zolcsibébi

Szeretnék az álmod lenni,
a szívedbe belopózni,
átsuhanni az arcodon,
megpihenni a válladon.

Szeretnék a véred lenni,
a szíveddel keringőzni,
végigfutni a karodon,
elidőzni az ajkadon.

Szeretnék a tükröd lenni,
reggel, este Téged látni,
éjjel-nappal Terád várni,
bánatomban összetörni.

Szeretnék a lábad lenni,
a boldogsághoz Téged vinni,
homokos parton szaladni,
fénylő csillagok alatt sétálni.

Szeretnék a mosoly lenni,
az arcodon otthont lelni,
fájdalmadat vigasztalni,
örömöddel messze szállni.

Szeretnék a karod lenni,
önmagamat átölelni,
védelmezni vele éltünk,
beborítni lilakéjünk.

Szeretnék a csóknak lenni,
ajkaidra rátalálni,
bejárni véle minden hajlatod,
s tudni azt, hogy akarod.

Szeretnék a bőröd lenni,
tested-lelked körbe venni,
ellenállni hónak, fagynak,
tavaszt várni bódulatnak.

Szeretnék a szemed lenni,
benne csillag könnyként élni,
meglátni a szívemet,
öntözni véle lelkemet…