Gyerekeknek - gyermekdalok, versek, mesék I.

[csipkebogyo]

Gyüjtsük itt össze a gyermekdalokat, verseket, meséket, mondókákat, filmzenéket, és közben nosztalgiázzunk is...


http://i240.photobucket.com/albums/ff88/csipkebogyo/wwwtvnhu_4e858e0d81edbf1bf8859fc1b6.gif

[marisza]

Gratulálok! :4:

[Brigi]

Gazdag Erzsi
MESEBOLT

http://www.geocities.com/afruzsina/k1/konyv.gif (http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/start.cgi/apps_libri/display/index.html?search.libri.id=1210001944&search.partner.id=10580&search.category.id=CAYS) Volt egyszer egy mesebolt,

abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.
...Ilyen volt a mesebolt.

[Brigi]

:)
Csicsija, rózsa,
Csicsija, mályva,
Szunnyadj kisbaba,
Álmodj kis Réka,
Tündérkém


Csicsija, csicsija, kicsi rózsaszál,
Csicsija, csicsija, aludj végre már.
Csicsija, csicsija, fehér jázmin ág
Csicsija, csicsija, alszik a világ.


Csendben lépkedj, alszik a baba
Állj meg óra, ne ketyegj
Lóca te se nyekeregj,
Csöndben surranj, mint falon az árny.

[marisza]

Ezt énekeltük valamikor a múlt században, sajnos a kottáját nem ismerem:D

Van nekem egy biciklim semmi baja, sincsen,
Csak a kereke hiányzik kormánya meg nincsen,
Ref.
Csim - bumm, bumm-bumm bumm féljetek,
Gyorsan végzek véletek, mert az ördög egy hatalmas úr,
Ki mindent elárul, elárul,
Kárászt, pikkász, tökász, makkász,
Kárász, pikkász, bum-bumm bumm.
Kárászt, pikkász, tökász, makkász,
Kárász, pikkász, bumm-bumm bumm.
<o>:p</o>
A szomszédban történt az a baleset,
Hogy a kedves nagymamájuk halvaszületett.
Ref.
Csim - bumm, bumm-bumm bumm féljetek,
Gyorsan végzek véletek, mert az ördög egy hatalmas úr,
Ki mindent elárul, elárul,
Kárászt, pikkász, tökász, makkász,
Kárász, pikkász, bum-bumm bumm.
Kárászt, pikkász, tökász, makkász,
Kárász, pikkász, bumm-bumm bumm
<o>:p</o>

[csipkebogyo]

Halloween-re
Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit főztök?
Kígyót, békát, csontvázakat,
Mindenféle bogarakat.
Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?
Elmegyünk, elmegyünk,
Ajtódon becsengetünk.
Megtréfálunk, cukrot kérünk,
Aztán gyorsan odébb lépünk.
Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk

[rsteve]

Népmese-gyűjtemény óvodásoknak.
http://mek.oszk.hu/00200/00236/html/

[rsteve]

Egy régi kedvenc: Öreg néne őzikéje


Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
http://mek.oszk.hu/00200/00221/00221.htm

[rsteve]

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?


Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?


És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?


Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?

[rsteve]

A.A. Milne: Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!

[Pixi]

Aranyos gyerekoldal (http://egyszervolt.hu/ret/fomenu/index.html), mesék, dalok, versek, játékok stb. 2-8 éves korig. Ha ráteszed az egeret az állatokra, megszólalnak és ha rákattintasz, akkor indul a műsor :

[rsteve]

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya fõz,
együtt lenni jó.

Ég a tûz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyû vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

[rsteve]

Weöres Sándor: Haragosi


Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

[rsteve]

Romhányi József: A bűnbánó elefánt



Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
- Ej, de bánt, ej, de bánt! -
sopánkodott az elefánt.
- Hogy sajnállak, szegényke!
Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!




</PRE>

[rsteve]

http://marci.co-net.hu/images/dalok/dszaraz.jpg

Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utána szalad.
Kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér,
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér.
<!--msthemeseparator-->

[rsteve]

Altatók 1.

Szempilládra álom szakad,
karjaimban elringatlak,
álmodban is takargatlak.
Most a hátad, most a hasad,
meg ne fázzon a kis falat.
Szûz takaró ez a világ,
ha nem én igazítom rád.
************************************************** ************

Este van már, alkonyul,
nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
aludj te is ............. (gyerek neve)
************************************************

Tente, baba, tente,
itt van már az este.
Köszöntgetnek szépen,
csillagok az égen.

Tente, baba, tente,
aludj szívem gyöngye.
Tente, baba, aludjál,
anyukáról álmodjál.
<O:p
Tente, baba, tente,
este van már, este.
A szemedet hunyd le,
tente, baba, tente.

[rsteve]

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek


Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.


Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"


Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.


Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!


Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

[rsteve]

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

[rsteve]

http://marci.co-net.hu/images/dalok/enelment.jpg

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Csirkét vettem a vásárban félpénzzel.
Csirkém mondja: csip, csip, csip.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Récét vettem a vásárban félpénzzel.
Récém mondja: rip hajnal.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Ludat vettem a vásárban félpénzzel.
Ludam mondja: gi-gá-gá.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Juhot vettem a vásárban félpénzzel.
Juhom mondja: be-he-he.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Kakast vettem a vásárban félpénzzel.
Kakas mondja: bokréta.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Pulykát vettem a vásárban félpénzzel.
Pulykám mondja: dandaru.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Disznót vettem a vásárban félpénzzel.
Disznóm mondja: röf-röf-röf.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Kecskét vettem a vásárban félpénzzel.
Kecském mondja: mek, mek, mek.
Kárikittyom...

Én elmentem a vásárba félpénzzel.
Csikót vettem a vásárban félpénzzel.
Csikóm mondja: nyihaha.
Kárikittyom, édes tyúkom,
elfogyott a félpénzem.
<!--msthemeseparator-->

[rsteve]

Fecske Csaba - Jó leszek

Ezentúl jó leszek állíthatom
Reggeltől estig,
Tetőtől talpig,
Csupa jó leszek.
A fülemet ezentúl mindig megmosom,
Rendbe rakom a ruhám,
Tiszták lesznek a körmeim,
Köszönök szépen mindenkinek.
Azt teszem csak ami szép és jó,
Ha már jó leszek.
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
Nem húzom meg a lányok haját.
Semmit sem teszek, amit nem szabad
A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek.
De ezt a sok jóságot észben tartani
Azért nem tudja ilyen kis gyerek.

[livi]

Tejfel Jancsi
Hajam fehér,
arcom kerek.
Ha megráznak,
hasam remeg.
Lábom kurta,
szemem kancsi.
Én vagyok a
Tejfel Jancsi!

[livi]

Macskakereső
Itt a cica, hol a macska?
konyha padlón ott a mancsa.
Tejes pohár földön hever,
macska-fajta mindent lever!
Most bújjál el, mert megfoglak,
tejes bajszú, elpáhollak!
Macska helye nem a spájzban,
mégkevésbé a konyhában!
Tessék menni egér után,
nem heverni fél délután!
Szegény cica, mi lesz veled,
kergetheted az egeret.
Szép napoknak itt a vége...
Jaj, neked, te csúf egérke!

[Brigi]

Csigabiga Néne
(Mesebolt: Gazdag Erzsi)

Körülnézett háza táján
csigabiga néne.
"Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!"

Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.

Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
csigabiga néne.

[marisza]

Csizmám kopogó
Csizmám kopogó, táncom dobogó,
Kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!
Kendôm libegô, lábam tipegô,
Arcom nevetô, pajtás gyer´elô! <o>:p</o>

[marisza]

Békák - Weöres Sándor
Brekekex
brekekex
brekekex!


Gyere bujj
víz alá
ha szeretsz!


Idelenn
soha sincs
vad idô!


Idelenn
sose hull
az esô!

[rsteve]

Altató 3.

Minden nótám oda már,
gyere gyorsan, kismadár.
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod.

Gyermekem, ó, aludjál,
alszik már a kismadár.
Pihen az erdõ s a rét,
erdõben az õzikék.
<O:p
Holdfény ragyog odakint,
ablakodon betekint.
Rád nevet a holdsugár,
gyermekem, ó, aludjál.

[rsteve]

Altató 4.

Szép kis bölcsõ, kérlek téged,
hadd aludni kis öcsémet !
Hadd a zajt most, hadd a lármát,
ne zavard meg csendes álmát !
Ne', mily szépen alszik, látod ?
De fölretten hogyha bántod.
Ringasd szépen a babát,
hadd aludja ki magát !


Aludjál, babácskám,
esti csillag ragyog,
aludjál aranyos,
én is álmos vagyok.

Álmodjál szépeket,
aranyos meséket,
tündér öltöztessen,
angyal simogasson,
aranyos pillangó
kocsija ringasson.

[rsteve]

Móra Ferenc: ESTE

Este van, este van,
Édesapa fáradt -
Aranyhajú lányom,
Te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
Puhára a vánkost,
Ágyam szélire is
Te ülj ide már most.

Homlokomon a bú
Nagyon elborongott,
Kicsi száddal róla
Leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
Hajtsd szivem fölébe,
Nevess éjszakára
Csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
Szegény apukádnak,
Úgy, mintha mesélnél
A hajas babádnak.

"Volt egy szegény ember
Nagy meseországba,
Nem volt mása, csak egy
Aranyhajú lánya..."

[rsteve]

Ébresztők

Pál, Kata, Péter, jó reggelt.
Már odakinn a nap felkelt.
Szól a kakasunk az a nagytarajú,
gyere ki a rétre, kukurikú !

Kukurikú, szól a kakas,
ki az ágyból, hajnal hasad,
már süti a nap a hasad.

Tik-tak, tik-tak, jár az óra,
körbejár a mutatója,
azt hirdeti minden reggel,
ki korán kel, aranyat lel.

Korán kelni, énekelni,
nincsen annál vígabb semmi.
Kés&otilde;n kel&otilde; jó barátom,
neked is csak ezt ajánlom.

[rsteve]

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri.

Ajaj, hol volt, hol nem...
volt egyszer egy iciri-piciri
házacska, ott lakott egy
iciri-piciri kis macska.

Volt annak két iciri-piciri kisökre,
Rákaptak egy iciri-piciri kistökre.

Csizmát húz az
iciri-piciri kis macska,
hová lett az
iciri-piciri barmocska?

Bejárja az iciri-piciri
kis erdõt,
s nem leli az
iciri-piciri tekergõt.

Bejárja az iciri-piciri
kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri
kószálót.

Rátalál az iciri -
piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit
meglökte.

Felfordult az iciri-
piciri tököcske,
benne a két iciri-
piciri ökröcske.

Megörült két iciri-
piciri ökrének.
Vége van az iciri-
piciri mesének.

[rsteve]

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.
Icipici házikóban icipici ágyikó.
Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány
icipici anyukával túl az Óperencián.
Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,
anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
icipici anyukája mondott egy mesét:

Valamiért nem sikerül csatolni a zenét hozzá:(

[marisza]

Egyszer volt egy kemence


Egyszer volt egy kemence,
Belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája,
Nem ismert a fiára,
Becsukat a kemencét,
Jól elverte kis Bencét.

[Rinka]

Volt egyszer egy kis váracska
Ott lakott a kis nyulacska
Összedőlt a kis váracska
Elszaladt a kis nyulacska
Erre szaladt, erre...

[Radványa]

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?

Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek?

Mondd, szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor komor
csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat,
Elnézem őket,
ha játszanak, alszanak vagy tűnődnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében – vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.

S mi is őket, kisebb testvéreinket.

[Radványa]

Móra Ferenc: A cinege cipője


Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.



Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.



Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.



Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.



Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!



Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.



Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.



Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

[kata53]

Mese a kíváncsi kisbékáról


A börzsönyi hegyek között, a sûrû erdõ szélén, egy piros tetõs házban élt három kislány. A piros tetõs ház körül öreg hársak illatoztak, s a legöregebb hársfa közelében mély kerekes kút állt. Az oldalát zöld moha borította, panaszosan csikorgott a lánc, mikor leengedték a vödröt.
Ebben az öreg kútban lakott három zöld kisbéka meg a mamájuk.
A három kislány meg a három kisbéka egyformán kíváncsi természetû volt. A kislányok, hacsak szerét ejthették, ott ágaskodtak a kút mohos kávája körül, úgy lesték a titokzatos mélységet, a kisbékák meg egyre fölfelé kandikáltak a zöld lombok, az aranyló napsütés felé.
Egy meleg nyári délutánon csikorogva ereszkedett le a kerekes kút vödre. A három kisbéka: Kvik, Kvak meg Kvuk kíváncsian leste. A vödör megállt a víz tükre felett, ott szép lassan himbálódzott, nem húzták föl, mint máskor. Kik, Kvak meg Kvuk a vödör peremére ugrott: látják ám, hogy vödörben három üvegpohár, a poharakban meg fehéren csillog valami.
- Mi ez? Mi ez? - brekegett a három kicsi.
- Aludttej - mondta békamama. - Leengedték, hogy jó hideg legyen.
- Késobb majd felhúzzák? - Kérdezte Kvak.
- Igen, biztosan aludttejet akar uzsonnázni a három kislány odafent.
- Utazzunk fel az aludttejjel! - kiáltotta Kvik és Kvak.
- Jaj, én nem hagyom itt a mamámat! - szeppent meg az apró Kvuk, a harmadik kisbéka.
Kvik és Kvak azonban máris ugrott, s mindketten kikötöttek egy-egy pohár kellos közepén. Könnyû lábacskájuk alig hagyott nyomott az aludttej színén. A mamájuk egy darabig hívogatta õket, de kár volt a szóért, Kvik és Kvak világot akart látni.
A vödör megindult fölfelé, majd zökkenve megállt. A három kislány ujjongott:
- Kisbékák, gyönyörû kisbékák! Hozzánk jöttek! Ó, de szépek!
- Befõttesüvegbe rakjuk mind a kettõt, apró létrát is teszünk az üvegbe, jó szorosan lekötjük, bizony! A kisbékák majd fölmásznak a létrán, ja jó idõ jön; megbújnak az üveg aljában, ha vihar lesz! - mondta a legnagyobb kislány.
Kvik és Kvak rémülten nézett össze. Miket beszél ez a kislány? Még hogy õk mindörökre bezárva éljenek? Idõjárást jósoljanak? Zöld lomb helyett kis létra, aranyló napsütés helyett rabság vár rájuk?
Apró fejüket félrehajtották, riadtan néztek a három kislányra. Eszükbe jutott a kút huvös mélye, a mamájuk meg a kis Kvuk. Egymásra pislantottak, brekegtek egyet, és csitt-csatt! - az aludttejes lábacskák máris kútkáván csattantak, aztán egy bátor fejesugrás, és Kvik és Kvak hazatért az öreg kút hûs mélyére.
A három kislány csalódottan bámult utánuk.
- Gyáva békák! - mondta a legnagyobb kislány.
- Talán a mamájuk hívta õket haza - vélekedett a középsõ.
- Vagy a testvérkéjük - így gondolta a harmadik.

[marisza]

Pletykázó asszonyok - Weöres Sándor

Juli néni, Kati néni
- Letye - petye - lepetye! -
Üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- Letye - petye - lepetye! -
Bárki inge, rokolyája
- Letye - petye - lepetye! -
Lyukat vágnak közepébe,
Kituzik a ház elébe
- Letye - petye - lepetye!-

[marisza]

Nem tudja a bálna
Nem tudja a bálna,
milyen jó a málna.
Ha tudna a bálna,
milyen jó a málna,
mindig azt zabálna.

[marisza]

PETIKE JÁR
Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!
Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.
Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"
S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Kaffka Margit

[marisza]

Hátamon a zsákom
Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom,
mákomban a rákom,
kirágta a zsákom,
kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.

[teva]

mondóka

Jákóbnak volt hat fia
mint a hat csizmadia
Dini, Dani, Dániel,
Simi, Samu, Sámuel.

[marisza]

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz


Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

[boreger25]

Sziasztok!
Egy kis segítségre volna szükségem.
Nekem eléggé fontos lenne, hogy letudjam tölteni a Kacsatánc című nagy sikerű örökzöldet. Valakinek nincsen meg véletlen?
Előre is köszönöm a segítséget!
Bőregér

[marisza]

Falusi hangverseny - Szabó Lôrinc

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a kacsák!
Hû, de éhes, hû, de szomjas
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkja közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
Sonka lábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá.
Liba mama, ha a Csacsi
rábög, hogy: I-á!
Rút! Rút! Rút!

Föl is le is út:
mérges Pulyka te szerted
csak a háborút.
Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:
Vígzenéval így köszönt e
díszes társaság.

[Shiva74]

Nálam bevált a kisfiammal:
Este: nagyon egyszerű:
Tente baba, tente
Aludj Te kis szende.

Persze közben ölbe van "becsomagolva".

Szokott rámnézni aztán feladja, elalszik. Néha én adom fel és még játszik. :o) 10 hónapos
Vizi megfigyelés. Víz kellemes hőmérsékletű kb mellmagasság alatti (170cm vagyok) gyerek ölbe és mentünk körbe-körbe. Közben a mondogattam neki Weöres Sándor versét:

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Olyan édesen elaludt! Mindenki nézte.

Ha végre megvannak a ahozzászólás számaim, hozok dalokat is. Meg vettem egy esti altatós könyvet abba is belenézek ma és közkinccsé teszem ami szebb.

[marisza]

Megy az út (mondóka)
Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút,
Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút,
Emelkedô, emelkedô, emelkedô, emelkedô,
Lejtô, lejtô, lejtô, lejtô,
Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút,
Hopp egy gödör!

[bocijoci]

Magyar Radio hangos mesetara:

http://kincsestar.radio.hu/mese99/

klikkol-jal a jobb oldalon levo cimekre ..

a legtobb mese megvan hanganyag formajaban kozismert szineszek eloadasaban csak klikkoljal a cim alatt levo/talalhato kis kek izere ami a "real-audio" ikonja az en brauzeromban , naaa

jo ejszakat :-)
rozsas csokokat, bajszos angyalokat :-)))))))))))

[rsteve]

Rajzfilm - Madagaszkár - Riszálom
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is!

Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is!

Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is!

Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is úgy is!
Riszálja úgy is úgy is!
Kiszállok úgy is!


Riszáljon a sok maki-lány!
Ezt rendeli Julian,
a legnagyobb király!
Tessék pörögni-forogni-hajladozni,
míg ránk fog hajnalodni!
És aztán jöhet a nagy lemúr-lamúr!
Oké?!

Te vagy a csúcs igazi atom-maki
Magadat a kedvemért csak csípjed ma ki!
Te vagy a csúcs igazi atom-maki
Magadat a kedvemért csak csípjed ma ki!
Na jó!

Tudom a tutit!
Tudom a tutit!
Tudom a tu- tudom a tu- tudom a tutit!
Nagyon
Tudom a tutit!
Tudom a tutit!
Tudom a tu- tudom a tu- tudom a tutit!
Nagyon

Még!
Nyomd azt is!
Tekerjed a popódat, mert úgy klasszis!
Mehet a csók!
Még!
Tedd azt is!
Ha kiteszed a cicidet az fantasztis.
Mehet a tánc!
Még!
Nyomd azt is!
Tekerd meg a popódat, mert úgy klasszis.
Mehet a show!
Még!
Tedd azt is!
Ha kiteszed a cicidet az fantasztis.

Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is!

Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is!

Te vagy a csúcs igazi atom-maki
Magadat a kedvemért csak csípjed ma ki!
Te vagy a csúcs igazi atom-maki
Magadat a kedvemért csak csípjed ma ki!

Szeme barna.
Nagyon tetszel Nekem Baba,
Haja barna.
Nagyon tetszel Nekem Baba,
Engem akar ma!
Nagyon tetszel Nekem Baba,
Ne hozz zavarba!
Nagyon tetszel Nekem Baba!

Ugye nem fáradsz még,
Az új taxis.
Hazavisz majd mindenképp
Ha itt laksz is!
Dicsérhetsz is, de szidhatsz is!
Ilyenkor már homályos a szintaxis.

Ugye nem fáradsz még,
Az új taxis.
Hazavisz majd mindenképp
Ha itt laksz is!
Dicsérhetsz is, de szidhatsz is!
Ilyenkor már homályos a szintaxis.

Hóóó, Hop! x4

Úgyis!
Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is úgy is!
Riszálja úgy is úgy is!
Kiszállok úgy is!

Riszálom úgy is úgy is!
Riszálod úgy is úgy is!
Riszálja úgy is úgy is!
Riszáljuk úgy is úgy is!
Riszálják úgy is úgy is!
Riszálod úgy is úgy is!

[rsteve]

Kisbaba, kismama, jójszakát,
égb&otilde;l a hold tüze hulljon rád.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszkát!

Hegyfokon bömböl a mord medve.
Hangja, ne érjen a füledbe.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!?

Nézem az égen a csillagot,
ébren is csak haza gondolok.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!

A csatolt file az altató dallamát tartalmazza. Lejátszás előtt a ZIP kiterjesztést vissza kell nevezni MID kiterjesztésre.

[rsteve]

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon
Deres szánkón didereg, fázik a karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek.
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!
Gyújts meg gyertyád, fényszóród a feny&otilde;faágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod tedd a feny&otilde;fánkra!


Lejátszás előtt a kiterjesztést nevezd át MID-re.<!-- / message --><!-- attachments -->

[rsteve]

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
Elindult megnézni mi van a világban,
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,
Estére elszunnyadt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó haza talicskázta.

[rsteve]

Ajánlom mindenkinek ezt az oldalt. Versek, mondókák, népkdalok és mesék találhatók itt. Rengeteget meg is lehet hallgatni. Vannak lejátszható diafilmek is, a klasszikusok közül, valamint gyerekeknek való rejtvények is.

http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3

[rsteve]

Carlo Collodi: Pinokkió
Hogyan talált Rézorr mester egy darab fát, amelyik sír is, nevet is, akár egy kisgyerek?

Kezdődik a mese:
- Volt egyszer egy...
- Király! - szóltok közbe tüstént, kis olvasóim.
Csakhogy, barátocskáim, ezúttal tévedtek. Nem királyról szól a mese. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy darab fa.
Mégpedig nem is valami pompás, hanem csak egy közönséges tuskó. Olyan, amilyet telente a tűzre raknak, kályhába, kandallóba, hogy a szobát fűtse.
Hogyan, hogyan nem, ez a tuskó egy szép napon egy öreg asztalosmester műhelyébe került. Az öregnek Antonió volt a tisztességes neve, de mindenki csak Rézorr mesternek hívta az orráról, mert annak a hegye rezesebben fénylett a legszebb vörösréznél.
Rézorr mester nagyon megörült, mikor meglátta azt a fahasábot. Elégedetten dörzsölte a kezét, s azt dünnyögte hozzá:
- No, ez kapóra jött; éppen jó lesz asztallábnak.
Azzal már nyúlt is a fejszéért, hogy lehántsa a kérgét, lenyesse róla, ami fölösleg. Emelte a szerszámot, készült lecsapni, de a karja hirtelen megállt a levegőben. Vékonyka hangot hallott; azt mondta siránkozva az a cérnaszál kis hang: - Ne csapj túl nagyot rám!

A teljes mese ZIP-ben található.

[rsteve]

P. L. TRAVERS: A CSUDÁLATOS MARY


I. KELETI SZÉLHa a Cseresznyefa utcát keresed, egyszerűen kérdezd meg az utcakereszteződésnél álló rendőrt. A rendőr majd kissé félretolja sisakját, tűnődve vakarja meg a fejét, aztán előrebökfehér kesztyűs, vastag mutatóujjával, s azt mondja:
- Első utca jobbra, második balra, aztán egyenesen előre, s már ott is van. Jó reggelt!
Annyi bizonyos, hogy ha híven követed ezt az útbaigazítást, ott is leszel - egyenesen a Cseresznyefa utca közepén. Egyik oldalán házak sorakoznak, másik oldala véges-végig park, közbül pedig mindenütt cseresznyefák táncolnak.
Ha a tizenhetes számot keresed - márpedig alighanem azt keresed, mert hiszen ez az egész könyv éppen arról a házról szól -, hát azt hamarosan megtalálod. Először is, mert az a legkisebb ház az utcában. Mellesleg pedig az egyetlen, amely meglehetős rozzant állapotban van, s erősen ráférne, hogy újrameszeljék. Hanem a gazdája, Banks papa, azt mondta Banks mamának, hogy vagy szép, tiszta, kényelmes háza lehet, vagy négy gyereke. Mind a kettőre nem telik.

A teljes mese ZIP-ben található.

[marisza]

Nyolc pók
Templom mellett paplak van,
paplakban nyolc ablak van.
Nyolc pók él a paplakban,
nyolc hálóban, ablakban.
Nyolc ablakban háló van,
nyolc pók vár a hálóban.
Nyáridőben ott lógnak,
egy éve is ott voltak.
Pókhálók az ablakban,
nincs is légy a paplakban.
Nagy Bandó András

[óvónéni]

Ujj-mondóka:

Ez a kismalac elment a piacra, (hüvelykujj)
Ez otthon maradt, (mutatóujj)
Ez kapott finom pecsenyét, (középső ujj)
Ez nem kapott semmit, (gyűrűsujj)
Ez az icipici visít nagyot: (kisujj)
Ui, ui, éhes vagyok!

[Rekli]

Kandi Klára hajdanában,
kacsingatott egy almára.
Neszt hall az almafában,
Azt gondolja magában:
Ejnye-bejnye,
De jó lenne
Megtudni, hogy
Mi zúg benne..
Lábujjhegyre ágaskodva,
A nagy fának támaszkodva
Felér annak oldaláig,
De nem örül ám sokáig,
Mert egy darázs
Fitos orrát úgy megszúrta
Majd átfúrta.
Kandinak megesett,
fájdalmában leesett.
Úgy megdagadt fitoskája,
Alig ismert rá mamája.

[Rekli]

Ez volt gyerekkoromban a kedvencem, ha nagymamám megkérdezte, mit meséljen, mindig ezt választottam. :)


Mesebeli kiskirályhoz betévedt egy kisleány,
hogy az éppen uzsonnázott tulipános udvarán.

Ugye szép itt? Ugye jó itt? Nézz csak ide, meg oda,
bársony itt a gyepes udvar, drágakő a palota.
A mi libánk ezüsttollú, s aranyszőrű a cicánk,
ugye itt maradsz minálunk örökre te kisleány?

Köszönöm a meghívást, de el nem fogadhatom.
Szalmatetős kicsi kunyhó az a ház, hol én lakom.
A mi libánk közönséges, s nem aranyos a cicánk,
de ott van a két testvérem, édesapám, meg anyám.
Ha ölelnek, ha csókolnak, fejem rájuk hajthatom,
Szalmatetős kicsi kunyhóm' a világért nem adom!

[Rekli]

Kb 15 éve keresek egy mesét, amiből csak töredékekre emlékszem. ha valaki ismeri, kérem írja le az egészet.
A vége az, hogy "úgy elbújik a sarokban, mint kukac a barackban"
A története pedig a következő: Van egy "Rosszcsont Peti, ki mindig a kicsit veri" , két kis barátja megijeszti, egyik a másik vállára áll ("alkonyatkor lekvár Peti, Laci komát vállra veszi"), lepedőt terítenek magunkra és a vége a már fent említett sarokba bújás.
Ha valaki tudná az egész verset, igen nagy örömet szerezne vele nekem.
Egy népmese kutatóval addig jutottunk, hogy talán Elek Apó meséje lehet.

[Ila1]

Kis karácsony
Csengettyű
Áldott karácsonyi éj

[marisza]

Harkály doktor
Hipp-hopp, itt vagyok,
jó napot!
kipp-kopp, fitt vagyok,
gyógyítok.
Csitt, most vágom és
hallgatok,
itt-ott látom is,
vághatok.
Járok fákat és
kérgeket,
rágok bábokat,
férgeket.
Hársfán, görcs mögött
két kukac,
lám, lám, több kijött
hét kupac!
Álljon két hetet, s
itt vagyok,
várjon, névjegyet
itt hagyok!
Harkály, rektor és,
kiváló
gyógyász, doktor és
favágó.
Nagy Bandó András

[Ila1]

Egy régi dal
Karácsony este
Csilingelő aranydoboz
Hull a pelyhes
Mennyből az angyal
Száncsengő
Szél beszél

[Ila1]

Suttog a fenyves
Örömünnep
Lesz-e néked ünnep
Szegények királya

[Ila1]

Fehér hegyek között
Hópihe száll
A gyertya lángja égjen
Karácsonyi bölcsődal

[iza]

Szabó Lõrinc - Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülõgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tõle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tõle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

[csipkebogyo]

HÓEMBER


Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.
Hóember, hóember itt áll az út szélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide - oda düledezik, csöpög mint a csap.

[rsteve]

Karácsony

Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

[lenolaj]

Hali!Halász Judittól keresek egy dalt. egy részletre emlékszem csak."Mit tehetnék érted,hogy elűzzem a bánatod, arcodról a sötét varázslatot." hát valami ilyesmi de ez sem tuti.Ha valaki megtudná mondani a dal címét és,hogy melyik albumon van megköszönném.

[Brigi]

:)TÉL A FALUN (Gazdag Erzsi , Mesebolt)

Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon
Hósuba van mindenen,
mint fázó emberen.
Mint csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
"Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej."

A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
"Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!"

Most a falu kiscsibe,
pihés hó rajt a pihe.
Tél az anyja, takarja;
szárnya alatt altatja.
- Hadd ébredjen tavaszra!

[csipkebogyo]

Nagy a hó



Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán.
Hej, hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó.

http://i240.photobucket.com/albums/ff88/csipkebogyo/photo-1-7.jpg

[kkata]

Hali!Halász Judittól keresek egy dalt. egy részletre emlékszem csak."Mit tehetnék érted,hogy elűzzem a bánatod, arcodról a sötét varázslatot." hát valami ilyesmi de ez sem tuti.Ha valaki megtudná mondani a dal címét és,hogy melyik albumon van megköszönném.

Sok szeretettel Lenolajnak és mindenkinek aki szereti:

Bródy János : Mit tehetnék érted - énekel Halász Judit
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jótündér nem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnap is még veled leszek, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Hát mit tehetnék, áruld el nekem.

[lili75]

Halász Judit : Nehéz okosan szeretni

Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember nem menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk
Nehéz úgy szeretni, ahogy az jó
Ahogy az örömmel elfogadtható
Nehez szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám
A közeledés is félreérthető
S a hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám

[lili75]

Halász Judit : Vannak még rossz gyerekek

Mikulás bácsi nehidd el,
Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás bácsi tudnod kell,
Hogy vannak még rossz gyerekek!

Van olyan aki önző és irigy,
És dühöng ha valamit nem kap meg,
És ordít ahogy a torkán kifér,
Hogy vannak még rossz gyerekek!

És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják
Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .

Van olyan aki a játékait,
Nem adja kölcsön senkinek,
Akkor sem ha neki nem kell,
Mert vannak még rossz gyerekek!

És van olyan aki az ígéreteit,
Szinte sohasem tartja be,
Ha rászólnak csak azt kiabálja,
Hogy vannak még rossz gyerekek!

És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják
Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .

Mikulás bácsi nehidd el,
Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás neked tudnod kell,
Hogy vannak még rossz gyerekek!
Vannak még rossz gyerekek!
Vannak még rossz gyerekek!

[lili75]

Halász Judit : Szavak

A szavak furcsa termtmények,
ezt tudja jól minden gyerek,
kicsúsznak a szájunkon,
és fegyelmezetlenek.
Hiába bízunk rájuk
nagyon fontos üzenetet,
elrejtik az igazságot,
és mást jelentenek.
Refr.: Csak nézz rám,
egy szót se szólj,
én így is megértelek.
Ha van valami,
ami nem hazudik,
az leginkább a szemed.
A szavak néha szövetkeznek,
hogy félrevezessenek,
szépen hangzó mondatokban
vonulnak ellened.
Félve kimondott félszavakból,
van aki ért és van aki nem,
de elmondani nagyon nehéz,
mit nem ért meg senki sem.
Refr.:Csak nézz rám,....
A szavak furcsa teremtmények,
ezt tudja jól minden gyerek,
kicsúsznak a szájunkon,
és fegyelmezetlenek.
De a kimondott szavak sorsa
néha furcsán alakul,
a lényeg sokszor bennünk marad
kimondatlanul.
Refr.:Csak nézz rám,....

[Brigi]

Gazdag Erzsi , Mesebolt: HÓEMBER

Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak;
hóból van keze-lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.

Honnan jött, tán Alaszkából
vagy a déli-sarki tájról,
hol a jegesmedve él,
s télen-nyáron úr a tél?

Uramfia, ki lehet?
Mondjátok meg, gyerekek!
"Sem a Péter, sem a Pál,
egy hóember álldogál."

Cézár kutya sunyít, lapul.
Rá nem jönne, ki ez az úr.
Mert hogy úr, az bizonyos.
Olyan kövér, totyakos.
Tisztességgel megugatja.
Meg se billen a kalapja
a nagy úrnak. Rá se néz.
Hej, de bátor, de vitéz!

Cézár most már tiszteli;
borjúcsontot visz neki.
Az csak sután áll a hóban.
Nem hallgat az okos szóra.
Nem eszik, és nem beszél.
Szegény Cézár, jaj, de fél!

[rsteve]

Gazdag Erzsi: Csigabiga néne

Körülnézett háza táján
Csigabiga néne.
"Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!"

Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.

[rsteve]

Csigás mondókák, dalok

Csigabiga gyere ki,
Szebb a világ idekinn,
Bújj ki kapud aljába,
Ló búsuljon magában,
Ha a lábad táncra áll,
Kilenc tücsök muzsikál,
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik.
Csiga-biga…

Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

Lassan jár a csiga-biga,
Táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.

Csóré csiga csalán csúcsán cselleng,
csalán csúcsát csipegetve fent leng,
de a csalán nem tűri,
csóré csiga csupasz csápját megcsípi.

[rsteve]

Szép Ernő Csiga


Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.

Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.

Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.

Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.

Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.

S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.

Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.

Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.

Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,

Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.

[rsteve]

Mackós mondókák versek

Dirmeg, dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve.
- Alhatnám, mert hideg van,
jobb most benn a barlangban

Bújj, bújj, medve;
Gyere ki a gyöpre!
Ha kijöttél, légy csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen.

Mackó, mackó ugorjál,
mackó, mackó forogjál,
Tapsolj egyet, ugorj ki!

[rsteve]

Brum-brum Brúnó, mókás medve,
Van-e neki éppen táncos kedve?
Brum-brum pajtás, szépen kérem,
Az óvoda-bálba jöjj el vélem!
Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se füznek, meglásd, láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom!
Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!

Irgum-burgum, dörmög a medve
Meddig tart el még ez a tél
Lassan kifogy a tüzelőfája
Kint meg fú az északi szél

Irgum-burgum, dörmög a medve
Elfogyott a lépes méz
Nincsen táncolni sem kedve
Amíg a kamra üresen néz

Irgum-burgum, dörmög a medve
Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár
Vidámabban szólna a nóta
Ha zöldellne a téli határ

[Facélia]

Móra Ferenc: Este

Este van, este van,
Édesapa fáradt -
Aranyhajú lányom,
Te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
Puhára a vánkost,
Ágyam szélire is
Te ülj ide már most.

Homlokomon a bú
Nagyon elborongott,
Kicsi száddal róla
Leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
Hajtsd szívem fölébe,
Nevess éjszakára
Csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
Szegény apukádnak,
Úgy, mintha mesélnél
A hajas babádnak:

"Volt egy szegény ember
Nagy meseországba,
Nem volt mása, csak egy
Aranyhajú lánya..."

[Facélia]

http://gilles.mathevet.free.fr/images/dumbo.jpg

[rsteve]

Boldog névnapot a Katalinoknak.

Katalinka szállj el, jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek,
Ihol jönnek a törökök mindjárt agyon lônek.

Pál,Kata,Péter jó reggelt!
Már odakünn a nap felkelt:
Szól a kakasunk az a nagy tarajú.
Gyere ki a rétre kukurikú.


Weöres Sándor: LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ
Pettyes Kata, bontsd ki
A szárnyad, a szárnyad
Hol a malom, ahol őrlik
A tiszta buzámat?

Pettyes Kata, szállj, szállj
Toronyra, tetőre:
Hol a falu, hova visznek
Engem esküvőre?

Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok
Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -

[óvónéni]

Gazdag Erzsi: Csigabiga néne

Körülnézett háza táján
Csigabiga néne.
"Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!"

Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.

És a vers vége (csak hogy kerek legyen):

Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
Csigabiga néne.

[Facélia]

Weöres Sándor:
Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -

[Rekli]

Orbán Ottó: Ringlispíl

A Kati nevű ringlispíl
forog-pörög, ahogy bír.
Rettentően sok a dolga:
lukat rúgni az új bútorba,
fellökni a kakaót,
kibelezni a mackót,
letépni a füleit,
gyötörni a szüleit,
ezt ledobni, azt megfogni,
késő estig rosszalkodni.

[Rekli]

Gazdag Erzsi

Csigabiga házán
nincs cseréptető.
Mégse ver be rajta,
soha az eső.
Ha csuromvizes már
az út, a csalit:
csigabiga tornyos
káposztán lakik.

[rsteve]

Antoine de Saint-Exupéry


A kis herceg

Fordította: Rónay György




Léon Werth-nek
Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy föln&otilde;ttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a föln&otilde;tt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a föln&otilde;tt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következ&otilde;: ez a föln&otilde;tt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegend&otilde;, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a föln&otilde;tt volt. Mert el&otilde;bb minden föln&otilde;tt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:
Léon Werth-nek,
amikor még kisfiú volt.

http://www.lelkiegeszseg.hu/eletmod/mese/kisherceg/index.htm

Koncz Zsuzsa - Kisherceg

[csipkebogyo]

100 Folk Celsius

Paff, a bűvös sárkány


Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Jani.
Jó barátja madártollat hozott őneki.

Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.

A tengert együtt járták, repült a kis hajó
Paff hátára felült Jani, hisz igy utazni jó.
Sok király, és sok herceg, és mind a kalóznép
Köszöntek, ha jőni látták, tisztelték nevét.

Míg örökké él a sárkány, nem így egy kisfiu.
Színes tollakkal nem játszik egy felnőtt ifjú.
Egy szürke éjjel aztán Jani nem jött többé el,
S Paff a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger.

Hét fejét búsan rázta, tizennégy szemmel sírt.
Többé nem kelt útra eztán, így mondják a hírt,
Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is,
S Paff elbujt a barlangjában, és híre-hamva sincs.

[Facélia]

http://www7.online.rtlklub.hu/forumkepek/2006/11/14/10770613.pict

Szabó Lőrinc:
Falusi hangverseny

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a kacsák!
H&ucirc;, de éhes, h&ucirc;, de szomjas
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkja közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
Sonka lábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá.
Liba mama, ha a Csacsi
rábög, hogy: I-á!

Rút! Rút! Rút!
Föl is le is út:
mérges Pulyka te szerted
csak a háborút.

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
Vígzenéval így köszönt e
díszes társaság.

[csipkebogyo]

Kassák Lajos: Mese a rongybabáról

Van nekem egy nagy babám,
rongyból varrta a mamám.
Két gyöngy szeme merengő,
fején pettyes keszkenő.

Szája arany fonalból,
velem eszik egy tálból.
Ő az őrző angyalom,
röpül, röpül is, ha akarom.

Ilyet te még nem láttál,
csodább minden csodánál.
Ha kíváncsi vagy nagyon,
benézhetsz az ablakon.

[Facélia]

Weöres Sándor:
Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -

[marisza]

:)
http://meseorszag.extra.hu/Disney/Pocahontas/kepek/anipoca.gif

[csipkebogyo]

Tanitsunk játszva

MONDÓKÁK

Gyí paci, gyí te ló, gyí te ráró, hóhahóóóó!
(térden lovagoltatjuk)

Gyülekeznek a felhők, esik az eső, kopog a jég, dörög az ég, villámlik, lecsap, kisütött a nap.
(fönt lengedeznek a karok, tíz ujjal zongorázás a levegőben, ujjakkal kopogtatás, ököllel asztalt ütni, két kéz emelése, asztalra csapni, kart kinyújtani, ujjakat széttárni)

Hoc, hoc katona, ketten ülünk a lóra, hárman meg a csikóra.
(térden lovagoltatjuk)

Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középsőujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte, a kisujjam mind megette, megfájdult a hasa tőle.
(ökölbe szorított kéz a kiindulás, egyesével nyitogatjuk az ujjakat, végén csiki a hasra)

Kerekecske, dombocska, itt szalad a nyulacska, erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál. Ide bújuk, ide be, kicsi gyermek keblibe.
(saját kezével simítjuk tenyerét, kézfejét, karját, nyakát, végül megcsiklandozzuk a mellkasát)

[csipkebogyo]

Zadányi Lajos: Esik eső

Esik eső, fűre, fára,
megázik a madár szárnya.
Csöpp lányaim szoknyácskája
csiga anyó meszes háza.
Esik eső, csepereg,
három egér pityereg.

Altató

Bubúja babácska,
esti csillag ragyog,
aludj már, aludj már,
én is álmos vagyok.

Álmodjál, álmodjál
hófehér kötőről,
lila, fehér szoknyáról,
piros cipellőről

Osvát Erzsébet: Kengurusdi

Kötényt kaptam
nagy-nagy zsebbel,
babám hordom benne.
Ott kucorog,
ott mocorog,
a kötényzsebemben.
Ha rajtam a kötényem,
kenguruvá válok.
Kiskengurum
cipelem,
hadd lásson világot!
Zsebemből
kikukucskál,
megpróbál kimászni.
Az én kicsi kengurum
mindenre kíváncsi

[csipkebogyo]

Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dolga. Mert, ha dolga volna, a lába sem lógna.
(asztalon vagy térden ülve lóbálja a lábát)

Mint a zászló a tornyon, forog fenn a szélben,
Máté keze ide-oda, úgy forogjon éppen.
(kézfej forgatása jobbra-balra)

Süti, süti kalácsot (pogácsát)
apának, anyának, és a Mátékának.
(közben tapsolunk a gyermek kezével)

Zsipp-zsupp, kenderzsupp, ha megázik, kidobjuk.
(hóna alatt hintáztatjuk, végén letesszük)

[Brigi]

BEGYÚJTOTTAM KEMENCÉMET

Begyújtottam kemencémet,
libegjen-lobogjon!
Száraz fája, venyigéje
ripegjen-ropogjon!

Ha leégett, megkérem a
pemetet, pemetet,
söpörje ki belőle a
szemetet, szemetet.

Segítségül jön a lapát;
beveti, beveti.
Kenyeremet a kemence
megsüti, megsüti.

Hogyha megsül ropogósra,
pirosra, pirosra,
megszegheti Jancsi, Julcsa,
Piroska, Boriska.

[primula]

Jékely Zoltán: Apai örökség

Volt egyszer egy király; vitézsége párját ritkította hét országban; tudománya is olyan kiterjedt s mélyrelátó volt, hogy ha nekifogott, rőfnyi szakállú, híres tudósokat is lepipált. De ez nem minden. Ez a király egyszersmind az ország legjobb gazdájának is bízvást vallhatta volna magát – ha dicsekedő ember lett volna. Mert szép juhainak, tulkainak, aprójószágának nem volt se szeri, se száma. Szerették, becsülték is népei, s vitézség, tudomány, gazdaság dolgában követték erejük szerint; de virágzott is az ország, ahogy soha azelőtt, a régebbi királyok idejében.
Volt a királynak három fia. De biz’ nem sok örömét lelte bennük. Nem mintha nem lettek volna egyen-egyen derék jóravaló fiúk, csak éppen hogy az ő talentumait nem együtt, hanem ízenként, darabokban örökölték. Búsult is eleget a jó király, hogy mire lesznek menendők a birodalommal, ha ő egy napon lehunyja a szemét. Mert hiába taníttatta őket a legjobb tudósokkal meg kardforgatókkal, s pásztorokkal. A legnagyobbik csak a vitézkedésért élt-halt, meg a fegyverforgatásért, a középsőt ki nem lehetett verni a könyvtárból, időnap előtt megpápaszemesedve, éjjel-nappal bújta a könyveket; a legkisebbiknek a disznó meg a juh volt mindene, s jóformán még betűvetni sem tanult meg, noha immár szépen serkent a bajusza-szakálla.
Kire méltóra hagyja mármost rengeteg szép fegyverét, könyvét, gazdaságát, az egész virágzó országot? Ebben főtt a feje késő vénségében, és sehogy se lelte nyugodalmát a jó öreg király.
Telt-múlt az idő, s hogy egy napon a király úgy érezte, közeledik utolsó órája, egybehítta főembereit, hadd tenne testamentumot. Bölcs volt az a testamentum és messzilátó, hogy magának Salamon királynak is dicsőségére vált volna. Mert lám, lám, remekmívű fegyvereit egytől egyig könyvbújó, pápaszemes, csenevész fiára; nagytudományú könyveit a jószág bolondjára; jószágát, gazdaságát pediglen a nyughatatlan fegyverforgatóra hagyta, kit-kit szigorúan kizárván a másiknak örökül hagyott javakból. Külön záradékkal arról is gondoskodott, hogy jussukat egymás közt el ne csereberélhessék, hanem ki-ki kénytelen-kelletlen azzal sáfárkodjék, amit kapott, különben mindenestül az állami kincstárra szállna.
Ilyenformán nyugodtabban hunyta le a szemét. Mert lehunyta, még aznap este, hogy többé fel se nyissa szegény. Elsiratták s harmadnapon eltemették annak rendje s módja szerint. A temetés után összegyűlt az udvar népe, s a főudvarmester kihirdette a király végrendeletét.
A királyfiak persze ott voltak, s miközben az ősz öreg a végrendeletet olvasta, alig tudtak megállni, hogy közbe ne kiáltsanak. De valahogy megállták, sápadozva-pukkadozva szertelen nagy csalódásukban. Aztán az udvar eloszlott s ki-ki ment a dolgára.
A három fiú összedugta a fejté a rakott kemence zugában. Minduntalan elölről kezdték s ötször-hatszor is elolvasták az átkozott végrendeletet: hátha összecserélte nevüket az a vaksi vénség. De hiába, úgy volt az szépen, világosan, cirkalmas betűkkel, ahogy felolvasta, nem másította meg egyetlen szavát sem.
- Alkalmasint végóráján megbolondult apám – fortyogott a megkeseredett fegyverforgató – különben nem a tulkait hagyta volna rám! Mit kezdjek én, tudatlan, hozzá nem értő azzal a tengersok juhval, barommal?
- Szentigaz, hogy ép elmével – Isten nyugosztalja – nem a fegyvereit, hanem a könyveit osztotta volna nekem – lógatta az orrát elkámpicsorodva a könyvmoly.
- S mihez fogjak én azzal a szekérderékra való rengeteg poros könyvvel, irománnyal? Alomnak rakjam a juhok alá? – szívta fogát a legkisebbik.
- Hogy én többet ne tehessem be a lábam a fegyvertárba? A gyönyörűséges sisakok, páncélok, fegyverek, kardok közé? Hogy vitéz létemre ezentúl már csak koszos malacokat vakargassak, meg bűzhödt juhokat nyírjak? – toporzékolt sírásra álló szájjal a fegyverforgató, s kardja hegyével dühödten kopogtatta a kövezetet.
- Hogy én már, míg a világ világ, ezután csak az öldöklő fegyverekkel csiszárkodjam? És soha többé ne vehessem be magam a drágalátos aranybetűs pergamenek közé? – pityeredett el szemérmetlenül a könyvmoly, mint valami anyámasszony katonája.
- S én ezentúl ama szempusztító, elegy-belegy firkálmányok közt baglyoskodjam abban a dohos könyvesházban, mikor a tanyán van a helyem, az Isten szabad ege alatt? – licitált a jószág bolondja, s nagy keservében az öklével a fejét csapdosta.
Mérgelődtek az istenadták, majd hogy fel nem vetette őket a bosszúság. De meg nem főhettek ott keserű levükben, hanem végül jól kifúván magukat, szépen elbúcsúzkodtak – ki-ki indult a maga öröksége felé.
A legnagyobb, a fegyveres, egyenest a tanyaházba; a középső, a könyves, a fegyverházba; a legkisebbik, a gazda, a könyvesházba.
Másnap ismét találkoztak a palota rakott kemencéje mellett, a jó melegben. Sápadt és réveteg volt mind a három, mint akik nem is egy, de három nap virrasztottak.
Főlógatva ültek-üldögéltek a padkán; csak bámulták maguk előtt a cifra ház padlóját. A legnagyobbik csupa aranyos páncélt, mindenféle fegyvert, a középső szebbnél szebb könyvbéli ábrázolatokat, s a legkisebbik legelésző gulyát nézett ki magának a tarka kőkockán, akarva-akaratlan. Olyanok voltak már-már, mint a csendes bolondok; tán az apjuk szíve is megesett volna rajtuk, ha látta volna őket ilyen elszontyolodva.
Ahogy ott darvadoznak, egyszer csak – csisz-csosz, kip-kop – ki más botoz előttük, mint a vén főudvarmester. Megakadt rajtuk a szeme.
- Látom, a gyász s a búbánat baglya sehogy se száll el szívetekről, lelkem királyfiak! De immár nyugdjatok meg az Úr akaratában, ne sirassátok tovább a holtat – mondja, és sorra simogatja a fejüket száraz, madárláb-kezével.
- Az Úr akaratában valahogy még csak megnyugodnánk – veti föl neki a legnagyobbik – de sehogy se nyugodhatunk meg az ő, mármint boldogult apán urunk akaratában!
- Hogy-hogy-hogy? – kérdezi erre botránkozva a vénség, mintha ki tudja, milyen káromlást hallana.
Több se kellett a megkeseredett királyfiaknak. Lett, mit nyeljen szegény ősz feje! A királyfiak egymás szavát tapodva, kézzel-lábbal hadonászva vallották ki neki nagy csalatkozásukat. Hogy milyen rútul bánt el velük az apjuk – Isten nyugosztalja -, hogy milyen fondorlatosan forgatta ki őket hajlamuk szerint való, jogos és megillető örökrészükből! Meg hogy ők éppen azon tanakodnak, hogy jobb volna világgá menniök, mintsem ezt a csúfságot tovább szenvedjék.
- Háládatlanságotoknál csak oktalanságotok nagyobb! – torkolta le őket a tanácsúr, mihelyt szóhoz juthatott. – Hol van az a végrendelet? Hadd nézzem meg alaposabban.
Erre mindhárom elővette tarsolyából a magáét, s odanyújtották – Elég nekem egy is – mondta az öreg s csak a legnagyobbét vette el. – Olvassátok, amint írva vagyon!
- Olvastuk mi hatvanhatszor is, de csak azt olvastuk, hogy ami nekem járt volna az az öcsémé lett, ami neki járt volna az az enyém és így tovább; valamint azt, hogy sem egymás közt, sem idegennel el nem cserélhetjük, s hogy aki egy esztendő alatt a legtöbbre viszi köztünk, az legyen a király.
- Mekkora bölcsesség! Minő előrelátás! Vajha soha ki ne fogynánk belőle! – tárta szét karját az öreg. Mire a királyfiak nagy mérgükben majd átdöfték a szemükkel. De az öreg nem ijedt meg, sőt nekitüzesedve folytatta:
- Van benne, ami van, tagadhatatlan. De azt sehol sem találom, hogy megtiltaná nektek egymás jószágába, javaiba át-megátjárnotok, dolgotokban egymásnak segítőkezet adnotok, egymást istápolnotok, és így tovább!
A királyfiak tátott szájjal hallgatták. Orcájukra az ébredező belső megvilágosodás derengése ült, szemükben a vigasztalódás gyöngyszemecskéi csillámlottak.
- Vajha soha ki ne fogynánk a boldogult apátok-uratok bölcsességéből! Bizony mondom, nagyra menendő lenne ez az ország! – fohászkodott még egy utolsót a vénség, azzal, mint ki jól végezte dolgát – csisz-csosz, kip-kop -, tovább botozott.
A királyfiak sem gubbasztottak ott tovább. Alig tűnt el a palástos, botozó árnyék az oszlopos ajtóban, rövid tanácskozás után felugrottak, lelkendező kedvvel, boldog igyekezettel.
A vitézkedő ment egyenest a juhakolba; a könyves a fegyverházba, a pásztor-lelkületű a könyvesházba, hogy számba vegyék jussukat és teendőiket mérlegeljék.
S most már a gazda szeretetével csüggtek javaikon. Aztán hol a fegyverbajnok látogatott el a gazdához, hol amaz hozzá; majd kettesben keresték fel a könyvest a számszeríjak s kardok között. Nemsokára együtt vívtak, együtt böngészték a könyveket, s együtt fejték a teheneket, nyírták a juhokat.
S amikor az esztendő letelt, ki-ki a másik kettő mesterségében is jártasan állhatott a király-vizsgára az udvari tanács elé. Bár mindhárman derekasan megállták a helyük, mégis, mit gondoltok, kit választottak közülük királynak?
A középsőt, vagyis a könyvest. Mert ez már egyformán kitűnt mindhárom mesterségben.
A többiek beletörődtek s felesküdtek reá. Az pedig testvériesen megfogadta az ország színe előtt, hogy testvéreit – merthogy erre méltók – maga mellé veszi fő-főtanácsadónak. Aztán annak rendje s módja szerint hétországra szóló ünnepséget csaptak, hogy volt ott eszem-iszom hét álló napig – s ki tudja, meddig tartott volna, ha nem kellett volna hozzálátni az országlás dolgához.
<o:p></o:p>

[Blanka]

Móra Ferenc: Zengő ABC

Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengő csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete...
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Susog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.

[csipkebogyo]

BUBA ÉNEKE

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

[dragon]

Itt a reggel, szép a reggel
Keljetek fel szól a vekker.
Évi jól aludtatok?
Jóból is megárt a sok.

Kényes jószág a cipő,
Akármilyen pici ő.
Hogyha szépen megtörölted,
Használhatod kistükörnek.

Jaj a mosdás, jaj hideg van,
Jaj a víz, és jaj a szappan.
Évi, Zsuzskó, kis Dani
Mégis meg kell mosdani.

Öltözködni mennyi gond,
Több a gomblyuk, mint a gomb.
Dani mindig el-el véti,
Igazítsd meg gyorsan Évi.

Rakosgatnak csendbe-rendbe,
Megágyaznak reggelente.
Kivált Dani sürög sokat,
Cipeli a vánkosokat.

Nem kaphat más reggelit,
Csak az, aki megterít.
Kis cicánk is kitalálja,
Hol vár rá a cica-tálja.

Gyönyörűség reggelizni,
Jó a kávé, jó a kifli.
Hé, a lekvár ennivaló,
Nem abroszra kenni való.

A virág is inni kér,
Attól nő a sok levél.
Friss magot kap a kanári,
Alig bírja már kivárni.

Indul Zsuzskó iskolába,
Óvódás volt kiskorába.
Mint most Dani és Évike,
Integetnek, nézz ide.

[marisza]

december 13: szent Lúcia napja
Mese szent Lúciáról

http://digilander.libero.it/pagnes/disegni/s.lucia.JPG Amikor szent Lúcia felment a mennybe, mindenki csodálkozott, hogy milyen fiatal. Hamarosan meghódított mindenkit kedvességével és csodálatos szemeivel, amelyekből annyi fény áradt. Még a szigorú szent Péter is megszerette és pártfogásába vette, ahogy a nagyapák teszik az unokáikkal.
Így teltek el a napok a mennyországban, boldogságban és békében. Lúcia élvezte ezt, arra gondolván, hogy milyen messze van már tőle a szenvedés és a gonoszság, amely a földön uralkodik, ugyanakkor fájt a szíve a lentiek miatt. Szent Péter, akinek a kora ellenére éles volt a látása, észrevette ezt a szomorúságot Lúcia szép szemeiben, magához hívatta hát, hogy beszéljen vele. Lúcia azt kérte tőle, tegye lehetővé, hogy viszontláthassa akárcsak egy pillanatra is szicíliai faluját és annak szegényeit.
Szent Pétert annyira szíven találta ez a kívánság, hogy napokon-éjjeleken keresztül járt fel-alá a puha felhőkön, azon gondolkodván, hogy elégíthetné ki Lúcia kívánságát. Végülis összeszedvén bátorságát, úgy határozott, megkérdezi a Jóistentől. Alázatosan az Úr elé járult, még a szemét se merte felemelni mély tisztelete jeléül, úgy adta elő a kérést.
Utána mozdulatlanul várta, hogy mi lesz. Egyszer csak csilingelést hallott: összerezzent és felnézett. A Jóisten kezében egy apró aranykulcsot pillantott meg.
- Fogd, Péter, és add Lúciának, ez a kis ablak kulcsa, amely a világra nyílik.
Péter ugyancsak meglepődött, majd felkapta a kulcsot és mint egy gyerek, boldogan elrohant vele, hogy Lúciának odaadja.
Felragyogott Lúcia szeme, és rögtön felszálltak mindketten egy felhőre, amely a varázsos kis ablakhoz vitte őket. Odaérvén, Lúcia, remegő kézzel bedugta a kulcsot a zárba, és láss csodát, mint varázsütésre, megjelent alattuk a világ. Lúcia boldog volt és egy jó ideig nem is kívánkozott a világot látni.
Egy éjszaka azonban távoli nyögés, sóhajtozás riasztotta fel álmából. Kinyitván a kisablakot, egyszercsak elébe tárult, amit előtte nem látott még soha: lŕtta a sok igazságtalanságot, gonoszságot, de főleg a gyerekeket, akik szenvedtek és sírtak. Keserű szívvel csukta be az ablakot és nagyon elszomorodott.
Úgy szeretett volna segíteni, főleg a gyerekek sorsa aggasztotta, hogy pont ők, ártatlanok és védtelenek, ennyi rosszat kell hogy elszenvedjenek egyes felnőttek részéről. Közben szent Pétert, aki figyelemmel kísérte Lúcia kedvváltozását, hivatta az Úr, akinek szintén nem kerülte el figyelmét a dolog.
- Péter, - szólt hozzá a Jóisten, - én tudom mi aggaszja Lúciát: a sok szenvedés és nélkülözés, amelynek a gyermekek vannak kitéve.
Majd hozzátette:
- Úgy határoztam, hogy rábízom, hogy évente egy napra a földre egy kis vidámságot vigyen. Mondd neki Péter, hogy december 13-án,- mártíromsága évfordulóján,- leszállhat a földre, hogy ajándékot vigyen a gyerekeknek. És most menj, mert azt akarom, hogy visszatérjen szemébe a fény.
Péter olyan jókedvre kerekedett, hogy megölelte az Urat és gyorsan elsietett, hogy Lúciának elvigye a jóhírt. Az először nem is akart neki hinni, utána viszont nagy örömmel telt el.
Egy volt csak a gond, már csak néhány nap volt hátra december 13.-ig és a mennyországban nem voltak se játékok, se édesség, vagy hasonló, amit a gyerekeknek lehetett volna vinni. Péter azonban feltalálta magát. Fogta a kulcsot és hívta Lúciát, hogy kövesse.
- Nyisd ki az ablakot és nézz csak ki oda az űrbe. Látod azt a játéklovat, kisvonatot, mackót, babát, trombitát? Tudod, mik azok? Azok felesleges és elfelejtett játékok, amelyeket az elkényeztetett és soha sem elégedett gyerekek meguntak. A játékok olyanok, mint az emberek, ha nincs társaságuk, ha senki sem játszik velük, inkább az űrt választják, abban reménykedve, hogy majd csak rájuk akad egy olyan gyerek, akinek van kedve játszani. Rajta, szedd össze őket, vidd el őket azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük is van rájuk.
- Jaj, nagyon köszönöm, Péter - mondta Lúcia, és hozzáfogott, hogy összeszedje a sok elhagyott játékot. December 12.-én estig dolgozott, majd mind betette őket egy nagy zsákba, amit a hátára vett.
- Jaj Lúcia, nem fogod azt a nagy terhet bírni, - mondta Péter. - Van valaki, aki segíteni tudna neki?
- Iŕ, iŕ, *- szólt egy szamár.
- Te leszel hát az, kis csacsim, ha Lúcia is akarja! - mondta Péter.
- Jól van kis csacsim, te leszel a hűséges kísérom, - simogatta meg Lúcia a szamarat. - Majd meglátod, hogy fognak örülni a gyerekek, ha meglátnak minket!
Így történt hát, hogy azóta is minden évben december 13.-án Lúcia és szamara meglátogatja a jó gyererekeket, hogy ajándékot vigyen nekik.

[csipkebogyo]

TALÁLÓS KÉRDÉSEK


A világgal egyid&otilde;s, még sincs esztend&otilde;s. (Napsugár)

Koszorús lány kútba néz. Mi az? (Nap)

Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Es&otilde; éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.
Mi az? (Napsugár)

Mikor fekszel, &otilde; akkor kél.
Egyszer egész, máskor csak fél.
Nincsen tüze, mégis lámpás,
A vándornak szinte áldás. (Hold)

Mindig volt és mindig lesz, de öthetes sose lesz.
Mi az? (Hold)

Melyik három ember a legvénebb a földön? (Szeptember, november, december)
Se oldala, se feneke,
Mégis megáll a víz benne.
Mi az? (Felhő

[Blanka]

http://www7.online.rtlklub.hu/forumkepek/2006/12/08/11019387.picthttp://www7.online.rtlklub.hu/forumkepek/2006/12/05/10987122.pict

Móra Ferenc: Este

Este van, este van,
Édesapa fáradt -
Aranyhajú lányom,
Te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
Puhára a vánkost,
Ágyam szélire is
Te ülj ide már most.

Homlokomon a bú
Nagyon elborongott,
Kicsi száddal róla
Leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
Hajtsd szívem fölébe,
Nevess éjszakára
Csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
Szegény apukádnak,
Úgy, mintha mesélnél
A hajas babádnak:

"Volt egy szegény ember
Nagy meseországba,
Nem volt mása, csak egy
Aranyhajú lánya..."

[marisza]

A Lucának híres napja
A napot rövidre szabja.
Téli mennydörgés,
Meglesz jó termés.
Zöld karácsony rossz,
Fehér húsvétot hoz.
János-nap ha borús,
A termés igen dús.

[Facélia]

Móra Ferenc: Pillangós papucsok

Pillangós papucsok, legszebbek az egész
Szegedi vásárba,
Simuljatok lágyan virágszemű Panka
Picike lábára.

Szelíden vigyétek napos mezejére
Rózsás örömöknek,
Kerüljetek vele minden olyan tájat,
Hol könnyek teremnek.

Mikor elviszitek, mint az ólommadár,
Lassan tipegjetek,
Ha hazahozzátok, mint a sólyommadár,
Sebesek legyetek!

[marisza]

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.

Minden madár társat választ,
virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom

Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
virágom, virágom.

Mert azt a szél könnyen fújja,
virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha,
virágom, virágom.

Mert azt a bú hajtogatja
virágom, virágom.


Magyar népköltés
http://www.olvasnijo.hu/images/null.gifhttp://www.olvasnijo.hu/media/olvas/illusztr/tavaszi_szel.jpg

[alberth]

Kengurúdal

Volt egyszer egy kengurú,
Sosem volt ő szomorú.
Tele volt az erszénye,
Pénzt nem rakott beléje.

A kisfia ott lakott,
Állandóan matatott.
Mégsem bánta mamája,
Büszke volt a fiára.

Néha-néha kinézett,
Az erszényből kilépett.
Enyje-benyje babája..!
Zsörtölődött mamája.

Még megfáznál kis szentem,
Jobb neked a melegben.
Húzd be jól kis fejedet,
Csukd le szépen szemedet.

Majd ha megnősz galambom,
Ugrándozhatsz szabadon.
Álmodj addig szépeket...
Ne hagyd el erszényemet!

2006. 12. 18. :4:

[csipkebogyo]

Zelk Zoltán: Párbeszéd



- Honnét, szomszéd?

- Ahol voltam, onnét!
- Mit evett?
- Eleget!
- Mi jót?
- Hernyót!
- Hány volt?
- Egy volt!
- És még?
- Kukacot!
- Mennyit?
- Hatot!
- Hát még?
- Legyet!
- Hányat?
- Hetet!
- Mást még?
- Pondrót!
- Sok volt?
- Nyolc volt!
- Jó volt?
- Jó volt!



(http://www.gportal.hu/gindex.php?pg=8894737&nid=1631969#top)

[marisza]

Kányádi Sándor : Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam;
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -,
mintha egy tisztás szélén mennék
fütyörészve, hol alkonyatkor
őzek ittak ezüst patakból.

1959

[csipkebogyo]

Csák Györgyi: Cserebere

Piros szemű fehér egér,
egésznap csak csereberél.
Volt neki egy kalapja,
Elcserélte malacra.
A malacot zsebkendőre,
A zsebkendőt lepedőre.
A lepedőt két macskára,
A két macskát vaskályhára.
A vaskályhát hintaszékre,
Hintaszéket bőrzekére.
A bőrzekét malacra,
Azt pedig egy kalapra.

[csipkebogyo]

Drégely László: A nagyevő király

Volt egy király
Nevenincs,
Koronája
Drága kincs.

Sokat evett,
Minden jót
Hurkát, kolbászt
Mogyorót.

Meg is hízott
Megdagadt,
Nadrágja is
Széthasadt.

Koronája
Kicsi lett,
Feje búbján
Billeget.

Gondolt egyet
Eladta,
Kismalacot
Vett rajta.

[Angyali_Timcsi]

nem tudom volt e már ha igen akkor elnézést kérek.

Egy, - megérett a meggy.
Kettõ, - csipkebokor vesszõ.
Három, - Te vagy az én párom.
Négy, - biz' oda nem mégy.
Öt, - érik a tök.
Hat, - hasad a pad.
Hét, - dörög az ég.
Nyolc, - leszakadt a polc.
Kilenc, - kis Ferenc.
Tíz, - tiszta víz,
ha nem tiszta vidd vissza,
ott a szamár megissza!

Egyszer volt egy kemence.
Belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
fekete lett kis Bence.
Nézi, nézi mamája:
nem ismer a fiára!
Becsukta a kemencét,
jól elverte kis Bencét!

Esik az esõ, süt a Nap,
Paprikajancsi mosogat.
Hát az öreg, mit csinál?
Hasra fekszik, úgy pipál.
Eltörött a pipája,
János bácsi csinálja.

Katona bácsi haptákba'
bekakilt a nadrágba.
Mondtam neki: "Mossa ki!"
"Hû, de büdös! Dobja ki!"

Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
cérna volna, selyem, volna
mégis kifordulna.
Pénz volna karika, karika,
forduljon ki Marika,
Marikának lánca.

[Angyali_Timcsi]

Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

[Angyal35]

GAZDAG ERZSI: üVEGGOLYÓ

Üveggolyó, üvegház,
belsejében mit találsz?
Bent lakik a szivárvány,
rajta ül egy királylány.

Ül a hídon magában,
üveggyöngy a nyakában.
Gyémántfésű kezében,
igazgyöngy a szemében.

Üvegfalon ki-ki néz,
jön-e érte a vitéz,
világhíres királyfi,
vagy helyette akárki.

[Angyal35]

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
nyakig érő csizmába,
búrkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára,
mindjárt megmelegszik!

[marisza]

http://www.diafilm.hu/img/dia/tn_3_dider.jpg


A didergő Király
Móra Ferenc:


Mese, mese, mátka, pillangós batárba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
- Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:
Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
- Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!

Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,
Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,
Mókázna a jámbor, serdűl, perdűl, fordul,
De a király rája haragosan mordul:
- Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.
- Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyujtass be csak, komám - nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok aranykolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülön fogva az udvari fűtőt!
- Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
- Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!

Nyöszörög a fűtő: - Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hivatni az udvari ácsot!

Nekibúsul erre a didergő király.
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
- Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amig erdőt láttok,
Kandallóm kihülni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába:
- Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fürész, balta, horog -
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:

- Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!
Megfordul a király: - Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, sohase láttalak.
Mért haragszol reám? sohse bántottalak! -
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
- Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik:
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szivének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
- Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Biborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője! -

Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi,
Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
- Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
- Asztalt terigetni, ökröt sütögetni.
Fussatok a hordót csapra ütögetni!
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem - nagy meseországban...

[alberth]

A macska vacsorája

Volt egy macska, nagy bajusszal,
Szembe ült az egérlyukkal.
- Te kisegér gyere ki!
Majd megeszlek ideki...!

Elővette tányérkáját,
Felkötötte szakálkáját.
Két mancsában kés és villa,
Úgy bámult az egérlyukra.

Gyomra korgott, nyála csorgott,
Hátán szőre borzolódott.
Miközben fülét hegyezte,
A receptet lejegyezte:

Végy egy szürke egeret,
Vágjál hagymát, keveset.
Pirítsd meg és keverd meg,
Tedd bele az egered...!

Fűszerezzed kevés borssal,
Gyarapítsad szója szósszal.
Ha elkészült, eheted,
Jó étvágyat teneked!

Ám az egér okos állat,
Volt a lyukhoz vészkijárat.
A kamrába kilopódzott,
Megette az összes sajtot!

Volt egy macska nagy bajusszal,
Szembe ült az egérlyukkal,
Az egeret még most is várja,
Nyakában a szakálkája...

Debrecen, 2006. 12. 23.
__________________
Boldog Karácsonyt mindenkinek

[emmus2]

Gárdonyi Géza A kutya meg a nyúl


Valamikor réges-régen,
A világnak kezdetén
Minden állat békességben
Éldegélt a föld színén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
Mint a kutya meg a nyúl!

Erdõn, mezõn együtt jártak,
Együtt ettek, együtt háltak;
Megosztották, amit fogtak,
Szóval összebarátkoztak.
Egyszer, hogy a tél beállott,
És a földre sok hó szállott,
Azt mondja a füles nyúl:
-Rakjunk tüzet, kutya úr!
-Rakjunk tüzet, aki lelke!
Ne reszkessünk a hidegbe!
Nosza hamar gallyat szednek,
Tüzet raknak, melegszenek,
Melegítik bundájukat,
Átalfázott irhájokat.
Hej, de jó a meleg télen,
A havas, zord erdõszélen!
Azt mondja a vidám nyúl:
-Játsszunk most már, kutya úr!
Hogyan, hogy sem, mi történik!
Az állatok így beszélik:
Ahogy ottan ugrándoznak,
Nevetgélnek, bolondoznak,
Meglökte a kutyát a nyúl,
S tûzbe ugrott a kutya úr!
-Vau - üvölt a kutya -
Mit csináltál, te buta?
S hogy így rája kurjantott,
A farkába kaffantott.
A nyúl uccu, vesd el magad!
Farka nélkül tovaszalad.
Nem kergeti a kutya:
Leégett a papucsa!
Azóta csepp a nyúl farka,
S meztelen a kutya talpa;
S azóta van, hogy a nyúl
Mindig búvik és lapul,
Mert a kutya, ha teheti,
Mindig, mindig megkergeti.

Gyermekkorom egyik kedvenc verse.

[lapappilon]

mozgassal kisert gyermekversek, mondokak

nyuszi fulet hegyezi.
(nyusziful rajzolasa)
nagy bajuszat podori.
(bajuszpodres utanzasa)
repat eszik:ropp, ropp, ropp.
(osszezart okollel repaeves utanzasa)
nagyot ugrik:hopp, hopp, hopp.
(ugralas)

[lapappilon]

Alma, alma, piros alma
Odafenn a fán,
(két kéz a has előtt gömböt formál)
ha elérném, nem kímélném,
Leszakítanám.
(nyújtózás egyik, majd másik kézzel)
De elérnem nincs reményem
(lábujjon nyújtózkodás)
Várom, hogy a szél
Azt az almát, piros almát
Lefújja elém.
(hajlongás, lehajolás, felszedés imitálása)

[lapappilon]

Domonkos István: Béci

milyen gyerek ez a Béci
mindig csak a plafont nézi
az udvarban a falon kapargat
engem meg száz fiú zavarhat
talál egy szalmaszálat
s addig nézi
leesik az álla
s ha mellém kerül is a porban
porszemeket keresgél a porban
ha néha hátbavágom
nem is sejti
hogy ezt miért is csinálom

[lapappilon]

Domonkos István: Tessék engem megdicsérni

ha én pénzt jövök kérni
tessék engem megdicsérni

ha nekem az orrom vérzik
tessék engem megdicsérni

ha a meggyfáról leesek értik
tessék engem megdicsérni

ha a kútba akarok nézni
tessék engem megdicsérni

ha a padláson akarok élni
tessék engem megdicsérni

ha nem jövök haza délig
tessék engem megdicsérni

ha a verset nem mondom végig
tessék engem megdicsérni

[lapappilon]

Eresz alól fecske fia ide néz, oda néz:
(kukucskálás jobbra-balra)
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz.
(hullámvonal mutatása egy kézzel)
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán,
(ujjak nyitása, csukása)
Kis kendőbe mindenféle belefér igazán
(a has simogatása)

[Bozse]

Unokámnak írtam e kis versikét.

Fehér hó ült fűre, fára
Fázik sok kis gyermek lába.
Csizmácskával nehéz a szán,
Arcocskákon piros virág.

Ül a szánkón Pisti, Zsófi,
Megtolja azt erős Zsolti,
Hason csúszik a szán után
Nem bánja hogy nevet Jolán.

Telve hóval kesztyű, csizma,
Anyácska majd megszárítja.
Kicsi fiát úgy altatja,
Nagy dunnával takargatja.

Karácsony jön fényességgel,
Csodálatos békességgel.
Ajándékot bontogatnak,
Jézusunknak hálát adnak.

[csipkebogyo]

Tanuljunk játszva

CIFRA PALOTA befejezés

[fcsi]

Dolly Roll - Tipi Tapi Meseországban

Több szám nincs az albumon?

[judit428]

Boldog újévet kívánok mindenkinek!

[nagyika67]

Zelk Zoltán:
Kis mese a nincs erdőről

Nincsen fája, nincsen bokra,
mégis erőd és susog,
puha lombokban alusznak
mogyorószín mókusok.

A nincs-fákon száz nincs-mókus,
nincsen fűben fekszem én,
szerelemre, boldogságra
nincs erdőben leltem én.

De boldog lehetnék itten,
de hajnalban négy madár
csőrébe fogja az erdő
négy sarkát és tovaszáll...

Hull a könnyem, de szivemben
rezeg, búg még a derű
s olyan édes gyerekhangon,
mint a nádihegedű.

[lapappilon]

Kicsi vagyok én,
(guggolás)
Majd megnövök én,
(nyujtózkodás)
Mint a tüdő a fazékból
Kidagadok én.
(karkörzés a test előtt)



Fújja a szél a fákat,
(törzshajlítás nyújtott karral oldalra)
Letöri az ágat, reccs!
(guggolás)

[csipkebogyo]

Nemes Nagy Ágnes:
Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

http://i240.photobucket.com/albums/ff88/csipkebogyo/fotozz_50272.jpg

[fcsi]

Csukás István: Pom Pom 1

[aberci]

Kaláka - Ukulele

[aberci]

:)

[aberci]

Kaláka - Bőrönd Ödön

[aberci]

:)

[lapappilon]

kedveskedni szeretnék nektek valami újjal, de ti mindig megelőztök engem...
üdv mindenkinek

[fcsi]

:)

Egyszerűen nem találok szavakat (és betűket sem)!
Egyszerűen fantasztikus vagy!!!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!!!!
:p :p :p :p :p :p

[aberci]

Kolompos - Én elmentem a vásárba

[aberci]

:)

[fcsi]

KALÁKA-SZABAD-E BEJÖNNI IDE BETLEHEMMEL?

Egyszerűen fantasztikus.
:p
Nekem most nem enged csatolni, még képet sem!
Pedig szerettem volna egy szépet ide rakni.
:(

[lapappilon]

Húzzuk a szekeret,
(húzás utánzása)
Forgatjuk a kereket,
(karkörzés)
Vezetjük az autót,
(csuklómozdulat)
Becsapjuk az ajtót,
(laza tenyérmozgatás)
Hétfőre, keddre,
Lépj az emeletre,
Egy, kettő, három,
Ezt a lépcsőt járom,
(lábemelés)
Egy, kettő, három,
(az ujjak nyitogatása)
Apukámat várom,
(taps)

Hideg van és fázom,
(járás a karok összefonásával)
Didergek, toporgok,
(megállás, toporgás)
Én itt nem maradok,
Inkább visszafordulok.
(irányváltoztatás)

[csipkebogyo]

korábbi lemaradt csatolás...

[csipkebogyo]

Egyszerűen nem találok szavakat (és betűket sem)!
Egyszerűen fantasztikus vagy!!!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!!!!
:p :p :p :p :p :p


csatlakozom én is....és gondolom még sokan..:)

[fcsi]

Csukás István: Pom Pom 2

[fcsi]

Pom Pom 2 folytatás

[fcsi]

Pom Pom utolsó

[aberci]

Kaláka - Okulele

Véletlenül kimaradt a 20-s, sajnálom!:(
Köszönöm csipkebogyo, hogy szóltál!:)

[Gamentzy_Eduard]

Hát régen én is Írtam gyerekverseket. Mára már leszoktam róla, küldök egyet nektek.

A jegesmedve kabátja


Reggelente megdermedve,
Ébred fel, a jegesmedve.
Panaszkodik: - Jaj de fázom,
Kilyukadt a nagykabátom!-
-Merre fussak?- Merre menjek?-
-Segítséget hol szerezzek?-
-Gyere velem!- szólt a fóka,
Kinek épp arra vitt útja.
-Ha lábadban van még izom,
Ne gondolkozz! - Siess gyorsan!
Vásár lesz az Antarktiszon!
El is mentek mind a ketten,
Odaértek éppen kedden.
Már javában állt a vásár,
Ott táncolt a Török császár,
Rózsaszínű bugyogóban,
Mezítláb ropta a hóban.
Kalmár Kata fagyit árult,
Rozmár Róbert kolbászt lángolt.
Nadrágot, Rák Rezső szabott,
Tetszés szerint kicsit s nagyot.
-De ami a legfontosabb!-
Volt kabát is csuda jó!
Prémmel bélelt, tiszta fehér,
Jegesmedvének való!
-Örült ám az öreg medve!
Vett is három darabot!
S mert hogy dolgát elvégezte,
Vidám kedvvel énekelve,
-Szépen haza ballagott...

[Brigi]

csatlakozom én is....és gondolom még sokan..:)
Igen, többek között én is!!!:p
Nem győzöm újra és újra leírni, hogy nagyszerü ez az oldal, és mindenkinek köszönet érte, bármit is hozott és hoz ide.
AZt gondolom, nemcsak a gyerekeknek tetszenek, de bizony még nekünk is!!:44::00:

[aberci]

Híres rajzfilmslágerek magyarul (2006) :)

[aberci]

:)

[aberci]

:)

[nagyika67]

Fésüs Éva:BÉKANÓTA

Békakirály papucsának
elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra,
seholse találja.
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Szalajtották a kis gyíkot,
nézze meg az árkot!
Keresték a náderdőben szitakötőlányok.
Kereste a
gyereke
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Nem találták a papucsot
sehol a világon,
Ezért ugrál békakirály
ma is mezítlábon!
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Brekeke!...

Tamkó Sirató Károly:
Öt kis madárka

Összebújt öt kis madárka.
nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép, mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.

[nagyika67]

Szepesi Attila: A bohóc

Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.

Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.

Csupa fintor, csupa folt,
csupa masli, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.

[Angyal35]

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc a nevem, cintányér a tenyerem,
orrom krumpli, szemem szép,
szeretném, ha szeretnél.
Velem nevetsz, ha szeretsz,
ha nem szeretsz, elmehetsz.
Szívem, mint a cégtábla,
ruhámra van mintázva.
Kezdődik a nevetés, tíz forint a fizetés.
Ha nincs pénzed, ne nevess,
azt nézd, innen elmehess!

[Angyal35]

Tordon Ákos: MAdárszálló

Havas téli ég alatt,
vendégeim a madarak,
kopognak az ablakon,
jól élnek itt morzsán, magon.

Csipegetnek, eszegetnek,
ha jól laknak elröppennek,
de holnapra visszajönnek,
ablakomon beköszönnek.

Így élnek ők a nagy télben,
vendégeim minden délben,
meghálálják majd tavasszal,
madárfüttyel, madárdallal.

[Angyal35]

Pár találós kérdés:


Vízben síkos, kézben habos,
piszkos kezet tisztára mos.
Mi az?
(szappan)

Éjjel üres, nappal tele,
akár táncolhatsz is vele.
Mi az?
(cipő)

Két kezemmel füled fogom,
s ott csücsülök az orrodon.
Mi vagyok?
(szemüveg)

Reggel hidegen felfrissít,
este melegen tisztít,
egyszer locsog, máskor csobog.
(víz)

Simogatja arcod, kezed mindennap,
s jóságodért csak egy kevés vizet kap.
(törölköző)

[alberth]

Zsebibaba mozija

Micimackó, s Malacka...
Elmentek a moziba.
Zsebibaba vetített,
Ő fűzte be a filmet.

Tigris volt a pénztáros,
Ő értett a jegyárhoz.
Füles büfében dolgozott,
Kukoricát pattogtatott.

- Malacka fogd meg a jegyet,
Addig míg én popkornt veszek.
Majd fizettek apróval..,
S vettek egy nagy zacskóval.

Micimackó tartotta,
Malacka meg markolta.
- Na most a jegy hová szól?
- Hányas szék és melyik sor?

Hármas sor és hetes szék...
- Micimackó hová mégy?
- Ide ülünk, szól Malacka,
Két szék van szabadon hagyva.

Malacka a számolásra...
Mind a tíz ujját használja.
Egyesével megszámlálva,
Így a székét megtalálta.

- Micimackó, hogy megtaláljad,
Öt újjadhoz adjál hármat!
Ide ülhetsz azonnyomban,
Te leszel a szomszédomban.

Zsebibaba a gépházban,
Filmet fűz a kazetában.
Indulhat a vetítés..,
De elébb elsötétítés!

A film alatt jók legyetek,
Húzzátok le a fejetek!
Hogy lássanak mögöttetek,
Fejről sapkát levegyetek!

Cukros papír ne recsegjen!
Film közben senki se csevegjen!
Szemetelni nem szabad!
Viselkedj a film alatt!

Micimackó, s Malacka...
Elmentek a moziba.
Itt van vége a mesének,
Mert most éppen filmet néznek..!

Debrecen, 2007. 01. 06.

[bnejulika]

Palotai Gyöngyvér

Kecsketörténet

Volt egyszer egy
nagyszakállú kecske
gondolt egyet,
s felutazott Pestre.
Ment, ment vígan ki a Nagykörútra
mígnem rátalált egy zöldségboltra.
Sorbaálltak, beállt hát a sorba.
Türelmes volt és nem mekegett
s mikor végre ő következett
kért három nagy káposztafejet.
-ajándék lessz, szépek legyenek!-
Itt kérem csak banán kapható
szólt sajnálattal az eladó.
-Magamra ily szégyent nem hozok
ajándékba ilyen vacakot...
még hogy banánt, az volna csak szép
mit szólna otthon a kecskenép!
Nem is jövök soha többet Pestre-
mekegett a nagyszakállú kecske.
Fogta magát, s hazautazott,
ajándékot pedig nem hozott.
Annál nagyobb meglepetés várta,
banánt kapott otthon vacsorára...

[aberci]

Gryllus Vilmos-Dalok 1

1. Beköszöntő
2. Tavasz
3. Kérdezgető 2. (Te kis juhász...)
4. Kérdezgető 3. (Hallod-e, te kis kovács...)
5. Duda
6. Gólyahír
7. Zápor
8. Somvirággal, kakukkfűvel
9. Lepke és virág
10. Vigye el a róka
11. Nyár
12. Málna
13. Gólya
14. Csigabiga
15. Cinkehívogató
16. Kérdezgetô 1. (Miből van a pántlikád?)
17. Búza
18. Süt a nap, süt a pék
19. Szegény Vilmos éneke
20. Gágogó
21. Madár voltam álmomban
22. Hegedül a kisegér
23. Ha vihar jő a magasból
24. Hangya
25. Gomba-dal
26. Alma
27. Ősz szele zümmög
28. Őszi ének
29. Duruzs-darázs
30. Fehér karácsony

[Brigi]

Horgas Béla: Sárgarépa hercegnő

Sárgarépa hercegnő
mint a mesében,
átugrott a kerítésen.
Éjszaka volt,
sárgarépa hercegnő fázott,
aludtak a sisakos,
kardos tulipánok. Sárgarépa hercegnő
akkor visszanézett,
szeme az elhagyott
mesekertre tévedt,
de zöld szárnya,
piros lába
vitte már az éjszakába -
feje fölött szalagokat,
csalogató csillagokat
röptetett a szél.
Sárgarépa hercegnő
azóta
nem lehet a mesekertnek,
labdarózsa-rengetegnek
lakója,
mesekertből megszökött,
konyhakertbe költözött,
maradna is, menne is,
öröm ez, és bánat is,
bújtasd el, ha látod:
éjjel-nappal keresik
a kardos tulipánok.

[aberci]

:)

[aberci]

:)

[aberci]

Tanuljunk játszva - Gyermekdalok angolul és magyarul

fcsi-nek szeretettel, az ABC dalhoz. :)

[aberci]

:)

[aberci]

:)

[lapappilon]

BENEDEK ELEK: KÍGYÓS JANCSI<o></o>

<o></o>
Volt egyszer egy szegény asszony s annak egyetlen fia: Jancsi volt a neve.<o></o>
Azt mondja Jancsi egyszer az anyjának:<o></o>
- Édesanyám, én elmegyek szerencsét próbálni. Talán csak szerzek valamit, s kendnek is jobb lesz az élete.<o></o>
A szegény asszony pogácsát sütött, feltarisznyálta a fiát, s Jancsi elindult hetedhét ország ellen. Ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, s amint egy rengeteg erdőn menne keresztül, megszólítja valaki.<o></o>
Néz erre, néz arra, nem lát senkit. Aztán felnéz egy fára, s hát annak a felső ágára rá van tekeredve egy kígyó, az szólott hozzá.<o></o>
Azt mondotta Jancsinak a kígyó:<o></o>
- Te legény, végy le a fáról, s vígy haza az édesapámhoz, bizony nem bánod meg.<o></o>
Jancsi felmászott a fára, a kígyót szépen letekerte az ágról; az meg mindjárt rátekerőzött a nyakára, de nem bántotta Jancsit.<o></o>
Akkor leereszkedett Jancsi a fáról, továbbindult, s kérdezte a kígyótól:<o></o>
- Hát hol lakik a te édesapád?<o></o>
Mondotta a kígyó:<o></o>
- Látod-e amott azt a nagy tüzet? Ott lakik az én édesapám gyémántpalotában.<o></o>
Hitte is, nem is Jancsi ezt a beszédet, de azért csak vitte a kígyót, többet nem kérdezősködött.<o></o>
Tovább mennek, mendegélnek, s egyszerre csak eléjük áll egy disznó nagy röfögéssel.<o></o>
Azt mondja Jancsinak a disznó:<o></o>
- Tedd le azt a kígyót, legény, mert téged is megvarázsol, mint engem! Látod-e, én királyfi voltam, s disznónak varázsolt.<o></o>
Mondotta Jancsi:<o></o>
- Nem bánom én, akárminek varázsol; megígértem, hogy hazaviszem: szavamnak állok.<o></o>
Amint egypár lépéssel továbbmentek, mondja a kígyó:<o></o>
- Szerencséd, hogy nem hallgattál arra a disznóra! Királyfi lehetne még most is, de megvarázsoltam, mert hiába kértem, hiába könyörögtem, nem vitt haza édesapámhoz.<o></o>
Még egy kőhajításnyira sem értek, eléjük toppan egy ló, s az is mondja Jancsinak:<o></o>
- Tedd le azt a kígyót, te legény, mert téged is megvarázsol, mint engem.<o></o>
- Nem bánom én, ha meg is varázsol - mondotta Jancsi -, megígértem, hogy hazaviszem: szavamnak állok.<o></o>
Mikor egy kicsit továbbhaladtak, mondotta a kígyó Jancsinak:<o></o>
- Látod, Jancsi, ezt is azért varázsoltam meg, mert nem vitt haza az édesapámhoz.<o></o>
Tovább mennek, mendegélnek, s hát jő velük szembe éktelen nagy bömböléssel egy bika.<o></o>
Mondja ez is Jancsinak:<o></o>
- Tedd le azt a kígyót, te legény, mert bizony megvarázsol, mint engem.<o></o>
Mondotta Jancsi:<o></o>
- Hadd varázsoljon, én nem bánom; megígértem, hogy hazaviszem: szavamnak állok.<o></o>
Azzal továbbmentek. Mikor egy kicsit eltávolodtak a bikától, mondja a kígyó:<o></o>
- Látod, te legény! Ez mind a három királyfi volt, s mind a hármat kértem, hogy vegyen le a fáról, vigyen haza édesapámhoz, de egyiknek sem volt annyi szíve, hogy megkönyörüljön rajtam. Azért varázsoltam meg mind a hármat.<o></o>
Aközben megérkeztek ahhoz a nagy tűzhöz, amelyet messziről láttak. Attól a tűztől nem messze volt a gyémántpalota, abban lakott a kígyó édesapja: a kígyók királya.<o></o>
A gyémántpalota előtt egy regement katona állott őrt, s mikor Jancsi odaért a kígyóval, szépen két sorba állottak, s úgy szalutáltak.<o></o>
Felmennek a gyémántgarádicson, s amint mennek, mondja a kígyó Jancsinak:<o></o>
- Hallod-e, te jó legény! Az édesapám, amiért engem hazahoztál, annyi ezüstöt és aranyat kínál, amennyit csak elbírsz, talán még többet is, de te ne fogadj el semmi egyebet, csak azt a nagy abroszt, amelyik az ebédlőasztalra van felterítve.<o></o>
Bemennek a palotába, fogadja a kígyókirály nagy örömmel Jancsit, s mondja lelkes szóval<o></o>
- Kívánj akármit, te legény! Adok neked aranyat, ezüstöt, gyémántot, amiért visszahoztad egyetlen lányomat.<o></o>
Mondotta Jancsi:<o></o>
- Nem kell nekem, felséges királyom, sem aranya, sem ezüstje, sem gyémántja, csak az a nagy abrosz, amelyik az ebédlőasztalra van felterítve!<o></o>
- Jól van, fiam - mondja a kígyókirály -, neked adom, pedig ez a legdrágább kincsem a lányom után. Mert úgy tudd meg, hogy ennek az abrosznak csak be kell hajtani a négy sarkát, s tele lesz mindjárt étellel-itallal. Ha ezt az abroszt megőrzöd, ételre-italra nem lesz gondod az életben.<o></o>
Ott mindjárt meg is mutatja a király, hogy mit tud az abrosz. Behajtja a négy sarkát, s hát annyi rajta az étel-ital, hogy csak úgy ropogott alatta az asztal, pedig színarany volt mind a négy lába, de még a lapja is. Leülnek az asztal mellé, biztatja Jancsit a kígyókirály:<o></o>
- Egyél-igyál, fiam!<o></o>
Esznek-isznak, s egyszer csak mi történik, mi nem - nem egyéb a nagy semminél -, elég az, hogy kerül-fordul az asztal körül a kígyókirály lánya, s hát egy szempillantásra csak eltűnik, mintha a föld nyelte volna el, s ott van helyette egy szépséges szép lány, de olyan szép, hogy Jancsinak szeme-szája tátva maradt a nagy álmélkodástól.<o></o>
Megszólal a lány:<o></o>
- Csudálkozol, ugye, te legény, pedig úgy nézz meg, hogy én vagyok az a kígyó, akit hazahoztál.<o></o>
- Nem bánom én - mondta Jancsi -, ha az vagy, ha az nem vagy, de ha előbb látlak, bizony nem az abroszt kérem az apádtól, hanem téged.<o></o>
Mondja a kígyókirály:<o></o>
- Ne búsulj, fiam! Neked adom az abroszt is, neked adom a lányt is, s adok mellé tenger kincset, élhettek vígan, míg a világ s még két nap.<o></o>
De bezzeg megörült ennek a beszédnek Jancsi, nemkülönben a kígyó-királykisasszony. Mindjárt nagy lakodalmat csaptak, hét álló nap s hét éjjel táncoltak.<o></o>
Akkor a fiatalok hatlovas hintóba ültek; hatlovas hintó előtt ment egy regement huszár, utána is egy regement huszár; kétfelől a hintó mellett két regement gyalogkatona, úgy indultak a Jancsi hazájába.<o></o>
De még mi mindent vittek utánuk! Hat szekér ezüstöt, hat szekér aranyat, hat szekér gyémántot. Ahogy megérkeztek a Jancsi hazájába, éppen olyan gyémántpalotát építettek, mint a kígyó királyé.<o></o>
Beleköltöztették Jancsi anyját is. Bezzeg jó dolga volt azután, kezét-lábát összekalácsolta, úgy élt, mint egy királyné.<o></o>
Itt a vége, fuss el véle!

<o>
</o>

[bogi1978]

Eddig ez az oldal tetszett a látottak közül a legjobban. A kislányomnak egy-kettőt elmondtam illetve elénekeltem és mindegyiket megtapsolta (most lesz 2 éves).:)

[aberci]

SÜSÜ ÖSSZES

Süsü-1

Író: CSUKÁS ISTVÁN
Zeneszerző: BERGENDY ISTVÁN


Süsü: Bodrogi Gyula

Királyfi: Sztankay István
Királylány: Hűvösvölgyi Ildikó
Király: Csákányi László
Kancellár: Kaló Flórián
Dada: Tábori Nóra
Hadvezér: Balázs Péter
Zsoldos I.: Zenthe Ferenc
Zsoldos II.: Horkai János
Apasárkány: Basilides Zoltán
Szénégető: Farkas Antal
Cölöpverő: Horváth Pál
Sárkányfőárus: Miklósy György
Favágó I.: Márkus Ferenc
Favágó II.: Vándor József
Kőfejtő I.: Horváth József
Kőfejtő II.: Horváth Gyula
Sárkányfiú I.: Szombathy Gyula
Sárkányfiú II.: Ambrus Asma
Írnok: Mikó István
Pék: Usztics Mátyás
Kocsmáros: Képessy József
Csizmadia: Szabó Ottó
Kiskirályfi: Meixler Ildikó

[aberci]

Süsü-2

[E.Ágnes]

Egy levelezőlistán (absz. megbízható) kaptam ezt, gondoltam, megosztom, hátha érdekel valakit:

Kiíró: *No-Ko Sat Bt. - Kiadó*
Pályázat címe: *Gyerekirodalom*
Pályázhatnak: Magyarországon és határainkon túl élő magyar nyelven írók
- amatőr írók is - kortól és foglalkozástól függetlenül bárki.
Beadási határidő: *2007. március 15.*

* *

*Kiíró: No-Ko Sat Bt. - Kiadó *

Pályázat címe: Gyerekirodalom

Pályázhatnak: Magyarországon és határainkon túl élő magyar nyelven írók
- amatőr írók is - kortól és foglalkozástól függetlenül bárki, kizárólag
magyar nyelvű pályázati anyaggal.

* *

*Postázási határidő: 2007. március 15.*

Kategória: irodalmi, vers és próza

* *

*A pályázat célja: *

Fontos célkitűzésünknek tekintjük, hogy a ma gyerekei minél érdekesebb
és számukra izgalmasabb olvasmányokhoz juthassanak. Ezért keressük
azokat - az eddig még nem publikált műveket -, melyek gazdagíthatják a
gyerekek olvasmányélményeit.

Eredményhirdetés: 2007. április 15-étől, honlapunkon lesz megtekinthető.
A nyerteseket természetesen elérhetőségükön külön értesítjük.

További információ: telefonon: (06-20)-541-5483,

E-mailben: nkskiado@freemail.hu, (http://web03.citromail.hu/action.vip?action=write&mail_to=nkskiado@freemail.hu,&lang=hu&vip=33d3b240ef0f37d035ef4f&vip=33d3b240ef0f37d035ef4f) postai úton: Budapest 15. Pf. 199,
1255, vagy honlapunkon: a http://www.nokosatkiado.ini.hu (http://www.nokosatkiado.ini.hu/) címen.

(Nekem semmi közöm a kiadóhoz!! csak egy értesülést adok tovább)

[fcsi]

:)
Olvadozok a gyönyörűségtől.
Találtam hozzá munkafüzetet, és szöveget is:
ONE TWO, TOUCH YOUR SHOE
EGY, KETTŐ, ÉRINTSD MEG A CIPŐDET!
One two,
Touch your shoe.
Three four,
Run to the door.
Five six
Pick up sticks.
Seven eight,
Open the gate.
Egy kettő,
Érintsd meg a cipődet!
Három négy,
Fuss az ajtóhoz!
Öt hat,
Vedd fel a botokat!
Hét nyolc,
Nyisd ki a kaput!

ABCD
A, B, C, D, E, F, G,
H, J, K, L, M, N, O, P,
Q, R, S, T, U, V, and W
X,Y, Z and now
Sing the song again.
A, B, C, D, E, F, G,
H, J, K, L, M, N, O, P,
Q, R, S, T, U, V, és W
X,Y, Z és most
Énekeld újra a dalt.

MY NAME IS ONE
AZ ÉN NEVEM EGY
My name is one, one, one.
My name is two, two, two.
One, two. One, two.
My name is two, two, two.
My name is three, three, three.
Two, three. Two, three.
My name is three, three, three.
My name is four, four, four.
Three, four. Three, four.
My name is four, four, four.
My name is five, five, five.
Four, five. Four, five.
My name is five, five, five.
My name is six, six, six.
Five, six, Five, six.

My name is six, six, six.
The seven is my name.
Six, seven. Six, seven.
My name is seven,
And my name is eight, eight, eight.
Seven, eight. Seven, eight.
My name is eight, eight, eight,
My name is nine, nine, nine.
Eight, nine. Eight, nine.
My name is nine, nine, nine,
My name is ten, ten, ten,
Nine, ten. Nine, ten.
Az én nevem egy, egy, egy.
Az én nevem kettő, kettő, kettő.
Egy, kettő. Egy, kettő.
Az én nevem kettő, kettő, kettő.
Az én nevem három, három, három.
Kettő, három. Kettő, három.

Az én nevem három, három, három.
Az én nevem négy, négy, négy.
Három, négy. Három, négy.
Az én nevem négy, négy, négy.
Az én nevem öt, öt, öt.
Négy, öt. Négy, öt.
Az én nevem öt, öt, öt.
Az én nevem hat, hat, hat.
Öt, hat. Öt, hat.
Az én nevem hat, hat, hat.
A hetes az én nevem.
Hat, hét. Hat, hét.
Az én nevem hét.
És az enyém nyolc, nyolc, nyolc.
Hét, nyolc. Hét, nyolc.
Az én nevem nyolc, nyolc, nyolc.
Az én nevem, kilenc, kilenc, kilenc.
Nyolc, kilenc. Nyolc, kilenc.
Az én nevem kilenc, kilenc, kilenc.
Az én nevem, tíz, tíz, tíz.
Kilenc, tíz. Kilenc, tíz.

RED AND ORANGE
PIROS ÉS NARANCS
Red and orange.
Red and orange.
Yellow, green and blue.
Yellow, green and blue.
Colours of the rainbow.
Colours of the rainbow.
Shine on you.
Shine on you.
Piros és narancs.
Piros és narancs.
Sárga, zöld és kék.
Sárga, zöld és kék.
A szivárvány színei.
A szivárvány színei.
Ragyogjanak rád.
Ragyogjanak rád.

ONE, TWO, THREE
EGY, KETTŐ, HÁROM
One, two, three, four, five,
Once I caught a fish alive,
Six, seven, eight, nine, ten,
Then I let it go again.
Why did you let it go?
Because it bit my finger so.
Which finger did it bite?
This little finger on the right.
Egy, kettő, három, négy, öt,
Fogtam egyszer egy élő halat,
Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz,
Aztán elengedtem újra.
Miért engedted el?
Mert megharapta az ujjamat.
Melyik ujjadat harapta meg?
Ezt a jobb oldali kisujjamat.

MONDAY
HÉTFŐ
Monday - wash the clothes.
Tuesday - blow your nose.
Wednesday - market day.
Thursday - pay day.
And friday - fish for tea.
Saturday - watch TV.
Sunday - stay in bed,
Sleepy head.
Hétfő - mosd ki a ruhákat!
Kedd - fújd ki az orrod!
Szerda - piacnap.
Csütörtök - fizetésnap.
És péntek - hal teára.
Szombat - nézz tv-t!
Vasárnap - maradj ágyban,
Álomszuszék.

EENY MENY, MINY MO
Eeny, meeny, miny, mo,
Catch a tiger by the toe;
If he squeals, let him go,
Eeny, meeny, miny, mo.
Eeny, meeny, miny, mo,
Kapj el egy tigrist a lábujjánál fogva;
Ha sír, engedd el,
Eeny, meeny, miny, mo.

YOU ARE HAPPY
TE BOLDOG VAGY
You're happy, happy, happy.
No, I'm sad, sad, sad.
That's good, good, good.
No, that's bad, bad, bad.
This song, song, song
Is too long, long, long.
That's right, right, right.
No, that's wrong, wrong, wrong.
Te boldog, boldog, boldog vagy.
Nem, én szomorú, szomorú,
szomorú vagyok.
Az jó, jó, jó.
Nem, az rossz, rossz, rossz.
Ez a dal, dal, dal
Túl hosszú, hosszú, hosszú.
Az jó, jó, jó.
Nem, az rossz, rossz, rossz.

I'M BIGGER THAN YOU
ÉN NAGYOBB VAGYOK, MINT TE
I’m bigger than you.
I’m bigger than you.
You’re bigger than me.
Yes, that’s true.
But I’m stronger than you.
I’m stronger than you.
I’m stronger than you.
You’re stronger than me.
Yes, that’s true.
But I’m taller than you.
I’m taller than you.
I’m taller than you.
You’re taller than me.
Yes, that’s true.
But I’m faster than you.
I’m faster than you.
I’m faster than you.
You’re faster than me.
Yes, that’s true.
But I’m bigger than you.
Én nagyobb vagyok, mint te.
Én nagyobb vagyok, mint te.
Te nagyobb vagy, mint én.
Igen, az igaz.
De én erősebb vagyok, mint te.
Én erősebb vagyok, mint te.
Én erősebb vagyok, mint te.
Te erősebb vagy, mint én.
Igen, az igaz.
De én magasabb vagyok, mint te.
Én magasabb vagyok, mint te.
Én magasabb vagyok, mint te.
Te magasabb vagy, mint én.
Igen, az igaz.
De én gyorsabb vagyok, mint te.
Én gyorsabb vagyok, mint te.
Én gyorsabb vagyok, mint te.
Te gyorsabb vagy, mint én.
Igen, az igaz.
De én nagyobb vagyok, mint te.

THIS IS THE WAY
EZT ÍGY SZOKTUK
This is the way we wash our face,
Wash our face, wash our face.
This is the way we wash our face,
At seven o'clock in the morning.
This is the way we brush our teeth,
Brush our teeth, brush our teeth.
This is the way we brush our teeth,
At seven o'clock in the morning.
This is the way we eat our lunch,
Eat our dinner, eat our lunch.
This is the way we eat our lunch,
At twelve o'clock in the morning.
This is the way we watch TV,
Watch TV, watch TV.
This is the way we watch TV,
At six o'clock in the evening.
Így mossuk meg az arcunkat,
Megmossuk az arcunkat, megmossuk az arcunkat.
Így mossuk meg az arcunkat,
Reggel hét órakor.
Így szoktuk megmosni a fogunkat,
Megmosni a fogunkat, megmosni a fogunkat.
Így szoktuk megmosni a fogunkat,
Reggel hét órakor.
Így szoktuk ebédelni,
Ebédelni, ebédelni.
Így szoktuk ebédelni,
Délben tizenkét órakor.
Így szoktunk tévézni,
Tévézni, tévézni.
Így szoktunk tévézni,
Este hat órakor.

WE ARE THE MUSIC MAKERS
MI VAGYUNK A ZENÉSZEK
We are the music makers,
who come from London Town
We are the music makers,
who come from London Town
We can play on the pia-pia-piano
We can play on the pia-pia-piano
We can dance hopsala, hopsala, hopsala
We can dance hopsala, hopsala
We are the music makers,
who come from London Town
We are the music makers,
who come from London Town
We can play on the ha-ha-ha-harmonika
We can play on the ha-ha-ha-harmonika
We can dance hopsala, hopsala, hopsala
We can dance hopsala, hopsala
We are the music makers,
who come from London Town
We are the music makers,
who come from London Town
We can play on the picco-picco-piccolo
We can play on the picco-picco-piccolo
We can dance hopsala, hopsala, hopsala
We can dance hopsala, hopsala
We are the music makers,
who come from London Town
We are the music makers,
who come from London Town
We can play on the big, big big bass drum
We can play on the big, big big bass drum
We can dance hopsala, hopsala, hopsala
We can dance hopsala, hopsala
Mi vagyunk a zenészek,
kik jöttünk Londonból
Mi vagyunk a zenészek,
kik jöttünk Londonból
Mi játszunk zongi-zongi-zongorán
Mi játszunk ha-ha-ha-harmónikán
Mi játszunk picco-picco-piccolón
Mi játszunk nagy-nagy-nagydobon
Táncolunk is hopsala, hopsala, hopsala
Táncolunk is hopsala, hopsala

THIS IS MY FATHER
EZ AZ ÉN APUKÁM
This is my father, round and fat,
This is my mother, with children and cat
This is my sister, straight and tall,
This is my brother, he's happy and small
This is the baby, eating his toe,
And this is the family, all in a row.
Ez az apukám, kerek és duci,
Ez az anyukám a gyerekekkel, és a macska,
Ez a nővérem, egyenes és magas,
Ez a bátyám, ő boldog és alacsony.
Ez a csöppség, a lábujját eszi.
És ez a család, mind sorjában.

TWO LITTLE DICKY BIRDS
KÉT GYENGE KISMADÁR
Two little dicky birds sitting on the wall
My name is Peter,
My name is Paul.
Fly away Peter, fly away Paul,
Come back Peter, come back Paul.
Két gyenge kismadár csücsül a falon,
Az én nevem Péter,
Az én nevem Pál.
Szállj el Péter, szállj el Pál,
Térj vissza Péter, térj vissza Pál.

HAPPY BIRTHDAY
BOLDOG SZÜLINAPOT!
Happy birthday to you,
Happy birthday to you.
Happy birthday dear Mary,
Happy birthday to you!
Boldog szülinapot!
Boldog szülinapot!
Boldog szülinapot, kedves Mary,
Boldog szülinapot!

TWINKLE STAR
RAGYOGJ CSILLAG
Twinkle, twinkle little star,
How I wonder what you are.
Up above the world so high,
Like a diamond in the sky.
Twinkle, twinkle little star,
How I wonder what you are.
Ragyogj, ragyogj apró csillag,
Oly kíváncsi vagyok, milyen is vagy.
Fenn a földtől oly távolon,
Mint egy gyémánt az égbolton.
Ragyogj, ragyogj apró csillag,
Oly kíváncsi vagyok, milyen is vagy.

THIS LITTLE PIG
EZ A KISMALAC
This little pig went to market,
This little pig stayed at home,
This little pig had roast beef
This little pig had none,
And this little pig cried
Wee, wee, wee,
All the way home.
Ez a kis malac elment a piacra,
Ez a kis malac otthon maradt,
Ez a kis malac sültet ebédelt,
Ennek a kismalacnak nem maradt,
És ez a kismalac sírt hogy
Wee, wee, wee,
Egész úton hazafelé.

THE SHOPPING SONG
A BEVÁSÁRLÓ DAL
Shall I buy an elephant?
How much is it? How much is it?
Eighty pounds an elephant.
No, don’t buy it, No, no, no.
We can find a cheaper one.
Come on Joe.
Shall I buy an kangaroo?
How much is it? How much is it?
Forty pounds a kangaroo.
No, don’t buy it, No, no, no.
We can find a cheaper one.
Come on Joe.
Shall I buy a racing car?
How much is it? How much is it?
Twenty pounds a racing car.
No, don’t buy it, No, no, no.
We can find a cheaper one.
Come on Joe.
Shall I buy an aeroplane?
How much is it? How much is it?
Ninety pounds an aeroplane.
No, don’t buy it, No, no, no.
We can find a cheaper one.
Come on Joe.
Vegyek egy elefántot?
Mennyibe kerül? Mennyibe kerül?
80 font egy elefánt.
Nem, ne vedd meg. Ne, ne, ne.
Találunk olcsóbbat.
Gyere Joe!
Vegyek egy kengurut?
Mennyibe kerül? Mennyibe kerül?
40 font egy kenguru.
Nem, ne vedd meg. Ne, ne, ne.
Találunk olcsóbbat.
Gyere Joe!
Vegyek egy versenyautót?
Mennyibe kerül? Mennyibe kerül?
20 font egy versenyautó.
Nem, ne vedd meg. Ne, ne, ne.
Találunk olcsóbbat.
Gyere Joe!
Vegyek egy repülőgépet?
Mennyibe kerül? Mennyibe kerül?
90 font egy repülőgép.
Nem, ne vedd meg. Ne, ne, ne.
Találunk olcsóbbat.
Gyere Joe!

WIGGLY WOO
There's a worm at the bottom of my garden,
And his name is Wiggly Woo.
There's a worm at the bottom of my garden.
He can wiggle and wiggle. Can you?
There's a worm at the bottom of my garden,
And his name is Wiggly. Wig, Wig, Wiggly.
His name is Wiggly Woo.
Van egy kukac a kertem végében,
És az ő neve Wiggly Woo.
Van egy kukac a kertem végében,
Ő tud izeg-mozogni és tekeregni. És te?
Van egy kukac a kertem végében,
És az ő neve Wiggly. Wig, Wig, Wiggly.
Az ő neve Wiggly Woo.

HOP ONE, TWO
SZÖKKENJ EGY, KETTŐ!
Hop one, two,
Jump three, four,
Turn around quickly,
And sit upon the floor.
Clap one, two,
Knock three, four,
Jump up again,
And be ready for more.
Szökkenj egy, kettő,
Ugorj három, négy,
Fordulj gyorsan körbe,
És ülj a földre!
Tapsolj egy, kettő,
Kopogj három, négy,
Újra ugorj,
S ismét készen légy!

[fcsi]

Csipet csapat: Dalok és mondókák

[fcsi]

2

[fcsi]

3

[fcsi]

4

[fcsi]

5

[fcsi]

6

[fcsi]

7

[fcsi]

9

[fcsi]

utolsó

[marisza]

http://youkette.chez-alice.fr/enfants/creations/fille_chat.gif

<center>SÉTÁLNI MEGY PANKA

</center>Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,
Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj puha pázsit lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág-szeme mosolyog reátok:
Nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,
Bújj a lába elül, szúrós király dinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,
Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!

Móra Ferenc

[kata53]

Ambrus királyfi

A gyerekrajzokat a gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola 3. d. osztályának 9 éves tanulói készítették
(a képekre kattintva előtűnik a teljes méret!)
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, annak három szép deli fia. Szomorú volt ez a király mindig, sem éjjele sem nappala nem volt a nagy erős búbánattól. Fekete gyászba húzatta gyémántpalotáját, az egész várost, mert volt az országában három sárkány, s a három sárkánynak minden pénteken hetven legényt kellett küldeni. Úgy kipusztultak az országból a legények, hogy a királynak már katonája sem volt.


Kovács Dóri rajza


Azt mondják egyszer a királyfiak egymás között: már csak tovább nem nézik az ország pusztulását s az édesapjuk szomorúságát. Elmennek, egy életük, egy haláluk, megküzdenek a sárkánnyal. Mondják az apjuknak, hogy mit akarnak, de a király még jobban elszomorodott. Semmiképpen sem akarta elereszteni a fiait, legalább ők maradjanak életben. De a fiúk addig beszéltek, addig istenkedtek, hogy a király azt mondta:
- Jól van, nem bánom. Menjen el a két idősebb, de Ambrus, a legkisebb, maradjon itthon. Ő még fiatal is, gyenge is, nem való a hadakozásra.




Kiválaszt a két idősebb királyfi két aranyszőrű paripát, nagy örömmel elvágtatnak; otthon marad a kicsi királyfi nagy búsan. Hanem - hogy el ne felejtsem - a kicsi királyfi keresztanyja tündérasszony volt, s mikor Ambrust megkeresztelték, egy háromszegletes tojást adott neki. Ezt a háromszegletes tojást hét esztendeig az Ambrus királyfi hóna alatt tartották, s a hetedik esztendő utolsó napján kikelt belőle egy háromfejű, ötlábú táltos paripa. Ez volt Ambrus paripája.



Mikor a bátyjai elmentek, kiment Ambrus az istállóba, a paripa nyakába borult, és sírt keservesen.
- Hát te miért sírsz, kicsi gazdám?
- Hogyne sírnék, édes lovam! A bátyáim elmentek a sárkányok ellen, de engem édesapám nem ereszt.
- Ne sírj, kicsi gazdám, menj csak be az édesapádhoz, most éppen erősen megfájdult a foga, s mondjad neki: azt üzeni énáltalam a füvek királya, hogy addig soha meg nem gyógyul a foga, míg téged sárkányokra nem ereszt.



Zámbó Kamilla rajza




Azt is mondhatod az édesapádnak, egyet se búsuljon, mert te bizonyosan megölöd mind a három sárkányt, s akkor az a három sárkány mind kiokádja a legényeket, akik a gyomrukban elevenen vannak eltemetve, s lesz megint az édesapádnak katonája elég.
Bemegy a királyfi az édesapjához, s mondja, hogy mit üzen a táltos paripa.
- Nem bánom én, fiam, ha a világ végéig fáj is a fogam, mégsem eresztelek el.
- De így, de úgy, édesapám, eresszen el, meglátja, hogy megölöm a sárkányokat, s akkor a foga sem fáj többet.
Ahogy ezt mondta, elkezd fájni a király foga, de olyan erősen, hogy azt hitte, megbolondul belé. Nagy kínjában azt mondta a fiának:
- Eredj, fiam, no, nem bánom.

Adamecz Fanni rajza (Gödöllő) 9 éves

Visszamegy a királyfi az istállóba nagy örömmel:
- Mehetünk édes lovam, eleresztett apám.
- Jól van, kicsi gazdám, csak előbb eredj hátra a kertbe, van ott egy öreg fűzfa, annak az odvában van az én szépanyám szépanyjának a nyeregszerszáma. Vedd ki onnét, s rakd rám. Úgy megyünk majd a sárkányok ellen. Hátraszalad Ambrus királyfi, megtalálja a nyeregszerszámot, s nagy hirtelen felrakja a lovára.
- No most, kicsi gazdám, dugd be az egyik orromlikát.



Ambrus bedugja, a ló meg a másik orralikával ráfúj. Abban a pillanatban az Ambrus bőre egészen megfeketedett. Meglátja Ambrus a képét a paripa aranyszőrében, s úgy megijed magától, hogy reszketni kezd belé.
- Megijedtél, ugye, kicsi gazdám? No most dugd be a másik orromlikát.

Ambrus nem akarta bedugni. Attól félt, hogy még csúnyább lesz. De azt mondta a táltos:
- Fogadd meg a szavamat, mert különben baj lesz.
Jól van, az egyik orralikából kihúzta az ujját - mert azzal dugta be -, bedugja a másikat, s másodszor is ráfújt a táltos, s hát olyan ragyogó szép lett az Ambrus arca, hogy tündérkirályfinak is beillett volna. Azzal felkapott a táltosra, s meg sem állottak, míg ahhoz a kocsmához nem értek, mely a rézhíd mellett volt. Ez alatt a rézhíd alatt lakott a hétfejű sárkány.
Bemegy a kocsmába, s hát ott vannak a bátyjai, esznek, isznak, köszön nekik, fogadják a köszönését, de nem ismerik meg, annyira megváltozott. Hanem mikor megtudták tőle, hogy ő is a sárkányok ellen jött, erős barátságot kötöttek vele. A két idősebb királyfi hamar elálmosodott, s egyszerre csak elaludtak olyan mélyen, mint a fekete föld. Ambrus királyfi is leheveredett, de nem aludott el mélyen, s mikor jó hajnalban jött a paripája s meghúzta a haját, talpra ugrott.
- Gyerünk kicsi gazdám, most küzdj meg a sárkánnyal, mert ha feljő a nap, sokkal nagyobb az ereje.


Felpattan Ambrus a lovára, kihúzza a kardját, jő szembe a hétfejű sárkány is. Hét fejéből csak úgy okádta a lángot, s messziről ordította:
- Tudtam, hogy eljössz, Ambrus királyfi!
- No, ha tudtad, itt vagyok!
S azzal egy csapásra három fejét vágta le. Nagyot ugrik a táltos, s más oldalról is nekivág Ambrus, s második vágásra ismét leesik három feje. A hetedik feje még ott maradt, mert abban volt az igazi ereje s az ördöngössége.
- No, még egyszer, kicsi gazdám! - bíztatta a táltos.
http://kincsestar.radio.hu/mese99/02lucaci.jpg (http://kincsestar.radio.hu/mese99/02lucacinagy.jpg)

Lucaci Nikolett rajza




S egy csapásra lehullott a sárkánynak a hetedik feje is. Hét paripa volt a hétfejű sárkány alatt. Azt a hét paripát mindjárt pányvára fogta Ambrus, s bekötötte a kocsma istállójába.

http://kincsestar.radio.hu/mese99/02bodnar.jpg (http://kincsestar.radio.hu/mese99/02bodnarnagy.jpg)

Bodnár Márk rajza

Felébredtek reggel az idősebb királyfik, mennek a rézhídra, hát ott fekszik a sárkány, s csak úgy sétálnak ki a gyomrából a legények. Összenéznek, csodálkoznak, vajon ki ölhette meg a sárkányt?

- Én nem - mondotta a legidősebb királyfi.
- De bíz én sem - mondotta a középső.
- No, akkor bizonyosan az a vitéz ölte meg.
Visszamentek a kocsmába, ott találják Ambrus királyfit.
- Ugye, te ölted meg a hétfejű sárkányt?
- Mit tagadnám, én öltem meg. Ott az istállóban a hét paripája. Nektek adom, legyen a tietek.





A királyfiak erősen megörültek a hét szép paripának, aztán mind a hárman lóra kaptak, s úgy vágtattak az ezüsthídhoz. Az alatt lakott a nyolcfejű sárkány. Az ezüsthíd mellett is volt egy kocsma, oda beültek a királyfiak. A két idősebbik elaludott, akkor ébredtek fel, mikor a nap besütött az ablakon, de Ambrus királyfit jó hajnalban felköltötte a lova. Megölte a nyolcfejű sárkányt is. Annak is volt nyolc lova, s azt a nyolc lovat is a bátyjainak ajándékozta.http://kincsestar.radio.hu/mese99/02kajan.jpg (http://kincsestar.radio.hu/mese99/02kajanagy.jpg)


Kaján Anna rajza


http://kincsestar.radio.hu/mese99/02kovacsdori.jpg (http://kincsestar.radio.hu/mese99/02kovacsdorinagy.jpg)
Kovács Dóri rajza

Még aznap estére az aranyhídhoz vágtattak. Ott lakott a kilencfejű sárkány. A kilencfejű sárkányt is megölte Ambrus királyfi még napfelkelte előtt. Annak is volt kilenc paripája, s mind a kilencet a bátyjainak ajándékozta. Nekik adta még a táltos lovat is, csak menjenek vele. Tudta ő jól, hogy hazaviszik. Még most sem mondta meg, hogy ki, s mi ő.
Amint a bátyjai elbúcsúztak, s jó messzire vágtattak, fogta magát, keresztülbucskázott a fején, s nyúllá változott. Mert tudjátok meg, hogy Ambrus királyfit keresztanyja, az a tündérasszony, megtanította a mindenféle ördöngősségre.

Az aranyhídtól nem messze volt egy gyémántpalota, abban lakott mind a három sárkánynak a felesége. Ebbe a palotába ment fel Ambrus királyfi nyulacska képében. A három asszony éppen együtt ült, keseregtek a sárkányok pusztulásán. Beugrik a nyulacska, s hopp, a hétfejű sárkány feleségének az ölébe szökik. Az asszony megsimogatja a nyulacskát, s azt mondja:

- Megölte az uramat Ambrus királyfi, de lesz is olyan döghalál a világon, amilyen még nem volt. Mert úgy tudjátok meg - mondotta a másik két asszonynak -, hogy még ma körtefává változom, s olyan szagos körte terem rajtam, hogy hetvenhét mérföldről is megérzik a szagát, s aki abból eszik, szörnyű halálnak halálával hal meg. Csak valahogy Ambrus királyfi meg ne lássa, mert ha ő a kardjával gyökerembe vág, elszáradok, s nem lesz döghalál.


Akkor a nyulacska átalugrott a nyolcfejű sárkány feleségének az ölébe. Megsimogatta ez is a nyulacskát, s azt mondta:

- Hiszen lesz döghalál, azt én is mondhatom. Mert én meg olyan kúttá változom, hogy annak nyolcfelé folyik a vize, s aki csak egy cseppet is iszik abból, halál fia. Csak Ambrus királyfi bele ne szúrjon a kútba, mert akkor kiszáradok, s nem lesz döghalál.



http://kincsestar.radio.hu/mese99/02ambr1.jpg
(K. Lukács Kató grafikus rajza)



Most a nyulacska a kilencfejű sárkány feleségének az ölébe ugrott. Megsimogatta ez is, s mondta:
- Vagy lesz döghalál, vagy nem miattatok, de én kipusztítom az egész világot, mert én kilencágú szederindává változom, széjjelfutok az egész világon, mindenki megbotlik bennem, s meg is hal mindjárt. Csak valahogy Ambrus királyfi el ne vágjon, mert ha csak két ágamat elvágja, elszáradok egészen s nem lesz döghalál.
No, a nyulacskának nem kellett több. Leugrott az asszony öléből, s szaladott ki az ajtón. De amint éppen kiugrott, jött vele szembe a három sárkány anyja, egy vén boszorkány. Ez csak rávetette a szemét, s mindjárt megismerte Ambrus királyfit. Összecsapta a kezét, nagyot sikoltott, s mondta a menyeinek:
- Tudjátok, hogy ki volt itt? Ambrus királyfi!
Egy szót sem szólt többet, szaladott a nyulacska után. De szaladott a nyulacska is, mint a veszedelem. Egyet ugrott, kettőt szökött, utolérte a bátyjait. Ott a fején keresztülbucskázott, megint Ambrus királyfi volt, s felült a táltos lovára.

- Szaladjunk, fiúk, mert különben vége az életünknek.


Visszanéznek a királyfik, s hát csak ugyan repült utánuk a boszorkány a seprűnyélen, tátogatta rettentő nagy száját, s olyan nagy szelet csapott, hogy a királyfiakat majd leverte a ló hátáról.


Vágtatnak, vágtatnak a királyfik, de már úgy eltikkadtak a szomjúságtól, kevés híja volt, hogy meghaljanak. S íme, egyszerre csak mit látnak? Az út szélén állott egy szép körtefa. Földig húzták az ágait a piros körték, s az orrukat csak úgy megcsapta a jó körteszag.
- Álljunk meg, szakítsunk bár egy körtét - mondotta a legidősebb királyfi.
- Hozzá ne nyúljatok! - kiáltott Ambrus királyfi. - Mert mindjárt szörnyethaltok.
Abban a pillanatban belevágott kardjával a fa gyökerébe, s a fa egyszeribe kiszáradott.


Tóth Sándor rajza





Oláh Szidónia rajza

Továbbnyargaltak, s a kúthoz értek. A két idősebb királyfi inni akart a kútból, de Ambrus királyfi beleszúrt a kardjával, s a víz egyszeribe vérré változott.

Vágtattak tovább. Legelöl Ambrus királyfi, s amint a szederindát megpillantotta, kettőt elvágott. Abban a pillanatban elszáradott mind a kilenc ága. Aközben a vén boszorkány csak repült, repült utánuk a seprűnyélen. Már szinte utol is érte őket. De áldott szerencsére, az út mellett volt egy kovácsműhely, Ambrus leszökött a lováról, s azt mondta:





Ti csak menjetek, úgysem titeket kerget a boszorkány, én majd elbújok ebben a kovácsműhelyben.
Bemegy Ambrus a kovácsműhelybe, s mondja a kovácsnak:
- Hallja-e kend, rejtsen el a műhelyében, s két esztendeig ingyen verem a vasat.
A kovács szívesen ráállott, elrejtette Ambrus királyfit. Mikor a boszorkány bejött a műhelybe, s kérdezte, hogy nem látott-e ilyen meg ilyen királyfit, azt mondta:


- Nem láttam én soha világéletemben semmiféle királyfit.

http://kincsestar.radio.hu/mese99/02harsanyi.jpg (http://kincsestar.radio.hu/mese99/02harsanyinagy.jpg)

Harsányi Vivien rajza





A boszorkány nagy haraggal elment. Hanem a kovácsműhelyben szörnyű meleg volt, s Ambrus királyfi estefelé egy kicsit kiment az erdőbe. Amint jár-kel az erdőben, egyszerre csak látja, hogy jön vele szemben egy kis kocsin egy rettenetes csúnya vén banya. A kocsi elé két macska volt fogva.
- Ejnye, de szép lovai vannak kendnek, nénémasszony - mondja Ambrus királyfi.
- Meghiszem azt - mondja a vén banya -, hátha még látnád milyen jó futók. Gyere ülj le ide mellém. Úgy meghordozlak, hogy világ végéig megemlegeted.

Mit gondolt, mit nem Ambrus királyfi, fogta magát, ráült a kocsira. Hiszen csak ez kellett a vén banyának, aki nem volt más, mint a három sárkány anyja. A macskák közé csapott az ostorával, s hej, tüstént nekiiramodtak a macskák, s vágtattak árkon-bokron át, hol a földön, hol a levegőben, s egyszerre csak hupp! Leszöknek egy lyukon. Ott voltak a poklok országában.
- No, Ambrus királyfi - mondotta a vén boszorkány -, most a kezembe kerültél. Innét ki nem szabadulsz, amíg engem feleségül nem veszel.
- Hát akkor itt is maradok - mondotta Ambrus királyfi.
Erre a boszorkány megfogta Ambrus királyfit, bevitte egy fekete toronyba. A fekete toronynak volt hét vasajtaja, s mind a hetet rázárta. Búsult szegény Ambrus királyfi, majd felvette a nagy erős búbánat. A vén boszorkány mindennap meglátogatta, s megkérdezte:
- Akarsz-e a hazádba kerülni, Ambrus királyfi!
- Egyedül igen, de veled sohasem, te vén boszorkány.
Volt a vén boszorkánynak egy szobaleánya, az is el-eljárt a boszorkánnyal a fekete toronyba, s ez a leány egyszer a boszorkány nélkül is elment Ambrus királyfihoz, s azt mondta neki:
- Hallod-e, Ambrus királyfi. Vedd el feleségül a vén boszorkányt, s majd meglátod, minden jóra fordul. Te is megszabadulsz a poklok országából, én is megszabadulok, mert tudd meg, hogy én is király leánya vagyok. Az apám országa éppen a poklok kapuja mellett van. Onnét raboltak el az ördögök, amikor egyszer arra sétáltam.
Hát jól van, Ambrus királyfi megfogadja a leány tanácsát, feleségül veszi a vén boszorkányt, s ahogy feleségül vette, elkezdett neki hízelegni:
- Látod-e, megmondhatnád nekem, hogy honnét van ez a te hosszú életed s ez a te erőd! Ne félj, nem akarok rosszat, csak én is szeretnék olyan hosszú életű s olyan erős lenni.

A vén boszorkány hitt az Ambrus király szavának, s elmondta, hogy van az erdőben egy vadkan, annak a vadkannak a fejében egy nyúl, a nyúlnak a fejében egy galamb, a galambnak a fejében egy iskátulya, az iskátulyában van egy fekete meg egy fényes bogár. A fekete bogárban van az élete, a fényes bogárban az ereje.
De bezzeg, hogy ment másnap jókor reggel Ambrus királyfi az erdőbe, megleste a vadkant, meglőtte. A vadkan fejét kettéhasította, kiugrott belőle a nyúl. Annak is kettéhasította a fejét. A nyúl fejéből kiröppent a galamb, kettéhasította a fejét. Abban volt az iskátulya. Annak a fedelét szépen kinyitotta, s a fekete és a fényes bogarat összeroppantotta. Mire visszatért, ki volt terítve a vén boszorkány.
- No - mondja Ambrus királyfi a leánynak -, a boszorkány elpusztult, de hogy kerülünk ki innét?
- Ne búsulj semmit - mondotta a leány. - Nézd, van itt a falban egy fekete szekrény, abban a szekrényben egy aranyvessző. Ezzel a vesszővel csak meg kell suhintani ezt a palotát, s mindjárt aranyalma lesz belőle. Az után felülünk a boszorkány kocsijára. Csak meg kell suhintani az aranyvesszővel a két macskát, s úgy kirepítenek innét, mintha itt sem lettünk volna.
Csakugyan úgy lett minden, amint a leány mondotta. Egy szempillantásra kikerültek a poklok országából, éppen a leány hazájába. Ott az aranyalmát megsuhintották az aranyvesszővel, s lett olyan szép palota, hogy csodájára jártak az egész világról.
Még meg sem melegedtek az aranypalotában, hírül adták a leány apjának, meg Ambrus királyfi apjának, hogy hazakerültek. Összecsődítették az egész atyafiságot, nagy lakodalmat laktak, s még ma is élnek, hogyha meg nem haltak.

[kata53]

Ilók és Mihók

Hol nem volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt egy özvegyasszony és egy Mihók nevű boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, édes Mihókom?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj fiam, kéresd meg!
Mihók elmegy az Ilókék házához, és ott egy tűt kapott ajándékba.
<TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>Jövet megunta a kezében tartani és amint egy szénás szekérre tért, beszúrja a szénába. Megérkezik a szénásszekér, s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt, de nem lelte meg. Elment haza az anyjához.
- Hol voltál édes Mihókom?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem semmit. Adtak.
- Mit adtak?
- Egy tűt.
- Hadd lássam!
- Egy szekér szénába szúrtam, és nem lelem sehol benne.
- Jaj, fiam. Nem jól tetted, a csákódba kellet volna szúrni!
- Máskor úgy teszek.


</TD><TD></TD><TD>http://kincsestar.radio.hu/mese99/32ilok4.jpg

Mihók a szénába szúrta a tűt
rajzolta: Godra Ádám (4 éves) Székelyudvarhely



</TD></TR></TBODY></TABLE>
Megint azt mondja az anyjának.
- Édesanyám. Házasodhatnám.
- Kit vennél el fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj fiam, kéresd meg!
Mihók elmegy leány nézni és kap ajándékba egy ekevasat.
<TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>Hazamenet beleteszi a csákójába, de az nem akart megállani. Hol jobbra, hol balra húzta le a csákót, a fejét is összeverte. Utoljára megrestellte Mihók és elhajította a sárba.
Hazamegy üres kézzel.
- Hol voltál fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem, adtak.
- Mit adtak?
- Egy ekevasat.
- Hadd lássam!
- A csákómba szúrtam, de nem akart megállani, elhajítottam.
- Jaj, fiam, nem jól tetted, a válladra kellet volna vetned, és úgy hoznod haza!
- Másszor úgy teszek.


</TD><TD></TD><TD>http://kincsestar.radio.hu/mese99/32ilok5.jpg

Mihók a kalapjában viszi az ekevasat
rajzolta: Godra Orsolya (10 éves) Székelyudvarhely



</TD></TR></TBODY></TABLE>
Megint elkezdi Mihók:
- Édesanyám, házasodhatnám.
- Kit vennél el fiam?
- Ilókot édes anyókám.
- Eredj fiam, kéresd meg!
Elmegy Mihók a leányos házhoz. Kap ajándékba egy kiskutyát. Hazamenet a vállára veti, és úgy viszi haza. A kiskutyának sehogy sem tetszett az a hely, minél jobban nyomta oda, annál jobban fickándozott. Utoljára mardosni kezdte a vállát. Mihóknak fájt és eldobta.
- Hol voltál
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem semmit, adtak.
- Mit adtak?
- Egy kiskutyát.
- Hadd lássam!
- A vállamra vettem, de marta, s eleresztettem.
- Jaj, fiam, nem jól tettél. Egy darab madzagra kellet volna kötnöd, magad után húznod és szólítgatnod: kucó, kucó!
- Másszor úgy teszek.
Aztán megint elkezdi:
- Édesanyám, házasodhatnám.
- Kit vennél el fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj fiam, kéresd meg!
<TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>Elmegy Mihók Ilókhoz és kap ajándékba egy fél szalonnát. Jó erős madzagot köt reá. Maga után vonszolva ballag hazafelé, és minduntalan szólítgatja: kucó, kucó. A kutyák nem kérették soká magukat, az egész faluból rágyűltek a szalonnára, s amíg Mihók hazaért, mind megették, csak az állat csontját hagyták meg, amelyik a madzagra volt kötve.
- Hol voltál fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem. Adtak egy nagy darab szalonnát. Ezt, ni.


</TD><TD></TD><TD>http://kincsestar.radio.hu/mese99/32ilok3.jpg

(Marton Magda grafikus rajza)



</TD></TR></TBODY></TABLE>
- Hisz' ez csak az állat csontja!
- Madzagra kötöttem, magam után húztam, talán megették a kutyák.
- Jaj, fiam, nem jól tettél. A hátadra kellett volna venned, hazahoznod, s a házba felakasztanod a füstre.
- Másszor úgy teszek.
Aztán kezdi újra:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj fiam, kéresd meg!
Mihók ismét maga ment a lányos házhoz, és kapott egy borjút. Kötelet hurkolt a nyakára, hátára vette és akármennyit feszengett, kapálódzott és rugdosta, hazavitte nagy nehezen. Otthon felvonszolta a padlásra, és felakasztotta a kakasülőre.
- Hol voltál fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem, adtak egy borjút.
- Hol van? Nem látom.
- Hazahoztam a hátamon, s fölakasztottam a füstre.



<TABLE id=AutoNumber1 style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>- Jaj, édes fiam, nem jót tettél. Gyengén kellett volna körülkerítened a nyakát egy kötéllel, szépen hazavezetni a pajtába, a jászol elé kötni, szénát vetni eleibe.
- Másszor így teszek. Aztán megint elkezdi:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj fiam, kéresd meg.
Mihók elmegy, és odaadják neki a lányt. Mihók egy kötelet vet Ilók nyakába, vezeti hazafelé, szólítgatja: Ne bocikám, ne, ne!



</TD><TD></TD><TD>http://kincsestar.radio.hu/mese99/32zaribrigi.jpg

Zári Brigitta (Budapest) rajza, 7 éves






</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>Hazaérve beköti a pajtába, szénát vet elejibe, aztán bereteszeli az ajtót és bemegy a házba. - Hol voltál fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem, adtak.
- Mit adtak?
- Ilókot.
- Hát hol van?
- Békötöttem a pajtába.
- Jaj, fiam, nem jót tettél. Eredj hamar, cirógasd meg, vess szép szemeket rája, és hozd be a házba!



</TD><TD></TD><TD>
http://kincsestar.radio.hu/mese99/32ilok1.gif


</TD></TR></TBODY></TABLE>
Mihók el is ment mindjárt, és a háznál valamennyi apró marhának kivájta a szemét, a pajtába ment, megcirókálta Ihókot és ráhányta a szemeket. Ilók szegény azt gondolta, hogy Mihók csúfolódik vele. Megsokallta a tréfát és elszaladt haza.
Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra. Elment a vőlegény a menyasszony után, megengesztelte és elvitte haza Mihókékhoz. Mikor vége lett a vendégeskedésnek, felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására és lefektették a szénába. Ilóknak nem volt kedvére az a nyoszolya, azon járt az esze, hogy elillanhasson, s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. Mihók nem hitt neki, s egy hosszú zsinórt kötött a nagylábujjára, úgy bocsátotta le. Ilók pedig, mihelyt kint volt az udvaron, leoldta a zsinórt, egy kecske lábára kötötte, és maga elillant haza.
<TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>Mihók csak várta, várta. Kiabált utána, s hogy nem jött, rángatni kezdte a zsinórt. A kecske a rángatásra mekegett, Mihók anyja meg a lármára kinézett, aztán felment a pajta padlására, hogy lássa, mi baj.
- Hol van Ilók, fiam?
- Odale, megkecskésedett édes anyókám.
- Hogy kecskésedett volna?
- Zsinórt kötöttem a lábára, most húzom fel, de nem felel, csak mekeg.


</TD><TD></TD><TD>http://kincsestar.radio.hu/mese99/32ilok9.jpg</TD></TR></TBODY></TABLE>
Az anyja a zsinórt tapogatva megkapja a kecskét, és észrevesz, hány hét a világ. Megint felkölti a vendégeket, elmennek a menyasszony után. Kibékítik nagy bajjal, s még egyszer elviszik a vőlegényhez. Egybekelnek, s máig is élnek, ha meg nem haltak.

[kata53]

Arany János


Szőke Panni

Szőke Panni henyélve ül,Mégis cifra, majd elrepül;
Apja földje és tinója
Mind fölment már viganóra.
De az apja mégse' bánja,Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.
Sem szántani, sem aratni,Csak a vékát kell tartani:
Az uraság színig adja,
A kasznár meg el se csapja.
Szőke Panni felmegy Pestre,Még ott is az emeletre,
És az apja – dehogy bánja!
Nevelőben a leánya
Nevelőben jó dolog van:Sok kisasszony lakik ottan,
Szép úrfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.
Mi lelt téged szőke Panni?Fiatal vagy még meghalni;
Képeden volt egy pár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?
Mi lelt téged Panna lyányom?Elfonnyadtál, szép virágom,
Jer, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle.
Panni nem szól, görnyedve űl,Olyan rongyos, majd elrepűl;
Vidd ki apja, vidd mezőre,
Szép, virágos temetőbe.

http://www.olvasnijo.hu/images/olvas_kezd.jpg

[fcsi]

Halász Judit: 12 mese ovodásoknak

[fcsi]

folytatás

[fcsi]

vége

[aberci]

Süsü-3

[fcsi]

Csukás István: Mirr Murr 1

[fcsi]

2

[fcsi]

3

[fcsi]

4

[fcsi]

utolsók

[aberci]

A nagy mesemondó-Szabó Gyula

[aberci]

:)

[aberci]

Süsü-4

[okalman]

köszönöm, hogy nosztalgiázhattam...

[lulu]

Cserébe a sok dalocskáért amit kislányomnak gyűjtögettem. :-)

[fcsi]

A Dzsungel könyve befejeződött? Nekem valahogy kevésnek tűnik.
:confused:

[aberci]

Süsü-5

[aberci]

A nagy mesemondó 2 - Szabó Gyula

Tracklist:
1.Megyen már a hajnalcsillag
2.Este jó, este jó
3.Tavaszi szél
4.Tavaszi dal
5.A macskacicó
6.Répamese
7.Álomszuszék
8.A kacagtató hegedű
9.Szánt a babám
10.A páva meg a varjú
11.Kacor király
12.Volt egyszer egy kismalac
13.Egyszer egy királyfi
14.Kisbence titka
15.Ősszel érik
16.A cinege cipellője
17.Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj
18.Egy boszorka van
19.Ákombákom
20.Betlehem kis falucskában
21.Esik a hó
22.Elszaladt a kemence
23.A csókai csóka
24.Forró vizet a kopaszra!
25.Betlehemi királyok
26.Mi lennék?
27.Csillagok, csillagok

[aberci]

:)

[fcsi]

Disney: Aladdin

[fcsi]

2

[fcsi]

3

[fcsi]

4

[fcsi]

utolsó

[fcsi]

Notre Dame-i toronyőr 1

[fcsi]

2

[fcsi]

3

[fcsi]

utolsó

[orflex]

orulok, hogy itt megtaláltam Halász Juditot, csak sajnos nem tudom letölteni a fájlokat. Tud valaki segíteni?
Zsuzsa

[villanto]

Micsoda kedves dolgok vannak itt (is),-bár, csak a látvány gyönyörködtet, mert megnézni egyetlen képet sem enged,-mondván, hogy nem vagyok bejelentkezve. Pedig látszik, hogy itt vagyok... :)

[Ilkó]

bocsánat, ha rosszul írtam le (sortörés, nagybetűk...
mert hallás után történt)



Benjámin László: Bolhamadár


Egy szoknyában lakott egy bolha,

nem is ment rosszul a dolga,

nem ivott mást, csak vért

és nem fizetett lakbért,

élvezte a bolha-létet,

nem fenyegette csalétek,

nem háborgatták praktikák,

övé volt a világ

a bokától egész a derékig,

s csöndben telt volna tán élete végig,

tán sírja lett volna a szoknya korca,

ha nem határoz másképpen a sorsa.



Ám úgy esett egy alkalommal,

a szoknyát sok más tarka lommal

kiteregették, kiporolták,

és leverték róla a bolhát.

Az, szegény, lehuppant a földre,

fejét csóválta megütődve,

és mérgelődött, hogy a szoknyák

táján romlik a közbiztonság.

Aztán ugrott, ahogy csak bírta lába,

hogy visszatérjen nyájas otthonába.



Ugrott egy akkorát,

amekkorát

senki más nem ugorna,

csak egy bolha.

S a szoknyába már bújt is volna vissza,

ha nem sóhajt alatta egy giliszta:

De szépen száll!

Szépen száll a bolhamadár!



Meghallotta

ezt a bolha,

vére a fejébe tódult,

nekilódult,

ugrált jobbra, ugrált balra,

le az útra, fel a falra,

homorítva,

mellső lábát leszorítva,

a gilisztát szomorítva,

mely irigyen

többször sóhajtott imigyen:



De szépen száll!

De szépen száll a bolhamadár!



Addig ugrált, míg elfáradt,

kiválasztott egy fűszálat,

odafent

megpihent

s panaszolta:

milyen terhes madár-volta.

Körbeállják,

megcsodálják,

idehívják,

odahívják,

szegény bolha vérét szívják,

maholnap már repülni sem engedik,

pedig

ha nem volna annyi dolga,

felszállna a bolha-holdba!



Ámde ott röppent el épp

a gonosz veréb,

csak megrázta a fejét,

mindez, mondta, nem elég:

Ha a bolha

madár volna,

szárnya volna néki, tolla!



Ugrott a bolha a házba,

be a szobába, be az ágyba,

ahol százhúsz bolha lakott.

Ajtajukon bekopogott,

megvárta mind, amíg fölkel

s így szólt: Toll kell!

És a bolhák, mint a héja,

lecsaptak a párnahéjra,

egy toll kiböködő tokját,

valahányan közrefogták,

nekiment

a nagy bolharegiment.

Addig tépték, addig nyúzták,

a tollat végül kihúzták,

ki az udvar közepére.



Hatvan húzta, hatvan tolta,

elől az érdekelt bolha

így kiáltott a verébre:

Idenézz

te csibész!

Kétség hozzám nem hatolhat,

itt hozzák a bolhatollat!



A veréb

csak megrázta fejét,

mindez, mondta, nem elég:

Ha a bolha

madár volna,

madártojásokat tojna!



Ugrott a bolha az ólba,

ott ült Kakasné, kotolva,

takargatta húsz tojását,

ne is lássák.

De a bolha

hozzálépett udvarolva:

Kedves tyúk! - bocsánat! jérce,

ha velem helyet cserélne,

elmehetne szórakozni,

nem fogok én kárt okozni,

hogyha elmegy egy kicsit,

a tojáskák

- ó mi szépek! ó mi drágák! -

észre sem veszik!



Bolhaszóval addig győzte,

hogy a tyúk egy kakasszóra

elszaladt a szemétdombra.

Tojások közt legfelsőre

felugrott a bolha,

onnan kiáltotta:

Kot!

Idenézz,

te csibész!

Elhiszed-e, hogy madár vagyok?



A veréb

csak megrázta fejét,

mindez, mondta, nem elég:

Ha a bolha

madár volna,

gyönyörűszépen dalolna!



És a bolha

ahogy lábai csak bírták

fölkereste a pacsirtát,

elmesélte, hogy dalolna,

de a hangját elvesztette,

nincs idő, hogy megkeresse,

mert többfelűl sürgetik,

bolhanóta kell nekik,

a pacsirtát arra kéri,

hogy a hangját csak egy napra

adja kölcsön jó kamatra,

visszahozza, megígéri!



Nevettében a pacsirta

még a könnyét is kisírta:

Ó, te bolha, ó, te banga!

Belül van a madár hangja!

Senkinek sem adhatok

kölcsön abból. Jónapot!



De a bolha tovább kérte:

A hangverseny megígérte,

kárbavesszen annyi költség?

A pacsirtát meg ne sértse,

a háta mögött bújjon el,

s azt hiszi majd a közönség,

hogy a bolha énekel.



Nevettében a pacsirta

még a könnyét is kisírta,

felkiáltott:

Te kis bolha, te kis senki,

ha én a hátad mögé állok,

téged ki fog észrevenni?



Szegény bolha

mód felett elszomorodva

utazott három nap, három

éjszaka egy nadrágszáron,

míg elért egy

boltba,

felugrott a

polcra,

bolhanyelven elmakogta:

Kapható-e bolhakotta?



Bolhakotta? Elfogyott!

Van szerencsénk, jónapot!



Így a bolha,

látván, hogy betölt a sorsa,

örökre elbujdosott.



Otthon pedig a madárkák

várták vissza, egyre várták.

Két hét múlva

Harkály Olga

kidobolta:

Mindenkinek illik tudni, ha egy barna ugri-bugrit lát, bármilyen nagyot ugrik s bárha volna pávatolla, strucctojásokon kotolna: nem madár az, csakis bolha!

[lapappilon]

kepessegfejleszto feladatok

[annak]

Sziasztok!
Zenetanár vagyok, de néhány hónapig zenebölcsit tartottam 0-36 hónapos babáknak és anyukájuknak. Ott néhány testséma fejlesztő versikét is "használtunk", mivel gyógypedagógus-beszédjavító kolléganőm tudott néhány ilyet. Leírok ide egyet próbaképp, hátha érdekel valakit:

Ezzel látok (rámutatunk a baba egyik szemére), ezzel is (másikra mutatunk),
ezzel hallok (rámutatunk az egyik fülére), ezzel is (másikra).
Ezzel érzek illatot (az orrocskájára), ezzel mindent bekapok (szájacskájára).
Ezzek fogok (kezecskéire), ezzel járok (lábacskáira),
boldoggá csak ezzel válok (nyitott tenyérrel ütögetjük a szivecskéjét)
ta-tam, ta-tam, ta-tam, ta-tam (a szívdobogást utánozva ütögetjük a mellét).

[Ilkó]

Sziasztok, egyszer hallottam olyan "zötyögtetőt", amiből csak arra emlékszem, hogy: így mennek a huszárok, és több sor úgy kezdődött, hogy így mennek...
nem tudja véletlenül valaki?

[amalya]

Sziasztok
Nem tudom illik e ide kérdésem,remélem nem irok rossz helyre.Nem tud valaki olyan kottát ami számjegyekkel van irva?
Gyermekdalocskák vagy hasonlók.Van itthon kis zongoránk de mivel kottáról nem tudok olvasni:( a számokkal le tudnám pötyögtetni manómnak.
Előre is köszi ha valaki tud segiteni:)
(bocs ha nem a topicba illő kérésem)

[kata53]

A FINOMFŐZELÉK IGAZ MESÉJE
Aznap, mikor szokatlan barátom, Zöldgumórágó Fülefonnyadt, először említette Habaronc Enci nevét, éppen finomfőzeléket ebédeltem. Szerencsére finomfőzeléket, mert ha mondjuk tűzdelt malacpecsenyét vagy mákos tésztát ebédelek, talán sosem hallhatom azt a történetet, melyből kiderül, hogyan született meg az első finomfőzelék.


– Ne aggódj! Túl sokszor izgatod fel magadat, fölöslegesen – mondtam Fülefonnyadtnak, miközben asztalhoz ültem, és gondosan gallérom mögé tűrtem kedvenc, kockás-mackós szalvétám sarkát.
– Ohh, ott van. Igen, igen, ott van. Még mindig itt lapít a túlsó sarkon ez az elvetemült, sunyi bolhagyűjtő – motyogta ő, kikukucskálva szobám ablakából.
– Fogakoccant előbb-utóbb elunja magát, és hazakecmereg a Tejfeltó utcába – legyintettem, ámde hosszú bajszú rágcsálóbarátom meg sem hallotta, mit beszélek.
– Rám vadászik. Biztosan rám vadászik. Én csak egyszerű eledel vagyok számára, semmi egyéb.
– Eledel? Ha már így szóba hoztad, hallgass rám, ülj ide mellém, és ebédelj velem! Szereted a finomfőzeléket?


Azzal elővettem még egy halványkék árvácskákkal díszített porcelántányért az asztalfiókból, és kétfelé osztottam forrón illatozó ebédemet.


– Finomfőzeléket? – egyszeriben felcsillantak Fülefonnyadt apró gombszemei. – Ez tarkafőzelék! A nevezetes Orkánkedd óta ez az egyik kedvenc étkem. Habaronc Enci pompásan készíti.


Így hát együtt ebédeltünk. Híres veteménypusztító barátomnak ízlett a finomfőzelék, vagy ahogy ő nevezi, tarkafőzelék, nagy élvezettel, ínyenc módjára kanalazta a harsogó zöldségdarabkákat. Igaz, az én egyszerű ebédem nem volt olyan zamatos, mint Habaronc Enci főztje, ám ez nem csoda, hiszen Habaronc Enci igazi mesterszakács – mesélte Fülefonnyadt.
A Jámborkender utca környékén, ahol Fülefonnyadt él, minden állatka ismeri Habaronc Enci híres, színes főzelékeit. Ő sosem készít rántott csirkecombot, vagy rakott palacsintát, csakis főzelékeket, méghozzá szín szerint: sárgafőzeléket sárgasásból, fehérfőzeléket fehérrügyből, zöldfőzeléket zöldgumóból. Még a friss főzelékbevalót is maga termeszti, és a saját két kezével szedi minden reggel.
Zöldcseréptetős, fehérre meszelt falú házacskában él Habaronc Enci, és, hogy még véletlenül se hulljon egy kósza hajszál a főzelékes fazékba, égszínkék vászonkendőt szokott a fejére kötni. Ruháját is gondosan óvja a rántás foltjaitól, ezért fehér, néhol zsírpecsétes, fodros szélű kötényt visel, és fapapucsban jár, mert ettől ütemesek a léptei.
A zöldcseréptetős házacska mögött van Habaronc Enci varázslatos veteményeskertje, ahol nem terem se paprika, se paradicsom, ámde megterem a zöldgumó, a fehérrügy és a sárgasás. Az ám, csakhogy hiába jön az őszi idény, vagy a tavaszi, senki sem tudja, mikor hajtanak ki ezek a növények. A varázslatos veteményeskertben minden egyes nap más és más vetemény növekszik.
Reggelente, miután Habaronc Enci felébred, szeme sarkából kimossa az álom utolsó morzsáit, főz egy bögre forró kakaót, és kinéz a kiskertre nyíló ablakon, hogy lássa, miféle zöldséget nevelt aznapra a varázslatos veteményes. Ha úgy látja, zöldgumó érik aznap, tüstént felhívja Fülefonnyadtat a tárcsaarcú, kagylófülű távbeszélővel. „Drága barátom, ma zöldfőzeléket főzök. Kérlek, ebédelj velem!” – mondja Habaronc Enci a távbeszélő kagylófülébe, és Fülefonnyadt minden alkalommal szíves örömest elfogadja a meghívást.
Habaronc Enci zöldfőzeléke fenséges eledel, ha tehetné, Fülefonnyadt nem is enne egyebet, ámde sajnos nem nő mindennap zöldgumó a varázslatos veteményeskertben.
Voltaképpen Fülefonnyadtnak régebben nem is jutott eszébe, hogy megkóstolja a sárgasás-, vagy fehérrügyféle növényeket, hiszen ő egy zöldgumórágó, mindig is természetes volt számára, hogy csupán zöldgumót egyen egész életében. Ezt Habaronc Enci is jól tudja, ezért ha éppen sárgasás integet korareggel a varázslatos veteményesben, semmiképp sem hívja meg ebédelni Fülefonnyadtat. Ezeken a reggeleken rögtön eltervezi, hogy aznap sárgafőzeléket főz ebédre, és vendégül látja azt a teremtményt, aki a sárgasást a világ minden eledelénél jobban kedveli.


– Van effajta teremtmény? – kérdeztem, tágra nyílt szemekkel.
– Van ám! – felelte Fülefonnyadt. – De ne hidd, hogy ő a Lapátkezű Vakond Pál, vagy a Cipekedő Csiga Panka! Nem. Ki más is lehetne ez a teremtmény, mint Sárgasásmajszoló Orrakókadt, ő szereti csak igazán Habaronc Enci sárgafőzelékeit. Sokáig úgy vélekedtem, hogy ő egy goromba, neveletlen, mafla állatka, mert hisz még a sárgasást is megeszi, és ő sem gondolt rólam szépeket.


„Drága barátom, ma sárgafőzeléket főzök. Kérlek, ebédelj velem!” – mondja Habaronc Enci a tárcsaarcú kagylófülébe, Fülefonnyadt barátom szerint, és Orrakókadt örömmel veszi a meghívást.
Orrakókadt él-hal a sárgasásért, holott azelőtt ő sem kóstolt zöldgumót vagy fehérrügyeket. Miért is kóstolt volna, hiszen efféléket sohasem eszik egy valódi sárgasásmajszoló!
– És ha fehérrügy terem a veteményesben? – kérdeztem, lassan kavargatva kihűlt főzelékemet. – Akkor Habaronc Enci egyedül ebédel?
– Dehogy! – vágta rá Fülefonnyadt. – Ő barátságos, jószívű teremtés, és nem szeret egyedül ebédelni. Amikor a varázslatos veteményesben kihajt a fehérrügy, Habaronc Enci a tárcsaarcú kagylófülű távbeszélővel rögvest felcsörömpöli Fehérrügyfaló Szemeszottyadtat, és így szól hozzá: „Drága barátom, ma fehérfőzeléket főzök. Kérlek, ebédelj velem!” Szemeszottyadt pedig sohasem utasítja vissza a meghívást.
Hogyan is tehetné, hiszen – miként beszédes kedvű asztaltársam elmondta –, Szemeszottyadt legkedveltebb étke a fehérrügy. Igaz ugyan, hogy ő, született fehérrügyfalóként, korábban egyszer sem kóstolta meg a zöldgumót, vagy a sárgasást, ennek ellenére mindig is biztos volt abban, hogy minden zöldség között a fehérrügy a legfinomabb.
Néha összefutott Fülefonnyadttal, ilyenkor kurtán köszönt neki, majd hamarjában elkerülte, mert fikarcnyit sem kedvelte Fülefonnyadtat éppúgy, ahogy Orrakókadtat sem. Úgy hitte, aki zöldgumó-, vagy sárgasásféle gyomokon éldegél, az kétségkívül ostoba, keserű szájú, mérges teremtmény lehet, akinek bizonyára Habaronc Enci is csak azért főz egy-egy tál főzeléket, hogy ne vesszen kárba az a sok gyomnövény.
Ekképp gondolkodott Fülefonnyadt és Orrakókadt is, egyikük sem értette, miért nem eszik minden állatka oly fajta veteményt, mint ő, hiszen Fülefonnyadt szerint nincs egészségesebb a zöldgumónál, Orrakókadt szerint nincs táplálóbb a sárgasásnál és Szemeszottyadt szerint a fehérrügy a legvitamindúsabb.
Egyszóval ők hárman sosem értették, és nem szerették egymást csak Habaronc Enci színes főzelékeit, nem fogtak kezet, nem mosolyogtak és nem beszélgettek, ha olykor itt meg ott összetalálkoztak.
Így ment nap nap után, Habaronc Enci főzte, kavargatta a színes főzelékeket aszerint, mit érlelt aznapra a varázslatos veteményes, Fülefonnyadt, Orrakókadt és Szemeszottyadt remélte, hogy mielőbb megcsörren a tárcsaarcú, kagylófülű távbeszélő, és sosem beszéltek egymással, mígnem eljött a nevezetes Orkánkedd napja, amelyről minden bizonnyal még a jövő évszázadban is meg fognak emlékezni az időjárás jegyzetelői.
Azt a keddi napot nem véletlenül nevezték el Orkánkeddnek. Már kora reggel szörnyű szélvihar kerekedett, és nem is csendesedett el estig. Még Fülefonnyadt is a kerítés mentén kapaszkodva ment hazafelé, mikor meghallotta Ottó, a mindent tudó kerti törpe kétségbeesett kiáltozását: „A süvegem! Jaj a süvegem! Elrepült az én drága süvegecském!”
http://www.tar.hu/csandi/csaillu11.gif
Rajz: Korcsok Lili
Nosza, Fülefonnyadt nem tétovázott, bátor zöldgumórágó módjára máris Ottó süvege után futott, kergette tán egy, vagy kettő órán keresztül, hősiesen küzdve a szélviharral, mely időnként őt is magasba lendítette, ámde néhány bukfenc és cigánykerék után elkapta Ottó elszökött süvegét. Mérhetetlenül hálás volt ezért a mindent tudó kerti törpe, ősz kobakja ismét kedves süvege alatt melegedett, Fülefonnyadtnak pedig azon nyomban megígérte, hogy a jótettért cserébe bármit kérhet tőle, ő haladéktalanul teljesíti a kívánságát.
Hosszasan töprengett Fülefonnyadt, mit is kívánhatna, végül eszébe ötlött, milyen régóta várja már a másnapi ünnepet, és még mindig nem tudja, miként tegye ezt a napot különlegessé. Ugyanis éppen kilenc esztendővel az Orkánkeddet követő szerda előtt történt, hogy Fülefonnyadt a Zöldgumórágók Tricikliversenyén elnyerte a Csillogó Triciklikupát. „Ezen a jelentős évfordulón mi más lehetne a legpompásabb ünnepi ebéd, mintsem Habaronc Enci híres zöldfőzeléke?” – gondolta Fülefonnyadt, és minthogy Ottó, a mindent tudó kerti törpe köztudottan jól ismerte a kertek titkait, Fülefonnyadt azt kérte tőle, hogy másnap a varázslatos veteményeskertben az ő kedvenc eledele, zöldgumó nőjön.
Nem tagadta Ottó, hogy ezt a kívánságot bizony, nehéz lesz teljesíteni, ámde ő sosem szegte meg a szavait, és ha egyszer azt ígérte Fülefonnyadtnak, hogy teljesíti a kívánságát, akkor az úgy is lesz.
Vígan énekelve tekintett Fülefonnyadt a következő nap elé, mikor majdan zöldfőzelékkel ünnepeli a Csillogó Triciklikupát, viszont arról, hogy aznap Ottónak már nem először szökött el egyetlen, nagybecsű süvege, semmit sem sejtett. Az ám, ugyanis a nevezetes Orkánkedd reggeltől estig tartott, és ez idő alatt Ottó szüntelenül elrepült süvege miatt sopánkodott.
Sokan jártak arrafelé az Orkánkedd napján, mert sok volt arrafelé az erős kerítés, melyekbe belekapaszkodhattak, ezt tette Sárgasásmajszoló Orrakókadt is, és alighogy meghallotta Ottó elkeseredett kiabálását, nem törődve a heves szélviharral, elengedte a biztos kerítést, és ő is az elröppent süveg után szaladt. Hosszú, cikkcakkos kergetőzés árán végül is visszaszerezte a szél markából Ottó rakoncátlan süvegét, és gyorsan át is adta a vacogó kerti törpének. Ottó, köszönetképpen megígérte neki, hogy teljesíti a kívánságát, bármi legyen az, és nem sokkal később ezt ígérte Szemeszottyadtnak is.
Merthogy Szemeszottyadt is járt Ottó kerítése mentén az Orkánkedd napján, ő is felfigyelt Ottó reményvesztett siránkozására, és hosszadalmas hajszolás után ő is elcsípte a kóbor süveget.
Másnap reggel, miután Habaronc Enci felébredt, szeme sarkából kimosta az álom utolsó morzsáit, és forró kakaóját szürcsölgetve kinézett a varázslatos veteményesre nyíló ablakon, hirtelen elképedésében csaknem még a forró bögrét is elejtette. Habaronc Enci nagymamája, de még a dédnagymamája sem tapasztalt olyasmit, ami aznap történt, holott a nagymama átélt nyolcvankét esztendőt, a dédnagymama pedig száztizenkét esztendőnél is többet. Az Orkánkeddet követő szerdai napon fehérlett, sárgállott, zöldellt a varázslatos veteményes, mert beérett a fehérrügy, kihajtott a sárgasás, megtermett a zöldgumó, méghozzá egyik a másik mellett.
Erősen gondolkodott Habaronc Enci, mit is tegyen most, hiszen az ő egyszerű tűzhelyén nincs helye három edénynek, azon csak egy fazék rotyoghat, és az idő is kevés délig háromféle főzeléket főzni. Ha zöldfőzeléket főz, akkor elszárad a sárgasás meg a fehérrügy, ha sárgafőzeléket főz, akkor megfonnyad a fehérrügy meg a zöldgumó, ámde ha fehérfőzeléket főz, akkor a zöldgumó meg a sárgasás vész kárba.
Végtére Habaronc Enci úgy határozott, hogy azon a napon zöldgumóból, sárgasásból és fehérrügyből, tarkafőzeléket főz ebédre.
Szép sorjában megcsörrent a tárcsaarcú, kagylófülű távbeszélő készülék, elsőként Fülefonnyadtnál, azután Orrakókadtnál majd Szemeszottyadtnál is, és Habaronc Enci kedves hangocskája mindháromszor ezenképpen szólott a tárcsaarcú kagylófüléből: „Drága barátom, ez egy kivételes nap, ma különleges főzeléket főzök. Kérlek, ebédelj velem!”
El is indultak mind a hárman Habaronc Enci zöldcseréptetős házacskája felé, vígan elképzelve a rájuk váró fenséges főzelékebédet, ámde bizony vidámságuk menten elpárolgott, mihelyt Habaronc Enci kapujában összetalálkoztak egymással.
Derűsen mosolyogva üdvözölte, majd házába kísérte vendégeit Habaronc Enci, egészen a terített asztalig, miközben Fülefonnyadt mérgesen dühöngött, Orrakókadt dühösen fintorgott, Szemeszottyadt pedig a homlokát ráncolta kedvetlenül.
Így üldögéltek morcosan a megterített asztalka mellett, mind a hárman várva, hogy Habaronc Enci behozza konyhájából a gőzölgő főzeléket, mígnem váratlanul így szólt Fülefonnyadt: „A mai nap kivételes, mert ma éppen kilenc esztendeje, hogy elnyertem a Csillogó Triciklikupát, a Zöldgumórágók Tricikliversenyén, ezért ma Habaronc Enci bizonyosan az én kedvenc zöldfőzelékemet főzte. Talán jobb lenne, ha még most hazamennétek csendesen, hiszen ti úgysem szeretitek a zöldgumót!”
Ekkor azonban megszólalt Orrakókadt: „Ez a nap valóban különleges, mivel éppen hat esztendővel ez előtt történt, hogy megszereztem a Tündöklő Barkácsdiplomát, a Sárgasásmajszolók Barkácsegyetemén, ezért ma Habaronc Enci kétségkívül az én kedvenc sárgafőzelékemet főzte. Jól tennétek, ha még most hazamennétek szó nélkül, hiszen ti úgysem szeretitek a sárgasást.”
Mindezt végighallgatva Szemeszottyadt egyszer csak kijelentette: „Megeshetett, hogy Fülefonnyadt kilenc esztendővel ez előtt elnyerte a Csillogó Triciklikupát, előfordulhatott, hogy Orrakókadt hat esztendővel ez előtt megszerezte a Tündöklő Barkácsdiplomát, ámde jómagam pontosan három esztendeje kaptam meg a Fényes Kereplőplakettet, a Fehérrügyfalók Kereplőparádéján, ezért hát Habaronc Enci nyilvánvalóan nem bajlódott ma sem zöld-, sem sárgafőzelékkel, kizárólag az én kedvenc fehérfőzelékemet főzte. Úgy hiszem, legjobb lesz, ha ti még most békésen hazasétálgattok, hiszen ti úgysem szeretitek a fehérrügyeket!”
Abban a pillanatban belépett a szobába Habaronc Enci, a forró főzelékes tálat az asztal közepére helyezte, és mindenkinek telemerte a tányérját illatosan párolgó tarkafőzelékkel.
Fehérrügyfaló Szemeszottyadt, Sárgasásmajszoló Orrakókadt és Zöldgumórágó Fülefonnyadt kezdetben csak bámulta orra előtt a sosem látott, furcsa eledelt, ámde Habaronc Enci főztjét illetlenség lett volna a tányérban hagyni, így hát ímmel-ámmal kóstolgatni kezdték a szokatlan ebédet. És ahogy lassacskán ízlelgették, majszolgatták a tarkafőzeléket, egyre inkább megérezték a zöldgumó, a sárgasás és a fehérrügy finomabbnál finomabb ízeit, és miután az utolsó kanálnyi tarkafőzelék is elfogyott, Szemeszottyadt, Orrakókadt és Fülefonnyadt beszélgetni kezdett egymással.
Elmesélték Habaronc Encinek is, hogy mi minden történt velük az elmúlt napon, hogyan próbáltak kerítés mentén hazajutni a szüntelenül támadó, vad szélrohamban, és miként kergették Ottó, a mindent tudó kerti törpe elszökött süvegét. Meséltek a hálálkodó Ottó ígértéről is, miszerint teljesíti egy kívánságukat, és minthogy mindannyian nagy napra készültek, egyik a Fényes Kereplőplakettjét, másik a Tündöklő Barkácsdiplomáját, harmadik a Csillogó Triciklikupáját ünnepelte volna másnap, mindhárman azt szerették volna, hogy a következő napon az ő kedvenc étkük virítson a varázslatos veteményeskertben. Úgy hitték, Ottó, a mindent tudó kerti törpe ennek a kérésnek, könnyedén eleget tehet, hiszen ő jól ismeri a kertek titkait, és csakugyan, ott, az asztal mellett üldögélve a három veteménypusztító egymásra mosolygott, és elismerte, hogy Ottó valóban teljesítette Szemeszottyadt, Orrakókadt és Fülefonnyadt kívánságát is.
Miután ekképpen kibogozták az Orkánkedd viharzilálta eseményeit, Habaronc Encivel egyetértve elhatározták, hogy a mai szép napot, melyen először ettek tarkafőzeléket, eztán minden évben meg fogják ünnepelni. Kezet fogtak egymással, és elbúcsúztak.
Azóta az Orkánkeddet követő napon a varázslatos veteményeskertben megterem a zöldgumó, kihajt a sárgasás, beérik a fehérrügy, mégpedig mind-mind egymás mellett, mert ez a Tarkafőzelék Ünnepnapja.
– Köszönöm, hogy megvendégeltél – szólt Fülefonnyadt, amint befejezte a történetet –, jólesett a meleg főzelék, úgy érzem, egészen megnyugtatott. Nocsak, amíg mi megebédeltünk, Fogakoccant tényleg elpárolgott, bátran hazamehetek!
– Gyere el hozzám máskor is, és hozd magaddal Sárgasásmajszoló Orrakókadtat, Fehérrügyfaló Szemeszottyadtat és Habaronc Encit is, én pedig majd főzök egy hatalmas fazéknyi tarkafőzeléket! – kiáltottam Zöldgumórágó Fülefonnyadt után, miközben ő kiugrott a nyitott ablakon, és sietve elszaladt a Jámborkender utca felé.
Ki tudja, talán holnap, vagy holnapután, együtt ebédel veled.


/ 2003 /

[kata53]

Arnica Esterl tanulmánya
Peter Lang bevezetője <o:p></o:p>
Bruno Bettelheim pszichológus, mesekutató 25 évvel ezelőtt adta könyve címéül a fenti felkiáltást. A könyv amellett, hogy értékes olvasmány, egyben figyelmeztetés is a szülők és nevelők számára, hogy foglalkozzanak a mesékkel, nyíljanak meg jelentésük és titkaik előtt, figyeljék meg és ismerjék fel, hogyan hatnak a mesék a gyerekekre. <o:p></o:p>
Napjainkra a mesék a piacra kerültek, sok pénzt lehet velük keresni. Fel kell azonban tennünk a kérdést, hogy tisztán lássuk: ebben a globális piacosodási "játékban" mi törté-nik a mesék lényegével. Megőrződik-e értékük, lelki-szellemi lényegük, megmarad-e va-rázserejük, vagy megfosztják őket mindezektől, miközben a szó szoros értelmében vásárra viszik, jutányosan kapható áruvá degradálják őket?
A mese - mint minden műalkotás - sokrétű, gazdag, mélyértelmű. Jelentései alapos vizsgálódással is csak lassanként, fokozatosan tárulnak fel. A mesék elvarázsolnak. Köve-teik a gyerekeknek úgy kínálnak megoldásokat, hogy azok kimondatlanok maradnak. A fantázián múlik, hogy a mese tartalmait a befogadó hogyan vonatkoztatja magára. Így vál-hatnak a mesék a gyerekek szabadságát megtartva a megismerésben és tájékozódásban életsegítséggé. A mesék a helyzeteket leegyszerűsítik, alakjaik világosan megrajzoltak. Tí-pusokat alkotnak, polarizálnak: a személyek vagy jók vagy gonoszak, olyan egyértelmű-séggel, ahogy a valóságban nem fordul elő, bár ez a gyerekek számára még nem felismer-hető és átlátható. <o:p></o:p>
Felnövekedvén szerzik meg azt a képességet, hogy összetett helyzetek összefüggéseit, azokban az emberi viszonyokat át tudják tekinteni. Így az iskoláskorig terjedő első években nincs szükségük kétértelműségre, karikírozásra, csakis tiszta viszonyokra. Az ilyenfajta egyszerűséget és tisztaságot igénylik, ez köti őket teljes szimpátiával a hősökhöz, akikkel átélnek minden veszélyt, fáradságot, bonyodalmat, miközben teljes bizonyosságban vannak afelől, hogy végül minden jóra fordul. Hogy ez a valóságban természetesen nem mindig így van, azt a felnövekvő gyermek idővel egyre erősebben éli és ismeri meg. De ezzel a fájdalmas folyamattal nagyobb belső biztonsággal és erővel küzd meg, ha kisgyermek korában már megélte és bensőjébe emelte, hogy jó a gyengék mellett kiállni, helyes dolog nem naplopóként végigcsalni az életet, le tud győzni az ember sárkányokat és óriásokat is, és a fele királyságot és hozzá a szép királylányt a kicsi, a gyenge és a buta is elnyerheti, ha bátorság van a szívében és igaz úton jár.
A mesék morális történetek, melyek esélyt adnak a gyerekeknek, hogy önazonosságukat kialakítsák. A mesefigurák által szimpátierőik a jók iránt éppúgy alakulnak, mint antipátia-tartásuk a rosszak iránt. <o:p></o:p>
Sok gyerek manapság egyáltalán nem találkozik mesékkel, vagy olyan értelmüket vesz-tett verziók jutnak el hozzájuk, melyek a profánig leegyszerűsödtek, szépségüktől meg-fosztották őket, és legtöbbször karikatúra-formát öltöttek. De hogy a karikatúrát megért-sük, ismernünk kell az eredetit, az ősképet. A karikatúra csak ebből tudja a viccet, a csat-tanót kibontani. Ha a sorrend felborul, a karikatúra lesz az eredeti, ezáltal a valóságra ve-tett pillantás "elállítódik". <o:p></o:p>
A gyerekeknek tehát nincs szükségük karikatúrára, ők először az eredetit, az embert, a világot akarják, azt is kell megismerniük, hogy később megérthessék. Felnőttként csak az tud értelmesen és felelősségteljesen gondolkodni és cselekedni, aki önmagát ismeri és érti.
A legtöbb film- és TV-feldolgozásban a mesék az üres szórakoztatás szintjére süllyed-nek. Ebben a folyamatban sajnos még olyanok is részt vesznek, mint maga a mainzi Olva-sás Alapítvány, amely reklámozza a "Simsala Grimm" mesekampányt, egy olyan rajzfilm-sorozatot, amelyet több mint 30 országban vetítenek (többek közt Magyarországon is - a ford. megj.), és amelyben a Grimm-mesék a felismerhetetlenségig eltorzultak, a kecskegi-dákról szóló mesében pl. a farkas vegetáriánus lesz. <o:p></o:p>
A mese magjából, eredeti erejéből semmi nem marad - csak a "címke". Súlyosbítják a helyzetet és felerősítik a romboló folyamatot az esetenként az óvónőknek adott "metodi-kai" tanácsok, amelyek hatására a gyerekek még távolabb kerülnek az eredeti mesétől - és annak hatásától. Az, amit a gyerekek így tálalva kapnak, már nem érdemli meg a mese ne-vet. <o:p></o:p>
Mégis, a gyermeknek mese kell! - és a felnőtteknek sem ártana... <o:p></o:p>
"Egyszer volt, hol nem volt..."<o:p></o:p>

Így kezdődnek a mesék, ezzel a kedves, biztonságot adó mondattal. Vajon mitől ilyen varázslatosak ezek a szavak? Miért érintenek meg bennünket akkor is, ha rég elvesztettük a kapcsolatunkat a mesék világával, sőt lehet, hogy szkeptikusan, lehet, hogy elutasítóan tekintünk vissza rá? Nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Sokféle érzést hívhat elő ez az "egyszer volt...". De mindnek az az élmény az alapja, mellyel megtapasztaltuk, hogy ez a mondat ígéret, annak a régi, gyermekként megélt világnak a visszhangja, melyet - felnövekedvén, az élet "realitásába" érkezve - el kellett hagynunk. <o:p></o:p>
Pillantsunk most vissza a "volt egyszer..." képeire, egy-egy mesére! Az alakok, nevek, leírások, kalandok felidézik korai emlékeinket, és összekötnek bennünket a mai gyermekekkel. Jancsi és Juliska, Hófehérke, Csipkerózsika, Piroska, Galambbegy és Kopciherci ismerősként olyan biztonságot sugároz, mintha valamikor régen együtt laktunk, éltünk, szenvedtünk volna. Alig van még olyan történet, amelyet világszerte annyiszor újra és újramesélnének, mint ezek a makacsul gyermekmesének nevezett történetek. <o:p></o:p>
A mesék felnőtteknek is szólnak<o:p></o:p>

A modern mesekutatás már hosszú ideje tudja, hogy a meséket régen felnőttek mesélték felnőtteknek. A hallgatók akkoriban éppolyan spontaneitással és odaadással éltek ebben a képi világban, mint ma a gyerekek. Ha körülnézünk, a keleti és déli országokban még felleljük azt a szokást, hogy a felnőttek körében ismert mesék és történetek az emberek közt cserélődnek. De egy ideje a nyugati világban is terjed és újra örömet szerez a szabad mesemondás. <o:p></o:p>
Ez a hagyomány, az elbeszélés művészete vezet bennünket vissza évszázadokkal és évezredekkel ezelőttre az időben, amikor a kimondott szó hatott, amikor az értelemteli történeteket még nem jegyezték fel, mert nem tudták vagy nem állt módjukban. <o:p></o:p>
Alig tudjuk elképzelni a könyvnyomtatás, a sokszorosítás és reprodukció korában, hogy akkoriban az emberek csak arról értesülhettek, csak azt tudták, amit közvetlenül szóban adtak tudtukra. A művészet és a művészeti alkotások megtekintése ritka dolog volt a világban. Szobrok a templomokban, képek, becses miniatúrák a Bibliában voltak. Ezeket újra és újra megnézték az emberek, és a hozzájuk tartozó történeteket, az esti körben elmondott meséket is újra meg újra meghallgatták. <o:p></o:p>
Milyen régiek a mesék?<o:p></o:p>

</v:shape> Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Az általunk ismert népek írásos formában ránk maradt legrégebbi meséi, a Gilgames-eposz, a két testvér Aszup és Bata történetét elbeszélő egyiptomi hieroglifák, Ámor és Psziché története, a Biblia történetei és történetek összecsengése azt mutatja, hogy ezek olyan írások, melyek szóbeli változata a lejegyzés előtt már hosszú idővel szóhagyományban terjedt. Születésről és halálról, szerelemről és szenvedésről, bátorságról és kétkedésről, felnőtté válásról és tévelygésekről szólnak ezek a mesék, mindarról, ami a törzs, a nép és az egyes ember életében fontos megtanulni, megismerni való. A mítoszok és mesék azok a történetek, amelyek képeiben az ember a saját és az egész emberiség sorsát a legmélyebb tartalommal élte meg, és még ma is így élheti meg. <o:p></o:p>
Sokkal később, az ember "olvasó korában" jegyezték fel és gyűjtötték össze célzatosan és tudatosan a meséket és mondákat, melyek így váltak irodalommá. Gyermekeink még az "olvasás előtti kort" élik. Vannak-e nekünk, felnőtteknek a felolvasáskor ugyanolyan in-tenzív érzelmeink, mint a gyermekeinknek, vagy mint régi kor mesehallgató embereinek? <o:p></o:p>
Mesélsz nekem?<o:p></o:p>

Melyik kisgyerek ne kérdezte volna ezt, amikor a játékból, a mindennapokból kivált és a felnőttet kereste?
És a felnőttnek van-e ideje, ereje és mindenekelőtt képessége a mesélésre? Ez esetben nem a gyerekek kedves időtöltéséről van szó, hanem a lelki táplálék iránti olyan elemi igényről, mint amilyen erős szükséglet a test helyes táplálása. <o:p></o:p>
Az anyákat, apákat, nagyszülőket, nevelőket, tanárokat, de még a nagyobb testvéreket is megszólítja ez a feladat. Mesélhetnek fejből, képeskönyvből, mesélhetnek képekről, felolvashatják, vagy még jobb, ha kívülről mondják el a meséket. Nagyobb gyerekeknek folytatásokban könyvet is felolvashatunk. <o:p></o:p>
Ezek az élmények nagyon fontosak a gyerekek belső fejlődése számára. Annál a gyereknél, aki azt kérdezi: mesélsz nekem? - eredendően nem is a történet, még kevésbé egy bizonyos történet a fontos. A gyerekek a felnőtt közelségét és odafordulását keresik, azt szeretnék, hogy a felnőtt elfogadja és magához emelje őket. Ilyenkor még gyakran csúszik a hüvelykujjuk a szájukba, ölbe ülnek, kívánják az átkarolást, "csupa fül" lesznek. És aztán, ha már néhány történetet hallott és átélt, hamarosan kéri a saját kedvenc meséjét vagy történetét. <o:p></o:p>
Mit tanulnak a gyerekek a mesehallgatáskor? Soha életében nem tanul többet az ember, mint első életéveiben. A gyerek maga a tanulás, vagyis egész lényével veszi fel magába a világot, és formálja vele a szerveit és azokat a képességeit, amelyeket később maga, önállóan tud uralni, hogy életét alakítsa. Mozgásban, járásban, játszásban tanulja a kisgyerek magát a világ törvényeibe helyezni, egyensúlyt gyakorol, érzékeit működteti, ugyanakkor belső szerveit erősíti, differenciálja. <o:p></o:p>
Az ujjacskák ügyessége nemcsak külső képességeket követel, hanem például a nyelv és a képzelet is kihat. Minden, ami a gyerek környezetében játszódik, jelentőséggel bír, mert a gyerek legnagyobb tanulási ereje, az utánzás által mélyen bevésődik a test és a lélek ala-kulásába. <o:p></o:p>
Ha egy kisgyerek belemerül egy történetbe, vagy kedvesen elmondott versbe, egy dalba, ugyanolyan intenzitással mozog belső világában, mint azelőtt a játékban, és fejleszti azokat a szerveit, melyekre lelki életében van szüksége: bizalmát a jó erejében, bátorságot, szomorúságot, félelmet, csodálkozást, a gyönyörűség örömét, fantáziát és moralitást, emberek és dolgok mértékét, ítélő- és megfigyelőképességet. Ezek mellé az odaadás képessége nő ki az odafigyelni, hallgatni tudásból, és mindenekelőtt a képekben élni tudás, olyan képeken keresztül, amelyeket a nyelv hív elő. <o:p></o:p>
Miért éppen mesék?<o:p></o:p>

Ezért kell komolyan vennünk gyermekeink vágyát a mesék iránt. Éppen a gyerekek által tanulhatjuk meg, milyen valóságos még mindig a mesék birodalma, milyen érthetően foglalja magába az emberek életét. A gyerekek nem csodálkoznak, ha olyan meséket mesélnek vagy olvasnak nekik, amelyeket a felnőttek (már) nem tudnak megmagyarázni. Ha azt mondjuk: Egyszer volt�a gyerekek nem kérdezik meg: mikor volt igazából? Ami a mesében van, "itt és most", és "mindig" történik. A kis figyelők és hallgatók a mese szövegével fáradság nélkül merülnek le egy messzi, a születésük előtti időbe és világba, amely minden meséléssel újra teremtődik. Nagyra nyílt szemükön látjuk, hogyan "tanulnak járni" a mese alakjai. Egy kisfiú, aki csukott szemmel ült a körben, arra a kérdésre, hogy "mit csinálsz tulajdonképpen?" azt válaszolta: "Meséld csak tovább! Egyre színesebb lesz!" Ebből a felkiáltásból megtudhatjuk, hogy milyen erősen hatnak a szavak, milyen képteremtő erejük van. A mesék világában az élet világát, mint egy nagy látképet tárjuk a gyerekek elé. Mert a mesék mindig időszerűek. Az erdő, melyen keresztül olyan gyakran kell a mesékben vándorolni, az otthontól való elválás szándékát vagy kényszerét, mint tapasztalatot jeleníti meg. Piroska, Jancsi és Juliska, Hófehérke egyedüllétükben elsőként az erdőre találnak rá. Rejtélyes és bizonytalan, hogy mi várja őket, és csak a jó befejezés felé világosodik ki a sötét. Ekkor magukra találnak, megtalálják saját biztonságukat. <o:p></o:p>
Más mesékben a kereső és harcoló hősök állatokkal találkoznak, méhekkel, halakkal, kacsákkal, sassal, rókával, melyek segítséget, vagy kíméletet kérnek. Az együttérzés, amellyel segítenek rajtuk, megnyitja az ember számára az utat a természetben lévő erők felé. Amikor szükség van rájuk, például a hangyák jelen vannak, gyöngyöket és kölesszemeket keresnek a mohában, a halak és kacsák elsüllyedt kincseket hoznak fel a víz mélyéről, a róka ismeri a szükséges, a bajt kikerülő utakat és fortélyokat. Csak ilyen segítséggel érhető el a vágyott boldogság. <o:p></o:p>
Aztán titokzatos segítők, a bölcs öregasszony, vagy a kis emberke a csüggedt lánynak vagy fiúnak fazekat ad, amely magától főz, terülj-asztalkámat, bűvös sapkát, vagy hajót, amely vízen és szárazon egyaránt tud menni. Megmutatják a hősöknek, hogy soha nincsenek egyedül, sok rejtett erő szunnyad a világban és önmagukban egyaránt. <o:p></o:p>
Mifelénk is vannak boszorkányok?<o:p></o:p>

A meséktől felzaklatva felteszik a gyerekek ezt a kérdést. És a felnőtt, akihez szólnak, meg kell hogy találja a választ. Nem térhetünk ki egy homályos célzással: "Dehogy, felénk nincsenek, csak Meseországban!" Mert a gyerekek nemcsak külső fülükkel hallanak, a fejükön lévővel. Ahogy már mondtuk: a gyerek maga "csupa" fül: szívvel-lélekkel hallgat. A mesét igaznak veszi. Együtt sír a sírókkal, együtt nevet a vidám mesehősökkel. Fél, amikor Jancsi és Juliska egyedül marad az erdőben, és táncol a kiskecskékkel a kút körül, amikor a farkas vízbe fullad. Örül, amikor Hamupipőkét feleségül veszi a herceg, és reméli, hogy a pásztorfiú elnyeri vágyott menyasszonyát és a fele királyságot. <o:p></o:p>
Tudunk-e mi, felnőttek még így figyelni? Érezzük-e a szelet, amely a libapásztorlány kalapját elragadja, szánkban van-e az élet vize, amely az öreg királyt meggyógyítja? Átérezzük-e a bánatot és magányosságot, amikor a pásztorlányka a bánatát a vaskályhába panaszolja? Borzongunk-e, amikor a hatalmas szellem előbújik a palackból? <o:p></o:p>
Emlékezzünk csak vissza a nagymama vagy nagypapa régi meséire, a mesélő hangjára, a titokzatos éjszakai félelmekre, de azokra az időkre is, amikor a legizgalmasabb meséket mi magunk olvastuk zseblámpával a takaró alatt! <o:p></o:p>
Csak ha újra beleéljük magunkat ebbe a régi mesevilágba, akkor jövünk rá, hogy a bo-szorkányon kívül varázslónő és boszorkánymester, tündér, szürke emberke, vagy segítő-kész öreg is van. A világ titkai és varázserői többféle alakban jelennek meg. Válaszolhatunk hát a gyerekek kérdésére: "Boszorkányok és tündérek nem járnak az utcán, sárkány meg farkas nem fekszik az ágy alatt. De valahányszor mesét mondunk, eljönnek hozzánk Meseországból. Hallgasd csak…" <o:p></o:p>
Kegyetlenek-e a mesék?<o:p></o:p>

Ez a néhány példa mutatja, milyen színesek és sokoldalúak a mesék. De ne ítéljünk gyorsan a jó és gonosz, vagy az egészséges világ és kegyetlenség dolgában. Emlékezzünk vissza: régen olyan odaadással, gondolatvesztve tudtunk rájuk figyelni! De most, hogy gyerekeket gondozni és nevelni szeretnénk, hirtelen "meglepnek" bennünket a pedagógiai felelősség gondolatai. És hajlamosak vagyunk rá, hogy az olyan erős érzelmeket, mint a gyermeküket kirakó szülők árulása, a félelem a sötét erdőben, a rettegés, amikor egy fél ember leesik a kéményen, elhárítsuk, mert kegyetlennek vagy károsnak érezzük őket. <o:p></o:p>
Hát akkor mit mesélünk?<o:p></o:p>

Mégsem kegyetlenek a mesék? A boszorkányt a kemencébe lehet vetni? Mit jelent az, hogy a farkas hasát felvágják? Ha pontosan odafigyelünk, észrevesszük, hogy a gyerekek, ha egy mesét hirtelen elutasítanak, gyakran épp azt a félelmet és nyugtalanságot érzik, amelyet a felnőttek a meséléskor el akartak kerülni, és öntudatlanul mégis éppen belevitték a mesébe. Az anya feszültsége, amikor a gonosz farkas megjelenik, a félelem a naptól, amely megeszi a kisgyerekeket, jobban megbénítja a kicsiket, mint a szöveg tartalma. A legtöbb Grimm-mese szövege nem díszíti fel a kegyetlenségeket. A mi képzeletünk fűzi, részletezi hozzá a felnőttélet tapasztalatai alapján ezeket az érzéseket. A mi képzeletünkben folyik a vér, amikor Kopciherci kettétépi magát. A gyerekek nem látnak vért, ha a mese nem mondja azt ki, (és nem mutatunk képet!) hanem felszabadultan örülnek annak, hogy Kopciherci neve kiderült, és nem lesz övé, nem viheti el a királyné gyermekét. Alig tudják kivárni, hogy a valódi név elhangozzék, hogy együtt mondhassák. Éppígy tudják a gyerekek azt is, hogy a farkas nem harap és rág, hanem "elnyel", felfal, és hogy mohóságában a kiskecskéket meg Piroskát egészben lenyeli. A mesék végén levő képek, amikor a boszorkány elhamvad/elizzik, vagy a mostohaanya-királyné izzó papucsban táncol, nem büntetésként jelennek meg, mint ahogyan mi önkényesen gondolnánk. Ezek az előző meseképek konzekvenciái, szó szerint vett következményei. Tehát a mesehősök tetteinek egyenes folytatása: A fiatal élet iránti lángoló irigysége végül saját magát emészti el. Ezt a gyerekek nem tudják. De megkönnyebbülnek, amikor végre eltűnik a fenyegető veszély, és a sötétségből, a farkas hasából itt van a szabadulás. <o:p></o:p>
Hogyan meséljünk?<o:p></o:p>

Mégis sokaknak nehezére esik ilyen szövegeket elmondani. Gyakran azt gondoljuk: "Nem tudom elmesélni, felolvasni, csak megijeszteném vele a gyereket." Talán meg kellene próbálnunk egy kicsit gyereknek lenni, amikor mesélünk. Inkább a bennünket hallgató gyerek örömében, aggódásában, feszültségében és szabadító nevetésében osztozzunk! Semmiképpen ne dramatizálva, interpretációval megterhelve, de ne is személytelenül meséljünk, hanem könnyeden szárnyalva, mint a patak, amikor a kövek egyenetlenségein siklik, úgy próbáljuk a szavak csengését, a képek megteremtődését engedni. Nem olyan nehéz ez, mint gondoljuk. Ha mi, felnőttek nyitottan, "csupa fül"-ként vagyunk abban, amit mesélünk, a történet maga ragad tovább bennünket. Akkor a sötét képek következetes folyamatként jönnek elő, a vélt kegyetlenségek az őket megillető helyre kerülnek a történetben. Az árnyék mellett élesebb a fény, a patak fekete kövei fölött megcsillan a víz. A gyerekek nem élnek bánat nélkül, mélyen ható érzelmek nélkül. Megvannak saját mélyen rejlő félelmeik és konfliktusaik, amiket gyakran csak sejtünk, és amelyek a mese jóra fordulása feletti örömmel oldódhatnak csak fel. <o:p></o:p>
A mese mindig válaszol<o:p></o:p>

Mit mondanak a mesék nekünk, felnőtteknek, ha vizsgálni kezdjük őket? Sokan a mesét elmúlt idők, a múlt szociális élete ábrázolásának tekintik. Tanulhatunk belőlük, megtudhatjuk, hogyan dolgoztak az emberek régen, hogyan ettek, szerettek, szenvedtek, ünnepeltek, harcoltak. A mesékben követhetjük a népek régi szokásait és erkölcsét. Az ember vágyik a mesealakokkal a szociális szükség enyhítésére, reméli, hogy Kétszemke enni kap, és a libapásztorlányról kiderül, hogy ő az igazi királylány és a menyasszony. Felfedezzük, hogy milyen érthetően ábrázolják a mesék azoknak az időknek a kultúráját. Mert a mesék értelme évszázadokon keresztül megőrződik, de képeik mindig a mesélés jelenének mindennapi életéből öltöznek. Így lesz a kardokból idővel puska, így változnak meg idővel az ábrázolt kézművességek és foglalkozások, a ruházat, az ételek értékelése. A ravasz róka más országokban okos nyúl, vagy furfangos törpebak, a boszorkányok és ördögfajzatok lehetnek trollok és dzsinnek. <o:p></o:p>
Észrevesszük eközben, hogy ugyanazok a motívumok merülnek fel világszerte, hogy aztán az egyes népek, a magukévá alakítsák őket. A föld minden táján mesélik az emberek, hogy hogyan lett a tűz, miért van a hold az égen. Ezek a mondák és mítoszok semmiképpen sem tekinthetők a magyarázatra tett ügyetlen kísérletnek. Mivel a régi időkben az emberek a természethez közelebb voltak, mint a maiak, csak csodálhatjuk, milyen élénken ábrázolták a világ és az élet keletkezését. <o:p></o:p>
És mi van azokkal az alakokkal, amelyek külsőleg nem láthatók? Hol vannak a sárká-nyok, a beszélő állatok, repülő lovak, az arany- vagy kristálypalota? Hol találjuk a hattyúvá változott lányokat, vagy más elvarázsolt hercegeket és hercegnőket? Ők sem egy elavult babona "maradványai"? <o:p></o:p>
A mesekutatók itt a tekintetet a lélek képeire irányítják, amelyek a mesében tárulnak fel számunkra. Ha komolyan vesszük magunkat és belső életünket, megtaláljuk az ábrázolt képekben a fenyegetéseket, a fáradságot, vándorlást, mint az egyéni sors tükröződéseit. És a váratlan segítők rányitják a szemünket a saját életünk konfliktusaira. <o:p></o:p>
Az érzés: "igen, ez velem is így van", elindítója lehet egy új út választásának, és egy mesealakkal kézenfogva lehet belső megoldásokat és szabadulást keresni. Éppen a mese szemlélésének gazdagsága mutatja meg, milyen differenciált tud lenni az élet. Egy mesekutató fejezte ezt ki egyszer így: Akárhogy kérdezi az ember a mesét, az mindig válaszol. <o:p></o:p>
Mi lehet a mesébol?<o:p></o:p>

A mesék képteremtő ereje nemcsak a gyerekek számára jelent izgalmat. Sok művésznek kívánsága, hogy élményeit és érzéseit illusztrációként vagy bábjátékként fejezze ki. Ha ezekben a munkákban elmélyedünk, a mese képzeletvilágának, mélységeinek és jelentési lehetőségeinek új dimenzióit fedezhetjük fel. Ennek révén képeskönyvek, játékok és más ábrázolások vég nélküli sokasága keletkezett. Nehéz a választás közöttük, ha azt gondoljuk, hogy a gyerekeknek ábrákra, "leképezésre" van szükségük ahhoz, hogy a meséket jobban megértsék. Mindenesetre nem feltétlenül erről van szó. Még ha a gyerekek nem is tudják elmondani, vagy leírni, hogyan is néznek ki mesefiguráik, azok mégis ott élnek a lelkükben, és nagyon sajátos karakterük, kifejeződésük van. Nincs mégoly természethű kép, olyan kifinomultan eljátszott hangjáték, gazdagon kiállított játékfilm, amely pótolni tudná azt, amit a gyerek saját maga átél. <o:p></o:p>
Egyszer egy nagymama az unokájának éppen a Piroska és a farkast olvasta föl. Hirtelen megjelent a mama, és a következő szavakkal szakította félbe a mesét: Most van a Piroska a tévében, látnod kell, hogy tudjad, hogy néz ki! De a film csak szétrombolta a szavak teremtette világot, amelyben a nagymama és az unoka akkor elmerült. Ez az anya nem értette meg, milyen fontos a gyereke számára, hogy saját fantáziáját fejlessze. Ezt tudva sem kell semmibe vennünk a komoly kísérleteket, amelyek meséket képeken, hangszalagon, filmeken jelenítenek meg. De bármelyik utat válasszuk is, arra kell törekednünk, hogy a gyermek számára sajátjává váló, mély lelki tartalmat, ne pedig közhelyes, elcsépelt fikciót adjunk. <o:p></o:p>
Ha meséket eltorzítják…<o:p></o:p>

Amikor a meséket már eleve dajkamesének, hazugságnak, bolondos fantáziálásnak, vagy olcsó reklámhordozónak tekintik, akkor keletkeznek a szócsavarások, a felzaklató hangokkal és zajokkal teli hangjátékok, karikatúrák, értelemromboló rövidítések egészen a szándékosan borzalmat keltő ábrázolásokig, a szóval és képpel ijesztő filmekben. <o:p></o:p>
Ekkor már senki nincs tekintettel a gyerekek saját belső képeire és élményeire. Még nevethetnek is a tréfákon, a furcsa ficamokon, a rikácsoláson. De a felnőttek fantáziája mértékadó lett. Ez azt jelenti, hogy csak a felnőttek által megszabott szórakoztatási érték a mérvadó: éles, hangos, trükkös és vicces legyen az ábrázolás. <o:p></o:p>
Irónia és szarkazmus formálja a tartalmat, amely az esetek nagy részében elidegenítődik, hogy érdekes legyen. Így aztán Hamupipőke meséjét egerek játsszák el. A bölcs segítők állatias-ravasz okoskodók, mindentudók, a farkas pedig dicséretet kap, mert vegetáriánus lett. Miért kínáljuk a gyerekeknek ezt a beállítást? Mit akarunk nekik ilyen karikírozott, teljesen nevelésellenes módon adni? <o:p></o:p>
Ráadásul még arról is megfeledkezünk, hogy a felnőttek csak olyan karikatúrákat ért-hetnek meg, amelyről feltételezik, hogy a gyerekek az eredeti meseszöveget ismerik. Kari-katúra csak akkor jöhet létre, ha ismerős az, amit eltorzít. A mesék nyilvánvalóan nem ma-radhatnak meg olyannak, amilyenek. Nem maradhatnak élni valók és szeretni valók sem. Minden gyermeki lélekrezdülést kikapcsol az ilyenfajta feldolgozás, megakadályozza az ér-zések bármilyen differenciálódását, végül megöli őket. A sok túl gyors mozgás, a hangok, folyamatok, benyomások teljesen azonosak maradnak minden egyes ismétlésnél, még ak-kor is, ha pl. CD-játékokon ún. interakcióról van szó. A néző gyerekek passzívak, csak azt kapcsolhatják, amit a felnőttek előre beprogramoztak. Itt az értelmetlenség okozta teljes anarchia uralkodik. <o:p></o:p>
Létrejött tehát a marketingstratégiák mesepiaca és a gyereklélek manipulációjának küz-dőtere. Ezt a piacot a felnőtteknek nagyon komolyan kellene venniük. Ha nem mindegy nekik a rájuk bízott gyerekek érzelmi fejlődése, az említett kritériumok alapján kell mesét választaniuk. <o:p></o:p>
A mélységesen rossz, csak a gyors nyereséget célba vevő tömegárut határozottan el kell utasítanunk. <o:p></o:p>
Egy mese - példa (gyakorlat)<o:p></o:p>

Merüljünk egyszer mi magunk bele egy mesébe! Kérdezzük meg magunktól: Mit is hallunk éppen? Mi történik a mesében? Milyen képben jelenik ez meg? Milyen hangban? Milyen szagú? Ekkor a képek átengedik mindazt a lényeget, ami mögöttük van. Példaként Grimm ismert meséjét, a Holle anyót választjuk. <o:p></o:p>
Felejtsük el most morális ítéleteinket, a dolgok jóra és rosszra, fehérre és feketére szétválasztását, ami elhomályosítja a történetre vetett pillantásunkat! Inkább próbáljuk érezni kezünkön a hamut, a nehéz vizesvödröt, a tűz forróságát, a fazekak tisztítását. Csodálkozunk a különös munkahelyen: a rokka a kútnál van, ahol a falu asszonyai minden nap megjelennek vízért. A szorgos lány mindig az élet sűrűjében dolgozik. Míg az orsó a kezéből ki nem ugrik, nem botlik el. Ekkor azonban új szakasz kezdődik. <o:p></o:p>
Amikor a lány a kútba ugrik, majd öntudatra ébred, egy gyönyörű réten fekszik, ahol süt a nap és rengeteg a virág. De máris könnyedén tovaröppenünk ettől a képtől: már a kemencét és az almafát látjuk ugyanezen a réten. Tovább sietünk, (éppúgy, mint a lusta lány) és elfelejtjük, vagy átsiklunk azon, ami a képekben és a képek között történik. Ilyen szép, friss rét csak egyszer van egy évben. Csak tavasszal illatoznak a virágok ilyen gazdagon. Egy lépés azonban - és a pompa eltűnik! Amit láttunk - a legtisztább tavasz az áttetsző ég alatt. Innen csak akkor szabad továbbmennünk, ha mindezt saját bőrünkön éreztük. És az idő is velünk vándorol. <o:p></o:p>
Mert a kemence egész más környezetben áll, biztosan nem a virágos réten. <o:p></o:p>
Kisült a kenyér. Lisztből dagasztották, a lisztet érett gabonából őrőlték. A nap melegít, a kemence is meleget oszt. Felhevültnek érezzük magunkat, mint a legmelegebb nyárban. Látjuk, hogyan bánik a lány ezzel a meleggel, tudja, mikor és hogyan kell a munkát elvégezni. Most már valóban lépésről lépésre kell továbbhaladnunk. Ne a fejünkkel következtessünk a jövőre! <o:p></o:p>
Az almafánál a fű levágva, a gyümölcsök ragyognak a sötét ágakon, az első sárga levelek hullanak. A levegő hűvös. Ősz van, az alma megérett. A lányka betakarítja. Megint egy munka, amit tud, és szó nélkül elvégez. <o:p></o:p>
Megkérdeztük már: kinek dolgozik a lány? Nem eszik sem a kenyérből, sem az almából. Másoknak készíti el. Most az a fontos, hogy a munkát el tudja végezni! <o:p></o:p>
Végül a megélteket és megtanultakat elviszi a kis házba. Holle anyó látja a munkáját. Ott tudja meg a lány, hogy a téli hónak melegen be kell takarnia a földet azért, hogy a tavasz majd felébredhessen. A házikó nem fent van, a felhők között, ahogyan ábrázolni szokták. A föld mélyéből jön Holle anyó melengető tudása. Amit a lány a dunyhából kiráz fel a magasba, csak ott változik át tiszta hókristályokká. Újra meg újra arra mutat a szöveg, hogy az út lentről vezet fölfelé. <o:p></o:p>
Így éljük meg az évkör szépségét és jelentését, amely egyúttal az életút is, és minden egyes napban, a reggel-dél-este sorában is tükröződik. A napnak ezt a rendjét uralja és teszi bensővé a szorgos lány a kemény munka által. <o:p></o:p>
Hajlamosak vagyunk arra, hogy kis konyhai cselédlány, a hamupipőke munkáját piszkos munkának tekintsük. Olyannak látjuk őt, aki a hamuban nyúlkál, és ezzel a gondolattal a lusták véleményéhez csatlakozunk. A mese azonban egyszerű képekkel elmondja, milyen fontos volt - és még ma is az -, hogy a tűz soha ne aludjon ki, mert őrzése volt a "hamulánykák" feladata. Mikorra a tűz az éjszakára letakart parázsból már feléledt, a fazék a friss vízzel fölötte melegedett, mikor az élet alapjai, a tűz és a víz munkára vannak fogva és értelmünkbe vonva, akkor kel fel a lusta anya és lusta lánya. Átaludták a munkát. <o:p></o:p>
Érezzük már, milyen fáradságos a fonás délután a kútnál! Nem gyapjú, hanem len siklik a lány ujjai között, és hasít vérző sebet. Hamupipőke - a tűzőrző cselédlány - végigdolgozza és végigszenvedi a napot. Ezért arathat a kút alatti világban. Végül aztán új képességeivel gazdagodva igyekszik haza és megosztja gazdagságát másokkal is. <o:p></o:p>
Vizsgáljuk meg most ismét a jó és rossz, a kegyetlenség kérdését! <o:p></o:p>
Ha a mesét, mint az emberi lélek képét vesszük, a jó és a rossz az egyes ember alaperőit jeleníti meg. Mi magunk vagyunk a szorgalmas és a lusta egyszerre. A mese segít, hogy meglássuk és legyőzzük lelkünk sötét oldalát. Az arany úgy ragyog, mint a lélek fénye, a szurok a tompaság, amely a nehézségekhez vezet. <o:p></o:p>
Ez az állapot nem megváltoztathatatlan. Sok olyan mese van, amelyben a szeretet legyőzi és megváltja a csúfat, a gonoszt. <o:p></o:p>
Megértik ezt a gyerekek?<o:p></o:p>

Hogy a gyerekek megélik-e ugyanezt? - felesleges kérdés. Megérzik a fáradozásunkat, amellyel a mesét befogadjuk, és megnyílunk egy objektív képi világ számára. Hiba lenne erről beszélni velük, mert minden gyerek úgy tükrözi ezt a világot, ahogyan az rá hasonlít. Esély és feladat a felnőttek számára, hogy megismerjék a képi világ sajátosságait. Ha ez bennünk magunkban tudatosul, valamennyiünk számára kincs bukkan elő. Megajándékozhatjuk a gyerekeket a mesékben olyan képek bőségével, amelyek nincsenek készen, hanem változhatnak, velük együtt nőhetnek fel. <o:p></o:p>
Mert a mesék olyan elevenek, mint az élet, olyan régiek, mint az öregek, olyan ifjak, mint a gyerekek, olyan kegyetlenek, mint saját esztelenségeink, és olyan bölcsek, mint az igazság, amit keresünk. Aki valóban meg akarja érteni őket, mernie kell elhagyni korábbi álláspontját, hagynia kell magát elragadni a mese által. <o:p></o:p>
Mit adunk még a gyerekeinknek?<o:p></o:p>

Új évszázadunk kezdetén a horizonton csupa baljós jelet látnak azok a szülők, akik gyermekük jövőjén gondolkodnak. Az óvodákba és iskolákba beszivárognak a társadalomnak olyan kérdései, amelyek a gyermek-létet a jövőben új megvilágításba helyezik. Gondot okoz a gyerekek képzése a jövő információs társadalmának követelményei szerint, bennünk van az aggodalom a munkalehetőségek miatt, a félelem a szociális lecsúszástól a győztesek és vesztesek kegyetlen konkurenciaharcában, a rettegés az öregkor létbizonytalanságától. A dicsért vagy kínált megoldások azt mutatják, hogyan kell a gyereket célirányosan képezni, úgy, hogy ezáltal teljesen meg vannak fosztva még a szórakozásukban, játékukban is a gyermeki fantázia és valóságos kreatívitás minden lehetőségétől. <o:p></o:p>
Azt gondolja a szülő, hogy a legjobbat teszi, mikor felkészíti a gyerekét az "életre": a média, a számítógépek, gépek kezelését, amely a felnőttek világát mind jobban meghatározza, minél korábban, lehetőleg már az óvodában meg kell tanulni, be kell gyakorolni. Minden gyereknek saját PC, minden diáknak Internet: az ország jövőjéért felelős oktatáspolitikusok álma. És ahol nincs pénz az iskolák tanáraira, szolgálatkészen megjelenik a gazdasági élet: hiszen óriási piac nyílik itt meg! Végre korszerűen lesznek berendezve az óvodák és iskolák! <o:p></o:p>
Az elgondolások mögött álló gondolkodási minta a gyereket alapvetően olyan felnőttnek tekinti, aki még nincs jól beprogramozva. <o:p></o:p>
Tudjuk-e, mi történik közben a gyerekekkel? Vajon hová lesznek saját vágyaik és kívánságaik...?

[kata53]

Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
A címadó megállapítás Janikovszky Éva ötéves unokájától származik. És amikor elhangzott, abszolút pozitív kicsengése volt. Vannak azonban olyan helyzetek (főleg amikor felnőttek szájából hangzik el a mondat), amikor egészen mást fejez ki. Mondjuk némi keserűséget, beletörődést, esetleg csalódottságot. Pedig nem kéne így lennie, hiszen mindennek, még a legrosszabb dolognak is van pozitív vetülete - csak meg kell találni.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left border=0><TBODY><TR><TD>http://www.she.hu/data/janik.jpg </TD></TR></TBODY></TABLE>
És ha már megtaláltuk, nem szabad elengedni. Így tett ez az 1926-ban, Szegeden született kedves idős hölgy is, akiről csak kevesen tudják, hogy Kucses Évaként látta meg a napvilágot. Azt viszont már nem csak a lexikonokat böngészők tudhatják róla, hogy az egyetemen politikai gazdaságtant, filozófiát, lélektant tanult és bölcsészdiplomát szerzett. Első könyvét (Csip-csup, 1957) Kispál Éva néven írta, majd 1960-ban, a "Szalmaláng" című lányregényben tűnt fel először a Janikovszky név.
Kevés magyar író mondhatja el magáról, hogy könyveit 34 nyelvre fordították le, hogy 1973-ban német területen az ő műve (Ha én felnőtt lennék) lett az Év Gyerekkönyve, hogy sokoldalú irodalmi munkásságáért 1977-ben József Attila-díjjal jutalmazták, hogy elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, ami a legrangosabb kitüntetések egyike, és hogy a Mosolyrend Lovagja. Nos, Janikovszky Éva ilyen.
A "De szép ez az élet!" két részből áll. Az első nagyon találóan a "Mert megérdemeltük!" címet kapta, és tizennégy, míg a második, "Az élet apró örömei" tizenkét apró gyöngyszemet foglal magába.
Korábbi műveihez hasonlóan ezek is szorosan kötődnek a valósághoz. Olyan hétköznapi dolgokról szólnak, melyek bármelyikünkkel előfordulhatnak, melyeket bármelyikünk láthat, hallhat, átélhet. Mégis van bennük valami különleges.
Elsősorban az érzékenység, amivel Janikovszky Éva észreveszi a körülötte zajló eseményeket, történéseket. Másodsorban az irónia, az önirónia és a humor elemeinek finom, egyáltalán nem bántó alkalmazása. És ami szerintem a legfontosabb: minden egyes írásából bölcs derű sugárzik, ami bármikor képes mosolyt csalni az olvasó ajkára.
Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebb korosztály tagjainak kíván szavaival kellemes perceket szerezni.
A könyveket illusztráló Réber László rajzai pedig mindazt elmondják, amit a szavak nem képesek. Vonalai egyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, ezzel együtt azonban rengeteg asszociációra adnak alkalmat. Gyermekkönyvek illusztrálása mellett plakáttervezéssel és rajzfilmkészítéssel is foglalkozik.

Összefoglalva tehát: Janikovszky Éva és Réber László együtt mindazt elmesélik, ami igazán fontos az életben. Ha odafigyelünk, nagyon sokat tanulhatunk tőlük!

Utóirat: Bár nem vagyok orvos, nyugodt szívvel merem ajánlani: rosszkedv ellen a legjobb orvosság egy "Janikovszky-olvasmány".

[kata53]

A HÁROM KISMALAC
A lakosi kertek alatt
elbolyongott három malac.
Röfftek, túrták a kerteket,
csigát leltek, elevenet.
Három malac táncot járva,
csigát rémít be házába.
Görgetik azt jobbra-balra
Szegény csiga, hol a szarva?
Hol alul van, hol felül van,
hol a hegyes orr előtt van.
Túrnak egyre hevesebben,
kint, a házmenti kertekben.
Mérges gazda talált rájuk,
Hej, de porzott a nadrágjuk!
Csiga szarva mutat rájuk,
nem röffen úgy az »ormányuk«!

[kata53]

TARISZNYÁBAN A TENGER

http://www.birtalan.hu/ferenc/irasok/tarisznyaban/elemek/tarisznya-00.jpg
„Az az igazság, hogy az egynapos gyerekek nem valami szívderítőek. Még a nagyon szépek sem. Ezt persze csak halkan mondom, nehogy a feleségem (aki Balázs édesanyja) meghallja, mert az Édesanyáknak az egynapos gyerekük is nagyon szép. A legszebb. A legokosabb. A leg-leg...”

[kata53]

A három kisfarkas és a nagy gonosz disznó.



Írta: Helen Oxenburry



Volt egyszer három kisfarkas. Az elsô fekete volt, mint a korom, a második szürke,mint a farkas, a harmadik pedig fehér, mint a hó. Olyan édesek voltak, hogy meg lehetett volna ôket zabálni: Szôrük bársonyos volt, a farkincájuk vége, pedig bolyhos.
Édesanyjuk házában éltek gondtalanúl, egészen addig, míg egy napon az anyafarkas oda nem hívta mindhármukat maga köré és így nem szólt.
-Csemetéim,itt az ideje, hogy nekivágjatok világot látni. Menjetek, építsetek magatoknak egy házat. Egy valamit azonban soha el ne felejtsetek : Óvakodjatok a nagy gonosz disznótól! -Ne aggódj, anyácskánk, jó messzire elkerüljük majd a gonoszt.- mondta a három kisfarkas és nekivágtak a nagyvilágnak.
Nemsokára szembetalálkoztak egy kenguruval, aki egy talicskát tolt maga elôtt. A talicska tele volt sárga és piros agyagtéglával.
-Kérünk szépen,nem adnál nekünk néhányat a tégláidból?- kérdezte a három kisfarkas.
-Mi sem természetesebb - felelte a kenguru és adott nekik egy nagy csomó sárga és piros téglát. Így aztán a három kisfarkas épített magának egy szép téglaházat.
Másnap reggel a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott és meglátta a szép téglaházat, amit a három kisfarkas épített. A három kisfarkas pont bújócskát játszottak a kertben, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó bekopogott az ajtón és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a téglaházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a nagy kôtörôkalapácsáért és ripityára verte a szép kis téglaházat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, de így is borzasztóan meg voltak rémülve.
-Legközelebb erôsebb házat kell majd építenünk- állapították meg és meg is láttak egy mosómedvét, aki éppen betont kevert az elektromos betonkeverôjében.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány vödörrel a betonodból?- kérdezte a három kisfarkas. -Mi sem természetesebb - felelte a mosómedve és vödör vödör után adott nekik az iszapos, kavicsos betonból.
Így aztán a három kisfarkas épített magának egy szürke betonházat.
Alighogy elkészültek a házukkal a nagy gonosz disznó már ott ólálkodott a környéken, és meglátta a szürke betonházat, amit a három kisfarkas épített.
A három kisfarkas éppen a kertben tollaslabdázott, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó becsöngetett a házba és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, reszketô farkacskák, ugyan engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a betonházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a betontörô légkalapácsáért és darabokra zúzta a szürke betonházat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, de a farkincájuk még órák múlva is reszketett.
-Legközelebb egy ennél is erôsebb házat kell majd építenünk- határozták el magukat jó erôsen. Abban a percben meg is pillantottak egy teherautót, ami rogyásik meg volt pakolva, mindenféle használt fémmel.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány mázsa használt fémet- kérlelte a három kisfarkas a rinocéroszt, aki a teherautó sofôrje volt.
-Mi sem természetesebb- szólt a rinocérosz és a több mázsa fém mellé, adott még nekik egy csomó lakatot és szögesdrótot, mert ez egy nagyon jószívû, nagyon kedves rinocérosz volt. Így aztán a három kisfarkas épített egy iszonyúan erôs páncélházat. Ennél szilárdabb, biztonságosabb házat, még a mesében sem lehet elképzelni. A három kisfarkas teljesen megnyugodott és tökéletes biztonságban érezték magukat.
Másnap reggel persze ki más, mint a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott. A három kisfarkas éppen kidobóst játszottak az udvaron, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták mind a hetven kilenc lakatot, ami a házra fel volt szerelve.
A disznó megnyomta a gombot és beleröffentett a kaputelefonba:
-Farkaskák, farkaskák, reszketô farkacskák, ugyan engedjetek már be a házba! -Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a páncélházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt egy csomag dinamitért, rátapasztotta a ház falára, meggyújtotta a gyújtómadzagot.... és szilánkokra robbantotta a házat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, sôt a bolyhos farkincájuk vége még meg is pörzsölôdött egy ici-picit.
-Valami nem stimmel az építóanyaggal, amit eddig használtunk-töprengett a három kisfarkas-, valami mást kellene kitalálnunk. De vajon mit?!
Abban a pillanatban megláttak egy rózsaszín flamingót, amint az egy talicskányi illatos virággal közeledett.
-Kérünk szépen, nem adnád nekünk oda ezt a talicskányi virágot- kérlelték a kisfarkasok a a rózsaszín flamingót.
-Mi sem természetesebb,- felelte a rózsaszín flamingó és odaadta nekik az összes virágot talicskával együtt.
Így a három kisfarkas épített egy virágkunyhót. Az egyik fal gólyahírbôl épült, a másik harangvirágból, a harmadik csipkerózsa ágból, a negyedik lila orgonából. A tetôt napraforgó tányérokból csinálták, a padlót pedig illatos ibolyából. A fürdôkádban vízirózsák libegtek, az asztalon édesanyjuk képe mellett kéknefelejts díszelgett. Maga a ház meglehetôsen ingatag volt , még a legkissebb fuvallat is meglibbentette, de be kell vallani, hogy nagyon-nagyon szépre sikeredett.
Másnap reggel a nagy gonosz disznó persze pont arrafelé ólálkodott és meglátta a gyönyörû virágkunyhót, amit a három kisfarkas épített.
A disznó csöngetett az egyik harangvirággal és így röffentett:
-Farkaskák, farkaskák,megperzselt farkacskák, ugyan engedjetek már be a kunyhótokba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással a levegôberepíti a virágkunyhót. De ahogy egy mély lélegzetett vett, hogy minden erejét összeszedje, eljutott az orrába a megannyi virág édes illata. Micsoda mennyei szag! Ettôl még a nagy gonosz disznónak is elált a lélegzete és amikor újra szippantott egyett a levegôbôl, tüdejét teljesen megtöltötte a pompás viragillat. Egyre nagyobbakat szipákolt gyönyörûségében és egyszerre még a szíve is meglágyult és ráébredt arra, hogy milyen gonosz dolgokat cselekedett a múltban. Egyszóval a virágillat varázslatos hatásától a gonosz disznajából, kedves jó röfi pajtás lett.Elkezdett dúdolni egy régi dalt, amit még az édesanyja tanított neki kismalac korában, és a lábai rúgás-vágás helyett hírtelen táncra perdültek!
Elôször a kisfarkasok persze szemüknek, fülüknek hinni sem akartak, valami ravaszságott selytettek a dologban. De a disznó olyan szívhez szólóan énekelt, hogy hamarosan meggyôzôdtek arról, hogy tényleg teljesen megjavúlt. Akkor azután kiszaladtak a kunyhójukból és egyenként bemutatkoztak. Megkérdeztek a disznót, hogy akar-e velük itt a farkas, hol a farkast játszani és az örömest beleegyezett. Egész nap futkároztak a vadvirágos réten.
Amikor mindannyian nagyon elfáradtak, meghívták a disznót magukhoz vendégségbe. Odahaza leültették, megkínálták farkasalma kompóttal és megkérték, hogy maradjon náluk mindörökre. A jóságos disznó szívesen beleegyezett és attól kezdve boldogságban éltek mind a négyen, hacsak azóta meg nem haltak.

[Ilkó]

Hervay Gizella:

Tréfás-mese

Kobak, mondd utánam:
Fafejűnek volt egy fakutyája,
Gumiembernek egy gumikutyája.
Fafejű egy fához kötötte a fakutyáját.
Gumiember egy gumifához kötötte a gumikutyáját.
Fafejű melátta a gumikutyát,
Gumiember meglátta a fakutyát.
-Kutyagumi az orrodra, Gumikutya! - mondta fafejű a Gumikutyának.
- A kutyafáját ennek a fakutyának! - mondta Gumiember a Fakutyának.
-Kutyagumi az orrodra! - mondta Fafejű a Gumiembernek.
- A kutyafáját ennek a Fafejűnek! - mondta Gumiember a fafejűnek.
- Kutyagumi! - mondta Fafejű Gumiembernek.
- Fafejű! - mondta Gumiember Fafejűnek.
- Kutyagumi! - mondtaf akutya.
- Fafejű! - mondta gumikutya.
A kutyafáját!



Spenótos-mese

Kobak azt mondta: - Nem akarom megenni a spenótot!
A szalvéta azt mondta: - Nem akarok Kobak nyakában maradni. - Leugrott a nyakából és elszállt.
A szék azt mondta: - Nem akarok Kobak alatt állni - és összecsuklott.
Az ingecske azt mondta: - Nem akarom Kobakot melegíteni - és lefoszlott róla.
A nadrágocska azt mondta: - Nem akarok Kobak nadrágja lenni - és lecsúszott.
A cipő azt mondta: - Nem akarok Kobak lábán maradni - és elszaladt.
Ottmaradt Kobak a konyha kövén, ebld nélkül, ruha nélkül.
Mama azt mondta: - Nem akarom itthagyni Kobakot ebéd nélkül, ruha nélkül: éhes és fázik.
Toppantott egyet, és visszaszaladtak a cipők,
tapsolt egyet, és előkerült a nadrág,
megpaskolta Kobakot, és rajta termett az ingecske,
összehúzta a szemöldökét, és lábraállt a szék,
intett egyet, és visszaröpült a szalvéta,
mosolygott egyet, és Kobak megette a spenótót.

[kata53]

Tamkó Sirató Károly:
VÁNDOR MÓKA


Elindultunk <O:p></O:p>
Balátára malátáért,
Galántára (http://www.proarte.org/notes/kodaly.htm) palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért, <O:p></O:p>
Macsoládra - kocsonyáért,
Kocsonyádra - mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs (http://www.szerencs.hu/)-Érre szerencséért,
Pécelre (http://www.pecelportal.hu/) - mézért
Mézeskútra - pénzért. <O:p></O:p>
Jöttünk-mentünk <O:p></O:p>
Nagylaposon- hegyesen,
Homoródon (http://members.tripod.com/%7EBardocz_Todor_Andras/tabor99.html) - begyesen,
Hétrongyoson - feszesen,
Lassú-réten - sebesen. <O:p></O:p>
Mit csináltunk? <O:p></O:p>
Hévizen- vacogtunk,
Szomoródon - kacagtunk,
Árnyékoson - napoztunk
Koplallón - jóllaktunk,
Éberlakon - álmodtunk. <O:p></O:p>
Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk, <O:p></O:p>
Lepénden lepént ettünk,
Legénden (http://www.nograd.net/nmk/nograd/muemlek/legend.html) legénkedtünk,
Nyíratádon - bolondoztunk,
Bolondócon - nyiratkoztunk, <O:p></O:p>
Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden (http://www.extra.hu/naput/nap09/22_barthag.html) nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Elôréven elrévedtünk. <O:p></O:p>
Be is értünk <O:p></O:p>
Verebesre - seregestül,
Seregesre - verebestül,
Fenekesre fenekestül, <O:p></O:p>
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre (http://www.szombathely.hu/) szombaton, <O:p></O:p>
Hangosvölgybe - daltalan,
Dalos-zugba - hangtalan,
Zajgóvárra - zajtalan, <O:p></O:p>
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra (http://www.gyoparosfurdo.hu/) párosan,
Boldogkôre (http://www.nograd.net/termeszet/bnp/zemplen.html), Bársonyosra (http://www.barsonyos.hu/)
bársonyban és boldogan! <O:p></O:p>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O:p</O:p
<O:p</O:p

[lapappilon]

Ingrid Sjöstrand: Holnap leszek nyolc éves



Holnap leszek nyolcéves.
Ez persze nagyon klassz.
Megkapom talán a hármas fémépítõt, abban több kerék van.
Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül.
Miért lógatom úgy az orrom?
Meg tortát is fogok kapni.
Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé.



Britt G Hallqvist: Miért?



Miért hívják a széket éppen széknek?
Miért mondjuk a késr, hogy kés, és honnan tudjuk, hogy a boglya boglya? Ki adott nevet a dolgoknak legelõször?
Ki volt a Névadó?
Ki mutogatott rá mindenre: "Ez kõ, ez fû, ez fenyõ"?
Talán a dolgokat nem is így hívják igazában.
Talán szomorúak is, hogy nem mondhatják: "Ne higgyetek a Névadónak' Sokkal szebb nevünk van igazában!"

[kata53]

Mikszáth Kálmán

A beszélő köntös

[pilinke]

.... faragószék.... Ez a lányom kedvenc dala, nagyon örülök a szövegének!
Köszi szépen (a nevében is)! :)

[Puszedliufo]

én is szeretnék feltenni meg letölteni de nem enged a rendszer meg kitörli a hozzászólásaimat
A moderátor töröl ki,mert nem a témába vágó hozzászólásokat írsz. El kéne olvasnod a szabályzatot!

[DrWatson]

A moderátor töröl ki,mert nem a témába vágó hozzászólásokat írsz. El kéne olvasnod a szabályzatot!

Mi több, meg is írta, hogy ennek rossz vége lesz...
Megvan az indián meg a lova ?

2...

[matyin]

Csepregi Éva

[fcsi]

Nagyon, nagyon, nagyon hiányzol Aberci!!!!
Olyan sivár lett a topik nélküled.
Ez nem a jelenlegi látogatók kritizálása, de olyan színfolt volt ezen a palettán, melyet nem tudott még senki ellensúlyozni.
Gyere vissza Aberci!!!

[orflex]

Sziasztok, egyszer hallottam olyan "zötyögtetőt", amiből csak arra emlékszem, hogy: így mennek a huszárok, és több sor úgy kezdődött, hogy így mennek...
nem tudja véletlenül valaki?

A gyereket a térdünkün lovagoltatva jobbra-balra döntjük, lassan kezdjük és minden sornál gyorsítunk egy kicsit:<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:P> </O:P><O:P></O:P>
Így mennek a gyerekek,<O:P> </O:P>
így mennek a betyárok,<O:P> </O:P>
így mennek a katonák,<O:P> </O:P>
így mennek a huszárok.<O:P>
</O:P>
http://marci.co-net.hu/kedvenc/lovag.htm

[orflex]

tapsolós gyermekdalok: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/kotta/gydalok/html/tdalok.htm

Aki nem tud zongorázni, de szeretne valamit pötyögtetni gyermekének a zongorán, javaslom az alábbi linket:
http://gedeon.freeweb.hu/gedeon/nepdalok.html

d- d- r -r/ m- m- f/
ilyen modban van leírva. Egy kis segítség: a zongorán hét fehér billentyu ciklikusan ismetli egymást. Ez a d - r - m - f - s - l - t - (es ugye megint kezdodik a d. Szolmizálva do, re, mi, fa, so, la, ti (és megint dó). Vigyázat. A dót javaslom ott kezdeni, a két fekete billentyűtől balra az elso fehér. Mellette a _ti_ szintén fehér billenytyu és a d - r- .... - t. csak a fehér billentyukon játszuk. Igy biztos sikerül. Kellemes zenélést.


Amugy meg tobbet ugyanazon az oldalon, csak egy szinttel feljebb:
http://gedeon.freeweb.hu/gedeon/

[orflex]

Még valami: nem találtam olyan fórumot, ahol a magyar kultúra illetve történelemmel kapcsolatos dolgokrol lehetne topicozni. Ugyanis a mult évben az István király napokon volt gyerekfoglalkozás nálunk és csináltam egy feladatlapot, ahol István királlyal kapcsolatos kérdések és más fejtörők vannak kis gyerekek számára - felnőttek segítségével. Az anyukák is találnak maguknak valót. Itt letölthető a feladatlap a megoldásokkal egyutt.: http://blog.orflex.sk/2006/08/szt-istvn-napi-munkalapok.html. Jó szorakozást.

[aberci]

Halász Judit - Hívd a nagymamát!

[aberci]

:)

[fcsi]

Hurrá! Hurrá! Hurrá!
:p :p :p :p :p :p
Az agykontrollosok erősen programozták a visszatértedet!

[aberci]

:)

[aberci]

Móra Ferenc: Zengő ABC

Aranyalma ághegyen,
B ari bég a zöld gyepen.
C irmos cica egerész,
Csen gős csikó heverész.
D ongó darázs döngicsél,
Esi k eső, fúj a szél.
F üsti fecske ficsereg,
Ger le galamb kesereg.
Gy om között gyors gyík szalad,
H armatos hajnal szakad.
I tt van már a zivatar,
J ó az Isten, jót akar.
K ivirít a kikelet,
Lev eles lett a liget.
Ly ukas fazék fekete,
Mes e- mese- meskete.
N ádat a szél legyezi,
Ny úl a fülét hegyezi,
O rgonafán méhike,
Ö sszerezzen őzike.
P atak-parton pipitér,
R óka szava kicsit ér.
S uhog a sok sasmadár,
Sz ilvafára szarka száll,
T ücsök koma hegedül,
Ty úk az árkon átrepül,
U ccu neki hó-ha-hó,
Ü rgét fogott a Sajó,
V ércse vijjog délelőtt,
Z örgetik a vasfedőt,
Zs indelyezik a tetőt.

[aberci]

Rajzfilmslágerek - Aranyalbum

01. Egyveleg (Csip-csup csodák, Vizipók-csodapók, Nagy ho-ho-horgász, Denver)
02. Nils Holgerson
03. Kacsamesék
04. Oliver
05. Gumimacik
06. Balu kapitány
07. Mézga család
08. Tini nindzsa harci teknőc
09. Gyümölcsfalva lakói
10. Frakk
11. Micimackó
12. Barbapapa
13. Oroszlánkirály
14. Snoopy

[aberci]

:)

[kaláris]

Varga Katalin: Cirmos és Csóri

<o:p></o:p>
Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe,
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o:p></o:p>
Csörrent a kulcs, nyílt a pince,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
volt, mi elé tárult.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o:p></o:p>
- Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! –
súgta Csóri csóka.
- Csurrantott méz az üvegben
s jó bor hordóba!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o:p></o:p>
- Csórikám, e kerek sajtot –
súgta a kis macska –
kóstoljuk meg. Csípj belőle,
ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o:p></o:p>
Csupor tejfelt mind kinyalták,
a mézet befalták,
s nagyapó bicskájával
a sajtot felvágták.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o:p></o:p>
Csakhamar a hordók mellett
csücsült Csóri csóka.
- Csapoljuk meg, kedves macskám,
ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!<o:p></o:p>
Csapra verték, kicsurgatták
bizony mind a hármat,
mind megitták, táncra keltek,
csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o:p></o:p>
Csattant a zár, s Cili néném
futott le a zajra,
csihi-puhi a seprűvel
mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!<o:p></o:p>
Csend lett végre a pincénkben,
nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta
cica s szegény csóka.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o:p></o:p>

[amalya]

Orflex

Köszi szépen már rég kajtatom a netet ilyesmi után,igaz számosan kerestem de igy is könnyebb mint rendes kottával.

[rsteve]

Donkó Sándor: Bohóc

Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.

Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...

A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...

[rsteve]

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond bálban jártam az este,
a szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.

Be is csípett egy-két legényke,
lisztes zsákot húztak a pékre.
hordón lovagolt egy bohóc ott,
kék füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt a róka,
fején árvalányhaj paróka,
víg paprikajancsi dobolt rám!
Ilyen volt a híres bolond-bál!

[rsteve]

Tari István: Farsang

Farsang van már, farsang.
a trombita harsan.

Üzen a kikelet: ûzzük el a telet!
Álarccal és lánccal, zabolátlan tánccal.

Fülig szaladt kedvvel
a maskarát öltsd fel!

Álbajuszos lányok, ártatlan bárányok,
riogatnak engem: bizsereg a lelkem.

Farsang van már, farsang!.
harsogja egy fals hang.