papagájokról

[nesszi01]

hát a mi pityukánk az még senkit sem csipett meg legelőszőr mikor kiengedtem akkor kijött de aztán azóta nem már 1 hete nem jön ki

[TipeTupa]

Sziasztok!
Csak most látom, hogy a házi kedvenceknél megjelent ez a topik és örülök neki, mert én is "madaras" tipus vagyok. Gyerekkoromban szinte vagy 10 évig volt hullámos papagájunk, volt egy beszélő is,elég tragikus sorssal végződött, most nem részletezem. A felnőttek felelőtlensége, persze.
Az utóbbi időben 3 éve vagyok "tudatos" papagájgazdi - gyerekként persze teljesen más volt. Elég sok mindent összeolvastam netten róluk és könyvekből, meg egyfolytában figyelem őket, szinte egésznap együtt vagyunk, ugyanabban a szobában dolgozom, ahol ők is vannak. (1 hullámospapagáj pár: Zaza és Zazu, türkizes-kék szinűek , mert a K-paxban is kék szinű a Boldogságmadár )
Majd még mesélek, ha érdekel. Ha bármiben (tanács,5let) segithetek, szóljatok.

[nesszi01]

na 1 hét után kijött a papagájunk,de most meg nem tudom hogy rakjam be.

[maam]

Szia Nesszi!

Tudom ajánlani, hogy egy puha rongyot dobjál rá, mert ha nem lát, akkor egy helyben fog maradni és akkor óvatosan meg lehet fogni, és szépen be lehet tenni a ketrecébe.
Hát lehet, hogy egy kis időben fog kerülni, míg levadászod, de így talán sikerülhet. Majd megszokja, a kintlétet és a kalitkáját, ami egy biztos pont neki.

Üdv
maam

[TipeTupa]

Hááát... én semmi pénzért nem dobnék rongyot a papagájaimra. Egyenes út, hogy minden bizalmat, amit addig felépitett az ember bennük, azt egy pillanatra visszavonják tőlünk. Úgy vettem észre, h a bizalom értékes kincs, amire nagyon rá kell szolgálni. Az enyémeknél egy év kellett elteljen,h azt mondjam,h a bizalmmal jól haladunk. Úgyhogy fő a türelem!
Papagáj kiengedés: csak akkor engedem ki őket, ha tudom, h legalább 3 órát biztosan nem megyek el otthonról és többnyire a lakásnak abban a felében tartózkodom. Csak egy szobában szabad nekik repülni. Most már meg merem tenni, h magukra hagyom, de eleinte nem,amig nem tudtak rendesen repülni.
Van amikor lusták, álmosak stb. a fronthatásra nagyon érzékenyek, olyankor kókadoznak és nem hajlandók kijönni a kalicból. Békén kell hagyni őket.
És alakitsa ki az ember azt a rutint magában, h kalitkaajtó nyitás előtt tudatosan megnézni, h ablak be legyen csukva. "Felelősséggel tartozom a madaraimnak..."
A visszahajtásnál több variáns van: javasolják a szakkönyvek, h fürtöskölest kell betenni a kalicba, mert az olyan mint a csoki a kisgyereknek és ha észreveszi, percek alatt bemegy. Ha megéhezik, ismét bemegy, enni.
Ha már van egy valamilyen bizalmi viszony a gazdi és madár között, akkor lehet tanitani, h jelzed neki, h azt akarod, h menjen vissza a kalicba. Pl. a kalitka hátához megyek és felnyújtom a kezem a tetejére ahol általában szoktak tapogni és a kezemmel lassan az ajtó fele terelem őket, miközben mondom a nevüket és hogy "menj vissza,menj vissza!" Emlékszem,első alkalommal néztek rám, és nem értették, h mit akarok. Másodszorra már tudták a kópék. Az enyémek a kalic tetején mászkálnak,arra még nincs technikám, h ha máshova szállnának,hogyan hajtanám be. Minden esetre nem ronggyal!!!
A hasuknál fogva lehet a madarakat szeliditeni.
Irjatok ti is tanitási technikákat

[nesszi01]

kedves maam és TipeTupa nagyon szépen köszönöm a tanácsot sokat segítettek ismét ezt az oldalt valami barát oldalnak kellene nevezni

[TipeTupa]

A szobatisztaság: tv-ben láttam egyszer, hogy Amerikában árulnak "papagájpelenkát" (lényeg: egy ruhadarabb úgy felkötve a hasára a szárnyainál, hogy nem zavarja a madarat a természetes mozgásban/repülésben, de felfogja az "ajándékokat"). Nem tudom, hogy Magyarországon van-e ilyen, én még nem láttam. Igazán nem lehet őket megtanítani, hogy hova pottyantsanak. A mi trükkünk, hogy szemfülesek voltunk, és ha nekikészült, akkor gyorsan alátettünk egy papírt, vagy őt tettük a rúdjára (az alatt is mindig volt papír).

Ez egy tipikus eset, h a "szeretet nevében" állatkinzóvá válnak az emberek. Ki hallott még pelenkázott madárról...? Teljesen elképedtem. A madártartónak alapvetően azt kell tudni a madaráról, h pöttyöket fog osztogatni. Gondolom a nagyobb méretű papagáj egyenlő nagyobb szemét, több tollú, de hát ez van.
És a kutyára sem kötnek pelenkát, hanem le kell vinni sétálni (és a dolgára).
Egy friss példa: az utóbi időben lett aktuális nálunk,h a lánypapi valahogy boldogtalanul pottyant és felragad a fenekére és ez borzasztóan irritálja. Egy adott ponton az összes tollat levájta a fenekéről a lábával, de ez sem segitett annyira fel volt ragadva. A végén meg kellett fogjam -pedig tudom,h ki sem állhatja,ha megfogják - és langyos vizzel le kellett mossam a fenekét. Szinte hálás szemekkel nézett rám, h nem kellett többet vakarozzon, és nagyon tudta,h eza megfogás most az ő érdekében történt,tehát nem haragudott meg rám, nem lett gyanakvóbb.
Ezt tudva,ellehet képzelni, milyen szenvedést okozhatunk nekik,ha a fenekükre kötünk egy számukra teljesen idegen anyagot. Az is olyan,mintha valami fel lenne rá ragadva és fogadok, h egyfolytában tépi le magáról.
Hiába, ilyen az ember, nem azt nézi,h hogyan tudna szeretettel gondoskodni az állatjáról, hanem, hogy hogyan kényelmes neki.

[Danton55]

Visszahajtás: az első alkalmakra őszintén szólva nem emlékszem, de én arra idomítottam be, hogyha csettintek az ujjammal, és aztán egyenesen tartom a kézfejemet elé, akkor tudja, hogy rá kell lépnie, és indul is a "taxi" a ketrecéhez Érdekes módon ez csak nálam működött, a többieknél nem igazán hitte el, nem tudom miért, pedig mindannyian így csináltuk Ha gyorsan be kell tenni, akkor elfogadható, hogy valahogy megfogd, de tényleg ne dobj rá semmit. Ő azt valami támadó alaknak veszi, és a frász fogja kitörni. Szépen sarokba kell szorítani, hogy ne tudjon elrepülni, akkor óvatosan egy ronggyal megfogni, hogy ne legyen baja, és betenni. De célszerű elég időt hagyni erre az elején, amikor még nem tudja a menetrendet.

A fürtöskölest az enyém is imádta! De amúgy is szeretett mindent szétcsipegetni. A ketrecébe a vacak, vékony műanyag rudak helyett, mi igazi fát tettünk be (temetőben kerestünk egy tiszta, de vastag kiszáradt faágat, méretre fűrészeltük, és voilá!). Nagyon szerette, mert tényleg tudott benne kapaszkodni, és csipkedni is.

TipeTupa: köszi a kajás könyvet! Szerintem jól fog még nekem jönni Úgyis mindig van valami új tanulnivaló

(Egy technikai kérdés: nektek is vacakol a fórum? Én bárhányszor kattintok valamelyik oldalra, mindig az adott topic legelső oldalára dob ki. Kénytelen vagyok mindig a címet átírni, hogy tényleg lássam azt az oldalt, amelyiket szeretném.)

[tájdi]

Sziasztok!
Nekem az a tapasztalatom a papagájokkal, hogy egy idő után úgyis megunják a röpködést és szépen visszaszállnak a kalitka tetejére, aztán ott nézelődnek tovább, végül maguktól szépen besétálnak.
Amíg többen voltak, ezt tették, de az én öregem már nem akar kiszállni, csak bent sétálgat.
Nem is erőltetem, ha ő így érzi jól magát.
Ha már elég szelíd, akkor elég hozzáérinteni a kinyújtott ujjunkat a hasához és szépen ráll, hagyja, hogy visszategyük.

[TipeTupa]

Eddig még nem jutott eszembe, h csettintsek nekik... ki kell próbáljam... de lehet, az még jobb lenne, ha valami utasitással összekötném...

Másnak miért nem engedelmeskedik: azt hiszem van náluk egy olyan, h ki a főgazdi, aki többet foglalkozik velük és aki általában takaritja,enniad stb., arra jobban hallgatnak.

Jó, hogy megemlitetted az ülőrudat, akartam is mondani, h vegyetek ki lehetőleg minden műanyag rudat a kalitkából. Gyümölcsfák ága teljesen megteszi (kivéve a diófa). Szerintem jó az élő fa is,mert le tudja jól rágni a kérgét és onnan is jut vitaminokhoz a szervezete. És nem kell teljesen visszintes legyen, sőt ha hagytok benne elágazást,azt annál jobban szeretik. Az is pl. egy játék nekik, hogy a vékony lehajláson lehet kapaszkodni vagy himbálózni. Imádják bontogatni a kérgét (ezért előny, ha nyers a fa). egy idő után teljesen lecsupaszitják, mi rengeteget szoktunk szórakozni, h milyen nagy munkába vannak... Teljesen megfeledkeznek magukról és csak bontanak-bontanak-bontanak... Ezzel el is telik egy nap...

Erről jut eszembe, h egy ismerősünk mesélte, h ő rendszeresen vágta a madarai csőrét és karmait. Ettől megint el voltam képedve, hiszen akkor a vadon élők is kellene pedikűröshöz járjanak, és mégsem járnak. Aztán kiderült, hogy ha van igazi fa és minden féle rágnivaló szépia, mészkészitmény a kalicban, akkor nem kell félni a vágástól,mert koptatja ő magának,amennyire kell. Csak ha ha műanyaggal van körülvéve, akkor persze nincs hol.

Fürtösköles: skót vagyok e tekintetben, állitólag hizlaló (nagy a tápértéke),ezért lecsipek egy darabot belőle és kimondottan szeliditére használom, kézretanitásra. Éppen azért, hogy e finom falatokat a gazdival asszociálja és legyen kellemesebb az együttlét és ne féljen a kéztől.