Mivel a Biblia a kereszténység alapköve, mondatai szinte bevésődnek az ember agyába, sok hívő ezt a könyvet tekinti etikai, jogi és morális normának, az abban leírtakat pedig életvezetési vezérfonalnak, ezért a biblia górcső alá vételéhez pontosság szükségeltetik.
Az előző témánál megkértem a hit és az egyház védelmezőit, hogy állítsanak fel egy pontos listát, hogy mit lehet szó szerint venni és mit metaforaként, de ilyennel többsazöri kérésre sem szolgáltak, tehát mindent úgy kell vennem, ahogy le van írva. Azért is jó megközelítés ez, mert az egyház még nem adott ki olyan javítókulcsot, hogy valamit ne kelljen valódinak vennünk, tehát elismeri, hogy a biblia úgy akarja mondani, ahogy le van írva.
Nézzük tehát sorban.
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
Ez ugyebár tartalmaz egy burkolt állítást, mégpedig, hogy kezdetben nem volt semmi. Ez a hivatalos álláspontja a Vatikánnak, mely szerint "ex nihilo" (semmiből) teremtés történt.
Mér pedig a semmiből semmi sem lesz! Itt még nagyobb a baj, ugyanis Isten nem csak hogy a semmiből teremtett valamit (mindent), hanem önmaga sem létezett, ugyanis akkor már lett volna valami (ő).
Isten tehát a semmiből megteremtette önmagát, az anyagot és azt formába rendezte. Ez azért logikai nonszensz, ismerjük be. A semmi a semmiből semmi által teremt mindent!
Azt, hogy mennyire balgaság ez, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy máig ez az egyetlen teremtésmítosz, ami nulláról indul. Minden más népnek volt annyi esze, hogy legalább valamit előfeltételezett. A görögök például a Khaoszt, amelyet az istenek Kozmosszá rendeztek.
Most, amikor a Biblia éve volt és annyi sületlenség hangzott el a nagy könyvről, volt pap aki nem átallotta azt mondani, hogy az írók kezét isten vezette. Ez nem kis hülyeség, hiszen ha lenne és ő lett volna a főszerkesztő, bizonyára odafigyelt volna a bakikra.
De menjünk tovább, bár ezzel még koránt sincs kivesézve az első mondat...
... És monda Isten: legyen világosság: és lőn világosság. ... És nevezé a világosságot nappalnak... Ezt mindjárt az első napon megteremtette az isten. Azannnya!
Tehát már volt
nappal és éjszaka. Az ám de, eszébe jutott valakinek, hogy baj van, mert "nappal" ugyan van, de nap még nincs.
A szegény szerkesztő már nem akarta átszabni a szöveget, azért nem foglalkozott a logikával, a harmadik naphoz beszúrta hogy:
"Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától..." Azt szegény már elfelejtette, hogy ezt már egyszer megtette a főnök, mégpedig az első napon.
Folytathatnám azzal, hogy az "Isten által ihletett" biblia szerint nem léteztek őslények (hát persze, mert azokról nem tudott semmit a bibliát összehozó csapat) Nem beszél ősemberről, előemberről és más prehistorikus lényről, mert nem tudtak róla a biblia írói.
Szó sincs tehát arról, hogy ez isteni kinyilatkoztatás lenne. Ez egy könyv, amelynek egyetlen mentsége, hogy régi és nem szabad komolyan venni egyetlen mondatát sem. Nem a könyv, hanem azok a hibásak, akik erre a zagyvaságra hivatkozva butították a hívőket és mészároltak le milliókat a történelem során.
A Teremtés könyvének első fejezete tömény butaság. A második fejezet még ennél is rosszabb. Ádám és Éva éltek ott teljes bűntelenségben. Az ő teremtésük köznevetség tárgya, tehát hagyjuk is, mert túl könnyű lenne leütni ezt a labdát. Mindenesetre Isten teremtette őket minden vágyukkal, erényükkel és hibájukkal. Szóval úgy kompletten.
Éva nyilván istentől kapta kíváncsiságát, ezért belekóstolt a "tiltott gyümölcsbe", az almába. Tehát Isten kíváncsivá teremtette Évát, sőt még kísértésbe is ejtette (igaz, hogy Jézus anyját meg teherbe), és aztán megbüntette, mert megtette amire ösztönözte. Hát, ez egy játszadozó, némileg szadista istenkép és nem egy jóságos, óvó, vigyázó isten. Ezért az egy almáért az emberiséget örök átokkal sújtja, mely szerint ki kell jönni a paradicsomból és fájdalommal szülni gyermekeit. Azóta minden nő fájdalommal szül, de nem túl tisztességes az öregtől, hogy milliárdszámra osztoatja a nőknek a fájdalmat azért az egy almáért. Persze, ha a paradicsomban lennénk, még mindig csak Ádám és Éva létezne, mert ott szexről szó sem lehetett.
Az persze kérdés, hogy istenke az állatok nőstényeire miért haragszik, mert bizony ők is fájdalommal szülik gyermekeiket és sokan bele is pusztulnak. Isten ilyen vérengző és bosszúálló lenne? Hát, a Biblia ezt állítja. Ha én hívő lennék, bizonyára tiltakoznék egy ilyen istenkép ellen.
Oké. A paradicsomi időszaknak vége, de már lehet szexelni. Meg is teszik Ádámék és születik is két fiú. Káin és Ábel. Káin megöli Ábelt, de ebben megint benne van az Úr keze, mert úgy látszik különös élvezettel gyilkol.
Ábel áldozatát (hús, állatok) elfogadja (rátekinte), de Káin áldozatát (növéyek, gabona) nem fogadja el. Úgy tűnik az állatok vére kellemesebb számára, mint a gabona zizegése (pedig az egészségesebb).
Szóval viszályt szít az isten és Káin megöli Ábelt. Mit tesz erre isten? Megbünteti Káint? Á, dehogy, sőt azt mondja, hogy aki bántja Káint, azt ő bünteti meg! Az első bűnpártoló is Isten. De ez még semmi.
Ugye ekkor létezik Ádám, Éva és Káin. Ennyi! Káinnak azonban gyermekei születnek. Hoppá! Ki az anyuka? Ádám? Kicsi az esély rá. Hát akkor? Éva lehet csak, aki ugye Káin anyukája. Ímé, az első vérfertőzés. Az emberek pedig mindannyian ennek a vérfertőző kapcsolatnak vagyunk a következményei. Csoda-e, hogy ilyenek az emberek...?
Na, egyelőre ennyi ebből a nagy mesekönyvből.
Egy barátommal beszélgettem és azt mondta: Te, szerinted elolvasták a hívők a Bibliát? Én azt mondtam, hogy sokan biztosan, de azok nyitott szívvel, ám bezárt elmével tették mindezt, különben már nem lenne egy hívő sem. Ha lenne Isten, bizonyára szégyellné, amit itt róla összehordanak. Mindegy, mégis a Biblia a legnagyobb példányszámban eladott könyv - mondta barátom. Igen - válaszoltam. A második pedig a Harry Potter, és abban nincs ennyi hiba.
No, majd folytatjuk, csak most hagyok időt az apolgétáknak, hogy megvédjék, vagy megtagadják Mózes első könyvét.
Eredeti szerző Aerensiniac
