Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

[Melitta]

Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker...........................












Folytasd.....

[harangvirag]

Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker...........................

reggel 6 volt, a parnat hozzavagta es nagy csorompolessel leesett de meg mindig verte a csengoit...................

[welsi]

Majd rájött az ajtó csengő szól megállás nélkül.Ki a fene keres ilyen korán?
Hasógató fejfájással nyitott ajtót..

[alberth]

- Jó reggelt Uram, én vagyok az új házvezetőnő-, mondta egy csinos, fiatal hölgy átlépve a küszöbön.

[erwin27]

Egy krokodil jelent meg elötte; egy tagbaszakadt férfi vezette pórázon

[Melitta]

- Jó reggelt Uram, én vagyok az új házvezetőnő-, mondta egy csinos, fiatal hölgy átlépve a küszöbön.

Egybol kinyiltak a szemei, ugyan oneki nem volt bejaronoje, de ha mar itt van....faradjon beljebb...............

[Gyongyi54]

Bejarono.....hmm ? gondolta, de fel szemmel a ferfit kovette amig az el nem tunt a krokodillal a folyoso vegen.

[E.Ágnes]

A hölgy, csípőit ringatva, kecsesen belibegett az előszobába. Algazöld színű, hínárokkal díszített kalapját finom mozdulattal felakasztotta a fogasra, a nyakában lógó moszatsálat összehajtogatta, és megsimogatta a táskájában nyugtalanul tekergőző varánuszt.
"Az Ön lakása elképesztően száraz, hogy képes itt levegőhöz jutni?" kérdezte méltatlankodva a férfitől.

[csipkebogyo]

Ejnye, gondolta a férfi, - alig tette be a lábát, máris nemtetszését fejezi ki. Tekintete közben le-föl vándorolt a nő karcsú testén, majd megállapodott a hosszú, újjakat diszitő, nem mindennapi ékszereken...
- Mintha láttam volna már valahol ezeket a gyűrüket, elmélkedett a férfi, miközben hellyel kinálta a nőt, hogy tovább tanulmányozhassa..

[VaZsu]

Mivel kínálhatom meg? - Kérdezte kedvesen a hölgyet.
Talán egy kis vizet kérnék jéggel, hiszen elég meleg van itt. A férfi csendesen vizet töltött a kancsóból majd gondosan ügyelt arra, hogy a pohár átadásakor a nö ujjaihoz érjen.

[Gyongyi54]

Eszrevette ! Hogyan lehettem ilyen orul, hogy nem vettem le a gyuruimet - gondolta a no. Megprobalta a taskaja ala rejteni a kezet de elkesett. A ferfi kezfogasra nyujtotta a kezet.
Adam vagyok - mondta.

[erwin27]

"Milyen gyönyörü ujjai vannak" mondta a férfi. "És látom, hogy milyen remek az izlése ha ilyen csodás ametiszt gyürüt visel".

[csipkebogyo]

- Köszönöm. Szépek a képei...csak nem maga festette őket?- próbálta elterelni a figyelmet a gyűrüről.

[Forgoszel]

- Köszönöm. Szépek a képei...csak nem maga festette őket?- próbálta elterelni a figyelmet a gyűrüről.

- Köszönöm. Szenvedélyes gyűjtő vagyok. Festeni? Talán majd nyugdíjas éveimben. - és halkan felnevetett.

[E.Ágnes]

A nő kinyitotta a táskáját és egy hosszú, bő, tengerzöld munkaköpenyt vett elő belőle. Magára öltötte, haját türkizkék kendőbe kötötte, és megkérdezte a férfitől, mivel kezdje a munkát.

[erwin27]

"Tudja". mondta a férfi" azért alkalmazom magát,mert õrült rendetlenség van a lakásomban. Fontos iratok hevernek szerteszél és ezek között van egy életfongosságú amit meg kell keresni. Nagyon sok függ ettõl az irattól mert egy örökséggel van kapcsolatban. Sok it a könyvkuac és rágcsáló is és ha még lesz ideje itt tán tudna ezek ellen valamit tenni".

[Forgoszel]

A nő, ezzel elintézetnek vélte a gyűrű témát, de tévedett. A férfi, nemes egyszerűséggel, mégiscsak rákérdezett az ékszerekre.

- Talán, felvehetne egy védőkesztyűt, hogy megóvja a vegyszerektől az ékszereit. Megkérdezhetem, melyik aukción vásárolta azokat?

[alberth]

- Ó, ez csak egy kis családi örökség -, válaszolta elpirulva az újdonsült bejárónő.

[Forgoszel]

A férfi, odanyújtott a nőnek egy sárga gumikesztyűt, és úgy gondolta, egyelőre nem kérdez többet az ékszerekről.

Leült kedvenc sarki foteljébe, ami az ablak előtt állt, és bámulta a hegyeket és a tavat. Belemerült gondolataiba, és azon tűnődött, hogy mióta lakik az emeleten a krokodilos férfi.

Gondolataiból, a "bejárónő" zökkentette ki, aki kávéval kínálta.

[alberth]

- Általában cukor nélkül iszom a kávét, de most kérek bele két kockacukrot kedves hölgyem... mi is a neve valójában? -kérdezte Ádám a szorgoskodó nőtől.

[Forgoszel]

A nő meglepődött, de nem engedhette meg magának, hogy ezt, a férfi észrevegye, így gyorsan válaszolt.

- Kosszilnak hívnak. - bökte ki az első eszébe jutott nevet, abból a könyvből, amit éppen olvasott.
- Furcsa név. - tűnödött. - Ezek szerint, Ön, nem idevalósi, ugye? - kérdezte a férfi kis mosollyal a száján.

[csipkebogyo]

Nem...vagyis igen....ide jöttem férjhez válaszolt, s megpróbált kitérni a számára igen kellemetlennek igérkező kérdések elől.

[alberth]

- Nem. A szüleim bevándorlók, de én már itt születtem és a nagymamám nevét viselem. - Válaszolt a nő e gyorsan kitalált történettel, miközben a gőzölgő kávét remegő kézzel nyújtotta át.

[Forgoszel]

A férfi, továbbra is mosolygott. Ez, határozottan idegesítette a nőt, de igyekezett nem mutatni. Azon járt az esze, hogy a férfi mennyi mindenre jöhetett rá, és min gondolkodik.

De a férfi csak mosolygott csöndben, miközben elvette a kávét és visszasüppedt gondolataiba. Továbbra is kifelé bámult az ablakon és a krokodilos férfi vissza-vissza furakodott az agyába. És azon is töprengett, hogy a "bejárónő" miért visel moszatsálat??? :shock: Feszült koncentrációval igyekezett összefüggést találni a krokodilos férfi és a bejárónő között.

Úgy gondolta, hogy lefelé menet megkérdezi majd a portást, hogy mikor is költözött be az az úr, az ő emeletére.

Majd, tovább ízlelgette a nő nevét: Kosszil, Kosszil. Nem is rossz, eléggé dallamos. - gondolta. De mégis nyugtalanította valami. Akárhányszor kimondta magában a nevet, mindig egy kígyó képe villant be az agyába.

[Gyongyi54]

A gondolataibol hirtelen eszveszelyto sikony teritette magahoz..
Adam !!!!! Adam !!!

[webteve]

Te jó ég!Mintha az emeletről jött volna.A férfi felugrott és evvel kis híján kiöntötte a keze ügyében lévő kávét.

[csipkebogyo]

Kinyitotta az ajtót, s elindult a hang irányába...

[auntanna]

A húga holtsápadt arccal rohant felé és remegve bújt a karjaiba.

[Forgoszel]

Gondolta, jól alakul a mai nap. Reggel a "bejárónő" az ismeretlen krokodilos fickóval. Az ismerős ékszerek a nőn, majd a húga sikítozva, kétségbeesve ... Mi jöhet még?

Fölfelé kísérve, még a liftben igyekezett megtudni, hogy mi is történt valójában. Nem akart a "bejárónő" előtt beszélni.

- Mondd Tenár, mégis mi történt? - kérdezte a húgát.
A lány, még mindig zihálva kapkodta a levegőt; percek teltek el, míg egy értelmes, összefüggő mondatott ki tudott nyögni.
- Két férfi követett az utcán. Majd az egyik férfi, megpróbálta elvenni a táskámat. Ekkor, futásnak eredtem, de ők tovább követtek. Itt voltam a közelben és nem tudtam, hogy hova is mehetnék, így nálad kötöttem ki. A házba már nem követtek a férfiak, de az ajtóban egy krokodilban majdnem orraestem. Mióta tartanak egyesek krokodilt háziállatként???
Ádám, igyekezett megnyugtatni húgát.
- Menjünk be. Kapsz egy forró teát és szépen megnyugszol. Akár, fel is hívhatjuk a rendőrséget, ha tudsz személyleírást adni a támadókról. Jah, és ne lepődj meg. Ma reggeltől van egy bejárónőm. - húzta kissé félre a száját.

[csipkebogyo]

Tenár nem szólt semmit, de amikor mepillantotta a bejárónőt, rögtön rossz érzése támadt.
Mivel a közel-múltban végzett el egy agykontrollos tanfolyamot, gondolta, most hasznositani is fogja. Csendben összetette bal kezének első három ujját, és elmormolta magában, hogy jusson eszébe minnél hamarabb, hol látta ezt a nőt. Az eredményre nem kellett sokáig várnia, egy-kettőre beugrott a kép.....

[Forgoszel]

De nem szólt semmit. Nem akarta, hogy bármi furcsát is észrevegyen a nő, vagy a bátyja. Közben, a nő kezére tévedt a szeme. Alig tudta elvenni a tekintetét. Elkapta a szemét, és gyorsan kért egy nagy bögre teát mézzel.

Míg a "bejárónő" kiment odasúgta a bátyjának, hogy már látta ezt a nőt valahol, és az ékszerek is ismerősek neki. Sokat nem beszéhettek, mert a bejárónő megérkezett a teával.

- Oh, köszönöm. Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam: Tenár vagyok. - mondta mosolyogva a lány és nyújtotta a kezét.
A bejárónő egy kissé idegesen és tétovázva viszonozta a kézfogást.
- Örülök, hogy megismerhettem. Kosszil vagyok. - és megfogta a lány kezét. Majd elnézést kért és kiment a fürdőszobába takarítani.

Tenár, jó alaposan szemügyre vette a kézfogás alatt Kosszil ékszereit és odasúgta a bátyjának:

- Ezeket az ékszereket már láttam valahol. És az a köves gyűrű, nagyon hasonlít stílusában a nagymamától örökölt brossra és nyakláncra. Nem gondolod?

[csipkebogyo]

A fürdőszobából csörömpölés hangja hallatszott ki.
-Legyünk óvatosak, súgta Tenár a bátyjának, s közben összefüggést keresett az utcai két támadó és a bejárónő között.

[zenebarat]

A hideg pohárral szemben a nő érezte a férfi ujjainak bársonyos melegét, de sikeresen titkolni tudta ezt a felmelegítő érzést. Arra gondolt, vajon szándékosan tette ezt, vagy csupa véletlen volt az egész? Még végig sem gondolta ezt a nő, mire a férfi megszólalt:

[Forgoszel]

- Kedves Kosszil, nem kell kapkodnia. Nyugodtan ráér takarítani. Fél óra múlva bemegyek az irodába és zavartalanul dolgozhat. Kérem, szóljon, ha végzett a fürdőszobával és azonnal össze is készülök.
Addig Tenár, keresett egy steril ragtapaszt Kosszil elvágott ujjára. Így, újabb alkalma nyílt mind neki, mind pedig Ádámnak, hogy szemügyre vegyék a gyűrűket.
- Egy darabig elég lesz ez a kis kötés, de azért vegyen fel egy gumikesztyűt a munkák idejére. - mondta mosolyogva a lány.
- Köszönöm. - motyogta Kosszil.
- Tenár, ha megvársz, beviszlek a városba, ha neked is jó.
- Persze. Veled megyek. - nézett össze Tenár a bátyjával.

[csipkebogyo]

A fenébe, dünnyögött magában Kosszil, pont most kellett ennek is történnie. Igaz, nem csodálom, a takaritás nem az én kenyerem...

Még jó, hogy nem kérdezték meg, hogy mivel vágtam el az ujjam. Mondtam volna meg az igazat? - vagy mit találtam volna ki hirtelen?

[Forgoszel]

Minden estre, örült, hogy a háziak hamarosan elmennek, és alaposan átkutathatja a férfi lakását. Azonban, azzal nem számolt, hogy van egy testvér is a képben. Mindenképpen fel kell hívnia a nővérét, hogy miképpen is veszik bele a tervbe Tenárt. Most már, a lány lakását is át kell kutatni.

[csipkebogyo]

Amikor becsukódott az ajtó a háziak mögött, elővette mobiltelefonját, és tájékoztatta Robertet a történtekről.
Utasitást kapott, hogy mindent tüzetesen vizsgáljon át, de a takaritásra is legyen azért gondja.

[Forgoszel]

Elővette mobiltelefonját, és tájékoztatta Robertet a történtekről.
Utasitást kapott, hogy mindent tüzetesen vizsgáljon át, de a takaritásra is legyen azért gondja.

A beszélgetés befejeztével felhívta nővérét is, Thart.
Őt is tájékoztatta a fejleményekről. Megegyeztek, hogy este hatkor találkoznak a szokott helyen, majd belevetette magát a lakás feltúrásába.
De mindenek előtt, gondosan kikészítette a porszívót, a portörölgető ruhát, a különféle fényezőket és egyéb tisztítószereket, hogy akkor se legyen gond, ha benyit valaki.

[csipkebogyo]

A férfi dolgozószobájával kezdte, gondolván, hátha itt megtalálja amit keres.

[Forgoszel]

Rengeteg papír hevert szana-szét, és iszonyatosan nagy por volt. Mielőtt belépett volna, pontosan tudta, hogy mit akar, de most, csak állt bambán, kicsit hintázva a küszöbön és meredten bámult befelé a szobába.

Percek telltek el, mire arra eszmélt, hogy a szemben lévő falon függő festményt nézegeti elmélyülten. Egyszerre csak belenyilalt a gondolat, mintha csak a nagymamája nézett volna vissza rá.

[csipkebogyo]

Igen, a nagymama......vajon hova tünt el olyan hirtelen? Sok-sok év telt el azóta. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagymama magához hivatta, s elmondta neki azt, amit talán eddig senkinek.
Tisztán emlékszik most is, a nagyinak amúgy szúrós szemére, de arra is, hogy amikor vele beszélt ezek a szemek mindig mosolyogtak....

Na, jól van Kosszil...elég a nosztalgiából, nem ezért vagy itt, motyogta magában...s folytatta az elkezdett keresgélést.

[vica0712]

Lázasan keresgélt tovább, miközben a nagymama tekintete járt az eszébe."a fenébe, így nem lehet dolgozni!Térj már észre Koszil!" Parancsolta magának.Miközben keresgélt, egyszerre csak lépteket hallott.

[Forgoszel]

Igen, a nagymama......vajon hova tünt el olyan hirtelen? Sok-sok év telt el azóta. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagymama magához hivatta, s elmondta neki azt, amit talán eddig senkinek.
Tisztán emlékszik most is, a nagyinak amúgy szúrós szemére, de arra is, hogy amikor vele beszélt ezek a szemek mindig mosolyogtak....

Na, jól van Kosszil...elég a nosztalgiából, nem ezért vagy itt, motyogta magában...s folytatta az elkezdett keresgélést.

És ott van Tenár is. A nagymama, mintha említette volna. Ők, hárman, a nővére Thar, Tenár és jómaga, valahogyan összetartoznak. A gondolataitól egyre izgatottabb lett. Halványan emlékezett, hogy a nagymama, említett neki még egy nevet, ami ugyanolyan különös volt, mint az övék. Gyermekkorában, talán csak egyszer, vagy kétszer hallotta, mikor a nagypapa így szólította nagyanyját. És ugye az a furcsa regény, amit a nagymamától kapott az utolsó karácsonyra.

Nagyot sóhajtott, és beletúrt a legközelebb lévő aktakupacba. Hatalmas por szállt fel; önkéntelenül is felköhögött, majd tüsszentő roham tört rá. Be kellett látnia, hogy ez így nem fog menni.

[webteve]

Ennek semmi értelme,ha így össze-vissza vagtában keresgél.Akárhol lehetnek azok a feljegyzések.Egy kicsit letört.Most mégis mit csináljon?
"Gyerünk Koszil!Okos lány vagy.Találj ki valamit!

[Forgoszel]

Csüggedten lerogyott az íróasztal melletti székre. Amint lehuppant, már ugrott is föl egy kisebb sikolyt kíséretében. De mielőtt jobban szemügyre tudta volna venni a széket felerősödtek a léptek a folyosón. Az ajtóhoz szaladt, és lélekzetvisszafolytva várta, hogy mi fog történni. Magában, folymatosan imádkozott, hogy csak az egyik emeleti lakó legyen.

[webteve]

Szerencséje volt.valóban csak az egyik lakó közeledett a folyóson.Elhaladt az ajtó előtt,majd elhaltak a léptei.Koszil azt vette észre,hogy legalább fél perce nem vett levegőt.Gyorsan kifújta magát és visszament a székhez.

[Forgoszel]

Határozottan izgalmas ez a mai nap. - gondolta. Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe? Nem vagyok sem tolvaj, sem betörő, sem pedig egy különlegesn képzett ügynök. - morgogta magában, miközben visszaért a székhez.

Leguggolt a szék mellé, és elkezdte tüzetesen átnézni. Azt, azonnal észrevette, hogy nem sokat ültek rajta. Igaz, ehhez nem kellett túl sok szakértelem, a pormennyiség önmagáért beszélt. Fogott egy rongyot és elkezdte letakarítani a széket, közben pedig óvatosan, centiméterről centiméterre átvizsgálta és áttapogatta az ülőfelületet.

[koromlakk]

a nő már sejtette a férfi vágyait!!! de nem szólt egy szót sem

[Forgoszel]

Megérte az aprólékos munka, mert talált az ülőfelület alján egy kilazult szegecset. Szépen levette, és az apró nyíláson át, benyúlt a bőrhuzat alá. Nem kellett túlságosan mélyre nyúlnia, szinte azonnal rátalált az elrejtett papírokra.

Hevesen dobogott a szíve. Nyugtatgania kellett magát, miközben nagy levegőket vett, hogy el ne tépje a megsárgult lapokat izgalmában. Négy anyakönyvi kivonatot talált.

Az egyik Kosszil névre volt kiállítva. "De hiszen ez, Ő!" - döbbenten nézte, majd gyorsan szétnyitotta a másik három papírt is. Félhangosan motyogta a neveket sorba: Thar, Tenár, Arha. Félájultan meredt a papírokra és úgy érezte, hogy most igazán összezavarodott. Eddig úgy gondolta, hogy végre érti a dolgokat.

[webteve]

Arha!Igen!Ez volt az a név.De ki lehet ez?Emlékszik,a nagyapja hívta még kicsit korában így a nagyanyját.Időnként.De a nagymama nem szerette,ha így hívták,ezért csak ritkán hangzott el ez a név.Csak most jutott eszébe.Arha!Ez a nagyanyja anyakönyvi kivonata lenne?De,hiszen ez nem lehet.A dátum sokkal későbbi,mint az ő születési dátuma.De,akkor kié lehet ez?Merengéséből léptek zaja verte fel.Határozott,férfias lépteké,ami egyre jobban közeledett a folyóson."Hátha megint csak egy lakó az?"-De valami az súgta,hogy jobb lesz minél előbb eltűnie innen.

[Forgoszel]

Nem ért rá sokáig tűnődni a papirokon. Úgy döntött, hogy nem rakja vissza azokat a rejtekhelyre, hanem magával viszi. Alig gondolta végig a dolgot, máris kopogtattak az ajtón. Habozott, mielőtt kinyitotta volna. De ugye, Ő most itt egy bejárónő, tehát joga van a lakásban tartózkodni.

Megigazította a kötényét. A papírokat a zsebébe tette, felhúzta a sárga gumikesztyűt, kendőt kötött és porronggyal a kezében ajtótnyitott.

- Jó napot kívánok! Kihez van szerencsém? - kérdezte.
Egy meglepett hölgy állt az ajtóban, aki felháborodva kérdezte: - Maga kicsoda és mit keres a vőlegényem lakásán?!

[webteve]

-Koszil vagyok az új bejárónő.Ma vagyok itt először.
-Beengedne végre?-Kérdezte a nő dühösen és meg sem várva a választ benyomakodott az ajtón.Indulatosan nézett körül a szobában.Koszil türelmesen várt az ajtónál,de a szíve a még mindig a torkában dobogott.

[Forgoszel]

Aztán, megszólalt: - Elnézést, de Ön, kicsoda?! - kérdezte végigmérve a nőt.

- Én?! Magának ahhoz semmi köze. Azonnal tűnjön el ebből a lakásból. Én, nem vettem föl semmiféle bejárónőt! - felelte a nő felemelt hangon.
- Elnézést; valóban nem Ön vett fel, hanem a ház ura. Ezen kívül megkért, hogy mire visszajön takarítsam ki a lakást. És mivel Ön, nem a főnököm, nem utasíthat. Tehát, vagy megmondja, hogy kicsoda és mi keresnivalója van a főnököm lakásában, vagy, kérem, hogy távozzon azonnal, vagy hívom a rendőrséget! - csattant fel hirtelen Kosszil.

A nő, döbbenten állt; alig kapott levegőt a méregtől. Felkapta kis táskáját és kiviharzott a lakásból felcsapott orral, köszönés nélkül.

[webteve]

Koszil becsapta az ajtót.Ez meleg helyzet volt.Micsoda egy goromba nőszemély.Szóval ez a a jóképű házigazda menyasszonya?!Remek.Mostantól még egy dolog miatt főhet a feje.
Egyébként is volt elég gondja bőven.Persze a többieket ez nem érdekelte.nekik csak az volt a lényeg,hogy megszerzze,amit kell és tartsta a hátát,ha úgy adódik.Szép.De legalább megvolt,amiért idejött.
Most viszont ideje lesz valóban kitakarítania a lakást,mert sok jóra nem számíthat,ha hazajön a házigazda.Semmi szükség rá,hogy gyanút keltsen.

[fincike]

és a házigazda gyanút fogjon,hogy mi is folyik itt?

[fincike]

Mi folyik itt..

[Forgoszel]

Kosszil, gyorsan kitakarított. Hamarabb végzett, mint gondolta. Ádám, nem ért még haza a munkából. Nos, nem baj - gondolta. Így, talán még jobb is. Elejét veheti egy kínos beszélgetésnek. Felhívta nővérét - Thart - és megbeszéltek egy találkozót. Ádám részére hagyott egy cetlit az asztalon, hogy mit hol talál, és hogy holnap reggel mikor jön; majd elegánsan távozott.

Mindeközben, Ádám és húga beértek a városba. A kocsiban volt idejük megbeszélni a ma reggel történteket. Ádám elmesélte Tenárnak a bejárónős sztorit, hogy a lány, mindent értsen, majd az ékszerekre terelődött a szó.

- Ezek az ékszerek, nagyon emlékeztetnek azokra, amikről a nagypapa mesélt. - mondta Tenár. És, mikor jobban megnéztem ... szóval, szerintem, a nyaklánccal, a fülbevalóval és a brossal pontosan egy kollekciót tesz ki. Lehet, még karkötő és egy ékszeróra is tartozik hozzá. - ábrándozott el csöppet a lány.
- Lehet. - szögezte le röviden a férfi. - Először azonban ki kellene deríteni, hogy ki ez a Kosszil, és mit is akar tőlem.
- Kosszil. - sziszegte a lány. - Olyan furcsa. Kosszil, Tenár, Kosszil, Tenár. - játszott a nevekkel. - Eléggé egyformán hangzanak, nem? Mintha ugyanonnan valók volnának. Kosszil, Tenár, Ádám, Kosszik, Tenár, Ádám. Hmmm ... ez nem stimmel. A te neved nem stimmel! - kiáltott fel a lány.

[Forgoszel]

Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker. Reggel 6 volt, a parnat hozzavagta es nagy csorompolessel leesett de meg mindig verte a csengoit. Majd rájött az ajtó csengő szól megállás nélkül.Ki a fene keres ilyen korán?
Hasógató fejfájással nyitott ajtót.
- Jó reggelt Uram, én vagyok az új házvezetőnő-, mondta egy csinos, fiatal hölgy átlépve a küszöbön.
Egy krokodil jelent meg elötte; egy tagbaszakadt férfi vezette pórázon. Egybol kinyiltak a szemei, ugyan oneki nem volt bejaronoje, de ha mar itt van ... faradjon beljebb.
Bejarono.....hmm ? gondolta, de fel szemmel a ferfit kovette amig az el nem tunt a krokodillal a folyoso vegen.<O:p</O:p
A hölgy, csípőit ringatva, kecsesen belibegett az előszobába. Algazöld színű, hínárokkal díszített kalapját finom mozdulattal felakasztotta a fogasra, a nyakában lógó moszatsálat összehajtogatta, és megsimogatta a táskájában nyugtalanul tekergőző varánuszt.
"Az Ön lakása elképesztően száraz, hogy képes itt levegőhöz jutni?" kérdezte méltatlankodva a férfitől.<O:p</O:p
Ejnye, gondolta a férfi, - alig tette be a lábát, máris nemtetszését fejezi ki. Tekintete közben le-föl vándorolt a nő karcsú testén, majd megállapodott a hosszú, újjakat diszitő, nem mindennapi ékszereken...
- Mintha láttam volna már valahol ezeket a gyűrüket, elmélkedett a férfi, miközben hellyel kinálta a nőt, hogy tovább tanulmányozhassa..<O:p</O:p
Mivel kínálhatom meg? - Kérdezte kedvesen a hölgyet.
Talán egy kis vizet kérnék jéggel, hiszen elég meleg van itt. A férfi csendesen vizet töltött a kancsóból majd gondosan ügyelt arra, hogy a pohár átadásakor a nö ujjaihoz érjen.<O:p</O:p
Eszrevette ! Hogyan lehettem ilyen orul, hogy nem vettem le a gyuruimet - gondolta a no. Megprobalta a taskaja ala rejteni a kezet de elkesett. A ferfi kezfogasra nyujtotta a kezet.
Adam vagyok - mondta.<O:p</O:p
"Milyen gyönyörü ujjai vannak" mondta a férfi. "És látom, hogy milyen remek az izlése ha ilyen csodás ametiszt gyürüt visel".<O:p</O:p
- Köszönöm. Szépek a képei...csak nem maga festette őket?- próbálta elterelni a figyelmet a gyűrüről.<O:p</O:p
- Köszönöm. Szenvedélyes gyűjtő vagyok. Festeni? Talán majd nyugdíjas éveimben. - és halkan felnevetett.<O:p</O:p
A nő kinyitotta a táskáját és egy hosszú, bő, tengerzöld munkaköpenyt vett elő belőle. Magára öltötte, haját türkizkék kendőbe kötötte, és megkérdezte a férfitől, mivel kezdje a munkát.<O:p</O:p
"Tudja". mondta a férfi" azért alkalmazom magát,mert õrült rendetlenség van a lakásomban. Fontos iratok hevernek szerteszél és ezek között van egy életfongosságú amit meg kell keresni. Nagyon sok függ ettõl az irattól mert egy örökséggel van kapcsolatban. Sok it a könyvkuac és rágcsáló is és ha még lesz ideje itt tán tudna ezek ellen valamit tenni".<O:p</O:p
A nő, ezzel elintézetnek vélte a gyűrű témát, de tévedett. A férfi, nemes egyszerűséggel, mégiscsak rákérdezett az ékszerekre.

- Talán, felvehetne egy védőkesztyűt, hogy megóvja a vegyszerektől az ékszereit. Megkérdezhetem, melyik aukción vásárolta azokat?<O:p</O:p
- Ó, ez csak egy kis családi örökség -, válaszolta elpirulva az újdonsült bejárónő.<O:p</O:p
A férfi, odanyújtott a nőnek egy sárga gumikesztyűt, és úgy gondolta, egyelőre nem kérdez többet az ékszerekről.

Leült kedvenc sarki foteljébe, ami az ablak előtt állt, és bámulta a hegyeket és a tavat. Belemerült gondolataiba, és azon tűnődött, hogy mióta lakik az emeleten a krokodilos férfi.

Gondolataiból, a "bejárónő" zökkentette ki, aki kávéval kínálta.<O:p</O:p
- Általában cukor nélkül iszom a kávét, de most kérek bele két kockacukrot kedves hölgyem... mi is a neve valójában? -kérdezte Ádám a szorgoskodó nőtől.<O:p</O:p
A nő meglepődött, de nem engedhette meg magának, hogy ezt, a férfi észrevegye, így gyorsan válaszolt.

- Kosszilnak hívnak. - bökte ki az első eszébe jutott nevet, abból a könyvből, amit éppen olvasott.
- Furcsa név. – tűnődött. - Ezek szerint, Ön, nem idevalósi, ugye? - kérdezte a férfi kis mosollyal a száján.<O:p</O:p
Nem...vagyis igen....ide jöttem férjhez válaszolt, s megpróbált kitérni a számára igen kellemetlennek igérkező kérdések elől.<O:p</O:p
-Nem. A szüleim bevándorlók, de én már itt születtem és a nagymamám nevét viselem. - Válaszolt a nő e gyorsan kitalált történettel, miközben a gőzölgő kávét remegő kézzel nyújtotta át.<O:p</O:p
A férfi, továbbra is mosolygott. Ez, határozottan idegesítette a nőt, de igyekezett nem mutatni. Azon járt az esze, hogy a férfi mennyi mindenre jöhetett rá, és min gondolkodik.

De a férfi csak mosolygott csöndben, miközben elvette a kávét és visszasüppedt gondolataiba. Továbbra is kifelé bámult az ablakon és a krokodilos férfi vissza-vissza furakodott az agyába. És azon is töprengett, hogy a "bejárónő" miért visel moszatsálat??? Feszült koncentrációval igyekezett összefüggést találni a krokodilos férfi és a bejárónő között.

Úgy gondolta, hogy lefelé menet megkérdezi majd a portást, hogy mikor is költözött be az az úr, az ő emeletére.

Majd, tovább ízlelgette a nő nevét: Kosszil, Kosszil. Nem is rossz, eléggé dallamos. - gondolta. De mégis nyugtalanította valami. Akárhányszor kimondta magában a nevet, mindig egy kígyó képe villant be az agyába.<O:p</O:p
<!-- / message --><!-- sig -->A gondolataibol hirtelen eszveszelyto sikony teritette magahoz..
Adam !!!!! Adam !!!<O:p</O:p
Te jó ég!Mintha az emeletről jött volna.A férfi felugrott és evvel kis híján kiöntötte a keze ügyében lévő kávét.<O:p</O:p
Kinyitotta az ajtót, s elindult a hang irányába...<O:p</O:p
A húga holtsápadt arccal rohant felé és remegve bújt a karjaiba.<O:p</O:p
Gondolta, jól alakul a mai nap. Reggel a "bejárónő" az ismeretlen krokodilos fickóval. Az ismerős ékszerek a nőn, majd a húga sikítozva, kétségbeesve ... Mi jöhet még?

Fölfelé kísérve, még a liftben igyekezett megtudni, hogy mi is történt valójában. Nem akart a "bejárónő" előtt beszélni.

- Mondd Tenár, mégis mi történt? - kérdezte a húgát.
A lány, még mindig zihálva kapkodta a levegőt; percek teltek el, míg egy értelmes, összefüggő mondatott ki tudott nyögni.
- Két férfi követett az utcán. Majd az egyik férfi, megpróbálta elvenni a táskámat. Ekkor, futásnak eredtem, de ők tovább követtek. Itt voltam a közelben és nem tudtam, hogy hova is mehetnék, így nálad kötöttem ki. A házba már nem követtek a férfiak, de az ajtóban egy krokodilban majdnem orraestem. Mióta tartanak egyesek krokodilt háziállatként???
Ádám, igyekezett megnyugtatni húgát.
- Menjünk be. Kapsz egy forró teát és szépen megnyugszol. Akár, fel is hívhatjuk a rendőrséget, ha tudsz személyleírást adni a támadókról. Jah, és ne lepődj meg. Ma reggeltől van egy bejárónőm. - húzta kissé félre a száját.<O:p</O:p
Tenár nem szólt semmit, de amikor mepillantotta a bejárónőt, rögtön rossz érzése támadt.
Mivel a közel-múltban végzett el egy agykontrollos tanfolyamot, gondolta, most hasznositani is fogja. Csendben összetette bal kezének első három ujját, és elmormolta magában, hogy jusson eszébe minnél hamarabb, hol látta ezt a nőt. Az eredményre nem kellett sokáig várnia, egy-kettőre beugrott a kép.....<O:p</O:p
De nem szólt semmit. Nem akarta, hogy bármi furcsát is észrevegyen a nő, vagy a bátyja. Közben, a nő kezére tévedt a szeme. Alig tudta elvenni a tekintetét. Elkapta a szemét, és gyorsan kért egy nagy bögre teát mézzel.

Míg a "bejárónő" kiment odasúgta a bátyjának, hogy már látta ezt a nőt valahol, és az ékszerek is ismerősek neki. Sokat nem beszélhettek, mert a bejárónő megérkezett a teával.

- Oh, köszönöm. Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam: Tenár vagyok. - mondta mosolyogva a lány és nyújtotta a kezét.
A bejárónő egy kissé idegesen és tétovázva viszonozta a kézfogást.
- Örülök, hogy megismerhettem. Kosszil vagyok. - és megfogta a lány kezét. Majd elnézést kért és kiment a fürdőszobába takarítani.

Tenár, jó alaposan szemügyre vette a kézfogás alatt Kosszil ékszereit és odasúgta a bátyjának:

- Ezeket az ékszereket már láttam valahol. És az a köves gyűrű, nagyon hasonlít stílusában a nagymamától örökölt brossra és nyakláncra. Nem gondolod?<O:p</O:p
A fürdőszobából csörömpölés hangja hallatszott ki.
-Legyünk óvatosak, súgta Tenár a bátyjának, s közben összefüggést keresett az utcai két támadó és a bejárónő között.<O:p</O:p
A hideg pohárral szemben a nő érezte a férfi ujjainak bársonyos melegét, de sikeresen titkolni tudta ezt a felmelegítő érzést. Arra gondolt, vajon szándékosan tette ezt, vagy csupa véletlen volt az egész? Még végig sem gondolta ezt a nő, mire a férfi megszólalt:<O:p</O:p
- Kedves Kosszil, nem kell kapkodnia. Nyugodtan ráér takarítani. Fél óra múlva bemegyek az irodába és zavartalanul dolgozhat. Kérem, szóljon, ha végzett a fürdőszobával és azonnal össze is készülök.
Addig Tenár, keresett egy steril ragtapaszt Kosszil elvágott ujjára. Így, újabb alkalma nyílt mind neki, mind pedig Ádámnak, hogy szemügyre vegyék a gyűrűket.
- Egy darabig elég lesz ez a kis kötés, de azért vegyen fel egy gumikesztyűt a munkák idejére. - mondta mosolyogva a lány.
- Köszönöm. - motyogta Kosszil.
- Tenár, ha megvársz, beviszlek a városba, ha neked is jó.
- Persze. Veled megyek. - nézett össze Tenár a bátyjával.<O:p</O:p
A fenébe, dünnyögött magában Kosszil, pont most kellett ennek is történnie. Igaz, nem csodálom, a takaritás nem az én kenyerem...

Még jó, hogy nem kérdezték meg, hogy mivel vágtam el az ujjam. Mondtam volna meg az igazat? - vagy mit találtam volna ki hirtelen?<O:p</O:p
Minden estre, örült, hogy a háziak hamarosan elmennek, és alaposan átkutathatja a férfi lakását. Azonban, azzal nem számolt, hogy van egy testvér is a képben. Mindenképpen fel kell hívnia a nővérét, hogy miképpen is veszik bele a tervbe Tenárt. Most már, a lány lakását is át kell kutatni.<O:p</O:p
Amikor becsukódott az ajtó a háziak mögött, elővette mobiltelefonját, és tájékoztatta Robertet a történtekről.
Utasitást kapott, hogy mindent tüzetesen vizsgáljon át, de a takaritásra is legyen azért gondja.<O:p></O:p>
A beszélgetés befejeztével felhívta nővérét is, Thart.
Őt is tájékoztatta a fejleményekről. Megegyeztek, hogy este hatkor találkoznak a szokott helyen, majd belevetette magát a lakás feltúrásába.
De mindenek előtt, gondosan kikészítette a porszívót, a portörölgető ruhát, a különféle fényezőket és egyéb tisztítószereket, hogy akkor se legyen gond, ha benyit valaki.<O:p</O:p
A férfi dolgozószobájával kezdte, gondolván, hátha itt megtalálja amit keres.<O:p</O:p
Rengeteg papír hevert szana-szét, és iszonyatosan nagy por volt. Mielőtt belépett volna, pontosan tudta, hogy mit akar, de most, csak állt bambán, kicsit hintázva a küszöbön és meredten bámult befelé a szobába.

Percek telltek el, mire arra eszmélt, hogy a szemben lévő falon függő festményt nézegeti elmélyülten. Egyszerre csak belenyilalt a gondolat, mintha csak a nagymamája nézett volna vissza rá.<O:p</O:p
Igen, a nagymama......vajon hova tünt el olyan hirtelen? Sok-sok év telt el azóta. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagymama magához hivatta, s elmondta neki azt, amit talán eddig senkinek.
Tisztán emlékszik most is, a nagyinak amúgy szúrós szemére, de arra is, hogy amikor vele beszélt ezek a szemek mindig mosolyogtak....

Na, jól van Kosszil...elég a nosztalgiából, nem ezért vagy itt, motyogta magában...s folytatta az elkezdett keresgélést.<O:p</O:p
Lázasan keresgélt tovább, miközben a nagymama tekintete járt az eszébe."a fenébe, így nem lehet dolgozni!Térj már észre Koszil!" Parancsolta magának.Miközben keresgélt, egyszerre csak lépteket hallott.<O:p</O:p
És ott van Tenár is. A nagymama, mintha említette volna. Ők, hárman, a nővére Thar, Tenár és jómaga, valahogyan összetartoznak. A gondolataitól egyre izgatottabb lett. Halványan emlékezett, hogy a nagymama, említett neki még egy nevet, ami ugyanolyan különös volt, mint az övék. Gyermekkorában, talán csak egyszer, vagy kétszer hallotta, mikor a nagypapa így szólította nagyanyját. És ugye az a furcsa regény, amit a nagymamától kapott az utolsó karácsonyra.

Nagyot sóhajtott, és beletúrt a legközelebb lévő aktakupacba. Hatalmas por szállt fel; önkéntelenül is felköhögött, majd tüsszentő roham tört rá. Be kellett látnia, hogy ez így nem fog menni.<O:p</O:p
Ennek semmi értelme,ha így össze-vissza vagtában keresgél.Akárhol lehetnek azok a feljegyzések.Egy kicsit letört.Most mégis mit csináljon?
"Gyerünk Koszil!Okos lány vagy.Találj ki valamit!<O:p</O:p
Csüggedten lerogyott az íróasztal melletti székre. Amint lehuppant, már ugrott is föl egy kisebb sikolyt kíséretében. De mielőtt jobban szemügyre tudta volna venni a széket, felerősödtek a léptek a folyosón. Az ajtóhoz szaladt, és lélekzetvisszafolytva várta, hogy mi fog történni. Magában, folyamatosan imádkozott, hogy csak az egyik emeleti lakó legyen.<O:p</O:p
Szerencséje volt.valóban csak az egyik lakó közeledett a folyóson.Elhaladt az ajtó előtt,majd elhaltak a léptei.Koszil azt vette észre,hogy legalább fél perce nem vett levegőt.Gyorsan kifújta magát és visszament a székhez.<O:p</O:p
Határozottan izgalmas ez a mai nap. - gondolta. Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe? Nem vagyok sem tolvaj, sem betörő, sem pedig egy különlegesn képzett ügynök. - morgogta magában, miközben visszaért a székhez.

Leguggolt a szék mellé, és elkezdte tüzetesen átnézni. Azt, azonnal észrevette, hogy nem sokat ültek rajta. Igaz, ehhez nem kellett túl sok szakértelem, a pormennyiség önmagáért beszélt. Fogott egy rongyot és elkezdte letakarítani a széket, közben pedig óvatosan, centiméterről centiméterre átvizsgálta és áttapogatta az ülőfelületet.<O:p</O:p
a nő már sejtette a férfi vágyait!!! de nem szólt egy szót sem<O:p</O:p
Megérte az aprólékos munka, mert talált az ülőfelület alján egy kilazult szegecset. Szépen levette, és az apró nyíláson át, benyúlt a bőrhuzat alá. Nem kellett túlságosan mélyre nyúlnia, szinte azonnal rátalált az elrejtett papírokra.

Hevesen dobogott a szíve. Nyugtatgatnia kellett magát, miközben nagy levegőket vett, hogy el ne tépje a megsárgult lapokat izgalmában. Négy anyakönyvi kivonatot talált.

Az egyik Kosszil névre volt kiállítva. "De hiszen ez, Ő!" - döbbenten nézte, majd gyorsan szétnyitotta a másik három papírt is. Félhangosan motyogta a neveket sorba: Thar, Tenár, Arha. Félájultan meredt a papírokra és úgy érezte, hogy most igazán összezavarodott. Eddig úgy gondolta, hogy végre érti a dolgokat.<O:p</O:p
Arha!Igen!Ez volt az a név.De ki lehet ez?Emlékszik,a nagyapja hívta még kicsit korában így a nagyanyját.Időnként.De a nagymama nem szerette,ha így hívták,ezért csak ritkán hangzott el ez a név.Csak most jutott eszébe.Arha!Ez a nagyanyja anyakönyvi kivonata lenne?De,hiszen ez nem lehet.A dátum sokkal későbbi,mint az ő születési dátuma.De,akkor kié lehet ez?Merengéséből léptek zaja verte fel.Határozott,férfias lépteké,ami egyre jobban közeledett a folyóson."Hátha megint csak egy lakó az?"-De valami az súgta,hogy jobb lesz minél előbb eltűnie innen.<O:p</O:p
Nem ért rá sokáig tűnődni a papírokon. Úgy döntött, hogy nem rakja vissza azokat a rejtekhelyre, hanem magával viszi. Alig gondolta végig a dolgot, máris kopogtattak az ajtón. Habozott, mielőtt kinyitotta volna. De ugye, Ő most itt egy bejárónő, tehát joga van a lakásban tartózkodni.

Megigazította a kötényét. A papírokat a zsebébe tette, felhúzta a sárga gumikesztyűt, kendőt kötött és porronggyal a kezében ajtót nyitott.

- Jó napot kívánok! Kihez van szerencsém? - kérdezte.
Egy meglepett hölgy állt az ajtóban, aki felháborodva kérdezte: - Maga kicsoda és mit keres a vőlegényem lakásán?!<O:p</O:p
-Koszil vagyok az új bejárónő.Ma vagyok itt először.
-Beengedne végre?-Kérdezte a nő dühösen és meg sem várva a választ benyomakodott az ajtón.Indulatosan nézett körül a szobában.Koszil türelmesen várt az ajtónál,de a szíve a még mindig a torkában dobogott.<O:p</O:p
Aztán, megszólalt: - Elnézést, de Ön, kicsoda?! - kérdezte végigmérve a nőt.

- Én?! Magának ahhoz semmi köze. Azonnal tűnjön el ebből a lakásból. Én, nem vettem föl semmiféle bejárónőt! - felelte a nő felemelt hangon.
- Elnézést; valóban nem Ön vett fel, hanem a ház ura. Ezen kívül megkért, hogy mire visszajön, takarítsam ki a lakást. És mivel Ön, nem a főnököm, nem utasíthat. Tehát, vagy megmondja, hogy kicsoda és mi keresnivalója van a főnököm lakásában, vagy, kérem, hogy távozzon azonnal, vagy hívom a rendőrséget! - csattant fel hirtelen Kosszil.

A nő, döbbenten állt; alig kapott levegőt a méregtől. Felkapta kis táskáját és kiviharzott a lakásból felcsapott orral, köszönés nélkül.<O:p</O:p
Koszil becsapta az ajtót.Ez meleg helyzet volt.Micsoda egy goromba nőszemély.Szóval ez a a jóképű házigazda menyasszonya?!Remek.Mostantól még egy dolog miatt főhet a feje.
Egyébként is volt elég gondja bőven.Persze a többieket ez nem érdekelte.nekik csak az volt a lényeg,hogy megszerzze,amit kell és tartsta a hátát,ha úgy adódik.Szép.De legalább megvolt,amiért idejött.
Most viszont ideje lesz valóban kitakarítania a lakást,mert sok jóra nem számíthat,ha hazajön a házigazda.Semmi szükség rá,hogy gyanút keltsen.<O:p</O:p
És a házigazda gyanút fogjon,hogy mi is folyik itt? Mi folyik itt..<O:p</O:p
Kosszil, gyorsan kitakarított. Hamarabb végzett, mint gondolta. Ádám, nem ért még haza a munkából. Nos, nem baj - gondolta. Így, talán még jobb is. Elejét veheti egy kínos beszélgetésnek. Felhívta nővérét - Thart - és megbeszéltek egy találkozót. Ádám részére hagyott egy cetlit az asztalon, hogy mit hol talál, és hogy holnap reggel mikor jön; majd elegánsan távozott.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Mindeközben, Ádám és húga beértek a városba. A kocsiban volt idejük megbeszélni a ma reggel történteket. Ádám elmesélte Tenárnak a bejárónős sztorit, hogy a lány, mindent értsen, majd az ékszerekre terelődött a szó.<O:p</O:p
<O:p</O:p
- Ezek az ékszerek, nagyon emlékeztetnek azokra, amikről a nagypapa mesélt. - mondta Tenár. És, mikor jobban megnéztem ... szóval, szerintem, a nyaklánccal, a fülbevalóval és a brossal pontosan egy kollekciót tesz ki. Lehet, még karkötő és egy ékszeróra is tartozik hozzá. - ábrándozott el csöppet a lány.<O:p</O:p
- Lehet. - szögezte le röviden a férfi. - Először azonban ki kellene deríteni, hogy ki ez a Kosszil, és mit is akar tőlem.<O:p</O:p
- Kosszil. - sziszegte a lány. - Olyan furcsa. Kosszil, Tenár, Kosszil, Tenár. - játszott a nevekkel. - Eléggé egyformán hangzanak, nem? Mintha ugyanonnan valók volnának. Kosszil, Tenár, Ádám, Kosszik, Tenár, Ádám. Hmmm ... ez nem stimmel. A te neved nem stimmel! - kiáltott fel a lány.

[webteve]

-És akkor mi van?-kérdezte egy kissé ingerülten Ádám.-Neked akkor ez mit mond?
-Semmit.-felelte bádortalanul Tenár.-Mi van Erikával?Szerencsére régen láttam.-és megeresztette egy huncut mosolyt a lány.
-Ne kezd megint légyszíves.Tudod jól,hogy nem szeretem mikor így beszélsz a menyasszonyomról.Én szeretem Erikát és össze fogok vele házasodni.
-Persze.És azért jártok jegyben már több,mint két éve?
-Tudod jól,hogy mennyi dolgom van bent a cégnél.Amíg a cég ügyei nincsenek teljesen rendben várunk.
A lány hamiskásan elmosolyodott.
-És Erika mit szól ehhez?
-Ő természetesen mellettem áll ebben az ügyben.-mondta kicsit kelletlenül Ádám.
Na,igen.Tenár ebben annyira nem volt biztos.Sosem szerette Erikát.Már az első pillanatban egy ellenszenves,felfuvalkodott libának tartotta,aki mellesleg mindennél jobban szerette a pénz és így természetesen Ádámot is.A lány ezt az első pillanatban látta,de nem nagyon tudta Ádám tudomására hozni.Ha sikerül végre a fúzió,ami mág régóta esedékes volt,akkor a cég hatalmas bevételhez jut.Ezért Erika minél előbb szerette volna nyélbe ütni az esküvőt,de természetesen "szerelem" álarca mögé bújva.Mindenestre Tenár eldöntötte,hogy nem fogja csak úgy megengedni ennek a nőnek,hogy befurakodjon a családba.Ahhoz neki is lesz még egy-két szava.De egyenlőre nem látta elérkezetnek az időt az ilyen lépésekhez.
És most közbejött ez a Koszil is.Itt valami nem stimmel.Koszil,Koszil...hmmmm.Mi zavarja őt annyira ebben a lányban?Titkol valamit.
És az a fickó a krokodilla?Sehogy sem érti,hogy miért annyira érdekes ez a dolog,de érezte,hogy ez a dolog sem véletlen.
Ideje lesz megkérdezni a portást-aki mellesleg pénzért bármire kapható-,hogy nézzen utána ennek a dolognak.Vagy legalább valami információt adjon erről a fickóról.

[alberth]

A bejárónő bezárta az ajtót, még egyszer ellenőrizte a zárat. Érezte hogy némi rutint kell szerezni az új helyen, mert semmi sem esik még igazán kézre neki. Eztán megfordult, kihúzta magát és elegánsan távozott. Nem vette azonban észre, hogy a folyosó végén egy sötét szempár kíséri mohó figyelemmel minden mozdulatát.
Amint Kosszil lépései elhalkultak a lépcsőházban és a kapu is becsapódott tompán, Wollf bácsi halkan betette lakásának alig résnyire nyitott ajtaját és visszavonult az előszobába. Kinyitotta a hűtőszekrénye ajtaját és friss halakat vett elő belőle, melyeket nem régen vásárolt a közeli halpiacon. A halak nejlonszatyorban voltak és még ficánkoltak. Wollf bácsi bement velük a fürdőszobába és hangosan kiáltotta:
- Oszkár! - A fürdőkád mellett valami sötét tömeg mozdult a homályban.
- Jól van kis bogaram, gyere ide Wollf bácsihoz, kapsz finom csemegét! Bizonyára már nagyon éhes vagy. Aztán egyesével dobálta a halakat a krokodil felé, aki gyors reflexmozdulatokkal habzsolva kapkodta be őket.

[webteve]

Végre hazaért!Már nagyon elege volt a mai napból.Kész bolondok háza volt bent az irodában.Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellene.És pont ma.Itt van ez a bejárónő,ráadásul Erika is felhívta őt az irodában és sikerült neki rettenetesen felidegesítenie.
Töltött magának egy italt és leült gondolkozni a kedvenc foteljába.Mindezek ellenére elég érdekes napja volt ma.Ez a Koszil nagyon nem hagyta nyugodni.Mellesleg má csak azért sem,mert nagyon csinos volt.
Furcsálta a dologt.Mert bár ő rendelt a munkaközvetítőtől bejárónőt,de akkor is.Miért volt Tenárnak annyira feltűnő ez a lány?Lehet,hogy csak véletlen egybeesés az a gyűrű?Vagy csak hasonlít a nagyanyja gyűrűjére?És kik voltak azok a fickók,akik megtámadták Tenárt nappal?
Velük még lesz egy kis elszámolni valója,bárkik is voltak.
Mikor ment el vajon a bejárónő,Koszil?És mikor jön holnap?Meg sem beszélték.Ráadásul meg akarta kérdezni tőle,hogy megtalálta e a papírokat,amiket kért,hogy keressen meg.Akkora volt a rohanás bent az irodában,hogy el is felejtett fölhívni Koszilt itthon.Most már mindegy!Majd holnap megteszi.Te jó ég!Még a nő telefonszámát sem tudja.Nagyon elszaladt ez a mai nap.
És holnap még beszélni kell a portással is a krokodilos fickóról.Nem igazán tetszett a képe az ürgének.
Tenárnak azt tanácsolta,hogy egy pár napig ne menjen otthonról sehová.Így biztonságban lesz.Addig igyekszik utána járni a dolgoknak,amennyire idejéből telik.Csak remélni tudta,hogy testvére hallgat az okos szóra és nyugton marad,mert elég magabiztos és makacs teremtés volt.
De most már itt az ideje,hogy eltegye magát holnapra.Felállt,kiitta a maradék konyakot és elindult lefeküdni.

[csipkebogyo]

Az ágyához közeledve lerugta lábáról kedvenc papucsát, mely jó messzire landolt az ágy alatt. Amikor lehajolt, hogy kihalássza onnan, egy kis sárga cetlin akadt meg a tekintete.
- Mi ez? - és hogy került ide?
Felvette, és szemügyre vette a négyfele hajtogatott papirt. Kibontva egy telefonszámot és egy nevet látott rajta. 2o3-789-9876 THAR
Ez egy connecticuti telefonszám... de ki lehet az a Thar?

[Noéma]

Egy őrült ötlete támadt. Tudta, hogy mindent egy lapra tesz fel, és ha nem játssza jól a szerepét, ütőkártyát ad az ellenségeik kezébe. A telefonhoz lépett és nem törődve a késői időponttal, tárcsázni kezdte a sárga cetlin álló telefonszámot.
A telefon kicsöngött...

[Noéma]

- Halló tessék - szólt bele egy kellemes női hang.
A férfi megpróbálta elváltoztatni a hangját. Rekedten szólalt meg:
- Jó estét... A krokodil miatt hívom.
- Á, maga az, Wolf úr? - kérdezte a hölgy a vonal túlsó végén. - Olyan furcsa a hangja...
- Megfáztam - válaszolta Adam és nagyot nyelt izgalmában, mert tudta már, ki volt az a férfi, akit a krokodillal látott, és hirtelen azt is sejteni kezdte, kik voltak a huga támadói.

[ildi50]

Az érintéstől megvillant a gyűrűben lévő rubint. A férfi nem tudta eldönteni, hogy valóban ránézett-e a kő.

[Gyongyi54]

Sajnos semmit nem tudok mondani a krokodilrol Wolf ur, de megmondom Koszilnak , hogy holnapnak az utolso nap rendezni a dolgokat- mondta a no.
KKrrr ....koszonom kedves, akkor holnap - kohogott Adam a telefonba.
Letette a telefont, ott ult es bamult maga ele.
-Mi folyik itt? - kerdezte magat megint. Almodom vagy meg mindig reszeg vagyok ?......ugy erzem magam mintha a Da Vinci Kod-ba lennek!!??
-Hol van az a konyakos uveg? - toltott maganak egy duplat es lerogyott a fotelba. Faradt szemeit korbe setaltatta a szoban.
-Meg jo, hogy Koszil megtalalta a iratokat amiket kerestem igy sokkal konnyebb lesz
megtalalni a megoldast- gondolta.
Ahogy tekintete az iroasztala sarkan levo nagy kupac iratra terelodott a szeme hirtelen kitagult. Egy hatalmas varanusz nezett vele farkaszemet a felhomalyba!

[Forgoszel]

Kosszil, a megbeszélteknek megfelelően találkozott nővérével a megszokott helyen.

- Robert? Őt, nem hoztad magaddal? - nézett körül Kosszil.
- Nem. Ő most Ádám, hirtelen lett húgát tartja megfigyelés alatt. - mondta elgondolkodva Thar. Na, mit sikerült intézned? Nagyon izgatott volt a hangod a telefonban? - kérdezte.
- Oh, igen. Szóval, Wolf úrnak sikerült lakást bérelnie az emeleten, nem messze Ádám lakásától. A krokodillal sem volt semmi gond, tény, egy kissé feltünő volt, de semmi több. Kiderült, Ádámnak van egy húga, Tenár, és egy menyasszonya is. A nő nevét nem tudom. Olyan 30-35 év körüli lehet. Kifejezetten büszke, rátarti nő, aki kellően magasan hordja az orrát. Hatalmas felsőbbrendűségi tudattal rendelkezik. Mindezeken kívül, takarítás közben ezeket találtam. - és egy laza mozdulattal Thar elé szórta a megsárgult papírokat.
- Mik ezek? - nézett húgára a nő, kerek szemekkel.
- Nézd csak meg magad! Nem holmi szemét! - emelte fel kissé a hangját Kosszil.
- Jesszusom! - sikkantott föl Thar.

[alberth]

Úgy látom, hogy ,,elakadt" a könyv...
Talán túl lett bonyolítva a sok szálon futó történet, valamint sokan vannak a szereplők és azok rokonai, ismerősei. Nagyon alaposan át kell olvasni, szinte megtanulni annak, aki vállalja a folytatást. Pedig Forgószél egyszer már összefoglalta, hogy könnyebb legyen eligazodni. De hát már megint nagyon terjengős lett ez a könyv... Nem kellene leegyszerűsíteni, vagy egy új, sokkal átláthatóbb történetet elkezdeni? Ki mit javasol?;)

[Forgoszel]

Úgy látom, hogy ,,elakadt" a könyv...
Talán túl lett bonyolítva a sok szálon futó történet, valamint sokan vannak a szereplők és azok rokonai, ismerősei. Nagyon alaposan át kell olvasni, szinte megtanulni annak, aki vállalja a folytatást. Pedig Forgószél egyszer már összefoglalta, hogy könnyebb legyen eligazodni. De hát már megint nagyon terjengős lett ez a könyv... Nem kellene leegyszerűsíteni, vagy egy új, sokkal átláthatóbb történetet elkezdeni? Ki mit javasol?;)

Nekem nincs ellenemre, sem az újra kezdés, sem pedig a leegyszerűsítés;)

[Forgoszel]

Hahaha, en is napok ota gondolkodom, hogy hogyan kellene folytatni.
Szerintem csak fogadjuk, meg, hogy egyenlore nem jonnek uj szereplok
es valahogy majd kijutunk a "muveszi valsagbol"
Ez azert eleg bonyolult igy egyutt, de szerintem nagyon izgalmas.
En most mar kivancsi vagyok a konyv vegere.:( Szerintem ha ujat kezdenenk akkor is ide jutnank.

Oks. Az uccsó poszt az enyém volt, így Ti jöttök.
Ideillesztek egy összefoglalót és utána folytathatjátok.
Nekem, van koncepcióm;)

[Forgoszel]

Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker. Reggel 6 volt, a parnat hozzavagta es nagy csorompolessel leesett de meg mindig verte a csengoit. Majd rájött az ajtó csengő szól megállás nélkül.Ki a fene keres ilyen korán?
Hasógató fejfájással nyitott ajtót.
- Jó reggelt Uram, én vagyok az új házvezetőnő-, mondta egy csinos, fiatal hölgy átlépve a küszöbön.
Egy krokodil jelent meg elötte; egy tagbaszakadt férfi vezette pórázon. Egybol kinyiltak a szemei, ugyan oneki nem volt bejaronoje, de ha mar itt van ... faradjon beljebb.
Bejarono.....hmm ? gondolta, de fel szemmel a ferfit kovette amig az el nem tunt a krokodillal a folyoso vegen.
A hölgy, csípőit ringatva, kecsesen belibegett az előszobába. Algazöld színű, hínárokkal díszített kalapját finom mozdulattal felakasztotta a fogasra, a nyakában lógó moszatsálat összehajtogatta, és megsimogatta a táskájában nyugtalanul tekergőző varánuszt.
"Az Ön lakása elképesztően száraz, hogy képes itt levegőhöz jutni?" kérdezte méltatlankodva a férfitől.
Ejnye, gondolta a férfi, - alig tette be a lábát, máris nemtetszését fejezi ki. Tekintete közben le-föl vándorolt a nő karcsú testén, majd megállapodott a hosszú, újjakat diszitő, nem mindennapi ékszereken...
- Mintha láttam volna már valahol ezeket a gyűrüket, elmélkedett a férfi, miközben hellyel kinálta a nőt, hogy tovább tanulmányozhassa..
Mivel kínálhatom meg? - Kérdezte kedvesen a hölgyet.
Talán egy kis vizet kérnék jéggel, hiszen elég meleg van itt. A férfi csendesen vizet töltött a kancsóból majd gondosan ügyelt arra, hogy a pohár átadásakor a nö ujjaihoz érjen.
Eszrevette ! Hogyan lehettem ilyen orul, hogy nem vettem le a gyuruimet - gondolta a no. Megprobalta a taskaja ala rejteni a kezet de elkesett. A ferfi kezfogasra nyujtotta a kezet.
Adam vagyok - mondta.
"Milyen gyönyörü ujjai vannak" mondta a férfi. "És látom, hogy milyen remek az izlése ha ilyen csodás ametiszt gyürüt visel".
- Köszönöm. Szépek a képei...csak nem maga festette őket?- próbálta elterelni a figyelmet a gyűrüről.
- Köszönöm. Szenvedélyes gyűjtő vagyok. Festeni? Talán majd nyugdíjas éveimben. - és halkan felnevetett.
A nő kinyitotta a táskáját és egy hosszú, bő, tengerzöld munkaköpenyt vett elő belőle. Magára öltötte, haját türkizkék kendőbe kötötte, és megkérdezte a férfitől, mivel kezdje a munkát.
"Tudja". mondta a férfi" azért alkalmazom magát,mert õrült rendetlenség van a lakásomban. Fontos iratok hevernek szerteszél és ezek között van egy életfongosságú amit meg kell keresni. Nagyon sok függ ettõl az irattól mert egy örökséggel van kapcsolatban. Sok it a könyvkuac és rágcsáló is és ha még lesz ideje itt tán tudna ezek ellen valamit tenni".
A nő, ezzel elintézetnek vélte a gyűrű témát, de tévedett. A férfi, nemes egyszerűséggel, mégiscsak rákérdezett az ékszerekre.

- Talán, felvehetne egy védőkesztyűt, hogy megóvja a vegyszerektől az ékszereit. Megkérdezhetem, melyik aukción vásárolta azokat?
- Ó, ez csak egy kis családi örökség -, válaszolta elpirulva az újdonsült bejárónő.
A férfi, odanyújtott a nőnek egy sárga gumikesztyűt, és úgy gondolta, egyelőre nem kérdez többet az ékszerekről.

Leült kedvenc sarki foteljébe, ami az ablak előtt állt, és bámulta a hegyeket és a tavat. Belemerült gondolataiba, és azon tűnődött, hogy mióta lakik az emeleten a krokodilos férfi.

Gondolataiból, a "bejárónő" zökkentette ki, aki kávéval kínálta.
- Általában cukor nélkül iszom a kávét, de most kérek bele két kockacukrot kedves hölgyem... mi is a neve valójában? -kérdezte Ádám a szorgoskodó nőtől.
A nő meglepődött, de nem engedhette meg magának, hogy ezt, a férfi észrevegye, így gyorsan válaszolt.

- Kosszilnak hívnak. - bökte ki az első eszébe jutott nevet, abból a könyvből, amit éppen olvasott.
- Furcsa név. – tűnődött. - Ezek szerint, Ön, nem idevalósi, ugye? - kérdezte a férfi kis mosollyal a száján.
Nem...vagyis igen....ide jöttem férjhez válaszolt, s megpróbált kitérni a számára igen kellemetlennek igérkező kérdések elől.
-Nem. A szüleim bevándorlók, de én már itt születtem és a nagymamám nevét viselem. - Válaszolt a nő e gyorsan kitalált történettel, miközben a gőzölgő kávét remegő kézzel nyújtotta át.
A férfi, továbbra is mosolygott. Ez, határozottan idegesítette a nőt, de igyekezett nem mutatni. Azon járt az esze, hogy a férfi mennyi mindenre jöhetett rá, és min gondolkodik.

De a férfi csak mosolygott csöndben, miközben elvette a kávét és visszasüppedt gondolataiba. Továbbra is kifelé bámult az ablakon és a krokodilos férfi vissza-vissza furakodott az agyába. És azon is töprengett, hogy a "bejárónő" miért visel moszatsálat??? Feszült koncentrációval igyekezett összefüggést találni a krokodilos férfi és a bejárónő között.

Úgy gondolta, hogy lefelé menet megkérdezi majd a portást, hogy mikor is költözött be az az úr, az ő emeletére.

Majd, tovább ízlelgette a nő nevét: Kosszil, Kosszil. Nem is rossz, eléggé dallamos. - gondolta. De mégis nyugtalanította valami. Akárhányszor kimondta magában a nevet, mindig egy kígyó képe villant be az agyába.
A gondolataibol hirtelen eszveszelyto sikony teritette magahoz..
Adam !!!!! Adam !!!
Te jó ég!Mintha az emeletről jött volna.A férfi felugrott és evvel kis híján kiöntötte a keze ügyében lévő kávét.
Kinyitotta az ajtót, s elindult a hang irányába...
A húga holtsápadt arccal rohant felé és remegve bújt a karjaiba.
Gondolta, jól alakul a mai nap. Reggel a "bejárónő" az ismeretlen krokodilos fickóval. Az ismerős ékszerek a nőn, majd a húga sikítozva, kétségbeesve ... Mi jöhet még?

Fölfelé kísérve, még a liftben igyekezett megtudni, hogy mi is történt valójában. Nem akart a "bejárónő" előtt beszélni.

- Mondd Tenár, mégis mi történt? - kérdezte a húgát.
A lány, még mindig zihálva kapkodta a levegőt; percek teltek el, míg egy értelmes, összefüggő mondatott ki tudott nyögni.
- Két férfi követett az utcán. Majd az egyik férfi, megpróbálta elvenni a táskámat. Ekkor, futásnak eredtem, de ők tovább követtek. Itt voltam a közelben és nem tudtam, hogy hova is mehetnék, így nálad kötöttem ki. A házba már nem követtek a férfiak, de az ajtóban egy krokodilban majdnem orraestem. Mióta tartanak egyesek krokodilt háziállatként???
Ádám, igyekezett megnyugtatni húgát.
- Menjünk be. Kapsz egy forró teát és szépen megnyugszol. Akár, fel is hívhatjuk a rendőrséget, ha tudsz személyleírást adni a támadókról. Jah, és ne lepődj meg. Ma reggeltől van egy bejárónőm. - húzta kissé félre a száját.
Tenár nem szólt semmit, de amikor mepillantotta a bejárónőt, rögtön rossz érzése támadt.
Mivel a közel-múltban végzett el egy agykontrollos tanfolyamot, gondolta, most hasznositani is fogja. Csendben összetette bal kezének első három ujját, és elmormolta magában, hogy jusson eszébe minnél hamarabb, hol látta ezt a nőt. Az eredményre nem kellett sokáig várnia, egy-kettőre beugrott a kép.....
De nem szólt semmit. Nem akarta, hogy bármi furcsát is észrevegyen a nő, vagy a bátyja. Közben, a nő kezére tévedt a szeme. Alig tudta elvenni a tekintetét. Elkapta a szemét, és gyorsan kért egy nagy bögre teát mézzel.

Míg a "bejárónő" kiment odasúgta a bátyjának, hogy már látta ezt a nőt valahol, és az ékszerek is ismerősek neki. Sokat nem beszélhettek, mert a bejárónő megérkezett a teával.

- Oh, köszönöm. Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam: Tenár vagyok. - mondta mosolyogva a lány és nyújtotta a kezét.
A bejárónő egy kissé idegesen és tétovázva viszonozta a kézfogást.
- Örülök, hogy megismerhettem. Kosszil vagyok. - és megfogta a lány kezét. Majd elnézést kért és kiment a fürdőszobába takarítani.

Tenár, jó alaposan szemügyre vette a kézfogás alatt Kosszil ékszereit és odasúgta a bátyjának:

- Ezeket az ékszereket már láttam valahol. És az a köves gyűrű, nagyon hasonlít stílusában a nagymamától örökölt brossra és nyakláncra. Nem gondolod?
A fürdőszobából csörömpölés hangja hallatszott ki.
-Legyünk óvatosak, súgta Tenár a bátyjának, s közben összefüggést keresett az utcai két támadó és a bejárónő között.
A hideg pohárral szemben a nő érezte a férfi ujjainak bársonyos melegét, de sikeresen titkolni tudta ezt a felmelegítő érzést. Arra gondolt, vajon szándékosan tette ezt, vagy csupa véletlen volt az egész? Még végig sem gondolta ezt a nő, mire a férfi megszólalt:
- Kedves Kosszil, nem kell kapkodnia. Nyugodtan ráér takarítani. Fél óra múlva bemegyek az irodába és zavartalanul dolgozhat. Kérem, szóljon, ha végzett a fürdőszobával és azonnal össze is készülök.
Addig Tenár, keresett egy steril ragtapaszt Kosszil elvágott ujjára. Így, újabb alkalma nyílt mind neki, mind pedig Ádámnak, hogy szemügyre vegyék a gyűrűket.
- Egy darabig elég lesz ez a kis kötés, de azért vegyen fel egy gumikesztyűt a munkák idejére. - mondta mosolyogva a lány.
- Köszönöm. - motyogta Kosszil.
- Tenár, ha megvársz, beviszlek a városba, ha neked is jó.
- Persze. Veled megyek. - nézett össze Tenár a bátyjával.
A fenébe, dünnyögött magában Kosszil, pont most kellett ennek is történnie. Igaz, nem csodálom, a takaritás nem az én kenyerem...

Még jó, hogy nem kérdezték meg, hogy mivel vágtam el az ujjam. Mondtam volna meg az igazat? - vagy mit találtam volna ki hirtelen?
Minden estre, örült, hogy a háziak hamarosan elmennek, és alaposan átkutathatja a férfi lakását. Azonban, azzal nem számolt, hogy van egy testvér is a képben. Mindenképpen fel kell hívnia a nővérét, hogy miképpen is veszik bele a tervbe Tenárt. Most már, a lány lakását is át kell kutatni.
Amikor becsukódott az ajtó a háziak mögött, elővette mobiltelefonját, és tájékoztatta Robertet a történtekről.
Utasitást kapott, hogy mindent tüzetesen vizsgáljon át, de a takaritásra is legyen azért gondja.>>
A beszélgetés befejeztével felhívta nővérét is, Thart.
Őt is tájékoztatta a fejleményekről. Megegyeztek, hogy este hatkor találkoznak a szokott helyen, majd belevetette magát a lakás feltúrásába.
De mindenek előtt, gondosan kikészítette a porszívót, a portörölgető ruhát, a különféle fényezőket és egyéb tisztítószereket, hogy akkor se legyen gond, ha benyit valaki.
A férfi dolgozószobájával kezdte, gondolván, hátha itt megtalálja amit keres.
Rengeteg papír hevert szana-szét, és iszonyatosan nagy por volt. Mielőtt belépett volna, pontosan tudta, hogy mit akar, de most, csak állt bambán, kicsit hintázva a küszöbön és meredten bámult befelé a szobába.

Percek telltek el, mire arra eszmélt, hogy a szemben lévő falon függő festményt nézegeti elmélyülten. Egyszerre csak belenyilalt a gondolat, mintha csak a nagymamája nézett volna vissza rá.
Igen, a nagymama......vajon hova tünt el olyan hirtelen? Sok-sok év telt el azóta. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagymama magához hivatta, s elmondta neki azt, amit talán eddig senkinek.
Tisztán emlékszik most is, a nagyinak amúgy szúrós szemére, de arra is, hogy amikor vele beszélt ezek a szemek mindig mosolyogtak....

Na, jól van Kosszil...elég a nosztalgiából, nem ezért vagy itt, motyogta magában...s folytatta az elkezdett keresgélést.
Lázasan keresgélt tovább, miközben a nagymama tekintete járt az eszébe."a fenébe, így nem lehet dolgozni!Térj már észre Koszil!" Parancsolta magának.Miközben keresgélt, egyszerre csak lépteket hallott.
És ott van Tenár is. A nagymama, mintha említette volna. Ők, hárman, a nővére Thar, Tenár és jómaga, valahogyan összetartoznak. A gondolataitól egyre izgatottabb lett. Halványan emlékezett, hogy a nagymama, említett neki még egy nevet, ami ugyanolyan különös volt, mint az övék. Gyermekkorában, talán csak egyszer, vagy kétszer hallotta, mikor a nagypapa így szólította nagyanyját. És ugye az a furcsa regény, amit a nagymamától kapott az utolsó karácsonyra.

Nagyot sóhajtott, és beletúrt a legközelebb lévő aktakupacba. Hatalmas por szállt fel; önkéntelenül is felköhögött, majd tüsszentő roham tört rá. Be kellett látnia, hogy ez így nem fog menni.
Ennek semmi értelme,ha így össze-vissza vagtában keresgél.Akárhol lehetnek azok a feljegyzések.Egy kicsit letört.Most mégis mit csináljon?
"Gyerünk Koszil!Okos lány vagy.Találj ki valamit!
Csüggedten lerogyott az íróasztal melletti székre. Amint lehuppant, már ugrott is föl egy kisebb sikolyt kíséretében. De mielőtt jobban szemügyre tudta volna venni a széket, felerősödtek a léptek a folyosón. Az ajtóhoz szaladt, és lélekzetvisszafolytva várta, hogy mi fog történni. Magában, folyamatosan imádkozott, hogy csak az egyik emeleti lakó legyen.
Szerencséje volt.valóban csak az egyik lakó közeledett a folyóson.Elhaladt az ajtó előtt,majd elhaltak a léptei.Koszil azt vette észre,hogy legalább fél perce nem vett levegőt.Gyorsan kifújta magát és visszament a székhez.
Határozottan izgalmas ez a mai nap. - gondolta. Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe? Nem vagyok sem tolvaj, sem betörő, sem pedig egy különlegesn képzett ügynök. - morgogta magában, miközben visszaért a székhez.

Leguggolt a szék mellé, és elkezdte tüzetesen átnézni. Azt, azonnal észrevette, hogy nem sokat ültek rajta. Igaz, ehhez nem kellett túl sok szakértelem, a pormennyiség önmagáért beszélt. Fogott egy rongyot és elkezdte letakarítani a széket, közben pedig óvatosan, centiméterről centiméterre átvizsgálta és áttapogatta az ülőfelületet.
a nő már sejtette a férfi vágyait!!! de nem szólt egy szót sem
Megérte az aprólékos munka, mert talált az ülőfelület alján egy kilazult szegecset. Szépen levette, és az apró nyíláson át, benyúlt a bőrhuzat alá. Nem kellett túlságosan mélyre nyúlnia, szinte azonnal rátalált az elrejtett papírokra.

Hevesen dobogott a szíve. Nyugtatgatnia kellett magát, miközben nagy levegőket vett, hogy el ne tépje a megsárgult lapokat izgalmában. Négy anyakönyvi kivonatot talált.

Az egyik Kosszil névre volt kiállítva. "De hiszen ez, Ő!" - döbbenten nézte, majd gyorsan szétnyitotta a másik három papírt is. Félhangosan motyogta a neveket sorba: Thar, Tenár, Arha. Félájultan meredt a papírokra és úgy érezte, hogy most igazán összezavarodott. Eddig úgy gondolta, hogy végre érti a dolgokat.
Arha!Igen!Ez volt az a név.De ki lehet ez?Emlékszik,a nagyapja hívta még kicsit korában így a nagyanyját.Időnként.De a nagymama nem szerette,ha így hívták,ezért csak ritkán hangzott el ez a név.Csak most jutott eszébe.Arha!Ez a nagyanyja anyakönyvi kivonata lenne?De,hiszen ez nem lehet.A dátum sokkal későbbi,mint az ő születési dátuma.De,akkor kié lehet ez?Merengéséből léptek zaja verte fel.Határozott,férfias lépteké,ami egyre jobban közeledett a folyóson."Hátha megint csak egy lakó az?"-De valami az súgta,hogy jobb lesz minél előbb eltűnie innen.
Nem ért rá sokáig tűnődni a papírokon. Úgy döntött, hogy nem rakja vissza azokat a rejtekhelyre, hanem magával viszi. Alig gondolta végig a dolgot, máris kopogtattak az ajtón. Habozott, mielőtt kinyitotta volna. De ugye, Ő most itt egy bejárónő, tehát joga van a lakásban tartózkodni.

Megigazította a kötényét. A papírokat a zsebébe tette, felhúzta a sárga gumikesztyűt, kendőt kötött és porronggyal a kezében ajtót nyitott.

- Jó napot kívánok! Kihez van szerencsém? - kérdezte.
Egy meglepett hölgy állt az ajtóban, aki felháborodva kérdezte: - Maga kicsoda és mit keres a vőlegényem lakásán?!
-Koszil vagyok az új bejárónő.Ma vagyok itt először.
-Beengedne végre?-Kérdezte a nő dühösen és meg sem várva a választ benyomakodott az ajtón.Indulatosan nézett körül a szobában.Koszil türelmesen várt az ajtónál,de a szíve a még mindig a torkában dobogott.
Aztán, megszólalt: - Elnézést, de Ön, kicsoda?! - kérdezte végigmérve a nőt.

- Én?! Magának ahhoz semmi köze. Azonnal tűnjön el ebből a lakásból. Én, nem vettem föl semmiféle bejárónőt! - felelte a nő felemelt hangon.
- Elnézést; valóban nem Ön vett fel, hanem a ház ura. Ezen kívül megkért, hogy mire visszajön, takarítsam ki a lakást. És mivel Ön, nem a főnököm, nem utasíthat. Tehát, vagy megmondja, hogy kicsoda és mi keresnivalója van a főnököm lakásában, vagy, kérem, hogy távozzon azonnal, vagy hívom a rendőrséget! - csattant fel hirtelen Kosszil.

A nő, döbbenten állt; alig kapott levegőt a méregtől. Felkapta kis táskáját és kiviharzott a lakásból felcsapott orral, köszönés nélkül.
Koszil becsapta az ajtót.Ez meleg helyzet volt.Micsoda egy goromba nőszemély.Szóval ez a a jóképű házigazda menyasszonya?!Remek.Mostantól még egy dolog miatt főhet a feje.
Egyébként is volt elég gondja bőven.Persze a többieket ez nem érdekelte.nekik csak az volt a lényeg,hogy megszerzze,amit kell és tartsta a hátát,ha úgy adódik.Szép.De legalább megvolt,amiért idejött.
Most viszont ideje lesz valóban kitakarítania a lakást,mert sok jóra nem számíthat,ha hazajön a házigazda.Semmi szükség rá,hogy gyanút keltsen.
És a házigazda gyanút fogjon,hogy mi is folyik itt? Mi folyik itt..
Kosszil, gyorsan kitakarított. Hamarabb végzett, mint gondolta. Ádám, nem ért még haza a munkából. Nos, nem baj - gondolta. Így, talán még jobb is. Elejét veheti egy kínos beszélgetésnek. Felhívta nővérét - Thart - és megbeszéltek egy találkozót. Ádám részére hagyott egy cetlit az asztalon, hogy mit hol talál, és hogy holnap reggel mikor jön; majd elegánsan távozott.

Mindeközben, Ádám és húga beértek a városba. A kocsiban volt idejük megbeszélni a ma reggel történteket. Ádám elmesélte Tenárnak a bejárónős sztorit, hogy a lány, mindent értsen, majd az ékszerekre terelődött a szó.

- Ezek az ékszerek, nagyon emlékeztetnek azokra, amikről a nagypapa mesélt. - mondta Tenár. És, mikor jobban megnéztem ... szóval, szerintem, a nyaklánccal, a fülbevalóval és a brossal pontosan egy kollekciót tesz ki. Lehet, még karkötő és egy ékszeróra is tartozik hozzá. - ábrándozott el csöppet a lány.
- Lehet. - szögezte le röviden a férfi. - Először azonban ki kellene deríteni, hogy ki ez a Kosszil, és mit is akar tőlem.
- Kosszil. - sziszegte a lány. - Olyan furcsa. Kosszil, Tenár, Kosszil, Tenár. - játszott a nevekkel. - Eléggé egyformán hangzanak, nem? Mintha ugyanonnan valók volnának. Kosszil, Tenár, Ádám, Kosszil, Tenár, Ádám. Hmmm ... ez nem stimmel. A te neved nem stimmel! - kiáltott fel a lány.
---0---
- És akkor mi van?- kérdezte egy kissé ingerülten Ádám. - Neked akkor ez mit mond?
- Semmit.- felelte bátortalanul Tenár. - Mi van Erikával? Szerencsére régen láttam. - és megeresztett egy huncut mosolyt.
- Ne kezd megint légy szíves. Tudod jól, hogy nem szeretem mikor így beszélsz a menyasszonyomról. Én szeretem Erikát és össze fogok vele házasodni.
- Persze. És azért jártok jegyben már több,mint két éve?
- Tudod jól, hogy mennyi dolgom van bent a cégnél. Amíg a cég ügyei nincsenek teljesen rendben várunk.
A lány hamiskásan elmosolyodott.
- És Erika mit szól ehhez?
-Ő természetesen mellettem áll ebben az ügyben. - mondta kicsit kelletlenül Ádám.
Na, igen. Tenár, ebben annyira nem volt biztos. Sosem szerette Erikát. Már az első pillanatban egy ellenszenves, felfuvalkodott libának tartotta, aki mellesleg mindennél jobban szerette a pénzt és így természetesen Ádámot is. A lány, ezt az első pillanatban látta, de nem nagyon tudta Ádám tudomására hozni. Ha sikerül végre a fúzió, ami már régóta esedékes volt, akkor a cég hatalmas bevételhez jut. Ezért, Erika minél előbb szerette volna nyélbe ütni az esküvőt, de természetesen "szerelem" álarca mögé bújva. Mindenestre, Tenár eldöntötte,hogy nem fogja csak úgy megengedni ennek a nőnek,hogy befurakodjon a családba. Ahhoz neki is lesz még egy-két szava. De egyelőre nem látta elérkezetnek az időt az ilyen lépésekhez.
És most közbejött ez a Koszil is. Itt valami nem stimmel. Koszil, Koszi l... hmmmm. Mi zavarja őt annyira ebben a lányban? Titkol valamit.
És az a fickó a krokodilla? Sehogy sem érti,hogy miért annyira érdekes ez a dolog,de érezte,hogy ez sem véletlen.
Ideje lesz megkérdezni a portást-aki mellesleg pénzért bármire kapható, hogy nézzen utána ennek a dolognak. Vagy legalább valami információt adjon erről a fickóról.

A bejárónő bezárta az ajtót, még egyszer ellenőrizte a zárat. Érezte, hogy némi rutint kell szerezni az új helyen, mert semmi sem esik még igazán kézre neki. Eztán megfordult, kihúzta magát és elegánsan távozott. Nem vette azonban észre, hogy a folyosó végén egy sötét szempár kíséri mohó figyelemmel minden mozdulatát.

Amint Kosszil lépései elhalkultak a lépcsőházban, és a kapu is becsapódott tompán, Wollf bácsi halkan betette lakásának alig résnyire nyitott ajtaját és visszavonult az előszobába. Kinyitotta a hűtőszekrénye ajtaját és friss halakat vett elő belőle, melyeket nem régen vásárolt a közeli halpiacon. A halak nejlonszatyorban voltak és még ficánkoltak. Wollf bácsi bement velük a fürdőszobába és hangosan kiáltotta:
- Oszkár! - A fürdőkád mellett valami sötét tömeg mozdult a homályban.
- Jól van kis bogaram, gyere ide Wollf bácsihoz, kapsz finom csemegét! Bizonyára már nagyon éhes vagy. Aztán egyesével dobálta a halakat a krokodil felé, aki gyors reflexmozdulatokkal habzsolva kapkodta be azokat.

Végre hazaért! Már nagyon elege volt a mai napból. Kész bolondok háza volt bent az irodában. Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellene .És pont ma. Itt van ez a bejárónő, ráadásul Erika is felhívta őt az irodában és sikerült neki rettenetesen felidegesítenie.
Töltött magának egy italt és leült gondolkozni a kedvenc foteljába. Mindezek ellenére elég érdekes napja volt ma. Ez a Koszil nagyon nem hagyta nyugodni. Mellesleg már csak azért sem, mert nagyon csinos volt.
Furcsálta a dologt. Mert bár ő rendelt a munkaközvetítőtől bejárónőt,de akkor is. Miért volt Tenárnak annyira feltűnő ez a lány? Lehet,hogy csak véletlen egybeesés az a gyűrű? Vagy csak hasonlít a nagyanyja gyűrűjére? És kik voltak azok a fickók, akik megtámadták Tenárt nappal?
Velük még lesz egy kis elszámolni valója, bárkik is voltak.
Mikor ment el vajon a bejárónő, Koszil? És mikor jön holnap? Meg sem beszélték. Ráadásul, meg akarta kérdezni tőle, hogy megtalálta e a papírokat, amiket kért ,hogy keressen meg. Akkora volt a rohanás bent az irodában, hogy el is felejtette fölhívni Koszilt itthon. Most már mindegy! Majd holnap megteszi. Te jó ég!Még a nő telefonszámát sem tudja. Nagyon elszaladt ez a mai nap.
És holnap még beszélni kell a portással is a krokodilos fickóról. Nem igazán tetszett a képe az ürgének.
Tenárnak azt tanácsolta, hogy egy pár napig ne menjen otthonról sehová. Így, biztonságban lesz. Addig igyekszik utána járni a dolgoknak, amennyire idejéből telik. Csak remélni tudta,hogy testvére hallgat az okos szóra és nyugton marad,mert elég magabiztos és makacs teremtés volt.
De most már itt az ideje, hogy eltegye magát holnapra. Felállt, kiitta a maradék konyakot és elindult lefeküdni.
Az ágyához közeledve lerúgta lábáról kedvenc papucsát, mely jó messzire landolt az ágy alatt. Amikor lehajolt, hogy kihalássza onnan, egy kis sárga cetlin akadt meg a tekintete.
- Mi ez? - és hogy került ide?
Felvette, és szemügyre vette a négyfele hajtogatott papírt. Kibontva egy telefonszámot és egy nevet látott rajta. 2o3-789-9876 THAR
Ez egy connecticuti telefonszám ... de ki lehet az a Thar?
Egy őrült ötlete támadt. Tudta, hogy mindent egy lapra tesz fel, és ha nem játssza jól a szerepét, ütőkártyát ad az ellenségeik kezébe. A telefonhoz lépett és nem törődve a késői időponttal, tárcsázni kezdte a sárga cetlin álló telefonszámot.
A telefon kicsöngött...
- Halló tessék - szólt bele egy kellemes női hang.
A férfi megpróbálta elváltoztatni a hangját. Rekedten szólalt meg:
- Jó estét... A krokodil miatt hívom.
- Á, maga az, Wolf úr? - kérdezte a hölgy a vonal túlsó végén. - Olyan furcsa a hangja...
- Megfáztam - válaszolta Adam és nagyot nyelt izgalmában, mert tudta már, ki volt az a férfi, akit a krokodillal látott, és hirtelen azt is sejteni kezdte, kik voltak a húga támadói.
Sajnos semmit nem tudok mondani a krokodilrol Wolf ur, de megmondom Kosszilnak , hogy holnapnak az utolso nap rendezni a dolgokat- mondta a no.
KKrrr ....koszonom kedves, akkor holnap - kohogott Adam a telefonba.
Letette a telefont, ott ult es bamult maga ele.
-Mi folyik itt? - kerdezte magat megint. Almodom vagy meg mindig reszeg vagyok ?......ugy erzem magam mintha a Da Vinci Kod-ba lennek!!??
-Hol van az a konyakos uveg? - toltott maganak egy duplat es lerogyott a fotelba. Faradt szemeit korbe setaltatta a szoban.
-Meg jo, hogy Kosszil megtalalta a iratokat amiket kerestem igy, sokkal konnyebb lesz
megtalalni a megoldast - gondolta.
Ahogy tekintete az iroasztala sarkan levo nagy kupac iratra terelodott a szeme hirtelen kitagult. Egy hatalmas varanusz nezett vele farkaszemet a felhomalyba!

Kosszil, a megbeszélteknek megfelelően találkozott nővérével a megszokott helyen.

- Robert? Őt, nem hoztad magaddal? - nézett körül Kosszil.
- Nem. Ő most Ádám, hirtelen lett húgát tartja megfigyelés alatt. - mondta elgondolkodva Thar. Na, mit sikerült intézned? Nagyon izgatott volt a hangod a telefonban? - kérdezte.
- Oh, igen. Szóval, Wolf úrnak sikerült lakást bérelnie az emeleten, nem messze Ádám lakásától. A krokodillal sem volt semmi gond, tény, egy kissé feltűnő volt, de semmi több. Kiderült, Ádámnak van egy húga, Tenár, és egy menyasszonya is. A nő nevét nem tudom. Olyan 30-35 év körüli lehet. Kifejezetten büszke, rátarti nő, aki kellően magasan hordja az orrát. Hatalmas felsőbbrendűségi tudattal rendelkezik. Mindezeken kívül, takarítás közben ezeket találtam. - és egy laza mozdulattal Thar elé szórta a megsárgult papírokat.
- Mik ezek? - nézett húgára a nő, kerek szemekkel.
- Nézd csak meg magad! Nem holmi szemét! - emelte fel kissé a hangját Kosszil.
- Jesszusom! - sikkantott föl Thar.

[Gyongyi54]

Oks. Az uccsó poszt az enyém volt, így Ti jöttök.
Ideillesztek egy összefoglalót és utána folytathatjátok.
Nekem, van koncepcióm;)

Koszi az osszefoglalot. Nekem is van valami zavarosan a fejembe, de en
jobban szeretnem ha a Tieddel mennek mert ugy erzem neked tisztabb
keped van a "hogyan tovabbrol":D
En torolni fogom az utolso ket bejegyzesemet, hogy ne legyen utban.

[hjaniko]

A nő kissé elpirult, de nem húzta el a kezét. Majd kedvesen csak ennyit mondott: - Mintha már találkoztunk volna valahol...

[Abigel573]

Végre megtaláltad az eredeti telekkönyvi bejegyzéseket?
Nem volt nagy kunszt. Neked is sikerült volna, ha egyszer alaposan kitakarítasz! - jegyezte meg némi éllel Kosszil.

[bogaras]

- Nézd csak meg jobban, mi van ott a második oldal alján.
Thar kicsit elsápadt, ahogy odapillantott.
- Azt hittem ezen már rég túl vagyunk....

[bess]

Mindkettojuket, valami varazslatos bizserges ontotte el, s ugy ereztek egy pillanatra megallt az ido. A lany felemelte a fejet es a ferfi szemebe nezett. Istenem, de szep !Erezte a ferfi, hogy ..........

[Sunmary]

mikor Koszil megtalálta az anyakönyvi kivonatokat, és köztük azt, amivel nem tudott mit kezdeni, az első gondolata vmiért az volt, hogy ezt nem mutatja meg Tharanak. Nem tudta megmagyarázni, h miért, de hirtelen mintha nem bízott volna nővérében.
"ez őrültség!" gondolta magában, és elővette a negyedik papírt is a táskájából. odanyújtotta Tharanak és várta a reakciót...

Thara arcán - mikor megpillantotta a nevet a papíron - hirtelen nosztalgikus öröm futott végig. Mintha szép, kedves emlékek jutottak volna eszébe. hirtelen ez a mosoly azonban végtelen szomorúságba csapott át, olyanba amit Koszil akkor látott utoljára nővére arcán, amikor a nagymama elment. Olyan veszteséget tükrözött, ami túlmutatott egy kedves ember elvesztésén. Mintha a nagymama a halálával, valami mást is a sírba vitt volna.

Pár perc múlva Thara észrevette, hogy elárúlta magát és igyekezte visszanyerni azt a fajta hideg nyugalmat, amit Kosszil annyira csodált benne. Nem akarta, hogy húga észrevegye a reakcióit.
"még nincs rá fölkészülve, hogy megtudja!Tönkretenné az életét" - gondolta magában.

Minden igyekezete ellenére azonban Kosszil tudta, hogy nővére rejteget valamit...egy terhet, ami ólom súllyal nehezedik a vállára. Csalódott volt! Nővére eddig soha nem titkolózott előtte, mindíg mindent megbeszéltek, még a legapróbb ostobaságokat is. Miért hallgat pont most? Pont erről? Mi lehet az a titok amit nővére rejteget?

Elhatározta, hogy kideríti....

[bolcsasz]

...s gondoltaban mar a tervein munkalkodott. De valahogy megse akart a novere hata mogott munkalkodni. Elhatarozta hogy megiscsak rakerdez....

[tukmal]

...úgy gondolta nővére közelgő születésnapja lesz erre a megfelelő alkalom...

[Vinky19]

..., ám egy pillanatra bevillant egy remek gondolat...

[Vinky19]

...vagy csak úgy érezte, hogy van egy gondolat...

[Morningglory]

"Kapjuk csak elő azt a jó, Pista bácsi-féle pálinkát!"

[Vinky19]

Ám ötlete nem bizonyult jónak, mert ...

[Zsozefin]

részeg ölelés...céltalan lemondás...álarcok tánca, hamis vitustánc

[Vinky19]

... ,és még sok minden más történhetett volna, ha...

[Zsozefin]

van elég bátorsága legyőzni a csábítást...ha van elég ereje szembenézni önmagával...ha nem lepkeéletmódot folytat...ha megérti, mi az, ami igazán fontos neki és nem indulatból hoz balga döntéseket...ha nem öli meg azt, akit szeret...Ha kényelmes álarcát leveti és azt mond, amit gondol...

[Vinky19]

... ezernyi HA, s mi lenne, ha nem-ha..

[Zsozefin]

az lenne a tükörbenézés...

[Vinky19]

Ha olyan könnyű is volna csak úgy tükörbenézni...

[Zsozefin]

Ha nem vállalod önmagad, ha nem vállalod érzéseidet, mindig csalódni fogsz....Az élet szemfényvesztés, te meg egy bohóc, egy marionett, ha nem merészelsz tükörbenézni.

[Vinky19]

... Nem tudott mozdulni, gondolkodott tovább...

[Zsozefin]

...Milyen édes, fűszeres, bazsalikomillatú lehet a Halál...!!!! Lásd!!!!! Valld be gyenge voltál....mindenhez.....önmagad elviseléséhez is....

[Vinky19]

...Törött tükör, olyan a szív mikor fáj...

[Zsozefin]

Ó, a belső tükrök néha csalnak...azt éreznek, látnak, amit szeretnének.... Álom és való...látszat és valóság...Astraria szűzi csókja.!!!..ugyan....!!!!, az alantas ösztönöké a lét s lassan a szellem is...

[Vinky19]

...Állt még egy-két percet csendben, majd ...

[Zsozefin]

az Utcanő imája jutott az eszébe...

[bolcsasz]

...es lepergett egy konnycsepp az arcan..

[Vinky19]

..de nem akármilyen...

[nagyika67]

A fájdalom könnyei voltak,

[dap]

Mivel kínálhatom meg? - Kérdezte kedvesen a hölgyet.
Talán egy kis vizet kérnék jéggel, hiszen elég meleg van itt. A férfi csendesen vizet töltött a kancsóból majd gondosan ügyelt arra, hogy a pohár átadásakor a nö ujjaihoz érjen.
A férfi odanyújtotta a poharat, de olyan zavarban volt, hogy még mielőtt a nő ujjához ért volna, elejtette a poharat. Naná, hogy eltört a pohár! a férfi röstellte magát, összeszedte az üvegdarabokat, majd elindult egy másik pohár vízért.

[liloka8]

Megborzongott,a nö ujjai hidegek ,élettelenek voltak s mikor jobban megnézte,rádöbbent,hogy ez csak látomás....

[nyilvesszö]

Lassan fordult az ablak felé,ahonnan a nap sugarai bezúdultak.

[Vinky19]

Miért ugrottunk vissza???????????????????????????????

[mis]

Szerintem, megint másik fonal kezdödik... Ha elolvasom Forgószél második összefoglalóját, az utána következő "folytatások" nem egyeznek. lehet, tévedek, de ez nem a "helyes út".......

[Vinky19]

Nem tudok semmilyen előre megírt útvonalról. De ha van, szóljatok!
Mivel egymásra íródtak a mondatok (történet szövetdarabok), kizárt, hogy nem egyezik, legfeljebb a stílus más. Szerintem :1: De lehet, hogy tévedek

[mis]

Vinky, #71 (http://www.canadahun.com/forum/showpost.php?p=481549&postcount=71)
Amit írtam az a szubjektív véleményem, ezzel nem azt akarom mondani, ami utána következik, az rossz, de nekem valahogy más utat jelől.......Ettől függetlenül lehet ezt a szálat is folytatni.
Senkit nem akarok megbántani, hisz én csak vegyük úgy akadékoskodó vagyok..(ebben a pillanatban)

[Vinky19]

Vinky, #71 (http://www.canadahun.com/forum/showpost.php?p=481549&postcount=71)
Amit írtam az a szunjektív véleményem, ezzel nem azt akarom mondani, ami utána következik, az rossz, de nekem valahogy más utat jelől.......Ettől függetlenül lehet ezt a szálat is folytatni.
Senkit nem akarok megbántani, hisz én csak vegyük úgy akadékoskodó vagyok..(ebben a pillanatban)

Szerintem meg én vagyok akadékoskodó és...OKOSKODÓ...Híres vagyok a vitázhatnék tulajdonságomról :)

[tacita1971]

A döbbenettől meredten betámolygott a szobába és leült egy papírkupac közepére, hogy összeszedje gondolatait. Hirtelen valami vad csörömpölés hallatszott...

[nyilvesszö]

Visszaszaladt az ablakhoz ahonnan a zaj jött, és örömmel hajolt ki, hogy végre valami történik, ami kizökkenti kilátástalannak tűnő gondolataiból.

[hajlando]

Csalódassal töltötte el amit látott: a nagy fűnyírógéppel széttörték az üvegház oldalát, így visszament eltakarítani a papírkupacot, remélve hogy a külső rendtől fejében is visszaáll a rend.

[nyilvesszö]

De nagyon tévedett.

[mary_anne]

A rend azonban nem állt helyre sem az üvegházban, sem a fejében, mert megcsörrent a telefon.

[TrafficLight]

Vajon ki lehet az? - kérdezte magától.

[nyilvesszö]

Gyorsan kapta fel a kagylót, de senki nem szólt bele, csak távoli sistergés hallattszott a nagy süketségben.

[nyilvesszö]

Idegességében kirántotta a telefonzsinórt a falból, és a néma kagylóval gyors ütemben kopogtatott az asztalon

[mangajoca]

És ekkor összerezzent.Lépteket hallott az emeleten.

[nyilvesszö]

A léptek az ajtó előtt megszüntek.

[Adrastheia]

Egy nagyot nyelt az izgatottságtól.

[nyilvesszö]

Csndben az ajtóhoz lopakodott, fülét rátapaszva lélegzetvisszafojtva hallgatózott.

[koós attila]

szuszogó hang hatolt át a vastag fán,s a kilincs megmozdult,siklott hangtalan.

[nyilvesszö]

Hírtelen átvillant az agyán: Lehet,hogy a krokodílos ember?

[koós attila]

de most nem volt ideje a fejét törni, cselekednie kellett- különleges képessége reflexszerűen mozdult meg benne.

[mangajoca]

Arra gondolt,hogy mi történhet ha Ő van itt.

[nyilvesszö]

Hírtelen rántással tépte fel az ajtót.

[yvette]

Egy csurom vizes ,álarcos alak állt a holdfényben...

[liloka8]

A krokodilos ember segélykérően nyújtotta feléje a kezét,majd összeesett.

[mangajoca]

Hirtelen nem tudta,hogy mitévő legyen.Vajon érdemes e segitséget hivni?

[cheenska]

Csodát remélve az égre pillantott, és azonnal tudta mit kell tennie.

[mangajoca]

Félelmet már alig érezve futott ki az utcára.

[beart]

A hold sugarai sejtelmesnek tűntek ezen a vérfagysztóan hűvös hajnalon.

[yvette]

Egy éppen arra haladó autó lámpája vakított a szemébe.

[nyilvesszö]

Kirohant az úttest közepére,és karjait lengetve áttla útját az autónak.

[yvette]

A kocsi hosszasan,hangos csikorgással fékezett.
"-Ki ez az őrült?!"-kiáltotta a sofőr.

[beart]

Már épp segítséget kért volna a sofőrtől, a ház irányába mutatva, de jirtelen elállt a szava a döbbenettől...a krokodilos férfinek nyoma veszett.

[cheenska]

Közben az autó vezetője is kiszállt a kocsiból, és odalépett hozzá.

[nyilvesszö]

Ekkor valami kesernyés illat csapta meg az orrát.

[lizee9]

A nön kellemes bizsergő érzés futott át.Köszönöm mondta illedelmesen,de hol a krokodil kérdezte alig hallhatóan.

[nyilvesszö]

Krokodíííl? Miféle krokodíl? - kérdezett vissza a kesernyés illatú ember.

[mangajoca]

Nem is sejtette ,hogy közelebb van mint gonolta.

[tacita1971]

Majd valami forróság csapta meg bokáját és úgy érezte valami megkarcolta...

[nyilvesszö]

Eddig észre sem vette, hogy hátrál az idegentől, és átlépett az alacsony kis kerítésen, ami a szomszéd ház csalánosát választotta el a virágos kerttől, amit a szomszéd gyógyteának alkalmazott különböző nyavajáira. A bokáját egyre jobban égette a kövér csalánlevelek csípése.

[conztance]

de ő csak hátrált is hátrált hiszen nem érdekeltem a fizikai fájdalom, csak menekülni akart attól, amit a lelke mélyén érzett.

[nyilvesszö]

Mert mindig félelemet érzett, ha bizonytalan helyzetbe került, és most nem értett semmit.

[atomjani]

Bocsánat, eltévesztettem:D

[atomjani]

De a fájdalomtól csak nem tudott megszabadulni.

[mangajoca]

Már szinet hozzászokott!

[yvette]

Futni kezdett,nem törődve a csalán égető csípéseivel.Már úgy érezte,előnyt szerzett,de hangos lihegést hallott közvetlenül a háta mögött...

[mangajoca]

Vesztére egy ág csapódott az arcába,amitől még jobban megijedt

[nyilvesszö]

A szíve még mindig hevesen vert, mikor kinyitotta a szemét. A vekker még mindig csörgött a sarokban, a takaró alól kikandikáló lábát égette az ablakon bezúduló forró déli napsugár, és a párnán ott hevert mellette a faragott bot, amivel a zongoráját szokta feltámasztani. Mindig tudta, hogy egyszer le fog gurulni a lejtős polcról, de lusta volt vízszintbe állítani. Most aztán jól fejbekólintottan tápászkodhat ki az ágyból. Vagy nem csak a bot kólintotta fejbe?

[mangajoca]

A földön heverő sörös üvegekre pillantott.

[Szabimax]

A főhősünket nem hagyta cserben a hite, -az első pillanatig-.
Gondolta: " Én azt hiszem iszom egy sört! " A csalódottság érzése akkor fogalmazódott meg benne, mikor egyszerre látta az üveg mindkét oldalát. a "hit" szót hamar felváltotta benne "keresés" szó. Zavarodottan kelt és a tegnapi röpke pillanat jutott eszébe a TV-ből. A Tom és Jerry-s jelenet, villant be az alkohol által újra működni képesnek látszó agysejtjeibe,
-Vajon Jerry járt itt a bottal?- vagy Tom verte le a polcról azt a botot miközben Jerryt kergette?-
A kérdések kezdtek elszaporodni a gondolatai között.

[yvette]

Ám ekkor csengettek. A csengő éles vísítása minden eddigi gondolatot egycsapásra kiűzött az agyából.
Feje még kába volt,látása sem az igazi.Lassan,komótosan feltápászkodott és elindult a bejárati ajtó irányába...

[mangajoca]

Úgy érezte, minden kezdődik előlről.

[nyilvesszö]

Mikor kinyitotta az ajtót, nem csodálkozott, hogy a krokodílos ember áll ott, egy botra támaszkodva, aminek végén egy néhai függöny kissé fakózöld bojtja fityegett, de a bot nem volt kifaragva, mint a zongoratetőfeltámasztó. Az ugyanolyan fakózöld színű krokodil barátságosan vicsorgott, mintha azt szürte volna ki a fogai közül: Krízis vizit.
A krokodilos ember másik kezében egy demizson volt. Mikor kitárult az ajtó, köszösés nélkül nekiátott a dugó kihúzásához, ami nem ment egykönnyen, mert közben arra is vigyáznia kellett, nehogy felingerelje a krokodilt, mert az sosem türte békességgel, ha demizsondugók kihúzgálása közben akár még akaratlanul is fejbekólintotta a fakózöldbojtos faragatlan bottal.

[nyilvesszö]

Ekkor csendben becsukta az ajtót. Elment a kedve a sörözéstől, borozástól. Bebotorkált a nappaliba, belerogyott a fotelbe, és bambán nézett maga elé.

[yvette]

Eközben a krokodilos ember az ajtón kívül,a küszöbön ülve iszogatott,lábánál békésen pihent a lomha,nagytestű krokodilja.A botot őrizte.

[nyilvesszö]

Közben lement a Nap.

[yvette]

Főhősünk aludni tért.Még hallotta a küszöbön ittasan elnyúlt krokodilos ember
horkolását.

[nyilvesszö]

De az alvásból forgolódás lett.-Fel kéne kelni megkeresni a vekkert, fel kéne húzni, hogy reggel csörögjön-jön -jön valaki..ki az?.. aki kijön?...honnan jön ő ki?...Kinő?...Ő nő?...Önnön Ő-je Ő ?

[yvette]

Álmatlanul forgolódott az ágyában verítékben úszva...

[nyilvesszö]

Hírtelen kitisztult az agya, és kivetette az ágya. Felkiáltott. "Miért vagyok ilyen gyagya? Gondolataival túrkálni kezdett az agyában, annak ága- bogában, hátha rátalál álmatlansága okára?

[yvette]

-Talán csak álmodtam az egészet?!

[nyilvesszö]

A' biza meglehet.

[hajlando]

Lehet fontosnak kepzelte.

[whitesnow]

És ekkor nagy fényesség lett a szobában...

[Mauzes]

Egy ideig nem látott semmit, de szeme lassan hozzászokott a nagy világossághoz.

[nyilvesszö]

Lassan egy emberhez hasonló alak formálódott ki a szoba közepén, szintén fényből.

[widike]

;)Tapogatózva az ajtót kereste

[nyilvesszö]

De akármerre fordult, a fény mindig előtte volt. Teljesen elvakította, és már a saját szobájában sem ismerte ki magát.

[Mauzes]

- Mi lehet ez? - kérdezte hangosan.

[Sándorka]

Ekkor azonban elbukott valami kis székben és csúnyán beverte szája szélét, amiből a vér kis cseppeben kezdet t atiszta padlóra hullani.

[nyilvesszö]

A nagy dübbenésre óvatos érdeklődés hallattszott a folyosóról?; - Csak nem történt valami baj? Bemehetek?

[yvette]

Ismeretlen volt a hang,bár kellemes,mély.
Száját törölgetve feltápászkodott és elindult az ajtó felé.

[zsuzsa57]

Az ajtó nyikorogva nyílt! Félelmetes volt.

[yvette]

Azt hitte,még mindig a krokodilos ember van kinn az ajtó előtt.
Ám nagyot csodálkozott,mikor az ajtó kinyílt...

[nyilvesszö]

Ugyanaz a fénylő alak állt az ajtó előtt, akit az előbb bent látott. -Csillagokat látok? Lezuhant a vérnyomásom mikor lezuhantam a padlóra?

[nyilvesszö]

A fénysziporkák lassan oszlottak fel a szeme előtt. A folyosó üres volt.

[nyilvesszö]

Pont

[nyilvesszö]

Pont olyan üres, mint a feje.

[yvette]

-"Ez csak egy rémálom.Nem kéne annyi krimit olvasnom."-dörmögte és visszament aludni.

[bahajnal]

Ahogy elfogyasztotta frissítőjét, kért még egy pohárral. Hirtelen nem tűnt fel, de a nő terebélyesedni kezdett, és minden korty vízzel több helyet foglalt el, az amúgy sem túl nagy pamlagon.

[yvette]

-Már megint halucinálok?Mi lehetett ebben a pohár italban?

[koós attila]

Lenéztem a lábaimra, és iszonyodva láttam, hogy az én lábujjaim is cipőm szakadásain kitüremkedve dagadnak, furcsa színekben játszva.

[yvette]

Egyre terebélyesedett...

[Szende]

Atyaisten, most mit csináljak?!

[nyilvesszö]

"Foggyál le te dagadt!" - hallattszott a jótanács a tv-ből, amely épp most kapcsolódott be.

[nyilvesszö]

A tv könnyen beszél hiába van tele vízzel, ő nem hízik el, mert ő csak egy vízió. -gondoltam magamban, pedig akkorra már a tv is kétszer akkorára dagadt, és a hangja is egyre öblösebbé vált.

[Diogenes-44]

De mivel a fák nem nőnek az égig...

[kaljul]

... előbb a tv pukkadt ki, mint egy buborék, aztán pedig a nő a pamlagon.

[imoli]

Csörgés...az óra ébresztett már megint. Álmos tekintettel kémleltem a pamlagot, s a tv-t ...vízben állt..

[nyilvesszö]

Tán beáztam? Valaki nyitva felejtette fent a csapot? Vagy a szomszéd?
Csak nem a krokodíios ember úsztatja a krokodilt?

[nyilvesszö]

Úristen!
Ez az asztrálsík, azért úszik minden vízben.
Hát még mindig nem ébredtem fel? Felhúztam egyáltalán az órát?

[yvette]

-Na,jobb lesz,ha hívok egy vízvezeték-szerelőt,mielőtt mindent elönt a víz!-morogta és elindult a telefonért....

[nyilvesszö]

A telefonkönyvet hiába kereste a helyén. Némi forgolódás után látta meg, amint a víz tetején, félig elsüllyedt állapotban lötyög az előszoba és a nappali között.

[zsuzsa57]

Oda ugrált lábujjhegyen, felvette, de sajnos a lapok össze ragadva, átázva voltak. Félt, hogy ahogy lapozni kezdené elszakad az egész telefonkönyv.

[yvette]

Kiment a folyosóra,hogy segítséget kérjen egyik szomszédtól.

[nyilvesszö]

Pont abban a pillanatban nyílt ki egy másik ajtó is a folyosó végén, a lépcsőházzal szemközt.

[nyilvesszö]

-Ismer egy vízvezetékszerelőt? Kérdezte az ajtóban állótól, akinek nyakában egy krokodilcsipeszekből összeillesztett nyakláncon fityegett egy jókora méretű tűzzománc - medál.

[Zigomer]

A rejtélyes illető csak a medálját mutatta fel válaszul, majd egyetlen szó nélkül sarkon fordult, és becsukta maga mögött az ajtót.

[nyilvesszö]

Kissé idegesen tért vissza a lakásába, és ő is becsukta maga mögött az ajtót, miközben most azon törhette a fejét, hogy mitől száradt ki ilyen hamar a lakása.

[zsuzsa57]

Nagy volt talán a meleg?? Vagy álmodta az egészet???
Na és a szomszéd lakó a medáljával?? Ez csak egy álom lehetett tényleg??? Tele volt kérdésekkel.

[Zigomer]

Először azt gondolta, a különleges tudakozótól kér segítséget, de aztán mégis legjobb gyerekkori barátnőjét, Micikét hívta fel, hátha ő segít majd neki eligazodni ebben a zűrzavarban.

[yvette]

Tárcsázni akarta a számát,de a telefon süket volt.Valaki elvágta a zsinórt.

[nyilvesszö]

- Még szerencse, hogy legalább a vítvezetékszerelőt nem kell hívnom.

[yvette]

Felöltözött és elindult,hogy kiszellőztesse a fejét.Tett egy nagy sétát és betért a közeli bárba.

[nyilvesszö]

De mihelyst belépett, nyomban vissza is fordult - hiszen nem inni akart, hanem épp a fejét kiszellőztetni, ide csak a megszokás vitte -inkább tovább sétált a park felé,és leült egy padra.

[morgl]

Körülnézett, látta, hogy ráborulnak a fák lombjai és egy cickány hahótázva emlegeti V. I. Lenint, amiért ellopták a vacsoráját.

[yvette]

Beszívta a fák illatát.Kezdett megnyugodni a rémes órák után.Nagyokat lélegzett,szemét lassan becsukta.Ekkor egy hajléktalan lépett hozzá...

[gyuzsu]

Mintha áramütés érte volna. A hideg végigfutott a hátán.

[nyilvesszö]

A hajléktalan megszólította: Kedvesem! Nem vette észre a jelzőszalagot ami jelzi, hogy frissen festették a padot?

[nyilvesszö]

Úgy pattant fel a padról, mint akit darázs csípett meg.

[yvette]

-Nem lettem festékes!-kiáltott fel megkönnyebbülve.Mire megfordult,a hajléktalannak már nyoma sem volt.

[nyilvesszö]

Már nem volt kedve visszaülni, elindult hát hazafelé. Néha-néha azért még hátra fordult, de senki emberfia nem volt a téren.

[kicsikata]

Csak lassan lépkedett előre és érzete hogyan járja át a szél testének minden ízét....és még mindig nem látott senkit.

[nyilvesszö]

Pedig a nap egyre magasabban járt az égen.

[kicsikata]

Ahogy visszanézett most már látta a napsugarakban, hogy fénylik a friss festéstől a pad...

[nyilvesszö]

Míg a pad csillogását nézte, arra gondolt, milyen jóindulatúan figyelmeztette a "hajléktalan", akitől első pillanatban megrettent, pedig nem is ismerte. Közben a pad már annyira csillogott, hogy szinte már úgy nézett ki, mintha fényt árasztana magából, nemcsak a nap sugarait verné vissza.

[nyilvesszö]

Visszafordult,és szapora léptekkel elindult a pad felé.

[tuzvirag]

Akkor látta, hogy egy katicabogár beleragadt a friss festékrétegbe..kiemelte onnan, ujjára tette, majd újra gyereknek érezte magát, miközben énekelte: "Katalinka szállj el, jönnek a törökök..."

[nyilvesszö]

Kik azok a törökök? Kérdezte vékonyka hangon a katicabogár, de nem szállt el, hanem nehézkesen lépkedett az ujján felfelé.

[zsugraf]

Arra gondolt...segítenie kellene a katicán. Kotorászni kezdett a táskájában, hátha talál egy flakon körömlakklemosót, amivel letisztíthatja az apró bogárka lábairól a ragacsos festéket.

[nyilvesszö]

Miközben a megtalált körömlakklemosó kupakját tekerte, karján a nyitott táskát, ujjhegyén a katicát egyensúlyozva, megbillent kezében a nyitott flakon, és tartalma a frissen mázolt padra csordogált. Ahová folyt, eltünt a festék, eltünt a pad, csak fényesség maradt a helyén.

[nyilvesszö]

Miközben a padra folydogáló körömlakklemosó elpárolgott,az ujjhegyéről a katica nagy üggyel-bajjal elrugaszkodott, addig a fényes folt a padon egyre vakítóbban verte vissza a reggeliből lassan délelőttivé váló Nap fényét.

[aniko45]

Tekintete a fényes foltra tapadt,amelyből lassan egy ismert arc formálódott ki!

[nyilvesszö]

De honnan ismeri, ki lehet? Amint nézegeti, az arc rámosolygott.

[dokee]

...mondta. és szorított egyet a fürdőköpenye csomóján.

[dokee]

Aztán beljebb kísérte és leültek beszélgetni egy jó reggeli kávé mellett.

[dokee]

Az asztalnál, kivillant a szoknya alol a csinos hölgy formás lába...

[aniko45]

gondolatai mostmár csak egy irányban haladtak,vele maradni minél tovább!

[aniko45]

Ez sikerült neki,lassan egy hónapja egyedül van már!:p :p :p

[CSODÁS]

<TABLE id=HB_Mail_Container height="100%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 UNSELECTABLE="on"><TBODY><TR height="100%" UNSELECTABLE="on" width="100%"><TD id=HB_Focus_Element vAlign=top width="100%" background="" height=250 UNSELECTABLE="off">További szép napok várnak rájuk ujabb kávé szürcsölgetéssel.://:
</TD></TR><TR UNSELECTABLE="on" hb_tag="1"><TD style="FONT-SIZE: 1pt" height=1 UNSELECTABLE="on">
</TD></TR></TBODY></TABLE>

[aniko45]

Ezt gondolták,de a kávéfőzőgép felrobbant!:p

[andras l]

Hihetetlen gőz-víz-kávé mintát rajzolt a csempére és a mennyezetre, beléjükfojtotta a szót percekig, majd a gép pörgése csitultával mindkettőjüket nevetésre késztette.

[nyilvesszö]

A nevetést, a mennyezetre kirajzolódott kávéfolt váltotta ki belőlük, ami egyre inkább egy nevető krokodil formáját vette fel.

[aniko45]

Néhány perc múlva a folt mozogni kezdett és egyre inkább krokodillá alakult!:rolleyes:

[aniko45]

szegény krokodil,mire észrevette senki sem volt körülötte!!:rolleyes: :rolleyes: :rolleyes:

[dreamwar]

Mert mindenki szaladt, amerre csak látott, kapkodott vödröt, rongyot, szemetes lapátot.

[aniko45]

A krokodil szétnézett aszobában,s mivel nem látott senkit lefeküdt aludni gondolta mire felébred,biztos jön valaki!:p

[maska]

Álmában kegyetlen vadászokat üldözött, akik annyira rohantak, hogy még krokodilbőr csizmájuk is elrepült a lábukról.

[ujfolyo]

majd a bőr is leesett róluk és kiderült, hogy ők is krokodilok mindt mindenm ert krokodil az egész világ!

[nyilvesszö]

Egy ókori idilli kroko dili.

[Mira*]

Pfujj, hogy én mennyire utálom a krokodilokat! - sóhajtotta, mikor visszaért és a vödröt vizestül, rongyostul lecsapta a földre.

[CatAngel]

-Miért pont krokodil, ez nem állatkert?! - nézett fel a plafonra kezeit széttárva.

[CatAngel]

Lába alatt már ott csordogált a vödörből kifolyt víz és még azt sem vette észre sem, hogy a háta mögött valaki vagy inkább valami árnyéka lassan de biztosan felétart és rávetűl egyre nagyobb teljességében...

[aniko45]

Hirtelen hátranézett,még a lélegzete is elállt amikor meglátta a mögötte álló alakot,felsikoltott,----hogy kerülhetett ide,ez a szörnyeteg!!!!!!!!!!!!!

[sandyke]

Ne félj tőlem! -szólt a szörnyeteg.Azért jöttem, hogy segítsek Neked!

[nyilvesszö]

Akkor jóóó! Akkor neeem fééélek.- válaszolt elhaló hangon.

[CatAngel]

Pedig minden porcikájában remegett, ilyen félelmet még sosem érzett azelőtt, mégis erőt vett magán... Tudta, nincs más választása...

[Csillagvirag]

Csillogo, barsonyos tekintetu szemekbe nezett.

[aniko45]

Csodák csodája,már nem is látta szörnyetegnek,elmosolyodott!;)