Szaporordásuk
Többségük kettő, legfeljebb három tojást rak, kivételek a király- és a császárpingvinek, kicsinyeik pelyhesek és fészeklakók. Az év nagy részét a költéssel és fiókáik gondozásával töltik. Rég megszokott fészkelőhelyükre az év bizonyos idejében, gyűlnek össze, ahol azután eleven az élet. Szép napok alkonyi óráiban elviselhetetlen lármát csapnak. A költés idejére a vízből a földön át vezető egyenes utakat taposnak ki; eltakarítják a köveket és növényeket, úgyhogy emberi alkotásnak gondolnánk. A Falkland-szigeteken mérföldekre vezetnek ilyen szépen kitaposott ösvények a szárazföld belsejébe. Többízben megfigyelték, hogy a pingvinek a szárazföldön szívesen tartózkodnak édesvízi patakok mentén, sőt szívesen meg is fürödnek bennük. Fészkük és költőhelyük a talajhoz igazodik. Egyes fajok néhol mély üregeket ásnak tojásaik számára. Erre a célra sík területet keresnek ki, amelyet utaik vonala alatt aláaknáznak. Az utak rendszerint derékszög alatt metszik egymást s az így képződött négyszögeket kivájják és fészeknek használják. A fészek 60–90 cm mély, sütőkemencealakú építmény; bejárata széles, de alacsony, a szomszédos barlangok belsejét földalatti járatok kötik össze, úgyhogy a madarak meglátogathatják egymást. A költőhely körül külön, a mi mellékutcáinkkal egybevethető, sík utak vezetnek. A hím a kotló nőstény mellé ül s ha ez elhagyja a fészkét, nyomban elfoglalja a helyét, úgyhogy a tojás egy percre sem marad szülői felügyelet nélkül. Sziklás, mocsaras talajon nem a föld alatt, hanem a föld színén költenek, de ebben az esetben is egymást derékszög alatt keresztező utak közötti tömbökben. A délsarki pingvin fészkét kicsiny, szabad tér veszi körül, ami végeszakadatlan torzsalkodások forrása a szomszédok közt. A föld fölött épített fészkek kövekből, kavicsokból, vagy mészkőtörmelékből készülnek, mégpedig nagy gonddal. A puha vagy guanóval borított talajba sekély mélyedést kaparnak és körülrakják a csőrükben hozott apró kövekkel. Egyesek nagyon szorgalmasak és százszámra hordják össze a köveket, mások lusták és azzal is nagyra vannak, ha féltucatot szednek össze. Legtöbbjük szemtelen tolvaj: egymástól lopják el a fészeképítéshez szükséges anyagot. A tolvaj ilyenkor ártatlan képpel közeledik áldozatához. Ha ez a melléje tolakodót bizalmatlanul méri végig, a tolvaj ártatlan képpel néz körül, mintha csak a tájat szemlélné. Mihelyt azonban áldozata nem ügyel és félrenéz, a tolvaj lehajol, csőrébe kap egy követ és sietve eltotyog. Ha a meglopott észrevette a tolvajlást, utánaveti magát és hebehurgyán elhagyja fészkét, mire összes hűséges szomszédja fosztogatni kezdi a magára maradt fészket. Egymás tojásait is ellopják, nagyobb fajok az apróbbakéit, hogy maguk költhessék ki. Egyes fajok sohasem hagyják el tojásaikat, hanem magukkal cipelik. Sajátságosan görnyedten járnak, az altestükön hosszanti redőt figyelhetünk meg. Ez a redő táskának tekinthető, amelyben összeszorított lábakkal a tojásukat tartják. Csak akkor hullatják el a tojást, amikor a fióka már repesztgetni kezdi. A szülők felváltva hordják tojásukat és csak az átadás perceire teszik le a földre. Azok a pingvinfajok, amelyek hasredőjükben magukkal cipelik tojásukat, csak egy tojást raknak; a kisebb fajok fészekalja két tojásból áll; ezeket háromnapos időközben tojják le. A tojások alakja egyénileg nagyon változó: csaknem gömbalakúak mellett megnyúlt ovális alakok is akadnak; héjukat fehér mész borítja, amely a költés alatt megbarnul.
Császárpingvin tojás
Természetvédelmi helyzetük
Ellenségük hazájukban kevés van. Legveszélyesebb üldözőjüknek a nagyobb delfineket tartják, amelyektől a pingvinek félnek is. Hazájuk sok fókájával békésen megférnek. Veszedelmes ellensége egy nagy ragadozósirály, a Stercorarius antarcicus, amely fiókákat és tojásokat a szülők alól is elrabolja.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a tengerpartokon nagy mennyiségben felhalmozódó a pingvinguanót is kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre, mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol megfelelő táplálékot találnak. Szakszerű kezeléssel a pingvinek az olajtól megtisztíthatók és megmenthetők.
Érdekességek
I.A legkorábbi pingvin ősmaradványok a miocén korból ismertek, de úgy tűnik, ekkor is csak a déli féltekén éltek. Waimanu a neve annak az ősi pingvinfajnak amely 62 millió évvel ezelőtt Új Zéland partjait taposta. Amitől igazán érdekes, az hogy ez egy valódi "átmeneti fosszília", csendes tanúja annak a változásnak, amely során egy szárnyait repülésre használó ősből kialakultak a mellső végtagjaikat már csak úszásra használó pingvinek. Waimanu kétségtelenül egy két lábon járó és úszásra specializálódott madár, a csontvázon jól látszik, hogy a szárny szerkezete lehetővé tette, hogy az "könyökben" hajlítható legyen, hasonlóan a madarak többségéhez, de ellentétben a ma élő pingvinekkel, amelyek erre képtelenek. Tollazatuk, szárnyuk, izomzatuk mind ahhoz alkalmazkodott, hogy a vízben, akár 20 méteres mélységben és akár 35 km/h sebességgel tudjanak úszni. A DNS vizsgálatok alapján legközelebbi rokonaik a fregattmadarak. A legkisebb pingvinfaj az alig 40 cm hosszú, Dél-Ausztráliában, Tasmániában és Új-Zélandon földbe vájt üregekben fészkelő törpepingvin. Közeli rokona az Új-Zéland mérsékelt övi esőerdeiben honos sárgaszemű pingvin. Ez utóbbi faj olyan sürű növényzet között él, hogy csak ritkán kerül szem elé a szárazföldön. Az Új-Zélandhoz közeli Snares-sziget ad otthont egy pingvinfajnak, mely sehol máshol nem él. Dél-Afrikában a pápaszemes pingvin található meg, a guanó termelésében van jelentős szerepe, de tojását is fogyasztják. Az állatkertekben leggyakrabban ezt a fajt tartják, mivel nem olyan kényes, mint a délebbi rokonok. Dél-Amerikában a Humboldt-, Magellán, sziklaugró-, szamár- és galápagos-pingvint találhatunk. Ez az utóbbi az egyetlen faj, amely az északi féltekére is elmerészkedik, ha csak pár foknyira is.Az Antarktiszt övező szigeteken óriási tömegben élnek a szamár-, király- és üstökös pingvinek. Magán a legdélebbi kontinensen pedig Adélie-, császár-, szamár és örvös pingvinekkel futhatunk össze. Ez utóbbiakból van a legtöbb a világon, egyes becslések szerint 12-13 millió példány élhet belőlük. Waimanu
Érdekességek II. Angol tudósok a Dél-Atlanti Óceán felé vették az irányt, hogy megoldjanak egy szokatlan pingvin rejtélyt. Azt szeretnék kipróbálni, hogy valóban hanyatt esnek-e a madarak, miközben a felettük elszáguldó repülőgépet nézik. A próbát a haditengerészet helikoptereivel végzik el Dél Georgia pingvinjein.
A kutatást viszont megakaszthatja az attól való félelem, hogy a helikopterek megzavarhatják a pingvinek párzási szokásait. A terv vezetője Dr. Richard Stone, aki a HMS Endurance fedélzetéről irányítja majd az eseményeket. Úgy gondolja, hogy a pingvin sztori csak mítosz, de abban egyetért, hogy az alacsonyan repülő zajos gépek megzavarhatják a madarakat. Jelenleg csak arra van bizonyíték, hogy a madarak félnek a gépektől, elszaladnak, mikor elrepül felettük a gép, amitől akár még a tojások is összetörhetnek. A csapat videóra veszi az eseményeket, majd otthon Cambridge-ben kiértékelik azokat.
III.Képfelismerő program pingvinek azonosítására. A Bristoli Egyetem kutatói képfelismerő szoftvert alkalmaznak egy dél-afrikai szigeten élő pingvinkolónia tagjainak megfigyelésére.
A technológiát eredetileg az emberi arcok felismerésére fejlesztették ki. A Penguin Recognition Project keretében a programot arra használják, hogy megfigyeljék és rendszerezzék a Robben-szigeten élő dél-afrikai Pápaszemes pingvin kolónia tagjait. A szigeten kereken 20 000 afrikai pingvin él. Az 1990-as években a Pápaszemes pingvinek 90 százaléka kipusztult. A szakemberek olyan megoldást akartak találni, amelynek a segítségével az állatokat a természetes élőhelyükön, beavatkozás nélkül figyelhetik meg. Amennyiben valaki egy faj teljes populációját akarja ellenőrizni az nehéz és drága munka. Ez komoly stresszt is okozhat az állatoknak, hiszen napjainkban a legtöbb vizsgálatot csak az egyedek befogása és nyakörvvel vagy adókkal való ellátása után tudják elvégezni. A fényképezés és az ismertetőjegyek alapján történő rendszerezés ennél jóval egyszerűbb és olcsóbb megoldás, amely ráadásul gyakorlatilag bármely, a kihalás által veszélyeztetett állatfaj esetében működhet. A kutatók kamerákat állítottak fel a pingvinek által leggyakrabban használt ösvények mellett.
A készülékekhez kapcsolt szoftver rögzíti az állatok fényképét, majd a fekete és fehér tollazatuk finom eltérései alapján különbözteti meg és azonosítja az egyes pingvineket.
A tudósok többek között azokra a kérdésekre keresik a választ, hogy az egyes példányok milyen hosszú ideig élnek, a nőstényeknek milyen gyakran adnak életet fiú utódoknak és hogy az évnek melyik időszaka veszélyezteti őket a leginkább.
A pinvinek mellkasának mintázata az azonosítás alapján
IV. Nevük szerint nem a pinguis=zsíros, hanem a kelta pen gwyn=fehérfejű szavakból van összetéve; ez eredetileg az óriás alkát (Aca impennis, franciául pingouin) jelentette, utóbb azonban a Spheniscus-félékre ment át. Mindenszelídségük mellett is bátor madarak, amelyek gondoskodnak bőrük védelméről. Darwin a következőket írja a Falkland-szigetek egyik pápaszemes pingvinjéről: „Bátor madár volt; harcba szállt velem és minden talpalatnyi teret megvédett velem szemben.” A nagy Aptenodytes-fajok békésebb természetűek. „A hosszúcsőrű pingvin – írja Buller – nagysága és izomereje dacára a legszelídebb madarak egyike és noha hatalmas csőrrel van felvértezve, sohasem használja fegyverül. Eltűri, hogy a fejét és hátát cirógassák, ha feléje nyúlnak, lelógó szárnyával tolja nyugodtan félre a kezet.”
Állandó Tag
Válasz idézettel
Waimanu
Eredeti szerző carly
