SZÍVVERÉS - verspályázat

[livingstons]

Emlékezés

Emlékszem amikor kezemhez ért a kéz
Emlékszel a test a testnek mesélt?
Emlékezem mindez megszakadt
Mindez furcsa álom maradt.

Bevallom arcod néha felrémlik,mint egy kép
Jó lenne,ha ilyenkor itt lehetnél
Tudd neved szívembe még zavart okoz
Hiányod megszokni nem tudom.

Álmom egy része csak te vagy
Az ajtóm előtted nyitva van
Ölelj úgy,mint én
Érezzem,hogy érzel még.

[Feketerigó]

Szerelmi játék

Elbocsátom két szememnek csalfa sugarát,
cirógatom véle arcod, ajkad mosolyát.
Meglopom az édes percet, mely együtt talál,
úgyérzem, hogy szerelmemre nem jön több halál.

Emlékeddel telik meg az álmok éjele.....
mégse lesz a sorsod sorsom örök végzete.
Emléked csak hamis ékszer, becsaplak, vigyázz,
nosolyommal betakarlak, mellettem ne fázz!

De mielőtt megizlelnénk a vágy mámorát,
elbocsátlak, mint szememnek csalfa sugarát.
F.

[Fodormenta]

Magány


Ajtómon kopog a szél… megint nem Te vagy,
pedig álmokkal és vágyakkal vártalak.
Nem kérek semmit, nem panaszkodom,
csak csókod helye üres még ajkamon.
Ami lehetett volna, szép álmom marad,
lehunyt szemem őrzi mozdulataidat.
Amit nem láthatsz könny mosta arcomon,
az, szól most hozzád: hiányzol nagyon.

[ezoedo]

Magányosan

(szabadvers)

Hideg, zord világban egyedül ülök.
Elveszett idill a kandalló, a tűz és a fény.
Pilláimon könnyeim jégcsapként csüggnek.
Akárcsak számon a befagyott csókok és szavak.
Hiába várom a tavaszt, bennem rekedt a tél.
Dermesztő magányomra nincs enyhülés.
Valahonnan az élet hűs lehelete fúj felém.
Borzongva megremegek, ez egy elmúlt rideg ölelés.
Szorító karod elhagyott, már nem fogod kezem sem.
Gyűlölöm a percet, melyben azt hittem, örökre szeretlek.

[Evicza]

Csak Neked

Kicsi szerelmem, baj nem érhet,
most, hogy végre megtaláltalak Téged.
Általad lettem újra boldog,
még ha nem is mennek simán a dolgok.

Ha Veled vagyok, szívem-lelkem szárnyal,
s nem tudok szembeszállni a vággyal,
hogy szeress, ölelj, csókolj!
hisz sosem elég a jóból.

És ez jó nekem nagyon-nagyon,
minden pillanatban akarom!
mert eszemet elhagyva szeretlek,
s mindenhol, mindenben Téged kereslek.

Nem vehet el tőlem senki, soha,
az élet nem lehet ilyen ostoba.
Azaz a tested elvehetik többen,
a szívemből nem vehetnek el sosem!

Beleégtél nagyon még sok évvel ezelőtt,
s a sebek bizony feltéphetők.
Hát én feltéptem mélyen, mélyebb lett, mint régen,
s meggyógyítani nincs esélyem.

Ezt már nem lehet begyógyítani,
legfeljebb a vérzést csillapítani.
Bár csillapítani csak akkor akarom,
ha nem akarsz társam lenni további utamon.

Hibáztunk már sokat életünkben,
kívánom, hogy ilyet többet ne kövessünk el!
S azon kűzdök minden áldott napon,
hogy a szerelem és szeretet érzése köztünk ki ne haljon!

[Evicza]

Éget a vágy

Tudod, mikor veled vagyok,
Elfelejtem a bánatot.
De amikor nem vagy velem,
Zokog egész testem-lelkem!

Arcod képe belém égett,
Látom éjjel-nappal.
Szavak-mik a szád elhagyják,
Hallom lankadatlan.

Akkor is, ha nem vagy velem,
Velem vagy Te a lelkemben.
Olyan mélyen beívódtál,
Itt laksz bent a szívemben.

Mikor kezed megérint,
Ezer szikra pattan.
Mikor tested testemhez ér,
A láng is fellobban.

Hogyha nyelveddel érintesz,
Ég az egész testem.
S végül, ha belém hatolsz,
Elégek egészen!

Szeretek a karjaidban
Hamuvá porladni,
S ezt az érzést újra s újra
Még sokszor átélni!

[naivbalek]

Csalódás

Ismerlek,
szívemből szeretlek,
úgy vagy jó ahogy vagy
elfogadom bosszantó apróságaidat
és már nem is bosszantanak

nem hitted el, hogy mellettem
amit szeretnél, mindent elérhetsz
nem hitted el, hogy mellettem
aki csak akarsz, az lehetsz
nem hitted el,
hogy ezért én mindent megteszek

szívesen segítettem, mert szeretlek
nem zavart, hogy mindent feláldoztam érted
csak kihasználtál, hasznot húztál belőlem
a lelkem kitettem, de te nem értékelted

de ha nem viszonzod végre tettekkel is
hiába való volt bármit tettem is
szakítanunk kell, így nem mehet tovább
bármily fájdalmas lesz nekem,
meg kell tennem,
mert nem bírom már
a szívem szakad meg, neked biztos nem,
mert nem tudtál igazán szívből szeretni engem.

[orangeclockwork]

Még csak ülök a térben,
Amit együtt élünk
Újabb nap kezdődik
Ő elmegy
Nekem marad.

Amit szeretünk?
Hogy elhihetjük,
Az érték bennünk nem tétlen
Valahol valaki
Az ürességünkre vár.

Majd később készítek teát is
Meg hiányozni is fogsz,
De most az egyedüllét
Iszik bele poharadba
És elgondolkodva hátradől.

[Suhanna]

Transcendo

valahol az öröklét-nemlét határán
egymáséi vagyunk...
ott ahol kezdődik és végződik a gondolat
valahol ahol földi létem elszakad a mától
és a valóság sűrűsödő égett szagától
szabadulunk...
ott vagy és ott vagyok én
egymással szemben testettlenűl állva
valahol ahol nincs idő
és időtlenségünktől fogva semmik vagyunk...
ott ahol kezdődik és végtelenné
elviselhetővé válik a valóság...

[Suhanna]

Anyám

Mindig mosolyogsz,
szemed mindig könnyes,
szó nélkül,
panasz nélkül cipeled léted.
Nem lázadsz, csak napról napra
ráncosabb kezed,
de mindig fiatal maradsz,
még akkor is,ha már nem leszel.
Megöregedtél, az óra az ketyeg,
s én visszakívánkozom beléd,
Hogy újra veled egy legyek.
Egy darabot adtál magadból,
s azt tovább kell hordanom...
Így haladunk az öröklét felé!
Egyszer majd léted létemét
én is tovább adom.
Anyám.