Érdekes, hogy engem az elfogadó közeg hiánya a közvetlen környezemben nem zavar, nem ösztönöz arra, hogy elfogadásért küzdjek. Jóval az ezos érdeklődésem előtt tanultam meg, hogy nem függök más emberek véleményétől. Attól, hogy szeretteim lököttnek tartanak miatta, én nyugodtan úgy intézem a dolgaimat, ahogyan jónak látom. Az, hogy legyenek emberek, akikkel tudok a témában beszélgetni, az viszont nagyon fontos, mert az ember tényleg megzekken, ha csak a saját gondolataira van utalva. Ez annyira fontosnak látszik, hogy meg is kapom azoknak az embereknek a társaságát. És ők is elfogadják, hogy szeretteim őket nem fogadják el.![]()




Válasz idézettel
