A kiáltás ül, csüggedt csend-alakban.
Lakhatónak hirdetett - lakhatatlan.
Könnycseppben az, ami hazának mondott.
Száját járatja szónokló akarnok.
Nincs egyenes, szemet bánt görbe, ferde.
Szomorú véges néz a végtelenre.
Törpék ugrálnak. Füllentenek. Újat?
Múlt-hazugságot, amit betanultak.
Pazarló koldus-földdé lettél, ország!
Koldulsz, s pazarolsz. Micsoda bolondság!
Néped? Hát nép ez?! Elnéz bűnt és vétket,
míg közérdeket
Egyik versemben azt írtam, hogy minden halálban mindenki halála, és ez, ha elgondolkozunk rajta, legalábbis a lényegét tekintve, igaz. Egy pillanatra annak a halála is megráz, akit nem ismertem, sőt, azé is, aki halálát, úgy tűnik (persze, sokszor csak első pillanatra) valamilyen okból vagy okokból megérdemelte.
Félelmetes halálesetekkel vagyunk körülvéve, szinte naponta. Minden halálesetet különös harc előz meg, az emberiesség és embertelenség közötti küzdelem. Nem szívesen gondoljuk
Barnamakkos Pista és Piroscseresznyés János jó barátok voltak egy félig hegyen, félig völgyben elhelyezkedő faluban: Vaddisznótúráson.
Nem volt szegény egyikük sem: volt szép kis erdődarabkájuk, pisztrángos tavuk, lent a völgyben pedig mindegyiknek sok-sok birkája, ezek gondját közös juhászuk viselte, Furafafaragó Feri bácsi.
Kacsintó Katalin falubeli gömbölyded, nevetős, igen csinos leány volt. A hegyen, gomba alakú házban lakott, ahol festegetett, szobrokat és furcsa
Csendország csillagai fent,
és békét oszt az este...
Eltűnődöm: ó, mennyi szív
ezt a tájat kereste!
Volt olyan már, ki rátalált?
Akárki mondja: kétlem.
Vágy elvész, előbú hideg
őszök végtelenjében.
Magány szorít, és alkonyod
álompirosan vérzik.
Mint juthatna el, aki él,
a csendországi égig?
Levél lehull, széltánc kering.
Jó volna hinni, vágyni,
teremteni, újjá, mesét,
melyben a Szív
Magyarországon ez idő tájt nincsenek lánglelkű költők (sőt, költőnek nevezhető versíró is alig-alig). Nem olyan régen még voltak költők, bár a lánglelkűség nem volt rájuk jellemző. Petőfi idejében lánglelkűek is voltak, de nem lánglelkűbbek Petőfi Sándornál.
Petőfi "lángoló lelkét" sok mindennek köszönhette: a korszellemnek, azoknak a kiáltó társadalmi igazságtalanságoknak, melyek ellen küzdött, rendkívüli tehetségének, humanitásának, a köz- és magánéleti problémák iránti érzékenységének,
Üzenetei megtekintése
Cikkei megtekintése
Blogbejegyzései
