RSS csatorna megtekintése

Tűz*

24. A Karácsony üzenete 2.

Bejegyzés értekelése
A családok ünnepe

Értéktartalma és érzésvilága szerint tehát a karácsony immár valóban szűk családi ünneppé vált. Karácsonykor még a legextrovertáltabb emberek is befelé fordulóbbá válnak, és életkoruktól függetlenül élik meg, ahogyan a karácsonyi fények, illatok és ízek felidézik gyermekkoruk hangulatát. Gyermeki én-állapotunk fürdik ilyenkor az élményekben, izgatottan várakozik, és apró csacskaságoknak képes őszintén örülni. Mások nem tudnak lazítani és elfojtják érzéseiket, úgy vélik felnőtt emberhez méltatlan az. Komoly arccal a pohár után nyúlnak, a lámpa felé tartva megszemlélik a boron átszűrődő fény ragyogását, és szakértő szavakkal értékelik a tavalyi szőlőtermés minőségét. A felnőttek ünnepi játéka az evés és az ivás. Karácsonykor még a leves is borból van. Ezek is az ünnephez tartozó rituálék.

Viselkedésünket az egymást akaratlanul és pillanatonként váltó három féle én-állapot, a Szülő, a Gyermek és a Felnőtt határozza meg, mutat rá Eric Berne az Emberi játszmák című könyvében. Különböző én-állapotaink szükségleteiknek megfelelő rituálékat és játszmákat kényszerítenek ki, amelyek mindig valamilyen konkrét helyzethez, vagy társadalmi szabályhoz, közmegegyezéshez tartoznak. A karácsony ünnepe is ilyen közmegegyezésen alapuló konkrét helyzetet jelent, amelyhez az ˝itt és most˝ elv szerint kell viszonyulnunk.

A karácsony érzelmeket gerjesztő ünnep, hiszen alapvető értéke a szeretet. Hangulata magával ragadja Gyermeki én-állapotunkat, amely hangulatot gyakran a Szülői én-állapotunk idéz elő, mert őrzi a karácsonyi hagyományokat, és alkalmazza a tanult mintákat. Így válik családi tradícióvá a karácsonyfa díszítés ízlésvilága, a nagymama receptje szerint készült ünnepi vacsora, az ajándékozás rituáléja, stb. A bennünk lévő Szülő azért teszi ezt, mert tudja, hogy a többiekben (és az önmagában) lévő Gyermeknek szüksége van erre. Ezzel a társas kapcsolatokban elindulnak a karácsonyi játszmák, amelyeket a bennünk lévő Felnőtt koordinál. A játszmák célját, szereposztását és eszközrendszerét alapvetően azok a léthelyzetek, életpozíciók határozzák meg, amelyeket az önmagunkhoz és a környezetünk többi tagjához való viszonyunk kialakít.

Thomas Harris szerint a bennünk kialakuló léthelyzeteknek – amelyekben önmagunkat és a másikat ítéljük meg - a következő négy változata lehet:

1. Én nem vagyok OKÉ – de Te OKÉ vagy
2. Én OKÉ vagyok – de Te nem vagy OKÉ
3. Én nem vagyok OKÉ – de Te sem vagy OKÉ
4. Én OKÉ vagyok – Te is OKÉ vagy

A játszmáknak számos változata alakul ki a különböző élethelyzetekben. Példaként a ˝karácsonyi játszmák˝ közül egy-egy jellemző:

Megveszem a szeretetedet. Meghatározója az Én nem vagyok OKÉ – de Te OKÉ vagy léthelyzet. A játszma főszereplője nem tanult meg szeretni, ugyanakkor nagy szeretet éhsége van. Nem hiszi, hogy önmagáért szerethető (nem vagyok OKÉ), ezért a számára fontos emberek szeretetét meg akarja vásárolni (Te OKÉ vagy). Így alakul ki benne az erejét és képességeit meghaladó ajándékozási kényszer. Az ünnepek minden évben anyagi és érzelmi csődbe sodorják.

Én vagyok a király. Meghatározója az Én OKÉ vagyok – de Te nem vagy OKÉ léthelyzet. Ebben a játszmában az ajándékozás vetélkedéssé alakul. Résztvevői nem szeretetből, hanem a másik feletti győzelem kedvéért adakoznak, ezért az ajándékozást muszáj befektetésnek tekintik. A játszma nem ér véget az ünnepekkel, mert sokáig hálás társasági téma marad az öntömjénezés és a másik leszólása.

Ez is egy nap a sok közül, amit túl kell élni. Meghatározója az Én nem vagyok OKÉ – de Te sem vagy OKÉ léthelyzet. Ebben a játszmában az ünneprontók vesznek részt. Nem tudnak sem örülni, sem örömöt okozni. A karácsonyi fényektől vibrál a szemük, a finom ételektől fáj a gyomruk, az ünnepi hangulat idegesítő a számukra. Negatív kisugárzásukkal minden társaságot megfagyasztanak. Ők azok, akik 24-én veszik, és 25-én kidobják a karácsonyfát.

Befogadlak, hogy befogadj. Meghatározója az Én OKÉ vagyok – Te is OKÉ vagy léthelyzet. Ez a Felnőttek játszmája. A Felnőtt elmélkedik az ünnep üzenetéről, ha vallásos, akkor az Istenről, és keresi annak jelentőségét saját világában. Az ajándékozást örömként éli meg. Tudja, hogy adni azért nagyobb öröm, mint kapni, mert saját OKÉ-ságunk fejeződik ki benne. Ebben a játszmában a Felnőtt kikapcsolja az okoskodó és gyámkodó Szülőt, és a természetes Gyermek OKÉ-ságának fejlődését támogatja. Elfogadja őt, és segíti abban, hogy ő is átélhesse a szeretet adás örömét. Ez az összekapaszkodás alakítja ki a karácsony bensőséges hangulatát.

A karácsonyi ünnep meghittsége segít megérteni, hogy mit jelent az OKÉ vagyok – OKÉ vagy állapot. Azzal, hogy elfogadjuk magunkat és embertársainkat, megtapasztaljuk a belső béke hatalmát. Elhagyjuk előítéleteinket, és emberi kapcsolatainkban megtanulunk a szívünkkel látni. Erich Fromm szerint a szeretet az egyetlen racionális válasz az emberi lét kérdéseire. Erre a racionális válaszra csak Felnőtt én-állapotunk képes, ezért fel kell szabadítanunk, hogy rossz beidegződéseink felett úrrá legyen. Az OKÉ vagyok – OKÉ vagy modell megismerése és elfogadása megváltoztatja az embert, s ez reményt nyújt a közállapotok megváltoztatására is. Mert a társadalom addig nem változik, amíg egyedei meg nem változnak.

A Karácsony üzenete ez. Ahhoz, hogy megértsük, nem elég az intelligencia hányadosunkat (IQ) növelni, hanem fejlett érzelmi hányadosra (EQ) is szükségünk van.


(jszeicz)
Kategóriák
Nem besorolt

Hozzászólás

  1. Stevendi logója
    Az ünnepeknek jelentőségük van életünkben. Olyan különleges alkalmak, amelyek felszínre hozzák a lelkünkbe rejtett titkokat.

    December 24-én kora délután kiürülnek az utcák, leállnak a buszok és a villamosok, bezárnak az üzletek, és az emberek sietnek haza a családjukhoz. A későn jövők már megcsodálhatják az ablakok mögött kigyúló karácsonyi fényeket. Az otthonokból fenyő és sütemény illatok lopakodnak elő, és ha Télapó egy kis hóval is kedvünkbe jár, tökéletes a karácsonyi hangulat. Karácsony ünnepe elsősorban hangulatával közvetíti felénk üzenetét. A szeretet ünnepe a szívünkhöz szól, mivel a karácsony a családok ünnepe.

    Abban, hogy ez így van, így lehessen, társadalmi közmegegyezés létezik. Ezt tükrözik a települések fényárban úszó főutcái, a tereken felállított hatalmas karácsonyfák, amelyek ünnepivé varázsolják a hétköznapokon oly szürke és unalmas környezetet.

    Mi mozgatja ezt a közmegegyezést? Miért és hogyan kerül ki az ünnep hangulata és mondanivalója a lakásokból a szűkebb és tágabb környezetünkbe? Mit üzen nekünk karácsony ünnepe?

    Ünnepi hagyományaink

    A hagyományok több ezer éves biztos alapjain áll ez az ünnep. Az emberek már az ó-korban megünnepelték a téli napfordulót. Ez volt a fény újjászületésének ünnepe. A régi rómaiak is már átvették Mithrásznak, a Legyőzhetetlen Nap istenének ünnepét, s később a keresztény vallás – bölcsen – e nagy hagyományokkal rendelkező napra tette legnagyobb ünnepét, Jézus születése napját, mint a fény újjászületésének új jelképét. Így folytatódott a több ezer éves hagyomány, melynek üzenete szinte az egész világon ugyanazon értékeket hordozza: az újjászületés vágyát, és az új születésének magasztos pillanatát, a gyermek iránti szeretetet, a családi összetartozás értékeit és élményeit, embertársaink iránti pozitív érzéseinket, és a békés együttlét örömét. Ezt a vágyat, a jövőre vonatkozó bíztatást hordozzák a karácsonyi szimbólumok: az utat mutató csillag, a boldogságot, békességet jelképező angyalok, a megváltásunkra született gyermek stb.

    A mi kultúránkban mély gyökerűek ezek az értékek. Kosztolányi Dezső az összetartozásnak ezt az erejét költőien így fejezte ki:
    ˝Kik messze voltak, most mind összejönnek
    a percet édes szóval ütni el,
    míg a tél a fagyott mezőket
    karcolja éles jégkörmivel.˝

    Az ünnep elnevezésében érték üzenetek fejeződnek ki. Latinul a születésnap Natalis, ebből fakad az olasz Natalé, a spanyol Navidad, a francia Noel és a kelta Nadoling. A régi germánok is ünnepelték a téli napfordulót. A fény újjászületésének napját Jul-nak nevezték. A skandinávok, akik ma is így nevezik karácsony ünnepét, ezt a hagyományt őrzik. Ettől az ősi germán névtől elszakadtak az angolok, akik a megszületett megváltó Krisztus nevére utalva Christmas-nek, a szintén új megnevezést használó németek pedig a születés szent éjszakájára utalva Weichnaht-nak nevezik az ünnepet. A mi karácsony szavunk valószínűleg a régi szláv korcsu szóból fakad, amely átlépőt, megújulót jelent. A különböző népszokások és az ünnephez kötődő népi játékok ötvözik a régi és újabb hagyományokat, mert a bennük kifejeződő értékek összekötik azokat a népi kultúrában.

    Karácsony értékét növeli az adventi időszak ünnepkörében kifejeződő várakozás. Ez az ünnepkör felöleli a tél legnehezebb időszakát, András naptól három királyokig tart. A várakozás ideje mindig reménységet hordoz, hitet és bizalmat abban, hogy eljön a megváltó pillanat. Ezredévek tapasztalatából tudjuk, hogy eljön, csak ki kell várni. Ez az időszak lehetővé teszi az elmélkedést, az elmélyült gondolkodást mindarról, amit az ünnep kifejez. Elsősorban a szeretetről, az összetartozásról és a békéről.

    A szeretet ünnepe

    A szeretetről, melyről Erich Fromm azt írja A szeretet művészete című könyvében: ˝ A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, és nem abban, hogy ő szeret, hogy képes a szeretetre. A probléma ezért a számukra abban áll, hogy miként érjék el, hogy szeressék őket, hogy miként legyenek szeretetre méltók. A mi kultúránkban szeretetre méltóságon a legtöbb ember azt a keveréket érti, hogy valaki népszerű és van szexepilje… jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia.˝ A továbbiakban pedig arra a súlyos következtetésre jut, hogy: ˝Szeretetről beszélni ma nem jelent mást, mint részt venni az általános csalásban.˝
    Akkor hát hazudjuk magunknak a szeretet ünnepét? Lehet, hogy a karácsony hagyományaiban ápolt értékek ma már csak üres deklarációk? És ha így van, miért csaljuk meg magunkat? Talán hiányérzetünket, kielégítetlen szükségleteinket próbáljuk e pár napon enyhíteni? Megannyi kérdés. Tudunk-e, merünk-e rájuk válaszolni?

    A karácsonyt elsősorban a család ünnepének tekintjük, és ez mai korunkban teljes igazsággá vált. Az egyre fényesebben kivilágított társadalmi környezet ugyanis már nem a szeretet fényét, hanem az árura váltott társadalmi értékek reklámját hordozza. A szeretet, mint érték, a magánszférába szorult. Az emberbaráti szeretet, amely a társadalmi szolidaritásnak az alapja, kihalt, vagy a szegény emberek luxusa lett. A világ választásra kényszeríti az embereket: etikus leszel és humanista, és esetleg örökre szegény, vagy beállsz a szeretet nélküli önzés világába, ahol mindenki csak a saját hasznát keresi.

    Aldus Huxley írja a Philosophia Perennis-ben: ˝Ahol nincs érdektelen szeretet, ott csak az önszeretet elcsavart formájáról lehet szó… Egész gazdasági és társadalmi rendszerünk a szeretetlenségre épül. Nem dolgozunk együtt sem a Taóval, sem a Logosszal… Ne vígy minket a kísértésbe – imádkozunk, és közben mást sem teszünk, mint kísértésbe viszünk másokat…˝

    Erich Fromm szerint: ˝Azoknak, akik komolyan veszik a szeretetet, mint az egyetlen racionális választ az emberi lét kérdéseire, arra a következtetésre kell tehát jutniuk, hogy társadalmi struktúránkban fontos és radikális változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a szeretet merőben individualisztikus, marginális jelenségből társadalmi jelenséggé váljon.˝

    Írta: jszeicz Ideje: 2007, november 21. Idő: 17:05:03
  2. Tűz* logója
    Igen, tőle vettem én is. De ezt jeleztem is az alján!
  3. Stevendi logója
    Idézet Eredeti szerző Tűz*
    Igen, tőle vettem én is. De ezt jeleztem is az alján!
    A kommentet nem nagyon értem, mert én csak kiegészítettem az alapgondolatot.
  4. demese1 logója
    Szép, családi ünnep a karácsony!