szavalóverseny kisiskolásoknak

[csemilia1]

Mentovics Éva: Esőtánc

Esőtáncot jár a gólya
- Kiszáradt a nagy mocsár.
Megszökött az összes béka.
Hogyan lesz így vacsorám?

Nem is kell a piros csizmám,
levetettem, mert meleg.
Úgy látom, e nagy mocsáron
száraz lábbal átkelek.

Csalódottan lóg a csőre:
- Kopog már a pocsolya.
Elköltözött minden béka.
Mi lesz így a vacsora?

Szellő Tündér libbent arra,
megsajnálta gólyánkat.
Felkutatott minden felhőt,
s odaterelt néhányat.

Magasból az esőfelhők
látták gólyánk bánatát,
s alaposan meglocsolták
vízre vágyó mocsarát.

Hamarosan híre is kelt:
Gazdag béka-vacsora:
Zümmögő kis szúnyogokkal
van tele a pocsolya.

Másnapra már körös-körül
dagadt békák ugráltak…
Hosszú csőrű gólya úrfi
végre jót vacsorázhat.

[csemilia1]

Szilágyi Domokos: TRÉFÁS MESE

Mondja egyszer
édesapám:
-- Hallod, fiam,Péter!
Kifogyott már
a padláson a jó kolbászétel,
rakj szekérre
két pár ökröt,
s fogj be négy zsák lisztet,
eredj vélük a malomba,
s hoztok, amit visztek!

Én a széna-
hányó villát
két marokra kaptam,
az ökröket
sürge-fürgén
szekérkasba raktam,
befogtam a
négy zsák lisztet,
s: -- Gyű te! hojszra!
csára!
Oly igaz, mint
hogy a nevem
Bokorugró Sára.

Pali molnár ül a parton,
s mint a szeszgyár,
úgy pipál.
Ráköszönök:
-- Szép jó estét
fényes délben,
Senki Pál!
A minap még
itten láttam,
-- hová lett a malma?
Egykettőre megkerítse
élve avagy halva!

Mondja erre:
-- Biz a malom meghűlt a sok víztől,
reggel-este,
éjjel-nappal
köhécsel meg prüszköl,
láza is van,
s mint egy dézsa,
földagadt az orra;
-- elment tán a
korcsomába
egy kis forralt borra.

Indulnék, de
jön a malom szembe:
hát hóttrészeg!
S azt rikoltja:
-- Itt se vagyok,
megyek és eprészek!

Úgy elszaladt,
hanyatt-homlok,
kecskebukát vetve,
mintha várná
az oldalban
eprészni a medve.

Uccu, én se
voltam lusta,
a hátára
szöktem,
fölzabláztam-
kantároztam,
aztán --köd előttem,
köd utánam,
elnyargaltunk,
s hogy megtértünk este,
Pali molnár
pipált még s a
csillagokat leste.

Az ám, de a
két pár ökör!
s hol a négy zsák
lisztem? --
Elmentek volt
megfürödni
lenn a patakvízben,
arra úszott
épp egy apró
szivárványos ökle,
s bendőjében
eltűnt a liszt
s apám két pár ökre.

A molnárnak
fájt a foga
egy kis szekér húsra,
nosza, nyomban leütötte,
aztán meg is nyúzta,
nyársra húzta,
megsütötte,
istenesen beevett!
Mondta is, hogy
nem kóstolt még
ilyen finom szekeret.

Mit tehettem? hazamentem,
Édesapám várt már:
-- Hát te, fiam,
Ugyanbiza hol a sújba
jártál? --

Elmeséltem,
hogy volt, mint volt,
ő meg nagyot nevetett,
s úgy megdicsért,
majd letépte
kétfelől a fülemet.

[csemilia1]

Szabó T Anna: Famese

Volt egyszer egy facsalád,
nem volt családfája,
a sok kicsi facsemete
csak felnyurgult, úgy nőtt bele
a faiskolába.
„Értitek a faanyagot?
Minek vágtok fapofát?”
Így faggatta őket legott
a fatanáruraság.
De a sok kis facsemete
inkább csak fagottozott,
fabulákat fabrikált, vagy
fafagyit falatozott,
de a fatudományokhoz
fajankónak bizonyult,
a többi fakockafejhez
sehogyan se viszonyult.
Eladdig, hogy a fatanár
elfakulva kifakadt:
„Hű, favilla, fakarika!
Ki, fakanál, ki, fakard!
Azt a fancsali fajzatát!
Na, majd megraklak, ne félj!
Fakupa lesz belőletek,
vagy fakutya, sőt, fahéj!
Nem famulus! Mért
kupáljam hát akkor fafejetek?
Ilyen fanyar és fantaszta
fákat nem is ismerek!
Faramuci, faragatlan
farizeus farakás!”
Addig-addig ordított,
míg berekedt a fatanár,
belefásult, és belátta,
hogy fatális tévedés
ennyi bunkó, tuskó fattyat
tovább nyesegetni, és –
„Fabatkát se ér”-t kiáltva –
nem engedte őket többet
soha a faiskolába.
Így telt hát be a fa-fátum
a pofátlan fapofákon.

[csemilia1]

Heltai Jenő: Ballada a három patkányról

Ott, ahol a Ferencváros
hinti báját szerteszét
egy pazar, nagy pince mélyén
három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér
pajkos, fürge és bohó
s mint az ifjúsághoz illik
folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett
egy csemege-bolt
ahol csupa elsőrangú
finom holmi volt.

Egyszer, éjjel a legelső
fürge patkány útrakelt,
hogy a boltból átcsempésszen
egy kis finom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
elkerülve minden zajt
megevett egy adag sajtot
rá volt írva "Gróji sajt".
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt -
mert a finom gróji sajt
az hamisítva volt!

A második ifjú patkány
bánatosan útra kelt,
hogy a boltból átcsempésszen
ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
mert a bölcs mindig vigyáz
nekiesett egy gyümölcsnek
rá volt írva "Ananász".
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt -
mert a finom ananász is
hamisítva volt.

A harmadik ifjú patkányt
lesujtotta a dolog.
Sírni kezdett: "Nem élem túl
én is inkább meghalok.
Társak nélkül, egymagamban
így az élet mit sem ér?"
S hősiesen patkánymérget
vett a boltba háromér'.
Ez a patkány ma is él még
hogyha meg nem holt
mert a patkányméreg is csak
hamisítva volt!

[csemilia1]

Juhász Magda: Hová lett az ellenőrző?

Hová lett az ellenőrző?
Anyu kérdez, apu faggat:
- Ellenőrződ hová raktad?
Ezt kérdezik napok óta,
unalmas már ez a strófa.

Nem találom! Mondtam bátran.
Ott maradt az iskolában,
vagy a padban felejtettem,
vagy útközben elvesztettem.

Vagy a cica vihette el!
Próbálkoztam újabb trükkel.
Tegnap bebújt a táskámba,
mérges is lettem csudára.

A lábammal dobbantottam,
ki is ugrott onnan nyomban.
Ellenőrzőm csak elvitte,
ejnye vajon hová tette?

Így sorolom egyre tovább,
keresve a rejtély okát.
Anyu hallgat. Jaj de ciki.
Tudja, hogy füllentek neki.

A szobába apu lépett,
vágtam csodálkozó képet.
Ellenőrzőm ott volt nála,
szőnyeg alatt megtalálta.

Na majd elverem a cicát,
beírt neked egy szekundát!
Mondta apu nagy mérgesen,
rögtön eltört a mécsesem.

Ne verjétek meg a cicát,
nem ő adta a szekundát!
Tanító nénitől kaptam,
mert az órán rosszalkodtam!

[csemilia1]

Kobrehel Károly:
A Csacsi oroszlán


Egyszer egy csacsinak
Egy kicsi csacsinak
– Azaz, hogy nem is volt
Ö olyan kicsike,
A csacsi iskolàt
Màr règ elvègezte. –
Szòval a csacsinak
Nagy ötlete tàmadt,
El is mondta mindjàrt
Az apukàjànak.

"Hogyha èn nagy leszek"
Kezdte a kis csacsi
"Èn nem szamàr leszek,
Èn inkàbb oroszlàn
Akarok majd lenni!

Ràm terhet nem raknak,
Bottal ràm nem ütnek,
Hàtamra se ülnek,
Èn majd ùgy csinàlok,
Mint az oroszlànok
Egy nagyot ordìtok,
S àllatok, emberek,
Mind-mind megrèmülnek!"

Apukàja se volt
Ma született buta,
Hisz ő volt a vidèk
Legnagyobb szamara!
Oly nagy volt tudàsa,
Jobb ha nem is mondom
Hol volt bejàràsa,
S hogy igazàn kiknek
Volt a tanàcsosa...

Fiànak nagy tervèt
Vègig is hallgatta
S bölcsen mosolyogva,
Jelezte, hogy mindent
Nagyon jòl megèrtett
S "ià, ià, ià!"
Kezdett vàlaszàba.

"Csacsi vagy te fiam,
Nem jò ez az ötlet,
Nem olyan màr mint volt
Valamikor règen
Az oroszlàn èlet.
Màsok az emberek
Mint règi idôkben.
Ha oroszlàn lennèl
Ketrecbe tennènek,
S ha nem sikerülne
Akkor lelônènek,
S lenyùzott bôrödet
Fölhasznàlnàk dìsznek,
Hacsak nem szőnyegnek..."

De nem rendült àm meg
Csacsi bàtor lelke,
Oroszlànnak bőrèt
Csak magàra vette!

Feszült rajta itt-ott
Akàr egyet is csak
Begombolni hasàn
Nem tudott egy gombot.
Oroszlàn bőrèből
Làba is kilògott,
Füle kikandikàlt,
Nem làtott mèg senki
Oly furcsa teremtèst,
Olyan nagy oroszlànt.

(Mert ugyan szamàrnak
Nem volt mèg elèg nagy,
-- Ahhoz föl kell nőni... --
De egy oroszlànnak
Tùl nagy volt a csacsi...)

De nèzzük mi törtènt
Az ottlèvők között?
Lett àm nagy ijedtsèg,
Fejveszett rèmültsèg!
A legbàtrabbnak se
– Ha volt köztük olyan –
Nem hallhattad szavàt
Mind csak egyre gondolt
Hogyan menthetnè meg
A sajàt ìrhàjàt
Ès csak egyre iszkolt!
Nem is nèzte ùtjàt,
Mind ùgy szedte làbàt.

Ha hiszitek, ha nem
Oly nagy fölfordulàs
Lett, hogy èn se làttam
Ki volt aki mègis
Ekèppen kiabàlt:

"Fusson ki merre làt!
Mi szörnyû òriàs!
Fölfal mindnyàjunkat,
Ez èhes oroszlàn!
Mentse ki-ki magàt!"

No de rajtam kìvül
Valaki is ottan
A futàsra hìvàst
Aligha hallotta,
De nem is volt szüksèg
Senkinek a szòra,
Rohant ott mindenki.

[csemilia1]

Mentovics Éva: Csiga-lagzi

Tekervényes tölgy tövében
lesz a csiga-lagzi –
ilyen pompás vigalomból
nem jó kimaradni.

Felbolydult az erdő népe,
s izgatottan várja,
hogy viszik az ifjú asszonyt
pörgő-forgó táncba.

Készülődik Csiga Csilla,
közeleg a nagy nap.
Csütörtökön lesz az ünnep –
már csak egyet alhat.

Fényesíti csúcsos házát,
bizsereg a csápja,
erdő széli rekettyésben
ezer barát várja.

Szúnyogok a bokrok mélyén
rózsafüzért szőnek,
kankalinból készül a szép
virágszirom-szőnyeg…

Szendén pislog a menyasszony,
ez volt szíve vágya…
miden rokont elbűvöl a
gyöngyös csipkefátyla.

Vőlegénye teljes díszben
érkezik a dombról,
csillogó a tekintete –
kedvesére gondol.
Dongó Döme lesz a vőfény,
ő mondja a tósztot.
Meg is említ minden komát,
húgot, ángyot, sógort.

Csiga Csabi lesz a csapos,
imádja a jó nép,
kínál bodzát, eperlevet,
földiszedres bólét.

Ínyenségből nem lesz hiány,
jó szakács Melinda.
Kakukkfüves mártás lesz, meg
rántott szederinda.

Térül-fordul a sok hangya,
cipeli a tortát,
Szöcske úr a fenyves felől
léggömböket hord át.

Tücsök Tódor hegedül majd,
hangya lesz a brácsás,
cimbalmot a cincér üti –
zeng a csiga csárdás.

Somba göngyölt szeder után
sír egy sáskagyerkőc:
- Kiszárad a nyelőcsövem,
hol késik a meggyszörp?

- Szánom-bánom, drága öcsém –
dohog Dönci dongó
- úgy szomjaztam egész nyáron…
kiürült a hordó.

- Sose búsulj, Dönci koma –
kacag Csiga Vince
- jó szüret volt, tele a spájz,
meg a hűvös pince!

Csurig lett az összes kancsó,
alig győzték inni –
vígan tudták Csiga Csillát
sorra táncba vinni.

[csemilia1]

Heltai Jenő
Háromtól hatig

Elmentem egyszer önhöz Édes
sok sok igérgetés után
e diszkrét célra Ön kibérelt
egy kétszobás lakást Budán.
Oh nem valék szerelmes Önbe
ettől nyugodtan alhatik
de hát nem tudtam mit csinálni
háromtól hatig.

Férjem ilyenkor nincsen itthon
a magány rossz tanácsadó
átmentem többször is Budára
ez ugye megbocsátható?
Ön oly szelíden tud susogni
ez engem úgy elandalít...
A végén a babája lettem
háromtól hatig.

A nagy szerelmi virradatra
hamar borult az alkonyat
eloszlott lassankint a mámor
tűzünk lassankint lelohadt.
Ritkábban mentem át Budára
Ön is csak néha-néha hítt
ilyenkor szörnyen untuk egymást
háromtól hatig.

Ma szakítottunk, hála Isten!
Szívem dobog, szemem ragyog.
Nem kell többé Budára mennem
szabad vagyok, szabad vagyok!
Derülten nézek a jövőbe
csak egy dolog nyugtalanít
hogy mit fogok ezután csinálni
háromtól hatig.

[csemilia1]

Békés Márta: Iskolabolygó (Részletek) 0 A bús tanító panaszai Évről évre romlik a gyerekanyag, romlik a gyerekanyag, ebadta! Szólok rá, de nem hallja ki-be szalad, tíz másik ki-be szalad, ebadta! Nem tudom ezt már leírni, nem fogom ezt már kibírni! Évről évre romlik a gyerekanyag, romlik a gyerekanyag, ebadta! Évről évre kopnak az idegeim, kopnak az idegeim, aszondom! Ősz hajam már hullik és meredezik, gyűlik és növekedik a gondom! Jobban is esne, mondjuk ki, hogyha lehetne buktatni! Évről évre kopnak az idegeim, kopnak az idegeim, aszondom! Verses szöveges értékelés Jófejű fiú ez a Szekeres Péter, tudja, a merre az mindig két r, de nem mindig tudja, hogy merre a meddig. Figyelj, Péter, ne tovább, eddig! Jaj, de fürge a Molnár Enikő, óra alatt neki mindig menni kő. Ám de, ha várja a házi feladat, Enikő lustán ül csak a pad alatt. Kedves lány ez a Horváth Lilike, szép is, okos is, cseppet sem lüke, Mindig magyaráz, nem kérdi, illik-e, tanító néni lesz ez a Lilike! Nagy a neve, de Mónika kicsi lány, nála az észben mondhatni nincs hiány, de jobb kikerülni, amikor raplis, vigyázz, mert csíp is, rúg is, harap is! Sorakozó – Mi voltunk az elsők! (ha nem lököm, fellök) – Nem is igaz, már itt álltam! – De nincs párod, jaj, az állam! – Nem engedünk, menjél hátra! Gyere Dani, vágjuk hátba! – Tégeteket megmondalak! – Árulkodós, szenya alak! – Azért is így hagyom magam: Jaj, a hátam! Jaj, a hasam! – Itt az innim, neked adom! Itt a csipszem, vegyél, finom! Leszek párod, tudod mit, küldjük hátra a Danit! Lánybarátság Igaza van a Sárinak, hogy a Petra nagyon hülye. Többé nem barátkozunk és nem is állunk szóba vele. És, ha kérdezne valamit, hát mi rá se hederítünk, mert az, aki ilyen hülye, ne is játsszon most már velünk! A buborékos rágót is csak mi ketten fújjuk váltva. Mit bámul a duplahülye bociszemmel szájat tátva?! Ma a Sári a Petrával kibékült az ügyeletben. Hát ez jó hír, mégsem hülye, mint azt eddig hittük ketten. De valami furcsa okból nem hallják meg, hogy köszöntem, elfordulnak, súgnak-búgnak, titkosat írnak mögöttem. Petra varázsfilckészletét csak a Sári használhatja. Mit nem látok, DAGADT ZSÓFI!, ez van írva rá a lapra. Ne lássák, hogy bőgtem kicsit magamban az udvar végén. Hullahoppban rekord készül, megmutatom nekik még én. Délután a Sárit viszi logopédus Kati néni fél órára, hogy tanuljon raccsolás nélkül beszélni. Fél óra, az untig elég, hogy a Petra is megértse, hogy egy nyomi raccsolóssal azért nem játszhatunk mégse!

[csemilia1]

Békés Márta: Hétfőn a hetes még nagyúr

Hétfőn még nagy úr a hetes,
hatalma is félelmetes,
mindenkit felír, aki rossz,
mert hétfőn még minden tilos,
elbánik bárki csibésszel,
még a barát sem kivétel,
ablakot nyit, csak neki jár,
táblát ő mos, ez a szabály,
ülni senki sem merészel,
osztály vigyázzt, ha vezényel,
jelenti a napot s időt,
és hogy ki nem váltott cipőt,
meg hogy ki hiányzik s miért,
és hány fő, akit tetten ért
titokban galacsint, ha gyúr;
Hétfőn a hetes még nagy úr.

Kedden a hetes már kedvesebb,
segíthetsz neki egy keveset,
ha e kegyért cukrot kaphatott,
tőle bárki tárhat ablakot,
ám naplóhoz nem nyúl, csak barát,
és még büszkén kihúzza magát,
de későket nem ír föl menten;
Kedvesebb már a hetes kedden.

Szerdán a hetes már lustul,
miénk a tábla krétástul,
hatszor is lemossuk mi magunk,
dátumot ingyen írhatunk,
legyintünk, mikor fegyelmez,
végül úgyis megkegyelmez,
már nem olyan félelmetes;
Lustul már szerdán a hetes.

Csütörtökön a hetes is másol
elmaradt házit valaki másról,
ám ezalatt dolga lenne tenger,
a hetes is valahol csak ember,
mi segítünk, ez a rend minálunk,
matricáért mindent megcsinálunk,
csak a jelentésre legyen gondja:
Ma egy kicsit csütörtök van, mondja.

Pénteken a hetes is már fárad,
kicsit késett, azért piheg párat,
szenvedései ma véget értek;
A hetesnek legszebb nap a péntek!