PHILÉMON ÉS BAUKISZ
Emberi alakban járt egyszer Phrügiában Zeus, és vele volt Hermész is, hírnöki pálcával, de szárnyak nélkül, hogy senki rá ne ismerjen. Ezer házhoz is bekopogtattak, hogy szállást kérjenek, mint fáradt vándorok, és ezer ajtót zártak be előttük: csak egy ház volt, amely befogadta őket. Egyszerű kis kunyhó, szalmából és nádból volt csak a teteje, de a jámbor Baukisz anyó és Philémon Apó ebben a kunyhóban töltötték el közös fiatal életüket, itt is öregedtek meg együtt. Szegénységükön
És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?
És ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen
Tükröződések Emlékképek
Bevezetés
Egy hosszú életút végéhez közeledve helyénvaló összegezni mind azt, ami velünk történt. Mind az, ami mögöttünk van: az út „vándorának”, megnyugvást adhat elmélkedésre, késztetheti a vándort, a környezetében élőt, pedig döntéseiben, ítélkezéseiben segítheti, lehetőséget nyújthat tanulságok levonására. Szolgálhatnak példaként a kudarcok hibák, de a megelőzése eszközeként is funkcionálhatnak cselekedeteink. Tapasztalataink,
Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton.
A férfi élvezi a tájat,
Mikor ráébred, Õ már halott...
Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.
Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz.
Drága márványnak tűnt.
Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas
Hogyan engedj el egy barátot?
Néha a barátokkal is "szakítani" kell. A fájdalommentes elváláshoz pedig meg kell tanulnod útjára engedni a másikat.
Emberek százaival, ezreivel ismerkedünk meg az évek alatt, és ezek közül a legtöbb olyan gyorsan illan el az életünkből, ahogy csak jött. A többiek pedig, ha szerencsések vagyunk, több-kevesebb ideig az életünk részévé válnak, a barátaink lesznek. Egyesekről még talán azt is elhisszük, hogy lelki társunkra leltünk bennük, hogy majd örökre
Üzenetei megtekintése
Cikkei megtekintése
Blogbejegyzései