Képzavaros mondataim kusza halmaza
Az ellenőrzőfüzet
Szerző: , Időpont:2012-12-19 01:53 PM (705 Olvasás)
1956 tavaszán, a Pécsi Belvárosi Általános Iskola II. a. osztályában történt az eset. Ha jól emlékszem épp számtanóra volt, amikor a mellettem ülő Jozifek Laci teljesen váratlanul és minden előzetes bejelentés nélkül, megpöckölte a fülemet. Ezt persze nem hagyhattam annyiban, s válaszként, megcibáltam azt a szép hullámos haját.
Pechemre, Magdi néni, - a mi drága emlékű osztályfőnökünk, - csak az én megmozdulásomat vette észre, az előzményekről lekésett.
Természetesen elkérte tőlem az ellenőrzőmet, hogy néhány sorban beszámoljon a szüleimnek a magaviseletemben felmerülő újabb problémát illetően. Állítása szerint rosszalkodtam óra alatt, de egyébként a tanulmányi előmenetelemmel elégedett.
Én már abban a pillanatban eldöntöttem, hogy mit fogok kezdeni ezzel a beírással, tekintettel arra, hogy addigra már nagyon jól ismertem, és néhányszor már meg is tapasztaltam az apám szigorát. Épp emiatt, eszem ágában sem volt megmutatni neki az üzenetet. Este, lefekvés előtt, fogtam az ellenőrzőmet és a második osztályosok szép kerek, gyöngybetűivel megírtam a választ. Természetesen tintaceruzával, ahogy azt kell. Válaszom szövege ekképp hangzott.
- Kedves Tanító néni! Fiamat szigorúan megdorgáltam. - írtam be a rovatba, majd nagy odafigyelést tanúsítva, s igen erős koncentráció mellett, alákanyarítottam apám nevét.
(Ezek voltak életem legelső, saját magam által megfogalmazott mondatai.)
Egyébként a mai napig nem tudok választ adni arra, hogy honnan szedtem a „megdorgáltam” kifejezést, hisz ennek a szónak a használata egyáltalán nem jellemző egy második osztályos gyerekre.
Másnap, alighogy Magdi néni belépett az osztályba, - a kölcsönös üdvözlés után, - máris kiszaladtam hozzá a tanári asztalhoz.
- Tanító néni! Aláírattam az apukámmal, amit üzenni tetszett! – tájékoztattam őt vegytiszta lelkiismerettel, majd elégedetten visszasétáltam a helyemre. A drága lélek, miután többször is beleolvasott a dokumentumba, néhány pillanatig elgondolkodott, aztán így szólt:
- Gyerekek, azonnal visszajövök, de addig jók legyetek! – figyelmeztetett bennünket látszólagos szigorral, majd fogta az ellenőrzőmet és kisietett vele a tanteremből. Mindegy tíz percig lehetett távol, s miután visszajött, láttam, hogy milyen rejtélyesen mosolyog. Nem szólt arról, hogy merre járt, csak szó nélkül a kezembe adta a szürkészöld kis füzetecskét, és folytatta, pontosabban szólva elkezdte az órát.
Akkor még semmit sem értettem az egészből, de a legközelebbi szülői értekezlet után már világossá vált számomra ez a homályos kép.
Kiderült, hogy Magdi néni több osztályba is átszaladt, hogy bemutassa kollégáinak az én gyerekes próbálkozásomat. Elmondása szerint valamennyien nagyon jót derültek. Ezek után egyértelművé vált, hogy olyan osztatlan sikert arattam, ami által joggal lehetett büszke rám.
Azon az emlékezetes szülői értekezleten a tanító néni szigorúan az anyám lelkére kötötte:
- Ilonka néni! Nehogy emiatt bántsák ezt a fiút! Ennek a gyereknek van fantáziája.
Így is történt. Megúsztam a verést. Köszönhető annak, hogy akkor még volt fantáziám!
(Azt a bizonyos ellenőrzőfüzetet még hosszú évekig őrizgettem. Aztán egy költözködés során, vagy más alkalommal? Már nem tudom, de valahol elkallódott… Azóta is sajnálom.)
Profil oldal
Jelöld a blogot olvasottnak
