igazmondó

Korareggel, hajnalban, amikor a meleg paplan alól fehér fejemet kidugom, észlelem a ragyogó , égszínkék szemedet.
Érzem amint rám nézel, kimondhatatlan boldogság járja át a szívemet,és, hogy élek. Meg próbálok, a szemedbe nézni, de oly erősen ragyog, hogy nem bírom elviselni, erőteljes hatását.
A szobában csendes szuszogásod hallatszik, amint ébredezel,velem együtt. Nagyon jó érzés, tudni azt, hogy még létezel, vagy a számomra. Nagyon hálás vagyok, Istennek, mind ezért a kincsért,amit kaptam ajándékba. Simogatva átöleled az egész testemet, és a szeretet mámorába ringatsz. Elfelejtem a nehéz életemet, a gondokat, betegségeimet. Még maradok, veled együtt, a vonzó,langyos takaró alatt. Nem tudom soha megunni ezt a közeledésedet,pedig minden nap ugyan ezt kapom tőled. Örömem határtalan. Ha Te nem léteznél én is meghalnék. Ezért óvlak, szeretlek, vigyázok rád és lehetőleg nem szennyezlek. Ha megmaradhattál volna szűznek, most nem kellene féltselek. Az arany Nap sugarai betöltik a lelkemet, én vagyok a Fény!
Köszönöm,hogy létezel a számomra Te csodálatos Természet!










Hát nem értitek?! Fogjátok fel végre,
Hogy mindennap harcolnunk kell érte.
Ha ő nem volna, mi sem léteznénk,
Édenkertjében soha sem vétkeznénk.
Hé ti jóakarók, végre fogjunk össze,
Védni kell a Földet, hogy ne menjen tönkre.
Akarni kell, csak és árad, iránta, a Szeretet,
S megmarad nekünk, a szépséges Természet.




Igazmondó