Válasz idézettel
Túlsúlyos gyerekek
Debnárová Eva
Nap, mint nap találkozom túlsúlyos gyerekekkel. Nem betegekkel, túlsúlyosakkal.
Ezek a gyerekek állandóan esznek valamit: evéshez készülődnek, vagy épp befejezték az evést. Lassú a járásuk, nem erőltetik meg magukat. Néhányuk aranyos, duci, de csak egy bizonyos korig. Iskolásként problémát kezd jelenteni számukra a súlyuk. Nemcsak, hogy szégyellik magukat, de nem is tudnak olyan ügyesen mozogni, mint sovány osztálytársaik. A testsúlyuk akadályt jelent. S emiatt ördögi körbe kerülnek, ahonnan nem találnak kiutat.
A szüleik állandóan a kezükbe adnak valamit, mégpedig ételt vagy édességet. Nemhogy kiküldenék őket játszani, a labda után futni, biciklizni. Ahelyett, hogy maguk is kimennének a gyerekkel játszani, vagy sétát tennének, de olyat, ami számukra is fárasztó, elmennek egy talponállóba, ahol pizzát, hamburgert, vagy valami más finomat esznek, bár nem éhesek. Nem találják fel magukat, így töltik ki az idejüket. Unatkoznak. A kövérségüktől szenvedő gyerekeiknek megint csak azt mutatják, hogy az evés a kiút -- unalom esetén is. Nem tudom, miért unatkoznak. Annyi csodálatos tevékenység van, csak akarni kell!
Hallották, mit mondtak a gyerekek, amikor a műsorvezető megkérdezte tőlük, hogy mit kapnak a bizonyítványukért? „Étterembe megyünk” -- mondta hat gyerek a hét megkérdezett közül. Mintha ez jutalom lenne.
Szünidő van. Ez az az időszak, amikor sokkal többet lehetünk a gyerekeinkkel, és sokkal többet foglalkozhatunk velük -- másképp, mint a tanév alatt.
Kezdjük a napirenddel. Magyarázzuk el a nagyszülőknek is, hogy este hat után már csak vizet adjanak a gyereknek, semmi mást. Aztán a gyereket meg kell tanítani arra, hogy egyedül méredzkedjen, de lazán, humorral. Ha látja az eredményt, elégedett és nyugodt lesz, és valamivel soványabban megy majd az iskolába. És ismét bezárul a kör -- boldogabban. Nem fogják őt kinevetni. Tanítsuk meg fára mászni, felkúszni a kötélen. Mert ezt az iskolaév alatt nem lehetett sem otthon, sem az iskolában, és szégyellte magát a gyerek, stresszt jelentett számára a tornaóra. És ezt senki sem akarja.
Tanítsuk meg saját magunkat, tegyünk fogadalmat, hogy naponta kétszer közösen tollaslabdázunk, kézilabdázunk, úszunk. Miért is ne? Még nincs késő, hisz szünidő van, és senki nem fog tudni róla, hogy fogyasztó tréningről van szó. Senki nem fog stresszelni, és a gyerek soványabb és elégedettebb lesz. Ne adjunk a gyereknek zsíros ételeket, teremtsünk mozgáslehetőséget, és szenteljünk neki figyelmet! Sok zöldség. Sok folyadék. Normális étel, gyümölcs és sok víz. Tudom, nekünk azt mondták, hogy igyál még egy pohár vizet, na még egyet, és látod, nem éhes voltál, hanem szomjas. Próbálják ki! Valamikor vicc, valamikor nem, de a gyereknek ezzel csak egy utat mutatunk más tevékenységhez, mint az evés. Hisz egész nap a tévé előtt ülni és enni szörnyű, még a szünidőben is. A mobil és az internet sem érdekes, ha nem vagyunk boldogok.
Hát próbáljanak meg, kedves szülők sok mozgással összekapcsolt fogyókúrát szervezni a saját gyereküknek, és örömtelibb lesz a gyerek számára az új iskolaév kezdete. Tudom, hogy két hónap alatt legalább annyit nyer a gyerek, hogy megtanul kötélre és fára mászni, megtapasztalja, milyen nagyszerű és vidám szülei vannak, és ha nem is szabadul meg olyan sok kilótól, akkor is elégedettebb lesz, hogy több mindent tud, mint azelőtt. Csak ne üljenek otthon! Ez nem pénz kérdése, ez lustaság. Legalább ketten vannak a gyerekre -- az apa és az anya, és ha még megosztják a gyerkőcöket a nagyszülőkkel, lesz elég szórakozás.
Hát akkor vidám szünidőt kívánok! És ne menjenek horgászni! Ott ülni szoktak.
Fordította: Jády Mónika
Álomba ringató praktikák - nyomtatható
