Jó a ropogó
piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Nyomtatási nézet
Jó a ropogó
piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
nam mind saját, a netről gyűjtöttem össze
nem saját feltöltés
nem saját
Sziasztok!
Nemrég inditottam egy honlapot, amin saját rajzok, mesék vannak, gyerekeknek. Ha valakit érdekel, és van rá ideje nézze meg; valamint véleményezze. Nem tudom, hogy jó-e, amit csinálok; de remélem pár embernek tetszeni fog. :-P
http://meseodu.atw.hu/
Dénes
mi ezt szoktuk mondani mesélés előtt
Mese, mese kacsalábon
Most tipeg át a világon.
Itt is megáll, ott is megáll,
Minden varosnál, falunál.
Ahol nyitva ajtó, ablak,
Ahol jó gyermekek laknak
Oda készül ez a mese,
Hogy mindenki megszeresse.
(még van egy amit innen irtam le előbányászom)
Erdő, erdő, meseerdő,
benne mese 12,
itt kopogtat most is egy,
gyere gyorsan hallgasd meg.
(ezt innen a fórumról jegyeztm le magamnak)
eszembe jutott még egy
Mese-mese, fakakas
Üljél csendben, s úgy hallgasd.
csiribiri, csiribiri zabszalma
még mellettem alszol ma.
Kovács Zsóka: Manómese
Illa-berek,
nádak, erek,
volt egy rosszcsont manógyerek.
Rakoncátlan,
rendetlen,
manók közt az egyetlen engedetlen.
Nem használt
szidás. se vessző,
csavargott a kis tekergő.
Míg egy napon
manópapa elunta,
s manókáját óvodába íratta.
Hej, de csuda
szép tanoda,
vidám csoda az óvoda!
Amióta óvodás lett,
nem rendetlen,
rakoncátlan,
megjavult az óvodában.
Kovács Zsóka: Keltegető
Ébredj, ébredj
hétalvó,
sötét éjet
átalvó,
szuszogó kismackó!
Nyisd ki a
szemedet,
nyújtózz
egy nagyot,
mert még
átalszod a napot!
Ciróka,
maróka,
ez már hat!
A hasadra
süt a nap!
Sziasztok! Én még új vagyok itt, de remélem tetszeni fog ez a két mese, amit küldtem nektek.
A szegény legény és a királyleány feleség
Vándor Várhegyi Ibolya
Egyszer volt, hol nem volt, azt mesélik, hogy hetedhét országon is túl, volt egy szegény legény. Ez a legény olyan szegény volt, hogy egy girhes sárga macskán kívül, semmije sem volt. Elbúcsúzott hát egy nap öreg édesanyjától, és elment szerencsét próbálni. A király, éppen akkor hirdette ki az egész országban, hogy egy ügyes legényt keres, aki őrizze éjjel-nappal az almafáját. Több se kellett a legénynek, elment a királyhoz:
- Felséges királyom, őrzöm én az almafát, úgy sincs más dolgom, futja az időmből.
- Jól van, te szegény legény – mondta a király, - csak aztán az almán legyen a szemed, mert ha nem, fej nélkül küldelek haza!
Kiballagott a legény az almafához, leült az árnyékába, ölébe vette a sárga macskát, és unalmában énekelni kezdett. Már jó ideje fújta, amikor keserves nyöszörgésre lett figyelmes.
- Mi történik itt? Ki nyöszörög? – ugrott talpra olyan gyorsan a legény, hogy szegény sárga macska azt hitte, égszakadás, földindulás, most fogják őt agyonütni. Hát gyerekek, hiszitek-e, nem hiszitek, az almafa nyöszörgött úgy, mint egy fábaszorult féreg. Meg is szólalt nyújtott, fájdalmas hangon:
- Te legény, segíts rajtam, szabadíts meg kérlek, az ezerlábú, óriás hernyótól. Két nap múlva elszáradok, ha nem mentesz meg.
- Hűha, - vakargatta feje búbját a legény. – Ha elszáradsz, a király fejemet véteti. Mit tegyek? Hogyan segítsek rajtad?
- Gyere közelebb – mondta az almafa. – Megérintelek az egyik ágammal, mire te olyan kicsi leszel, mint egy hangya. Akkor aztán az oldalamon levő résen bejöhetsz a birodalmamba, mert tudd meg, hogy én az almafák királya vagyok, és egész birodalmat rejtek magamban. Hálából pedig neked adom egyetlen leányom kezét.
Úgy is lett minden, ahogy az almafa mondta. A legény rátalált az óriás hernyóra, mérgében felkapott egy furkósbotot, s azzal úgy fejen kólintotta a hernyót, hogy menten szörnyethalt. Az almakirály szépséges leánya nem győzött eleget hálálkodni bátor megmentőjüknek. A legénynek bizony csak megakadt a szeme a királyleányon, akinek orcája olyan szép piros volt, mint a legszebb jonatánalma. Rögtön megtartották a lakodalmat. Az almakirály pedig adott a legénynek egy aranyágat, azzal ha rácsap a földre, amit szeme-szája kíván, rögtön ott terem. Kis idő után elbúcsúztak, és elhagyták az almakirály birodalmát.
Amint megérkeztek, a legény elment újból a királyhoz, és jelentette, hogy le lehet már szedni az almát, mert megérett, nem hiányzik egy sem. Meg sem várta a király válaszát, földig hajolt előtte, majd sarkon fordult, fogta királyleány feleségét, meg a sárga macskát, és hazament öreg édesanyjához, aki azt sem tudta hová legyen örömében. Kiment aztán a legény az udvarra, földhöz csapta az aranyágat, mire gyönyörű háza és gazdasága termett édesanyja omladozó kunyhója helyén, ahol boldogan élnek még ma is, ha azóta meg nem haltak.
MIRŐL BESZÉLGETNEK A MADARAK?
Vándor Várhegyi Ibolya
- Első osztályos a kis Vica. – súgják, búgják egymás felé bólogatva a galambok.
- Bizony, bizony. És milyen ügyes! – mondta egy gerlice. – Egy reggel, amint éppen az ablakpárkányról szedegettem a finom morzsákat, véletlenül bepillantottam a szobába, hát képzeljétek, Vicus az ágyát vetette meg. Ugye milyen szorgalmas kislány? Nem várja, hogy mindent az anyukája tegyen. De nem csak szorgalmas, szófogadó is.
- Úgy van az. – csiripeli egy kis veréb. – Iskolába menet anyukája azt mondta neki, hogy nagyon vigyázzon, jól nézzen szét, amikor az úton átmegy, nehogy elüsse egy autó. Én láttam, hogy mielőtt Vicus átment volna az úton, szépen megállt, előbb balra, azután meg jobbra nézett és csak akkor ment át a túloldalra, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem jön sehonnan sem autó.
- A villanyrendőrt is ismeri! – dicsekedett egy cinke. – Tudja, hogy a piros, az tilos, a sárga az,… de, hogy is van az a versike, amit Vicuskától tanultam? Ejnye no, mindjárt eszembe jut. Tudom már!
Míg a lámpa piros színű,
Vigyázzatok gyerekek!
Lelépni a járda szélről?
Ilyet meg ne tegyetek!
Sárga lámpa mondja: készülj!
Mert utánam zöld szín jön.
Aki ezt jól megtanulja,
Szeretettel köszöntöm.
Most már mehetsz, int a lámpa.
Zöld a szín, az út szabad,
Nyugodtan menj át az úton,
Mert szaladni nem szabad !
- Valahogy így szólt a versike. – mondta a cinege. De látom, jön már Vicuska az iskolából, jó lesz abbahagyni a csivitelést madarak, mert biztos sok tanulni valója van holnapra, és ha mi nem hallgatunk el, nem fog tudni tőlünk, tanulni. Ezzel, hess, ahányan voltak, annyifelé repültek.
Állatovi 1-3 versszak
Bárány vagyok, most születtem,
ha megnövök juh leszek.
Lenyírják majd gyapjas bundám,
ne zavarjon nagy meleg.
Ruhám csíkos, orrom hosszú,
én vagyok a kis tapír.
Őserdőknek rejtekében
találjon meg, aki bír!
Úszni nem tud ez a malac,
csak a neve tengeri,
életét a lakásokban
díszállatként tengeti.
Állatovi 4-6 versszak
Ritkán iszik, levélen él
a kis lusta koala,
ügyetlenül jár a földön,
hol erre dől, hol arra.
Nagy koromra tehén leszek,
nektek adom tejemet,
de ameddig kicsi vagyok,
mamám mellett legelek.
Hogyha fiú pipi vagyok:
kakas leszek, tarajos!
Ám ha kislány, az se számít,
tyúkanyó is aranyos!
Állatovi 7-9 versszak
Csíkos, tömzsi, rövid lábú
ez a kicsi vadmalac.
Erdő mellett meghempereg,
ahol a föld mocsaras.
Jégmezőn a Déli-sarkon
éhes pingvin totyorog:
"Hozhatna a mami halat,
pici pocim úgy korog!"
Sekély víznek sodrásánál
mosómedve halászott,
tüsszentett és úgy megijedt,
hogy egy fára felmászott!
Juhász Magda: Csoda csiga háza
Jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára,
ott van a, ott van a
szúnyogok hazája.
Felülünk egy szúnyogra,
elrepülünk Zubonyba,
ott van a, ott van a
csoda csiga háza.
Ott van a, ott van a
csoda csiga háza,
bent lakik, bent lakik
csoda csiga lánya.
Hárfát penget, gyöngyöt fűz,
minden gondot, bajt elűz,
jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára!
Nyulászi Péter: Kitalálod?
Fenn az égen sárga labda,
nagyon meleg van alatta.
Koronás, de nem király,
még csak nem is hercegnő,
törzse vastag, ága sok,
évek alatt nagyra nő.
Piros kabát, rajta pettyet
megszámolhatsz, nem is egyet.
Van hat lába meg két csápja,
nagyon kedves kis bogárka.
Nagyon szúrós, mégsem tű,
nem örökzöld levelű,
hátán tüske köpönyeg.
Mi lehet ez gyerekek?
FALU TAMÁS: PISTI
Pisti játszogatott, besározta magát.
Sáros lett a nadrág, az ing és a kabát.
Édesanyja rászólt: ejnye fiam, Pista.
Akkor szép a gyerek, hogyha talpig tiszta.
Csóválta a fejét, s addig nem volt nyugta,
Míg a sáros Pistit a lavórba nem dugta.
A lavórból kijött jól megmosva, tisztán,
Oly rendes lett Pisti, mint aki már István.
Hétfőn: macska ül a lépcsőn,
Kedden: a szeme se rezzen,
Szerdán: felmászik a létrán,
Csütörtökön: egerészik,
Pénteken: csak heverészik,
Szombat: neki szabadnap,
Vasárnap: már bulizhat.
Egri Szilvia: A hintaló
Sötét padlás lim-lomjai
mennyi kincset rejtenek!
Emlékek és játékok közt
a hintaló itt rekedt.
Ott áll egy rejtett sarokban,
kopott szőrén bőrnyereg.
Megfakult a színe is már,
szeme fénytelen üveg.
Esténként a tető alatt
mindig arról álmodik,
valaki a hátára ül,
s vele száguld hajnalig.
S lám, megtörtént egy szép napon
a várva várt nagy csoda:
a padlásra feljött Peti
és Panni a kishúga.
A lovacskát megmosdatták,
kikefélték sörényét,
patáját megtisztították
és fényesre törölték.
Új otthona lett a szoba,
s barátja a két gyerek.
Szinte ki sem hűl alattuk
az új, díszes bőrnyereg.
Akárhová nyargalnak is,
nem történik galiba.
Viszi őket a hintaló,
ez a táltos paripa!
Dunai Imre: A puli
Ha Nap süti,
nem érdekli,
napozik, mert
megérdemli.
Nyájat terel,
jó a kedve,
tán táncra is
kerekedne.
De a nyáj, a
sokadalom!
Arra figyel
ő most nagyon.
Mert bozontos
öregapja
terelgetni
tanítgatja.
Bujáki Lívia: Egyekutya
Kutyaváron nagy mulatság,
zenebona készül...
aki eljön, annak víg nap
juthat osztályrészül.
Ráadásul aki táncol,
belevalón ropja,
velős csontot nyerhet, úgyhogy
bánni sose fogja!
Gyülekeznek a vendégek,
nem egy, nem is három,
Irigykutya Evelin szól:
- No, ki lesz a párom?
Összenéznek az ebek, de
egy se akar menni,
mert tudják, hogy Evelinnel
nem jó párba lenni.
A többit a mellékletben találjátok :p
Bujáki Lívia: Kutyatej
Kutyaváron minden reggel
kapuban a friss tej...
Nem elég ám lefetyelni,
odavinni is kell!
Ki az, aki reggelenként
a tejet kihordja?
Tarkakutya Hajnalkának
lenne ez a dolga.
Hajnalban kel, megmosakszik,
az utakat járja,
mert bizony a kutyatejet
de sok kutya várja!
Hosszúsága miatt a többit a mellékletben találjátok :p
Vándor Várhegyi Ibolya
NYÁRON
Napsugaras meleg nyáron,
Madár dalol fönn az ágon.
Bárányfelhők legelésznek,
Kék égbolton mendegélnek.
Zümmög itt-ott egy méhecske,
Édes mézet gyűjtögetve.
Záporeső, ha elered,
Pocsolyába béka brekeg.
Minden mozog, perdül-fordul,
Medve mama bocsra mordul.
Majd a karcsú hold, mint régen,
Csillaglámpát gyújt az égen.
Vándor Várhegyi Ibolya
PETI
Okos gyerek ez a Peti,
Meséskönyvét úgy szereti.
Álmában is mesét olvas,
Elpáholja a nagy ordast.
Sárkánnyal küzd, le is győzi.
Megtapsolja őt egy őzi.
Hegyre mászik, felhőn repül,
Táltos lóra bátran felül.
Hadonászik jobbra-balra,
Mindjárt felmászik a falra!
Perdül-fordul, hasra fekszik,
Míg az ágyról le nem esik.
Pislogva néz ide-oda,
Fejebúbját tapogatja.
Kár, hogy eltűnt a szép álom.
Sebaj, éjjel visszavárom!
Vándor Várhegyi Ibolya
PILLE ÁLOM
Szellő szárnyán ringatózva,
Száll egy pille, hófehér.
Napsugárba takarózva,
Virágszirmra épp felér.
Pihenteti pille szárnyát
Elfáradt ő reptibe,
Virágillat elkábítja,
S el is szunnyad septibe.
Egy kisfiú nézi éppen,
Gyönyörködik szárnyában,
Lehasalva, halkan, szépen,
Dúslombú fa árnyában.
Bujáki Lívia: Kutyabaj
Kutyaváron boltot nyitott
Kutyaütő Béni,
Kutyavári Elemér is
a fagylaltot méri.
Csokoládé, vanília,
jégbe hűtött málna,
Kutyahideg Emesénél
bármelyik beválna!
Enni jött a kelekótya
Kelekutya Péter,
bár előtte hosszú sor állt,
volt egy kilométer!
A többi a mellékletben található :p
Bujáki Lívia: Kutyaháj
Kutyaváron a leglustább
Lustakutya Lázár,
olyan lusta, nála lustább
nincs a kutyaháznál.
Egész nap csak heverészik,
hamar el is fárad,
sose segít senkinek és
soha nem mos lábat.
Eszeget és napról-napra növekszik a hája,
olyan nagy, hogy földet veri
már a hasa tája.
A többi a mellékletben hosszúsága miatt. :p
Itt van a versböl készült dal. :DIdézet:
Eredeti szerző marisza
Zelk Zoltán
Tavaszi dal
Egy, ketto, három, négy,
kis ozike, hová mégy?
- Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, ketto, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- Se erdobe, se rétre:
a szép tavasz elébe! Egy, kettõ, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Mondóka
Hívjad a falovacskát
Hívjad a hívjad a falovacskát,
Add neki, add neki a zabocskát.
Jól lakik attól, hízik a zabtól a falovacska.
Hívjad a hívjad a kicsi kecskét.
Add neki, add neki a tejecskét.
Jól lakik ettôl, hízik a tejtôl kicsi kecske.
Bújj-bújj zöld ág (óvodások aranyalbuma) I.
1. Bújj-bújj zöld ág
2. Kisegér, kisegér
3. Én elmentem a vásárra
4. Most érkeztünk ez helyre
5. Dejó a dió
6. Mókuska, mókuska
7. Gólya bácsi, gólya
8. Elvesztettem zsebkendömet
9. Mit mos, mit mos?
10. Falusi hangverseny
Zelk Zoltán: Az okos tücsök
"Tücsük, húzd az én nótámat!"
-szól a margaréta.
"Azt húzzad, hogy virág vagyok
és nem sárgarépa..."
"Tücsök, az enyémet húzzad!"
-piros pipacs mondja.
"Az enyémet! Az enyémet!"
-kiáltozzák sorba...
Szegény tücsök látja már, hogy
a fele sem tréfa:
a végén még hajba kapnak
pipacs, margaréta.
Ezért így szól: "Nem húzhatom
nektek, szép virágok,
ma van a Hold neve napja,
neki muzsikálok..."
Garay János: A méhecske
Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kis mézrevalót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban
"Sok kicsi, sokra megy"-dúdolja magában.
Tudor Manó mondókák
Tóth Anna: Afrikai mese
Hegyvidéken van a házam,
kis unokám nyaral nálam.
Kertészkedni segít nekem.
Olyan jó, hogy itt van velem!
Leülünk a selymes fűre,
szól a tücskök hegedűje.
Málnabokron csiga kúszik,
csöpp tavamban kacsa úszik.
Gergő álmos, ujját szopja.
„Mesélj mami”- ezt csacsogja.
Hozzám bújik, átölelem,
így kezdem a történetem:
Tudod, mikor kislány voltam,
Afrikában kóboroltam.
Ott laktam az őserdőnél,
ahol annyi bennszülött él.
Kirándulni sokszor mentem
Dzsungel mélyén majmot lestem.
Ugrándozott ágról ágra,
Légtornásznak jól beválna.
Teve hátán tevegeltem.
Két púpja közt helyezkedtem.
Láttam zebrát, elefántot,
Simogattam kisgepárdot.
Játszottam a Nílus partján.
Vízilónak dobtam labdám.
Krokodilnak kacsintottam,
Flamingónak táncot roptam.
Álmodj Gergő Afrikáról!
Kismajomról, szavannáról.
- Ó már alszik, mély az álma,
Gryllus Vilmos: Katica-dal
Domború hátam,
Pöttyös a szárnyam.
Baktat a fűben
Hat pici lábam.
Mászom a dombra
Szárnyamat bontva.
Ringat a szellő,
Ez csak a dolga.
Szállok az égen,
Nap süt a réten.
Hét kicsi pöttyöm
Csillan a fényben.
Ámde megállok,
Rád ha találok.
Nyújtsd fel az ujjad,
Arra leszállok.
Mókuska, mókuska, felmászott a fára.
Leesett, leesett, kitörött a lába.
Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg,
huncut ez a mókus, megint fára megy.
A kisebbik fiam kissfolyamatosan mondja a nagyobbtól kisseltanult verseket, még csak két éves volt, a de a Bóbitát kívülről fújta. Most már kevésbé beteges, de ha megyünk a doktornénihez, mindeig elsüti ezt a verset, hatalmas nevetést kicsalva a rendelőben.
Lovas Gábor: Katica
Hol alszik a katica?
Erdőben, mezőben-
megpihen a levélen,
elbújik a fűben.
Egész nap csak repdesett,
fáradt már a szárnya-
megmossa a pettyeket
könnyű lesz az álma.
Ott alszik a katica,
erdőben, mezőben-
hintázika levélen,
álmodik a fűben.
Szalay Borbála:
Katicabogárka
Katica-,
katica-,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép
rajtad a kabátka!
Olyan színű, mint a pipacs,
hét gomb is van rajta-
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.
N. László Endre:
Katica-hívogató
Hová repülsz, merre
szállsz,
meleg otthont, hol
találsz?
Réten hálsz,
erdőn hálsz,
meleg otthont nem
találsz.
Falevélen
vagy fűszálon
fogja le szemem
az álom.
Erre jöttem, erre szálltam,
örülök, hogy rád találtam.
Móra Ferenc: Az egyszeri szarka
Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.
Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."
Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.
Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.
Mindjárt elérem már" -
pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.
Onnan szaporán
a kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?
Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.
S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."
Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát.
"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka."
Székely Éva-Gaál Éva: Házunk körül
Jól megrakva a szekér,
harangszóra ideér.
Szekér előtt fut a ló,
utána a kiscsikó.
Kinn a kertben sok virág,
tulipán és szarkaláb.
Sárga szirom, barna porzó,
nagyon szép a napraforgó.
Estefelé kolompolva
hazatér a tehéncsorda.
Idefordul Riska éppen,
sok tejet hoz a tőgyében.
Késő van már, Laci fárad,
kívánja a puha ágyat.
Fönn az égen mi ragyog?
A hold meg a csillagok.
Hát a disznó vajon hol van?
Benn röfög a disznóólban.
Nem ad tányérra, csuporra,
a vájúban túr az orra.
Laci reggel friss nagyon,
kitekint az ablakon:
beragyog a nap a résen,
átbújik a keritésen.
Édesanya felkelt régen,
ruha szárad a kötélen.
Tiszta, mint a liba szárnya,
hófehér a dunna, párna.
Hogy ne legyen semmi hiba,
csakugyan itt van a liba.
Füvet, gyomot eszeget,
talál éppen eleget.
Tanítgatja tyúkanyó
a csibéket, mi a jó.
Ide gyertek, ne oda!
Megy a csibeóvoda.
Jaj, de fél a cica, pedig
Bundi kutya csontot eszik.
A betörő be se mászhat,
Jól őrzi Bundi a házat.
Fészkére leszállt a gólya,
tátog két gólyafióka.
Várja már a vacsorát,
éhes a gólyacsalád.
Egy nagyon kedves mondókát hoztam:
Drégely László: Nyári táncTarka réten,Fák alatt,Fiúk- lányokJátszanak.Körbe állva,Táncot járva,MindenkinekVíg a párja-Velük mulatTündér lánya,Napsugár aKoronája.
:)
Az a gyermek, aki rendes
az asztalnál mindig csendes,
csendben várja, míg enni kap,
az ételben nem válogat.
Nem csörömpöl kanalával,
ételt nem fog tíz ujjával,
egyenesen ül a széken,
Nem lakott jól? Kér még szépen.
A húst csak kenyérrel eszi,
a csontot tányérba teszi.
Magát torkig nem tömi,
a ha evett, megköszöni.
Evezünk a Balatonban
Egyik partról a másikra
De ha mélyről jön a hullám
Felborítja a vitorlám!
A szerzőt nem ismerem, a lányom most jár bölcsibe ott tanítják!
Zápor
Csepp,csepp,
Csepereg-
Villan,csattan,
Megered,
Záporfüggöny,zuhatag-
Fut a felhő,süt a nap.
Jött,ment-
Jól esett:
Fűnek,fának
Jólesett.
Zelk Zoltán
Megérett a cseresznye
Megérett a cseresznye
piroslik az ágon.
Ezer piros csengetyü
csilingel a fákon.
Megérett a cseresznye
szedik a kosárba.
Holnap reggel szekérrel
viszik a vásárba.
Jaj,de piros,jaj de szép,
az íze de édes!
Sül is már a tepsiben
a cseresznyerétes!
Zelk Zoltán
Rigófészek
Jókor kelve láttam én
láttam csodaszépet,
hogyan épít a rigó
ágak között fészket.
Alkonyatig meg sem áll,
kutatja a tájat,
füvet,mohát,sarat hord
vékony kórószárat.
Száll a hétfő,száll a kedd
csattog napok szárnya
mire elrepül a hét,
készen a kosárka.
Mint egy fonott kis kosár
olyan ez a fészek,
köszönöm,rigómadár,
köszönöm,hogy láthattam
ezt a csodaszépet!
Szüdi György
Megy a traktor
Megy a traktor vas a talpa
zörög,fénylik a csavarja,
egyet gondol meg is áll,
az útszélén rápipál.
Egyet pipál,kettőt lépked
táncra kéri az ekéket,
táncra kéri teheti
vascsizmája van neki!
Vas a csizma,vas a derék
vas a henger és a kerék.
Vaskereke csupa lánc
illik hozzá ez a tánc!
Illik neki miért ne járja,
még a nap is őt csodálja.
Őt csodálja,őt lesi
vascsizmája van neki!
Osvát Erzsébet
Pipacs
Piros selyem
sapkát visel,
barátkozik
mindenkivel.
Táncba megy a
kósza széllel,
súg búg sok sok
testvérével.
A pillangót
elaltatja,
mintha volna
édesanja.
Nézd csak,
nézd csak
szelíd szemét
szinte szinte repesd feléd.
Kedves Operencia!Idézet:
Eredeti szerző operencia
Ez az oldal tényleg nagyon jó! Köszönet érte, hogy közre adtad!
:11:
A szamár meg az oroszlán magyar népmese
Mp3, mesepdf , feladat pdf,
Letölthető a Varázsbetű oldaláról is
Én a hírlevelükben kaptam a linket
Csatolás 312094
Csatolás 312095
Csatolás 312096
Sziasztok!
Ez a kedvenc versem, ami az óvodai csoport faliújságunkon is olvasható.
NYÁRI ZIVATAR
Ziv,ziv,zivatar,
Nyári zápor mit akar?
Verebeket fürdetni,
Kukoricát sürgetni!
Kutya, cica
Mendegélt az utcán egy kis cica,
sétálgatott vígan, s így énekelt: miáááú. Gúnár
Arra ment az utcán egy kis kutya, A gúnárom elveszett, keresésére megyek,
és megijedt tőle a cica: miááúúúúú. Nincsen annak más jegye, tolla, farka fekete.
Ne ijedj meg kis cica, Az én tyúkom megbódult, a fazékba belebújt,
menjünk iskolába, Ó, én édes tyúkoscskám, te leszel a vacsorám.
ott tanulunk majd sokat, Mezőn tücsök ciripe, hátán semmit se cipel,
s jó barátok leszünk majd. Jobbra dűl, meg balra dűl, talán bizony hegedül.
Elmentek ők ketten iskolába,
háziállatok iskolájába, Kecske, cica
s jó barátok lettek Kecske ment a kis kertbe. A káposztát megette,
a kiscica, Siess, kecske, ugorj ki! Jön a gazda megfogni!
és a tarka farkú kiskutya. Ez a cica fekete. A sok tejet megette.
Miáááúúúú, vauvau. Jaj, cica, szégyeld magadat! Nyalakodni nem szabad!
Kutya Béka
Kicsi kutya tarka, Tavasz van, brekeke,
se füle, se farka. Kisasszony szeret-e?
Mégis olyan tarka, Kutskurutty nem úgy ám!
mint a macska farka. Nagyúrnak szánt az apám.
Kicsi kutya megfázott.
Varrtam néki nadrágot. Cica
Nem akarta felhúzni, Sicc, te cica, huncut,
hogy fog benne táncolni?Elloptad a combot!
Nem kell heverészni,
Sündisznó Eredj egerészni!
Szúrós gombóc jár a kertben
Szusszan, pöffen minden percben Kacsák
Bokrok alját nézi sorra Totyogósan hápi-háp,
Buzgón szaglász nedves orra Vonulnak a kiskacsák.
Hátán kócos a sok tüske De nem ám az uszodába,
Megfésülné, de nincs tükre Hanem tavi tanodába.
Nem nyúl hozzá, így is jó
Úgy hívják, hogy sündisznó
Sziasztok!
újoncként szeretnélek egy verssel üdvözölni titeket. Ezt eddig még csak Anyukámtól hallottam, és a gyerekeim nagyon szeretik:
Röfi coca, cseremalac
Hová döcögsz, meddig maradsz?
Elutazom Disznófőre,
Tüskésékhez szünidőre.
Pöfékelj csak Cocavonat,
Te viszed a csomagomat.
Falka-fülke takaros,
Az se baj, ha fapados.
Duci pocak, kis csülök,
Mindjárt be is csücsülök.
Üdv, torpenyul
GERLINDE ORTNER: NEM AKAROK MÉG LEFEKÜDNI
Andris,itt az ideje, hogy végre lefeküdj! - figyelmezteti kisfiát édesanya. Andris azonban épp az autóival van elfoglalva, és esze ágában sincs abbahagyni a játékot.
- Hadd játsszam még egy kicsit! - kérleli édesanyát.
- Szó sem lehet róla! Így is tovább maradtál fenn, mint máskor. Na, gyere gyorsan.
A gyerek protestál, de végül sikerül édesanyának lefektetnie. Gyors jójcakátpuszi, villanyoltás, ajtóbecsukás.
Pár perc sem telik el, Andris már dugja is ki a fejét az ajtón:
- Szomjas vagyok!
- Jól van - mondja édesanya -, szaladj, igyál valamit. De gyorsan.
Andris egyre lassuló léptekkel vonul át a nappali szobán. Lehetőleg minél többet szeretne elcsípni a tévé műsorából.
- Minden este ugyanez a cirkusz! - mordul rá édesapa.
Andris hosszas huzavona után elégedetlenül visszakullog a szobájába.
Ugyanezen az estén történt, messze-messze Andristól meg a szüleitől, hogy Álommanó megint a Földre készült. Mint tudjátok, Álommanó álomport szór a gyerekek szemébe, hogy ha tetszik, ha nem, elaludjanak.
Csak azt nem tudjátok talán, hogy Álommanónak is van egy sereg gyereke. A nagyobb manógyerekek már segíthetnek édesapjuknak a munkában. A legkisebb manógyerek pedig, a kis kíváncsi gézengúz, legszívesebben mindenbe beleütné az orrát! Állandóan unszolja édesapját, Álommanót, hogy vigye magával őt is a Földre. De hiába. Ezen az estén aztán elhatározza, hogy titokban mégiscsak édesapjával tart. Mint tudjátok, Álommanó nagy zsák álomport cipel a hátán. Manócska kiönt egy kevés álomport a zsákból, maga pedig belebújik. Indulás a Földre!
Hú, ez aztán a repülés! Manócska egészen beleszédül. Mihelyt megérkeznek a Földre, észrevétlenül kibújik a zsákból. De még most is szédül. Lehunyja hát a szemét, és a falnak támaszkodik. Amikor pedig megint felpillant - ó, jaj! -, Álommanó már messze jár, nem látja sehol! De Manócska nem búsul sokáig:
- Megnézem magamnak a Földet, aztán még mindig lesz elég időm, hogy apámat megkeressem - gondalja elégedetten. - Mindjárt be is kukkantok ebbe a szobába.
És tudjátok, kinek a szobájába kukucskál be Manócska? Bizony: az Andriséba!
- Hát ez meg miféle szerzet? - kiált fel meglepetten Andris. - Ki vagy te? Nem ismerlek! De mókás képed van!
Szerencsére a szülei a televízió előtt ülnek, különben meghallották volna Andris szavait.
- Persze hogy nem ismersz - mondja Manócska. - Most járok először a Földön. Az én papám az Álommanó. - Akkor te biztosan Manócska vagy, ugye? - bámul Andris.
- Igen, azért jöttem, hogy segítsek apámnak - henceg Manócska.
- Tudod, mit? - kiált fel Andris. - Tehetnél nekem egy nagy-nagy szívességet. Úgy unatkozom itt az ágyban. Legszívesebben sose aludnék. Ha nem volna az a buta elalvás, sokkal többet játszhatnék. Te biztosan tudsz nekem segíteni, hogy az Álommanó ne jöjjön be a szobámba!
Manócska nagyon büszke, hogy Andris ilyesmit tételez fel róla.
- Na jó, segítek - mondja kegyesen. - Apámtól tudom, hogy ahol már elvégezte az aznap esti munkáját, leszór az ajtó elé egy marék álomport, amit ti nem láthattok, csak mi. Ha nem szórná az ajtó elé az álomport. még utóbb újra belehintene egy adagot valakinek a szemébe, az meg kétszer olyan sokáig aludna - máshol pedig esetleg elfelejtené, és az a gyerek reggelig is ébren maradna. Itt van az én zsebemben egy marék álompor - tudod, mit? - ideszórom az ajtód elé.
- Szuper! - örvendezik Andris. - Akkor játszhatom, ameddig akarok! Köszönöm szépen, aranyos Manócska!
- No, megyek világot látni - szedelőzködik a manógyerek. - Holnap este megint meglátogatlak. Mulass jól!
Andris pedig boldogan játszik az autóival. Legszívesebben felállítaná az autóversenypályát, de fél, hogy arra mégiscsak felfigyelnének a szülei. Ásítozik, a szeme könnyezik, de ügyet sem vet rá.
Másnap reggel Andris bizony igen sápadt, és fekete karikák vannak a szeme alatt. Barátai beszólnak érte, és játszani hívják.
- Rendezzünk versenyfutást! - ajánlja Miki. Andris örül, mert nagyon szeret futni. Különben is meg akarja mutatni annak a pimasz Mikinek, aki mindig csúfolja a lemaradókat. Ha pedig Andris győz, akkor mérgelődik.
- Elkészülni - vigyázz - rajta!
Nekilódul az egész csapat. De mi történt? Az egyik fiú hátul kullog! Egyre nő a távolság közte meg a többi futó között! Ki az? Hát bizony-Andris! Annyira fáradt, hogy nem is fut - inkább csak vánszorog csigalassúsággal a többiek után. Miki a győztes. Ki is neveti Andrist!
Andris úgy érzi, mintha szivacsból volna a lába. Bosszankodik. Nem is játszik tovább a barátaival, mérgesen hazabaktat. De otthon sincs kedve semmihez. Délután megnézheti a televízióban a gyerekműsort - de még az érdekes kalandfilm sem köti le az érdeklődését. Fáj a feje, alig tudja nyitva tartani a szemét. Este ezért a szokásosnál sokkal hamarabb bújik ágyba.
Villanyoltás után megint betoppan Manócska.
- Na, mi van? Most se akarsz aludni?
Andris legszívesebben azt válaszolná, hagy inkább elalszik, de aztán meggondolja:
- Hát persze hogy nem akarok aludni! Olyan jó volt tegnap éjjel! Légy szíves, szórj megint egy kis álomport az ajtónk elé.
És Andris megint ébren tölti az éjszakát. De most már nem sok öröme telik benne, ha az autóival játszik. Kotorászik a játékai között, de valójában semmi sem érdekli.
Unatkozom! Nem is érzem jól magam, mindenem fáj! Igazából nem is olyan rossz az az alvás! - gondolja magában.
Reggelire édesanya a kedvenc ételét teszi elébe: zabpelyhes müzlit. Csakhogy Andrist a fáradtság annyira elgyengítette, hogy meg sem bírja fogni a kanalat. Kénytelen lemondani kedvenc ételéről.
Reggeli után kimegy a parkba a gyerekekhez. Összehúzza a szemét, mert szúrja a fény.
- Labdázzunk? - kérdik a gyerekek. De Andrisnak olyan nehéz a karja, a lába, mintha jókora vasgolyók lógnának rajta.
- Ma nincs hozzá kedvem - mondja elhaló hangon. Játsszatok nélkülem.
- De unalmas vagy! - vágja oda a többi gyerek, és faképnél hagyják. Rá se néz senki egész délelőtt.
Andris alvás után vágyódik. - De buta voltam! Csak akkor van az embernek kedve mindenhez, ha alaposan kialudta magát. Csak akkor esik jól a játék, a tévézés. Csak akkor ízlik a kedvenc étele. Csak akkor tud játszani a barátaival.
Időközben Álommanó megtudta, hogy suttyomban Manócska is vele tartott a Földre. Mindenütt keresi, de sehol sem találja.
Remélhetőleg nem követett el valami csínyt a kis haszontalan! - gondolja rosszat sejtve Álommanó.
Aznap este Andris megkéri Manócskát:
- Ma ne szórj álomport az ajtónk elé. Nem szeretnék éjszaka ébren maradni. Mindenem fáj, a gyerekek meg nem akarnak velem Játszani, olyan fáradt vagyok.
- Nem értem - mondja Manócska. - Mi, álommanócskák sosem alszunk, mégsem vagyunk fáradtak. De különösek is vagytok ti, embergyerekek! No, azért még itt maradok nálad egy kicsit, szeretném látni, amint elalszol. - De Andrisnak már le is csukódott a szeme.
Mivel Manócska ezúttal nem szórt láthatatlan álomport az ajtó elé, Álommanó hamarosan betoppan. Boldog, amikor rátalál Manócskára. Igaz, meg is szidja, de nem nagyon. Hanem amikor megtudja, hogy Manócska két éjjel is segített Andrisnak ébren maradni, komolyan előveszi fiacskáját:
- Mi elboldogulunk alvás nélkül, de az embereknél másképpen van. Ha egy ember nem alszik eleget, még meg is betegedhet. Te segíteni akartál Andrisnak, de kis híja, hogy kárt nem tettél benne. Ezért most megörvendeztetjük. Mától fogva, ha este első szóra lefekszik, reggel jutalmul valami meglepetést talál a párnája alatt. No de most már szedelőzködjünk. Sok gyerek vár még az egészséges álomra!
Andris sokáig alszik, átalussza majdnem az egész délelőttöt.
- De jót aludtam! És milyen éhes vagyok! Nagyszerű, süt a nap, mehetek strandra a barátaimmal!
Amikor Andris be akarja vetni az ágyát, csudaszép tarka álomporgolyót talál a párnája alatt.
- De gyönyörűen csillog! Ezt biztos Álommanócskától kaptam! - örvendezik Andris.
És ezentúl valahányszor első szóra, morgás nélkül lefekszik, reggel valami meglepetést talál a párnája alatt. Már egész gyűjteményre való álomporgolyója van, és mindig ő nyer, valahányszor golyózik a barátaival.
Gerlinde Ortner: Egy-két-hár, nem félsz már
Anyu! Anyu! - kiabál riadtan Klaudia. - Gyere be! Félek! Olyan rosszat álmodtam! - Édesanya megnyugtatja, Klaudia pedig kérdezősködni kezd: - Miért álmodom mindig olyan rosszat? Mitől vannak a rossz gondolatok? Igazából mi is az, hogy gondolat? Honnan jön az álom? Miért nem álmodhatok mindig szépeket? A felnőttek is álmodnak rossz dolgokról, anyu? Te meg apu miért nem szoktatok félni éjszaka?
- Mennyi kérdés! - mosolyog édesanya - Egyszerre nem is tudok ennyire válaszolni. Persze hogy a felnőttek is szoktak rosszat álmodni. Ilyesmi mindenkivel előfordul. A gondolat - az már nehezebb dolog. Talán jobban megérted, ha mesélek neked valamit. Képzeld el, hogy a gondolatok apró kis emberkék. Valójában persze nem azok, de hát ez most mese lesz.
Nos, ezek a gondolatemberkék eleinte nagy békességben éltek, és szorgalmasan dolgoztak. Minden egyes gondolatemberkének megvan a feladata. Az egyik gondolat például el tudja neked újra mesélni azt a mesét, amit anyu felolvasott. A másik újra megmutatja a sok szép játékot, amivel a barátnődnél játszottatok. Némelyik gondolat segít emlékezned arra, amire a szüleid tanítottak, amit mutattak, vagy amit az óvodában vagy az iskolában gyakoroltál. Egyik gondolat nagyon jól számol, más gondolatok segítenek megtanulnod a verset.
Történt egy napon, hogy a gondolatemberkék összevesztek. Hogy hogyan is kezdődött a csetepaté, arra már senki sem emlékszik - csak annyi biztos, hogy a békességnek befellegzett. Az egyik gondolatemberke egyszeriben fontosabbnak képzelte magát a többinél. - Én igen fontos gondolat vagyok. Fel sem tudná építeni a gyerekünk a várat, ha én nem súgnám meg neki, hogyan folytassa. Egyszóval: sokkal fontosabb vagyok, mint te! - vágta oda ez a gondolatemberke a számológondolatnak. - Láttál már olyan gyereket, aki örül, ha számolnia kell?
- Lehet, hogy nem örül - vágott vissza mérgesen a számológondolat -, csakhogy én segítem hozzá a gyerekünket, hogy jó tanuló legyen, hogy egyedül tudjon vásárolni, hogy megtanulja beosztani a zsebpénzét!
- Ugyan, mit vitatkoztok - szólt közbe egy harmadik gondolat. - Hisz mindenki tudja, hogy én vagyok a legfontosabb, engem illet a dicsőség. Abból a sok szépből, amit a gyerekünk átél, én barkácsolom össze számára a leggyönyörűbb álmokat. Ugyan, van-e annál jobb, mint szépeket álmodni?
Az álomgondolat pöffeszkedése láttán a többi gondolatemberke majd megpukkadt mérgében. De minél dühösebbek lettek, annál jobban örvendezett az álomgondolat. Felfuvalkodott, lábujjhegyre állt, hogy megmutassa a többi gondolatemberkének: csakugyan ő a legnagyobb, legfontosabb minden gondolat közt. Egyre több és több gondolatemberke gyűlt a fontoskodó gondolat köré. Először megpróbáltak a lelkére beszélni: ne legyen már olyan fennhéjázó, hisz ők valamennyien együtt fontosak és jelentősek a gyereküknek - mindegyik gondolatemberke a maga módján. Csakhogy az álomgondolat nem volt hajlandó egyikükkel sem összemérni magát. No, akkor támadt csak haddelhadd! Egymás szavába vágtak, ordítoztak, hadonásztak, de egyiknek sem sikerült letromfolnia az álomgondolatot. Kénytelenek voltak belátni, hogy szavakkal nem mennek semmire.
Összedugták hát a fejüket a gondolatemberkék, és azon tanakodtak, hogyan győzhetnék le a pöffeszkedő álomgondolatot.
- Majd mi megmutatjuk, hogy egy gyereknek egyáltalán nincs szüksége álmokra! Na várj csak!
Mérgükben nem sokáig gondolkodtak-fontolgattak: eltökélték, hogy majd jól megtréfálják a hetvenkedő frátert! Eszükbe sem jutott, hagy a tréfa talán balul sülhet el.
Ugyan, mit főztek ki a gondolatemberkék? Elhatározták, hogy jól összekavarják az álomgondolat szép álmait. Olyan buzgón törték a fejüket újabb és újabb tréfákon, annyira örvendeztek, hogy milyen jól felbosszantják majd az álomgondolatot, hogy közben egészen megfeledkeztek szegény gyerekükről, akinek meg kell szenvednie a sok rossz álmot. Nagy sokára azután elült a nagy hűhó, és előlépett a legértelmesebb gondolat.
- Ne légy annyira elbizakodott - tanácsolta az álomgondolatnak. - Mindannyian egyformán fontosak vagyunk. Mindegyikünkre szükség van, de egyikünknek sem szabad azt hinnie, hogy ő a legfontosabb. Csak akkor segíthetünk a gyerekünknek, ha összefogunk, ha sutba vágjuk a vitát.
Az álomgondolat megfogadta a legértelmesebb gondolat jó tanácsát. A többi gondolatemberke is megbocsátott neki, és többé nem ártotta magát a munkájába. Így aztán az álomgondolat megint szép, derűs álmokkal ajándékozta meg a gyereket.
Hanem, mivelhogy igencsak hiú volt őkelme, néha bizony megfeledkezett jó szándékáról. Hencegett, hetvenkedett, mindenáron le akarta tromfolni a többieket. Csakhogy a gondolatemberkék résen voltak. Már aznap éjjel jól összezavarták az álmokat, egészen addig, amíg az álomgondolat megint meg nem juhászodott.
Ezért aztán még manapság is megtörténik, hogy a gondolatok összekapnak, te pedig rosszat álmodsz. Rossz szellemekről, rablókról, gonosz emberekről - de ha így van, az csak a gondolatemberkék veszekedésének köszönhető, akik máskor anyu aranyos meséit mondják el neked újra meg újra. Ha már iskolába jársz, és azt álmodod, hogy hosszú-hosszú számoszlopot kell összeadnod, de sehogy sem érsz a végére - hát ebben a számológondolat a ludas. Ha álmodban fenyegető csatasorba fejlődnek a játékaid, vagy pedig felkerekednek, és világgá mennek - nos, ennek az a gondolat az oka, amelyik máskor is segít neked várat építeni.
Most pedig elárulom, hogyan teremthetsz rendet a buta gondolatok között, hogyan bírhatod rá őket, hogy mindegyik szép rendesen végezze a dolgát. Meglátod, sikerül - hiszen te vagy a gondolataid kapitánya!
Ugye, hallottál már a vidám varázslóinasról? Te is lehetnél ám varázslóinas. De bizony eleinte a varázslóinasoknak sem sikerül mindig a varázslás a varázsigékkel. Még a hatalmas, jóságos varázslómester sem járt különbül hajdanában, varázslóinas korában. Neked is gyakorolnod kell egy kicsit, hogy nagyra növekedjen a varázserőd.
Mi az a három fontos dolog, amire minden varázslóinasnak szüksége van? Varázsige, varázsvessző - és: TÜRELEM! A varázsigét könnyű megjegyezni: "Egy-két-hár, nem félsz már." Következik a varázsvessző, ami talán még a varázsigénél is fontosabb. A varázsvesszőt helyettesítheti a legkedvesebb játékod. Ugyan, mi az? Talán a maci? Vagy a kutyus? Vagy a nyuszi? Lehet persze a kedvenc babád is. Fogd meg, szorítsd jól magadhoz, és úgy mondd el a varázsigét. Most pedig igen fontos mozzanat következik. Miután elmondtad a varázsigét, gondolj valami nagyon szépre vagy nagyon mókásra. Képzeld el, például, milyen aranyos képe van a macidnak, és milyen puha a bundája. Vagy gondold el, milyen jól fogsz holnap játszani vele. Szorítsd jól magadhoz a kedvenc játékodat, és nagyon erősen gondolj a sok szép dologra.
De ha még most sem hagynak békében a buta gondolatok, ha még most is ijesztgetnek, próbáld elölről kezdeni az egészet. Mindjárt jobban és biztonságosabban érzed magadat. Segít ebben a kedvenc játékod is. Ha sikeres volt a varázsige, másnap reggel mesélj róla a szüleidnek, hadd örüljenek ők is, hogy az ő kis varázslóinasuk milyen ügyes.
Az Őzike Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt egy özvegyember meg egy özvegyasszony. Az özvegyembernek volt egy kisfia meg egy kisleánya, az özvegyasszonynak nem volt egy csepp gyermeke se. Egyszer, hogy, hogy nem, rágondolta magát az özvegyember, elvette az özvegyasszonyt.
Egy darabig csak szépen bánt az asszony a gyermekekkel, hanem aztán mindig ütötte-verte őket, soha jó szemet se vetett rájok, utoljára még azt sem engedte meg nekik, hogy a házban háljanak, hanem a pitvarban vetett nekik ágyat. A kisleány már nagyobbacska is volt, okosabb is volt, mint a kisfiú, sokszor búsult rajta, hogy nekik milyen rossz sorsuk van, sokszor fél éjszaka se tudott aludni a nagy bánat miatt. Egyszer, amint ott sírdogált az ágyában, hallja, hogy az apja meg az anyja beszélgetnek a házban. Odahallgat, hát mit hall, mit nem, hallja ám, hogy arra beszéli rá az anyja az apját, hogy hizlalják meg őket dióval, ha aztán jól meghíznak, vágják le. Megijedt a kisleány nagyon, de nem szólt senkinek semmit.
Ez napságtól fogva jó dolguk volt a gyermekeknek, egész nap mindig előttök állt a sok dió, akkor etteék, mikor nekik tetszett, de még rájok is parancsoltak, hogy vagy kell, vagy nem, mindig egyenek, a mostohájok is mindig édesgette, lelkemezte őket, csak hogy tejbe-vajba nem fürösztötte. Már fogytán volt a dió, amit elibök tettek; egyszer a kislány megint nem aludt egy éjszaka, hát hallja, hogy mondja a mostohája az apjának:
– No, apjuk, szép kövérek már a gyermekek, itt már az ideje, hogy megöljük őket, holnap hát majd megfürösztöm mind a kettőt, holnapután aztán . úgyis vasárnap lesz . megöljük, nagy dínomdánomot csapunk belőlök.
Így is lett. Szombaton este odatette az asszony a sok vizet a tűzhöz, hogyha majd felforr, megfüröszti őket benne. Hanem a kislány se állhatta tovább, félrehítta a kisöccsét, elmondott neki mindent. Csak addig okoskodott, csak addig okoskodott a két kisgyermek, míg kisütötték-főzték magukban, hogy még aznap megszöknek. De az anyjok mindig szemmel tartotta őket, hogy sehogy se tudtak elillanni. Mikor már a vizet is kitöltötte az asszony a lúgzóba, hogy majd megfüröszti már a gyermekeket, a kisfiú csak elkapta a szappant, szaladt vele egyenesen az utcára. Az asszony restellt utána menni, a kislánynak mondta, hogy lóduljon, hozza vissza fülénél fogva. Nosza rajta! A kisleány is kiszaladt, utolérte az öccsét, hej, de nem vitte ám vissza, hanem megfogták egymás kezét, úgy szaladtak. Mikorra a gonosz mostoha észrevette, hegyen-völgyön túl voltak.
Amint mentek, mendegéltek világtalan világra, járatlan járt utakon, egyszer a kisfiú megszomjazott. Azt mondja a kislánynak:
– Jaj, édes kis testvérem, be ihatnám!
– Elég baj az, édes kis testvérem, de majd csak találunk valahol egy kis vizet, akkor aztán ihatol.
Csak mentek, mendegéltek aztán tovább, egyszer előtaláltak egy farkasnyomot tele vízzel. Nagyon megörült a kisfiú.
– Édes kis testvérem, iszom én ebből a vízből.
– Ne igyál, édes kis testvérem, mert majd farkassá változol.
A kisfiú szót fogadott, nem ivott.
Megint mentek, mendegéltek, megint találtak egy rókanyomot, az is tele volt vízzel. Megint megörült a kisfiú.
– Édes kis testvérem, iszom én ebből a vízből.
– Ne igyál, édes kis testvérem, mert majd rókává változol.
Megint szót fogadott a kisfiú, megint nem ivott.
Megint mentek, mendegéltek tovább. Már a kisfiú olyan szomjas volt, hogy alig tudott a lábán állani. Harmadszor is találtak egy kis őznyomot, az is tele volt vízzel. Azt mondja a kisfiú:
– De hiszen, kedves kis néném, tovább már nem állhatom ki, már ebből iszom.
– Ne igyál, édes kis öcsém, mert majd őzikévé változol.
A kisfiú nem hallgatott rá. Hiába kérte a nénje, ivott a vízből, s menten őzikévé változott. Sírtak-ríttak mind a ketten, hogy most már mit csináljanak. De biz azon már nem lehetett segíteni.
A kisleány aztán leszakította a kötője madzagát, abból csinált egy kis pórázt, rákötötte az őzike szarvára, úgy vezette maga után. Így ballagtak aztán nagy búslakodva; egyszer rájok esteledett. Gondolkoztak, hol feküdjenek le aludni; féltek nagyon az éjszakától, egyszer megláttak egy boglya szénát, abba a kisleány egy nagy lyukat vájt, oda bújtak mind a ketten.
Még jóformán el se aludtak, hát egyszer csak kutyacsaholást hallanak. Nagyon megijedtek az istenadták, úgy összebújtak, mint a szegény ember malacai.
Hát éppen egy király vadászgatott arra, annak a kutyája érezte meg az őzike szagát, azért kerülgette a boglyát nagy ugatások között. Odament a király is megnézni, mit ugat a kutya. De ő sem látott semmit.
–Márpedig . gondolta magában . akárhogy, mint, de itt valaminek lenni kell.. Bekiáltott a lyukon:
– Ki van, mi van ebben a boglyában?
Nem szóltak a gyermekek, mert nagyon meg voltak ijedve. Megint bekiáltott a király:
– Ki van, mi van ebben a boglyában?
Megint nem szólt senki. De már ekkor mérges lett a király.
– Ki van, mi van ebben a boglyában? Szóljon, mert mindjárt belövök.
Erre aztán nagyon megijedt a kisleány, kibújt a boglyából, húzta maga után a kis őzikét is. A király kikérdezte, hogy került, mint került oda. A kisleány elmondta az egész élete történetét, hogy akarták őket megölni; hogy szöktek el; hogy változott a kisöccse őzikévé. A királynak nagyon megtetszett a kisleány, hazavitte a kis őzikével együtt, s ráparancsolt az egész háza népére, hogy jól bánjanak velök.
Fel is nevekedett a kisleány gyönyörűségesen, olyan szép hajadon lett belőle, hogy öreg ember szeme is megállott rajta; a kis őzike pedig mindig ott settenkedett körülötte.
Egyszer . hogy történt, hogy nem, nem tudom megmondani . beleszeretett a király a leányba, el is vette feleségül. Nagy lakodalmat csaptak, Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé. Mikor legjavában foly a lakodalom, jön egy idegen ember, hoz egy nagy pecsétes írást, amiben azt írta a szomszéd király, hogy neki most hadakozhatnékja van, azért álljon ki a síkra, ha van lelke! Mit volt mit tenni, elbúcsúztak egymástól nagy sírások-rívások közt, s elindult a király a háborúba.
Volt neki egy régi, öreg gazdasszonya, arra bízta rá a feleségét, hogy vigyázzon rá, míg ő oda lesz. Hej, pedig inkább bízhatott volna farkasra bárányt, verébre búzát, hogy őrizze meg, mint erre a vén boszorkányra a feleségét, aki megfojtotta volna a menyasszonyt egy kanál vízben, úgy haragudott rá. Azért haragudott pedig a vén csoroszlya, mert neki is volt egy ragyavert pofájú leánya, azt akarta elvetetni a királlyal. Örült a vénasszony, mikor rábízta a király a feleségét, gondolta magában, hogy majd elteszi ő ezt láb alól.
Jó idő múlva a király elmenetele után egy aranyhajú gyermekkel áldotta meg az Isten a királynét, azért még jobban irigykedett rá a gazdasszony.
Egyszer egy szép reggel kimentek ketten, a királyné meg a gazdasszony, a kertbe sétálni. Volt ott egy szép halastó, tele volt mindenféle arany-ezüst hallal. A királyné, amint ott nézegeti a szép kis halakat, egyszer megkapta hátulról a gazdasszony, s belelökte a vízbe.
A királyné elmerült, de nem fulladt bele, hanem egy szép aranykacsává változott, de ezt a gazdasszony nem vette észre, azt gondolta, hogy belefúlt, visszament a palotába, mint akinek jó rendben van a szénája.
Eközben bevégezte a király a háborút; megverte az ellenséget, hazament nagy diadallal. A gazdasszony elébe ment nagy sírva-ríva, elmondta neki, hogy az őzike éppen most lökte bele a királynét a halastóba . olyan folyvást hazudott, mintha írásból olvasta volna ., még azt is elmondta, hogy hogy történt, mint történt. A király nagy búbánatba esett, az őzikére pedig úgy megharagudott, hogy kiadta a parancsot, hogy jövő vasárnap meg kell ölni.
A szép királynénak pedig . aki aranykacsa képében úszkált a tóban . sehogy se volt nyugta; mindig a kisfiú után isett-visett a lelke. Be is lopódzott egyszer a palotába, szépen megfürösztötte, bepólyálgatta a kisfiát, lefektette a bölcsőbe. Azután odament az urához, azt végig-végigsiratta, de azt sirathatta, az nem ébredt fel, mert a gazdasszony álomport tett az ételébe. Legutoljára a kisöccse, a kis őzike vackához ment.
– Élsz-e még, kisöcsém?
– Élek bizony, kis néném; aranykés torkomnak, aranybödönce véremnek, maholnap megöl a király gazdasszonya.
Második este megint csak elment a királyné aranykacsa képében. Megfürösztötte a kisfiát, végig-végigsiratta az urát. De az megint nem ébredt fel, mert a gazdasszony megint álomport tett az ételébe. Legutoljára megint a kisöccse, a kis őzike vackához ment.
– Élsz-e még, kisöcsém?
– Élek bizony, kis néném; aranykés torkomnak, aranybödönce véremnek, maholnap megöl a király gazdasszonya.
Harmadnap vasárnap volt, meg akarták ölni a kis őzikét, már köszörülték is neki a kést, akkor azt a gráciát kérte magának a királytól, hogy hallgassa ki őt négyszemközt. A király megtette a kívánságát, bevezette a maga szobájába. Ott a kis őzike azt kérdezte tőle, nem vett-e az éjjel valamit észre, hogy járt körülötte, mert ez és ez volt itt. A király nagyon megörült, csak azon csodálkozott, hogy nem ébredt fel, mikor ő olyan ébren alszik.
– Jaj, felséges király . felelt az őzike ., azért nem ébredt fel felséged, mert a gazdasszony minden éjjel álomport tesz az ételébe, mert tudja, hogy ide jár a nénikém aranykacsa képében.
A király mindjárt megkegyelmezett az őzikének, azután behítta a kocsisát:
– No, Pista, te nekem mindig hű szolgám voltál, megtennél-e a kedvemért egyet?
– Meg én, felséges király gazdám. Hát mi lenne az?
– Csak az, hogy mikor behozzák a vacsorát, lerántod az abroszt, ezért, meglehet, a képedre mászik a gazdasszony, de te azzal ne gondolj.
Megígérte a kocsis, de meg is tette. Mikor fel volt terítve minden, csak ember kellett volna hozzá, aki megegye, Pista se kérd, se hall, nekimegy az asztalnak, mint akinek elment a sütnivalója, lerántja az abroszt ételestül, mindenestül. A gazdasszony majdhogy ki nem kaparta a két szemét, úgy nekiment. De Pista azzal nem gondolt.
No ez eddig megvolt. Amint aztán kitakarodott a gazdasszony a szobából, meghagyta a király a kocsisnak, hogy maradjon bent nála, fedje be a gyertyát egy kaptárral. Ha majd aztán ő elkiáltja magát, kapja le róla hirtelen, addig pedig olyan csendesen viselje magát, mintha meghalt volna, akármit hall, lát, meg ne mozduljon. Ezzel a király lefeküdt, tettette magát, mintha aludnék.
Egyszer szép csendesen megnyílt az ablak, berepült rajta az aranykacsa, gyönyörű szép királynévá változott, még százszor szebbé, mint azelőtt volt, megfürösztötte a kisfiát, bepólyálta, lefektette; azután odament az urához, hogy majd végig-végigsiratja, de a király se volt rest, kiugrott az ágyból, magához ölelte, megcsókolta.
Pista hirtelen lekapta a kaptárt a gyertyáról, mindjárt világos lett, többet nem volt menekvése a szép királynénak.
Másnap nagy lakodalmat csaptak; hét nap, hét éjjel mindig járták azt a híres tyúkverő kállai kettőst.
A vén gazdasszonyt pedig négyfelé vágatta a király, s kiszegeztette a város négy sarkára.
A kis őzike baját is annyira szívére vette a király, hogy összegyűjtötte a világ valamennyi orvosát, doktorát, azok aztán addig-addig mesterkedtek, míg utoljára csakugyan átváltoztatták olyan szép legénnyé, hogy keresni kellett a párját.
MÉHEK
Ezer
Szorgos
Méhe
Zümmög,
Ezer gyűszű
Mézet
Gyűjtött.
Ezer
Virág
Kelyhe
Kellett,
Míg a
Kaptár
Tele
Tellett.
Weöres Sándor
Tó vize, tó vize csupa nádszál
Egy kacsa, két kacsa odacsászkál
Sárban ezer kacsa bogarászik
Reszket a tó vize, ki se látszik
MEGJÖTT A GÓLYA
Kikeleti kerek berek-
Jön a gólya: kelep,kelep.
Kelepel a berek felett,
Meghozta a fényes
Kikeletet.
Verses mese
Kányádi Sándor
Az okos kos
Lucskos, latyakos
ősz vége volt, akárcsak
most,
mikor vásárra vittek egy kost.
Szép nagy állat volt,
fajtiszta racka,
sajnálta is nagyon a gazda,
de nem volt mit tenni,
mivel a kos nem tudott
viselkedni.
Mindig tilosba járt,
s volt úgy, hogy hetekig
odahált,
máskor meg naphosszat
tekergett kedvére,
(mint akinek nincs meg
a leckéje),
s mikor már rosszat
gondolhattak volna,
hogy most aztán vége:
farkas vagy medve
valami megette,
csak előállt, mintha
mi sem történt volna.
Tűrt, tűrt a pásztor,
aki egyébként jámbor
ember hírébe állott,
és még büszke is volt olykor
a kosára,
de egyszer csak megelégelte
a dolgot.
Tarisznyát vett a vállára,
szarvon fogta a kost, és
elvitte a szóban forgó
őszi vásárra. .......
Folytatás a csatolásban....
http://i240.photobucket.com/albums/f.../azokoskos.jpg
Madonna - Angol rózsák
(lányoknak ajánlom)
Idézet:
Eredeti szerző reni978
Adok egy linket, nézz körbe!
http://www.csibeszkemagazin.hu/index.php?blog=3
Csalánlevél
Tüzes csipke-
Kezem,lábam
Összecsípte.
Totyogj ide,
Öreg kacsánk,
Csipkedd meg a
Csúnya csalánt!
Nem ebből van?Idézet:
Eredeti szerző bzsuzsu
http://www.flaccus.hu/Temakoronkent/...jsp?konyv=2541
Sziasztok!
Kedves nomi2! Örülök, hogy tetszett a vers, és csak csatlakozni tudok azokhoz,akiknek nagyon tetszik ez a fórum. Én is óvónéni vagyok és nagyon sok hasznos dolgot találtam itt, ami szinesebbé, érdekesebbé teszi napjainkat az oviban.
Hoztam egy méhecskés verset, szerintem nagyon aranyos.
Méhecske
Ki dolgozik kinn a kertben?
Ide röppen, oda röppen,
szorgoskodik, közben zümmög,
körbesétál, halkan dünnyög.
Visszaröppen a kaptárba,
táncot ropva magyarázza,
merre menjen sok kis társa,
nektármezőt hol találja.
Verses mese
Kormos István - A kunkorifarkú kakas
Hol volt,
hol nem,
egy kunkorifarkú kakas.
Egyszer elébe gurul az úton,
hoppsza! egy ezüst garas.
Megörül igen a kakas,
a kedve igen magas.
Kukorint:
„Ihajla, hej!
Gyere csak, garasom!
Szomjamat oltanom
kocsmába szaladok,
borocskát ihatok,
egy ezüst garasért
jut egy meszely!”
A kunkorifarkú kakas
csőriben az ezüst garas.
Elindul az úton,
elindul magába,
szalad a kocsmába;
a kedve igen magas.
Az úton elébe toppan,
elé egy kacsa a porban.
Kérdezi:
„Ugyan hova,
kunkorifarkú koma?”
Kukorint nagyot a kakas:
„Ihol egy ezüst garas!
Ihajla, hej!
Csőrömbe garasom!
Szomjamat oltanom
kocsmába szaladok,
borocskát ihatok,
tőled se sajnálom
jó kacsa pajtásom,
egy ezüst garasért
jut egy meszely!”
folytatás a csatolásban...
http://i240.photobucket.com/albums/f...1192046547.jpg
Még méhecskés vers, mi az oviban el szoktuk játszani, a gyerekeknek nagyon tetszik, ők a méhecskék.
Züm, züm repkedek,
tarka rétet keresek,
hogyha látok, alá szállok,
engem várnak a virágok.
Züm, züm repkedek,
virágport gyűjtögetek,
hadd teljenek meg a lépek,
készítek majd édes mézet.
Sziasztok!
Ez egy egész kicsiknek való simogatós játék:
Sűrű erdő (megsimogatjuk a baba buksiját),
Kopasz mező (megsimogatjuk a homlokát),
Pislogó (szemeit simítjuk),
Szuszogó (orrát érintjük),
Tátogó (száját simítjuk),
Itt bemegy (alsó ajka alatt érintjük)
Itt megáll (nyakát cirógatjuk)
Itt a kulacs, itt igyál! (pocakját csikizzük - ld. kerekecske-gombocska)
Ismer valaki rajzolós mondókákat a "pont-pont-vesszőcskén" kívül? Tudnátok küldeni?
Köszi,
torpenyul
Mondókák a kezek megmozgatásához, tornáztatásához
Gyógyító mesék - 1. (immunrendszer)
Képzeld csak el, ez egy gyógyító mese! De csak akkor működik, ha Te is segítesz. Mert ebbe a mesébe bizony Teneked kell majd rajzolnod!
Tudod van az úgy, hogy némelyik gyerek folyton kint rohangál, egész nap meg nem áll, csak játszik és szalad és játszik, és ez megy napról-napra, hétről-hétre. Ezek a gyerekek sosem betegek, nem is nagyon szoktak hiányzozni az iskolából vagy az óvodából.
De vannak olyan gyerekek is, akik néha betegek lesznek. Fáj a hasuk. Lázasak lesznek. Hányingerük van. Vagy köhögnek. Esetleg sípolva veszik a levegőt. És akkor nincs ám óvoda sem. Pedig az óvoda jó dolog ám, hidd el. Te is tudod. De amikor beteg vagy, akkor Te sem mehetsz oda. Otthon kell pihenned.
Na és olyan is van, hogy egy kisfiú vagy egy kislány, aki ügyesen bevette az összes orvosságát, és szépen meggyógyult, visszamegy az óvodába, de aztán megint beteg lesz. És amikor megint meggyógyul, nemsokára újból beteg lesz. És ezek a gyerekek sokat vannak otthon, de az is lehet, hogy néha még a kórházba is be kell menniük, hogy ott gyógyítsák meg őket.
Hát ezen gondolkoztam, hogy ha egyszer meggyógyultál, vajon minek leszel beteg újból? Tudod, meddig gondolkoztam? Nagyon sokáig! Képzeld el, hogy reggeli közben kezdtem ezen gondolkozni, ebéd közben még mindig csak ugyanezen gondolkoztam, és csak vacsora közben hagytam abba.
Tudod, miért hagytam abba? Azért, mert végre rájöttem valamire. Rájöttem, hogy miért lesznek betegek a gyerekek.
Az egészről egy kicsike házmester tehet. Bizony. Mert igazándiból az úgy van, hogy minden gyerekben lakik egy kicsike házmester. Na ez nem olyan igazi, nagy házmester, hanem egy egészen picike.
Őneki az a dolga, hogy figyeljen rá, odabent a gyerekekben mindig minden rendben legyen. Ha jön egy bacilus, amitől betegek lennének a gyerekek, hát fogja a seprűjét, és jól kiseperi. Ha fáj a hasad, odamegy, és jól elkergeti a hasfájást. Ha fáj a torkod? Akkor jól kiakarítja odabent a torkodat, és már el is múlt a fájdalom! Egész nap dolgozik ez a kis házmester, és mindenre odafigyel! Képzeld, ha jól dolgozik, semmilyen betegséget nem enged be a testedbe! Nem fél semmitől! Sem a náthától, sem a hányingertől vagy a fejfájástól vagy a köhögéstől, semmitől sem fél, mert mindet el tudja kergetni.
Na de ha ő ilyen ügyes, akkor miért lesznek a gyerekek mégis betegek? Hát azért, mert néha bizony kicsit ellustul ez a házmester. Talán, amikor túl sokat ülsz a tévé előtt, és akkor ő is csak a tévét nézi a szemeden keresztül, és közben elfelejt kitakarítani? Nem tudom. De néha bizony olyan lusta lesz, hogy csak itt-ott takarít, egy kicsit sepreget, aztán lefekszik aludni, vagy visszacsücsül a tévé elé. És bizony, amikor ő nem figyel, hát néhány bacilus belopakodik a testedbe, és akkor beteg leszel. És ha beteg vagy, akkor gyógyszereket kell szedned, hogy meggyógyulj. De ha a kis házmester még utána is csak alszik, és lustálkodik, akkor megint be tud lopakodni egy bacilus.
Én egyszer fel akartam ébreszteni egy ilyen lusta házmestert. Becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy ott alszik. Nagy sapkája volt, picike lábai, és jó nagy pocakja. Sárga fekete csíkos pullóver volt rajta, kicsit olyan volt benne, mint valami dagi méhecske. Hát úgy aludt, hogy hiába mondtam neki: "Ébresztő, te hétalvó!", nem ébredt fel egy percre sem. Aztán kiabáltam neki: "Ébresztő, Te hétalvó, sőt, Te lusta-lusta nyolcalvó, keljél fel, hasadra süt a nap!" De semmi.
Aztán raktam mellé ébresztőórát, hadd csörögjön jó hangosan! Semmi. Megcsikiztem a talpát egy madártollal. Még mindig semmi. Lespriccoltam vizipisztollyal. Semmi, semmi, semmi.
Kicsit szomorú is lettem, hogy nem sikerült felébresztenem. Bánatomban elkezdtem firkálni egy üres papírlapra. Lerajzoltam őkelmét, a hétalvó házmesterkomát. És ha már nem tudtam felébreszteni, hát most csak azért is úgy rajzoltam le, hogy ébren van. Éppen egy seprűt fogott a kezében, amivel pont úgy sepregetett, hogy elkergesse az összes bacilust, hasfájást, köhögést és hányingert, és minden betegséget, ami csak létezik a földön.
Szépen lerajzoltam, még ki is színeztem. Aztán álmos lettem, a ceruza kipottyant a kezemből, én pedig elaludtam.
Álmomban találkoztam vele. Pont úgy nézett ki, mint ahogyan lerajzoltam. Kicsit még álmosan pislogott, de ébren volt!
És amikor felébredtem, olyan jól éreztem magamat! Mert a házmester tényleg felébredt! Tudod, miért? Képzeld, ezt a házmestert csak úgy lehet felébreszteni, ha lerajzolod. Ha lerajzolod őt, és szépen kiszínezed, és a papírt lerakod az ágyad mellé, de úgy ám, hogy felfelé legyen rajta a rajz, akkor amikor Te alszol, felébred a kis házmester. Mert meg akarja kukucskálni, mit rajzoltál róla. Mert nagyon-nagyon kíváncsi természete van! De amíg Te ébren vagy, nem bújik elő. Csak amikor elalszol. Akkor viszont kibújik az ágyából, és megkukkantja a rajzodat. És imádja a színes gyerekrajzokat. Főleg, ha pont ő van rajta. És ettől olyan jó kedvű lesz, hogy minden álom kimegy a szeméből, és egyből fogja a seprűjét, és elkezd takarítani odabent. Fülön csípi az összes bacilust, bizony!
Tudod mit? Ébresszük csak fel a Te kicsi házmesteredet is! Rajzold le ide őt! De nehogy azt rajzold le, ahogy alszik, hanem azt, ahogy éppen takarít a seprűjével. És szépen színezd is ki, mert azt nagyon szereti. Ha lerajzoltad, tedd ezt a papírt valahova az ágyad mellé. Tedd csak ki oda, és amikor este elalszol, gondolj közben arra, hogy fog örülni a kis házmester a rajzodnak, és gondolj még arra is, hogy fogsz majd Te is csodálkozni, amikor majd észreveszed, hogy már milyen régóta egészséges vagy! És ha mégis egyszer elkezdene fájni a torkod, a hasad, a fejed, vagy bármi bajod is lenne, hát csak rajzold le megint ügyesen, és rakd ki az ágyad mellé a rajzot éjszakára. Mert olyan kíváncsi ez a kis házmester, hogy úgysem bírja ki, hogy ne bújjon elő, hogy újból megkukucskálja, mit is rajzoltál róla. És akkor megint csak nekilát takarítani... Gyógyító mesék 2. - (száraz pizsama)
Ez a mese a gyerekek éjszakai bepisilését gyógyítja.Robinzon Béka szökőkútja
Tudod, ez is egy gyógyító mese. Akkor működik jól, ha közben lerajzolsz valamit a meséből. Annyit már most elárulok, hogy ebből a meséből egy kicsi, zöld békát kell lerajzolnod!
Szóval, volt a városban egy gyönyörű park. Hatalmas gesztenyefák nőttek ott, a játszótér mindig tele volt gyerekekkel, a park közepén pedig volt egy gyönyörű szökőkút.
A szökőkútból száz meg száz sugárban spriccolt a víz felfelé, aztán visszahullott a medencébe, és onnan egy kis ügyes szivattyú újra visszapumpálta a szökőkút tetejébe. Volt a szökőkúton egy kis csap, ami friss vizet engedett a szökőkútba, mert különben szép lassan kifogyott volna belőle a víz.
Lakott ám abban a szökőkútban egy apró, zöld békácska. Úgy hívták, hogy Robinzon. Hogy miért pont Robinzon? Erre nagyon könnyű válaszolni! Azért, mert az anyukája, meg apukája ezt a nevet adták neki. Hogy miért pont ezt a nevet? Erre is nagyon könnyű választ kapni. Főleg akkor, ha megkérdezitek az anyukáját meg az apukáját. Nekem viszont erre most nincs időm, mert mondanám tovább a mesét.
Robinzon béka, ahogy már azt említettem az előbb, ebben a szökőkútban lakott már egy jó ideje. (Ugye már elkezdted őt lerajzolni? Aztán ne felejtsd el kiszínezni!) Nap közben, amikor a legnagyobb volt a meleg, ő a hűs vízben úszkált, és a gyerekeket szórakoztatta mindenféle mutatvánnyal. Felmászott a szökőkút legtetejébe, és lecsúszott egy vízsugáron. Vagy éppen az egyik sugár tetején egyensúlyozott, és közben bukfencezett. A gyerekek szerették őt nézni, közben kezecskéiket belógatták a vízbe. Néha odaúszott Robinzon Béka, és belemászott egy kisfiú vagy egy kislány kezébe, hogy megsimogathassák. Estefelé, amikor már szelídebben sütött a nap, a kis béka szívesen bújócskázott a virágok között, a gyerekek pedig nevetve keresgélték.
Sajnos egyszer elromlott a szökőkútban a kis csap. Néha túl sok vizet engedett át a szökőkútban elrejtett apró csövön keresztül, és ilyenkor a víz egyre nagyobb és nagyobb lett a medencében, néha olyan nagy, hogy már nem fért el, hanem kiöntött egy kicsit. Nap közben sosem történt ez meg, talán a azért, mert a napocska erősen sütött, és a nagy melegben lenyújtotta a sugarait a vízbe, hogy felszívjon egy kis hideg vizet. Aztán odajártak a parkból a madarak is inni. Sőt, néha jött egy pár kutya és macska is, aki ivott a vízből. (Igazából én egyszer láttam egy rókát is, de akkor még nagyon korán volt, olyan korán reggel, amikor Te még alszol. A róka csak belopózott a parkba, ivott a vízből, aztán már el is tűnt. Ki tudja, honnan került oda? Én ugyan nem tudom, de az látszott rajta, hogy nagyon szelíd volt.)
Tehát nap közben minden rendben volt. Éjszaka viszont, amikor a madarak már a fészkükben aludtak, a kutyák és macskák hazamentek, és a róka is visszavonult a város széli erdőbe (vagy épp a gazdájához, mert mondom, nagyon szelíd volt ez a róka), akkor bizony előfordult, hogy a a víz addig emelkedett a szökőkút medencéjében, amíg egyszer csak kiöntött. Ilyenkor reggelre a szökőkút körül minden tiszta sár volt, a gyerekeket nem is nagyon engedték a szüleik oda, hogy azok belelógassák apró kezeiket a vízbe. A virágok is teljesen eláztak, csak estére tértek magukhoz újra, amikor a nap már felszárította körülöttük a vizet.
A parkot és a szökőkutat egy öreg kertész gondozta, aki nagyon szomorú lett, mert igazából csak a virágokhoz és a fákhoz értett, a szökőkutat ugyan gyakran kitakarította, de fogalma sem volt, hogyan tudná megjavítani azt a csapot. Robinzon Béka viszont jó barátja volt, így hát tőle kért segítséget. Megbeszélte vele, hogy a kis béka éjjelente néha ránéz a kis csapra, és ha az véletlenül megint túl sok vizet engedne a szökőkút medencéjébe, akkor majd Robinzon Béka egyszerűen csak kihúzza egy kicsit azt a dugót, ami a medence legalján volt, és amit csak akkor használtak, amikor télen leengedték a medence vizét, hogy a fagy ne tegye tönkre a szökőkutat.
Robinzon Béka nagyon örült, hogy segíthet az öreg kertésznek, hát még annak, hogy újra játszhat majd nap közben a gyerekekkel.
Boldi rajza
Csakhogy az éjszakák valahogy nem úgy sikerültek, ahogy szerette volna. Sajnos szinte mindig elaludt, és amikor felébredt, már úszott a szökőkút körül a virágoskert, mindent ellepett a víz, meg a sár. Egyszer-kétszer felébredt ugyan, és olyankor nagyon boldog volt, hogy minden száraz maradt, de a legtöbbször bizony elaludt.
Most Robinzon Béka lógatta az orrát szomorúan a medence szélén. Az egyik kisfiú, akit úgy hívtak, Danika, amikor az anyukája nem figyelt, gyorsan kibújt a szandáljából, és mezítláb odaszaladt a szökőkúthoz a kis békához.
- Mi a baj, Robinzon Béka? - kérdezte kedvesen.
- Jaj, képzeld el, Danika, éjjel nem ébredek fel, amikor már túl sok víz van a medencében, és így nem tudom kihúzni azt a kis dugót a medence alján, és reggelre mindig kiönt a víz, tiszta sár lesz minden, és nem tudok veletek játszani.
- Ugyan, ezért nem érdemes szomorkodnod! Megmondom én neked, mit kell tenned.
- Mit - csillant fel az apró béka szeme?
- Most jól figyelj arra, amit mondok! Este, mielőtt elalszol, hunyd be a szemed, és képzeld el, hogy ma éjjel minden rendben lesz! Gondolj arra, hogy pont akkor fogsz felébredni, amikor már jó sok víz van a medencében. És amikor már nagyon álmos vagy, képzeld el, hogy reggel, amikor felébredsz, és körülnézel, azt látod majd, hogy minden száraz körülötted! Az is lehet, hogy még a csap is megjavul, meglásd!
Robinzon Béka aznap este, mielőtt elaludt volna, pont azt tette, amit a kisfiú tanácsolt neki. Lehunyta a szemét, és azt mondta magában: ma éjjel pontosan akkor fogok felébredni, amikor ki kell engednem a vizet. Aztán elképzelte, hogy minden száraz körülötte. Végül még arra is gondolt, talán a csap is megjavulhat.
És tényleg! A kisfiúnak igaza lett. Éjjel egyszer csak felébredt Robinzon Béka. Hoppá, de sok víz van a medencében. Gyorsan odaúszott a kis dugóhoz, és kiengedett egy adag vizet a medencéből. Aztán gyorsan visszabújt a kis kuckójába a szökőkút tövében, magára húzott egy nagy zöld levelet takarónak, és újból álomba merült.
Másnap reggel nagyot nézett. A virágok boldogan integettek neki, hiszen a reggeli harmat csöpp cseppjei csillogtak csupán a leveleiken. Aztán jöttek a gyerekek is, és nevetve játszottak a kis békával. Ő pedig annyi bukfencet vetett a vízsugár tetején, hogy még a madarak is ők nézték a gesztenyefákról.
Másnap éjjel megint ugyanígy tett, és megint felébredt az éjszaka. És ez így ment napról napra. Néha az is előfordult, hogy nem ébredt fel, hanem átaludta az éjszakát, mégsem öntött ki a szökőkút vize. Talán tényleg megjavult az a kicsike csap, nem tudom. Az is lehet, hogy csak egy aprócska kavicsocska szorult be valahova, amit közben kimosott a víz, de Robinzon Békának nem kellett minden éjjel felkelnie. És ha mégis túl sok víz volt a medencében, akkor ő mindig időben ébredt.
Na? Készen vagy a rajzoddal? Mert ha igen, ne felejtsd el éjszakára kirakni az ágyad mellé. Tudod, ezek a gyógyító mesék akkor működnek igazán, ha a szép színes rajzodat magad mellé teszed!
Bendegúz rajzaGyógyító mesék 3. (köhögés)
Ez a mese a köhögést - és hasonló betegségeket - gyógyítja.
Rajzolj valami szépet, amíg ezt a mesét hallgatod! Most Te döntsd el, hogy mi legyen az!
Robinzon Béka nagyon boldogan éldegélt a szökőkútjában, mert amióta Danika megtanította rá, hogyan vigyázhat arra, hogy a szökőkút vize soha ne öntsön ki éjszaka, minden reggel száraz maradt a szökőkút körüli virágoskert.Találkozott is Danikával minden délután.
Egy nap azonban nem jött Danika. Szegény Robinzon Béka ott búslakodott a szökőkút mellett. Egyszer csak észrevett egy ismerős nénit a parkban. Danika anyukája volt az, de most nem olyan kényelmesen sétált, ahogy Danikával szokott, hanem gyorsan szedte a lábait, mintha nagyon sietne valahova. "Most vagy soha" - gondolta Robinzon Béka, és egy pár ugrással az út mellett termett. Elbújt egy nagy lapulevél alatt, és amikor Danika anyukája mellé ért, akkor egy jó nagy ugrással a néni szatyrába vetette magát. Volt abban a szatyorban kenyér (még meleg), parizer, tej, paprika, paradicsom és retek. Na hát Robinzon Béka kihasználta az alkalmat, és a meleg kenyérre feküdt, betakargatta magát egy kis reteklevéllel, és addig forgolódott, amíg nem talált egy apró lyukacskát a szatyron, amin keresztül pont az utat látta.
Nem tartott sokáig az utazás, mert Danika nem messze lakott a parktól. Ahogy Danika anyukája lerakta a szatyrot a konyhában, Robinzon Béka egyből kiugrott, és óvatosan beosont a kisszobába. Egyből észrevette a kisfiút, aki pizsamába feküdt az ágyon, és nagyon szomorúnak nézett ki. Már épp az ágy szélére akart ugrani a kis béka, amikor nyílt az ajtó, és Danika anyukája valamit hozott egy kanálban. Danika bekapta a kanál tartalmát, aztán keserű arcot vágott, és gyorsan ivott rá egy kis vizet.
- Fúj, de rossz íze van! - mondta.
- Tudom, de ettől fogsz meggyógyulni. - mondta az anyukája. Megsimogatta Danika arcát, aztán kiment a szobából. Robinzon Béka egyetlen ugrással az ágyon termett.
- Szia Danika! - kiáltotta.
- Hát Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte meglepetten Danika.
- Nem tudtam, hogy mi van veled. Ezért eljöttem hozzád. Miért nem jöttél ma a szökőkúthoz?
- Mert beteg vagyok.
- Beteg? - csodálkozott Robinzon Béka. - Az meg micsoda? - ő ugyanis még sosem volt beteg.
- Hát... Fáj a torkom. És köhögök is. A doktorbácsi azt mondta, a tüdőm megbetegedett.
- Tüdő? Az meg mi? - kérdezte megint Robinzon Béka.
- Hát... Én sem tudom pontosan, de azt hiszem, azzal veszem a levegőt. És kettő is van belőle. Egyik a bal oldalon, a másik meg a jobb oldalon. A doktor bácsi adott gyógyszert, azt kell bevennem, hogy meggyógyuljak.
- De mitől lettél beteg?
- Hát... szerintem megint elaludt a házmesterem - tudod, az egy icipici emberke, aki vigyáz rá, hogy a bacilusok ne tudjanak megbetegíteni engem -, és most néhány bacilus bekerült a tüdőmbe. Azért lettem beteg.
- Elaludt? Hát ébresszük fel!
- Jól van, én már le is rajzoltam. - mondta Danika, és egy szép, színes rajzot vett elő, amin egy kicsike, csíkos ruhás emberke volt, akinek seprű volt a kezében. - Ezt a rajzot kirakom az ágyam mellé éjszakára, és akkor ő éjszaka felébred, és kibújik, hogy megkukucskálja, mit rajzoltam róla.
- Nagyszerű. Hát akkor én itt maradok, és majd beszélek azzal a lustasággal. - mondta Robinzon Béka.
Ennek Danika is nagyon örült, ezért még egy kicsit beszélgettek, aztán Danika kirakta az ágya mellé az éjjeli lámpa elé a rajzot a házmesterről, aztán még egy kicsit forgolódott, és elaludt. Robinzon Béka pedig csak csücsült az ágy szélén, lógatta a lábát, és egyre álmosabb lett. A végén már olyan álmos volt, hogy álmodni kezdett. Pontosabban nem tudta, hogy tényleg álmodik -e, vagy ébren van, mert valami nagyon furcsát látott. Egy apró szentjánosbogár röpködött a lámpa körül, de valahogy olyan furcsán nézett ki. Csíkos póló volt rajta, és egy apró seprűt tartott a kezében. Egyre lejjebb ereszkedett, aztán leszállt a rajzra, amit Danika a lámpa elé rakott. Letérdepelt, és megsimogatta a rajzot. Láthatóan nagyon tetszett neki. Robinzon Béka ekkor jött rá, hogy bizony nem álmodik! Nem, mert akit maga előtt lát, az nem más, mint a lusta házmester. Odaugrott hát mellé, és megszólította:
- Hát itt vagy végre!
A házmester ránézett, először kicsit meglepetten, aztán felettébb unottan, és nagyot ásított.
- Mi van? Ki vagy Te?
- Danika barátja vagyok. Segíteni akarok neki.
- Segíteni? És ugyan miért? - kérdezte a kis emberke, és álmosan megdörgölte a szemeit.
- Miért, miért? Hát nem tudod, hogy Danika beteg? Köhög! Bacilusok vannak a tüdejében!
- Izé... - a kis házmester zavartan babrált a seprűje nyelével. - Hát persze, hogy tudom. Tudom hát. Vagyis nem. Jól van, na! Elaludtam, és akkor mi van? Nem vettem észre azokat a bacikat! - látszott rajta, hogy bántja a dolog. - Tudod, mit? Segítesz nekem kitakarítani, hogy Danika hamarabb meggyógyuljon?
- Ööö... Hát, én szívesen segítenék, csak hát én nem vagyok olyan picike, mint Te...
- Ezzel ne legyen gondod! - nevetett a kis házmester, és a zsebébe nyúlt. Egy marék pirosan csillogó por volt a tenyerében. Odatartotta Robinzon Béka elé, és egy nagyot belefújt. A csillogó por felhővé változott, és egy pillanatra eltűnt benne a kis béka, aki hirtelen egy nagyot tüsszentett. És abban a másodpercben ő is icike-picike lett! A kis házmester kézen fogta, és felröppent vele a levegőbe. Aztán egyenes berepültek Danika orrán keresztül a kisfiú testébe. Robinzon Béka csak kapkodta a tekintetét, ahogy suhantak egy furcsa alagúton keresztül. Végül egy elágazáshoz értek, és ott leszálltak. A kis házmester előhúzott valahonnan egy sárga seprűt, és Robinzon Béka kezébe nyomta.
- Ide figyelj, barátom! Fogd ezt a seprűt. Ez egy varázs seprű! A közönséges piszkot és a port nem lehet vele összeseperni, de a bacilusokat egy perc alatt elkergeti bárhonnan. Itt, ahol állunk, ketté ágazik az alagút. Az egyik a bal oldali tüdőbe, a másik a jobb oldali tüdőbe vezet. Mert az embereknek, tudod, kettő tüdejük van. Én megyek az egyik oldalra, Te a másikra. Ne törődj semmivel, csak keresd meg az összes bacilust, ha odaértél, és kezd el őket kikergetni a seprűddel. Nagyon figyelj, hogy egyetlen egyet se hagyjál ott! Csak seperd őket kifelé!
Robinzon Béka nem sokat teketóriázott. Vállára csapta a seprűt, és elindult a jobb oldali alagúton. Hamarosan egy nagy barlangba érkezett. Mindenfelé apró lyukacskák voltak a falon, úgy néztek ki, mintha picike barlangocskák lennének azok is. Robinzon Béka elcsodálkozott, mert még sosem látott ilyet. Elsétált a barlang legvégébe, hogy ott is szétnézzen, hát hirtelen, mintha egy árny suhant volna el előtte. Mi lehetett az? Egyszer csak látja, hogy az egyik kis mélyedésben ott lapul valami csúnya kis teremtmény. Rögtön rájött, hogy ez csak egy bacilus lehet. Na megállj csak - gondolta -, és odasuhintott a seprűjével. A bacilus nagyot ugrott, és elkezdett rohanni kifelé. Sőt, még kettő másik is elrohant onnan, akiket eddig Robinzon Béka nem vett észre, pedig ők is ott bujkáltak valahol a közelben. Aha - gondolta. - Nem baj, ha én nem látlak titeket, a seprűtől úgyis megijedtek majd! - Azzal elkezdett a seprűvel hadonászni mindenfelé. Volt ott nagy rohanás, kérem szépen, a sok-sok bacilus rémülten kezdett szaladni kifelé. Volt, amelyik csak újabb rejtekhelyet keresett magának, de Robinzon Béka nagyon ügyes volt ám, és mindenre figyelt. Módszeresen hajtotta kifelé a bacilusokat, azok meg visítva menekültek. Ahogy szépen haladt kifelé, úgy tisztult ki mögötte szépen a barlang. Még a színe is szebb lett! Robinzon Béka pedig haladt szépen lassan kifelé a barlangból, és ügyesen forgatta a seprűjét, Hamarosan az elágazáshoz ért. Pont találkozott a kis házmesterrel, aki ugyanúgy hajtotta kifelé a bacilusokat a másik tüdőből.
- Gyerünk, kergessük ki az összeset! - kiáltotta neki. Elindultak visszafelé az alagúton, hajtották kifelé a sok száz bacilust, most már ketten mentek egymás mellett, forgatták a seprűiket, de olyan nagyon ügyesen, hogy egyetlen bacilus sem menekülhetett onnan. Hamarosan zsákutcába érkeztek. A bacilusok ott hemzsegtek az alagút végén, de nem tudtak tovább menni.
- Most figyelj! - mondta a kis házmester, és pajkosan kacsintott egyet. Azzal előhúzott egy aprócska madártollat a zsebéből, és odafent megcsiklandozott valamit. Az alagút megremegett, és hirtelen egy nagy szélvihar kirepítette őket a levegőbe, ki a gyerekszobába. A bacilusok pont kirepültek a nyitott ablakon, a kis házmester és Robinzon Béka pedig megkapaszkodtak Danika kispárnájának a csücskébe. A kis házmester később elmagyarázta, hogy azért csiklandozta meg belülről Danika orrát azzal az apró madártollal, mert tudta, akkor olyan nagyot tüsszent majd a kisfiú, hogy az összes bacilus kirepül onnan.
- Hú, ez jó volt! - nevetett a házmester. - Köszönöm, nagyszerűen csináltad!
- Szívesen - mondta Robinzon Béka. - Máskor is segítek, csak szólj. Most viszont egy kicsit elfáradtam. Hogyan fogok hazajutni a szökőkutamba?
- Ezt bízd rám! - nevetett megint a házmester, és újból a zsebébe nyúlt. Fehér port vett elé, belefújt, és Robinzon Béka nagyot tüsszentett, aztán hirtelen... lenyalta a szája szélét! - De finom mi ez?
- Jaj, a porcukrom! - nevetett zavartan a kis házmester. - Bocsánat. Akkor nézzük újra....
Most zöld színű port vett a tenyerébe. Megint belefújt, Robinzon Béka megint nagyot tüsszentett, és... Hirtelen a szökőkútjában találta magát. Csodálkozott nagyon, de fáradt is volt ám. Magára húzott egy falevelet, és mély álomba merült.
Másnap délután, ahogy sütkérezett egy virágsziromban, ismerős alakot látott közeledni a szökőkút felé. Danika volt az! Már messziről kiabált:
- Szia! Képzeld, már meggyógyultam! Ilyen gyorsan!
Robinson Béka csak ennyit mondott:
- Tényleg? Na hát, hogy mik vannak? Nem is értem, hogyan lehetséges ez!
De közben magában nagyon nevetett.Forrás: http://nlp.blogter.hu/144863/gyogyit..._immunrendszer
Köszönet érte.
Nagyon sok szép és hasznos dolgot találtam ezen a fórumon. Köszönöm nektek!:)
Most Noddy meséket keresek. Tud valaki linket? Köszi[/quote]
Szia !
Ezeket találtam:
Epizódok:
Noddy egy napra rendõr lesz
Pattogó riadó
Nevetõgörcs
Noddy csirkéje
Noddy vásárol
KÓD
http://rapidshare.com/files/11487305...arol.part1.rar
http://rapidshare.com/files/11487700...arol.part2.rar
http://rapidshare.com/files/11488097...arol.part3.rar
http://rapidshare.com/files/11488470...arol.part4.rar
http://rapidshare.com/files/11486940...arol.part5.rar
Epizódok:
Egy szélviharos nap
A nagy focimeccs
Noddy találkozása egy szörnnyel
A varázspor
Fülenagy biciklije
KÓD
http://rapidshare.com/files/11511929...lije.part1.rar
http://rapidshare.com/files/11512368...lije.part2.rar
http://rapidshare.com/files/11512811...lije.part3.rar
http://rapidshare.com/files/11513289...lije.part4.rar
http://rapidshare.com/files/11511522...lije.part5.rar
Pass: afsk.cwi.hu
Epizódok:
1. Noddy rakétát épít
2. Az eltûnt labda esete
3. A nagy vonatos üldözés
4. Különös idõjárás
5. A bicikliverseny
http://images.rapidforum.com/rapidsh...nnersmall2.jpghttp://img163.imageshack.us/img163/4...tolteshqt5.gif
1. Noddy rakétát épít
KÓD
http://rapidshare.com/files/11469690..._epit_Redi.rar
2. Az eltûnt labda esete
KÓD
http://rapidshare.com/files/11469745...esete_Redi.rar
3. A nagy vonatos üldözés
KÓD
http://rapidshare.com/files/11469764...dozes_Redi.rar
4. Különös idõjárás
KÓD
http://rapidshare.com/files/11469806...jaras_Redi.rar
5. A bicikliverseny
KÓD
http://rapidshare.com/files/11469861...rseny_Redi.rar
Rarpass:Redi
Epizódok:
-Dina, a tűzoltóparancsnok
-A kobold jótett napja
-Noddy, a világ legjobb sofőrje
-A nagy kobold ajándék akció
-A szivárvány titka
KÓD
http://rapidshare.com/users/BPKNQI
Remélem találsz közöttük kedvedre valót.:p
Délelöttönként beszoktam segíteni a páromnak a családi boltban...
Elkezdtem böngészni online babazene után, hogy ne a TV kelljen menjen...és találtam!:)
Itt hagyom a linkjét, hátha még vkinek jól jön:
http://embedr.com/playlist/gyerekdalok
Devecsery LászlóKATICA-Kis katica, merre jársz,
égen-földön merre szállsz?
Merre viszed hét pettyedet?
Hadd repüljek távol veled!
-Ég, föld között repít szárnyam,
virágok kelyhe az ágyam.
Szárny nélkül te hogy' repülnél?
Hét petty nélkül is örülnél?
-Kis katica, repülj messze:
szép, távoli, új egekre!
Szárny nélkül én nem követlek,
hét petty nélkül nem vezetlek.
-Kis katica! Merre jársz?
Égen-földön merre szállsz?
Egy nagyon szép és igaz mese...
Emese álma
Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott őseink szívében.
Reményüket mégsem adták föl. Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun-magyar népet, és vezetésével visszafoglalják őseik földjét, Pannóniát, ahol újra boldogan és szabadon élhetnek. Emlegették is folyvást Isten ostorát, kinek fél világ hódolt. Az ő kardja előtt bizony minden nép meghajolt.
Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható mintha lemosolygott volna népére. A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élő testvérnépek függősége meglazult. A testvérnépek egyesítésének ideje azonban még nem jött el. Ami nemcsak a teljes függetlenséget, hanem a régi dicsőség és hatalom visszaállítását jelentette volna. Igaz, az égi fény újjászületésének napján a főtáltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fővel nézhet a jövőbe.
A jóslatot követő éjszakán Ügek felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.
A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe:
- Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata.
A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt.
- Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta.
- Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más. - gondolta Emese.
Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára.
- Álmos!? Álmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott.
A FEHÉR LÓ MONDÁJA– A Képes Krónika nyomán –
Árpád vezér és nemesei hallottak Pannónia gazdagságáról, hogy legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldték egy hírszerzőt, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki.
Amikor Kusid Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy a táj kellemes, körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves – mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott; a fejedelmet Szvatopluknak hívták.
Kusid köszöntötte népe nevében, és az ügyet, amiért odament, előadta.
Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett, mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Örömében a követet kegyelmesen elbocsátotta.
Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért.
Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt.
Ezután közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert azt hitte, hogy ezt földjéért mint telepesek küldték.
Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt:
– Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak. Kusid pedig ezzel a hírrel az övéihez visszatért.
Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem mint vendég, hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa.
Ekkor a magyarok egy másik követet küldtek Szvatoplukhoz, és ilyen üzenetet bíztak rá:
– Árpád és vitézei neked azt mondják, hogy azon a földön, amelyet tőled megvettek, tovább semmiképpen se maradj. A földedet lovon, a füvedet féken, a vizedet nyergen megvették, és te szegénységed meg kapzsiságod miatt a földet, a füvet és a vizet nekik átadtad.
Amikor a fejedelemnek ezt az üzenetet átadták, mosolyogva így szólt:
– Azt a lovat bunkósbottal agyonüssék, a féket a mezőre kivessék, az aranyos nyerget a Duna vizébe hajítsák!
Erre a követ így szólt:
– És ebből, uram, a magyaroknak mi kára lesz? Ha a lovat megütteted, az ő kutyáiknak adsz eleséget, ha a féket a fűbe kiveted, az ő embereik, akik a füvet kaszálják, az aranyát megtalálják; ha pedig a nyerget a Dunába hajítod, halászaik az aranyos nyerget a partra kiteszik és hazaviszik. Ha a föld, a fű és a víz az övék, akkor minden az övék!
Amikor ezt a fejedelem meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a magyaroktól. Szövetségeseitől is segítséget kért, majd a csapatokat egyesítette, és a magyarok elé vonult.
A magyarok eközben a Duna mellé érkeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem futásnak eredt.
A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt.
A FEHÉR LÓ MONDÁJA
– A Képes Krónika nyomán –
Árpád vezér és nemesei hallottak Pannónia gazdagságáról, hogy legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldték egy hírszerzőt, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki.
Amikor Kusid Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy a táj kellemes, körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves – mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott; a fejedelmet Szvatopluknak hívták.
Kusid köszöntötte népe nevében, és az ügyet, amiért odament, előadta.
Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett, mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Örömében a követet kegyelmesen elbocsátotta.
Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért.
Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt.
Ezután közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert azt hitte, hogy ezt földjéért mint telepesek küldték.
Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt:
– Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak. Kusid pedig ezzel a hírrel az övéihez visszatért.
Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem mint vendég, hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa.
Ekkor a magyarok egy másik követet küldtek Szvatoplukhoz, és ilyen üzenetet bíztak rá:
– Árpád és vitézei neked azt mondják, hogy azon a földön, amelyet tőled megvettek, tovább semmiképpen se maradj. A földedet lovon, a füvedet féken, a vizedet nyergen megvették, és te szegénységed meg kapzsiságod miatt a földet, a füvet és a vizet nekik átadtad.
Amikor a fejedelemnek ezt az üzenetet átadták, mosolyogva így szólt:
– Azt a lovat bunkósbottal agyonüssék, a féket a mezőre kivessék, az aranyos nyerget a Duna vizébe hajítsák!
Erre a követ így szólt:
– És ebből, uram, a magyaroknak mi kára lesz? Ha a lovat megütteted, az ő kutyáiknak adsz eleséget, ha a féket a fűbe kiveted, az ő embereik, akik a füvet kaszálják, az aranyát megtalálják; ha pedig a nyerget a Dunába hajítod, halászaik az aranyos nyerget a partra kiteszik és hazaviszik. Ha a föld, a fű és a víz az övék, akkor minden az övék!
Amikor ezt a fejedelem meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a magyaroktól. Szövetségeseitől is segítséget kért, majd a csapatokat egyesítette, és a magyarok elé vonult.
A magyarok eközben a Duna mellé érkeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem futásnak eredt.
A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt.
Néhány rajzolós versike;)
Kedves bogi1978 a kért szám:
Csatolás 314502
Kedves Noja74 a kért szám: Csatolás 314507
Egyszer keleten Bagdadban
Élt egy Mohamad Musztafa
A mecsettől balra 1 utcában,
Papucsot készített napszámban.
Egyik este felbőszült,
Másnap reggel megnősült
Musztafa Mohamed, mit tettél,
Jaj de daliás férj lettél.
Leila a felesége megkérte
Rossz a papucsban a menése
Az alacsony papucsot utálja
Tegyenek sarkot a sarkára.
Mit lehetett hát mást tenni,
Így lett a sarok 10 centi
Mohamed Musztafa , mit tettél,
Jaj de alacsony férj lettél.
Kedves ariel76!
Nekem a kereső ezt "dobta" ki, amikor beírtam:
Kövesdi János: Bölcsődal Egy őszi éjszakáról
Békén (szendén) szusszan a mackóhad, puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyadt, sűrű éj lesz, jó takaró.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt kicsi, tente.
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.
Mindig villogott csillagfény, ha az este csendbe leszállt.
S ránk a fénytelen nap végén csak a hűvös éjszaka várt.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
ide repül a szemedre, csitt, kicsi, tente.
Álmunk űzte a zord önkény, s csak az éhség zengte dalát.
S jött egy vérpiros október, ragyogott a fénye miránk.
Munkások hada: tűz tenger, csuda jelt írt égre a láng.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
ide repül a szemedre, csitt, kicsi, tente.
Új kor éneke szárnyalt fenn, s belerengett mind a világ.
Minden esteli bölcsődal nekik szól, ha eljön az ősz.
Már nem ébred a hajnallal, aki álmunk őrzi, a hős.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
ide repül a szemedre, csitt, kicsi, tente.
Értünk életük áldozták, nekünk hoztak boldog jövőt.
Sziasztok! Mégegyszer versike méhecskéről, dongóról.
Méhecske hová mész?
Keresem, hol a méz!
Ha odébb keresed,
Lelhetsz egy keveset!
Dundi Dongó lépeget,
ide-oda nézeget,
idelép, odalép,
virágporon, mézen él.
Sziasztok!
Marék Veronika - Kippkopp karácsonya
A keresővel ezt az egy Kippkopp-ot nem találtam, igaz nem aktuális, de azért felteszem, hogy meglegyen mind. Remélem tényleg nincs fent.
1.Erdőn,mezőn van lakása,
akad neki sok-sok társa.
Feje mákszem,hasa bors,
szorgalmas,fürge és gyors.
(hangya)
2.Nincsen lába,nincsen keze,
csak egy hosszú,vékony teste.
Egész nap a földben kutat,
ismer minden alagutat.
(giliszta)
3.Bármerre jár völgyön-hegyen,
a háza is vele megyen.
Amikor megijed tőled,
szarvát behúzza előled.
(csiga)
4.Nincsen trónja,nincs palástja,
csak egy nagy-nagy koronája.
Mégsem lehetne ő király,
hiszen egész nap földben áll.
(fa)
5.Benzint eszik,és gyorsan fut
ez a furcsa paripa.
Négy kerekén messzire jut
vele minden utasa.
(autó)
6.Barlangban él a medve,
fészkében a cinege,
lyukba bújik az egér
ebben pedig ember él.
(ház)
7.Lehet kockás,csikos,sima,
földig érő,fodros,kurta.
Fiúk is hordhatják bátran,
máshol nem,csak Skóciában.
(szoknya)
8.Sok-sok vizcsepp hull le fentről,
fű,fa,virág megnő ettől.
(eső)
9.Tánca könnyű,mint a szél,
vele néha útra kél.
Libben virágról virágra,
szárnya mintha szirom volna.
(pillangó)
10.Izgő-mozgó tűpárna,
a hátán száz szurony.
Erdő alján az avarban
nesztelenül oson.
(sün)
11.Kip-kop,kopogok,
fák doktora én vagyok.
Gyógyitom a beteg fákat,
hernyó,kukac fát nem bánthat.
(harkály)
12.Hangja reggel messze száll,
pirkadatkor arra vár,
kiálthasson jó nagyot:
Szép jó reggelt kivánok.
(kakas)
13.Döndicsélve körbeszállok,
virágporra rátalálok.
Összegyűjtöm,szedem néked
igy eheted majd a mézet.
(méh)
14.Kémény tetején rak fészket,
kényelmeset,puhát,szépet.
Fiókáit ott neveli,
békacombbal megeteti.
(gólya)
15.Domboldalon vigan szállva
felrepült egy bogárlányka.
Hétpettyes a ruhácskája,
tavaszi szél a barátja.
(katicabogár)
Ha már nem megy az írás … lazító gyakorlatok kicsiknek, nagyoknak
Húzzuk a szekeret,(húzás utánzása)Forgatjuk a kereket,(karkörzés)Vezetjük az autót,(csuklómozdulat)Becsapjuk az ajtót.(laza tenyérmozgatás)
×××
Mérleg vagyok billegek,(a kezek oldalsó középtartásban)kezeimben súlyt viszek.(billegés jobbra-balra)
×××
Lassan forog a kerék,Mert a vize nem elég.Gyorsan forog a kerék,(karkörzés lassan, majd gyorsan, a test előtt ill. mellett)Mert a vize már elég.
Képzeletfölde
Képzeletföldére repítlek én Téged,
Hol semmi bú sincs, minden vidám tényleg.
Varázsszőnyegen együtt csodásan utazunk,
Útközben minden jóra gondolunk.
Kapuban állunk, a belépő csupán mosoly,
S ez minket egyből befelé sodor.
Odabent minden csupa vidámság,
Ilyen a bú nélküli királyság.
Mit csak kigondol az ember,
Valóra is válik, nem egyszer.
Kicsi szíved azt kívánja,
A gondokat örökre elzárja.
Szívecskédbe egyből vidámság költözik,
Boldog vagy, mikor Hercegnő báli ruhába öltözik.
Gyönyörű csillagok alatt fekszünk ketten,
Olyan jó itt Veled a zöld gyepen.
Bárcsak sose múlnának e szép napok,
S itt maradnának velünk csöppnyi angyalok.
Kik a boldogságért mindent legyőznek,
Velünk együtt virágos réten kergetőznek.
Ezen a földön én Veled maradok,
Örökre boldog leszel, attól mit majd adok.
S összes gondod emlék lesz csupán,
Hiába állok most még csak bután.
Szabó Péter (Rocker Peti)
(2009. június 29.)
Ismeritek? Egyenesen imádjuk. Itt még nem találkoztam vele, remélem Nektek is olyan élmény lesz, mint nekünk. Itthon is és az oviban is sláger.
Ha tetszik, jön a többi, szép lassan:-)
Küldök Nektek egy kis nyári útravalót.
Nyári zápor zuhogó,
Meleg eső kopogó.
Felfrissül már a határ,
Júniusban itt a nyár!
Búzavirág, szarkaláb,
Ó, be szép a világ.
Júliusi margaréta,
Szedjük, szedjük szép csokorba!
Lepkék szállnak, méhek döngnek,
Illatozik már a rét.
Augusztusi langyos szélben,
Sok kis bogár útra kél.
Persze, nagyon szívesen, én is boldog vagyok, hogy sikerült végre megtennem az első feltöltést, mert eddig mindig visszadobott. De úgy látom, egyenként menni fog:D 13 szám van a lemezen.Idézet:
Eredeti szerző Sudárka
Jön a 3. szám
Ovoda kostolgató
Móra Ferenc A didergő király
GRIMM LEGSZEBB MESÉI
Kiszámolók
Találós
Házasodik a kapát, elveszi a piszkafát.
Férjhez megy a reszelő, megkérte a meszelő.
A násznagy a kapufa, násznagyné az ajtófa.
Muzsikál a vaskalán, táncot jár a fakalán.
Komámasszony pendelye, sövényre van terítve.
Komámuram ügyelje, hogy a szél el ne vigye!
Azt a szél el nem viszi, mert a folt nem engedi!
Mert a cérna és a folt, kilenc csuszták ára volt.
Tente, tente kisbaba, anyádnak sok a dóga.
Mos, ruhát szappanoz, egykettőre kimossa
Gyorsan ki is vasalja, a kötélre akasztja.
Mire felkél a baba, el is legyen pakolva
Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit!
Lisztből legyen kerekes, töltelékes, jó édes!
Sodorva, tekerve, túróval bélelve.
Csigabiga rétes, kerekes és édes.
Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál.
Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál.
Aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál!
http://www.youtube.com/watch?v=pXMlF...eature=related
Sziasztok!
Nem tudjátok mi lehet az a dal, amit az elején énekelnek?
Köszi
Ez nincs meg esetleg valakinek mp3-ba?kösziIdézet:
Eredeti szerző hanita2
Verses mese
Nagy Gábor:A manó és a sárkány
Zöld erdőben kicsi tisztás,
S a tisztáson áll egy kis ház.
A háznak van egy lakója,
ő a zöld erdő manója.
Nagy az orra, nagy a füle,
Lapátnyi a két tenyere.
Kócos haja és zöld bőre -
Jól illenek az erdőbe.
Mindennapi jó szokása:
Elindul a "nagyvilágba",
Barangol a nagy erdőben,
Mert ideje az van bőven.
Egy hűvös őszi délelőtt,
Összeszedett minden erőt,
S elballagott jó messzire,
Egész az erdő mélyibe.
Délben szépen megebédelt -
Otthonról hozta az ételt -,
S miután pihent kevéskét,
Újból szaporázta léptét.
Átugrott egy kis patakon,
Átvágott több bozótoson,
Megmászott egy csomó nagy fát,
Hátha lát valami furcsát.
Meg is látott három szarvast,
Kettő rókát és egy farkast.
Szeme megakadt egy hegyen.
Gondolkodott: mit is tegyen?
A hegyhez menjen, vagy haza? -
Ezen járt a manó agya.
Ha elvándorol a hegyig,
Nem érhet haza estelig.
Estére hol talál szállást,
Ha megunja a járkálást?
Legfeljebb nem alszik éjjel...
Döntött: a hegynél néz széjjel.
El is ballagott a hegyig,
Az út eltartott estelig.
Keresett egy nyugodt helyet,
Amely pihenőhely lehet.
Talált is egy nagy barlangot,
Ámde furcsa hangot hallott,
Amely az üregből jött elő,
S rezgett tőle a levegő.
Óvatosan fáklyát gyújtott,
Aztán a barlangba kúszott.
Feltárult a szörnyű látvány:
Odabenn horkolt egy sárkány.
Eloltotta a fáklyáját,
Összeszorította száját.
Torkában dobogott a szíve,
S feje lüktetett feszítve.
Leült és töprengeni kezdett,
Közben nézte a zöld testet.
Szép lassan, pillangószárnyon
Szemére libbent az álom.
A kis manócska álmában
Otthon feküdt az ágyában.
Nem zavarta ekkor semmi -
Milyen jó is otthon lenni.
Ám amikor reggel ébredt,
S szeme a sárkányra tévedt,
Félelem vett rajta erőt,
Csak kapkodta a levegőt.
A sárkány éppen őt nézte,
De nem jött még közelébe.
A manó menekülni készült,
Ám a félelemtől szédült.
Mielőtt elájult volna,
Megoldódott minden gondja;
Nem fenyegette őt ármány,
Mert nem volt gonosz a sárkány.
Megnyugtatta a kis manót,
Előhozott sokféle jót,
S mivel igen megéheztek,
Jó étvéggyal reggeliztek.
Megőrizték jókedvüket,
Elmesélték életüket,
Ebédeltek, vacsoráztak...
Örültek a barátságnak.
Ketten jó barátok lettek,
Együtt sírnak és nevetnek,
Túrán együtt gyalogolnak...
Ma is élnek, ha meg nem haltak.
http://i240.photobucket.com/albums/f...ebogyo/man.jpg
Egy kis mesét írok le, amit az egyik ovisomtól tanultam.
A kis Gidó
Egy öreg kecskének volt egy kis Gidója,
drága szeme fénye, aranyos bimbója.
Harmatba fürdette, széltől is féltette,
patak partján szedett lágy fűvel etette.
Nagyfogú farkasról mesélt neki sokat,
elviszi a Gidót, aki szót nem fogad.
Viszi az erdőbe és hamm bekapja ottan,
hallod, hogy ordít most is a vadonban?
Hallgatott a Gidó szépen a mesére,
kis fejét lehajtva, Édesanyja ölében.
Ugye én jó vagyok? Nem visz el a farkas?
Jó vagy kis Gidócskám, csak mindig énrám hallgass!
Most pedig fiacskám megyek füvet szedni,
zárd be jól az ajtót, be ne engedj senkit!
Játszál addig itthon, de ki ne pillangass,
ki ne nyisd az ajtót, ha zörget a farkas.
Megy az öreg kecske pillangós mezőre,
már az erdő mellett fehérlik a szőre.
Míg szedi a füvet ezüst patak partján,
kopogtat a farkas, mint egy szelíd bárány.
-Gidócskám, Gidócskám! Aranyos, szép szentem,
eressz be, bocsáss be, fehér gyöngyvirágot szedtem.
-Köszönöm jóságát, megköszönöm bácsi,
de a gyöngyvirágra nem vagyok kíváncsi.
Édesanyám mondta, be ne bocsássam,
tágasabb odakint, követem alásan.
Jön haza a Kecske, látja mi történt,
szalad batyujával a vadászhoz tüstént.
Siet a vadász is, hogy a farkast lelőjje,
mert ez a kis család kedves volt előtte.
Úgy örült a Kecske, ugrált a Gidócska,
tetézve hullott rá Édesanyja csókja.
Harmatba fürdette, széltől is féltette,
patak partján szedett lágy fűvel etette.
Ennek a mesének egy másik változata:pIdézet:
Eredeti szerző ágiovi
MESE A KIS GIDÓRÓL
Hol volt, hol nem volt, kristálypatak mellett volt egyszer egy
gyöngyliget, abban a gyöngyligetben volt egy ezüst fa, annak az ezüst fának
rengő-ringó ágán volt egy aranytollú madár, annak az aranytollú madárnak
volt egy nagyon okos íródiákja, az a nagyon okos íródiák mindig ott ült a fa
alatt aranyos karszékben, előtte volt egy nagy könyv, abba a nagy könyvbe
mind beleírta, amit az az aranytollú madár dalolt.
Itt van az a könyv éppen a kezemben. Elmondok nektek belőle egy szép
mesét a kis gidóról.
Nagyon szerette ezt a kis gidót az édesanyja, az öreg kecske, mert ez az
egyetlenegy fia volt csak. Féltette még a fúvó széltől is, friss hajnali
harmatban fürdette meg minden reggel, fehér rózsalevél-törülközővel
törülgette gyönge arcocskáját, pillangós mezőről selyemfüvet hordott neki,
ezzel etetgette. Úgy szerette, hogy ki se lehet azt mondani. Nem is hívta
másképp, mint drága szemefényének, édes cukrocskájának.
Varrt neki szivárványszín labdát s labdázgattak együtt kerek erdő szélén,
mert majd el is felejtettem mondani, hogy ott laktak zöld fák között, fehér
kis kunyhóban. Hozott neki a vásárról fütyülős lovat, kerekest. Húzogatta,
vonogatta a kis gidó, nagy öröme telt benne. Jávorfából metszett ágat,
csinált belőle furulyát s megtanította furulyázni. Olyan szép nótákat
fújdogált el rajta a kis gidó, hogy a mókusok mind otthagyták a mogyorót,
fáról fára szökdelve mind odamentek a fehér kis kunyhóhoz hallgatni a
furulyaszót. Még a pintyőke is, a rigó is szívesen hallgatta.
Mind azt mondták, hogy a kis gidó szebben tud furulyázni, mint a
juhászbojtár a napsütötte halmon. Azt a nótát is tudta, hogy:
Zöld erdőben, sík mezőben
Lakik egy madár.
Kék a lába, zöld a szárnya,
Jaj, de szépen jár!
Édesanyja, az öreg kecske nem tudott hova lenni örömében. Ezerszer is
megcsókolta; ahova csak lépett a kis gidó, virágot szórt az útjára.
- Me-e-e! - szólalt meg egyszer a kis gidó, fejét az öreg kecske fejére
hajtva. - De jó is vagy te, édes anyuskám! Úgy szeretsz te engem, mint a
galamb a tiszta búzát!
- Me-e-e, rubintocskám, gyémánt csillagocskám! Hogyne szeretnélek, mikor
olyan szófogadó, engedelmes kis gidó vagy. Légy is az mindig, akkor megáld
az Isten. Most pedig elmegyek pillangós mezőre füvet szedni. Elfogyott az
elemózsiánk. Zárd be jól az ajtót, be ne eressz senkit, akárhogy zörget,
mert hátha a nagyfogú farkas jön és elvisz a barlangjába. Hallod-e, hogy
ordít most is a sötét erdőben? Itt terem, hízelgő szavakkal kér, hogy bocsád
be, de be ne ereszd.
Elment az öreg kecske. A kis gidó jól bezárta az ajtót és elgondolkozott
azon, amit édesanyja mondott. Egyszer csak kopogtat a nagyfogú farkas.
Szelíd, szép szavakkal beszél be kívülről:
Gidócskám, gidócskám, tubicám, kincsecském,
Rózsafán született kedves kicsi kecském!
Eressz be, bocsáss be, aranyos szép szentem!
Zöld erdőben fehér gyöngyvirágot szedtem.
De a kis gidó nem hitt a mézes-mázos szónak. Édesanyja intése csengett a
fülébe. Nem nyitotta ki az ajtót.
A nagyfogú farkas a fejét csóválja, kerül-fordul egyet a megint csak
kopogtat:
Gidócskám, gidócskám, gyönyörű madárkám,
Fürge kis halacskám, gyönge violácskám!
Eressz be, bocsáss be, tudom, örülsz mostan,
Arany skatulyába sárga cukrot hoztam.
Beszélhetett a koma akármilyen szépen, a kis gidó csak nem bocsátotta be,
mert a fülébe csengett az édesanyja intése.
A nagyfogú farkas újra csak a fejét csóválja, kerül-fordul kettőt-hármat
s megint csak visszatér:
Gidócskám, gidócskám, gerlicém, mókuskám,
Csillagom, rubintom, angyalom, babuskám!
Eressz be, pántlikát hoztam a nyakadba,
Szép piros pántlikát, ezüst csengő rajta.
Hiába volt minden kísértés. Azokra a hízelgő szép szavakra, aranyos
ígéretekre nem nyílt meg az ajtó, mert a kis gidónak csak az édesanyja
intése csengett a fülébe mindig.
A nagyfogú farkas haragosan morogta magában: "Lám, lám, ennek a kis
gidónak több esze van, mint gondoltam. Bizonyosan megtanította az édesanyja,
annak fogadja így a szavát."
Nem is próbálta meg többször, nekiiramodott az erdőnek. Ideje is volt
elillanni, mert az öreg kecske hazafelé jöttében megtudta, hogy mi történt.
Szaladt egyenesen a vadász bácsihoz, akinek jó puskája volt, aki a kecske
családot nagyon szerette.
Mikor zöld fák között, a fehér kis kunyhóhoz értek, a nagyfogú farkasnak
már híre, hamva se volt; de azért a vadász csak nem nyugodott addig, míg a
nagyfogú komát meg nem találta a bokrok közt.
- Bum, bum, koma, jó napot! - szólt a puska jó nagyot, de a farkas nem
adta vissza a köszöntést, mert nyikkanni se tudott már.
Bezzeg volt aztán nagy vígság. A kis gidó édesanyja nyakába borult, sírt-
rítt örömében. Az öreg kecske ezerszer is megcsókolta szófogadó fiacskáját.
Mindjárt meg is fürdette friss hajnali harmatban, fehér rózsalevél-
törülközővel törülgette gyönge orcácskáját, pillangós mezőről hozott
selyemfűvel etetgette.
A kis gidó aztán elővette jávorfurulyáját, olyan szép nótákat fújdogált
el rajta, hogy a mókusok mind otthagyták a mogyorót, odamentek hallgatni a
furulyaszót. A pintyőke is, a rigó is hallgatták s minden nóta után ezt
dalolgatták:
- Éljen soká a gidó!
Nincsen tovább. Vége a mesének. Aki szebbet tud, mondjon szebbet. Majd
megírom az íródiáknak, az íródiák meg majd megírja az aranytollú madárnak.
Sziasztok! Sajnos a 4. szám túl nagy, nem tudom feltölteni, de jön az 5.
Megpróbálom a következő hármat egyben, mert ezek kisebbek.
Hurrá, sikerült, jön a 9.
10-11
Itt a 12.
Sajnos a 4 és a 13 szám túl nagy, egyik 14, másik10MB, és nem fogadja a szerver.:(
Ha tud valaki áthidaló megoldást, megköszönöm. Próbáltam becsomizni, de számottevően nem változott a mérete.
ŐZANYÓ...
Aprócska házban, völgy ölén,
öreg anyóka éldegél.
Nyuszik, gidák, dalos rigók,
jól ismerik a házikót.
És ismerik a fák, hegyek,
a Mátrán úszó fellegek,
a lepke, pinty, kakukkmadár,
az őzcsalád, mely arra jár.
Szelíd, kezes kis őzikék
keresik meg a nénikét,
kit, kedveskedve, réges-rég
csak Őzanyónak hív a nép.
Anyót az első napsugár
serény munkában látja már:
csuporra, tálra pettyeket,
virágos ágat festeget.
Ecsetje fürgén föl-le jár,
csapongva, mint a vadmadár.
Csak akkor nyugszik, nem siet,
ha ráborul a szürkület.
Az út felől, a kert alatt
vidám gyerekcsapat szalad,
és réten termett nagy nyaláb
kakukkfű, zsálya, szarkaláb,
Törökszegfű meg kankalin
virít a lányok karjain.
Anyóé mind e sok virág.
Topognak pettyes őzgidák,
ugrál a Bodri és ugat,
Cili cicus velük mulat,
zsivajjal hegy-völgy megtelik,
és játszadoznak estelig.
De télen - hogy miképp esett? -
hiába várt vendégeket.
Elmúlt egy hét a más után,
és nem zörgettek ajtaján.
Hó ült a bokron, bérceken,
a lágyan lejtő réteken,
bükk ágbogán, tölgyágakon,
csikart a fagy, mint vaskarom.
Nyulacska rítt a fák mögött,
a félsz szívébe költözött,
s a kék patakban gyors halak
cikáztak jégpáncél alatt.
Odvába bújt a rőt evet,
süvöltő széltől rettegett.
Avarsubában gyík aludt,
ordas kerülte a falut.
Elnémult minden kis rigó,
csak hullott, hullott, hullt a hó,
s a cserjésben az őzikék
kutatták őszi fű ízét.
Riadtan, félve, éhesen
barangolnak a réteken,
szelíd szemükben bús panasz:
"Miért vagy messze, szép tavasz?"
Erdőirtásból éjszaka
favágók érkeztek haza,
s beszóltak néne ablakán:
"Anyó, segíts nyuszin, gidán!"
Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy
borít mezőket, réteket.
Kis őzikéid éhesek.
A tél kegyetlen, és ha győz,
éhen veszik a nyúl, az őz.
A csöndes éj lassan telik,
anyóka virraszt reggelig.
Szemernyit sem vár, nem pihen,
tanácsházára úgy megyen.
"Az őzikék... jó emberek!
elpusztulnak... segítsetek!
Az ember gyenge, ámde sok
csodát tehet, ha összefog."
Anyó szemében könny ragyog,
bólintnak a tanácstagok,
és másnap, újév reggelén,
a hegyre indul lány, legény.
Fejszét, szöget, szerszámokat
cipel buzgón a kis csapat,
s mire az ég bealkonyul,
nem éhezik se őz, se nyúl.
(Fazekas Anna)
http://images.szigetibea.multiply.co...&nmid=24229328
A rapidshare-ra vagy a data-ra töltsd fel szerintem, oda simán felmegy.
Sziasztok!
Ismeritek ezt az oldalt?
http://www.annapetiesgergo.hu/fooldal.htm
Nagyon aranyos, nekem tetszik.
http://kepfeltoltes.hu/081214/Wass_A...toltes.hu_.jpg
Cím: Wass Albert - Erdők könyve
Előadó: Györgyi Anna
Kiadó: Kráter Műhely Egyesület
Játékidő: 03.33.32
Bitrate: 128 kbps
Méret össz.: 195 Mb.
Ismertető:
A magyar szépirodalom kedvelőinek bizonyára ismerősen cseng Wass Albert neve. A 20. századi magyar irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Művei központi témája a szülőföldje: minden regénye, minden novellája, minden mondata, minden sora Erdélyről szól, még azok a művek is, amelyek távol otthonától, a messzi Amerikában születtek. Közel ötven regényt írt, ezek mellett számos verses- és novelláskötet és nem utolsósorban mese szerzője.
Nem véletlenül nyúlt Wass Albert a mese műfajához. Tette ezt azért, mivel tudta, hogy a világ valamennyi meséjének van egy közös tulajdonsága, mégpedig az, hogy a jó győzelmét hirdeti a gonosz felett. Ezt az elveszett, vagy talán teljes valóságában soha nem létezett világot kereste a magyar népmese világában, amely a magyar néplélek mélységének és tisztaságának végtelen forrása.
Wass Albert Németországban töltött évei alatt írta kisfiainak 1946-ban a Tavak könyvét és 1947-ben az Erdők könyvét. A Tavak és Erdők meséi nem csak a természet szeretetére nevelnek, tanításaikban az is benne van, hogy nincsen ok okozat nélkül és az emberek minden cselekedetének megvan a következménye.
Az Erdők könyve egy olyan otthoni világról szól, amelybe az író nem térhetett vissza, hiába hívta őt az Erdő. A mesék szereplői az erdő lakói, azok az állatok, amelyekkel bármelyik erdőben találkozhatunk, csak éppen beszélni tudnak és olyanok, mint mi, emberek. Megismerhetjük Bulámbukkot, a nagy fekete szarvas állatot, hogy mi történik vele a viselkedése miatt, olvashatunk a kis szürke jószívű nyúlról, a kicsi veres mókusról, aki állandóan vitatkozik, a mátyásmadárról, akire megorroltak az erdő lakói szorgossága és ügyessége miatt.
Csodás hangvételű meséiben különös varázslatban lehet részük az erdők és tavak élővilágába betekintőknek. Szép szó és Jóság sugárzik a sorok közül a meséket olvasva. Maradandó élményt nyújtanak gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Az író gyerekeihez írott tanácsai az igazi életre vonatkozóan is megállják a helyüket:
"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó. Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."
http://addat.hu/855aa90e/Wass-Albert...onyve.rar.html
Nem saját feltöltés, köszönet érte az eredeti feltöltőnek!
Sőt, nem is csak gyerekeknek szóló könyv, de az enyémek imádják hallgatni velem együtt:D
http://kepfeltoltes.hu/081214/Wass_A...toltes.hu_.jpg
Cím: Wass Albert - Tavak könyve
Előadó: Györgyi Anna
Kiadó: Kráter Műhely Egyesület
Játékidő: 02:58:57
Bitrate: 128 kbps
Méret össz.: 163 Mb.
Ismertető:
Wass Albert Németországban töltött évei alatt írta kisfiainak 1946-ban a Tavak könyvét és 1947-ben az Erdők könyvét. A Tavak és Erdők meséi nem csak a természet szeretetére nevelnek, tanításaikban az is benne van, hogy nincsen ok okozat nélkül és az emberek minden cselekedetének megvan a következménye.
A Tavak könyvében a Teremtés könyvének a vízi világra alkalmazott változatát ismerhetjük meg: miután a Jóisten megteremtette és benépesítette a tavakat, a nádi manókat utasítja arra, hogy a Tókirály legkisebb lányának, Szillének vezérletével az összes állatot megtanítsák arra, hogy mi lesz a dolguk a későbbiekben.
http://data.hu/get/952358/Wass_Alber..._konyve-01.zip
http://data.hu/get/952360/Wass_Alber..._konyve-02.zip
Szintén nem saját feltöltés, de nagy örömmel osztom meg Veletek!;)
Kedves Mindenki!
Nem szeretnék senkit félrevezetni, kicsit utánanéztem a dolgoknak, és kiderült, hogy nem jól tudtam,:( Az általam feltöltött anyag nem az Álomföldön cd anyaga, hanem egy válogatás, amin van a nevezett cd-ről is 1-2 szám. Megpróbálom talabér néven feltenni a rapidra, ha sikerül, küldöm a linket.
Remélem, sikerült feltenni az egész anyagot egyben. Azok kedvéért, akik már letöltötték darabonként, felteszem csak a kimaradt 2 számot, hogy ne kelljen duplán letölteni a többit. Egyenlőre a teljes:Idézet:
Eredeti szerző kitty24
http://rapidshare.com/files/257831868/Talab_r.rar.html
Itt az a link, ami a kimaradt 2 számot tartalmazza.
http://rapidshare.com/files/257849120/Talab_r.zip.html
További szép napot mindenkinek:Kitty:p
http://kepfeltoltes.hu/081214/Wass_A...toltes.hu_.jpg
http://data.hu/get/952360/Wass_Alber..._konyve-02.zip
Sajnos a 2. rész linkje már nem él, fel tudnád újra tenni? Köszi!
Mesetár
A gulyás és a fekete macska
Vót egy mese rúla, vót egy mese is ollyan, hogy az egyik gulyás elment gulyásnak. Hát oszten elveszett a tehenektül a tej. Hát elment oszten panaszra a másik tanyára, a komájáhó:
- Jaj, komám, nagy bajban vagyok, nézze csak, elveszett a tehenektül, úgy járok, hogy elcsap engemet az uraság, mert elveszett a tej a tehenektül!
- No, idehallgass, komám - aszongya -, majd estére elmenyünk. oszt - aszongya - erre-arra, megfogjuk a boszorkát!
Hát oszten hogy lássanak valamit, aszongya, gyújtottak egy gyertyát, aztat feltámasztották a fazekat, oszt rá a gyertyát, hogy kicsit pislogott. Hát oszt vasvillákat vettek a kezekbe, oszt bébúttak az ajtó mögé. Hát aszongya, hogy ott állnak egy kicsit, egyszer csak suhan be az ajtó. Úgy vót, hogy egyszer csak nyílik az ajtó. Gyorsan kapta az ember a gatyamadzagját, békötte az ajtót. A gatyamadzagon keresztül nem tud kimenni a boszorkány. No, akkor bekötte gyorsan, suttyomba, hogy ne csörögjön vele; na oda a tehenekhő sorba ment egy nagy fekete macska, szítta ki a tehenektül a tejet. Oszt azt mondták, hogy otthon meg, a macska mikor hazament, otthon meg kihánta a tejet. Hogy nekik legyen tejük. Na, akkor oszten gyorsan, ugye mikor csubogott a tej, csurgott a tej, csak úgy cummogott a tejvel, akkor oszt, aszongya, mind a ketten kapták, oszt bele a vasvillát, beleszúrták a macskába. Az meg oszt elordította magát:
- Janó, Janó, Janó!
- Én Janó vagyok! De te ki vagy?
Akkor oszt agyonverték a macskát, agyonszúrkálták. Hát oszt kihanyították a ganajra. Hát mennek reggel: a ganajon nem vót a macska. - Hát hova lett ez a macska?... Biztos, elhúzták a kutyák! - rámondta.
Hej, reggel meg van a tanyába nagy sürgés-forgás, hogy a kovácsnak az anyja, az öregasszony, az mind össze van szúrkálva, az mind össze van verve! Mán még a papért is mentek, hogy adja rá az utolsó kenetet. Hát ment oszt a vasvillás ember, ment hozzája, hát oszt az mán halálozott, oszt csak azt jajgatta, azt kajbolta mindig:
- Adjátok ide, adjátok ide a kezeteket! Add ide a kezedet! Majd bocsánatot kérek!
Azt mondták, hogy aki olyankor odadta vóna a kezit, hogy arra ráhagyta a boszorkaságot. Így oszt, aszongya, a söprűnyelet adták neki a kezibe, oszt hagy arra hagyja a boszorkaságot. Hogy ezt csinálták. Már azért haltak ki a boszorkák, mert már nem adta oda neki senki a kezit, hogy ráhagyja a boszorkaságot. Hát ilyeneket beszéltek.
Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004
Polar Express - Bűvös éj - dalszövegIdézet:
Eredeti szerző susie76
Az égen csillag ég, ő hozza a reményt,
hogy megismerem még a karácsonyi fényt.
Hogy nyílik majd az ajtó és a télapó belép,
hogy mondhassam, e bűvös éj de szép.
Az égen angyal száll és együtt lenni jó,
a házban zöld fa áll, a kertben hull a hó.
Fények gyúlnak mindenhol, a fán száz csillag ég,
úgy ujjongunk, e bűvös éj de szép.
Annyi színes játék, sárga, zöld és kék,
álmaimban láttam, de nem kaptam meg még.
Minden gyermek ébren vár, az álom elkerül,
ez a bűvös éj de szép.
Az égen száll a szán, de nálam sose jár,
és csengő cseng a fán, oly régen várom már.
És mind valóra válik, sok régi álomkép,
hogy elmondhasd, e bűvös éj de szép.
Hogy elmondhasd, e bűvös éj de szép.
Idézet:
Eredeti szerző csékata
Köszönöm szépen, esetleg mp3-ba nincs meg valahol? :D
Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
Millió,
Millió!
Útra kel a fecske,
Jajgat a fürjecske:
Pitypalatty,
Pitypalatty,
Nyár, nyár,
Itt maradj!
Irgum-burgum, dörmög a medve
Meddig tart el még ez a tél
Lassan kifogy a tüzelőfája
Kint meg fú az északi szél
Irgum-burgum, dörmög a medve
Elfogyott a lépes méz
Nincsen táncolni sem kedve
Amíg a kamra üresen néz
Irgum-burgum, dörmög a medve
Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár
Vidámabban szólna a nóta
Ha zöldellne a téli határ
Alma, alma piros alma
odafenn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám
De elérnem
Nincs reményem,
Várom, hogy a szél
Azt az almát,
piros almát
lefújja elém.
Egy, megérett a meggy
Kettõ, csipkebokor vesszõ
Három, majd hazavárom
Négy, biz' oda nem mégy
öt, leesett a köd
Hat, hasad a pad
Hét, dörög az ég
Nyolc, üres a polc
Kilenc, kis Ferenc
Tíz, tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza,
ott a szamár, megissza!
Mivel a hozzászólások száma magas, már képtelenség eligazodni közöttük - a témát lezárom.
Egyúttal helyette Gyerekeknek - gyermekdalok, versek, mesék II. néven Csipkebogyó (a topik háziasszonya) újat nyitott.
Kellemes szórakozást.