hú egyre jobbakat írtok nem volt hülyeség megnyitnom ezt a topikot.
Az enyimnek van a ketrecébe egy függőlegesen álló kb. három centi vastag akácfa, aminek körbe van öt, az ülőrúdhoz hasonló vastagságú ága. Ezeken aztán a tevékenységének megfelelően ugrál, játszik, illetve a legfelső a "hálószoba". Erről, természetesen ahol Ő úgy gondolta, már lebontotta a kérget. Rágni annyira szeret, hogy a patkó hintájában negyed évente cserélni kell a farudat, mert egyszerűen kettérágja. Mint két szembefordított kihegyezett ceruzacsutka, csak annyi marad belőle.
Danton55 technikai jelensége nálam is hasonló![]()
hú egyre jobbakat írtok nem volt hülyeség megnyitnom ezt a topikot.
A mienk is rág. De nemcsak az ülőfáját. Ha kint van, és újságot olvasok, akkor azt biztos megcsipkedi. Előszeretettel száll fel a konyhabútor párkányára, onnan mindig elzavarom, mielőtt szétforgácsolná. Egyszer egy rozsdamentes acél tálca szélét kezdte megmunkálni. Hagytam, mert úgy gondoltam, ugysem tud kárt tenni benne. Tévedtem. Szépen visszahajtotta. Nagyon erős csőre van, egy kész szerszám. Az ujjamat simán el tudná törni, ha akarná.
Ez tényleg így van. A mi papagájuk is állandóan elrágja maga alatt a fát. Ha meg akkor repül ki, amikor a szekrényben rámolok és nyitva van a szekrényajtó, akkor addig rikácsol, amig el kezdem hintáztatni. Akkor meg nem akar lejönni onnan, úgy szereti. Jó fej nagyon. Sokszor a vállamra száll és a fülemet csipkedi finoman, vagy a hajamat rágicsálja. Nagyon helyes. De ha megeszi maga alól a fát, akkor nagyon meg tud ijedni.
Akkor is bizalmatlan lesz, ha új rudat teszünk be, akkor kell egy nap,hogy rászálljon és megbarátkozzon vele. De nagyon kedves. Igazán érzékeny kis madár. Ha rászól az ember, mert valami rosszat csinált pl. lerágja a növény leveleit) akkor bemeg a kalitkája sarkába, hátat fordit és ott duzzog. Mintha tudná, hogy most leszidjuk, mert rosszat csinált.
Szóval nagyon aranyos, de ahogy olvasom a többiek is nagyon kedvelik a sajátjukat. Tényleg egy kis családtag.
Ez így igaz. Én évente több etetőedényt is veszek, mert mind elrágcsálja. Régen az volt a szokása, hogy odaszállt páromhoz és gyomlálta a szakállát, fésülgette a haját.
Csuda édesek, nagyon lehet szeretni őket.
Jaj és még azt szeretném megkérdezni, hogy a Ti madaratokkal is előfordul-e, hogy éjjel álmában "lepottyan" a rúdról, aztán össze-vissza röpköd a kalitkában kétségbeesetten.
Az enyémmel időnként megesik, de nem hiszem, hogy csak azért, mert már 20 éves, hiszen régebben is volt ilyen.
Másik érdekes szokása, hogy megérzi, ha valaki jön haza. Ha a lépcsőházba ér be valaki, akkor ő már jelez, pedig mi a harmadik emeleten lakunk. Mint a kutyusok, úgy megérzi, hogy jön a gazdi, vagy valaki a családból haza.
Az is érdekes dolog, hogy ha nagyon megijed, akkor odabújik hozzánk. Pl. mikor földrengés volt, (sokszor mi meg sem éreztük) csak azt vettük észre, hogy rémülten kirepült a kalitkájából és az ágyba odarepült és bebújt a paplan alá. Csuda jópofa volt. Bár szegénykém nagyon megijedt.
Gondolom nektek is volt hasnoló élényeket velük.
Szia Tájdi!
Persze nálunk is előrodult már, hogy leesett és nagyon megijedt. Meg ha valami bogár (légy, vagy molylepke, vagy darázs) berepül a kalitkába, hát akkor van nagy pánik!
Szegény úgy meg tud ijedni, hogy olyan gyorsan liheg, mintha maratont futott volna. Időbe telik, míg megnyugszik!![]()
nálunk van egy plüss cica a nagylányom kapta karácsonyra a kicsi szokott vele játszani és 1 hét után úgy repült ki a kalitkából hogy a kicsi nekiállta nyávogtatni.mivel ha megnyomák a hasát akkor nyávog.és ha hallja akkor nekiáll repkedni
Na igen Nyjaszka is mindig pislogott, ha "eltűnt" a megszokott rúdjaDe imádtam nézni, ahogyan ügyködik, és apait-anyait belead a munkába
Fürtöskölest meg mi is ritkán adtunk neki, de akkor felkötöttük a ketrecébe, hogy szolgálja ki magát. Bár egy kis hízás nem ártott volna neki. Egész életébe pici volt, de amikor egyszer elvittük dokihoz, mert beteg volt, akkor mondta, hogy valszeg eredetileg ekkora, és nem a betegség miatt fogyott le.
A karom meg csőrvágással: nekünk a karmaira kellett vigyázni, mert hiába volt fája, nem tudta valahogy lekoptatni. De vágni nem vágtuk, hanem ilyen kis trükkös reszelővel lereszeltük, úgy hogy neki sem fájt, és így biztosak lehettünk benne, hogy nem sértettük meg valahol.
babucs: nekünk anyukám aranynyakláncát szedte szét első nap. Azóta vigyázunk, hogy ékszer biza nem való a madár csőribeMeg kés sem. Alfréd imádta a csillogó dolgokat, és a késeket meg az ollókat mindig eldugtuk, nehogy megvágja magát a kis butus
maam: ez éééédi. Sarokba vonuló-duzzogó papagáj. Ilyenről még nem hallottam
tájdi: az enyém magától soha nem esett le, csak ha valami megijesztette, és ezért ijedtében dobott egy zuhanást. Utána meg a szokásos "maratoni" lihegés, és legalább negyed óra ciróka mire megnyugszik....
Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni.
Félni azután sem késő...
Hát azt nem tudom, éjjel mi ijeszheti meg, mert éjjel szokott történni.
Lehet, hogy rosszat álmodik?![]()
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)