A történet előzménye, hogy karácsony előtti utolsó munkanapon András a szokott módon, hajnali öt órakor munkába indult. Szerencsétlenségére az autóbusz megállóhoz vezető úton elcsúszott a síkos aszfalton. Jobb csuklója szilánkosra törött. Hamarosan a kórház sürgősségi osztályán várta, hogy az orvos szeme elé kerüljön. Másnap műtét... és pár nap múlva hónaljáig begipszelve bocsájtották haza.
A karácsonyi ünnepek elmúltával, bal kézzel rendezgette befizetésre váró csekkjeit, leveleit.
Az öreg Év lassan lépegetett az úton. Nem mintha félt volna, hogy elesik, hanem fáradt volt, nagyon fáradt.
Hosszú volt az út, míg idáig elért, és bizony bakancsai már nagyon elvástak a sok menéstől.
Egyikből a nagyujja kukucskált kifelé a téli tájra, a másiknak az oldala vált el a talpától. De az öreg Évet ez nem zavarta, ugyanis, nem tudott bakancsot cserélni, mert még nem szolgálták ki idejüket.
Már nem sok van hátra a kiszabott időből, addig kibírják, - nézett le rájuk egykedvűen.
Karácsony közeledtével nekem mindig eszembe jut az egyik gyermekkori karácsonyunk. Pontosan emlékezem, hogy én abban az évben voltam tizenhárom, a húgom kilenc, az öcsém meg három éves. Én akkor már tudtam, hogy az ajándékokat meg a karácsonyfát nem a Jézuska hozza. A húgom is sejtette, de neki még az utóbbi volt a természetes. Anyánk már november vége felé egyre többet sóhajtozott, és nagyon gondterhelt arccal végezte a napi munkáját. Aztán az egyik délután, amikor az öcsénk aludt, mi meg a húgommal
Ablakomhoz repült
a cinege madár.
Kopogtatott kis csőrével,
újra itt van már.
Tavasz óta nem láttam
a kicsi madarat.
Gyümölcsfáink lombja közt,
töltötte a nyarat.
Talált hernyót, szöcskét, pókot,
s önellátó lett.
Tojásait kiköltötte,
büszke mama lett.
Az őszi szél már elfújta
a faleveleket.
Jaj, a sok-sok hernyó, szöcske
mind-mind odalett!
Terülj-terülj asztalka most
Márk iskolába menet mindennap az egyik márkás cipőbolt előtt haladt el. Ritkán szokott ránézni a kirakatba kitett cipőkre. Egyik nap azonban észrevette, hogy saját edzőcipőjének orrán a bőr festése kezd kopni. Új cipőt kell vennem, nézegette kopott orrú cipőjét. Az mégsem járja, hogy ebben menjek suliba, ez már csak otthoni viseletre lesz jó. Na majd körülnézek a cipőboltban, aztán meglátom hogyan tovább.
Márk úgy tett, mint ahogy elgondolta. Suli után, hazafelé megállt a cipőbolt kirakata
Üzenetei megtekintése
Cikkei megtekintése
Blogbejegyzései
