Békés Márta: Árulkodók dala
Lestél rólam, ne is tagadd!
Meg leszel mondva!
Káromkodtál, szégyelld magad!
Meg leszel mondva!
Körmöd piszkos már egy hete!
Meg leszel mondva!
Kinek rossz a lehellete?
Meg leszel mondva!
Óra alatt mindig zabálsz!
Meg leszel mondva!
Nem a tied, amit találsz!
Meg leszel mondva!
Nincsen házid s te csak lapulsz!
Meg leszel mondva!
Mindenért csak engem szapulsz!
Meg leszel mondva!
Mindig meglöksz írásórán!
Meg leszel mondva!
Mint egy zombi, úgy nézel rám!
Meg leszel mondva!
Mit bökdösöl, szállj le rólam!
Meg leszel mondva!
Ez nem az én disznóólam!
Meg leszel mondva!
Órán is csak mindig játszol!
Meg leszel mondva!
De tőlem kérsz radírt százszor!
Meg leszel mondva!
Meg leszel mondva!
Ki leszel dobva!
A szemétdombra!
Meg leszel mondva!
Beárultak dala
Szerinted ez milyen modor?
Árulkodó Júdás!
Állandóan árulkodol!
Árulkodó Júdás!
Szakadatlan spicliskedel!
Árulkodó Júdás!
Örökösen alámteszel!
Árulkodó Júdás!
Neked nincs is módszerod más,
Árulkodó Júdás!
csak a folyton mószerolás!
Árulkodó Júdás!
Közöd semmi, szemed gúvad!
Árulkodó Júdás!
Kijön belőlem a dúvad!
Árulkodó Júdás!
Feldobsz, amér’ nincsen leckém!
Árulkodó Júdás!
Pont az ilyenekből lesz kém!
Árulkodó Júdás!
Jelenteni, ez ragadt rád!
Árulkodó Júdás!
Még magadat is besúgnád!
Árulkodó Júdás!
Beköptél egy morzsa miatt!
Árulkodó Júdás!
Na most meg a képed riadt?!
Árulkodó Júdás!
Árulkodó Júdás!
Árulkodó Júdás!
Meg leszel mondva!
Árulkodó Júdás!
Aranyköpés
Ez a Sári olyan buta,
hiába súgok sutyiba.
Ha azt súgom, Csokonai,
ő úgy érti, kocsonyai.
Ha azt súgom, Móricz Zsigmond,
Ő feleli, jó vicc, mit mond.
Ha azt súgom, Weöres Sándor,
ő rávágja, sörös vándor.
Mért szült anyja ilyen hülyét?!
Vagy csak nem mossa a fülét?
Mikszáthot is ix-szel írja!
Mondják, erről van papírja.
Nyelvtan órán súgtam neki
az öt mondatfajtát,
de csak ez a sületlenség
hagyta el az ajkát:
kifelejtő,
sértő,
felkínáló,
fellódító,
ólajtó;
Az osztályból kirüffen a hahota,
a tanár csak fejet csóvál, ahogy a
noteszába följegyzi a bakikat,
amiből az utókor csak okulhat.
Vaskos kötet, körülbelül száz oldal,
azt a Sári teleköpi arannyal!
Juhász Magda
Hová lett az ellenőrző?
Anyu kérdez, apu faggat
-Ellenőrződ hová raktad?
Ezt kérdezik napok óta,
unalmas már ez a strófa.
Nem találom! Mondtam bátran.
Ott maradt az iskolában.
Vagy a padban felejtettem,
vagy útközben elvesztettem.
Vagy a cica vihette el!
Próbálkoztam újabb trükkel.
Tegnap bebújt a táskámba,
mérges is lettem csudára.
A lábammal dobbantottam,
ki is ugrott onnan nyomban.
Ellenőrzőm csak elvitte,
ejnye, vajon hová tette?
Így soroltam egyre tovább,
keresve a rejtély okát.
Anyu hallgat. Jaj de ciki.
Tudja, hogy füllentek neki.
A szobába apu lépett,
vágtam csodálkozó képet.
Ellenőrzőm ott volt nála,
szőnyeg alatt megtalálta.
Na majd elverem a cicát!
Beírt neked egy szekundát!
Mondta apu nagy mérgesen,
rögtön eltört a mécsesem.
Ne verjétek meg a cicát,
nem ő adta a szekundát!
Tanító nénitől kaptam,
mert az órán rosszalkodtam!
Apu és az anyu nevet:
- Örülünk, hogy jó a szíved!
Ne félj nem bántjuk a cicát,
de kijavítsd a szekundát!
**Hidden Content: Reply to see the content**
Kovács Barbara: A pöttyös zsebkendő
A pöttyös zsebkendőmet nagyon szeretem.
Mindig előveszem, nézem, nézegetem.
Nagymamától kaptam, anya ki is mosta,
illatosította, szépen kivasalta.
Miért lóg az orrod, nincs talán zsebkendőd? -
kérdik tőlem gyakran a felnőttek.
Azt hiszik, hogy nem örülök
a pöttyös zsebkendőmnek.
Nem értik, hogy abba nem fújom az orrom,
pedig mindig, mindig magamnál hordom.
Este az ágyban a párnámra terítem,
megsimogatom és melléje fekszem.
Méghogy orrot fújni ebbe a pöttyösbe!?
Ha beletrombitálnék az orrom le is törne.
A pöttyös zsebkendőmet csak szeretgetni lehet,
ha nagy leszek, megszámolom rajta a pöttyöket.
Békés Márta:
Sárkány-eposz>>
> >
Hétfejű botfülű sárkány, hangja, akár a vad orkán,
szörnyű, ha tátja a száját, vájt fülű vallja a kárát.
Hétfejű botfülű sárkány dalra fakadna a bástyán,
dalra fakadna, de felsül, lüktet a hangja, de falsul.
Hétfejű botfülű botrány! Mért ül az átok a torkán?
„Mért vagyok én csupa botfül? Hogy legyek én már ettűl
dalnok a szép palotámba’? Vágyom utána, hiába!”
Hej, ha a hét giga szólna, sej-haj a vár leomolna!
> >
Dúlnak a hangok a torkán; dől a torony meg a párkány,
bömböl a rom tetejébe’, végzete cseng a fülébe;.
Botfüle száma tizennégy, „Zord a világ, de izennék;
Nem tagadom, ha muszáj is, nem vagyok én muzikális!”
> >
Hát, ahogy ott csücsül egyszer, látja Kodály, zenemester;
„Nincs akadály” szava szól „ és nem segít már csak a szolfézs.”
„Nem kenyerem útonállás, vágyam a jó intonálás.”
Fújja a hét torok egyre, hét feje hétfele menne.
„Úgy visítasz, mint a rossz lány, hű, de hamis ez a foszlány!
Összekuszáltak a hangok, dobhártyád sose sajgott?”
„Összeakadtak a buksik, hangod ezért be-becsuklik,
és noha bár csuda véknyak, nem tekereghet a hét nyak!
> >
Íme a full tuti módszer; fújja csak egy kobak egyszer,
hét a fejednek a száma, ennyiből állna a skála.
Dó fejed dó-ra figyeljen, Ré fejed ré-re ügyeljen,
Mí fejed mí-re, te dőre, Fá fejed fá-nak az őre.
Szó fejed hajlik a szó-ra, Lá fejed lágyan a lá-ra,
végül a ti, ugye érted, célodat még ma elérted.
Itt ez a jópofa kotta, – Ádám bátya alkotta;
dó ré mi dó ré mi fá fá, tá titi tá titi tá tá .”
> >
Búja okán feje mért fő? Kottát bújik a hét fő.
Nem szomorítja az ármány, ő lesz a hétfejű bálvány!
Árad a hangja, az égi, hej ez a hang nem a régi!
Tiszta, akárcsak a márvány, száll a szelekkel a szárnyán.
> >
„Sárgul az egyfejű béka; Megvan a kincs; heuréka!
Hála neked, jön a gála, éljen a hétfokú skála!”
Hétfejű, jófülű sárkány, szép bariton sose hátrány!
„Vége a dalnak, de várnak; elmehetek MEGASZTÁRNAK!”
> >
> >
Kányádi S.:Kecskefficeffice" />
>>
Nem jött az este
haza a kecske.
Hiába várta,
hiába leste
szegény gazdája,
nem jött a restje.>>
Erre a gazda
dolgát otthagyta,
és vesszőt nyesve
kósza kecskéjét
keresni kezdte.
Ide belesve,
oda belesve,
itt is kereste,
ott is kereste,
de csak nem találta.>>
Kiment a határba>>
Fekete volt az este,
fekete volt a kecske;
mindent, de mindent
feketére feste
a csillagtalan este.
Ha ott lett volna, se találja...
Ború szállott a gazdára.
"Bizonyára
kóbor ordas,
éhes farkas
lehetett veszte."
S drága kecskéjét
sajnálni kezdte:>>
"Drága kecske,
jó kicsi kecske,
volt tejecske,
nincs tejecske,
mennyit adott
reggel, este,
s gazdáját is hogy szerette!">>
Így kesergett hazáig a
kecske nélkül maradt gazda.>>
De egyszerre
furcsa neszre
lett figyelmes.>>
Közelebb lépett a kerthez.
S hát a halvány,
akkor kelő hold világán
látja, hogy a drága kecske
fényes teste
ágaskodik
az ágakig.
Egész este
a gazda oltványait nyeste.
"Megállj, kecske!"
Így a gazda.
Egyik szarvát megragadta,
s a vesszővel, melyet nyesett,
kecskéjének nekiesett.>>
S nyeste, nyeste,
és a kecske
sírt, mekegett
egész este.>>
Sziasztok!
Van egy negyedikes tanítványom, aki nagyon tehetségesen mond verset, de elsősorban érzelmes verset. El szeretném küldeni versmondó versenyre, de nem igazán találok neki verset. Nincs valami ötletetek, ami érzelmes, de mégis egy 4.-es számára is elmondható. Pl. a karácsonyi koncerten Ady: Karácsony versét mondta, egyszerűen észveszejtő volt, a sírás kerülgette a szülőket.
Köszönettel
Manonosz
ez nagyon jo,koszi
Szia Manonosz!
Az én tanítványaim is negyedikesek. Nálam tavaly az egyik kislány Szabó T. Anna Hóhullásban című versét mondta el egy versmondó versenyen, és győzött is vele! Gyönyörű a vers, jó szívvel ajánlom.
Sok sikert nektek!
Belloni
Az ötödikes fiam most ezt mondta az iskolai versmondó versenyen:
Békés Márta: TÁSKALELTÁR
tankönyv? csak a borítója
(én semmit sem tudok róla,
hova lett a tudomány,
engem nem bánt e hiány)
egy töküres tolltartó,
(pisztolytoknak volna jó)
tartógumik felszaggatva,
(engem ezért ne nyaggass ma)
hetvenhárom szamárfül
nyolc füzeten legbelül,
kitört ceruzahegyek,
kilenc, hogy pontos legyek,
radír, mit körző átdöfött,
találhatsz belőle ötöt,
szétkaratézott vonalzó,
órán játszott torpedó,
na meg három rágó ára,
szögmérő, de ripityára,
matchboxfelni repedten,
(nahát, ezt hogy kerestem!)
visszakapott visszajáró,
pulóver a visszájáró',
sonkáskenyér, érintetlen,
(asszem aszondtam megettem)
almacsutka, már penészes,
(kérlek szért se légy mérges)
széjjelolvadt tejcsoki,
(veszni hagytam, tök ciki)
egy fel nem használt puska,
meg hogy csíp engem a Zsuska,
egy ragasztó széjjelkenve,
meg hogy nem volt leckém keddre,
meg egy háttal kezdett mondat,
meg, hogy elmarad a szombat,
nahát, ilyet már kilátott,
még az intő is elázott,
hogy nem hoztam füzetet,
meg az a sok üzenet...
Hát, arról szól valahány,
hogy a gyermekük trehány.
Hanyag lennék, rágalom!
Cipelem a hátamon.
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)