SZÍVVERÉS - verspályázat

[Imici48]

AKÁR EGY IDEGEN
Úgy ülök előtted akár egy idegen,
kérdeznélek, de a torkom görcsbe rándul.
Átnézel rajtam, mint kirakatüvegen.

Megbántottalak, vagy egyszerűen elég?
Meguntál, s az a csöpp érzés is elfogyott,
mint ahogy a gyertya az asztalon elég?

Szerelmek, s csodák ilyen könnyen halnak.
A szépnek hitt percek sorra szétmállanak,
mint vakolata egy szépre festett falnak.

KIS MAGYAR PORNOGRÁFIA
Most megkérdezlek:
Hát megérte ez a hajsza?
Többet ki szenvedett,
jobban melyikünk akarta?

Felelned nem kell,
tudom így is a választ:
Te voltál az inda,
én a karó, mely támaszt !

[petrusgladis]

Lelkünk gránitjára


Szerelmünk gyémánt pengéjű
vésőjével
létünk napjait alakítjuk.

Ahogy mind mélyebbre hatol a sziklába,
úgy mállik le
az önzés, a hitetlenség,
a hazugság, a félelem.

Most -
most megáll a gyémánt-véső.

Új, még keményebb
élet edzünk rá - szerelemből.

És így - így rójuk
lelkünk gránitjára az
örökkévalóságot !

[petrusgladis]

Sárga rózsa


Tudom, hogy ITT nem hitted el
s kínok között magához emelt.
Rikolt a nincs és fáj, sajog -
- ITT voltál a barátom.

Mi mind érettségből vizsgázunk.
Döbbenten, izzadó tenyérrel,
remegő lélekkel
búcsúzunk.

Ránk hagytál súlyos örökséget
előre mentél, (ahogy mindig) hát
kutasd a messzeséget.

Legyen közös, énekes, ragyogó
útravaló álmunk,
és (lásd)
csillag-fényben
újra találkozunk.

[petrusgladis]

Szívzörejek


megriadt szívzörejek
mondják a holnapomat

messzeség-farkas marcangolja szét
a találkozás orkánlendületű vágyát

a reménytelenség jeges szele feledteti
tested, csókod parázsló melegét

a rettegés izom és agyrobbanásának rángás-repeszei
megnyomorítják testemet, lelkemet

a beletörődés szürke felhői homályosítják
bennem élő szemed színét

a változatosság hiány a Te hiányod
mely keserű füsttel itatja át jelenemet

és megriadt szívzörejek
mondják a holnapomat

[bajanna]

Mikor két szív egymásért dobog

Még soha nem volt ennyire boldog.
Minden pillanat a szerelemről szól,
Egy érintés, egy hang, egy mosoly.

Mikor testem testedhez ér,
Magával ragad a szenvedély.
Röpít bennünket a végtelenbe
A világ megszűnik, csak Én vagyok s Te.

Forró leheleted szellője suhan át testemen
Simogató kezed becézi minden rejtekem.
Szorosan tapadunk, majd ütemet váltunk,
Eggyé forr a vérünk, a gyönyörig meg sem állunk.

Lecsitul légzésünk, ernyednek izmaink
Meg sem mozdulunk, olyan jó így.
A szenvedély, mi magával ragadott,
Meghozta mindkettőnknek a
várva várt boldogságot.

[bajanna]

Fiatal lányként Bácsbokodon éltem,
Itt láttam meg s szerettem belé, ki most a férjem.
Szelíd motorosként száguldozott bátran,
Bukósisakja alól csak szép szemeit láttam.
Szívem kalapált, mintha ki akarna ugorni,
Nem is tudtam ilyenkor megnyugodni.

Fejével bólintott, ez volt a köszönés,
De benne volt ebben mindenféle jelzés.
Talán, hogy tetszem neki, vagy tudta, tetszik Nekem,
Nem tehettem róla, észrevette érzésem.

Így teltek a hetek s hónapok,
Látszani véltem, ettől többet nem kapok.
Élvezte e kis kacér játékát, mit velem űzött,
Én pedig éreztem, több reményt nem fűzök.

De egy este megtört a jég!
Pedig eddigre feladtam rég.
Randevúra hívott akkor estére,
Közelebbről látni és ismerni szeretne.

No ekkor már nem jártam, szálltam!
Magától vitt haza a lábam.
Olyan izgatottan vártam rá,
Szerelmes érzéseim lettek rajtam urrá!

Ki is csinosítottam estére magamat,
Próbáltam összeszedni gondolataimat.
De mikor végre eljött a pillanat,
Minden szó a torkomon akadt.

Szerelmes szívem hangosan dobogott,
Lábam reszketett, majd összerogyott.
Így ültünk még szótlanul, néhány percet,
S szinte egyszerre törtük meg a csendet!

Majd, mint mikor felolvad a jég, könnyebb lett,
Ömlöttek szavaink, mint régi ismerősöknek.
Tudtuk és éreztük, ezek most komoly érzések,
A Jó Isten is bennünket egymásnak teremtett.

Ez történt immár 25 éve,
Együtt készülünk újra "esküvőre".
Ezüst lakodalmunk lesz márciusban,
Együtt voltunk, Jóban s Rosszban!

Szerelmünk tüze soha ki nem aludjon,
Legyünk együtt holtomig-holtodiglan.
Gyermekeinknek is azt kívánjuk,
Találják meg ők is élete párjuk!

Körösné Erdősi Anna /bajanna verse

[kinek]

Egy kis magyarázatot fűznék a következő versemhez annak ellenére, hogy önmagában is megállja a helyét...
Korábban egy igen magas elvárásokkal rendelkező hölgyeménynek írtam cinkos vidámsággal, de mégis őszintén, amikor a nyavalygásom (vágyakozásom) a tetőfokán járt:



Szeretni szeretnék!



Találkozni Veled,
ennyit kérek tőled...

Nyavalyogtam eleget,
kellene a kegyelem...

Megölellek, megcsókollak,
karjaimban úgy hordozlak...

Leteszlek a kerevetre,
melléd bújok kedveskedve...

Nevetgélünk, simogatlak,
és a végén jól meg...

Amit írtam az nem maszlag,
őszinteség, hogy meg...

Orrlukaim tüzet fújnak,
a karjaid hozzád húznak...

Csillagporos utat látva,
lelkeink is táncot járnak...

Ott lehetünk együtt ketten,
érző szívben, szeretetben...

[Ildikó|Sunshine]

Ragyogást érzékelek lelked zugában,

Melynek ereje áthatolva testeden,

Szemem világának rendkívüli fényt,

Szívemnek szerelem érzést adva.

Pislogva érzékelem e csodát,
nem tűnik - veled van, velem van.....
Átölel téged, engem s a világot,
izzik, fénylik, forróságot varázsol.

Ámulva, lélegzetet visszafojtva,
féltve érintve, nem mehet innen tova,
csak veled, csak velem élhet tovább,
így ragyoghatja be világod, világom.

[livingstons]

Vizió

Budapest utcáin harcra kel a kor
Körülnézel látszik ahol tarol

Gyógyíthatatlan ember tömeg
Fertőzött szféra amely övez

Becsukod szemed,mert fáj
Tudatod sarkall:Láss!

Szívedbe markol a fájdalom
Távol egy embert látsz,ki roncs

Fáradt tekintette semmit sem ígér
Keze üresen tátong,kenyérre valót kér

Szemében egy könny remeg
Méltósága tudja,rég elveszett

Elmész mellette úgy,mint más
Segítséget tetőled is hiába vár

Utánzat leszel úgy,mint ők
A közöny téged is megfertőz

[livingstons]

Echo

Mellettem alszol,az álmod őrzöm én
S csak nézem,hogy az ablakon beárad a fény
Csendben fekszem,rád gondolok
Milyen jó,hogy veled vagyok
Boldog percek-hozzád bújok
Álmod őrzöm te is tudod?