁLYJÁTÉKOK MATEMATIKÁBÓL

4.OSZTÁLYOSOK RÉSZÉRE

[csipkebogyo]

KÖRNYEZETISMERET MUNKAKÖNYV


3.OSZTÁLY

[csipkebogyo]

FOGALMAZÁS MUNKAKÖNYV
4.OSZTÁLYOSOKNAK

NYELVTAN-HELYESIRÁS MUNKAKÖNYV
3.OSZTÁLYOSOKNAK

[csipkebogyo]

FELADATLAPOK

Nem tudom, hogy hanyadikosoké:(

[zia59]

Kedves Csipkebogyó! Nagyszerű dolgokat pakoltál fel. Kár, hogy nem vagyok tanítónő. :(

[alma12]

Kányádi Sándor

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td width="100%">Zivatar

</td> <td>http://mek.oszk.hu/02600/02673/html/back.gif (http://mek.oszk.hu/02600/02673/html/versek08.htm)</td> <td>
</td> <td>http://mek.oszk.hu/02600/02673/html/toc.gif (http://mek.oszk.hu/02600/02673/html/index.htm)</td> </tr> </tbody></table> Hát ez a szél
mit akar?
Mindent kiföd,
kitakar.


Ajajaj,
hajajaj,
nyakunkon a
zivatar.

[alma12]

Szilágyi Domokos


Naphívogató

Szél, szél
fújj, fújj, fújj,
nap, nap,
bujj, bujj, bujj,
felhõk mögül
bujjál ki,
ázik-fázik
kis Klári,
süssél, nap,
melegen,
mindig szép idõ legyen,
száradjon föl
künn a víz,
örüljön a
baba is!

[alma12]

<table border="0"><tbody><tr><td>Szilágyi Domokos

Vízparton

-Víz, víz,
szõke víz,
hosszú utad
merre visz?
-Arra, hol a
nap világít!
-Vidd magaddal
kicsi Klárit!
-nem vihetem
olyan messzi,
apja-anyja
nem ereszti,
de ha jó lesz
kicsi Klára,
visszajövök nemsokára,
hozok arany-
csónakot,
s benne hozom
a Napot!
</td></tr></tbody></table>

[marcsi99]

sziasztok,
nagyon jo kis anyag gyult itt ossze. a kisfiam 3 es fel eves es hat szeretnem ha magyarul is annyira jol beszelne mint angolul. egyebkent vettem neki jatekos feladatmegoldokat es azokat is nagyon szereti.

[enca]

CSanádi Imre: Őszi levél

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, -
sziszegő szél
söpri, hajtja,
hullogó hó
betakarja.

:-D

Szilágyi Domokos: Ősz szele zümmög

Ősz szele zümmög
aluszik a nyár már,
aluhatnál falevél,
hogyha leszállnál.

Aluhatsz, falevél,
betakar a tél,
reggel a kacagás
az egekig ér.

(asszem Halász Juditék megzenésítették...)

Zalán Tibor: Vadludak

Megbántotta titkon
valaki a fákat.
Ágaikon minden levél
hirtelen elsápadt.

Esőt hoz az este,
ezüst-csengők csengnek.
Valahol a felhők mögött
csillagok derengnek.

Alkonyégen vadlúd-
csapat lassú V-je.
Szomorúan tűnik át a
könnyű messzeségbe.

[enca]

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

[enca]

ÁPrily Lajos: Kopogtatás

Micsoda csattogó zakata ez? -
kiáltottam ki - zeng a házeresz!
Kis cinke-ács volt. Mégis meghatott:
csőrével már az ősz kopogtatott.

[durcy]

<B><BIG>Móricz Zsigmond verse</BIG></B>

A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed,
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"
Csodálkozik Mehemed:
"Ilyenek a tehenek?"
Számlálgatja Mehemed,
hányfélék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
háromféle tehenet.
Fehéret, feketét, tarkát,
"Meg ne fogd a tehén farkát!" Nem tudta ezt Mehemed,
s felrúgták a tehenek.

Gazdag Erzsi: Vendégvárás

Jöjj el hozzám hétfőn,
de ne gyere későn!
Jöjj el hozzám kedden!
Hadd nőjön a kedvem!
Jöjj el hozzám szerdán,
kopogtass a meggyfán!
Csütörtökön jönnél
tán még itthon lelnél.
Pénteken a kedvem
szétgurul a kertben.
Szombaton, barátom
a világot járom.
Vasárnap, vasárnap
engemet is várnak.

[enca]

Osvát Erzsébet: Falevelek

Száguldanak
szárnyas szelek,
repülnek a
falevelek.
És a fákról
földre szállva
gondolnak a
letűnt nyárra:
fényes napra,
víg madárra,
a sok kedves
cimborára.

[alma12]

Kányádi Sándor: Faragott versike

Volt egy fakatona
Fából volt a lova,
Kengyele kantárja
A kádár munkája.
Fából a patkója
Fakovács patkolta,
Fából volt faragva
A föld is alatta.

Fahuszár, favitéz, hadd látom, mennyit kérsz?
- Százat adj lovamért, ezeret magamért.
Csapj oda, csapj bele, égjen a tenyere!

[alma12]

Gazdag Erzsi: Egy kis malac

Egy kis malac, röfröfröf, trombitálgat töftöftöf.
Trombitája, víg ormánya földet túrja döfdöfdöf.
Jön az öreg, meglátja. Örvendezve kiáltja.
Jól van fiam, röfröfröfröf, apád is így csinálja.
Most már együtt zenélnek, kukoricán megélnek.
Töftöftöftöf, röfröfröfröf, ezek ám a legények.

[rita1978]

Lehullott egy falevél,
szelek szárnyán útrakél. -kezünkkel utánozzuk a levél hullását
Hegyen, völgyön átrepül,-forgás körbe lassan
ha elfárad lecsücsül. -leguggolás

[rita1978]

Hókusz-pókusz
mit eszik a mókus?
Makkot, mogyorót,
meghámozva a diót.

[kisvacak]

Mazsola és Tádé letölthető formátumban, nincs meg valakinek?

Üdv: kisvacak

[Brigicó]

Mazsola és Tádé letölthető formátumban, nincs meg valakinek?

Üdv: kisvacak

Kívánságod parancs!:mrgreen:

[kisvacak]

Köszönöm a segítségeteket!

[hahobecs]

Sziasztok!

Ime egy hóemberes kifestő

üdv
zsu

[hahobecs]

Süsü összes versikéje:
Ó, ha rózsabimbó lehetnék
Rám szállnának szépen a lepkék
Kicsi szívem vélük dobogna!
nem lennék ilyen nagy otromba
Ezt a vágyam senki se érti,
se gyerek, se nő és se férfi!
Senki, senki itt a világon,
mi is az én titkos nagy álmom!

Habár nincsen csak egy fejem
de én ezt már nem szégyellem!
Egy fejjel is lehet sokat
csinálni sőt okosokat!
Fát kivágni, aprítani,
nem is kell ezt tanítani!
Kályha duruzsol a tűztől,
minden kémény vígan füstöl!
Cserepet ide ízibe,
ez a tető nem ázik be
Patak fölé hidat verünk
azon jár át a szekerünk
Mára ezzel fejezem be,
nem jut több most az eszembe!

Én vagyok a bús királylány,
akit elrabol a sárkány,
csak hull, csak hull, hull a könnyem,
senki sincs, aki megmentsen.
Álmodtam egy királyfiról
engem szeret, nékem dalol…
csak hull, csak hull, hull a könnyem,
senki sincs, aki megmentsen!

Én vagyok a jó királyfi
könnyű engem megtalálni,
itt vagyok és amott vagyok,
hol nagyok a gondok-bajok!
Erdő, mező, hegy és berek
azt nézem, hogy segíthetek!
Karom erős, szívem vidám,
nincs is több ily királyfi tán!
Emitt sírás? Amott bánat?
Ott termek, s a könny felszárad!
Mosoly nyílik és dal fakad,
bú, baj bánat messze szalad!
Én vagyok a jó királyfi,
könnyű engem megtalálni!
karom erős, szívem vidám,
nincs is több ily királyfi tán!

[hahobecs]

Sziasztok!

Még néhány hóember.
Jó rajzolást!
zsu

[gabica30]

Gryllus Vilmos: Maszkabál 3 k

[rita1978]

Csukás István: Dalocska

Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár,vége már.

Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél,
egy reggel itt a tél.

[rita1978]

Kányádi Sándor: Veréb

Hipp-hopp,
itt vagyok,
azt eszem,
amit kapok.
Ha nem kapok:
csip-csirip!
Koldulgatok
egy kicsit:
morzsát, maradék
kenyeret,
megrakom jól a
begyemet.

[rita1978]

Udud István: A gólya


Én vagyok a Kelep Elek,
kéményeken kelepelek.
Eső esik,
akkor ázom,
békát, szöcskét vacsorázom.

[h.editke]

tzduj ztzthttp://www.gyermeksziget.hu/images/o3a.gifhttp://www.gyermeksziget.hu/images/o3b.gif

[durcy]

Hópihehttp://gportal.hu/portal/designstudio/image/gallery/1133702555.gif (http://gportal.hu/picview.php?prt=161547&gid=655691&index=19)http://natloz.znet.hu/gifmenu/gif/egyeb/idojaras/idojaras46.gif


A felhőket hideg rázza
Hó esik az alvó tájra.
Fákra száll a hópihe
Nem kérdezi: tetszik-e?

Nem kérdezi: akarja?
Rá hullik és takarja.
Hófehér már koronája
Ez a pihék óvodája.

Kergetőzve ágon csúsznak
Ágvégéről elbúcsúznak.
Földre esnek nevetve
Beállnak a seregbe.

Katonái ők a Télnek
És hát nagyokat remélnek.
Vágyakozva abban bíznak
Kezed által nagyra híznak.

Hólabdává váljanak
Egymásra föl álljanak.
Kacagjon a December:
Nézd már itt egy hóember!

[lapappilon]

az egyik ismerősöm lapján van/találtam/olvasható, de nem tudtam megállni, hogy ne szúrjam be ide ....egyszerűen, amikor elolvastam nem jutottam szavakhoz....

Ha egy gyerek szidalomban él,
megtanulja az ítélkezést.
Ha egy gyerek haragban él,
megtanulja a harcot.
Ha egy gyerek félelemben él,
megtanulja a rettegést.
Ha egy gyerek szánalomban él,
megtanulja az önsajnálatot.
Ha egy gyerek gúnyban él,
megtanulja a szégyent.
Ha egy gyerek féltékenységben él,
megtanulja az irigységet.
Ha egy gyerek szégyenben él,
megtanulja a bűnbánatot.
Ha egy gyerek bíztatásban él,
megtanulja az önbizalmat.
Ha egy gyerek megértésben él,
megtanulja a türelmet.
Ha egy gyerek helyeslésben él,
megtanulja magát szeretni.
Ha egy gyerek elismerésben él,
megtanulja, hogy jó, ha célja van.
Ha egy gyerek tisztességben él,
megtanulja az őszinteséget.
Megtanulja, mi az igazság és becsület.
Ha egy gyerek biztonságban él,
megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.
Ha egy gyerek nyugalomban él,
megtanulja megtanulni saját békéjét. <o:p></o:p>


A Te gyermeked miben él?

[iceman30]

Jó

[dorka73]

Sziasztok!

Új tag vagyok. Olvasgattam az üzeneteiteket, és igen hasznos dolgok vannak itt. Remélem én hozzá tudok járulni a gyűjteményhez.:-D

Dóri

[szedizita]

Szép kis gyüjtemény! Köszi szépen.

[titimiti]

Szia!Ha már regisztráltam,miért nem engedi a rendszer letölteni az Altató-t a 100 fok celsiustol?Köszi:Tibi

[Remka]

Sziasztok!

Náhány éve volt a Minimaxon egy mesefilm-sorozat, amiben egy rózsaszín, vagy lila papagájszerű állat magyarázta el az élet dolgait (pl. miért hasznosak a fák, mi a villámlás, stb). Sajnos nem sok mindenre emlékszem, mert akkor még pici volt a fiam, és nem néztünk Minimaxot. Most viszont nagyon szeretném megszerezni valahonnan, de nem emlékszem, hogy mi volt a cime. Talán Artúrnak hivták, de ebben sem vagyok biztos. :(
Végigkérdeztem az összes ismerősömet, de senki sem tudta, hogy miről beszélek. Bennetek bizom, hátha Ti emlékeztek rá. Remka

[csipkebogyo]

Szia!Ha már regisztráltam,miért nem engedi a rendszer letölteni az Altató-t a 100 fok celsiustol?Köszi:Tibi

2o hozzászólás és 2 napos tagság kell hozzá. Olvasd el a hozzászólásom alján a piros betüst. Feltölteni már most is tudsz, és azokat is letölteni, ami pl mammutmaillel van feltéve, ha nem járt le a 7 nap;) A csatolásoknál ki kell várni a 2 napot
csipkebogyó

[scszsuzsa]

Sziasztok.Én magyarországon lakok és nagyon +örültem az oldalatoknak.Még letölteni nemtudok de innen olvasni tudok a 3éves rajmikámnak!Köszönöm nektek!

[Csillagvirag]

Kedves Csipkebogyo, es kedves Mindenki...!
Feltoltottem Moha es Pafrany meseket a kovetkezo oldalra:http://vakvarjucska.multiply.com/video.
Halasan aaz elert anyagokert Csillagvirag

[scszsuzsa]

Azt szeretném megkérdezni h nem-e ismeri valaki azt a mesét h "dolgos medve"?kérem tegye fel mert a kisfiam már hallotta egy ismerösünktől és nagyon szereti és szeretném megtanulni.nehéz lesz,mert nagyon hosszú de talán sikerülni fog.köszönöm elörre is!

[scszsuzsa]

bocsi de segitenétek?nemtudok feltenni képet magunkrol.tallozom,változásokat mentem ki is választja h az az aktuális képem,de ide már nem azt adja be!mitnem csinálok jol?köszi!

[scszsuzsa]

na,talán sikerült?

[Tyna]

Szia!

#1 (http://www.canadahun.com/forum/showpost.php?p=569144&postcount=1) Klikkelj az egyesre!

( Ezt el kellett volna olvasnod a regisztráláskor... )

inkább semmi

[maroska77]

Gyermekem, ó aludj már … (http://www.jatszohazdenver.com/collections/?p=3)



Gyermekem, ó aludj már
Alszik a sok kismadár,
Pihen erdõ és a rét
Erdõben az õzikék,
Holdfény ragyog odakint,
Szobácskádba betekint,
Felragyog a hold sugár,
Gyermekem, ó aludj már.
Aludj, Aludj.
Aludj, Aludj.

[maroska77]

Négy vándor jár… (http://www.jatszohazdenver.com/collections/?p=127)


Négy vándor jár körbe-körbe,<o></o>
Egymást mindig megelõzve.<o></o>
Megérkeznek <st1><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1> évben,<o></o>
Ki-ki az õ idejében.

A tél fehér takarója<o></o>
Vetéseink fagytól óvja.<o></o>
Megbirkózik a hideggel,<o></o>
Szánkózik a sok kis ember.

Tavasszal a világ éled,<o></o>
Kizöldülnek mezõk, rétek.<o></o>
Bimbó serken, rügy kipattan,<o></o>
Hancúroznak a szabadban.

Nyáron kenyér, gyümölcs érik,<o></o>
Ének szárnyal a kék égig.<o></o>
Tüzel a nap egyre jobban,<o></o>
Lubickolunk hûs habokban.

Õsszel a táj piros, sárga,<o></o>
Százféle színt ölt magára.<o></o>
Zörgõ levél hull a fákról –<o></o>
S újra itt az elsõ vándor.

[dorka73]

Sziasztok!

Rakok fel kisiskolásoknak szóló feladatlapot.Remélem tetszeni fog.;)

1-5. oldalig:

[dorka73]

Kisiskolás angol:

6-10-ig

[durcy]

http://kepmester.hu/images/138/466/00000057.jpg


Móra Ferenc: Három Matyi

Szomorú kis iskola volt a mienk, ahol én a betűvetést tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy volt biz' azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik előtte ágaskodott. Annál nagyobb volt az ajtó, máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját.
Ti persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendő megette egymást, de a tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól.
Nekünk magunknak kellett összeeszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk. Összeállt két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a másik. Biz' azon nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis pingáltunk mink akkora f betűket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr előtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért.
- Mi kéne, ha vóna öcsikém? - kérdezte a tanító úr.
- Iskolába szeretnék járni - suttogta félénken a gyerek.
- Miféle legényke vagy te? Mi szél hozott ebbe a mi falunkba?
- Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához.
- Kicsoda az a rokon?
- Öreg Bános pék.
Öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belőle űzött tréfát minden pajkos siheder.
- Hát neked mi a neved?
- Három Matyi.
Mesében se lehet ilyen furcsa nevet hallani. Tanító urunk is elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápaszemét, úgy vette szemügyre szegény Három Matyit.
- Egy Matyinak is kicsi vagy, fiam, hát még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három embernek helyet az iskolában?
Egyszerre összebújtunk valamennyien, és csendesen morogtunk:
Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!
Három Matyi zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta kezében konya kalapját.
- Tudod mit, fiam - mondta a tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak a jó világ a télen.
Nagy boglyakemencéje volt az iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája. Sose volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.
Jókedvünket rajta tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.
Annál többet vette a tanító úr. Karácsonyra Három Matyi volt a legjobb deák. Ha valami kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak, Három Matyi! Ha mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj csak, Három Matyi! Ha írt, csupa gyöngyszem, ha leckét mondott, mint a vízfolyás.
Hanem egyszer annál csendesebb lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét, ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhányta a betűket, hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott mint egy törött szárnyú veréb.
- Mi bajod neked, Matyi fiam? - tudakolta tőle sokszor a tanító úr, megsimogatva beesett, sápadt orcáját.
- Nincs nekem semmi se - motyogta Matyi bágyadtan, s olyan fáradtan dőlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.
- Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák ő se, mint mink. Nem dícsérte már a tanító úr se.
Szegény Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezéből kiesett a könyv, s nem ébredt fel a zajra. Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát.
Kedves fiam, szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs semmi keresete az iskolában.
A fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte az egyet-mását, s könnybe lábadt szemmel kiment az iskolából.
Tanító urunk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját.
- Gyerekek, legyetek csendben! Elmegyek Három Matyiékhoz.
Nem is volt nekünk kedvünk semmi dévajsághoz. Azon tanakodtunk, mi lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta Matyit, mint egy beteg galambot.
- Fiúk álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb hős, mint Kinizsi Pál volt. Kinizsi Pál erős férfi volt, a hadakozás neki játék. Három Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltől reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Bános pék, s azóta Három Matyi süti helyette a kenyeret.
Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hőst! Melyiktek ad neki helyet maga mellett?
Talpra ugrott az egész osztály.
Én is, én is!
Egész életemben büszke leszek rá, hogy Három Matyi mellettem választott helyet magának.

[Hutee]

bfbdf

[rita1978]

Gazdag Erzsi: Megjött a télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

[rita1978]

Fésűs Éva: Az évszakok Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!

[rita1978]

Ha-ha-ha havazik
He-he-he hetekig
Hu-hu-hu hull a hó
Hi-hi-hi jajj de jó

[rita1978]

Fésűs Éva: Megjött a tél

Megjött a tél! Befújta az
ablakot,
az ereszre jégcsapokat
aggatott.

Förgeteggel versenyt futva
sietett,
azt hitte, hogy várjuk már a
hideget.

Zúzmarázva minden ágra
rálehelt,
egykettőre hófehérre
vált a kert.

Csikorgott az út, amerre
elhaladt,
hóemberek álltak néki
sorfalat,

úgy kívántak jégvirágos
jónapot!
Én meg - hapci! - tüsszentettem
egy nagyot!

[rita1978]

Egy kis őszi: :)

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

[rita1978]

Gomba, gomba, gomba,
nincsen semmi gondja.
Ha az eső esik rája,
nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti,
van kalapja,
teheti!

[rita1978]

Donászy Magda: Makkos mókus
Makkos mókus fönn a fán.
Mi a bajod kiskomám?
Hej, egyedem, begyedem,
tanakodom mit egyem.
Heje-huja lombos ág,
bekapom a mandulát.
Neki esem sebesen,
sej, egyedem, begyedem.

[rita1978]

Móra Ferenc: A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.

[rita1978]

Barabás Éva: Szilvásgombóc


Kabátot akart a szilva,
Tudta, ez neki nincs tiltva.
Töprengett, hol vegyen,
Hogy szép és jó legyen!
Hopp, megvan, gondolta,
És belebújt egy gombócba!

[rita1978]

Veress Miklós: Csalogató

Napraforgó, aranytál!
Egész nyáron ragyogtál.
Ragyogtál, forogtál:
mezők szépe te voltál.
Napraforgó, megértél!
Pergess magot, itt a tél.
Mag, mag bújj elő,
Vár a rigó, vár a cinke,
vár a madáretető.

[rita1978]

Kányádi Sándor: Fa az ágát földre hajtja
Fa az ágát földre hajtja,
kínálja magát az alma.

Sárgán nevet rád a körte,
lepottyan, ha nem nyúlsz érte.

Ásót, kapát fogj marokra:
leszáradt a krumpli bokra.
Ha nem ügyelsz, reggel, este,
dió koppan a fejedre.

Foszló kertjei az ősznek,
ökörnyálak kergetőznek.

Virradattól napnyugtáig
dombok hátán traktor mászik,
füstöt is vet, csoda-kéket,
s húz vagy három vetőgépet.

[zizzenet]

Köszönöm szépen a csodás dalokat!

01 - Dó-ré-mi (A muzsika hangja) :Mara
02 - Fürge rókalábak (Vuk): Lilla
03 - Érzed már a szív szavát (Oroszlánkirály): Kata
04 - A zene az kell (Valahol Európában): együtt
05 - Rajta hát Mary Poppins (Marry Poppins): Kata
06 - Csoda kell (A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak): Mara
07 - Túl a szivárványon (Óz, a nagy varázsló): Lilla
08 - A Szépség és a Szörny (A Szépség és a Szörnyeteg): Kata-M.Á.Zs
09 - Szilvásgombóc (Padlás): együtt
10 - Valahol a fényeken túl (Padlás): Lilla
11 - Vár rám a föld (A kis hableány): Mara
12 - Bár kissé molett és pocakos (Hugó a viziló): Kata
13 - Holnap (Annie): Lilla
14 - Ő a sztár (Herkules)<O:p></O:p>

[zizzenet]

Köszi!

[csipkebogyo]

J és LY


EZ EGY EGYSZERŰ, DE HASZNOS PROGI A J ÉS LY HASZNÁLATÁHOZ

[scszsuzsa]

Sziasztok.már kérdeztem tegnap,de hátha ma segiteni tud valaki.olyan mesét keresek aminek,vagy "dolgos medve","a dolgos medve" a cime.elég hosszú mese.és nagyon aranyos.nem ismeritek véletlenül?

[fcsi]

Gyermekem, ó aludj már … (http://www.jatszohazdenver.com/collections/?p=3)



Gyermekem, ó aludj már
Alszik a sok kismadár,
Pihen erd&otilde; és a rét
Erd&otilde;ben az &otilde;zikék,
Holdfény ragyog odakint,
Szobácskádba betekint,
Felragyog a hold sugár,
Gyermekem, ó aludj már.
Aludj, Aludj.
Aludj, Aludj.

Nekünk a védőnők szerveztek egy baba-mama kört, ahol tanultunk baba altató dalokat. Ennek is van több versszaka:

Nálad szebb nincs semmi sem
Csend van és minden pihen,
Nem dalol a kismadás
Nem zümmög a kisbogár
Zárva van minden kis bolt
Ránk hinti fényét a Hold
Altató ezüst e fény
Ó aludj már kicsikém
Aludj, aludj...

Anyád szelíd szava szól
A szíve hangja dalol
Édesem vigyázok rád
Ne ártson majd a világ
Csodák mesék napja vár
Mosolyogj az éj elszállt
Nevess rám s mindig dalolj
Lelkedben őrizz meg jól
Aludj, aludj...

[Erikaklara]

Záporvers


Zápor érik távoli égen
távoli égen,
kendős kislány
táncol a réten.
Fuss, fuss, kislány
az útra fuss ki,
kár lesz későn
bokorba bújni.
Vadrózsádat
ne dobd a szélbe,
vidd el édes-
anyád elébe.
Felleg támad
úton a porból,
árva nyárfa
zokogva bókol.
Sújt a zápor,
dübörög az ég is,
táncos kislány
hazatalál mégis.



Törpék
Erdő mélyén
két törpe
ülnek egy nagy
gödörbe.
Én is törpe
te is törpe,
le is vagyunk
nagyon törve.

[talpacska]

Donkó László: Leselkedő


http://otlettar.try.hu/articles/0/5/p/miki2.gifA Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

[talpacska]

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?


Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!
***********

Fésűs Éva: Karácsonykor


Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!

[csipkebogyo]

CERKAMÓKA

KÉSZSÉGFEJLESZTŐ MUNKAFÜZET KICSIKNEK, 3-4ÉVESEKNEK, ÉS PICIKNEK 2-3 ÉVESEKNEK

[csipkebogyo]

ŐSZI CSERÉPFIGURÁK

[enca]

Osvát ERzsébet: Síró-rívó november

Ha lefekszik, ha felkel,
csak sír, csak rí november.
Búsul, kesereg:
megszöktek a levelek.

Kivel játsszam?
Mivel játsszam?
Mért nincs nekem
Játszótársam?
Szól a szél:
- Ne pityeregj!
Fogócskázom
én veled.

[enca]

Weöres Sándor: Kapuban zörget a tél szele

Kapuban zörget a tél szele,
ilyenkor édes a vadkörte, berkenye,
savanyú az egész éven át,
csak ha dér csípte meg, ontja zamatát.

[Tyna]

hi

[Tyna]

vannak most itt?

[Tyna]

sok volt mára a suli

[Tyna]

d

[Tyna]

e e

[Tyna]

z ti

[Tyna]

tko

[Tyna]

s!!!!!!!

[Tyna]

Na ki tudja ezt kiolvasni?

[Tyna]

Egyépként, nem tudom hogy ki ismeri azt a novellát, hogy 'Ballada a költészet hatalmáról' Örkény Istvántól.És hogy szerepel benne 1-szer 4 verssor, és ha valaki ismeri nem tudna-e tanácsot adni, hogy mit lehetne ide írni?

[Tyna]

Persze nem olyan sürgős mert már nem mostani, csak azért mégis kéne

[durcy]

Na ki tudja ezt kiolvasni?


Eltévedtél kedves Tyna.:) Ezt a kérdést máshol tedd fel.:..:

[csipkebogyo]

ÜVEGFESTÉS HALLOWEEN-RE

Az első csatolásban vannak a sablonok, csak a méret miatt ketté kellett vennem

[csipkebogyo]

FELFEDEZÉS, TANULÁS, SZÓRAKOZÁS

FOGLALKOZTATÓ

[ancsa25]

Sziasztok !

Nagyon örülök, hogy Rátok találtam. Gryllus dalokat keresek és szeretném megosztani veletek kislányom kedvenc dalait, mondókáit !

[ancsa25]

Mondókák...

[ancsa25]

Még mindig mondókák...

[ancsa25]

Kedvencek...

[dorina0606]

HÓEMBER téma összesítője:

Balla László: A hóember #2627 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695989&postcount=2627)#2661 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697311&postcount=2661)<O:p</O:p
Csukás István: Dal a hóemberről #2628 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695991&postcount=2628)#1046 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=479923&postcount=1046)
Donászy Magda: Hóember #2628 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695991&postcount=2628)<O:p</O:p
Enyedi György: A hóember #2629 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695997&postcount=2629)<O:p</O:p
K. László Szilvia Hóember #2629 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695997&postcount=2629)<O:p</O:p
Sarkadi Sándor: Hóember #2630 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695999&postcount=2630)<O:p</O:p
T.Nagy Sándor: Hóember #2630 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695999&postcount=2630)<O:p</O:p
Zsadányi Lajos: Répaorrú hóember #2630 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=695999&postcount=2630)<O:p</O:p
Krecsmáry László: Hóember #2633 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696089&postcount=2633)<O:p</O:p
Osvát Erzsébet : A három hóember #2640 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696543&postcount=2640)<O:p</O:p
Bujáki Lívia : Télapó ajándéka #2641 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696549&postcount=2641)<O:p</O:p
Gazdag Erzsi : Hóember #2642 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696551&postcount=2642)<O:p</O:p
Simon István: Hóemberépítő #2643 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696591&postcount=2643)<O:p</O:p
Szalai Balázs: Hóember #2644 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696606&postcount=2644)<O:p</O:p
Enyedi György: A hóember #2659 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697267&postcount=2659)<O:p</O:p
Gazdag Erzsi: Milyen volt a hóember #2660 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697293&postcount=2660)<O:p</O:p
Zelk Zoltán: Télapó és a hóember #2662 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697327&postcount=2662)#2729 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=701701&postcount=2729)<O:p</O:p
Zelk Zoltán: Hóember #2663 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697368&postcount=2663)<O:p</O:p
Egri Szilvia : A hóember #2667 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697512&postcount=2667)<O:p</O:p
Hóember #198 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=398670&postcount=198)<O:p</O:p
Még több hóember: #2646 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697293&postcount=2660)<O:p</O:p
Hóemberes kifestők #2645 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=697267&postcount=2659)<O:p</O:p
Hóemberes kifestők #2704 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=398670&postcount=198)<O:p</O:p
még kifestő #2706 <O:p</O:p
Andersen mese: A Hóember #2634 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696092&postcount=2634)<O:p</O:p
Sordíszek: #2631 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=696001&postcount=2631)<O:p</O:p
<O:p
<O:p

[ancsa25]

Azt mondják, hogy a cip&otilde;,
kinek szoros, kinek b&otilde;.
De minekünk a cip&otilde;,
sose szoros, sose b&otilde;.
Azt mondják, hogy kinek szoros,
kinek kérges, kinek b&otilde;,
De minekünk sose szoros,
sose kérges, sose b&otilde;.



Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat, forgasd a szemed, forgasd a fejed stb. <?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o:preferrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><v:path o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></v:path><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 18.75pt; HEIGHT: 18.75pt" alt="" o:button="t" href="#fel" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:/DOCUME~1/BAKKLE~1/LOCALS~1/Temp/msoclip1/01/clip_image001.gif" o:href="http://www.csucsposta.hu/setti/KEDVENC/vissza.gif"></v:imagedata></v:shape> (http://www.csucsposta.hu/setti/KEDVENC/#fel)

[ancsa25]

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
Elindult megnézni mi van a világban,
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,
Estére elszunnyadt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó haza talicskázta

[ancsa25]

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakik ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja
és cammogva el&otilde;mászik
Vén Dióbél bácsi.
Csak a szádat tátsd ki!

[dorina0606]

Az eddigi MIKULÁS versek,mesék (stb) összefoglalója:
Kovács Zsóka: Télapóváró #2712 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=700351&postcount=2712)
Hárs László: Télapó igéző #2713
Zelk Zoltán: Télapó és a hóember #2728 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=701699&postcount=2728)<O:p</O:p
Gazdag Erzsi: Megjött a télapó #2736 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=702027&postcount=2736), #333, #197, #65
Donászy Magda: Áll a fenyő az erdőben #2738
Czeglédy Gabriella: A télapó #2739 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=702037&postcount=2739)<O:p</O:p
Móra Ferenc: Mártonka levele #529 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=429025&postcount=529)<O:p</O:p
Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó #434 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=417648&postcount=434)<O:p</O:p
Donászi Magda: Télapó érkezése #391
Donászy Magda: Télapó ünnepén #307 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=405235&postcount=307)<O:p</O:p
B. Radó Lili : Három fenyőfa #206 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=399488&postcount=206)(mese)<O:p</O:p
Donászy Magda: Télapóhoz #193
Donkó László: Leselkedő #196 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=398641&postcount=196)#246 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=402376&postcount=246), #2756
Donkó László: Mikulás de csudás! #847
Gryllus Vilmos Nótás Mikulás #377 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=411592&postcount=377)<O:p</O:p
Osvát Erzsébet A három hóember #2640
Veress Miklós: Mese a Mikulásról #233
Lázár Ervin A másik Télapó #521 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=428135&postcount=521)(mese)<O:p</O:p
Télapó #2729 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=701701&postcount=2729)<O:p</O:p
Hegyen, völgyön #2737 #327
ki áll az ajtóban? #397
Télapó itt van #399 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=412878&postcount=399)<O:p</O:p
TÉLAPÓ MIX dalok #338 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=409162&postcount=338)<O:p</O:p
Eső szitál, hull a hó, #308
Téli este, #143 #63
Hull a pelyhes fehér hó #142
Jó Mikulás apóka #379 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=411594&postcount=379)<O:p</O:p
Egy néhány barkács ötlet #2486
Mikulás sapkák #2478 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=689718&postcount=2478)<O:p</O:p
télapó készítés #2711 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=700345&postcount=2711)<O:p</O:p
Rudó #378 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=411593&postcount=378)<O:p</O:p
Hívogató #234 (http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=401242&postcount=234)
<O:p
<O:p

[Csillagvirag]

Nepmeseket tettem fel a kovetkezo oldalra:http://vakvarjucska.multiply.com/video.Csillagvirag

[ancsa25]

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.

Felh&otilde;b&otilde;l van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémb&otilde;l van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cip&otilde;t,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen id&otilde;d

hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megillet&otilde;dve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

[ancsa25]

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
F&otilde;tt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

[ancsa25]

Weöres Sándor: Száncseng&otilde;
Éj-mélyb&otilde;l fölzeng&otilde;
-Csing-ling-ling-száncseng&otilde;.
Száncseng&otilde; -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló,
-Kop-kop-kop- nyolc patkó.
Nyolc patkó -kop-kop-kop-
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerd&otilde;
-Csing-ling-ling-száncseng&otilde;.
Száncseng&otilde; -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring.

[ancsa25]

Csanádi Imre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld feny&otilde;,
kis madárnak pihen&otilde;-
búcsúzik a madártól,
&otilde;zikét&otilde;l elpártol.

Beszeg&otilde;dik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány cseng&otilde;: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

[ancsa25]

Remélem sikerült hozzájárulnom a Télapós és karácsonyi "hangulathoz".

[ancsa25]

Kányádi Sándor: Jön az &otilde;sz

Jön immár az ismer&otilde;s
Szél lábú deres &otilde;sz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat

[ancsa25]

Szabó L&otilde;rinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repül&otilde;gép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ t&otilde;le,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város t&otilde;le:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

[durcy]

http://spiritualitas.extra.hu/spiritualitas/photoalbum/thumbs/angyal%20(46).jpg http://spiritualitas.extra.hu/spiritualitas/photoalbum/thumbs/angyal%20(42).jpg

Angi és a tündérek (http://blog.senta.org/index.php/cassiopeia-bibor-es-a-tunderek/)
Patak partján, hol a világ összeér az álmokkal, kicsiny leány hasalt a zöldellőa zöldellő fűben. Kócos hajába megpróbált néhány pittypangot tűzni, de csak kuszán lelógtak a füle mellett.
Egy édes és zsenge fűszálat rágcsált, miközben gyermekien bölcs tekintetével a vízfelszínt pásztázta.
Apró bogarak táncoltak a napfényben a csillogó víz fölött.
“De jó lenne egy rudaslepkét látni…” Félénken a kikészített lepkefogó hálóra nézett.
Szeretett volna a tapasztalt rovargyűjtők klubbjába tartozni, mint a bátyja. Okos és tudományos szavakat mondani, mint amikor nagyítóval vizsgálták a nagyfiúk csapdába ejtett bogárkáikat. Angi csak szeretett volna ott lenni…de megmondták a fiúk, ha hoz egy rudaslepkét, rögtön csatlakozhat.
Valamit észrevett a délutáni fényben, színes kis pontok táncoltak a szeme előtt. Mikor jobban megnézte őket, picinyke tündéreket látott. A tündérek nevettek és kezükkel csalogatták a kislányt. Szögdécselve indult utánuk, halkan dallikázva. Hirtelen mégszebb lett a délután. A fűzfák ráborultak a vízfelszínre és szinte sátrat alkotott lombjuk. A tündérek a különös félhomályba vezették Angit, igaz ott már kicsit hűvösebbnek tűnt a levegő…
David kezével takarta ki tekintetéből a napot, miközben húgát kereste. Görcsbe rándult a gyomra mikor meglátta az üres pokrócot, a hálót és a kilyugatott tetejű befőttesüveget. Már akkor lelkiismeretfurdallása volt, mikor elküldték a “pisist”, hogy ne legyen láb alatt. De muszály volt imponálni a többieknek.
-Angi!Angi! - kiabálta hosszan. De csak néhány madarat zavart fel.
-Kicsi Angi…
Rohanni kezdett a parton.Minden bokorba benézett…hasztalan.Később a többi fiú is csatlakozott, keresték a kislányt égen és földön.
Már sötét volt, mikor David maszatos arccal, kisírt szemekkel hazaért. A konyhában Apa merev derékkal ült az asztalnál. Kemény tekintettel nézett maga elé. A fiú zokogva borult az apjára, képtelen volt a szemeibe nézni.
-Ne haragudj Apa.Én…elvesztettem! - nem tudott tovább beszélni. Csak rázkolódott.
Akkor hirtelen csoda történt.Édesanyja ölben behozta a kislányt. Illatos volt és friss, most fürdethette meg pillanatokkal ezelőtt. David szemei felcsillantak, a szeretet ereje átsugárzott könnyein…
-Édes Angi.-suttogta.
A fiú nem bánta a dorgálást, a megszidást. A büntetést sem. Csak gyönyörködve nézte húgát, ahogy a kakaót szürcsölte. Rászánta magát és megkérdezte, hogyan talált haza?
-Tudod David, a tündérek azt mondták, nem szabad a pillangókat tűvel szurkálni, sem dobozba zárni. Miután ezt megbeszéltük együtt táncoltunk hazáig! Olyan jó volt…
…csak csacsogott csacsogott, David pedig szívében melegséggel átérezte milyen bonyolult a világ, és egy hatalmas lépéssel közelebb került felnőttlétéhez. Igazi nagyfiú lett.
<O:p http://spiritualitas.extra.hu/spiritualitas/photoalbum/thumbs/angyal%20(17).jpg

[ancsa25]

Karácsonyi dal

[ancsa25]

Gryllus dalokban nem tudtok segíteni?

[Csillagvirag]

Gryllus dalokban nem tudtok segíteni?
Kedves Ancsa25!
Sok Gryllus dal van osszegyujtve. A KERESES cimszo alatt (az UZENET TALALATOK ablakot valaszd ki es ird be Gryllus nevet).Ha nem sikerul, ird meg es segitek! Csillagvirag

[ancsa25]

Kedves Ancsa25!
Sok Gryllus dal van osszegyujtve. A KERESES cimszo alatt (az UZENET TALALATOK ablakot valaszd ki es ird be Gryllus nevet).Ha nem sikerul, ird meg es segitek! Csillagvirag

Nagyon-nagyon köszönöm ! Csak ámulok és bámulok !!!! :-)))

[Remka]

Gyermekeim egyik kendvence:


Udud István: Két kiskakas

Két kiskakas összevész
dombon kapirgálva.
Az egyiknek nagy gilisztát
kapar ki a lába.

Szól a másik: -Add ide,
ez itt az én dombom!
-Dehogy adom, én találtam!
- Add ide, ha mondom!

Szó szót követ, ennek már
a fele se tréfa.
Egykettőre hajba kapnak,
azaz hogy taréjba.

Tyúkanyó szól: - Gyerekek,
jobb lesz megfelezni!
De mindkettő nagy kevélyen
fityiszt mutat: - Ezt ni!

Amig tart a viadal,
egy begyes kis jérce
a gilisztát, hamm, bekapja.
- Ostobák! Megérte?

[enca]

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
szép gyöngén nyűlj leveléhez,
ágát ne törd, lombját ne tépjed,
hagyd annak, a mi: épnek, szépnek -
Ne bántsd a fát!
...

Megtépett fának nincs virága,
mint vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
mint anyád, ha elvesztne téged -
Szeresd a fát!
...

Mind, akik fákat ültetének,
sírjukra szálljon hálaének:
ásóval is költők valának,
szép, lombos fáról álmodának -
Szeresd a fát!

részletek Benedek Elek: Szeresd a fát című verséből

[Bongyorka]

Sziasztok!Nagyon szeretnék letölteni,de még nem sikerül,mindig azt írja ki,hogy confirm.:confused:

[Bongyorka]

Ez azért van,met még nincs 20 hozzászólásom? Mert akkor igyekszem...:)

[Bongyorka]

Az a helyzet,hogy pedagógus vagyok,és szükségem lenne Gryllus Vilmos: Maszkabál című albumára nagyon sürgősen,és fogy az időm.:(

[Bongyorka]

Viszont ez az egyetlen oldal,ahol megleltem hosszas keresés után;)

[Bongyorka]

Bocsi,hogy sok kis üzit írok,de még ma meg kellene szereznem a letöltési jogot,és másképp nem sikerülhet! Remélem így igen!:)

[Bongyorka]

Egyébként remek ez az oldal! Anyukám óvónő,és neki is sok érdekességet találtam itt,amit fel tud használni a munkájában

[Remka]

Bongyorka, javaslom, hogy inkább a szójátékoknál gyűjts hozzászólásokat, mint itt, különben még kitiltanak a fórumról. És hát mi sem szivesen olvasunk a topikban nem idevaló hozzászólásokat. Meg hát a 2 napot mindenképp ki kell várnod.

[Bongyorka]

A testvéremről nem is beszélve, 2 éves a kislánya...sok boldog percet fogok okozni neki az oldalnak köszönhetően!:p;)

[durcy]

Az a helyzet,hogy pedagógus vagyok,és szükségem lenne Gryllus Vilmos: Maszkabál című albumára nagyon sürgősen,és fogy az időm.:(


Zene II beszélgetö topicba probalkozzál.:..:

[Bongyorka]

Remka és durcy! Köszönöm a segítséget! Megfogadom a tanácsokat!:)

[durcy]

Dömötör Ilona:
ÉNEKLIK A NAPKELETI BÖLCSEK
Vad gyújtogatók, hullócsillagok,
tüzes fáklyákkal ne rohanjatok.
Ma örömében reszkessen a fény
az ég tömérdek apró mécsesén.
Ünnepi éjet ért meg Napkelet:
új csillag áll egy istálló felett.
Benn istállómécs, pislán remegő,
s fáradt asszony és síró csecsemő.
De mi itt várjuk a kelő Napot,
mert az a csillag nem hazudhatott.
Meglátjátok még, törpe emberek,
mivé nő az a gyönge kisgyerek.
Mi hoztunk néki tömjént, aranyat,
nekünk örökre királyunk marad.
Üldözhetitek álnokul, gazul,
az ő csillaga minket igazol.
Feltartja majd, mint győzelmi jelet,
ha ítél élők és holtak felett.

[macsek65]

Sziasztok!
Nagyon örültem ,hogy rátaláltam erre az oldalra,mert már a mikulásra,télre keresek verseket ,dalokat az óvodásaimnak.
Nem tudom esetleg gitár kísérethez,találok itt segítséget? Még kezdő vagyok a gitározásban,de már jó pár akkordot tudok.:)

[maroska77]

Mikulás, merre jársz

Mikulás, Mikulás merre, merre jársz
Sötét erdõn hozzánk hogy találsz
Nézd csak a puttony sok jóval tele
Csokoládé, alma, körte bôven van benne.

[d_edit]

Bongyorka!
Innen letöltheted :Gryllus Vilmos - Maszkabált, ha minden igaz, bár én mág nem próbáltam:)
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
http://easyrider.squito-web.com/viewtopic.php?t=1453&sid=357db43168c4ab08a4ebcaa089fd5d65 (http://easyrider.squito-web.com/viewtopic.php?t=1453&sid=357db43168c4ab08a4ebcaa089fd5d65)<o:p></o:p>
<o:p></o:p>

[csipkebogyo]

ISKOLÁRA HANGOLÓ

[csipkebogyo]

JÁTÉKOS KÖRNYEZETISMERET

ISKOLA-ELŐKÉSZITÓ FÜZET

[töviske]

Sziasztok! Óvónő vagyok, és nagyon örülök, hogy ide találtam. Nagyon sok segítséget kapok itt a munkámhoz. Köszönöm.

[töviske]

Semmi

Hoztam annyi semmit,
nem is tudod, mennyit.
Ígérem, ha kitalálod,
akkor kinyitom a zsákot,
a sok semmit mind kirakom,
ha akarod, neked adom!

/ saját /

[csipkebogyo]

MOZAIK TECHNIKÁK GYEREKEKNEK

[töviske]

Mese a sündisznóról,
aki arra vágyott, hogy megsimogassák.

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe:Talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér .
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam morgott a sün , jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam!! Nem így akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.
Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán.
______

[csipkebogyo]

TÉLAPÓS ÜVEGFESTÉSI ÖTLETEK

[töviske]

Wass Albert: Erdők könyve / részlet /


"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."

[Böngyörke]

http://mindenovi.extra.hu/
Zene, mese, mesedramatizálás, ünnepi műsorok fordatókönyve, versek, kreatív ötletek, játékok!

[ancsa25]

Sziasztok !

Még egy dalt keresek és gőzöm sincs, hogy ki az előadó...
Úgy kezdődik, hogy .. Rakoncátlan szélgyerek...
Talán nyári eső a dal címe !

Ha valaki ismeri a dalt, írjon !
Nagyon köszönöm!!!!!

[margaretta]

Nagyon örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra.Van egy 8-éves lányom,aki tanulási gondokkal kűzd,betegsége miatt.Biztos segítségünkre lessz!

[töviske]

Andersen: Két gyertya

Volt egyszer egy vastag viaszgyertya, aki jól tudta magáról, hogy kicsoda.
- Viaszból születtem, és formába öntöttek! - mondotta.- Jobban világítok, és tovább égek, mint más gyertya, nagy csillárban volna a helyem, vagy ezüst gyertyatartóban.
- Az remek dolog lehet! - mondotta a faggyúgyertya. - Én csak faggyúból vagyok, igaz, de azért többet érek másnál, akit csak háromszor mártanak be, mert engem nyolcszor mártottak meg, hogy elég vastag legyek. Meg vagyok elégedve a sorsommal! Hát hiszen előkelőbb és finomabb dolog viaszból születni, mint faggyúból, de hát elvégre az ember nem saját maga hozza magát erre a világra. Maga a szalonba kerül az üvegcsillárba, én pedig a konyhában maradok, s az sem az utolsó hely, mert hiszen onnan élelmezik az egész házat.
- Csakhogy van ám, ami fontosabb, mint az evés!- mondta a viaszgyertya. - A társadalmi szereplés! Ha az ember ott ragyoghat a társaság középpontjában, - ez már valami! Ma este itt bál lesz, nemsokára jönnek értem és egész családomért.
Alighogy kimondta, már jöttek is érte, de a faggyúgyertyát is elvitték. Az asszony maga fogta és vitte finom kezében, egyenesen ki a konyhára, ott állt egy kisfiú, kosárral a kezében, melyet teleraktak burgonyával, meg egypár almát is tettek közéje. A jószívű asszony adta a szegény fiúnak.
- Nesze egy gyertya is hozzá fiacskám! - mondta. - Édesanyád egész ájszaka dolgozik, szüksége van rája.
A kisleány ott állt mellettük, s mikor azt hallotta, hogy egész éjszaka, nagy örömmel mondta: - Én is fennmaradok egész éjszaka! Bál lesz nálunk, és széles piros szalag lesz a ruhámon.
Csak úgy sugárzott az arca! Nagy örömben volt! A viaszgyertya nem tud úgy ragyogni, mint két gyermekszem!
- Nagy öröm ilyet látni! - gondolta a faggyúgyertya. - Sohasem felejtem el, mert ilyet úgysem látok többet.
A kosárba helyezték, rátették a födelet, és a fiú elvitte.
- Vajon hova visznek? - gondolta a gyertya. - Szegény emberekhez, hol talán még réztartót sem kapok, mialatt a viaszgyertyát pedig ezüstbe teszik, és csupa előkelő uraság lesz körülötte. Nagyszerű dolog ám, ha előkelő urakra világíthat az ember. De hát az én sorsom az, hogy faggyúból, és nem viaszból öntöttek.
És a gyertya szegény emberekhez került, egy háromgyermekes özvegyasszonyhoz, kicsiny, alacsony viskóba, amely éppen átellenében volt az úri háznak.
- Isten áldja a jó asszonyt azért, amit nekünk adott! - mondta az anya. - Remek gyertya! Egész éjszaka fog égni.
És meggyújtották.
- Pfuj-pfuj! - utálkozott a gyertya. - Ocsmányszagú kénes gyufával gyújtanak meg. A viaszgyertyával odaát az úri házban nem mernének ilyet tenni.
Ott is meggyújtották a gyertyákat, kiragyogtak az utcára, a kocsik cifra báli vendégeket hoztak, a muzsika szólt.
- Most kezdődik a tánc! - gondolta magában a faggyúgyertya, és eszébe jutott a gazdag kisleány sugárzó arca, mely sugárzóbb minden viaszgyertyánál. - Ezt sohasem látom többé!
De ekkor a legkisebb gyerek, egy édes leányka, odajött a többiekhez, megölelte a bátyját meg a nénjét, valami nagyon fontosat akart nekik mondani, amit csak súgni lehetett: - Képzeljétek csak, ma este főtt burgonya lesz vacsorára.
Arca boldogságtól ragyogott: A gyertya fénye éppen ráesett, s gyertya olyan örömet, olyan boldogságot látott, mint odaát a gazdag házban, amikor a gazdag kisleány így szólt: - Bál lesz nálunk, és széles piros szalag lesz a ruhámon.
- A főtt burgonya is éppen annyit ér! - gondolta a gyertya. Hiszen a két kisleány egyformán örül! - És tüsszentett rá egyet, azazhogy azt akarom mondani sziporkázott egyet, több nem telik egy faggyúgyertyától.
Megterítettek, és elfogyasztották a burgonyát. Ah, hogy ízlett! Valóságos ünnepi lakoma volt, és aztán a tetejibe mindegyik egy almát kapott, és a legkisebbik elmondott egy verset:
Jó Istenkém, hadd dícsérjünk,
Ételt-italt adtál nekünk.
Ámen!
- Úgye szépen mondtam el, anya! - kiáltott a kicsike.
- Ezt sohasem szabad kérdezni, vagy mondani! - mondta anya. - Csak Istenre kell gondolnod, aki ételt adott, hogy jóllakhassál.
A gyermekek lefeküdtek, csókot kaptak, és mindjárt elaludtak, de az anyjuk egész éjszaka varrt, hogy kenyeret keressen magának, és a gyermekeknek. És a szomszédból, az úri házból átfénylettek a gyertyák, szólt a muzsika. A csillagok egyforma fényt, egyforma áldást sugároztak a gazdagok palotái és a szegények viskói fölé.
- Alapjában véve nagyon szép este volt! - mondta magában a faggyúgyertya. - Vajon a viaszgyertyáknak jobb dolguk van-e az ezüstös gyertyatartókban? Szeretném tudni, mielőtt leégek.
És a két gyermekre gondolt, kik egyformán boldogok voltak, bár egyikre viaszgyertya, másikra faggyúgyertya szórta sugarát.
Hát, ebből áll az egész történet.

[töviske]

Hallottam egy nagy csodát...

Hallottam egy nagy csodát,
Nem is hiszed, mekkorát!

S mi volt ez a nagy csoda?
Nem kötöm az orrodra!

/ saját /

[töviske]

Ugye nem baj, ha odaírom a sajátjaim alá, hogy az enyémek?

[töviske]

A RÚT KISKACSA

De szép is volt azon a nyáron a határ! Sárgultak a búzatáblák, a zab még zölden bólogatott, a kaszálókon petrencékbe hordták a szénát; piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek - ez volt az anyanyelvük. A gabonaföldeket, kaszálókat sűrű erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csillogtak. Szép volt, nagyon szép volt a határ!

Mély árkokkal körülszegett, régi udvarház melengette öreg falait a napsütésben. Környékét fölverte a lapu, falai tövétől az árkok széléig kedvükre nőttek-terpeszkedtek az óriási lapulevelek; egy-egy magasabb bokor alatt kényelmesen megállhatott volna egy kisgyerek.

Ez a zöld sűrű valóságos rengeteg erdő volt annak a kacsának, amelyik itt ült a fészkén, hogy tojásait kiköltse. Sokáig kellett melengetnie a tojásokat, s a kacsa sokat unatkozott: vendég ritkán vetődött el hozzá, a társai meg az árkok vizében bukdácsoltak, nem szívesen totyogtak ki a szárazra, hogy a világ folyásáról társalogjanak vele a lapulevelek alatt.

Egy nap aztán fölpattant az első tojáshéj, utána a második, s a többi. “Sip-sip!” - örültek meg a világnak a fiókák, s kigombolyodtak a tojásból, mint megannyi megelevenedett tojássárgája.

- Háp-háp! - az öreg kacsa csak ennyit mondott. A kiskacsák ott nyüzsögtek körülötte, kíváncsian nézték a lapulevelek zöld sűrűjét, s az anyjuk hagyta, mert a zöld szín jót tesz a szemnek.

- Ó, micsoda óriási nagy a világ! - álmélkodtak a kicsinyek; persze itt már másképp érezték magukat, mint benn a szűk tojásban.

- Azt hiszitek, ez az egész világ? - kérdezte az anyjuk. - A kert túlsó fele is hozzátartozik, de még a pap földje is. De ott még én se jártam. No, megvagytok-e valamennyien? - Kinyújtotta a nyakát, és végignézett a kis seregen. - Dehogy vagytok, hiszen lám, a legnagyobbik tojás még ott hever a fészekben. Jaj, meddig melengessem még? Most már igazán unom! - De mit tehetett, visszaült a tojásra.

- Hogy vagyunk, szomszédasszony? - kérdezte egy öreg kacsa, aki látogatóba jött hozzá.

- Annyi bajom van ezzel az egy tojással - panaszkodott a kacsa. - Nem győzöm kivárni, hogy felpattanjon. Hanem nézd meg a többit! Soha életemben nem láttam különb kiskacsákat. Egytől egyig arra a semmirekellő apjukra ütöttek. Még csak el se jött hozzám.

- Hadd látom azt a csökönyös tojást! - mondta a kacsanéne. - Alighanem pulykatojás, nekem elhiheted! Én tudom, mert egyszer én is megjártam. Pulykatojásokat költöttem ki, s mennyit vesződtem a kicsinyekkel! Mert a pulyka mind retteg a víztől. Nem mentek azok a vízbe, se szép szóra, se parancsra! Mutasd csak azt a tojást! Hát ez bizony pulykatojás! Hagyd csak itt a fészekben, s inkább a többit tanítsd úszni.

- Még elüldögélek rajta egy kicsit - mondta a kacsa -, most már nem hagyom itt, ha már ennyit melengettem.

- Ahogy tetszik! - mondta az öreg kacsanéne, azzal eltotyogott. Végre-végre megpattant a nagy tojás héja. - Pip, pip! - sipogta a fióka, és kikászálódott a nagyvilágra. Milyen rút volt szegény, és milyen nagy! Az anyja jól szemügyre vette. “igen nagy ez kacsának - gondolta magában. - Egészen más, mint a többi. Kispulyka volna? Majd elválik mindjárt, gyerünk csak a vízhez! Úsznia kell, ha másképp nem, hát magam lököm bele!”

Verőfényes, szép idő volt másnap, a lapulevelek közé betűzött a napfény. A kacsa lerándult kicsinyeivel a vizesárok partjára. Zsupsz! - már bele is csobbant a vízbe. A kiskacsáknak nem kellett sok biztatás, vígan loccsantak utána; a víz összecsapott a fejük fölött, de nyomban fölbukkantak, és úgy úsztak, hogy gyönyörűség volt nézni: a lábuk magától gyúrta a vizet; mind jól érezte magát benne. És a rút kiskacsa is ott lubickolt közöttük.

- Mégsem pulykafi ez - mondta a kacsa -, lám, milyen pompásan evez, és milyen szépen tartja a nyakát! Hiába, az én vérem! Ha jobban megnézem, egészen takaros formájú. Háp-háp! Gyertek hát, hadd mutatom meg nektek a világot! Be kell mutatkoznotok a réceudvarnak, de mindig mellettem maradjatok, nehogy rátok taposson valaki. Különösen pedig a macskától óvakodjatok.

Elvezette hát őket a réceudvarba. Ott éppen hangos csetepaté volt: két récecsalád összemarakodott egy halfejen, amit végül is a macska kaparintott meg.

- Látjátok, ilyen a világ sora! - mondta oktatón a kacsa, és megvakarta a csőre tövét, mert maga is nagyon megkívánta a halfejet. - No, szedjétek a lábatokat, menjetek oda ahhoz az öreg kacsahölgyhöz, és hajoljatok meg szépen előtte. Ő a legelőkelőbb az egész udvarban: spanyol származású, azért olyan kövér, s nézzétek, piros rongyot visel a lába szárán. Ez rendkívül nagy kitüntetés, nem is kívánhat többet egy kacsa; azt jelenti, hogy vigyáznak rá, azt akarják, hogy ember, állat mind megismerje. Sipogjatok neki illedelmesen, s a lábatok fejét kifelé rakjátok! A jól nevelt kiskacsa nem rakosgatja csámpásan a lábát, úgy jár, ahogy a szüleitől tanulta, így ni! Hajtsatok szépen fejet, és mondjátok: “Sip!”

A kicsinyek szót is fogadtak; az udvar népe mind őket szemlélgette, aztán megmondták, amit gondoltak: - Még ez hiányzott! Nem vagyunk elegen, most ezek is a nyakunkra jönnek! Hát az meg miféle, az a rút jószág? Ezt már nem tűrhetjük! - Egy kacsa mindjárt neki is ugrott, és megcsípte a nyakát.

- Ugyan, hagyjátok! - védte az anyja. - Nem vét ez senkinek!

- De nagyobb, mint más becsületes kiskacsa, és rút is! Ezért bizony verést érdemel! - kiáltotta az indulatos kacsa.

- Olyan szép a többi fiókád! - mondta a piros kapcás kacsahölgy. - Takarosak és jó növésűek. Csak ez az egy ilyen szerencsétlen formájú. A legjobb volna, ha újra kiköltenéd.

- Azt nem lehet, kegyelmes asszonyom - felelte a fiókák anyja. - Rút kis jószág, az igaz, de jólelkű teremtés, úszni meg éppen úgy úszik, mint akármelyik, sőt, bátor vagyok kijelenteni, hogy még különbül. Remélem, majd kikupálódik, vagy kisebb lesz idővel; túlságosan sokáig kuporgott a tojásban, azért ilyen formátlan. - Csőrével egyenesre igazította a rút kiskacsa nyakát, és anyai gonddal rendezgette a pihéit. - Különben is, gácsér - folytatta -, hát nem olyan fontos, hogy szép legyen. Erős legény lesz, úgy nézem, megállja majd a helyét az életben.

- A többi kicsinyed takaros - mondta kegyesen az előkelő kacsa. - Érezzétek hát otthonosan magatokat, és ha véletlenül halfejet találtok, elhozhatjátok nekem.

De a szegény kiskacsát, amelyik utolsónak bújt ki a tojásból, szünetlen csípték, rúgták, tépázták és csúfolták a többiek, nemcsak a kacsák, de még a tyúkok is. “Túlságosan nagy!” - vélte mindenki; a pulykakakas meg, aki sarkantyúval jött a világra, és legalábbis császárnak képzelte magát, földuzmaszkodott, mint egy dagadó vitorla, nekirontott a rút kiskacsának, és olyan dühösen hurukkolt, hogy belekékült a vörös bőrlebernyege. A szegény kiskacsa azt se tudta, hová legyen ijedtében, de meg búsult is, amiért olyan rút, hogy az egész baromfiudvar őt csúfolja.

Így telt el élete első napja. A többi még keservesebb lett. A szegény kiskacsát mindenki üldözte, még a tulajdon testvérei sem állhatták, s ha szóltak hozzá, csak így: - Bárcsak elvinne a macska, te utálatos szerzet! - Az anyja se volt jobb hozzá: - Ó, csak már ne látnálak! - A kacsák csípték, a tyúkok vágták, még a szolgáló is rúgott rajta egyet, valahányszor etette az aprójószágot.

Egy nap aztán nem bírta tovább a szerencsétlen kiskacsa, nekifutott a világnak, s átröppent a kerítésen. A kerten túl, a bokrosban ijedten rebbentek szét közeledtére az apró madarak. “Még ők is megrémülnek tőlem, olyan rút vagyok” - gondolta a szegény kiskacsa, és szégyenletében lesütötte a szemét, de azért csak szaladt tovább. Így ért el egy sűrű nádasba, ahol vadkacsák tanyáztak. Meghúzódott a nád között, és elcsigázottan pihent egész éjszaka. Nagyon fájt a szíve.

Reggel, mielőtt a vadkacsák szárnyra keltek volna, jól szemügyre vették az idegent.

- Hát te miféle szerzet vagy? - kérdezték tőle; a kiskacsa jobbra-balra köszöngetett, illedelmesen, ahogy az anyja tanította.

- Fertelmes rút vagy! - mondták meg kereken a vadkacsák. - Szerencséd, hogy nekünk mindegy. Csak nehogy beházasodj a családunkba!

Szegény, rút kiskacsának esze ágában sem volt házasodni, beérte annyival, hogy tanyát verhetett a nád között, s ihatott a láp vizéből.

Már két napja tanyázott a nádasban, amikor elébe állt két vadgácsér; nemrég bújhattak ki a tojásból, mert igen hetyke legények voltak.

- Ide süss, pajtás! - szólították meg a rút kiskacsát. - Olyan csúf vagy, hogy szinte tetszel nekünk! Állj be közénk, vándorolj velünk. Nem messze innen van egy másik nádas, ahol szemrevaló kis vadlibuskák lubickolnak. Kisasszony valamennyi, s olyan szépen tudják mondani: “Gi-gá-gá!” Ott talán szerencséd akadhat, ha még olyan csúnya vagy is!

- Dirr! Durr! - dördült valahol a közelükben, s a két hetyke kisgácsér holtan fordult bele a vízbe; pirosra festették a vérükkel. - Dirr! Durr! - hangzott újra, s a vadludak népes csapatban menekültek föl a magasba. Aztán újra eldördült a rémséges hang. Vadászat volt a vidéken; a vadászok körülcserkészték a nádast, néhányan meg lesből lőttek a víz fölé hajló füzek ágai közül. Felhőkben gomolygott a lőpor kék füstje, megakadt a sűrű lomb között, aztán rátespedt a vízre; vizslák caplattak az iszapban, törték a nádat, a sást, szimatoltak. A szegény kiskacsa iszonyúan megijedt, rémülten forgatta a fejét, s éppen a szárnya alá akarta dugni, amikor egy irdatlan nagy kutya termett előtte. Hosszan lógatta vörös nyelvét, rémítően villogtatta a szemét, az ínyét felhúzta; már-már fogai közé ragadta a kiskacsát. De aztán, mintha hirtelen mást gondolt volna, megfordult és otthagyta.

- Ó, hála istennek! - lélegzett föl a kiskacsa. - Úgy látszik, olyan rút vagyok, hogy még a kutya is átall a fogai közé kapni.

Most már megnyugodott, nem moccant, míg a feje fölött sörét kaszálta a nádat, és lövések döreje verte föl a vidéket.

Csak estefelé ültek el a félelmetes hangok. A szegény kiskacsa még mindig nem mert mozdulni, órákig gubbasztott a nád sűrűjében, míg végre előmerészkedett. Akkor aztán futásnak eredt, ahogy csak a lába bírta, menekült a nádasból. Nekivágott a réteknek-mezőknek, de olyan vihar érte utol, hogy alig bírt vánszorogni.

Estére mégis elért egy rozzant kis parasztházikóhoz. Olyan volt az a kis ház, hogy a falai csak azért álltak, mert még nem tudták elhatározni, merre dőljenek. Úgy dühöngött a szél, hogy a kiskacsa leült a farkára, s a földhöz támaszkodott, nehogy elröpítse a vihar. Ahogy ott várta a szél szelídülését, elnézte a rozzant viskót: látta, hogy az ajtaja kifordult az egyik sarokvasból, s a résen éppen besurranhatna a házba. Úgy is tett.

A rozoga házikóban egy öreganyó éldegélt kandúrjával meg tyúkjával. A kandúrnak - akit az anyóka fiacskámnak nevezett - sokféle tudománya volt: föl tudta görbíteni a hátát, tudott dorombolni; még szikrát hányni is, ha visszájáról simogatták a hátát. A tyúk csak arról volt nevezetes, hogy kurta kis lába volt, s ezért az anyóka kurta lábú tyúkocskámnak becézgette. Igaz, ennek is volt egy tudománya: szép nagy tojásokat tojott; az anyóka úgy szerette, hogy édes gyermekét se szerethette volna jobban.

A háznép csak reggel vette észre a kis jövevényt. A macska hangos dorombolással, a tyúk kárálással jelezte, hogy idegen van a házban.

- Mi az? - tekingetett körül az anyóka. Aztán meglátta a kiskacsát, de mert gyönge volt a szeme, úgy látta, hogy egy szép, hízott kacsa tévedt a házába. - Ez aztán a szerencse! - örvendezett. - Most majd lesz kacsatojás a háznál. Ha ugyan nem gácsér. No, majd megtudjuk.

Három hétig leste a kiskacsát, de az bizony nem tojott. A házban a kandúr volt az úr, a tyúk pedig a gazdasszony. Ez volt a szavuk járása: “Mi ketten meg a világ másik fele!” Mert hát azt hitték, hogy ők a világ egyik fele, mégpedig a jobbik. A kiskacsa úgy vélte, hogy nem egészen ez az igazság, de a tyúk mindig letorkolta:

- Tudsz tojni?

- Azt bizony nem!

- Akkor fogd be a csőrödet.

A kandúr meg azt kérdezte tőle:

- Föl tudod-e görbíteni a hátadat? Tudsz-e dorombolni meg szikrát hányni?

- Bizony azt sem!

- Akkor ne ellenkezz az okosabbakkal!

A kiskacsa hát behúzódott a sarokba, és ott búslakodott. Maga sem tudta, mi ütött belé: egy napon igen megkívánta a friss levegőt meg a napfényt; víz után vágyakozott, úszni szeretett volna. Addig-addig sóvárgott, míg végül kiöntötte szívét a tyúknak.

- Mi bajod? - ámult el a tyúk. - Már belehibbantál a semmittevésbe! Tojjál tojást, vagy tanulj meg dorombolni, meglátod, kigyógyulsz a bolondságaidból!

- De mikor olyan nagyszerű úszni! - áhítozott a kiskacsa. - Milyen felséges érzés, amikor a víz összecsap a fejem fölött, aztán újra fölbukkanok!

- Nagy élvezet lehet, mondhatom! - mondta kicsinylően a tyúk. - Alighanem megháborodtál. Kérdezd csak meg a kandúrt, ő a legokosabb állat a világon. Kérdezd meg, szeret-e úszkálni, vízben lubickolni? Magamról nem is beszélek, de kérdezd meg az úrnőnket, az anyókát, akinél aztán csakugyan nincs okosabb a földön, örömét lelné-e az úszkálásban, meg hogy a hullámok összecsapjanak a feje fölött?

- Nem, ti nem érthettek meg engem! - sóhajtotta a kiskacsa.

- Ki ért meg akkor, ha mi sem? Talán okosabbnak képzeled magad a kandúrnál meg az anyókánál, hogy magamról ne is beszéljek? Verd ki a fejedből ezeket az ostobaságokat, s köszönd meg a teremtődnek, hogy ilyen jó helyre vezérelt! Itt meleg szobád van s olyan társaságod, hogy elég bölcsességet tanulhatsz. De te hetet-havat összehordasz, mondhatom, nem könnyű boldogulni veled! Nekem elhiheted, hogy jóakaród vagyok; megmondom az igazságot, ha neked rosszul esik is. Ilyen az igazi jó barát. Hát igyekezz; tanulj meg tojást tojni, szikrát hányni, vagy legalább dorombolni!

- Inkább kimennék a messzi világba - mondta sóvárogva a kiskacsa.

- Hát csak eredj, ha nincs maradásod! - mérgesedett meg a tyúk.

Neki is vágott a kiskacsa a messzi világnak; sok vízen úszkált, kedvére bukdácsolhatott, a többi állat békében hagyta, mert olyan igen rút volt. Megérkezett az ősz, csupa rozsda meg arany lett az erdő, szél markolt a levelekbe, és megforgatta őket a levegőben. Odafönn a magasban egyre hidegebb lett, jégszemek, hópihék nehezítették a szürke felhőket, s egy palánk tetején gyászos hangon kiáltotta egy holló: “Kár! Kár!” Aki hallotta, végig szaladt a hideg a hátán. Komor lett a messzi világ a szegény kiskacsa körül.

Egy este csodálatos színekben bukott le a nap, s a rózsás fényben egy sereg pompás, nagy madár szállt föl egy bokrosból. A kiskacsa még sohasem látott efféle madarakat: ragyogó fehér volt a tolluk, a nyakuk karcsú és szépen ívelő - hattyúk voltak. Különös volt a hangjuk is, az is, ahogy meglendítették karcsú szárnyukat, és szálltak a hideg ég alól meleg ég alá, tengerek partjára. Magasan repültek, igen magasan, s a rút kiskacsát különös érzés járta át, szédelegve forgott a vízben, nyakát nyújtogatta a pompás madarak után, s felrikoltott, de olyan furcsa hangon, hogy maga is megrémült tőle.

Nem tudott másra gondolni, csak a ragyogó tollú, boldog madárseregre; amikor eltűntek a szeme elől, lebukott a mélybe, s amikor felmerült, egészen különös érzések kerítették hatalmukba. A nevüket sem tudta azoknak a madaraknak; azt se sejtette, hová repültek, mégis úgy megszerette őket, mint még senkit a világon. Nem irigyelte őket, hogy is vágyakozhatott volna arra, hogy hasonló legyen hozzájuk! Hiszen azzal is beérte volna a szegény, rút kiskacsa, ha a baromfiudvar népe megtűri!

Aztán lehullott a hó, beköszöntött a hideg-hideg tél. A kiskacsának szakadatlan úszkálnia kellett, hogy be ne fagyjon körülötte a víz, de a lék, ahol úszkált, minden éjjel keskenyebb lett. Olyan kemény hideg volt, hogy a jég ropogott, mint az üveg, s a kiskacsa már a lábával törögette a lék vékony jéghártyáját. A végén minden ereje elhagyta, s belefagyott a jégbe.

Másnap reggel egy paraszt ment arra, meglátta, fabocskorával föltörte a jeget, és hazavitte a kiskacsát a feleségének. Ott a melegben aztán feléledt a dermedt kis jószág.

A gyerekek játszani akartak vele, de a kiskacsa azt hitte, hogy ők is bántani akarják, riadtan fölröppent, de egyenesen a tejes köcsögbe esett, és szétloccsantotta belőle a tejet. Az asszony sápítozott, összecsapta a kezét; a kiskacsa akkor a vajasbödönbe röpült ijedtében, onnan a lisztesszuszékba, s újra ki. Ó, istenem, milyen tépázottan került elő! Az asszony mérgesen vágta utána a piszkavasat, a gyerekek egymás hegyén-hátán rohantak, hogy megfogják, kacagtak és visongtak; szerencse, hogy az ajtó nyitva volt, s a szerencsétlen kiskacsa kimenekülhetett a bokrok alá, a frissen esett hóba. Ott kimerülten leroskadt.

Nagyon szívfájdító volna elmondani, mennyi ínség meg nyomorúság jutott azon a kemény télen a szegény rút kiskacsának!

Aztán végre kisütött a jó meleg nap, pacsirta szántotta az eget - tavasz volt! A kiskacsa ott feküdt a nád között, ahol tanyát vert.

Egyszerre csak kiterjesztette a szárnyát, és suhogva fellendült a magasba repült! Még magához sem tért, egy pompázó kertben találta magát, ahol almafák virultak, orgonabokrok illatoztak, s hosszú, zöld ágaikat kanyargó patak vize fölé nyújtották. Milyen szép, milyen üde volt itt a tavasz!

A vízre hajló ágak közül három gyönyörű hattyú siklott elő; hófehér tolluk halkan zizegett, s könnyedén ringatóztak a patakban. A rút kiskacsa tudta már a pompás madarak nevét, s most nagyon megsajdult a szíve.

- Leszállok közétek, királyi madarak! Azt se bánom, ha halálra vagdaltok, amiért ilyen rút létemre közétek merészkedtem! Inkább ti öljetek meg, mint kacsák csípjenek, tyúkok vágjanak, szolgáló rugdosson, vagy a kegyetlen tél végezzen velem! - Azzal letelepedett a patak vizére, s a hattyúk felé úszott. Azok észrevették, és sietve siklottak elébe. - Csak öljetek meg! - mondta a szegény kiskacsa, és fejét a víztükörre hajtotta, úgy várta a halált. De mit pillantott meg a tiszta vízben? Nem a hajdani idomtalan, szürke tollú, rút kiskacsa képét, hanem egy pompás, gyönyörei hattyúét - tulajdon képe mását.

Ha valaki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!

Most már örült a hattyú, hogy annyi bajt és nyomorúságot ért; így tudta igazán értékelni a boldogságot. Hattyútársai körébe gyűltek, gyöngéden simogatták csőrükkel.

Gyerekek szaladtak a kertbe, morzsát meg búzát vetettek a vízbe, s a legkisebb így kiáltott fel:

- Nézzétek, új hattyú! - És a többiek vele örvendeztek: - Új hattyú érkezett! Tapsoltak, ugráltak örömükben, futottak apjukért, anyjukért, fehér kenyeret meg kalácsot szórtak a vízbe, és azt hajtogatták:

- Ez a legszebbik, ez az új. Olyan fiatal és olyan gyönyörűek a hófehér tollai!

És az öreg hattyúk fejet hajtottak a hajdani rút kiskacsa előtt.

A fiatal hattyú azt se tudta, hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Fejét a szárnya alá dugta, úgy megszégyenítette a dicséret. Boldog volt, nagyon boldog, de mégsem fuvalkodott fel, mert a jó szív sohasem kevély. Arra gondolt, mennyit üldözték és csúfolták, most pedig mindenki a szépséges madarak legszebbikének mondja. Az orgonabokor ágai lehajoltak hozzá, megsimogatták; melegen, nyájasan sütött a tavaszi nap, s a fiatal hattyú szíve csordultig telt örömmel. Megrázta finom tollait, karcsú nyakát magasra emelte, s forró hálával mondta:

- Álmodni sem mertem volna ennyi boldogságról, amikor még rút kiskacsa voltam!


/Andersen/

[ancsa25]

Most már tudom, mit keresek...
Gazdag Erzsi megzenésített verseit:
Nagyanyó meseboltja a címe,
Hétrét együttes és Huzella Péter az előadók.

Köszönöm előre is Mindenkinek !!!!!

[Brigike111]

Sziasztok!!! Légyszi, vki küldje el ezt a számot: Flowers - Anya!
Nagyon fontos lenne! Köszönöm szépen!!!

[töviske]

Mackó Muki

Mackó Muki mézet lelt
egy nagy odvas fában.
Hej, de jó lesz ez a méz!
Gondolta magában.
Dingi-döngi darazsak
félre innen, félre!
Hej, nebántsd a mézünket,
mi gyűjtöttük télre!
De a mackó nagy mancsát
bedugta a lyukba,
hej, de ahogy bedugta,
azonnal kihúzta.
Mert a döngi darazsak
rárohantak hősen,
és a mackó jajgatva
elszaladt bőszen.

[töviske]

Kiszámoló

Gólya bácsi,
gólya néne
fészket rakott
a kéményre.
Kurtafarkú kismalac,
tarka kutya szőrpamacs.
Búbosbanka, rigó, pinty,
fogj meg, ha tudsz,
te vagy kint!

/ saját /

[csipkebogyo]

Köszönöm Mindenkinek a rengeteg Télapós verset. Van miben csemegézni...
Egy pár izgő-mozgó Télapós képet felteszek, remélem megmozdulnak;)

[Shift]

Valakinek nincs meg véletlenül a Hupikék Törpikék mese eredeti zenéje:
"Magas hegyek között..."
Nagyon szeretném, de sehol nem találom.

[scszsuzsa]

sziasztok.nem ismeri valaki azt a mesét aminek az a cime:télapó munkában.
nagyon imádom ezt a mesét.

[Marcsi JT]

Nagyon örülök ennek a fórumnak. Igazi csemege tanítónak, nagymamának.Valójában táncot szeretnék betanítani 12-13 tizenkét éves tanulóknak, .Tud valaki segíteni?

[Marcsi JT]

Margarettának küldöm:Varázsbetű - Kazal Kolos kazalkolos@varazsbetu.hu
Tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknek /és szüleiknek /állítottak össze játékos programot. Rendszeresen küldik levélben, ha kéred.

[csipkebogyo]

Sziasztok!!! Légyszi, vki küldje el ezt a számot: Flowers - Anya!
Nagyon fontos lenne! Köszönöm szépen!!!

Brigike!
Remélem nem csak ezért jöttél ide!
Ha már itt vagy, nézz szét, biztos találsz olyan dolgot, ami érdekel. Ha lesz 20 hozzászólásod, és 2 napos tagságod Te is le tudsz bármit tölteni. Addig is érezd jól magad itt.
A kért dalt elküldtem e-mailben:)

[csipkebogyo]

Emlékeztető JUDIT ÉS A ZENEMANÓK 1 albumból. Teljes album itt található:#784 (http://www.canadahun.com/forum/showpost.php?p=461357&postcount=784) #785 (http://www.canadahun.com/forum/showpost.php?p=461374&postcount=785)

11. Szabó Lőrinc: Virgács
14. Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
16. Hókirálynő
17. Veress Miklós: Vers a Mikulásról
19. Télapó - Mix / Hull a pelyhes...Szivünk rég ide vár... Pattanj pajtás...Suttog a fenyves... Télapó itt van../
20. Szabó Lőrinc: Esik a hó

Kattints a képre:

[csipkebogyo]

Gazdag Erzsi: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron!"



Horváth P. Pál:
Télapó
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülõdhet Télapó.
Csengettyûs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó


Szőnyi Zoltán: Itt a tél

Hegyoldalban süvít a szán, mint a szél!
Ropog a hó, most igazán itt a tél!
Gólya, fecske Afrikába költözött,
Hóemberkénk új ruhába öltözött.
Hajladozó fák közé a szél csapott!
Csilingelnek, csengenek a jégcsapok!
Kertek alján botorkál a Télapó,
Puffan, huppan subáján a hógolyó.

Kattints a képre..

[TipeTupa80]

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék
nyári éjen,
fehér holdsütésben
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

[szmarta]

Ráduly János:
Igazi tél

Csingi-lingi,
szán csilingel,
ül a szánon
egy hóember.

De a szán is
hóból való,
s hóból van mind
a két pejló.

És körül, mig
a szem ellát,
hóból van az
egész világ.

Ez a vers is
hóköltemény,
hóvirág a tél
közepén.

[szmarta]

Ráduly János:

Hópehely-menyasszonyok

Rázza szakállát a tél,
szorgoskodik, nem henyél.

Jaj, hát tétlen hogy is ülne,
hisz rövidek a napok...
Szállnak, szállnak tenyeremre
hópehely-menyasszonyok.

[szmarta]

Hóember

Ejnye, ejnye,
milyen henye
hóember,
seprűje van,
ágseprűje,
s nem seper.
Azt hiszi, hogy
a seprűje
citera:
citerázhat
rajta a szél
s száz fia.

[szmarta]

elnézést, az előbbi verset is Ráduly János irta

és ezt is:

Ráduly János:
Szakálla nőtt

Szakálla nőtt
az eresznek,
pedig meg sem
öregedett.

Az este még
hólé-csöppek
hulltak róla,
pötyörögtek,

s reggelre, lám,
véges végig
már jégcsapok
szegélyezik.

Délben a Nap
ha meglátja,
nekifog, s le-
borotválja.

[durcy]

http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/mondoka_szoveg.gifhttp://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/lumiere_93.gif
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/baby-25.gif

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Gyűrűsujjam felszedte,
A középső hazavitte,
Ez az pici mind megette,
Teli lett a hasa tőle!
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/an-apple15.gif
*
Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá így is jó,
úgy hívják hogy Sündisznó

<CENTER> </CENTER>
*
Mese mese meskete
Volt egy kutyus fekete
Meg egy icurka-picurka
Fehér lábú cicuska.
Kicsi még a mi cicánk
De meglátod te csacska
Nemsokára lesz belőle
Egy ilyen nagy macska. (jól kitárni a karokat...)


<CENTER> </CENTER>
*
Etkem, betkem,
kergendőben,
szól a rigó
az erdőben,
csiri csál,
Szabó Pál,
cseresznyével
töltött tál,
tüss ki,
menj ki,
te!
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/aniinsect24.gif

*

Ekete, pekete, cukota pé,
Ábel-hábel dominé,
csiszi á, csiszi bé,
csiszi-csuszi, kompodé.
Egyetem, begyetem,
tíjom, tájom,
törzsöm, börzsöm,
bikkfa járom.
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/FLOWER~14.GIF

*

Nyúl, nyúl, nyomadék,
bárány, bücski,
üsd ki, hajtsd ki
innen, ebből
ezt!

*
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/HAPPY_~15.GIF

Angyal-kangyal, mikula,
nyolc dob meg egy pikula,
irgum-burgum, parafin,
Ince-pince, te vagy kint!

*
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/GREENS~19.GIF

Gyékén-gyákán,
gyün Gyuri bátyám,
tököt visz a hátán,
hogyha nehéz - leteszi,
hogyha éhes - megeszi.
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kepek/020.gif

*

Egedem begedem Citrom Pál,
hat patkóval tulipán,
fényes szöggel szögelik,
nádpálcával kongatik,
kong-kong kívül belül vaskemence,
hátuljában sül a kecske,
aló mars... ki!

[ritus0105]

Ugye nem baj, ha odaírom a sajátjaim alá, hogy az enyémek?


Akkor mondhatod, hogy népköltés!
Egyébként nagyon jók!

[Juice9]

:)

a 10 hónapos kislányommal zenei foglalkozásra járunk és minden várakozáson felül élvezi a dolgot.

Különböző öljátékokat játszunk, mondókázunk, énekelünk

íme 1-2 kedvenc mondóka:

Hívjad, a hívjad a falovacskát ad neki ad a lovacskát
Jó laki attól hízik a zabtól
Lovacskám
Hívjad, a hívjad a kicsi kecs két
Ad neki ad neki a tejecskét
Jól lakik, ettől hízik a tejtől
Kicsi kecském

Áspis kerekes
utifüves leveles
bíbola-bíbola
pacs-pacs-pacs

(A tenyerébe köröket rajzolunk, paccs-paccs-ra beleütögetünk.)

Fúja, szél a fákat letöri az ágat
Reccs, reccs, reccs
Jöttem karikán, kicsi taligán
Három véka fülemüle énekel a fán
Kordé, kocogó taligakerék,
Három véka jókívánság áldjon meg az ég

Kipp, kopp, kalapács, kicsi kovács mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok, arany szeget szegelek.
Uccu, pajtás, kap fel rája úgyis te vagy a gazdája.

Kevertem,kavartam babocskát
sütöttem pogácsát
idetettem,odatattem
utóljára jól megettem
ham-ham-ham

[d_edit]

Sziasztok:rolleyes:!
Szeretném gazdagítani a gyűjteményt! Köszönök mindenkinek minden feltöltött dolgot!kiss A két kisfiam imádja a meséket, és a gyermekdalokat! :D

[ankamar]

Sziasztok!

Még új vagyok itt, de nagyon tetszik ez a topic. Pár nap és hozzászólás múlva majd feltöltöm a Nyugtató Babamuzsika zenéit.
Az én kisfiamnál nagyon bevállt! :)

[d_edit]

Sziasztok!
Aki szeretné, innen letöltheti a Gryllus- Maszkabál egész albumot:
http://rapidshare.com/files/4162179/Gryllus_Vilmos-Maszkabal_by_gyongy.zip (95420 KB). regisztráció szükséges.
Nagyon jó, nekünk már DVD-n megvan, nagyon szeretik a gyerekek!
Szép napot mindenkinek!

[töviske]

Akkor mondhatod, hogy népköltés!
Egyébként nagyon jók!

Köszi. Nem népköltés, én írtam őket. Megjelentek kötetben. :)

[Marcsi JT]

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Csepp, csepp, csepereg </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2>Csepp, csepp, csepereg
- villan, csattan, megered;
Zápor függöny zuhatag
- fut a felho, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
funek, fának jól esett</TD></TR></TBODY></TABLE>

[Marcsi JT]

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Esik a hó </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2>Esik a hó, térdig ér már.
Hóból épült hófehér vár.
Benne lakik egy hóember,
hócsatázni velünk nem mer.

Csináljunk egy igazán jót!
Hozzuk elo a kis szánkót!
Egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a domboldalba</TD></TR></TBODY></TABLE>

[Böngyörke]

http://video.xfree.hu/?n=hrdssndr|70a995dee151260a8449e334d662aefe

[Remka]

Sziasztok! Nem tudjátok véletlenül, hol lehetne letölteni, vagy megvenni az "Almert mondja" c. mesefilm sorozatot? Néhány éve adták a Minimaxon.

[Remka]

Bocsánat, elirtam: "Albert mondja" :)

[Marcsi JT]

.
Vígan pattog a vén kályha,
ég benne a fenyő ága.
Duruzsol benn jószagúan,
fenyőfának ünnepe van.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Az erdőn is fenyőillat,
az égen nagy fényes csillag,
gyermekekre száll a fénye,
fenyőünnep békessége.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>

[csipkebogyo]

SZÁRAZTÉSZTA FIGURÁK

KREATIV..

[satin-e]

Kicsi orr, kicsi száj,

[satin-e]

Küldök egy kedves mondókát.Mi nagyon szerettük a lányaimmal.

Kicsi orr, kicsi száj,
(mutatás orra, szájra)
Keretezi kicsi áll,
Kupolája homlok.
(mutatás állra, homlokra)
Piros arc, piros nyár,
(az arc megsimogatása)
Áfonyakék szembogár,
(a szem lecsukása)
A pillái lombok.
(a szempilla megcsiklandozása)

[Juice9]

Kedvenc mondóka:

Ebéd előtt

Duzzog a tűzhely magába'
csirke sül a hasába',
rajta fortyog a fazék,
bableves fő benne rég.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Kalácstészta, melegében
kendő alatt dagad éppen -
rizsgombóc és tört krumpli,
nem tudok így aludni!<o:p></o:p>
Ezer illat orromban,
nyálam csorog kínomban;
- Hol egy villa? Hol egy tál?
Éhes vagyok, együnk már!<o:p></o:p>

[Juice9]

Küldök egy kedves mondókát.Mi nagyon szerettük a lányaimmal.

Kicsi orr, kicsi száj,
(mutatás orra, szájra)
Keretezi kicsi áll,
Kupolája homlok.
(mutatás állra, homlokra)
Piros arc, piros nyár,
(az arc megsimogatása)
Áfonyakék szembogár,
(a szem lecsukása)
A pillái lombok.
(a szempilla megcsiklandozása)

Ezt már nagyon régen kerestem, és nagyon örülök, hogy megtaláltam.
Köszönjük szépen!!!!

[Juice9]

Remélem tudtam ezzel újat mondani:

Garai Péter: Egy béka a tóparton<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Egy béka a tóparton<o:p></o:p>
Annyit se mind, ó, pardon,<o:p></o:p>
rálépett a gólyára,<o:p></o:p>
hosszú piros lábára.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Gólya csőre jót koppan,<o:p></o:p>
béka fején dudor van,<o:p></o:p>
szól a gólya: nem számít-<o:p></o:p>
s bekapta mint szalámit.<o:p></o:p>

[Juice9]

Tordon Ákos: Libasorban<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.<o:p></o:p>

[kök]

Hogy lehet az, hogy semmit nem tudok megnézni, ill. letölteni???????

[klra]

A másodikos tanítványaimnak tavaly a következő mese volt a kedvencük.Mindenkinek ajánlom.
Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó<o:p></o:p>
A barátság nem könnyű dolog. Mert jó, a kisfiúnak szüksége volt egy madár barátra. Csak<o:p></o:p>
hát olyan madár nélkül, akinek viszont éppen egy kisfiú barátra lenne szüksége, ez nem megoldható.<o:p></o:p>
A madarak legtöbbjének volt már barátja. A barázdabillegetőnek a szőriszarka, a<o:p></o:p>
gyurgyalagnak a szalakóta, a gólyának a kanalas gém, a búbos vöcsöknek a bölömbika. Csak<o:p></o:p>
a macskabagolynak meg a szürke varjúnak nem volt barátja, de ők igen mogorvák, nincs is<o:p></o:p>
szükségük barátra.<o:p></o:p>
Na és persze a feketerigónak sem volt barátja, mert szégyellte a színét, s emiatt fönn hordta<o:p></o:p>
az orrát. Furcsa dolog, de így volt. Mással is megesik: szégyell valamit, és azt hiszi, csak úgy tudja<o:p></o:p>
elviselni szégyenét, ha fönn hordja az orrát.<o:p></o:p>
Így aztán nem talált barátra a kisfiú. Pedig ott lapult a fűben a feketerigó, és azt gondolta<o:p></o:p>
magában: „Én szívesen lennék a barátja ennek a kisfiúnak. Nagyon szeretem a kenyérmorzsát<o:p></o:p>
meg a kölest – s kis szünet után még azt is hozzágondolta: és a kisfiút is nagyon szeretem. – De<o:p></o:p>
mégsem mert előbújni. – Éppen én kellenék neki – morfondírozott –, amikor ilyen csúnya vagyok!<o:p></o:p>
Fekete!”<o:p></o:p>
Barát nélkül ment el a kisfiú, igaz, majdnem sírva fakadt, de megpróbálta a liget széléig viszszatartani.<o:p></o:p>
Nem szeretett mások előtt sírni. De azért a madarak észrevették, hogy lefelé görbül a<o:p></o:p>
szája, és nagyon megsajnálták. Tulajdonképpen szerették a kisfiút. Akik barátokra vágynak, és<o:p></o:p>
elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell. Egyikük utána kiabált:<o:p></o:p>
– Gyere vissza egy hét múlva!<o:p></o:p>
Talán ha az öreg festőművész nem lakik a közelben, minden másképpen alakul. De ott lakott<o:p></o:p>
a liget mellett. Nagyon vidám, mosolygós öregúr volt, csak éppen a szakálla volt furcsa, ezerszínű<o:p></o:p>
– mert abba szokta törölgetni az ecsetjeit. A feketerigónak eszébe jutott a tarka szakállú festő meg a<o:p></o:p> sok szép festék, röppent egyet, s már ott is volt a festékesdoboz mellett. „ Majd ragyogok én egy hét<o:p></o:p> múlva” – gondolta, s mivel a zöld festékestubus volt legközelebb, kifestette magát zöldküllőnek.<o:p></o:p>
Hát elég furcsa zöldküllő volt, azt meg kell hagyni! Mert a zöldküllő nem egyszínű zöld – és a<o:p></o:p>
csőre meg különösen nem az, de a kis feketerigó nagy buzgalmában még a csőrét is zöldre mázolta.<o:p></o:p>
„Na, most jöhet a kisfiú” – gondolta, s úgy óvta magán a zöld festéket, hogy egy hétig enni<o:p></o:p>
is elfelejtett.<o:p></o:p>
Eltelt a hét, semmi különös nem történt, csak a tarka szakállú festő pingált lila fákat meg lila<o:p></o:p>
mezőt – mivelhogy szőrén-szálán eltűnt a zöld festéke.<o:p></o:p>
Megjött a kisfiú, köréje sereglettek a madarak, biztatták:<o:p></o:p>
– Ne félj, most lesz valaki!<o:p></o:p>
– Én szívesen lennék a barátod – mondta ekkor elváltoztatott hangon a zöldre festett feketerigó,<o:p></o:p>
és elősétált egy bokor mögül.<o:p></o:p>
Hirtelen szóhoz sem jutott a sok madár, tátva maradt a csőrük. A feleterigó (azazhogy zöldrigó,<o:p></o:p>
nem is tudom, hogy nevezzem) meg nagy peckesen sétált a tisztáson, abban a hitben, hogy ő<o:p></o:p>
a legszebb madár a ligetben.<o:p></o:p>
A vándorsólyom ocsúdott fel elsőnek.<o:p></o:p>
– Nicsak – mondta –, egy uborkamadár.<o:p></o:p>
Nevettek, ahogy a torkukon kifért.<o:p></o:p>
– Vagy netán egy nagyra nőtt szöcske – toldotta a búbos banka, s szegény feketerigó legszívesebben<o:p></o:p> elsüllyedt volna szégyenében.<o:p></o:p>
A kisfiú is mosolygott, és szelíden, nehogy megbántsa az uborkamadarat vagy kicsodát, azt mondta:<o:p></o:p>
– Ne haragudj, de én nem ilyen madárra gondoltam.<o:p></o:p>
Huss – elröppent a feketerigó.<o:p></o:p>
„Cskcskcsk – korholta magát mérgesen –, mert ostoba módon színtiszta zöldre kentem magam,<o:p></o:p>
pedig a zöldküllő nem is egyforma zöld. Kétféle zöld is van rajta (mert a zöld sem egyforma,<o:p></o:p>
éppen úgy, mint a fekete), a feje teteje meggypiros, a szárnya vége meg fehér pettyes fekete. Na de<o:p></o:p> majd legközelebb. A jövő héten már ügyesebb leszek!”<o:p></o:p>
Hát nem sokkal lett ügyesebb! Hogy, hogy nem, az jutott eszébe, hogy gólyának festi magát.<o:p></o:p>
Sok fekete meg fehér festéket kent magára, és a lábát meg a csőrét pirosra festette. Eszébe sem jutott,<o:p></o:p> hogy a gólya legalább tízszer akkora, mint ő. Ki látott már ilyen pici gólyát, rövid lábút, rövid<o:p></o:p>
csőrűt. (Arról nem is beszélve, hogy a hátán átütött a zöld festék a fehéren!)<o:p></o:p>
Ritkán látott a liget olyan viháncolást, mint amikor a gólyának álcázott feketerigó odaállt a kisfiú elé.<o:p></o:p>
– Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a kisfiú.<o:p></o:p>
– Nem látod, gólya vagyok – mondta kicsit ijedten a feketerigó, mert akkor már sejtette, nem<o:p></o:p>
nagyon sikerült ez a gólyává alakulás.<o:p></o:p>
– Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani – mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt<o:p></o:p>
kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket.<o:p></o:p>
– Bizony ez a gólyahistória is csúfos véget ért, mert a kisfiú nagy sajnálkozva megint azt mondta:<o:p></o:p>
– Ne haragudj, nem ilyen madárra gondoltam.<o:p></o:p>
A feketerigó fél évre elbujdosott bánatában. Hiába jött a kisfiú, hiába keresett madár barátot.<o:p></o:p>
A feketerigónak meg fájt a szíve: „Hej, csak szebb madár lennék, akkor biztosan barátjává<o:p></o:p>
fogadna a kisfiú!”<o:p></o:p>
A kisfiú egyre szomorúbb lett.<o:p></o:p>
– Most már az uborkamadár sem akar velem barátkozni – mondta.<o:p></o:p>
A madarak vigasztalni próbálták, de neki barát kellett volna. Hogy lehetne megvigasztalni azt,<o:p></o:p>
aki nem talál barátra!<o:p></o:p>
A feketerigó legalább olyan bánatos volt, mint a kisfiú, ha nem bánatosabb. Magát is sajnálta<o:p></o:p>
meg a kisfiút is. Magát talán egy kicsit jobban.<o:p></o:p>
Ezért azán fél év elteltével elhatározta: újra próbálkozik. De most már nagyon gondosan látott<o:p></o:p>
munkához. Egy teljes napig tanulmányozta a sárgarigót. A sárgarigó a legszebb madár – gondolta<o:p></o:p>
–, még a latin neve is a legszebb a madárnevek közül, úgy hívják, hogy Oriolus Oriolus (mert<o:p></o:p>
minden madárnak van latin neve is). Eszébe sem jutott, hogy őt meg Turdus Merulának hívják<o:p></o:p>
latinul, s az semmivel sem csúnyább, mint az Oriolus Oriolus. Talán még szebb is.<o:p></o:p>
És elkezdte magát sárgarigónak festeni. Egy hétig tartott a festés, de ez aztán tökéletesen sikerült.<o:p></o:p>
A feketerigó olyan lett, mint egy igazi sárgarigó. Talán csak az alakja különbözött kicsit a<o:p></o:p>
sárgarigóétól, de ahhoz igazán jó szem kellett, hogy ezt észrevegye valaki.<o:p></o:p>
Azon a héten is eljött a kisfiú barátot keresni. Nem csüggedhetett, tudta, barátra kell találnia.<o:p></o:p>
A sárgarigónak festett feketerigó elősétált a bokrok közül. A madaraknak elállt a lélegzetük a<o:p></o:p>
gyönyörűségtől.<o:p></o:p>
– Nicsak, egy csodálatos sárgarigó – mondták.<o:p></o:p>
A kisfiú is elbámulva nézte a szép madarat, a szíve hangosan dobogott. Csak az igazi sárgarigó<o:p></o:p>
gyanakodott. „Valami nagyon furcsa ezen a madáron” – gondolta, és oda is szólt neki:<o:p></o:p>
– Füttyents egyet!<o:p></o:p>
– Nem füttyentek – mondta nyeglén a feketerigó.<o:p></o:p>
Persze, hiszen a sárgarigó azt is ki tudja fütyülni, hogy „Huncut a bíró” meg „Fütyül a rigó”, a<o:p></o:p>
feketerigó meg csak annyit tud: „Tiutu”. Ez legalább olyan szép, mint a sárgarigó éneke, de mégis<o:p></o:p>
más. Én biztos vagyok benne, hogy a sárgarigó nagyon szeretné néha azt fütyülni, hogy tiutu, de<o:p></o:p>
nem megy neki. Ő csak azt tudja: „Huncut a bíró”.<o:p></o:p>
Csakhogy megszólalt a kisfiú.<o:p></o:p>
– Ne haragudj – mondta elszomorodva –, te valóban csodálatosan szép madár vagy, de én<o:p></o:p>
egy másik barátra gondoltam. Láttam valamikor egy nagyon kedves madarat. Nem volt ilyen tarka,<o:p></o:p>
mint te, de nekem ő kellene barátnak. Az a madár fénylő fekete volt, csak a csőre volt sárga. Azt<o:p></o:p>
hiszem, úgy hívják, feketerigó. Megértheted, hogy ki kell tartanom mellette, hátha egyszer megjön,<o:p></o:p>
és akkor ki lesz a barátja?<o:p></o:p>
A feketerigó keserves sírásra fakadt, hullottak a könnyei, mint a záporeső. A kisfiú nagyon<o:p></o:p>
megsajnálta.<o:p></o:p>
– Miért sírsz? Ne sírj – mondta neki.<o:p></o:p>
– Azért sírok – zokogta a madár –, mert a feketerigó én vagyok.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ámulva néztek rá, nem akarták hinni, de akkor a madár könnyei már lemosták a melléről a<o:p></o:p>
sárgarigó sárga, a gólya fehér és a zöldküllő zöld színét – előtűnt az igazi fekete.<o:p></o:p>
– Istenem, de buta madár vagy te – mondta boldogan a kisfiú, fölkapta, és sokáig mosdatta<o:p></o:p>
a feketerigót a patakban. De a sok szín nem egykönnyen jött le róla; amikor hazaindultak, még<o:p></o:p>
akkor is zöld, sárga meg fehér foltok éktelenkedtek a madáron. Nem is volt olyan, mint egy igazi<o:p></o:p>
feketerigó.<o:p></o:p>
– Mit gondolsz, lekopik? Leszek én még igazi szép fekete? – kérdezte a madár.<o:p></o:p>
– Biztos – mondta a kisfiú, azután elszomorodott; arra gondolt, hogy már fél éve lenne barátja,<o:p></o:p>
ha ez a szamár feketerigó nem pingálja magát.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>

[Juice9]

Őszi verseket gyűjtögetek

a gyűjteményem egyik darabja:

<TABLE style="WIDTH: 203pt; BORDER-COLLAPSE: collapse" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=270 border=0 x:str><COLGROUP><COL style="WIDTH: 155pt; mso-width-source: userset; mso-width-alt: 7533" width=206><COL style="WIDTH: 48pt" width=64><TBODY><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 155pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=206 height=17 x:str="Kár, kár, kár, elszökött a nyár. ">Kár, kár, kár, elszökött a nyár. </TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 48pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=64></TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-ignore: colspan" colSpan=2 height=17>Hideg őszi verőfényben száll az ökölnyál.</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>Kár, kár, kár, vad szél trombitál.</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent"></TD></TR><TR style="HEIGHT: 21pt" height=28><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 21pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-ignore: colspan" colSpan=2 height=28>Lombja-fosztott jegenyére borzas varjú száll.


</TD></TR></TBODY></TABLE>

[Juice9]

még egy

<TABLE style="WIDTH: 155pt; BORDER-COLLAPSE: collapse" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=206 border=0 x:str><COLGROUP><COL style="WIDTH: 155pt; mso-width-source: userset; mso-width-alt: 7533" width=206><TBODY><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 155pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=206 height=17>Édes ősz jött, hull a körte, hamvas szilva hull a földre.</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>Itt az alma, kasba rakd! Ott a szőlő, hamm bekapd!</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>Bokor alatt dió búvik, ott ne hagyd!</TD></TR></TBODY></TABLE>

[Juice9]

Kedvenc altatónk:

<TABLE style="WIDTH: 48pt; BORDER-COLLAPSE: collapse" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=64 border=0 x:str><COLGROUP><COL style="WIDTH: 48pt" width=64><TBODY><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD class=xl24 style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 48pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=64 height=17>"Aranykertben aranyfa,</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD class=xl24 style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>aranymókus alatta.</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD class=xl24 style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>Aranybaba szundikál,</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD class=xl24 style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>aranyszúnyog muzsikál.</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD class=xl24 style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>Cini-cini kisbaba,</TD></TR><TR style="HEIGHT: 12.75pt" height=17><TD class=xl24 style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 12.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent" height=17>édesanya csillaga."</TD></TR></TBODY></TABLE>

[csipkebogyo]

Hogy lehet az, hogy semmit nem tudok megnézni, ill. letölteni???????

2 napos tagság, és 20 értelmes hozzászólás után Neked is sikerül letöltened! Katt. a hozzászólásom alján a piros betűs részre...., illetve a #1-re. Feltölteni már most is tudsz!:)

[Juice9]

Gyűjteményem újabb darabja



Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

[Juice9]

Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog ismerős:
bebocsátást kér az ősz

[Juice9]

Tordai Jolán: Anya betakar

Hallod a csöndet?
Elpihent a szél.
Esteli égen
a hold útra kél.
Alszik az utca,
fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka
már aludni szállt.
Csak egy magányos
fülemüle zeng,
csillagos fényben
esti dalba kezd.
Miért szól az ének?
Altatni akar.
Aludj el szépen,
anya betakar.

[GBrigitta]

Sziasztok!
Bemututkozni uyge nem itt kell, de azért elmondom, hogy van két gyermekem, akiknek rengeteg mindent összegyűjtöttem már. Láttam itt neveket, akikkel már máshol is találkoztam, ez bíztató!
Bemásolok pár verset én is, kérlek Benneteket, ne ooroljatok érte, ha már fent van e rengeteg vers, mondóka között!
Üdv Mindenkit: GBrigitta

[GBrigitta]

A karácsony…
A karácsony akkor szép
Hogyha fehér hóba lép
Nem is sárba, latyakba
Ropog a hó alatta.
Ahány cseng_ csendüljön
Ahány gyerek örüljön
Ahány gyertya mind égjen
Karácsonyi szépségben.

[GBrigitta]

Az én lovam hintaló<O:p</O:p
Hátán piros takaró
Tarka háta fényes
Áll a hintaló
Vágtass, vágtass hintaló
Hintalovon szállni jó
Szőnyeg a te réted
Vágtass hintaló!

[GBrigitta]

Vidor Miklós : Bolond – bál<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Bolond - bálban jártam az este,
a szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.
<o:p></o:p>
Be is csípett egy-két legényke,
lisztes-zsákot húztak a pékre,
hordón lovagolt egy bohóc ott,
két füles dinnyével golyózott.
<o:p></o:p>
Nyúlfi elől iszkolt a róka,
fején árvalányhaj paróka,
víg paprikajancsi dobolt rám!
Ilyen volt a híres bolond - bál !
<o:p></o:p>

[GBrigitta]

Egy kutya minden éjjel<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Torka szerény erejével
A holdat ugatta a holdra ugatott.
Vau vau
Két kutya minden éjjel
Torka csekély erejével a holdat ugatta a holdra ugatott
Vau vau
Tíz kutya minden éjjel
Torka nagyobb erejével a holdat ugatta a holdra ugatott.
Vau vau
Száz kutya minden éjjel
Torka vitéz erejével a holdat ugatta a holdra ugatott.
Vau vau
A száz kutya egyszer éjjel
Száz nyuszi félelmével az ólba futott, mert:
Egy kutya akkor éjjel
Torka szerény erejével a holdudvarról visszaugatott.
Vaúúúúúúúúúúú

[GBrigitta]

Egy üveg alma<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Kett_ üveg alma
Három üveg alma
Négy üveg alma
Öt üveg alma
Hat üveg alma
Hét üveg alma
Nyolc üveg alma
Kilenc üveg alma
Tíz tíz, tiszta víz
Olyan, mint a folyóvíz.

[GBrigitta]

Ezt a versikét a kislányom óvonénije írta le nekem, a neten sehol sem találtam:

Cserna Eszter: Vicces torna




Fejed biccentsd előre<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Lépj hátra egy-kettőre<o:p></o:p>
Jobbra nézz, balra nézz<o:p></o:p>
Fölfelé néz most a kéz<o:p></o:p>
Egy jó nagyot nyújtózkodunk<o:p></o:p>
Aztán leguggolunk<o:p></o:p>
Felugrunk és tapsolunk<o:p></o:p>
Fordulunk egy-kettőre<o:p></o:p>
Üljünk le hát a szőnyegre.<o:p></o:p>

[GBrigitta]

Cicuska, macuska (arcát simogatjuk)
Mit főztél Danika (kérdőn széttárjuk a karját)
Kevertem kását (tenyerében kevergetünk)
Sütöttem pampuskát (tenyerében gyúrjuk)
Ide tettem, oda tettem (jobbra majd balra tesszük a kezet)
Utoljára mind megettem. Hamm-hamm ('megesszük' a kezét)

[GBrigitta]

TAVASZ
Zöldülni tanul a fű,
nő-növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.<O:p</O:p
Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - no nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.<O:p</O:p
Hazaszáll a fecskepár,
s szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.<O:p</O:p
Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.<O:p</O:p

ÁPRILISI MONDÓKA<O:p</O:p
Április elseje
bolond nap,
kedvére tesz minden
bolondnak.<O:p</O:p
Április elseje
csodás nap -
kerítsük sorját a
csodáknak:<O:p</O:p
Este kél föl a nap,
nem máskor,
elalszik az eb-ól
kutyástól.<O:p</O:p
Kakukk költ fészkében
verebet,
macskára vadásznak
egerek.<O:p</O:p
Vakondék vízparton
napoznak,
gímszarvas kopót űz
naphosszat.<O:p</O:p
Sündisznó sündörög
le és föl:
megretten minden kis-
egértől.<O:p</O:p
Meggyúl a hó,
ég nagy lánggal,
makkot terem
árvalányhaj.<O:p</O:p
Liliomot
nyít a kőris,
dorombol a
macskakő is.<O:p</O:p
Kemence megy
kódorogni,
kutyatejet
legel Bodri<O:p</O:p
Róka búvik
tacskólyukba,
tűzre rossz fát
nem tesz Jutka.<O:p</O:p
Farkast lenyúz
göndör bárány,
cukrot vesz az
irha árán.<O:p</O:p
Méz vadászik
medvére,
nyalogatja
kedvére.<O:p</O:p
Csillog-villog
a sötét,
puskát lődöz
a sörét.<O:p</O:p
Szilvát érlel
a kopár
sziklatetőn
a gyopár.<O:p</O:p
Nyúl ebédel
agarat,
pocegér sas-
madarat.<O:p</O:p
Pulit terel
a birka,
leckét magol
az irka.<O:p</O:p
Szakácsnőt főz
az ebéd,
gazda szolgálja
ebét.<O:p</O:p
Vérest süt a
vérmedve,
alma búvik
féregbe.<O:p</O:p
Galamb elejt
vércsét,
pondró, csimasz
jércét.<O:p</O:p
Horgászt fog a
harcsa,
hogy a vízben tartsa.<O:p</O:p
...Lám, egymást érik
a csodák!
Szerencse, hogy csak egy
napon át.<O:p</O:p
<O:p</O:p