ettöl tartok én is mert gyakorlatilag a kicsivel fog felnőni mert a kicsi 2 éves biztos megsiratja majd de az még nagyon messze van mert idén kelt ki.és a nimfapapagáj elég hosszú élettartamú.
Nekm is volt 14 évig / a fiamé volt, de én gondoztam/ egy hullámos papagájom. aranyos volt, nem volt vele különösebb baj, evett ivott és szemetelt. Végül elpusztult. Sajnáltuk szegényt.
ettöl tartok én is mert gyakorlatilag a kicsivel fog felnőni mert a kicsi 2 éves biztos megsiratja majd de az még nagyon messze van mert idén kelt ki.és a nimfapapagáj elég hosszú élettartamú.
Szia, Nesszi, nekünk "csak" törpepapagájunk van (azért csak, mert kisebb és nem beszél), de nagyon szeretjük. Igazi családtag. Annak ellenére, hogy nem beszél, nagyon jól megértjük egymást, mert megtanított bennünket papagájul : ). Igényli a törődést, foglalkozást, nagyon kommunikatív! Rajtunk kívül a rigókkal is "beszélget", és mint egy kiskutya, jelzi, ha hazaérkezik a gazda - a második emeleten lakunk, de ha a férjem belép a kapun, ő csicsereg. A papagájtartást egyébként én is könyvből tanultam, mert ez az első madarunk. Ha érdekel, szívesen előkotrom a könyvek címét!
szia Szamovár nagyon szépen köszönöm de úgy gondolom sokat megtudok az emberektől mert nagyon segítőkész itt mindenki.és a neten is találtam hozzá már egy két dolgot.mi egyébként cserefes papagájt akartunk mert a kicsinek tetszik.
ma kiengedtük a papagájt felült a kalitka tetejére és elvolt magába.de ha repül a kicsi fél tőle és nekiáll sírni
Szegényke
ki a szegényke?a lányom vagy a papagája?
Mindkettő
De a lányod is majd megszokja, amint rájön, hogy nem bánt. Hozzánk is bármikor jöttek vendégek, mindig megijedtek, ha repült a jószág, mivel jóval "nagyobbnak" látszott, mint amekkora. Aztán néztek, hogy én meg milyen lazán tűröm, hogy a fejemre szálljon.
A nimfák átlagéletkora 15 év, de ha jól tartod őket, akkor a 20-at is könnyen megérhetik (barátnőmnek egyik megélte)
A szobatisztaság: tv-ben láttam egyszer, hogy Amerikában árulnak "papagájpelenkát" (lényeg: egy ruhadarabb úgy felkötve a hasára a szárnyainál, hogy nem zavarja a madarat a természetes mozgásban/repülésben, de felfogja az "ajándékokat"). Nem tudom, hogy Magyarországon van-e ilyen, én még nem láttam. Igazán nem lehet őket megtanítani, hogy hova pottyantsanak. A mi trükkünk, hogy szemfülesek voltunk, és ha nekikészült, akkor gyorsan alátettünk egy papírt, vagy őt tettük a rúdjára (az alatt is mindig volt papír).
A többiektől kérdem: milyen a beszélő papagáj? Nekünk eddig 1 volt, ami talán megtanult volna, de ő sajnos elszökött egyszer a nyitott erkélyajtón :'(
Könyv: mi otthonra egyszer megvettük a Föld papagájai című könyvet, abban benne volt, amit mi szerettünk volna, a többi csak úgy ösztönszerűen mentEddig bejött
Nimfához eddig nem igazán láttam könyvet, vagy hullámos papagájhoz szoktak kiadni ilyen művet, vagy összefoglalóan madarakhoz.
Közbe mutatok néhány képet, neten találtam. Ők egy kínai tenyésztő állatai (mivel nem tudok kínait olvasni, az oldal tartalmából sajnos nem sokat fogtam fel, de valami blogszerű volt). Amelyiken a szürke és a fehér együtt van, az egy pár, azt hiszem őket használja tenyésztésre, mivel a többi állatról csak pár fotó van, míg erről a kettőről végig vannak újak. De ezeken a képeken annyira látszik, hogy mennyire is kommunikatívak a madarak.
Tipp: a cirógatást némelyik madár szereti/nem szereti, de sok idő kell, mire ennyire megbíznak bennünk. Viszont ha egyszer megengedi, hogy ennyire közel nyúlj a nyakához, akkor tényleg a családhoz számítja magát.
Ha valami csemegét szeretnél adni, akkor a két ujjad között "morzsolgasd" úgy, hogy a papagáj lássa. Ha magától odanyúl, akkor ki fogja gyengéden húzni magának, nem szoktak csípniEmlékszem Alférd a 2. napon már a "tenyerünkből" evett, pedig még ki se mertük engedni
DD
Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni.
Félni azután sem késő...
Sziasztok!
Szia Danton!
Hát, akkor jól sejtettem, hogy a szobatisztasággal gondjaink lesznek. Igazság szerint én is mindent papirozok, csak én azt szerettem volna, ha potyogtatni a kalitkájába jár, nem pedig össze-vissza a lakásba.
A mi madarunk beszél. Ez azért nem mindig olyan aranyos dolog, mint ahogy az ember azt képzeli. Velünk is megtörtént már, hogy vendégeink voltak, akik első izben jártak nálunk. Az étkezőben ültünk, ahonnan a madár nem látható, viszont jól hallható. Élénk eszmecserét folytattunk, mikor egyszer csak a párom hangján, tisztán, világosan érthetően megszólalt: "Menj a p...-ba, jóóó????.....Azt hiszem nem igazán sikerült kimagyaráznunk magunkat, mert ezt követően a tepsiszökevény egy kukkot nem volt hajlandó mondani. Még azt sem nézték ki belőle, hogy fütyülni tud, nemhogy beszélni.
Szia babucs!
Lehet, hogy be lehet idomítani, ilyen ügyes még nem voltamde szegénynek azért elég nagy munka lenne a lakás túlsó feléből záros határidőn belül a ketrechez érni. Inkább minden szobában ki kéne alakítani neki egy helyet, azt lehet, hogy megtanulja (persze csak azokban a szobákban, ahová beengeditek).
Igen, el tudom képzelni, hogy kínos egy ilyen beszólás... Alfréd nem tudott beszélni, de hangja az volt. Főleg ha rákezdte pánikhangon... (minden létezőnek felelt: galamb, fütty, duda, gyereksírásra extra érzékeny volt) Ilyenkor jövök rá, hogy azért mennyire hiányzik...
Neked mennyi ideje van meg a papagájotok?
Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni.
Félni azután sem késő...
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)