SZÍVVERÉS - verspályázat

[GJodie]

SZÍVVERÉS

Egy gyönyörű magyar szó, mely átvitt értelemben annyi mindent kifejez…
a szerelmet éppúgy, mint egy kezdődő élet lüktetését… a létezést, az elsőtől az utolsó szívdobbanásig.
Ezt a hatalmas spektrumot öleli át verspályázatunk is.
A téma tehát az életünk, az érzelmeink.

Ezennel pályázatot hirdetünk kizárólag állandó tagjaink számára, amelyre csak saját verseket (pályázónként maximum: 3) várunk.

A pályázat lezárásának határideje: 2011. december 15.

Eredményhirdetés: 2011. december 18-án a CanadaHun rádióban

A díjak odaítélése a már szokott módon történik, a Köszönöm gomb megnyomásával, a legtöbb szavazatot kapott pályázatok írói részére.

Fődíj:
- Katheryne Stone: Vágyak c. regénye
- Irish Tenor 3 CD

II. hely:
- Katheryne Stone: Ígéretek c. regénye
- Végzet DVD

III. hely:
- Katheryne Stone: Ragyogás c. regénye
- CanadaHun.com egéralátét

(A pályázók a művek beküldésével egyúttal elfogadják a CanadaHun általi kiírás feltételeit.)

[nagyúr]

Az utolsó séta

Ropog a talpam alatt az avar,
Már nem tudok olyan jól menni, mint tavaly.
Mégis kijöttem az erdőbe, a természet ölébe.
Nicsak,ott egy szép virág! Hajlok most fölébe.

Valaha, hogy e "csodát" megszagoljam, fekvőtámaszra is képes voltam.
Akkor volt az, mikor még az állatoknak is ételt hordtam.
A vidék gyönyörű. Az ősz színei pompáznak a fákon.
Nahát! Amoda egy apró mókus szaladgál az ágon.

Lassan haladok. Fáj az összes csontom.
Bárcsak ez lenne a világon minden gondom!
Az életem küzdelmes volt, sok nehézséggel tele.
Elég lett volna abból, bizony mondom a fele.

Szeretteim rég nem élnek. Én vagyok az utolsó a sorban.
Hol van az már, amikor még jó formában voltam?
Sok mindent szerettem, még több az, amit nem tehettem.
Nem, mert gyakran a körülmények áldozata lettem.

Végre itt az erdő széle! Láthatom újra a lenyugvó Napot.
Nocsak! A sok kis madár új etetőt kapott.
Drága barátaim sajnállak itt hagyni titeket.
Ha tehetném örökké megosztanám az életem veletek.

Csodás az idő, káprázatos e táj,
Engem bezzeg már senki sem vár.
Jaj, mi ez? Erősen szorít a szívem.
A két lábam pedig nem akar elvinni innen.

Egy pillanatra megálltak az erdő állatai és nézték azt az embert,
Aki életében ezen a világon nyugalmat sohasem lelt.

[dorotea]

A hajnal...

A hajnal ébren talál,
a szívem fáj.
Éjjel még velem voltál,
de már messze jársz.
Reád gondolok: az emlékek
frissek még.
Egy halk sóhajom szellővel
küldöm feléd.
Lábamat érinti a folyó
lágy hulláma,
Napsugara csillan,
a habok fodrába'.
Lenyűgöző e látvány,
a táj szépsége.
Fodrozó felhők tánca
káprázó élménye.
Szememből egy könnycsepp
a hullámzó vízbe,
...gyöngyszemként gördül,
alá hull a mélybe.

[dorotea]

Fagyos sziv

Fagyos a tél olyan, mint a te szived
kihalt a tűz gyújtanám, de minek?
Érintésed többé már nem várom
téli éj elvitt, szememre nem jön álom.

Elmentél nélküled üres lett a szivem
-fájdalom és kín- az öröm elszállt innen.
Sóhajt az ajkam ha reád gondolok
lelkem megtörted, s a csalódás fáj nagyon.

Kitekintek, a hópelyhek táncát nézem,
fagyos könnycseppek arcomon: érzem.
Nélküled értelmetlen számomra az élet,
emlékedet szívemben hagytad nékem...

[Feketerigó]

Csak egy gondolat....

A szerelem nem rabság,
hanem ajándék,
Ajándék, amit
egymásnak adunk.
F.

[Feketerigó]

A név

Neved csak röpke szó
mely bárkié lehet,
Kopott vásári lom,
mit bárki fölvehet,
Dobd el, tiéd lesz
a világ legszebb neve
"Kedves" - fogadd ezt,
légy rá mindenkor büszke.
F.

[nagyúr]

Gyertyaláng

A gyertyaláng is elalszik egyszer,
Ahogy eltávozik a világból minden egyes ember.
Ki, milyen volt, miket tett és hogyan gondolnak majd rája,
Ez a kérdés sokágú , mint az életnek a "fája".

Kiket igazán szerettünk, azok emléke örökre a szívünkben marad.
Függetlenül attól, hogy az életünk útja melyik irányba halad.
Mi megmaradtak küzdünk, harcolunk és félünk,
Nincs más választásunk, hisz e világban élünk.

Megtesszük mit lehet, mit elvárnak tőlünk sokan,
Küzdelmünkből talán egy új gyertyaláng fogan.
Nő és erősödik. Ki megérdemli arra "ontja" fényét,
S idővel átadja neki az egész tiszta lényét.

[nagyúr]

Karácsony van

Egy apóka ül csikorgó karosszékében, könnybe lábadt a szeme,
Elmereng a régi szép időkön, mikor az élete még szép dolgokkal volt tele.
Karácsony van, Ő mégis magányos kis hegyi házában.
Elhunyt feleségére gondol ébren is, már nem csak álmában.

Sok-sok kilométerrel odébb egy kisgyermek az ajándékaival játszik,
Csillog a két szeme, pirospozsgás arcán boldogság látszik.
Szerető szülei mindent megadnak neki, ami tőlük telik,
Féltik, óvják, s örömében a saját örömüket lelik.

Fiatal pár lépked összesimulva, talpuk alatt ropog a hó.
Nagyon szeretik egymást. Mindegy mi történik, nekik most bármi jó.
Szüleiknél voltak vacsorázni, s ajándékkal kedveskedni nekik.
Ők ezt nemcsak ünnepekkor, hanem máskor is szívesen teszik.

Öreg nénikék kötnek és horgolnak egy nyugdíjas otthonban,
Arról beszélgetnek milyen jó is az, ha valaki otthon van.
Családjuk már szétszéledt, igaz néha látogatóba jönnek,
S olyankor ölelkezés közben szemükbe szöknek a könnyek.

Ilyenkor is sokan dolgoznak, nem lehetnek a szeretteik mellett.
Nagyon fájó,de számukra a sorstól csak ez tellett.
Éljenek társas viszonyban, vagy akár egyedül,
Valamennyien szeretetre vágynak legbelül.

Sokan ebből az ünnepből is "pénzügyi vetélkedőt" csinálnak,
Ki-kinek ad többet és és miből, csak azon vitáznak.
Hiába, zsebük tele pénzzel, a nélkülözést nem tapasztalták soha.
Ha elérték amit akartak, már indultak is tova.

Az emberi értékeknek az ilyenek ugyancsak híján vannak.
Lelkük üres, gazdagságot mindegy, hogy minek az útján kapnak.
Mások hajléktalanként tengődnek az utcán, fagyhalálra várva,
A remény halvány fényét egyikük sem látja.

Karácsony van. A Hold ezüst fénye szikrázik a havon,
Amoda vadkacsák csúszkálnak az esti jeges tavon.
A rendes embereket áthatja az őszinte szeretet egymás iránt,
S megtalálják szívük mélyén a további helyes irányt.

[Mirian]

...



Könyvem lapjain
Ujjam hegyén
A születés...
A gondolat
Egy újabb mesét
Rajzol elénk.

Valóság?
Bezárt világ
Szomorkás, sötét
Hol útjára kelt
Bennem a nap
S az éj
Dalra fakadt
Nekünk zenél!
Minden vágyam
- S bár tudom
Messze vagy -
Az érzés elér
Meghallod azt
Mit is remél
A szív idebenn...

A kérés
Igen szerény
Fogd hát kezem!
Szeresd
Ahogy a csend
Félreáll
S hangot ad
A dobbanás!
Lépteink nyomán
Virágot hoz
E zord világ...
Hidd el a suttogást!
Hisz az angyal
Benned lakik
Így volt mindig
S nem is kell
Semmi más!
Te vagy az Ajándék
Ez év karácsonyán!


2010.


...

[Mirian]

...




feszül a húr
egyre sűrűbb
lesz a levegő
ujjai forró
lávaként
hagynak nyomot
rajtam
s a csókok
patakjában
fürdő testem
a "pillanatban"
elhagyja
vele a földet.



...