Válasz idézettel
HARKÁLYFÉLÉK (PICIDAE - Woodpeckers): a harkályalakúak rendjének egyik családja. Megjelenésében egyöntetűbb, mint a hasonló nevű rend fajai.
A nagyságuk az ökörszem méreteitől 56 cm-ig terjed. A testük nyúlánk.
Rendkívül hosszan kiölthető nyelv, véső alakú, nem túl hosszú, de hegyes csőr, rövid csüd és hosszú ujjak jellemzik az ide tartozó fajokat.
A csőr kemény ütései utat nyitnak a farontó bogarak járataiba v. lehetővé teszik, hogy a madár hozzáférjen a fa nedveihez.
A nyelv külön szót érdemel: zsinórszerű, megnyújtható, puha, de a hegye szaruszerű. Ezen túl tű alakú és apró szálkákkal borított. A nyelvcsontok ívben tekerednek és a koponya hátulsó részén rögzülnek, így féregszerű mozgásra képesek, és a harkály a rovarok járataiban veszi ennek hasznát. Mélyen be tud oda nyúlni. A ragacsos nyál v. a szigonyos végű nyelv segíti a zsákmány megragadását.
Csodálatos, hogy a harkályok mindig olyan járatokat bontanak meg, amelyet érdemes. Ebben nyilván szerepe van a fülnek is. Kísérletileg bebizonyították, hogy a műszerrel indukált lárvarágás hangja mozgósítja a harkályokat. A hanghatásra vadul kopácsolni kezdték az üres "lárvadobozt".
A lábuk erőteljes. A négy ujj közül a negyedik vetélő. Egyes fajoknál előfordul, hogy csak 3 ujjat találunk.
A karmaik erősek, élesek, sarló alakúak. Ezek által biztos a madár kapaszkodása bármely fa törzsén, merthogy az összes lehetséges élőhely közül a harkályfélék a fák törzsét foglalták el.
Érdekes viszont, hogy fejjel lefelé, mint a csuszkák, nem képesek közlekedni. Mászás közben a harkály legalább 20 ponton támaszkodik: 8 erős, előre görbülő karmán, ugyanennyi ujjbütykén, a két láb talpán és még legalább a két középső farktollán.
Ha úgy adódik, akkor a többi kormánytoll is segíti a kapaszkodást. Amikor megvizsgáljuk a harkályok hasát, akkor a has összepiszkolódott tollazata (mohos, gyantás, sáros) bizonyítja, hogy a hasukkal is támaszkodnak.
Szinte mindig a fák törzsén mutatkoznak, ott költenek is, a maguk ácsolta odvakban, amelyekben különösképpen sikerül védeni a költést.
A szárny közepesen hosszú, kerek. 10 elsőrendű evezőjük van, s ezek keskenyek és hegyesek. Az első szokatlanul rövid, rendszerint a 4-5. a leghosszabb.
A 10 nagy és 2 kicsiny merev és hegyes tollból álló farkuk általában feltűnő. A két középső kormánytoll a leghosszabb és a legerősebb. A farok szerepe a test kitámasztásában elsőrendű. A csévék itt rendkívül erősek.
Meg kell említeni, hogy a kormánytollak fontosságát alátámasztja a szokásostól eltérő vedlésük: a két középső kormánytoll csak akkor hullik ki, amikor a kifelé haladó vedlés során létrejön az új támaszték.
Anatómiailag is számos sajátosságot fedezhetünk itt fel: a fejbúb feltűnően domború; az orrcsont két oldalán csatornás csontocskák fekszenek, melyeken a nyelvcsont szarvacskái tapadnak.
A villacsontjuk gyenge, ellenben a kulcscsontjuk nagyon erős. 12 nyak és 7 feltűnően nagy farkcsigolyájuk van.
Különös, hogy a harkályféléken alig vannak pehelytollak. A fedőtollak egyik-másik fajnál foszlottak, ill. a fejen bóbitát alkothatnak.
Dryocopus_javensis.jpg
"Én már azóta szeretlek,mikor nem voltál más csak puszta gondolat,
És a csillagok lüktették az égre,képzelt mosolyodat
