Beteljesűlt szerelem!!!!!!!

[Csillacsaj]

Gratulálok Neked, nem véletlenül hozta a sors, hogy találkozzatok....
Hál'Istennek a párommal mi is boldog kapcsolatban élünk 3,5 éve, igaz, mégcsak 21 vagyok, de remélem örökké tartani fog!
Sok sikert!

[telizapor]

Sziasztok. En nem,reg valtam el es picit elment a kedvem az egesztol es a hitem ebben a szerelem dologban...

Bar lehet , csak nekem nem sikerult meg eddig. Pedig olyan szepen eltunk..mint a meseben...csak aztan valahogyan elromlott a dolog...es en nem hiszem , h az ilyesmit lehet eroltetni...

Aztan remelem majd csak jon az Igazi, ha egyaltalan letezik... Szerintetek igen?

[nesztle]

N. Kákarov Szilvia: Hogy hogyan szeretlek

Hogy hogyan szeretlek?
Nincsenek rá szavak.
A partnak sem vallhat
szerelmet a patak.
A madár sem adhat
csókot a virágnak,
ezért dalol, ezért fütyül
az egész világnak.

Hogy miért szeretlek?
Mert mindenem lettél,
mikor csillagmagányomból
magadhoz emeltél,
és mert csókkal melengetted
kihűlő szívemet....
vagy... mert Téged egyszerűen
csak szeretni lehet.

Hogy meddig szeretlek?
Míg zöld a fű és
kék a tenger,
amíg szóból ért az ember,
míg nyílik az értelem,
s amíg itt vagy énvelem...

[nesztle]

N.Kákarov Szilvia
Kígyóbűvölő

Itt ülök és bűvölöm azt a rohadt telefont. Már 10 perce hívnod kellett volna. Nem merek elmozdulni, mert biztosan akkor hívnál. Amilyen formám van... Nem, mégsem romlott el a vonal. Jelzés van, tehát működik. Talán mégis megpróbállak én hívni, hátha... Nem! Most az egyszer büszke leszek és nem engedek a vágyaimnak! No mindegy, még várok 10 percet. Ha addig sem hívsz, akkor... Na mit csinálok akkor? Óh, hogy gyűlöllek!
Azt mondtad, délután jelentkezel. Mikor is van délután? Már 2 órától várok. Szólalj már meg! Nézem a számokat, 28-45-36... Kitekerjem? Talán beteg vagy és nem tudsz hívni. S akkor én leszek a legaljasabb nő a világon, aki csak ül itt bambán, és nem törődik azzal, hogy talán már meg is haltál... lehet, hogy minden pillanat számít. Megmenthetném az életed!
28-45-36. Mozdul a kezem a telefon felé. Csak kitekerem a számokat, s aztán rögtön leteszem a kagylót, ha beleszólsz. Csak tudjam, hogy nincs semmi bajod. 28-45-3... Nem! Még várok egy kicsit. Nem kell tudnod, hogy nem bírom ki nélküled. Pedig igaz. Én tényleg nem bírom ki nélküled! Tegnap is, amikor azzal a hülye tyúkkal beszélgettél, szinte fizikai fájdalmat éreztem. És hogy mosolygott rád. Legszívesebben szemen köptem volna. Azokba a kancsal szemekbe kellett volna köpnöm az egész megvetésemet. Ráadásul olyan mint egy rossz falusi ribanc. Hogy a fenébe tudtál vele egyáltalán szóba állni? És mosolyogni rá. Úgy, ahogy valamikor rám mosolyogtál. Persze, az akkor volt, még az elején. De miért nem hívsz most?
Hallgat ez a nyamvadt telefon. Bánja is ő, hogy most mi van. Tényleg, most mi van? Azt mondják, szép vagyok. És vonzó. Meg intelligens. Sokan meg szeretnének kapni. Talán azt kellene, valakivel lefeküdni, és elfelejteni mindent, ami hozzád köt. De mi is az, ami hozzád köt? Na most már igazán elegem van. Ha egy perc múlva nem fogsz hívni, akkor... ! No tessék: elfogyott a cigarettám is. Le kellene ugrani venni egy csomag Westet, ha már egyszer a vesztemet érzem. De mi lesz, ha pont akkor fogsz hívni? Nézem a telefont. Hogy a francba találhattak ki ilyen közömbös jószágot?
Akkor az elején még minden olyan szép volt. Naponta többször is hívtál. Nem kellett itt rostokolnom órák hosszat. Most miért csinálod ezt? Már megint görcs rángatja a kezem. Benne vannak az ujjamban a számok: 28-45-36. Csak megpróbálom kitekerni, hogy jó-e a telefonod... 28-45... Mégsem! Valamikor írtam egy verset. Hogy is volt? - Szerelem, csalódás, banális szöveg, minek a semmibe ékelni szöget,.. Egész jó. Viszont a semmi az, ami most van. Na, én se hülyülök már meg! Állj már fel, te ütődött, és menj le cigit venni. Vagy legalább egy mobilt. Hogy ne kelljen itthon várakoznod. Hát nem? De te mindig azt állítottad, hogy neked nem kell, meg az idegeidre megy. Persze, ha most lenne a zsebedben, nem kellene itt dühöngened.
Tárcsázok... 28-45-36. Cseng! Kicseng! Nem veszed! Atyaúristen, hogy összeszorult a gyomrom. Még egyszer: 28-45-36. És megint nem veszed! Most mi van? Megkérek valakit, hogy hívjon fel, és mondja meg neked, hogy baleset ért, és meghaltam! Majd akkor megbánod, hogy elveszítettél. Zokogni fogsz, és átkozni magad, meg azt a tyúkot is, aki miatt nem hívtál fel. Mert biztos, hogy nő van a képben. Majd akkor ... Úristen, a telefon! Ez biztos te vagy!
A túrót. A Panni kérdezte, megyek-e diszkóba. Hát persze, már repülök is. Csak közben elveszítettem a szárnyaimat. Megnyirbálták már az én szárnyaimat. Meg az önérzetemet is. Szóval ez van. Ezt kell szeretni. Elmehetnék kígyóbűvölőnek. Ahogy bűvölöm itt ezt a rohadt készüléket. Legalább ne lenne ilyen hülye narancssárga színe!
... azt mondják, kár értem. Hogy nem kellene elfecsérelnem magam itt az írógép mögött. Többre vagyok hivatott. Meg van bennem valami egzotikus, és fluidum vesz körül, meg a jó ég tudja mi minden. De ezt miért az veszi észre, aki körül egyáltalán nincs fluidum? Ha egyáltalán az a fluidum, amire gondolok...
... szólalj már meg! Járkálok, mint a hülye a szobában. Megőrülök. Dehogyis őrülök, hiszen már őrült vagyok. Mert mi mást lehet mondani arra, aki 4 órája vár egy hülye telefonra? Elegem van. Hol a Panni telefonszáma? Ma este diszkóba megyek, és felszedek valami krapekot, csak hogy megnyugtassam magam, hogy nem is vagyok olyan ronda. — Szia Panni. Mégis megyek. ...hogy kivel? Senkivel. Nem, nincs partnerem. Te kivel? No nem! Ez nem igaz! Már 2 órája? Atyaúristen! Én meg mint a hülye! No nem, ilyen nincs!
... Rohadjon meg az egész világ! Hogy a Panni...! Hiszen a legjobb barátnőm...! Nem lehet igaz! De mégis, hiszen mondta, hogy már 2 órája ott vagy... és...
Cseng a telefon! Nem vagyok itthon! Meghaltam! Nem érdekel senki...
— Igen. Én. Megértettem.... hogy nem? ...hogy te csak engem?...csak engem és csak miattam?... És a Panni? ... Haver? Nálatok ezt így hívják? Te vagy a hülye! Én csak szerelmes! Igen, jól hallottad : szerelmes. Köszönöm, ez szép volt. Hát ki másba? Nem, most már semmit se szégyellek! Én is!!

[Amarilla13]

Egy régi görög bölcs szerint az emberek kezdetben gömbszerűek voltak, két pár kézzel és lábbal,két fejjel, de egyetlen szívvel. Hatalmasak és teljesek voltak, és kimeríthetetlenül boldogok egységes természetük által. De Zeusz megirigyelte boldogságukat és félte hatalmukat , ezért villámjával kettéhasította őket . Így hasadt meg az emberi természet, az emberi szív. A meghasadt félemberek hamar belehaltak volna a másik felük hiányába, ezért Zeusz könyörületességből megajándékozta őket a nemiséggel, hogy mint férfi és nő újra egyesülhessenek. ( Még ha ez az eggyéválás csak pillanatnyi és átmeneti is.Minden ember a lelkébe rejtett , elveszett másik felét keresi. Egy, az egész életen át tartó esztelen sóvárgás a teljességre, melynek mélyén a meghasadt emberi természet űrje tátong.

[Hajnici79]

Szerelmesnek lenni csodálatos dolog. Azonban az élet örök mozgás, változás.
Igy hát, ha elmúlik a szerelem, gyászoljuk meg, de utánna mindenképp próbáljuk meg újra becsalogatni az életünkbe ezt a fantasztikus érzést.

[Szilvana85]

"Csak azt ne mondjuk soha, hogy soha és örökké. Szerelemben nincs örökbérlet. Ha múlhat, akkor múljon is, de hamar; ne foglalja a helyet, nem érünk rá bizsuzni."

[Krisztina13]

Sziasztok. En nem,reg valtam el es picit elment a kedvem az egesztol es a hitem ebben a szerelem dologban...

Bar lehet , csak nekem nem sikerult meg eddig. Pedig olyan szepen eltunk..mint a meseben...csak aztan valahogyan elromlott a dolog...es en nem hiszem , h az ilyesmit lehet eroltetni...

Aztan remelem majd csak jon az Igazi, ha egyaltalan letezik... Szerintetek igen?

Én csak biztatni Tudlak! Nekem a Párom volt ugyanígy, 3 éve vélt el, mert hasonló véleményen volt, mint Te: Ami nem megy, nem kell erőltetni és érezte, hogy lépnie kell.
Utána várt türelmesen, amíg be nem toppantam az életébe és most együtt vagyunk és mindketten nagyon-nagyon boldogok!

[Lacihu]

Az ilyen történet valóban meseszerű.
Sok boldogságot!

[Törppapa]

Akkoriban épp túl voltam egy 4 éves kapcsolaton, már egy ideje egyedül éltem, és bár minden rendben volt körülöttem, éreztem, hogy hiányzik az életemből valaki. Gondoltam, miért ne, és kíváncsiságból feladtam egy hirdetést a Datanet társkeresőjében. Nem volt semmi határozott szándékom az egésszel, inkább csak az érdekelt, vajon ki reagálhat egy ilyen hirdetésre, mert még soha nem ismerkedtem korábban az Interneten. Biztonságképpen azért odaírtam ''kalandorok kíméljenek''. Az első üzenet, amit kaptam, csak ennyi volt - Hol laksz? Mivel az email címből láttam, hogy Kanadából jött a levél, engem pedig mindig is érdekelt az ország, az ottani emberek, gondoltam, miért ne váltanék leveleket egy kanadai lánnyal. Így kezdődött. A nick-em Leon volt, és Krisztinának ugyanazt mondta ez a név, amiért én választottam. Egyre több közös pontot találtunk. Emailek jöttek, emailek mentek, kóstolgattuk egymást, ismerkedtünk és egyre közelebb kerültünk. Olyannyira, hogy amikor egyszer megemlítettem, együtt élek valakivel (csak tréfának szántam a dolgot, igazából a lakásban tanyázó pókokra gondoltam), Krisztina igazán megbántódott. Azt hitte, csak szórakozom vele, és meg akarta szakítani a levelezésünket, pontosabban időt kért. Amikor visszahódítottam, már tudtam, hogy komoly a dolog.