Tűz*
24. A Karácsony üzenete 2.
Szerző: , Időpont:2012-12-26 01:16 AM (557 Olvasás)
A családok ünnepe
Értéktartalma és érzésvilága szerint tehát a karácsony immár valóban szűk családi ünneppé vált. Karácsonykor még a legextrovertáltabb emberek is befelé fordulóbbá válnak, és életkoruktól függetlenül élik meg, ahogyan a karácsonyi fények, illatok és ízek felidézik gyermekkoruk hangulatát. Gyermeki én-állapotunk fürdik ilyenkor az élményekben, izgatottan várakozik, és apró csacskaságoknak képes őszintén örülni. Mások nem tudnak lazítani és elfojtják érzéseiket, úgy vélik felnőtt emberhez méltatlan az. Komoly arccal a pohár után nyúlnak, a lámpa felé tartva megszemlélik a boron átszűrődő fény ragyogását, és szakértő szavakkal értékelik a tavalyi szőlőtermés minőségét. A felnőttek ünnepi játéka az evés és az ivás. Karácsonykor még a leves is borból van. Ezek is az ünnephez tartozó rituálék.
Viselkedésünket az egymást akaratlanul és pillanatonként váltó három féle én-állapot, a Szülő, a Gyermek és a Felnőtt határozza meg, mutat rá Eric Berne az Emberi játszmák című könyvében. Különböző én-állapotaink szükségleteiknek megfelelő rituálékat és játszmákat kényszerítenek ki, amelyek mindig valamilyen konkrét helyzethez, vagy társadalmi szabályhoz, közmegegyezéshez tartoznak. A karácsony ünnepe is ilyen közmegegyezésen alapuló konkrét helyzetet jelent, amelyhez az ˝itt és most˝ elv szerint kell viszonyulnunk.
A karácsony érzelmeket gerjesztő ünnep, hiszen alapvető értéke a szeretet. Hangulata magával ragadja Gyermeki én-állapotunkat, amely hangulatot gyakran a Szülői én-állapotunk idéz elő, mert őrzi a karácsonyi hagyományokat, és alkalmazza a tanult mintákat. Így válik családi tradícióvá a karácsonyfa díszítés ízlésvilága, a nagymama receptje szerint készült ünnepi vacsora, az ajándékozás rituáléja, stb. A bennünk lévő Szülő azért teszi ezt, mert tudja, hogy a többiekben (és az önmagában) lévő Gyermeknek szüksége van erre. Ezzel a társas kapcsolatokban elindulnak a karácsonyi játszmák, amelyeket a bennünk lévő Felnőtt koordinál. A játszmák célját, szereposztását és eszközrendszerét alapvetően azok a léthelyzetek, életpozíciók határozzák meg, amelyeket az önmagunkhoz és a környezetünk többi tagjához való viszonyunk kialakít.
Thomas Harris szerint a bennünk kialakuló léthelyzeteknek – amelyekben önmagunkat és a másikat ítéljük meg - a következő négy változata lehet:
1. Én nem vagyok OKÉ – de Te OKÉ vagy
2. Én OKÉ vagyok – de Te nem vagy OKÉ
3. Én nem vagyok OKÉ – de Te sem vagy OKÉ
4. Én OKÉ vagyok – Te is OKÉ vagy
A játszmáknak számos változata alakul ki a különböző élethelyzetekben. Példaként a ˝karácsonyi játszmák˝ közül egy-egy jellemző:
Megveszem a szeretetedet. Meghatározója az Én nem vagyok OKÉ – de Te OKÉ vagy léthelyzet. A játszma főszereplője nem tanult meg szeretni, ugyanakkor nagy szeretet éhsége van. Nem hiszi, hogy önmagáért szerethető (nem vagyok OKÉ), ezért a számára fontos emberek szeretetét meg akarja vásárolni (Te OKÉ vagy). Így alakul ki benne az erejét és képességeit meghaladó ajándékozási kényszer. Az ünnepek minden évben anyagi és érzelmi csődbe sodorják.
Én vagyok a király. Meghatározója az Én OKÉ vagyok – de Te nem vagy OKÉ léthelyzet. Ebben a játszmában az ajándékozás vetélkedéssé alakul. Résztvevői nem szeretetből, hanem a másik feletti győzelem kedvéért adakoznak, ezért az ajándékozást muszáj befektetésnek tekintik. A játszma nem ér véget az ünnepekkel, mert sokáig hálás társasági téma marad az öntömjénezés és a másik leszólása.
Ez is egy nap a sok közül, amit túl kell élni. Meghatározója az Én nem vagyok OKÉ – de Te sem vagy OKÉ léthelyzet. Ebben a játszmában az ünneprontók vesznek részt. Nem tudnak sem örülni, sem örömöt okozni. A karácsonyi fényektől vibrál a szemük, a finom ételektől fáj a gyomruk, az ünnepi hangulat idegesítő a számukra. Negatív kisugárzásukkal minden társaságot megfagyasztanak. Ők azok, akik 24-én veszik, és 25-én kidobják a karácsonyfát.
Befogadlak, hogy befogadj. Meghatározója az Én OKÉ vagyok – Te is OKÉ vagy léthelyzet. Ez a Felnőttek játszmája. A Felnőtt elmélkedik az ünnep üzenetéről, ha vallásos, akkor az Istenről, és keresi annak jelentőségét saját világában. Az ajándékozást örömként éli meg. Tudja, hogy adni azért nagyobb öröm, mint kapni, mert saját OKÉ-ságunk fejeződik ki benne. Ebben a játszmában a Felnőtt kikapcsolja az okoskodó és gyámkodó Szülőt, és a természetes Gyermek OKÉ-ságának fejlődését támogatja. Elfogadja őt, és segíti abban, hogy ő is átélhesse a szeretet adás örömét. Ez az összekapaszkodás alakítja ki a karácsony bensőséges hangulatát.
A karácsonyi ünnep meghittsége segít megérteni, hogy mit jelent az OKÉ vagyok – OKÉ vagy állapot. Azzal, hogy elfogadjuk magunkat és embertársainkat, megtapasztaljuk a belső béke hatalmát. Elhagyjuk előítéleteinket, és emberi kapcsolatainkban megtanulunk a szívünkkel látni. Erich Fromm szerint a szeretet az egyetlen racionális válasz az emberi lét kérdéseire. Erre a racionális válaszra csak Felnőtt én-állapotunk képes, ezért fel kell szabadítanunk, hogy rossz beidegződéseink felett úrrá legyen. Az OKÉ vagyok – OKÉ vagy modell megismerése és elfogadása megváltoztatja az embert, s ez reményt nyújt a közállapotok megváltoztatására is. Mert a társadalom addig nem változik, amíg egyedei meg nem változnak.
A Karácsony üzenete ez. Ahhoz, hogy megértsük, nem elég az intelligencia hányadosunkat (IQ) növelni, hanem fejlett érzelmi hányadosra (EQ) is szükségünk van.
(jszeicz)
Profil oldal
Jelöld a blogot olvasottnak
