Helena szerelmes versei...

Egy szép nyári este...
Helena

Már besötétedett, s elalvás előtt gondoltam kiülök még egy kicsit a teraszra kipihenni a napi fáradalmaimat.
A langy esti szél kellemesen kószált a kertben, s nagyon megnyugtató volt, hogy hallhattam a kerti csobogónk hangját, amint a csend hangjait megtöri.
Hallottam a süni fújtatását amint elkezdte az éjszakai őrjáratát - a fenyők irányából jött a neszezés -. Szeretem ezeket a hangokat, megnyugtató a csend a kertben.

Fáradtan kiléptem, s a teraszon csak egy gyertya pislákolt, szúnyogriasztó lángnyelve ide-oda táncolt a szellő ritmusára...
Oly jó belenézni a lángok játékába, elmerengeni, csak úgy...
Magam elé tekintve hirtelen a kövön egy fekete halomra lettem figyelmes. Elindultam irányába, de .... visszahőköltem.

Bevallom elsőre azt hittem, tán a szomszéd cicája tisztelte meg a teraszomat, mert egy halom szétterülő kakinak néztem a plecsnit.
Kissé lehajoltam... mert nem láttam jól, hogy mi a csudát látok, hiszen a gyertya az asztalon volt és a fénye nem vetődött arra a bizonyos..... valamire.

Nézem...nézem.... és nem hittem a szememnek, egy óriási varangy volt.
Farkasszemet néztünk egy darabig, de aztán mégsem voltam olyan bátor, hátra hőköltem, mert félelmetes volt a nagysága.
Lábammal elkezdtem felé hadonászni, majd nagy lármát csaptam, a család is összefutott a rémületemre.
Szerintem a béka is megrémült a hangomtól, mert aztán hirtelen mintha a föld nyelte volna el....
No, gondoltam milyen okos, kitért az utamból, bár bántani soha nem tudnám, hiszen ő is csak egy kis élőlény, Isten teremtménye.

Eszembe jutott, hogy minden évben van egy békás esetem, gondoltam, na most ezen is túl vagyok. Megnyugodva leültem újra a teraszon, s ott pihentem a festés fáradalmait.
Ültem ott vagy egy órát, jól is esett a semmittevés, majd a fürdőszobába indultam, hogy tisztálkodjak és nyugovóra is térjek.

Beléptem a fürdőbe, levettem a ruháimat...... és emeltem a jobb lábamat, hogy belépjek a kádba. Szinte kővé dermedtem, a frász is majdnem kitört......
Hát mit látok...... ott ül a kádamban az én békám. Néz csak... néz a nagy gülü szemeivel, majd riadalmában rugaszkodott egy nagyot és nekem is ugrott. Tudom én, hogy nem bántani akart szegény, csak megijedt.
Mivel én egy óriás termetű asszonyság vagyok a 156 cm magasságommal,
úgy mell magasságban ért a meglepetés.
Be kell valljam, őrült izgalomba kerültem.... mert ez a fajta érintés, brrrrr...még most is lúdbőrözök.

Hát mit ne mondjak, különös álcaruhába bújt az én királyfim, s ily váratlan módon akart engem megszerezni.
Nem sok kellett hozzá bevallom, hogy megadjam magam, mert a térdeim remegtek, szinte bele és szédültem az izgalomba. Jó kis előjáték.... gondoltam.
Eszembe sem jutott, hogy ilyen kitartó udvarlásban legyen részem, s galád módon még meg is mustrált mielőtt kifektet.
Ismét nagy visítássssss..... mármint részemről. A család azt hitte megbolondultam, vagy tán a festés gyakorolt reám ilyen különös hatást.

Jött az én felmentő seregem, befogták a nagy hódítómat. A koronáját hiába kerestük, nagyon eldugta a galád a fürdés előtt.

Pedig most jó jött volna az ára, így festés után.....