CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma

CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma - Blog http://canadahun.com/forum/blog.php CanadaHun - Kanadai Magyarok Oldala hu Fri, 03 Sep 2010 08:27:30 GMT vBulletin 10 http://canadahun.com/forum/images/aria/misc/rss.jpg CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma - Blog http://canadahun.com/forum/blog.php Lelkes Miklós: Félreértések http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19996 Fri, 03 Sep 2010 07:54:05 GMT Kapucányimanómányi Jankó, minek tagadjuk, csavargó volt, kissé kopott köpenyben, és némileg elnyűtt csizmában. A kopott köpeny és elnyűtt csizma nem az ő hibája volt, hanem egy távolabbi tóban fürdőzőé, aki levetkőzött, mivel ruhástól csak a bolond megy a vízbe önmagától, ruháját, csizmáját pedig a... Kapucányimanómányi Jankó, minek tagadjuk, csavargó volt, kissé kopott köpenyben, és némileg elnyűtt csizmában. A kopott köpeny és elnyűtt csizma nem az ő hibája volt, hanem egy távolabbi tóban fürdőzőé, aki levetkőzött, mivel ruhástól csak a bolond megy a vízbe önmagától, ruháját, csizmáját pedig a parton hagyta. A vízből kijövetele egyúttal a meglepetésbe való bejövetele is volt, mert olyan ronyos gúnyát, annyira szakadt csizmát még életében nem látott, mint amit ott talált - a sajátja helyett. Nem tudta, hogy az a rémisztő gönc kié lehetett, de az illetőről nem ejtett szép szavakat.

Jankó tovább baktatott, hátha valahol a jelenleginél jobb ruhát ad neki a Szerencse, ingyen. Nem adott, de talált egy pompás lovat, díszes nyereggel, drágakövekkel kirakott markolatú karddal. Megörült Jankó, csókot cuppantott a ló pofikájára, majd így kiáltott fel:
- Köszönöm, Szerencse, ezt az értékes ajándékot, ezt a remek lovat!

A ló gazdája nem volt túlságosan távol, mivel a közeli bokorban intézte halaszthatatlan ügyeit, de azért nem volt annyira közel sem, hogy elérje Jankót, aki éppen vágtára serkentette a Szerencse adományának hitt lovat. A Szerencse-szándékának ilyen félreértése az egyik félnek nagyon kellemetlen, utóbbi ezúttal a ló gazdája volt.

Kapucányimanómányi Jankó a ló miatti örömében előléptette önmagát hercegnek. Sokáig vágtatott a ló, de egy birkapásztor előtt végül megállt. Leszállt Jankó a lóról, kikötötte egy vadkörtefához, és így szólt a juhászhoz:
- Üdvözöllek, drága barátom! Bemutatkozom neked: herceg vagyok! Megkínálnál egy kis birkapörkölttel?

Az ember ránézett, kivette a szájából a pipát, majd köpött egyet:
- Te nem vagy herceg! Ha az volnál, akkor így szóltál volna hozzám: "Hé, paraszt! Készíts nekem birkapörköltet, de gyorsan! Megértetted?!"
Ha herceg volnál, magasan hordanád az orrod!

Jankó megígérte, hogy ezentúl mindenkit leparasztoz, és magasan fogja hordani az orrát. A ló oldalán levő hímzett tarisznyafélében találtak bort, azt megiszogatták, közben a juhász a birkapörköltöt is elkészítette. Jankó szundított egyet, amikor pedig felébredt, a juhász már a távoli patak mellett legeltette a nyájat. Jankó odakiáltotta neki: viszontlátásra, paraszt! Ezt követően lóra ült, vándorolt tovább.

Erdő következett, egy tisztáson pedig úrféle ücsörgött díszes takarón, szép hölggyel a karjaiban. Mellettük egy tálon libapecsenye csecsebecséskedett, meg alma, körte, szőlő vidámkodott. Jankó megállította a lovát, nagyot kiáltott:
- Hé, paraszt, parasztasszony! Ide azzal a libasülttel, de gyorsan! Fenn hordom az orrom, mert herceg vagyok!

No itt megint beugrott Jankó történetébe némi félreértés. Felszökkent az úrféle, kardot rántott, mivel nem paraszt volt, hanem huszárkapitány. Mellesleg a szép, melles hölgy sem volt parasztasszony, hanem kényes úri kisasszony, a kapitány szeretője, aki nem szerette, ha leparasztozzák. A kapitány ott helyben párbajra hívta ki Jankót.

Jankó eddigi csavargóéletében már nemhogy egy pár, de sok bajjal találkozott, így nem ijedt meg. Ám a párbajról, amire a kapitány kihívta, nem sokat tudott, így azt sem, hogy mindkét párbajozónak a földön kell állnia ilyenkor, vagy mindkettőnek lovon kell ülnie. Jankó a lovon maradt, a kihúzott kapitányi kardtól a ló megijedt, és úgy megrúgta mellső lábával a kard tulajdonosát, hogy az elájult. A szép hölgy visítozott, de Jankó megnyugtatta: nem eszi meg mind a sült libát, az egyik combot neki adja. Így is tett, de Jankó a szép hölgyet ezzel nem győzte meg nagylelkűségéről és hercegi mivoltáról. Vállat vont hát, majd lóra ült és folytatta útját. Nem tudta hol jár, de ez nem volt túlságosan nagy baj, mivel azt sem tudta, hogy hová akar eljutni. No annyit azért tudott: jó helyre.

Elérkezett egy folyóhoz, amelyik nagy volt és nagyon folyt, folyton. Kutyameleg volt. A vízben emberek fürödtek, fürdőruha nélkül, meztelenül, bár volt közöttük szégyenlősebb is, aki alsónadrágban. Jankó számbavette, hogy ezeknek az embereknek nincs szükségük a ruhákra, mivel a ruhák a vízben vizesek lennének, így hát kiválasztotta a legszebb zsinóros, aranypaszományos kabátot, köpenyt, meg a legfényesebb csizmát, és átöltözött. Úgy gondolta: ez jár neki, hiszen valószínűleg a Szerencse is jóváhagyta már az ő hercegi önkinevezését.

A fürdőzök nem vettek észre a vízből semmi különöset, de később, amikor kijöttek a vízből, egyikük, egy huszárezredes, állítólag nagyon ordítozott, mindenfélét. Ezek a mindenfélék, egyes fültanúk szerint, nem voltak félreérthetőek!

Jó darabig lovagolt Jankó. Találkozott egy mundérba öltözött menetoszloppal. A katonák tisztelegtek neki. Jankó is barátságos akart lenni hozzájuk, de ugyanakkor nem akarta lejjebb ereszteni fennhordott orrát, ezért így kiáltott oda nekik:
- Hé, parasztok! Herceg vagyok! Ide azzal a befalnivalóval, de gyorsan!

A katonák tréfának vélték a leparasztozást, de a valóság is közel állt a dologhoz, mivel a mundér felöltése előtt legtöbbjük a földjét művelte. A menetoszlopot vezető gróf Macskapinculásy Károly főhadnagy kissé túlzásnak tartotta, hogy őt is, gróf létére, leparasztozzák, de hát a feljebbvaló az feljebbvaló, az ezredes mégiscsak ezredes, megengedhet magának egy kis tréfát a regula ellenében is.

A katonák ellátták az ezredesüknek hitt Jankót annyi élelemmel, hogy aznap még a Jankót cipelő ló is lekvárosgombócot és kalácsot ehetett. Hanem másnap hová vitte Jankót a megtévedt Szerencse által neki ajándékozott ló? Egy hídhoz!

A híd túlsó oldalán másfajta egyenruhában levő katonák néztek farkasszemet a híd ezen az oldalán felsorakozottakkal. Nem tetszett Jankónak a híd túlpartjáról átnézegetők barátságtalan fizimiskája és szúrós tekintete. Eszébe jutott, hogy mit kiáltott barátainak egykor a Csihipuhi csárdában, amikor egy bepálinkázott pántlikás társaság hamiskártyásnak nevezte őt, pedig nem is csalt a játékban, csupán háromszor, ami annyi, mint a semmi. Nagyot ordított oda a híd mellett álló fegyvereseknek:
- Hé, parasztok! Herceg vagyok! Elverni azokat a csúnya nézésűeket, de gyorsan! Ide a tarisznyájukkal!

A katonák ezredesüknek hitték Jankót. Máris eldördültek az ágyúik. Máris rohantak át a hídon. Máris kaszálták a fejeket a kardjukkal, mint az érett búzát. No és akinek a feje lehullott, annak már a tele tarisznyára sem volt szüksége.

Nagy volt a győzelem. Utána a király is tudakolódzott a hős ezredes után. Azt mondta a felséges úr, amikor már mindent tudott:
- Nem jó hírünk viszi szerteszét, ha kiderül, hogy Jankó nem is ezredes, hanem az, aki. Kinevezzük ezredessé, nyugdíjaztatjuk, adunk neki egy kis földbirokot, és megesketjük, hogy befogja a száját, mert ha nem...!

Jankó megokosodott: a száját, a haza és saját jól felfogott érdekében, befogta, és csak az ízletes falatokra nyitotta ki. ]]> lelkes.miklos http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19996 Ősz http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19995 Fri, 03 Sep 2010 07:47:51 GMT Száradó fű hullámzik előttem, tarka szikes tenger őszi szélben. Gondolatom újra tavaszt ébreszt, sárga pitypangot lát behunyt szemmel. Százlábú bogár rálép kezemre, amott kóbor kutya hazát keres. Kivert gazdátlan, s hontalan eb, gubancos szőre az égre mered. Elmúlt egy év, őszi szél... Száradó fű hullámzik előttem,
tarka szikes tenger őszi szélben.
Gondolatom újra tavaszt ébreszt,
sárga pitypangot lát behunyt szemmel.
Százlábú bogár rálép kezemre,
amott kóbor kutya hazát keres.
Kivert gazdátlan, s hontalan eb,
gubancos szőre az égre mered.
Elmúlt egy év, őszi szél tekereg,
hajnali köddel hívja a telet.
Hófehér tájat, téli ünnepet,
mit átölel az égi szeretet.
És, a gondolatom tavaszra éhes?
Friss nyíló virágra zöld mezőben,
Isteni fényre hó foltos kertben!
Liliom bódító illatára,
mely befedi utcát, s a határt.
Akár fehér, vagy fekete a táj,
legyen zöld, s én szeretem útját!
Kóbor kutya megcsóválja farkát,
átkutatom a jó öreg táskám.
Nápolyi törmelék,-ez a tied!
szólok, hisz én is morzsából élek!
Rám nevet tarka őszi napsütés,
a kutya odébb áll, de visszanéz.
És megugatja a szegénységet.
Nagy Erzsébet
Szarvas ]]> lizbet01 http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19995 Őszi nyár http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19994 Fri, 03 Sep 2010 07:44:29 GMT Nyári őszben reszketnek a lombok, árnyak futnak, belesnek ablakon. Ne szóljatok!-még végzem a dolgom. Őszi nyár, tűz jéghegy alatt lobog. Lobog izzik hamut szór az úton, néhány garas után vígan futok. Fel a hegyre, míg lábom bírja, majd leereszkedek, le a völgybe. Nyári őszben reszketnek a lombok,
árnyak futnak, belesnek ablakon.
Ne szóljatok!-még végzem a dolgom.
Őszi nyár, tűz jéghegy alatt lobog.

Lobog izzik hamut szór az úton,
néhány garas után vígan futok.
Fel a hegyre, míg lábom bírja,
majd leereszkedek, le a völgybe.

Ereszkedek, ülök a zöld fűben,
előttem lepkék járnak nász táncot.
Hátra vetem büszkén őszes fejem.
Eljárom még én is!-csendben súgom.

Levelek hullnak, én belé rúgok,
testem elnyúlik száraz avaron.
Idő rágta gémberedett csontom,
behunyom szemem, múltban él nászom.

Nyári őszben reszketnek a bokrok.
Adj időt!-fut a szél át a dombon.
Hol megpihenek, majd lépek tovább,
feledésbe merül az őszi nyár

Nagy Erzsébet
Szarvas ]]> lizbet01 http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19994 Körös-partján élek http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19993 Fri, 03 Sep 2010 07:40:01 GMT Oly szép, hogy a Körös-partján élek, folyó kanyarulatában létem. Viszi messze és sodorja tovább, viharos szél alkotta csendes ár. Oly jó hallani a bagoly hangját, figyelni csillagok ragyogását. Átívelő hídon futó kutyát, ő is bolyong, e kóbor éjszakán. Oly szép, hogy a Körös-partján élek,
folyó kanyarulatában létem.
Viszi messze és sodorja tovább,
viharos szél alkotta csendes ár.

Oly jó hallani a bagoly hangját,
figyelni csillagok ragyogását.
Átívelő hídon futó kutyát,
ő is bolyong, e kóbor éjszakán.

Ülni a parton, nézni a vízet,
ahogy kúszik, oly lágyan szelíden.
Mint az évek, s hajad lám ősz lett,
fodrozó víz suhanó szerelem.

Ringatom már halkuló emlékem,
fenn az álmos hold integet nékem.
Haldokló gyertya, mely utolsó láng,
árnyakat rajzol a szobám falán.

Éjbe veszett sötét, alvó árnyak,
hozzatok még újrakezdő vágyat!
Hozzatok még friss tavaszt tél után,
tavaszt, vérző szívem ősz alkonyán.

Nagy Erzsébet
Szarvas ]]> lizbet01 http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19993 Lepkeszárnyon http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19992 Fri, 03 Sep 2010 07:37:09 GMT Lepkeszárnyon az égető vágy, fel az égre felhők közé száll. Mert megtagadod, s titkolod, hogy éget az örökégő láng. Vannak percek, órák vagy napok, mikor lelkem a mélybe zuhan. Ám, a szeretet gondolata felemel, rám hozza a napot. Lepkeszárnyon az égető vágy,
fel az égre felhők közé száll.
Mert megtagadod, s titkolod,
hogy éget az örökégő láng.

Vannak percek, órák vagy napok,
mikor lelkem a mélybe zuhan.
Ám, a szeretet gondolata
felemel, rám hozza a napot.

Tündököl mint ezernyi csillag,
felhők mögött angyalok tánca.
Furulya szól, kismadár dala,
s a bánat szívem hasítja.

Lepkeszárnyon az égető vágy,
a fellegek közt már tovaszállt.
Hol füstöt hagyva maga után
fáj, múló szerelem, ifjúság.

Nagy Erzsébet
Szarvas ]]> lizbet01 http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19992 Cézár Gyula, a nagy hódító http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19991 Fri, 03 Sep 2010 03:50:50 GMT Kép: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/8/83/Julius_Caesar_-_Illustration_from_Cassell%27s_History_of_England_-_Century_Edition_-_published_circa_1902.jpg Állítólag Vénusztól származott. Cö cö! Akkoriban mindent elhittek az emberek. Ha én most azt állítanám, hogy Adonisztól származok,...

Állítólag Vénusztól származott. Cö cö! Akkoriban mindent elhittek az emberek. Ha én most azt állítanám, hogy Adonisztól származok, frankón fejbevernének egy péklapáttal. Legalábbis a vigyorgóba bérletet válthatnék.
Mindettől függetlenül nem volt akárki. Össze-vissza hódítgatott. A germánok, a gallok, a britek és még sok más nép, úgy gondolta, hogy nem hogy nagy, de inkább gonosz kis emberke ez a Gyula. A galokat lehet, hogy azért zaklatta, mert a vezérük nem akart nevet változtani. Istentelenül kimondhatatlan neve volt. Valami Velorex, vagy Velocipéd, esetleg Vercingetorix (ejtsd: Kovács János), vagy ilyesmi.
Gyula ráadásul egyeduralmat akart Rómában. Ettól persze a rómaiak egy része lábrázást kapott, mert nem szerették a királyos dolgokat (gondoljunk csak Tarquinius Superbusra).
Képes volt arra, hogy az akkori világ határáig, Britanniáig meneteljen. Ott azonban a britek halálra idegesítették a hülye szokásaikkal. Képesek voltak a csata közepén otthagyni az elképedt rómaiakat, mondván : Tea time !!
No meg a meleg sörük ... És sehol egy kupa bor!
Hamar haza is jött Gyulus, mert ráadásul a folytonos esőt sem bírta a beteges természete.
Átment Egyiptomba, ahol alaposan összeszűrte a levet a Claopátra nevű rosszéletű fáraónénivel. Persze azzal az ürüggyel, hogy megvédi testvérétől, aki szintén fáraó akart lenni. De hát ugye két fáraó egy csárdában ...
Csinált még sok érdekes dolgot. Pl átkelt a Rubiconon és akkor mondta, hogy: Alea iacta est! Vagyis állítsátok élélre az aktákat este. Nem tudom ennek mi értelme, de a kortársai biztos értették.
Egy jós azt mondta neki, hogy óvakodjon március idusától (ezt most is jövendölhetné bármelyik jós a kormányoknak). Ő azonban nem hitt neki és elment a szenátusba a nevezett napon. Ott persze a szenátornak álcázott varrónők akkurátusan perforálták. Az esemény annyira aláásta az egészségét, hogy ott helyben belehalt az inzultusba.
A rómaiaik utána jöttek rá, hogy mekkora marhaság volt eltenni láb alól. Így aztán kitört a polgárháború, ami szintén egy marhaság, mert nem polgárok, hanem katonák vagdalták miszlikre egymást. ]]> hardapa http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19991 EFT-vel elmúltak a pánikrohamok http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19990 Thu, 02 Sep 2010 22:46:36 GMT Saját sikertörténetemet szeretném megosztani a kedves olvasóval. 2009. október végén *egy éjszaka*, hajnali háromkor *arra ébredtem, hogy valami hatalmas nagy kő nyomja a mellem, és alig kapok levegőt*. Felültem, a szívem hevesen vert, és hatalmasakat dobbant Rettentően megijedtem, ráadásul a bal... Saját sikertörténetemet szeretném megosztani a kedves olvasóval.
2009. október végén egy éjszaka, hajnali háromkor arra ébredtem, hogy valami hatalmas nagy kő nyomja a mellem, és alig kapok levegőt. Felültem, a szívem hevesen vert, és hatalmasakat dobbant Rettentően megijedtem, ráadásul a bal karom zsibbadt, a mellemen a nyomás nem múlt. Azt hittem szívinfarktusom van. Rémisztő képek rohangáltak az agyamban. Arról, hogy jönnek a mentők, kórházba kerülök, meghalok. És kérdések. Mi lesz a kisfiammal? Sose látom többet??? Mi lesz a kutyával, a kedvesemmel? Ilyen hirtelen és gyorsan elveszítek mindent? Csak ennyi az élet?
Ekkor már jó fél éve napi szinten használtam az EFT-t. Próbáltam is kopogtatni, hogy jól vagyok, de a rémképek csak nem múltak, a szívdobogás ugyanolyan heves volt, a nagy kő nem akart a mellemről legördülni.
Egyedül voltam otthon, és ahogy szétnéztem a lakásban nagy rendetlenséget láttam, tudtam, a konyhában ott a halom mosatlan edény. Így nekiálltam takarítani, és közben elkortyolgattam egy teát. Elterelődött a figyelmem, ahogy arra koncentráltam, hol van még elpakolni, letörölni való, így a szapora szívverés, és a nagy rémület is alábbhagyott. De nem mertem már lefeküdni. Másnap reggel felkerestem a háziorvost, aki EKG-t csinált, és látott is valami gyanúsat. Beutalt szívultrahangra. Vidéki városban élek, a kórházban orvoshiány van, december közepére kaptam csak időpontot.
Az a két hónap maga volt a pokol. A rettegés, hogy mi lehet a baj. Meddig élek még? Esténként csak úgy mertem lefeküdni, hogy szinte ültem, 3-4 párnával kitámasztottam a hátam, és előtte jó fél órát kopogtattam, igyekeztem minden félelmemet, minden felbukkanó kis negatív gondolatot kidolgozni magamból.
De mégis, az október éjihez hasonló rosszullétek szinte mindennaposak lettek. Állandóan a szívverésem figyeltem. Túl gyors és túl összevissza volt, és ettől mindig nagyon megijedtem. Kivert a víz, remegtem, szédültem. És féltem, nagyon-nagyon féltem. Ezek a rohamok a legváratlanabb időpontokban és helyeken törtek rám. ABC-ben, az utcán, mosogatás-, telefonálás-, beszélgetés közben, a munkahelyemen. Ez utóbbi azért volt szerencsés helyzet, mert ki tudtam menni a mosdóba, és azonnal kopogtattam a felbukkanó rossz érzésekre. Így helyt tudtam állni úgy, hogy észre se vették, hogy valami nincs rendben.
A szívultrahangon kiderült, hogy van egy kis fejlődési rendellenesség, (mitrális prolapszus szindróma a neve), ami „nem jelent semmit”, azaz sem kezelni sem aggódni miatta nem kell. Ez okozza a nagy dobbanásokat. Az orvos szerint magát a szindrómát meg a stressz.
Nem győzött meg. Értettem én, hogy ez egy semmiség, de 38 évig semmi bajom nem volt. A félelem a haláltól nem akart elmúlni. Háziorvosom elküldött terheléses EKG-ra is ahol (újabb 3 hét várakozás után) szintén kiderült, egészséges vagyok.
A rosszullétek azonban számomra azt igazolták, beteg vagyok. Állandóan kopogtattam, minden felbukkanó kis jelre, tünetre. És persze keresgéltem az interneten. Világossá vált, hogy mivel az eltel időben egy roham sem végződött halállal, valami másról lehet szó. Rájöttem, ezek „csak” pánikrohamok.
Miután háziorvosomnak elmeséltem, milyen élményekkel küzdök, azt mondta pánikbeteg vagyok, és beutalót írt a mentálhigiénés tanácsadóba, hogy beszéljek pszichiáterrel.
Erre még jobban elkeseredtem. A rohamok alatt már nem csak a haláltól féltem, hanem attól is, hogy bekerülök a pszichiátriára, begyógyszereznek… stb. sose leszek ép ember.
Minden szabadidőmben kopogtattam. Januárra végére eljutottam odáig, hogy úgy tértem este nyugovóra, hogy a párnákat kivettem a hátam mögül. Újra úgy tudtam aludni, mint „régen”.
Érdekes, hogy éjjel soha többet nem voltam rosszul, csak nap közben. Kopogtatásaim alatt rengeteg olyan emlék előjött a múltamból, amikről azt hittem, rég elfeledtem őket. A válásom, a kutyám halála, anyám némely kiabálása.
Idővel megfejtettem azt is, hogy a rosszullétek olyankor jönnek, amikor valami olyan helyzetbe kerülök, amiben igazából nem akarok részt venni. Amihez előzőleg nem volt kedvem, de mégis magamra erőltettem. Figyeltem, vizsgálgattam magam, sokszor azon nevettem, ha valaki látna, biztos azt gondolná, valóban megbuggyantam. Megismertem lassan a rohamokat. Hogy hogyan kezdődnek. Egy nyomás a mellemben, aztán elkezdek befelé figyelni, alig lélegzem, a szívem kalapál….eldöntöttem, megbarátkozom a gondolttal, pánikbeteg vagyok. És elmegyek a pszichiáterhez, írjon gyógyszert, így könnyebb lesz az élet.
De valami „véletlen” folytán elvesztettem a beutalót, és szégyelltem visszamenni, hogy újat kérjek.
És ritkultak a rosszullétek. Azaz egyre inkább sikerült már az első gyanús jelnél fülön csípni őket, és kikopogtatni, hogy „már megint itt van ez az érzés”..
Azt hiszem, a végleges gyógyuláshoz az vezetett, amikor rájöttem, hogy pánikbetegnek hiszem magam. Hiszen, ha azt gondolom magamról, hogy az vagyok, akkor egyértelmű, hogy a rosszulléteknek is jönniük kell.
Feloldottam ezt is EFT-vel.
Februárban volt az utolsó roham. Igaz, a kis szívtáji szorítás időnként még mostanában is megjelenik, de mindig időben észreveszem, és nem tud elhatalmasodni rajtam.
Ez az én egyedi esetem, természetesen nem javaslom senkinek, aki pánikbetegséggel küzd, hogy próbálja ugyanezt véghezvinni. Nálam kialakulóban volt valami, amit időben észrevettem és kitartó munkával kezeltem. Ez csak egy példa arra, hogy az EFT bizony sokszor csodákra is képes és kilátástalannak tűnő helyzetekben is a segítségünkre lehet. ]]> Blangyal http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19990 Sárkánynapló - Húsvét http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19989 Thu, 02 Sep 2010 20:38:25 GMT Kép: http://www.karikaturista.hu/tartalom/car/sarkany.JPG Ezek az emberek ma megbolondultak! A férfiak kergették a csajokat valami vödör nevű izéval, amiben hideg víz volt. Amikor utólérték, akkor lelocsolták őket. Azok meg visítottak mint a vadmalac. Na gondoltam, most előveszik a sütőlapát...

Ezek az emberek ma megbolondultak! A férfiak kergették a csajokat valami vödör nevű izéval, amiben hideg víz volt. Amikor utólérték, akkor lelocsolták őket. Azok meg visítottak mint a vadmalac. Na gondoltam, most előveszik a sütőlapát nevű fegyvert a csajok és pofán hajintják vele a fickókat. De nem ez történt. Valami színes tojásokat adtak nekik és vihogtak. Tutira nem normálisak. Amikor hazamentem elmondtam Bertnek amit láttam. Aszonta, ez a hűs vét. Hűs vét? Az meg mia franc? Nem hűs vét te nyomi! Húsvét!! Ez azt jelenti, hogy nem esznek előtte húst, de olyankor aztán zabálnak kétpofára és össze-vissza locsolják egymást. Aztán a csajok adnak színes tojást a fiúknak. Azt meg miért? Valami termékenységi marhaság. Az emberek tutira nyomik. Locsolják egymást, meg tojásoznak. Nem esznek húst, aztán zabálnak. Nem szeretnék ember lenni. Bonyolult lények.
Délután átjött Bert barátnője. Na gondoltam, ha húsvét, akkor legyen húsvét. Fogtam egy olyan hordó izét és pofán löttyintettem forrásvízzel. Lett olyan visítás! A csaj a meglepetéstől, Bert a röhögéstől visított. Én sajnos láttam az arcát közben a Suzinak. Azonnal menekülőre fogtam a dolgot. Bert nem volt ilyen gyors.
Estefelé mertem csak hazamenni. Bert várt a barlang előtt. Nagyon színes volt a pofája. Nem kérdezem mi volt Bert. Látom rajtad. A franc a marha pofádat te baromarc! Má bocs Bert, de nem én röhögtem ki. Kb eddig jutottam, amikor valahonnan valaki hasbarúgott. A következő kép amire emlékszem az, hogy Bert ugrál a mellemen és ordít, mint egy állat.
Most az erdőben bolyongok, nem merek hazamenni, mert nagyon mérges még most is.
Azt hiszem utálom a húsvétot. ]]> hardapa http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19989 Jó éjszakát kívánok Mindenkinek! http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19988 Thu, 02 Sep 2010 20:19:39 GMT Kép: http://donerika.lapunk.hu/tarhely/donerika/galeria/kozepeskep/654688.jpg

]]> dorotea http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19988 John Lennon Szép gondolat... http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19987 Thu, 02 Sep 2010 20:16:45 GMT Kép: http://polczer.kepeslap.com/images/21757/sszerelem01.jpg

]]> dorotea http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19987 Horváth M. Zsuzsanna Bilincsként őrzöm http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19986 Thu, 02 Sep 2010 20:13:53 GMT Kép: http://static.hoxa.hu/pic/kepeslapok/1001-2000/1780.jpg Horváth M. Zsuzsanna Bilincsként őrzöm Elmegyek tőled vissza se nézek szerető szívem itt hagyom néked. Magányodban gondolj reám:

Horváth M. Zsuzsanna
Bilincsként őrzöm

Elmegyek tőled
vissza se nézek
szerető szívem
itt hagyom néked.
Magányodban
gondolj reám:
emlékezz!
vissza hozzád
már soha nem térek.
Ajkamról a sóhaj
szellő
szárnyán távozik
emlékek
sora él bennem
nem változik.
A rosszat,
a múltat
szívemből kitépem
szerelmünk
bilincsként őrzöm
ígérem.
(2009.)

]]> dorotea http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19986 Juhász Gyula Emlék http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19985 Thu, 02 Sep 2010 20:09:45 GMT Kép: http://ladym.lapunk.hu/tarhely/ladym/kepek/atl4.png Juhász Gyula Emlék Egy arc fölbukkan néha a homályból, Hová eldugta őt a feledés, Egy régi társnak arca, aki bátor Tekintetével a lelkedbe néz. Elhunyt napok és elfakult vidékek

Juhász Gyula
Emlék

Egy arc fölbukkan néha a homályból,
Hová eldugta őt a feledés,
Egy régi társnak arca, aki bátor
Tekintetével a lelkedbe néz.

Elhunyt napok és elfakult vidékek
Feléd ragyognak ismét hirtelen,
Fölzendül elnémult szavak zenéje
És lelkeden, lehangolt hangszeren

Ábrándjaid eljátssza újra múltad,
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
A feledés homályából kibukkan
Egy régi arc és feléd mosolyog.
Forrás: Internet

]]> dorotea http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19985 Juhász Gyula Az ő szerelmük http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19984 Thu, 02 Sep 2010 20:06:21 GMT Kép: http://s2.images.www.tvn.hu/2007/11/17/17/41/www.tvn.hu_1742cf5e5bfb68aa57d22a87b7e010ce.jpg Juhász Gyula: Az ő szerelmük Mélázva...]]>

Juhász Gyula: Az ő szerelmük Mélázva meséli Édesanyám, Szomorú élete Alkonyán, Hogyan szerették Egymást ők ketten Szerelmük tavaszán, Mikor én születtem... Lobogó kandalló Hasábja búg: Múló az üdvösség, A tavasz hazug, De azt is tudom jól, Megérezem, Hogy szent volt, hogy nagy volt Az a szerelem! Hiszen a hajtása Én vagyok, Nagy szemeim lángja Tőle ragyog! Kivettem a részem Télből, fagyból, árnyból, De bennem örökké E letűnt üdvösség Szent tavasza lángol! Forrás: Internet

]]> dorotea http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19984 Régen volt...... http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19983 Thu, 02 Sep 2010 20:02:26 GMT Március 21 volt mikor a bíróság kimondta a boldagító igent, igen bizony, ettől a pillanattól az a nő, élete fájdalma, akit anno szerelemből vett el, már nem a felesége és ő ettől a pillanattól elvált. Elvált. Ízlelgette a szót amit a személyi igazolványába írt valami aktakukac. Mit tudnak... Március 21 volt mikor a bíróság kimondta a boldagító igent, igen bizony, ettől a pillanattól az a nő, élete fájdalma, akit anno szerelemből vett el, már nem a felesége és ő ettől a pillanattól elvált.

Elvált.

Ízlelgette a szót amit a személyi igazolványába írt valami aktakukac.
Mit tudnak ezek itt róla, - a tragédiájáról, a fájdalmairól a szégyenéről , ami végül odáig üldözte, beadta a válókeresetet - bíróstól aktatologatóstól?

Semmit.

Semmit nem hozott el otthonról.
Könnyeitől homályos szemmel nézte azt a két reklámyszatyrot amiben hét év hajtás, gürizés "eredményei" voltak.
Két ing, öt póló, öt pár zokni , öt alsó, két nadrág, még téli kabátja sem volt hisz a munkahelyen kapott meleg kabátban járt minden télen......
Kész.
Ennyi.
Ennyi?

Kegyetlenül fájt az egész élet.

Mi lesz vele?
Hogy él ezek után egyedül?
Mi lesz a gyerekeivel?
Látja e őket valaha?
Élete egyetlen értelme a gyerekeiről gondoskodás volt.

Akkor már évek óta egyetlen korty alkoholt sem ivott és mégis egy szórakozóhelyre vitte a lába.
Értetlenül nézett körül.

Soha egyedül ilyen helyen nem járt.
Ismerősökkel is csak tizennyolc éves koráig.
Akkor nősült. Később kderült ez a szerelmen alapuló házasság fájdalmasan egyoldalú.....
Mindenütt ismeretlen arcok, ismeretlen férfiak és nők.
Úgy érezte mindenki őt nézi ahogy olyan szerencsétlenül álldogált.

Egy sztár narancsot kérek szólt és leült egy üres asztalhoz.

Szüntelen az járt a fejében, mit keresek én itt?
Mi a fene ez az ismeretlen zaj, ez a nevetgélés ez a....
Akkor jött rá iszonyúan hiányzik a gyerekzaj, a csivitelés.
Hatalmas könnycsepp gördült le az arcán.

Lassan összefolyt minden a szemei előtt és csak bámult bambán a féligtelt üdítős pohárra, amikor ismerős hangott hallott:
Hát te barátom mit csinálsz errefelé?
A régi főnöke állt meg mellette, akivel majdnem baráti viszonyba került az előző munkahelyén.
Lenézett rá, megveregette a vállát és csendesen leült mellé.
Úgy látom nagy a baj komám kezdte és valahogy ott maradt a mondat félbehagyva a levegőben.

Nincs tovább Lacikám, nincs tovább.
Egész életem minden kincsét odaadnám a gyerekeim mosolyáért de az anyjuk.....
Nem bírtam tovább érts meg!
Oké megértem, de erre inni kell!

Nem iszom évek óta nehogy már most kezdjem amikor a fizetésem felét elviszi a tartásdíj.
Egy nulla lettem erkölcsileg is és anyagilag is.
Mi a fenét kezdjek az életemmel?

Rendben én fizetem az elsőt.

Megitta az első pohár sört és megrémült milyen gyorsan a fejébe szállt.
Aztán lekínozta a többit és azt mondta, elmegy egy körre hogy szellőzzön a feje egy kicsit.

Laci élt a gyanúperrel, valami disznóságot forgat a fejében és egy kis idő mulva utána ment.
Épp akkor ért oda amikor elengedte az ágat és elkezdett a föld felé zuhanni a hurokkal a nyakán.
Elkapta és amikor lehámozta a nadrágszíjat a nyakáról, teljes csendben alaposan felpofozta.

Te barom!
Ez nem megoldás!
Nekem ne dumálj gyrekeről meg ilyesmiről ha itt akarod őket hagyni örökre!
Gyáva alak vagy, egy utolsó szarházi ha megteszed!
Értetted?!

Na gyere te hülye kezdjünk veled valamit mieleőtt ideér valami rendőr és bevisz a diliházba.

Így kezdődött. ]]> Igipapa http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19983 SZILÁGYI HAJNALKA Megőrizlek magamnak http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19982 Thu, 02 Sep 2010 19:47:44 GMT

Beethoven -En Imagenes

http://www.youtube.com/watch?v=JfBna...eature=related

SZILÁGYI HAJNALKA

Megőrizlek magamnak

Éji szirének hívogató dalára,
táncolva süllyednek el,
az estben megfáradt csillagok.
Hajnalcsíkokat hasít a bíborég,
réseket feszít a zajtalan világra,
a fény némán ömlik arcunkra,
levetkőzik a csend bennünk,
s ruhátlan kúszik szét körülöttünk…

…csak az ujjam érint testeden…

Ebben a halk forgású nászban,
álmaim illata válladon lélegzik,
szorító akaratom nem enged mellőled.
Hisz’ én játszani vágyom veled még
mezítelen boldogölelést,
széppé olvadó eggyé tartozást.
Ismerni akarom minden rejtett titkodat,
hallani a bennakadó sóhajok
felszakadó, majd halkuló lüktetését…

…ahogy ujjam érint lassan testeden…

Lélegzetedhez csitulva gömbölyödöm,
s apró lángokat simogatok ki bőrödből,
szelíd rezgésekkel szemed vezeti kezem,
és a szenvedélyek ringató lélektáncában,
a szűzfehér arccal ébredő mában
megpihenve virrasztok érted.

Íriszem rejtett mélyébe bújtatlak,
hogy megőrizzelek magamnak …

… hangnak, csendnek, fénynek,
a most, és mindörökkének...

]]> KABRI http://canadahun.com/forum/blog.php?b=19982