Ilyet én is ismerek, a pasi betegesen féltékeny, folyton ellenőrizgeti a nőjét, fenyegeti, néha bántja is. Szerintem az ilyen pasi beteg, de az ilyen nő aki ezt eltűri az is. A mai világban nem hiszem, hogy erre nincs megoldás... csak akarni kell!
DEhogynem. Kompromisszumok nélkül hogy tud két ember összecsiszolódni?
én pont egy kibírhatatlan elviselhetetlen zsarnoki nőbe futottam bele sajnos.
Ez van)
Én azt tapasztaltam, hogy nagyon finom szinteken is képesek vagyunk másokat manipulálni. Engem sosem bántott a párom, nem vert, nem alázott meg szóban sem mások előtt, mint azt ismerősöknél esetleg láttam. Mégis eljöttem 20 év után, mert egy idő után nagyon kettévált a gondolkodásunk, a céljaink, a világszemléletünk. Azóta sok minden lecsendesedett bennem, és ma már úgy gondolom, érdemes kitartani egy kapcsolatban - főleg, ha gyerekek is vannak -, így teszek a mostaniban. Már nem irritál, ha valamit másként látunk, akkor sem, ha sok ilyen van. Mert az azt jelzi számomra, hogy csak addig akarom meggyőzni a saját igazamról, mikor még gyenge lábakon áll bennem a saját véleményem. Amint megerősödik, nem számít, osztja-e más is, mert számomra mindenképp működik. (Már csak 15 hozzászólást kell írnom és végre letölthetek tartalmakat, annyi minden érdekes dolog van itt...)
Gondolkoztam idáig, hogy reagáljak-e. Mivel olyan erős a meggyőződésed, mintha nem adnál esélyt arra, hogy másnak is igaza lehet.
Ha már szóba kerül a kompromisszum, ott már némi gond lehet.
Nekem a kompromisszum egy negatívan csengő kifejezés. Azt jelenti, hogy valamiről le kell mondani ami fontos. Ha ilyenre kényszerülök, az már nem lehet jó, az már nem én vagyok. Ha akarok, majd változom, ne kényszerítsen rá a helyzet, és senki sem.
Akkor jó ha fel sem merül a kompromisszum. Ha önmagától működik az egymáshoz csiszolódás.
(Nem igazán tudom pontosan megfogalmazni most.)
na akkor sorban: ha nem reagálsz, ha nem mondod el a véleményed, hogy akarod elhitetni a világgal, hogy igazad van?![]()
kompromisszum: neked negatív szó, nekem pedig pontosan az összecsiszolódás kelléke. Akkor működik, ha kétoldalú. Kompromisszum tulajdonképpen nem azt jelenti, hogy két fél közös nevezőre jut? Mert ritka az, hogy egy pár mindenben egy húron pendüljön. Kezdve a legbanálisabb apróságoktól a legkomolyabb gondokig.
Banális pl. az, hogy én sótlanul eszem, te sósan. Semmi gond, megfőzöm sótlanul, a tányérodban megsózod.
Vagy pl. vasárnap te aludnál, én meg kimennék az erdőbe piknikezni. Ezt is meg lehet oldani, felköltelek 10-kor, addig elkészítek mindent, kimegyünk, együtt megsütjük a pecsenyét és délután szundítunk egyet a friss levegőn.
Vagy pl. hatalmas kupi van a szekrényedben. Oké, kiporszívózod a szobát, addig én rendet rakok.
Ezek apró kis kompromisszumok. Mindkét fél beleegyezése kell hozzá, és nem tűnnek negatív dolgoknak.
Ilyen kis semmiségekkel csiszolódik össze két ember. Nem kell megváltozni, elvégre az ember pont olyannak szereti a társát, amilyennek megismerte, nem?
Ha a felek megelégedésére szolgál ez a formáció, miért is ne? Ma már dönthetünk mindenröl az életben...ebben is.
Lehet, hogy azért nem mondom el a véleményem, mert nem fontos. A dolgok akkor is mennek a maguk útján.
Nem szeretem ha igazam van. Egy embernek nem is lehet. Előfordulhat, hogy akkor egyedül maradok. Azt szeretem ha azonos véleményen vagyok sokakkal, miközben nem vagyunk egyformák.
Ezeket nem kompromisszumnak nevezném, hanem harmóniának. Harmónia két ember között. Ettől lesznek egész.
Harmonikus házasságban nincs szükség kompromisszumra.
Ez a lényeg.
![]()
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)