SZÍVVERÉS - verspályázat

[dorotea]

Édesanyám emlékére

Édesanyám, emlékszel?
- féltőn őrizted léptem'.
Hol van az a kicsi lány
kire oly rég vigyáztál?

Messze van már elhagyott
szívében szeretet lakozott.
Kicsi leány kicsi leány,
szeressed az édesanyád!

Ölelnélek féltenélek
ha tehetném szeretnélek.
De velem vagy álmomban
tündökölsz a csillagokban.

Szomorúan felnézek az égre
s látlak: fényes csillag képed.
Könnycsepp gördül arcomon,
lepereg az ajkamon.

Köszönöm hogy szerettél
s az édesanyám te lettél.
Örökre szívembe zártalak,
mely őriz mint a várfalak.

[csikucika]

Szavakkal nehéz
Ízes csókod visszaadnom.
Vakon megyek
Veled tovább az úton.
Ereimben
Régóta folyik a véred.
Érzem, hogy
Sokkal tartozom még néked…

[mkatus]

Boldogan hallgattam szíved dobbanását
hosszú éveken át, míg ölelhettél...

Dobogása, ritmusa pontos volt, mint az óra,
de egyszer ütemet tévesztett...

Az óra most is pontos, ölelésed a múlté,
álmomban hallom csak szíved dobbanását.

Ha álmodom a múltat...

[Mirian]

...



Egy rajzolat, melyen a tér
s magad, egy arckép Rólad
hol ott ragadt szemedben a fény
s bár oly mozdulatlan
de hívogat sugaraddal
a remény… jön felém, ébred
eremben a vér, ahogy nézlek Téged
a forgóidő mégis egyhelyben áll
toporog a kapkodó jövő, nem vált
nem halad… hidd el e megörökített
pillanat eléri szívem s benne élek
míg szabad, míg hagyod örömmel
hisz szép tekintetedben ott a Nap
átölel a lusta perc, mely velem maradt
el nem enged… s áldott mosolyodban
látom magam, ahogy átitat
a legszebb érzés e világban:
mozdulatlan Tenmagad…



...

[Rebecca White]

Szeretem a szád

mikor engem ér el.

Remélem nem tévedt el.

Pulóvered most is csak körülölel.

Szunnyadó pillanat mi itt lel.

Szívem

csak egy levél,

min több betű már nem fér el.

Lüktet a vér bennem.

Új hajtást hoz az élet érted.

Nem találsz rám abban a szegletben,

ahová szívemet rejtettem.

Szemednek

örökre foglya maradok,

mint lepkének az őszi fagyok,

úgy riadok.

Csak jönnek felhő-gomolyagok,

lüktető láng-lovagok,

de a tiéd már nem vagyok.

[Rebecca White]

Felhőbe zárt könnycsepp csak a szívem.

Pedig szállna , dobogna már utánad,

lepkeként nem találva szemedből kiutat ,bár neved még nem ismerem.

Ez is csak egy érzelem irántad,

mi mégis kell nekem.

[naivbalek]

dibb-dobb,
egy-kettő,
egyre több és több,
az icipici kicsi szív dobog, pörög

lüktet, dolgozik,
sietve szaporázza, építi a sejtjeit,
s még nem tudják, hogy létezik

észreveszik, megtudják
dönteni kell,
s eldönti más:
nem kell ő
jön a kaparás
az icipici testet szanaszét szaggatják

az icipici kicsi szív nem dobog
a sors neki ennyi időt adott

[sapira]

Ez a fránya ketyere;
Itten mellkasom közepibe.
Miért lüktetsz?
Miért fájsz?
Mondd, miért nem hallgatsz rám?
Hát mit tettem;
Amiért az isten így ver meg?
Hallgass!
Hallgass végre!
Amire oly sok ideje vágysz.
Sajnos nem lehet a tied...

[naivbalek]

Szívdobogásod hangja megnyugtat engem

Esteledik,
a nap is lement
mellkasodra hajtom fejem,
fülemet melledre teszem

Pihenünk,
mára elvégeztünk mindent
szíved dobogást hallgatom
és ez megnyugtat engem

Végtelen nyugalom tölt el,
a világ megáll,
csak ketten vagyunk,
hallgatom szíved dobbanását

Nem csak este,
reggel is,
napjában többször,
megállni, pihenni jólesik

Te is ezt teszed sokszor
az én szívemet hallgatod
nyugodt vagy olyankor
és én is nyugodt vagyok

Ilyenkor béke születik
feltölt s erőt ad,
melletted vagyok
és te mellettem vagy

[sapira]

Ó, mennyi sérülés;
Var és hegesedés.
Máshol találni sem lehet
Ennél több heget.

A magány felszántotta;
A halál meg vagdosta;
Míg a nevetés befoltozta;
És a szeretet meg gyógyította.

Ó, mennyire nehéz ez
Egyetlen egy szívnek.