Drizzt DoUrden

Álarc

Zord sziklák közt fúj a hideg szél,
Gally s ág tör, eljött a kemény tél.
Reppen a galamb, magasan szállna még,
De szárnya megfagyott, eljött a kemény tél.
Vergődik a földön, valamiben remél,
Talán fohászt hörög, eljött a kemény tél.
Elterül csendesen, szemében nem ragyog fény,
Neki nincs több kikelet, eljött a kemény tél.
Tükörbe nézek és megrémiszt a kép,
Bennem él, én vagyok a kemény hideg tél.