Csend pihen körülöttem,lágyan,
hallgatom a szavait a mának,
dúdol halkan ,hozzám beszél,
ezernyi csodát,kincset ígér.
Gyere,ülj szorosan mellém,
fogd meg a kezem,ezernyi veszély,
nevessünk vidáman,csalfa fény,
most a mának élünk,ne félj.
Maradj csendben,ne beszélj,
nézd a szemeim,az továbbmesél,
szívem zakatol,te válaszolsz,
suttog a csend,az éj válaszol.
Csilingelő dallamok,sóhajok,
zuhanjunk
Farkasok üvöltenek.
Egy síró éjszakában.
Magas csúcson.
Egy hóval fedte tájban.
Visszhangzik az éjjel.
Válaszra vár...
Suhannak a felhők.
Suhannak az évek.
Az idő habjában.
Merülünk mind el.
Ölében halkan.
Ringat a halál.
Segíts nekem....
Ajkaim a tenger vizéhez érintem.
Habjait a testemre terítem.
Sellőként úszok a kék fényében.
Napsugár öleli a testem.
Kiemel a partra,lefektet engem.
Mint,amikor a szellő viszi.
A hangját a szerelemnek.
Olyan meleg és dédelgető.
Szívemet az égbe röptető.
Engedem,hogy szeressen.
Engedem,hogy melegítsen.
Hajamba fonjon egy felhőt.
Mint,amikor
Üzenetei megtekintése
Cikkei megtekintése
Blogbejegyzései
