http://canadahun.com/forum/blog.php CanadaHun - Kanadai Magyarok Oldala hu Thu, 17 May 2012 16:32:19 GMT vBulletin 10 http://canadahun.com/forum/images/misc/rss.jpg http://canadahun.com/forum/blog.php http://canadahun.com/forum/entry.php?25307-A-nyugalom-völgye Thu, 17 May 2012 16:20:07 GMT Kép: https://encrypted-tbn2.google.com/images?q=tbn:ANd9GcRewArW2UsRaMaywnQyBkPgA-WFhIvq7teJ1LUR7Jw2aroaqNBbPw *A nyugalom völgye Napfény ragyogta be a tájat, melynél szebbet, emberi szem ritkán láthatott. Fákkal, virágzó bokrokkal borított, dombok, hegyek gyűrűjében, hatalmas völgy...


A nyugalom völgye

Napfény ragyogta be a tájat, melynél szebbet, emberi szem ritkán láthatott. Fákkal, virágzó bokrokkal borított, dombok, hegyek gyűrűjében, hatalmas völgy terült el. Tavaszi szellő cirógatta a pompás virágok szirmait. A dús, zöld réten, megannyi apró élőlény élte mindennapjait. E nyugalmat ritkán zavarta meg ember jelenléte.
Ma viszont kora reggel óta, csatazajtól volt hangos ez, az idilli táj. Kardcsörgés, lódobogás, nyílvesszők susogása verte fel a megszokott csendet, az egész völgyben. Dárdák roppantak, pajzsok koppantak és nyögés, jajgatás, halálhörgés hallatszott mindenfelé. Vértől vöröslött a rét. Emberi végtagok, levágott fejek, lótetemek hevertek szanaszét. Porfelhő szállt a csatatér fölött. A halál szaga töltötte be a levegőt.
A forgatag sűrűjében, elszántan küzdött egy jól megtermett lovag. Villámgyorsan forgatta a kardját, miközben pajzsával védte magát. Idomított lova prüszkölve rúgta, harapta az ellenséget. Mellette küzdő társát hátulról le akarta szúrni egy idegen harcos, ám nem volt szerencséje. Ő rögtön lecsapta a karját. Ekkor kapott nyílvesszőt a lova. Nyerítve rogyott össze. Kis híján maga alá temette. Rögtön talpra ugrott és küzdött tovább. Nem volt vesztegetni való ideje. A következő percben lovasok vették körül, akik ugyanolyan páncélt viseltek, mint ő. Egy fehér lovat is hoztak neki.
- Nem lehet igaz! Ma már két lovat lőttek ki alólam. - szólt oda a zászlóhordozónak.
- Azt hiszem ideje bevetni a tartalék erőinket. - folytatta.
- Egyetértek uram. Nagy a túlerő. Az embereink fáradnak. -
- Na, akkor utánam! - Ezzel nyeregbe pattant és úgy két tucat lovag kíséretében, vágtatva indult az egyik magaslat felé. Nyilak suhantak és csapódtak be a közelükben. Több katona is holtan bukott le a lováról. Ő maga három nyílvesszőt is felfogott a pajzsával, de a negyedik a combjába csapódott. Felordított a fájdalomtól, mégis a nyeregben maradt és folytatta az útját tovább. Kis idő múltán a csapatával együtt eltűnt a domboldal mögött. Az ellenség azt hitte, hogy elmenekült és sorsára hagyta az embereit. Ebben a hiszemben még nagyobb lelkesedéssel támadták a hátrahagyott, kisebb létszámú sereget.
A domb túloldalán úgy tízezer páncélos lovas várakozott felsorakozva. Látták a közeledőket.
- Biztos a király parancsát hozzák. - mondta az egyikük.
- Éppen ideje lenne. Már belefáradtam a várakozásba. - válaszolt a parancsnoka.
A közeledők megálltak egy magasabb ponton. A fehér lovon ülő lovas páncélja, iszamos volt a vértől. A combjából kiálló nyílvessző okozta sebből, patakzott a vér. Látszólag cseppet sem törődött vele. Levette a sisakját. A sereg meglepődve látta, hogy ez nem egy futár, hanem maga a királyuk. Nagy üdvrivalgásban törtek ki. A király csendre intette őket, majd teljes torokból ordítva szólt hozzájuk.
- Katonák! Lovagok! Hazám fiai! Az ellenség betört az országunkba! Végigpusztították falvainkat, letarolták a terményeinket! Legyilkoltak minden útjukba kerülő férfit! Asszonyaitokat megbecstelenítették, gyermekeiteket pedig elhurcolták rabszolgának! Itt és most, lehetőségünk van rá, hogy megállítsuk őket! Ideje számadást készítenünk! Vereségünk esetén mindenünk odavész! A szabadságunk, a hazánk, a családjaink, gyermekeink és nem utolsó sorban az életünk is! Mire is mennénk az életünkkel, ha már semmink nem marad? Hogyan néznénk a népünk szemébe, ha nem tudnánk megvédeni őket? Mit gondolnának rólunk az utódaink? Miként emlékezne ránk a történelem?
Több ezer katonám fekszik holtan a mezőn és majdnem ugyanannyi sebesültünk van! Ma két lovat lőttek ki alólam! Megsebesültem, de mindez mit sem számít, ha nem tudjuk megvédeni az országunkat! Kevesebben vagyunk, de mi az otthonunkért küzdünk! Az életünkért küzdünk! A szeretteinkért küzdünk! Vessünk számot és válaszoljunk a sorsnak! Minket nem lehet legyőzni! Minket nem lehet elpusztítani! Minket nem lehet megsemmisíteni és kitörölni az emlékezetből! Húzzunk most együtt kardot, fel a pajzsot, a dárdát, az íjakat és előre a győzelemért! Előre a szabadságunkért! Velem tartotok? - a király kihúzta a kardját, megrántotta a gyeplőt, mire a paripa hangosan nyerítve két lábra állt és a levegőt rugdalta. Óriási ováció hallatszott. Az egész sereget áthatotta a lelkesedés. Az uralkodó fájdalmasan mosolygott, majd feltette a sisakját.
- Utánam, derék lovagjaim! Utánam a győzelemért! Végezzünk velük! -
A hadsereg nekilódult. Dübörgött a föld a lovak patája alatt. Páncéljukon csillogott az immár lenyugodni készülő Nap fénye.
A völgyben, eközben már-már eldőlni látszott a csata. A betolakodók lemészárolták a királyi had legnagyobb részét. A közelgő győzelem mámorából, erőteljes dübörgés térítette magához őket. A domb irányába tekintettek. A napfénnyel szembenézve, hunyorogva, megdöbbenve látták, ahogyan óriási lovas sereg közeledik feléjük nagy iramban. Mire leszállt az este valamennyi megszálló holtan feküdt a vöröslő fűben. Az ország megőrizte szabadságát és függetlenségét.
A gyönyörű vidék hónapok múltán, ismét régi fényében pompázott. A völgy, a béke és a nyugalom színtere lett újból. ]]> nagyúr http://canadahun.com/forum/entry.php?25307-A-nyugalom-völgye http://canadahun.com/forum/entry.php?25306-Számomra-döbbenet-( Thu, 17 May 2012 13:16:32 GMT Hétvégén a srácaimat a "honom alá vágtam" és irány a természet...
Kimentünk a Normafához, fel a kilátóhoz...séta, nevetés, vidámság...
Kilátótól visszafelé a tisztáson egy fa árnyékában pokróc elő...leheveredés...
to​llasütő a kézbe....igaz fújt a szél egy kicsit de annál nagyobbakat vigyorogtunk)

No nem is ez a lényeg

Természetesen voltak mások is, ezzel sincs semmi gond....de...
megjelent​ 2 anyuka 2 gyermek...célba vették a tűzrakóhelyet...ezzel sincs gond...

No de ami kiakasztott és megdöbbentett...meggyújt​ották a tüzet sütögették a szalonnájukat, s azt vettem észre egy kis idő múlva, h a "édes kölykök"
műanyagüveget dobálnak a tűzbe és üdítős dobozokat...
s ami megdöbbentett e kellemes tűz fölött sütötték meg a kajájukat és nagyon jó ízűen elfogyasztották...

De​ ami kinyitotta a bicskát a zsebemben az volt, h 5-6 üveget akartak a tűzre rádobni s az orrom alá füstölni...nem bírtam és odamentem szólni....

igaz a srácaim kicsit kiakadtam...

de mesélje el nekem már valaki, h lehet ennyire buta valaki??? ]]> Zsuzsi1031 http://canadahun.com/forum/entry.php?25306-Számomra-döbbenet-( http://canadahun.com/forum/entry.php?25305-Cigányság Wed, 16 May 2012 15:22:16 GMT Több helyen olvasom, hogy a cigányok így a cigányok úgy! Én sem szeretem őket!
Pláne azon réteget aki, nem képes önmagáért tenni!

De!!!

Volta​m sajnos olyan élethelyzetben, amiről nem szívesen beszélek,de megtapasztaltam a cigányok segítőkészségét ami engem is megdöbbentett,és jól eső érzéssel töltött el!

Pár évvel ezelőtt, mikor a gyerekeim apja elhagyott bennünket, nekem nem volt munkám, munkanélküli-segélyt(igaz nem is kértem) nem kaptam, bizony patt helyzete kerültem! meg kellett oldanom, hogy a napi betevőre való pénzt előteremtsem!
Nem volt más választásom, kölcsön autó, utánfutó....és az otthon lévő, hulladék fémet (szerencsémre sok volt) a srácaimmal a barátaival összegyűjtögettük és elvittük a méhtelepre! Gőzöm sem volt, hogy-hogy zajlik ez az egész!
Beálltam az átvevő helyre, utánfutó tele hulladék fémmel! néztem, s azt sem tudtuk mi tévők legyünk! Többen voltak ott!
De mind cigány!!! Odajöttek készséggel, jó indulattal segítő szándékkal! segítettek szétválogatni a fémet! Mert bizony nem mindegy mit hova tettem, és milyen árban vették át!
Leköphettek volna, hisz fehér vagyok! de nem, segítettek!
Amikor ez történt még Somogyban laktam, a szomszédaim megvető szemekkel néztek rám, h vagy egy hónapig úgy 3 naponta utánfutóztunk!!
Pedig fehérek Úgymond MAGYAROK voltak! Nem jöttek oda-hogy Zsuzsa segíthetünk-nem inkább feljelentettek!
Azok akikre köpködünk segítettek, igaz nem pénzzel(el sem fogadtam volna senkitől), de akkor ott nem az kellett!!

Azt hiszem nem kellene általánosítani,és mindenkire rátenni pár mocsok tette miatt a bélyeget!!

És talán még annyi az egészhez aki nem volt sötétben az nem értékeli fényt! ]]> Zsuzsi1031 http://canadahun.com/forum/entry.php?25305-Cigányság http://canadahun.com/forum/entry.php?25303-Elmélkedés Tue, 15 May 2012 21:51:41 GMT Ma reggelt ahogy ültem a buszon, l vártam az indulást, a parkban 5-6 "hajléktalan" férfire lettem figyelmes akik egy padon üldögéltek!
Mosolyogva vidáman beszélgettek, nem tudom miről hisz távol voltam,
csak a lazaságot és gondtalanságot láttam a pillanatban!
Az egyik lavór fölé hajolt mosakodott, a másik az arcát szőrtelenítette..
volt melyik arcát a kezeibe temette, s úgy figyelte a többi barát reggeli serénykedését...
Volt egy kis kocsi mellettük, melyben az "értékeiket" tartották s talán az egy szatyorban elférne az égész életük...
Azon tűnődtem miközben ott felejtette a szemem rajtuk, milyen fiatalok lehettek? - milyen álmokkal, megvalósítandó tervekkel indultak a nagybetűs életbe?
-vajon mit hagytak maguk mögött? mi kell ahhoz, hogy az utcán élj...ki az oka?

Önmaga?
Család?​
Politika?
Vagy csak a véletlen?

Költői kérdések, tudom mindenkinél, más és más a válasz....minden egyes ember köré valami más "tragédiát" szőtt az élet...

S vajon az élet szőtte?

Miért utasítanak el minden segítséget amit feléjük akarunk nyújtani...miért jobb az az életforma?

Számtalan kérdés kavarog a fejemben még most is...

de válasz nincs, hisz a kérdés csak magamnak tettem fel...... ]]> Zsuzsi1031 http://canadahun.com/forum/entry.php?25303-Elmélkedés http://canadahun.com/forum/entry.php?25302-Helena-Megsebzett-szív Tue, 15 May 2012 10:15:28 GMT Normal 0 21 false false ...]]> Megsebzett szív….
Helena

Fáradtan hazament a munkából, kitárta az ablakot, hogy a tavasz beosonhasson a szobájába. Sietősen elővett a hűtőből egy üveg sört, majd lerogyott a gép mellé, s közben nagy élvezettel kortyolgatta a napi fáradalmai után a hideg italt.
Nehéz napja volt, szeretett hazaérkezés után kicsit kiengedni. Kitekintett az ablakon, a függönyt táncoltatta a szellő, érezte a tavasz illatát, s egy mélyet szippantott.

Egyedül volt otthon, mert az asszonya hosszú napozott. Volt néhány órája, amit szeretett volna kicsit csendes nyugalomban eltölteni. Gondolatai kalandoztak, s azon törte a fejét, hogy rövidesen szeretett asszonykája születésnapja lesz, de oly sovány a pénztárcája, hogy semmit nem tud néki majd venni. Idegesség fogta el, mert ezt a szűkösséget nem tudta megemészteni, hiába törekedtek, az élet nem könnyítette meg a dolgukat.
Eszébe jutott, hogy valamikor mikor még fiatalok voltak és még nem voltak házasok, verseket írogatott néki, és mily nagy örömmel fogadta és jutalmazta a vallomásaiért.
Igaz a hév a sok-sok év alatt kicsit megkopott, de amit még mindig érzett az asszonya iránt, az nem.
Eldöntötte, versbe fogja foglalni érzelmeit, s bízott abban, hogy felforrósodik közöttük az éjszaka e gyengéd vallomás után.

Neki is lendült az írásnak, s közben kortyolgatta a sörét, bár nehezen állt össze a mondandója, de a végén egész takaros verset írt tele érzelemmel, szerelemmel. Szinte felgyújtotta a szunnyadó tüzet benne, ami még ott mélyen benne égett., egészen kipirult a gondolatától is, hogy milyen lesz a fogadás.

Másnap ismét úgy alakult, hogy egyedül volt otthon, s gondolta mielőtt átadná a verset feleségének, milyen jó is lenne letesztelni, mit szólnak mások a verséhez.
A világhálón egy oldalon regisztrált tagok voltak mindketten, hol időnként múlatták az időt, de a férfi blogja jó ideje ásítozott az ürességtől, nem volt mondanivalója, nem akarta gondolatait megosztani senkivel, felesége is csak olvasgatott az oldalon.
Gondolta, felteszi a születésnapra írt verset kíváncsiságból, hátha kap egy-két méltató szót.

Sok időnek nem is kellett eltelnie hiszen jöttek az olvasók, de többen voltak azok, kik csak olvasták, de nem reagálták le az írott érzéseket.
Gondolta is, talán ilyen gyenge lett a versem, hogy arra sem méltatnak, hogy odaírjanak valamit.
Feltűnt néki, hogy csakis hölgyek voltak az olvasói.
Megállapította, hogy a hölgykoszorú mennyivel fogékonyabb a lírára, valószínű így próbálják a lelkükben tátongó űrt betölteni az olvasott kedves érzelmes szavakkal.

Másnap munka után benézett az oldalra, és lám volt 3 bejegyzés.
A szíve hevesebben kezdett dobogni, mert végre visszaigazolást kapott, jót vagy rosszat mindegy, hogy mit, csak az érdektelenséget ne… mert az szörnyű.

„Csodás érzések” „Micsoda tűz lakozik benned” , „Milyen jó annak, akinek ilyen verset írnak” ilyen és ehhez hasonló megjegyzések voltak a verse alatt. Egészen belepirult.
Szépen sorra megköszönte a méltató sorokat és részéről befejezettnek tekintette a témát,
de másnap az egyik hölgy ismét ott volt a versénél és újra írt, véleményezett, de már egészen más hangnemben – kicsit bizalmasabban. Emberünk udvarias volt és válaszolgatott, s elkezdődött a levelezés közöttük, de napi szinten. A hölgy kérlelte, hogy tegyen még fel a verseiből, mert szeretné őt jobban megismerni, s nagyon a szívéhez találnak a gondolatai.
A gondolatok áramoltak kettőjük között írás és válasz formájában, aztán ez a magányos asszony egyre többet mesélt magáról, feltárta magányát, a hosszú esték egyhangúságát, mennyire vágyakozik társ után.
A férfi már kellemetlenül érezte magát, mert ő senki lelkét nem akarta ápolgatni, volt kivel
megossza szabad idejét, szeretetét csakis feleségének tartogatta, de ez a kis hölgy egyre ragaszkodóbbá vált, pedig a mi emberünk nem biztatta, csak meghallgatta….

Múltak a napok, aztán az első verset követte a többi, ráérzett a vers írás örömére, az alkotás mámorára.
A hölgy volt mindenkor az első rendszeres olvasója. Kis idő elteltével már a megjegyzései mellett ott díszelegtek a lüktető szívecskék, a sokat sejtető fél szavak, csókot dobáló szmajlik, szinte sütöttek szavai.
A férfi büszkeségének jól is esett ez a rajongás, bár ő semmit nem érzett, mert nem női szíveket akart szerezni és összetörni.

Ahogy a versek sokasodtak egyre többen látogatták a blogját, s megesett, hogy a hölgyek harcolni kezdtek a férfi figyelméért.. Elkezdődött a szavak csatározása írott formában….
Már-már kellemetlen volt a férfi számára, hiszen a rendszeresen olvasó hölgy próbálta magának kisajátítani, mintha az övé lenne, s mintha a verseket néki írná.
Teljesen beleélte magát, remélte, hogy biztosan néki szólnak a versek. Nagy vihart kavart a blog körül, mert a szerelemre vágyódó szíve becsapta, és heves rajongása tárgyává tette a férfit.
Úgy érezte, mintha elkezdődött volna közöttük valami, valami különös rezgés, de a férfi egyre visszahúzódóbb lett, már nem kérdezett tőle semmit. A hölgy pedig azt hitte, hogy ez szerelem a javából, s talán félszeg, nem akar néki megnyílni.
Szenvedett… várta minden nap, leste mikor lép be az oldalra, mikor tölt fel újabb verset,
s hogy nyomatékot adjon az érzéseinek, ő is elkezdett írogatni.
Próbálta szavakba önteni azt amit érzett, amire oly nagyon vágyott.
Feltette hát ő is a blogjába első próbálkozását, csalta oda a férfit, hogy olvassa, de ő óvatosságból nem ment.
Ekkor kigondolta, hogy majd ő viszi, helybe….bemásolgatta az üzeneteibe a férfinek íródott verseket.
Egy nap a férfit hiába várta, aztán másnap sem jött, nyoma sem volt, mintha elnyelte volna a föld. A versek eltűntek a férfi blogjából. A hölgy továbbra is írogatott, reklamált, kereste, de nem lelte.
Ott maradt a megsebzett szívével, becsapták az érzései. mert hamis illúziókba kergette a képzelete.


Egy este mikor a férfi hazatért a munkából egy szerény virágcsokorral, asszonya már finom vacsorával várta. Terítve, poharak ott csillogtak a gyertya fényében…Különös rezgés volt közöttük, mintha visszafelé peregtek volna az évek.
Fiókjából elővett egy díszes borítékot, s benne egy szépen megírt lapon ott díszelgett a verse, amit drága feleségének írt.

Drága Egyetlenem! …..

Az asszony megilletődve olvasta…időnként felnézett párjára. Szemeik elhomályosulva megpihentek a másik tekintetében, s múltuk emlékeit kutatták a másikéban.. Könnyei homályán át nézte párját, ki kamaszkori mosolyával próbálta ismét levenni a lábáról, hogy elővarázsolja a fiatalság varázsát.
Törékeny karjaival átölelte párja nyakát, belefúrta göndör fürtjeivel övezett fejét, és megilletődve csak annyit mondott:

- De régen is volt…Drágám,. mikor írtál nékem. Csodás a versed és, nagyon köszönöm….rebegte.
-
- Ha nem bánod, be is fogom tenni a blogomba, hogy olvassa mindenki, milyen gyönyörűt írtál nékem.

Eltelt néhány nap, s a vers alatt egy megjegyzést talált a feleség.

Tisztelt Hölgyem! Hogy jön ön ahhoz, hogy ezt a verset, amit nékem írtak, galád módon eltulajdonítsa és bemásolja a blogjába. Azt meri állítani, hogy magának íródott?
Viselkedése gyalázatos! Azonnal törölje ki!!

Az asszonyka odahívta a párját, sápadt arcán a rémület kiült, a monitor felé intett a fejével, s várta a választ…
A döbbenet kiült a férfi arcán, s csak szegény annyit tudott kinyögni:
- Szerencsétlen….sajnálom, majd ölébe vonta asszonykáját és elkezdett mesélni... ]]> ilike46 http://canadahun.com/forum/entry.php?25302-Helena-Megsebzett-szív http://canadahun.com/forum/entry.php?25300-Fogd-meg! Tue, 15 May 2012 06:17:41 GMT Elfogyott könnyed Szavak is némák lettek Bú felhők jöttek, De ismét ragyog a nap kezet feléd nyújtottak! H.Zs.

Elfogyott könnyed
Szavak is némák lettek
Bú felhők jöttek,
De ismét ragyog a nap
kezet feléd nyújtottak!

H.Zs. ]]> Zsuzsi1031 http://canadahun.com/forum/entry.php?25300-Fogd-meg! http://canadahun.com/forum/entry.php?25299-Szeretnék-az-álmod-lenni Mon, 14 May 2012 19:55:37 GMT Szeretnék az álmod lenni, a szívedbe belopózni, átsuhanni az arcodon, megpihenni a válladon. Szeretnék a véred lenni, a szíveddel keringőzni, végigfutni a karodon, elidőzni az ajkadon.]]>
Szeretnék az álmod lenni,
a szívedbe belopózni,
átsuhanni az arcodon,
megpihenni a válladon.

Szeretnék a véred lenni,
a szíveddel keringőzni,
végigfutni a karodon,
elidőzni az ajkadon.

Szeretnék a tükröd lenni,
reggel, este Téged látni,
éjjel-nappal Terád várni,
bánatomban összetörni.

Szeretnék a lábad lenni,
a boldogsághoz Téged vinni,
homokos parton szaladni,
fénylő csillagok alatt sétálni.

Szeretnék a mosoly lenni,
az arcodon otthont lelni,
fájdalmadat vigasztalni,
örömöddel messze szállni.

Szeretnék a karod lenni,
önmagamat átölelni,
védelmezni vele éltünk,
beborítni lilakéjünk.

Szeretnék a csóknak lenni,
ajkaidra rátalálni,
bejárni véle minden hajlatod,
s tudni azt, hogy akarod.

Szeretnék a bőröd lenni,
tested-lelked körbe venni,
ellenállni hónak, fagynak,
tavaszt várni bódulatnak.

Szeretnék a szemed lenni,
benne csillag könnyként élni,
meglátni a szívemet,
öntözni véle lelkemet…
]]> zolcsibébi http://canadahun.com/forum/entry.php?25299-Szeretnék-az-álmod-lenni http://canadahun.com/forum/entry.php?25298-El-vagyok-ájulva-) Mon, 14 May 2012 18:44:27 GMT Ámulatból kábulatba zuhanhatnék ha épp hisztérikus alkat lennék, de mivel nem így maradok egyszerűen teljesen elájulva ettől a melóhelytől:-) A mai nap kilenc óráig annyi meglepetés ért hogy csak a fejem kapkodtam. Tényleg velem történik ennyi jó és épp itt a sógoroknál. Olyan helyre tévedtem... Ámulatból kábulatba zuhanhatnék ha épp hisztérikus alkat lennék, de mivel nem így maradok egyszerűen teljesen elájulva ettől a melóhelytől:-)

A mai nap kilenc óráig annyi meglepetés ért hogy csak a fejem kapkodtam.
Tényleg velem történik ennyi jó és épp itt a sógoroknál.
Olyan helyre tévedtem hogy "ilyen dolga csak Dante kollégámnak volt a paradicsomban" / Rejtő Jenő/

Hajtani persze kell de reggel első körben megnyugtatott a cégtulajtól kezdve a művezetőnkig mindenki, hogy épp rám van szükség épp ilyen szintű nyelvhasználattal mert akiket eddig hoztak mindet hazaküldték az első párbeszéd után.
És én még aggódtam, mert hogy soha nem tanultam a németet csak vettem pár könyvet és kakukk.... na jó éppen volt pár hónap előképzés még menekült koromban de azóta sem szóltam talán öt hat értelmes mondatnál többet soha.

Szóval,

Aztán odasoroltak egy török legény mellé és láss csodát a legény egy idő után elkezdi kivenni a kezemből a nehezebb dolgokat azzal hogy nekem vigyáznom kell magamra mert ez nehéz és ő fiatalabb és.....
És amikor törökül megköszöntem majd' megölelt.
Vannak itt is szerbektől a törökig mindenfélék de magyar megint magam maradtam mert a kollégát áttették egy másik építkezésre.
Őszinte örömömre vele is jól bánnak.
Azt vettem észre ha szót értesz velük azonnal megváltozik az egész magatartásuk.
Bár továbbra is osztrák marad - ez azt jelenti kb nem érhetsz fel hozzá sem tudásban sem egyébben - de lesz némi respekted.
Örömmel jelentem van.
Amikor a cégtulaj azzal szólít elő hogy gyere magyar beszélgessünk és félóra duma után nevetgélve köszön el.....
Na ezt a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.

Ami még ok a vidámságra, bőven van túlóra lehetőség úgy hogy lehet kihozni az én imádott feleségemet és élhetünk békességben.

Ezen a helyen lehet kihúzom szeptemberig mert annyi a meló és csak később kell megint átcuccolni valahova.

Emberek szeretek itt lenni.
Csoda? ]]> Igipapa http://canadahun.com/forum/entry.php?25298-El-vagyok-ájulva-) http://canadahun.com/forum/entry.php?25296-Elveszett-remények Mon, 14 May 2012 16:03:04 GMT Kép: https://encrypted-tbn0.google.com/images?q=tbn:ANd9GcQ9wftGMcb3gmq5Yyo8EZg6bA1GXIjk1Svgd6lV5cZhpipBBEBGfw *Elveszett remények Álmok, vágyak és remények, néha nagyok, máskor szerények. Bármilyenek is legyenek, mindenkiben élnek. Sokan, a valóra válásuktól is félnek.
Elveszett remények


Álmok, vágyak és remények,
néha nagyok, máskor szerények.
Bármilyenek is legyenek,
mindenkiben élnek.
Sokan, a valóra válásuktól
is félnek.

Félnek, mert nem biztosak
magukban.
Sokszor kétkednek, a saját
szavukban.
Mit várhatnának hát mástól?
Kik hasonlókat éreznek máshol?

A lélek érzékeny és gyenge,
nem olyan, mint egy edzett
penge.
Könnyen sebezhető, s nagyon
tud fájni.
A gyógyulására olykor, éveket
kell várni.

Feledni a velünk történteket
nem lehet, míg élünk,
ameddig lélegzünk, remélünk
és félünk.
Vigasztalan álmok, vissza-vissza
térnek,
az elveszett remények mindig
új életre kélnek. ]]> nagyúr http://canadahun.com/forum/entry.php?25296-Elveszett-remények http://canadahun.com/forum/entry.php?25295-Csoda Mon, 14 May 2012 10:44:20 GMT Csoda mit látok Tenger gyönyörűsége Dal mit fül, szív hall Minden nekem létezik élettáblámra én írom fel H.Zs. Csoda mit látok
Tenger gyönyörűsége
Dal mit fül, szív hall
Minden nekem létezik
élettáblámra én írom fel

H.Zs. ]]> Zsuzsi1031 http://canadahun.com/forum/entry.php?25295-Csoda